Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-12 / 15. szám
„írok nektek, ifjak.” GYERMEKEKNEK Jézus a kereszten Mt 27, 31—57. Tudod-e, melyik hetet nevezzük nagyhétnek? Azt a hetet, amelyen Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk. Idén> a most következő vasárnappal, április 12-vel kezdődik a nagyhét. Majd csütörtökön — nagycsütörtökön ünnepeljük az utolsó vacsora szerzését, pénteken — nagypénteken — Jézus halálát. „HOGYAN LEHET VALAKINEK A HALÁLÁT ÜNNEPELNI? — kérded. Hiszen a halál szomorú dolog.” Igazad van. Jézus halála is nagyon szomorú volt. Akkoriban a gonosztevőket keresztre feszítették, úgy végezték ki. Jézus nem tett semmi rosszat, mégis kereszthalálra ítélték. A kivégzőknek és Jézusnak is ki kellett menni egy, a városon kívüli helyre. Ezt a helyet Golgotának hívták. Itt szokták fölállítani a keresztet, ha valakit kivégeztek. A keresztfát, amire fölíeszítik, maguk viszik az elítéltek. De Jézus összeroskad a nagy teher alatt. Többször is megverték, megkínozták az elmúlt napon, minden ereje elfogyott. A katonák egy idegen embernek parancsolják meg, hogy vigye Jézus keresztjét. Megérkeznek a Golgotára. Ott vannak a katonák, akik az ítéletet végrehajtják. Ott vannak a főpapok, örülnek, hogy sikerült Jézust halálra ítéltetni. Néhányan bámészkodnak: csak véletlenül jártak a Golgota felé. Külön áll egy csoport: asszonyok, akik jól ismerik Jézust, tudják, hogy semmi rosszat sem tett. Nagyon szomorúak amiatt, hogy Jézusnak meg kell halnia. A KATONÁK HÁROM KERESZTET ÁLLÍTANAK FÖL. Az egyikre Jézust feszítették, a másik kettőre egy-egy gonosztevőt. Hamarosan meg fognak halni. És a főpapok, katonák és bámészkodók ahelyett, hogy sajnálnák Jézust, csúfolódni kezdenek: „Azt mondják nagy a hatalmad. Mutasd meg nekünk és szállj le a keresztről!” „Másokat megmentettél. Mentsd meg most magadat is!” „Isten fia vagy? Mentsem meg hát az Isten!” Mindenki Jézus ellen van. Akik sajnálják, azok félnek, nem mernek egy szót sem szólni. Jézus fájdalmasan fölkiált: „Istenem, Istenem mért hagytál el engem?” Valaki egy hosszú nádszálra ecetes szivacsot tűz, azt nyújtja föl neki. hogy szomját olthassa. Még egy kiáltás, és Jézus meghal. Váratlanul sötétség lesz. Földrengés mozgatja meg a sziklákat. Már nem gúnyolódik senki. Meg- x-ettenve szól a katonák parancsnoka: „Bizony, Isten fia volt ez!” Szomorú és megdöbbentő Jézus halála. ÉS MI MÉGIS ÜNNEPELÜNK. Mert Jézusnak tényleg lett volna hatalma ahhoz, hogy „lejöjjön” a keresztről. Megmenthette volna magát. De nem tette. Bennünket akart megmenteni. Így mutatta meg, hogy mennyire szeret bennünket. Amikor Jézus a városon kívül meghalt, akkor a városban, a templomban leszakadt egy hatalmas függöny. Ez a függöny választotta el a szentek szentjét a templom többi részétől. A szentek szentjébe eddig csak a főpap léphetett be, ő is csak egyszer egy évben. És most ott állt, mindenki előtt nyitva. Szabad az út a szentek szentjébe, nyitva áll az út Istenhez. Nagypénteken azért ünnepelünk, mert Jézus halálából tudjuk, hogy mennyire szeret bennünket. Jézus meghalt értünk, ezért semmi sem választhat el Istentől. Csepregi Zsuzsa A BIBLIATERJESZTÉS NÖVEKEDÉSE A Bibliatársulatok Világszövetségének adatai szerint 1980-ban a teljes Szentírást 9 millió 650 ezer, az Űjszövetséget 13 millió 910 ezer példányban tei'jesztették. Ez 1979-hez viszonyítva 6,2, illetve 13,8 százalékos növekedést jelent. Ezzel szemben csökkent az egyes részek és könyvek kiadása. Száz országban 35 millió bibliai könyvet, vagy részt és 381 millió plakátot, képet adtak ki az elmúlt évbeli. A Német Szövetségi Köztársaságban 530 ezer teljes Bibliát és 264 ezer Újszövetséget adtak ki, nagy részüket az egész világra szétküldik. A német Demokratikus Köztái'saságban 5Q 250 teljes Bibliát és 34 180 Űjszövetséget adtak el. Segíteni - legjobb tudásom szerint Az ifjúsági énekkar próbája után beszélgetünk Veczdn Lászlóval, aki az elmúlt hónapban újraválasztott presbitérium fiatal tagja. — A Budapesti Műszaki Egyetem végzős hallgatója vagy. Ez azt jelenti, hogy 6 éve nem vagy huzamosan Nyíregyházán. Mégis hogyan lettél presbiter? — Magam is meglepődtem, amikor meghallottam. Először el sem akartam hinni. Ugyanakkor jól is esett, hiszen ez bizonyos fokig megelőlegezett bizalmat is jelent. Ennek mindenképpen szeretnék megfelelni. Beiktatásunkkor elmondtuk a presbiteri esküt. Ebben van a következő mondat: Tisztségemmel járó feladataimat legjobb tudásom szerint hűségesen végzem el. Ezt nagyon komolyan szeretném venni, — Egyetemi éveid előtt is volt kapcsolatod a gyülekezettel. Milyen volt ez a-kapcsolat? Az általános iskola után kezdtem bekapcsolódni a gyülekezet életébe. Elsősorban az ifjúsági órák kötöttek le, amelyeket akkor Gáncs Aladár lelkész vezetett. Neki személy szerint is sokat köszönhetek. Az ifjúsági órákra hozzám hasonló fiatalok „csaltak el”. — Az ifjúsági órákon kívül jártál-e más gyülekezeti alkalmakra? — Még az énekkar volt az, amihez a legjobban kötődtem. Ezen a héten Máté evangéliumának 24. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Miért éppen szenvedése és halála előtt mondta el Jézus a világ yégéről és dicsőséges visz- szajöveteléről szóló beszédeit? 2. Mikor és hogyan teljesedett be Jézusnak az a jövendölése Je- í-uzsálemről, hogy „nem marad Sok olyan éneket tanultunk és énekeltünk, amelyek segítettek kérdéseim megválaszolásában. Ezen kívül az ifjúsággal és az énekkarral szinte egész Szabolcs megyét bejártuk, ahol evangélikusok vannak. Karácsonykor, húsvétkor, szeretetvendégségeken bibliai történeteket dramatizáltunk és adtunk elő. A lelkészi hivatal mellett magunk í^endez- tük be az ifjúsági termet. Ez is nagyon jól összehozta a társasát got. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk Istenről, az egyházról, a világról. — Egyetemistaként megismertél más gyülekezeteket is. Milyen tapasztalataid vannak? Hogyan látod ezek fényében gyülekezetünket? — Reális összehasonlítási alapom tulajdonképpen nincs, mert nem tudtam teljes értékű tagként részt venni a gyülekezet életében, hiszen tanulnom kellett és haza is jártam. Azt mindenesetre tapasztaltam, hogy nagyon sok múlik a lelkész személyén: hogyan tudja összefogni a fiatalokat, tud-e számukra segítséget adni az élethez. Másik tapasztalatom az, hogy a budapesti ifjúsági bibliaói’ákon is állandóan cserélődik a fiatalság, hiszen javarészt egyetemistákból állnak. Ők pedig végezve elkerülnek Budapestről. Szerintem nálunk ez a cserélődés nem ilyen nagy mértékű, ezért összes zokottabb köitt kő kövön, amit le ne rombolnának”? (2 v.) 3. Miért idézi Jézus ezt a közmondást: „Ahol a dög, oda gyűlnek a saskeselyűk?” (28. v) 4. Hogyan kell a tanítványoknak várni Jézus vissza jövetelét? Válaszainkat április 26-ig a következő címre küldjük be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. zösség jöhet létre. Ezt mindenképpen ki kell használnunk. — A más gyülekezetekben szerzett tapasztalatok segítségével az itthoni teendőket is jobban észre- veszed. Miben látod a presbiter feladatát? — Először is meg kell ismernie a gyülekezetét és annak életét, hogy véleményt tudjon mondani egyes kérdésekben. Nálunk erre különösen is szükség van, hiszen mind lélekszámúban, mind területileg nagy a gyülekezet. Gyülekezeteinket legjobban a különböző alkalmakon ismerhetjük meg, ezért ha csak tehetem, ezeken igyekszem részt venni. Mivel nagy a gyülekezet, ezért a felmerülő kérdések is igen sokrétűek. Sok a tennivaló, -a feladat. Ebből adódóan ki-ki megtalálhatja a maga területét, ahol segíthet. — Nagy gyülekezeti tapasztalatod még nincs, mégis hadd kérdezzem meg: mint építőmérnök, hol tudsz majd segíteni? — Ügy tudom, hogy egyházunkban mindenütt — így nálunk is — nagy gondot jelent az épületek karbantartása. Talán ezen a ponton tudok bekapcsolódni a gyülekezet vérkeringésébe. További feladatomnak érzem, hogy a gyülekezet életében felmerülő gondok és problémák megoldásában segítségére legyek a gyülekezet vezetőségének. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a személyes példamutatást is. Nagy felelősség ez, hiszen egész életvitelemet meg kell hogy határozza, az, hogy evangélikus px-esbiter vagyok. A családban, a munkahelyemen, mindenhol a gyülekezetemet képviselem. S ennek megfelelően kell élnem és dolgoznom. — A presbiter szó az Újszövetségben a gyülekezet véneit jelentette. Fiatalon kerültél a „vének” közé. Problémát jelent ez? — Nem. Ügy tudom, hogy ez az öregség a hitbeli „vénségre” is vonatkozik. Tudom azt, hogy még mustármagnyi hitem sincs, de ezt a keveset szelhetném megtartani úgy, hogy ahol alkalom és lehetőség nyílik, ott szolgálok vele. Menyasszonyommal többször tartottunk már gyermek bibliaórákat, veled pedig Berettyóújfaluban is voltunk. Régebbi és új tapasztalatból tudom, hogy milyen öröm idős gyülekezeti tagok számára, ha látják: van „utánpótlás”. Az ilj'en szolgálatokon keresztül az én hitem is erősödik. — További szolgálatodra Isten áldását kérem. Köszönöm a beszélgetést. Laborczi Géza PÜSPÖKIIELYETTES NŐ NORVÉGIÁBAN Svanaug Marie Ljodalnak, a hamari dóm helyettes lelkészévé történt kinevezése bizonyos esetekben messzemenő következményekkel járhat. A dóm templomok lelkészeinek a püspök és az esperes távollétében püspöki teendőket is el kell látniuk. így tehát Svanaug Marie Ljodat lenne a norvég evangélikus egyház első (ideiglenes) női püspöke, ha az említett körülmény bekövetkezne. Az olyan norvég egyháztagoknak, akik ezt nem jó szemmel néznék, csak egyetlen reményük marad: a szolgálati idő sorrendjében történő helyettesítés bevezetése, a rangidős lelkész számára. Tei'mészetesen egyszer még Svanaug Marie Ljodal is lehet rangidős. Olvassuk együtt a Bibliái 28. Város a fejedelem sírja fölött 2. Mohr Henrik lelkész jó szemét dicséri, hogy 1935-ben a Goldber- gerrel szembeni csalitot jelölte ki templomépítéshez. Bogarasnak tarthatták, hogy éppen ide, az amfiteátrum romjai és a Flórián tér között húzódó „senki földjére”. Bogarai közé tartozhatott az is, hogy a templomot a történeti egyházak szimbólumaival látta el. Mert valóban, a templomon ékeskedik még ma is kereszt, csillag és kakas. Viszont Budapest egyik legnagyobb és legszebb hangú orgonájával szereltette fel. Ugyancsak az egyik legmodernebb parókiát építette közvetlenül a templom mögé. Évek, évtizedek teltek el, míg a tér — a Dévai Bíró Mátyás tér — közepén találta magát az óbudai egyház temploma. 1944 SZILVESZTER ÉJJELÉN leégett a templom és gyönyörű orgonája, a berendezés katasztrofálisan tönki’ement. Megtizedelődött a gyülekezet is úgy annyira, hogy 1959-ben 2000 lelket tudtak csak számlálni. Nyomasztó emlékeket hordozott a gyülekezet évtizedekig a háborúból. A Bécsi úti téglagyárba terelték 44-ben a deportálandó zsidókat, s innét hajtották gyalogosan Németország felé. Az ostrom alatt elképesztő nyomorúság szakadt a városrészre. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a megpróbáltatás mélypontjára került a gyülekezet. Paradox módon a kerület rekonstrukciója jelentette a legnagyobb megrázkódtatást számukra. Mert a 60-as évek elején a romantikus házsorok előtt megjelentek a buldózerek 5500, többségében földszintes házat, ill. lakást szanáltak. Ez a szanálás nagyjából a gyülekezet felét érintette, s így a kétezer fő további ezerrel apadt. S miközben újjáépült a templom, a hívekből vasárnaponként már csak 50—60-an keresték fel. 1956-TÓL AZUTÁN hatalmas ütemben épültek a modern 10— 15 meletés panelházak. Szép fekvése — a Duna és a Hármas- hatái’-hegy által keretezett völgyben — kitűnő levegője a főváros egyik „előkelő” kerületévé tette Óbudát. Igaz, „arc nélküli város” született, régi jellegzetességéből semmi sem maradt, de a korszerű igényeket kielégítette, és sok-sok családot tett boldoggá. Viszont sokan keseregtek éveken keresztül a múlt felett. Sajnálták Óbudát, a macskaköves utcákat, a meghitt kisvendéglőket, a schi-amlit. A múlt iránti nosztalgia jelentkezik abban, hogy megmaradt vendéglőiben a ,svábbálokat'' sokan látogatják, s ha felhangzik valahol a schramli-zene, alig jut helyhez a vendég. Mélypontra az egyházi élet 1972 —73-ban jutott. Ekkor már alig volt 400 tagja a gyülekezetnek. A többieket a szanálás folytán széttelepítették különböző kerületekbe. EBBEN AZ IDŐBEN KERÜLT IDE Görög Tibor lelkész, aligha irigylésre méltó helyzetben. Alkonyi órában, kávé mellett érkeztem irodájába. Bokáig érő latyakban caplattam ide. Egész nap esett a hó, estére olvadni kezdett. A Flórián tér bontás alatt van, az Arpad-hid újjáépítésén. Csillogó víztócsák rejtettek mély kátyúkat, s ha egy-egy jármű elhaladt, első emeletig felverte a mocskos vizét. Az útnak ez a szakasza a 80-as évek derekára készül el a híddal együtt. Némi fény övezte az ablakon túl a Hármas- határ-hegy taraját, mögöttünk a Goldberger (a í’égi óbudaiak csak „Goli”-nak hívták) éppen a második műszakra készült. — Az a hír járja — indítottam e] a beszélgetés fonalát —, hogy ebben az arc nélküli városban már magára talált a gyülekezet. — Ha nem is egészen — kezdi fejtegetését Göi'ög Tibor —, de azon az úton van. Sok evangélikus került ide az utóbbi időben. Vidékről és a város más részéből. Évente 25—30 új jelentkező, ill. „felfedezett” van. Tízéves szolgálatom alatt mintegy 250—300 lélekkel gyai’apodott a gyülekezetem. Ma az óbudai nyilvántartásban 700 körül mozog az evangélikus családok száma. — Beszélhetünk valami csodáról? — Nem! Ez túlzás lenne! Ilyen csoda nincs! De vallom, a Krisztus ah vas zen te g vh á za megmarad- Vallóm azt is. hogy az evangélium átszivárog a falakon. Isten ereje nagy. Persze, riekünk is meg kell tennünk mindent egyháza ügyében. Évente 300 körül mozog látogatásom száma, s energiám 70 százalékát foi'ditom az igehirdetés készülésére. Modernül kell az evangéliumot hirdetni, ez az alaptételem. Egy időben volt segítségem a látogatásban, valóságos kis csapat, de kiöregedtek az emberek, jelenleg magam dolgozom. Apró dolgokban is „eléje megyek” a gyűlekeztnek. Sokáig találgatták pl. a villamoson, autóbuszon utazók, a gyalogosok, miféle felekezethez tartozhat templomunk. Megzavarta őket a kereszt, csillag és kakas. Kiírattam nagy betűkkel: Evangélikus Templom. A jó szándékú hírverésnek ez is egyik eszköze volt. Templomunkba a híveket udvariasan bevezetik, hellyel kínálják. Jól fűtött. Rossz akusztikája miatt hangszórókat állítottunk be. Ezek mind apró dolgok, de híveink hálásak a figyelemért. — Es a templomlátogatottság? — 100—120 körül mozog átlagvasárnapokon, nagyünnepeken 250 körül. De szép számmal járnak szombat délutánonként gyermekek is hozzánk- Viszont a temetések száma még mindig aránytalanul magasabb, mint a keresztelésé. A templomos gyülekezet életkormegoszlása íredig a következő: 10% fiatal, 25% középkorú és 65% idős. Néhány mondat, adat csupán, de reménység és optimizmus csendül ki belőle. Budapest egyik legnagyobb szórványában vagyunk, ahol a rekonsti'ukció után újjáéledt a gyülekezet. Persze, vannak gondok, és van olykor tehetetlenségi érzete a lelkésznek. A kerület, a maga 133 000 lakosával legalább 6000 evangélikust rejt. Ennek felkutatása próbára teszi a lelkész idegeit, munkabíró képességét. De a helyzet már korántsem reménytelen. — Mit tudna újságunk segíteni munkájában — vetettem fel a kérdést. — Igen, az újság — merengett el a kérdés fölött Görög Tibor. — Talán abban, ha pl. egy óbudai számot szerkesztene, amelyben megírnák a gyülekezet történetét, újjászületését, gyülekezetünk programját, istentiszteleti életét, stb. Ebből — ha szabad így fogalmaznom — az Óbudai számból 4—500 példányt vásárolnánk, s körlevél helyett minden hívünknek, aki nyilvántartásban szerepel, elküldenénk. S megtudnák, hogy létezünk. Mert csak kb. 30 előfizetőnk van, s a templomi terjesztés is csak 20 példány. Kitűnő ötlet! Végre megtalálná az úiság is helvét a gvülekezet- formáló-építő munkában! KÉSŐ ESTE VOLT MÁR, amikor átmentem G. Á.-ékhoz a Kórház utcába. Hangtalanul suhant a lift velem az ötödik emeletig. Ide már alig szüremlett fel a város zaja. A modern, háromszobás lakás kényelme, komfortja az átalakulás földrengése után valóságos oázisként hatott. Rédéy Pál
