Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-11 / 2. szám

A nép javára végzett közös munka Az Országos Egyház Közgyűlése III. Részlet dr. Káldy Zoltán püspök elnök jelentéséből Az állam és az egyház, viszonya Az állam és evangélikus egyhá­zunk viszonyát több konkrét eset­ben már említettem. Erről a vi­szonyról csak államunfc iránti megbecsüléssel beszélhetünk. Az elmúlt években volt egy termino­cializmus építésében és a közélet­ben. Ez az „egyenrangúság” szük­séges ahhoz, hogy ne sértődött emberekként, hanem az emberi méltóság tudatában dolgozhas­sunk együtt népünk más világné­zetű fiaival. Azt is örömmel fo­gadjuk, hogy „Magyarországon — természetesen a pártfunkció ki­vételével — minden köztisztséget Vendégek az Országos Közgyűlésen Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Bai László főosztályvezető, dr. Kürti László református püspök és Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke (jobbról balra) lógiánk, mely szerint „az állam és egyház viszonya rendezett”. Azt hiszem, hogy erre a viszonyra ez a megállapítás már kissé réginek és szürkének látszik. Ma már en­nél többről van szó. Ezt állapítot­ta meg a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. Kongresszusán Ká­dár János a Központi Bizottság el­ső titkára' is, de ez tükröződik a Kongresszus ide vonatkozó hatá­rozatában is. A Párt első titkára az egyházak vezetőire is hivat­kozva, ' azt mondotta, hogy „(tó allam és az egyházak kapcsolata az utóbbi években tovább fejlő- áöti és ma már nem egyszerűen rendezett viszonyról van szó, ha­nem a nép javára végzett közös munkáról.” Ma ez a közös mun­ka jellemzi államunk ■ és egyhá­zunk viszonyát. Közös munka a szocializmus építésében, a társa­dalmi haladás előmozdításában és pártonkívüli is betölthet.” Ezt mi úgy értelmezzük, hogy tehát az egyházhoz tartozó ember is betölt­het. Ugyanakkor szeretnénk min­den munkában helytállni, áldoza­tosan, hűen és becsületesen dol­gozni népünk javára. E helyen külön is megbecsülés­sel gondolunk az Állami Egyház­ügyi Hivatalra és annak vezetői­re. Elsősorban Miklós Imre állam­titkár úrra. Hálásak vágyunk szá­mos segítségükért. Gondolunk itt a már említett nyugdíjrendezés­re, sajtónkkal kapcsolatos enge­délyeikre, a kongrua folyósítására. Külön is köszönjük, hogy a bi­zalom légkörében folynak őszinte megbeszéléseink és oldódnak meg az éppen soron levő kérdések. Biz­tosak vagyunk benne, hogy a megállapodások korrekt megtartá­sa alapján a jövőben még tovább A részvevők egy csoportja az Országos Közgyűlésen népünk békéjének biztosításában. Az ideológiai különbözőség fenn­tartásával mi evangélikusok fel­szabadult szívvel és népünk iránti szeretettel és felelősséggel ve­szünk részt ebben az építőmun­kában. Külön is örülünk, hogy a Párt kongresszusán kifejezésre jutott, hogy „a vallásos emberek egyenrangú állampolgárok” és mint ilyenek vesznek részt a szo­fejlődhet és gazdagodhat ez a jó viszony. Szolgálatunk a társadalomban Az állam és egyház jó viszonya határozza meg egyházunk tagjai­nak a társadalomban való szolgá­latát. Diakóniai teológiánk alap­ján valljuk, hogy egyházunk és annak tagjai hitünkből folyó sze­retettel és felelősséggel tartoznak fáradozni a társadalom javáért. A szocializmus építése csak az egész nép összefogása által lehet­séges. Ezért örülünk a szövetségi politikának, amely arra késztet, hogy a különböző társadalmi osz­tályok és rétegek, párttagok • és pártonkívüliek, vallásos és mate­rialista világnézetű emberek együtt dolgozzanak népünk bol­dogulásáért. Azt is valljuk, hogy ez a közös munka nem lehetséges akkor, ha a vallásos és materia­lista világnézetű emberek úgy néznek egymásra, hogy egymást el kell viselniük, el kell szenved­niük, vagy el kell tűrniök. A kö­zös munka csak úgy lehetséges, ha egymás álláspontját és meg­győződését tiszteletben tartva fá­radoznak együtt a közös célért a szocializmus építéséért. Így való­sulhat meg az a nemzeti egység, amely már eddig is olyan nagy­szerű eredményeket hozott létre és amelynek továbbfejlesztése- még több gyümölcsöt hoz majd egész népünknek. Jelen pillanatban egyházunk és annak tagjai két területen szeret­nének segítséget nyújtani né­pünknek és társadalmunknak. A most induló VI. ötéves terv vég­rehajtásához nagy szükség van a gazdasági építőmunka segítésére. Ezért a magunk eszközeivel tá­mogatjuk a VI. ötéves terv meg­valósítását, ezen belül a gazda­ságpolitikai célok realizálását. A másik terület, amiben segí­tem szeretnénk, az erkölcsi nor­mák megtartása, erősítése, az élet­mód helyes kialakítása. Az erköl­csi normák erősítése nélkül ugyanis meggyőződésünk szerint a gazdaságpolitikai célok nem érhe­tők el. A munkaszeretet, a mun­ka becsületes elvégzése, a munka­idő kihasználása olyan normák, amelyeknek megvalósításában egyhazunk is segíthet. Ügy látjuk azonban, ez nem minden. Szeret­nénk segíteni a közösségi ember nevelésében, a családi élet meg­becsülésében, a szülök tiszteleté­ben, a személyiség kiteljesítésé­ben. De szükségét látjuk annak is, hogy felhívjuk a figyelmet a nők, az édesanyák, az öregek tisztele­tére és megbecsülésére. Ez együtt segítheti azt, hogy az ember em­berként szolgáljon a társadalom­ban, ne csak a maga javára, ha­nem az egész társadalom érdeké­ben. Hálásak vagyunk azért, hogy a Hazafias Népfront szerte az or­szágban papi-békegyűléseken se­gíti lelkészeink társadalmi, gazda­sági és politikai ismereteinek bő­vítését. Örülünk, hogy a Hazafias Népfront fórumain lelkészeink és presbitereink őszintén elmondhat­ják vélejnénvüket és felajánlhat­ják segítségüket. Kívánjuk, hogy a Hazafias Névfront soron követ­kező kongresszusa jó munkát vé­gezhessen és tovább fejleszthesse azt a szolgálatot, amelyet eddig is végzett társadalmunkban. Meleg szívvel gondolunk az Or­szágos Béketanács nagy szolgála­tára. Köszönjük, hogy többször igényt tartanak hazai és nemzet­közi szolgálatainkra. Magam ré­széről külön is megköszönöm azt a bizalmat, amellyel az elmúlt' években a Béke-világtanács kü­lönböző világgyűléseire — többek között Baselba, Berlinbe. Nicosiá­ba. Helsinkibe és Szófiába — ki­küldtek és ott szolgálatokat bíz­tak rám. Az is iól esett, bogv főbb lelkészünket hékeielvénnvel tün­tették ki. A iövőben is szívesen végzünk szolgálatot. Straub István, az Állatni Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese az országos közgyűlésen elmondott hozzászólásban többek között a következőket mondotta: Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök úr beszéde meggyőzően bizonyí­totta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház küldetésének megfelelően, eredményesen vég­zi szolgálatát. Vannak természe­tesen problémák is, de az egyház él és aktív. Tevékenyen részt vesznek a szocialista társadalom építésében 1&V .............. 'O St raub István, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnökhelyettese kö­szönti az Országos Közgyűlést is. Ezt a segítő szolgálatot nagyra értékeljük. A püspöki jelentésben érződött a társadalmunk iránti izzó fele­lősség és elkötelezettség. Ez a jelentés nemcsak összege­zés volt, hanem egyúttal előremu­tató eligazítás is, amit így lehet röviden összefoglalni: a választott úton kell haladni. Nem szabad tétovázni és megállni, hanem to­vább kell előre menni! Egy munkában és eredmények­ben gazdag évet zárunk.' Szocia­lista államunk és az egyházak gyakorlati együttműködése mél­tán keltette fel az érdeklődést és a figyelmet az országiban, de az ország határain túl is. Természe­tesen ezt másképpen ítélik meg a barátok és másképpen politikai ellenfeleink. Kétségtelenül történelmi jelen­tőségű eredmény ahová eljutot­tunk. De ez még nem a csúcs, bár nem kevés az, amit elértünk. Elértünk egy olyan magaslatra, ahonnan előre lehet tekinteni és látni lehet a jövőt is, a biztató perspektívát. Ez megnyugtató az állam és az egyház számára is. Gyakorlati együttműködésnünk- nek riemcsak múltja, hanem szép jelene és jövője is van. Itthon következetesen munkál­juk a belső békességet, amire épül a nemzeti egység, Hi vők és nem '-hívők cselekvési egysége. Nem­zetközi téren is hasznosan tu­dunk együtt tevékenykedni a fe­szültség feloldása, a béke érde­kében. Elismeréssel és megbecsüléssel kell szólnunk arról a munkáról, amit e területeken a Magyaror­szági Evangélikus Egyház végzett. Külön is ki kell emelnünk Káldy püspök úr személyét és tevékeny­ségét, aki egészségét, erejét, nem kímélve, egyszerre végzi szolgá­latát. A magyarországi protestáns egyházak több mint három évti­zed óta elöljárnak és példát mu­tatnak más felekezetek számára. Többek között ennek is köszönhe­tő, hogy a hazai római katolikus egyház és a kisegyházak is fel­zárkóztak a protestáns egyházak progresszív. társadalom-politikai tevékenységéhez. Nincs okunk pá­lyát módosítani. Az eddig járt úton fogunk tovább haladni. Ke­vesen ugyan, de vannak olyan személyek, kisebb csoportok, ál- közösségek, ameiyek előrehaladá­sunkat fékezni akarják, akik konfrontációkat és konfliktusokat próbálnak teremteni. Ezt bűnnek lehet tekinteni népünk-érdekében végzett közös tevékenységgel szemben. Magyarországon vallásszabad - ság van. Az állam biztosítja az egyházak autonóm tevékenységét, az egyházak pedig elkötelezetten végzik szolgálatúikat népünk ér­dekében. Eközben szükség van a rendre, a fegyelemre, az alkotó demokratizmus továbbszélesíté- sére. A konstruktív párbeszéd folytatására, amiben helye van az építő kritikának is. Arra kell tö­rekednünk, hogy minél kevesebb legyen az, ami elválaszt, egyre több, ami népünk és az egész em­beriség közös szolgálatára egye­sít. Elveink kölcsönös megtartása mellett, a földi élet dolgaiban konstruktívan egyet tudunk érte­ni és együtt tudunk munkálkod­ni. A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőinek és híveinek hasznos társadalom-politikai munkája kiváltotta népünk és ál­lamunk vezetőinek megbecsülé­sét. Azt kérjük, hogy a jövőben ezzel gazdálkodjanak jóL MOSZKVAI MŰHELY A VALLÄSOS MŰVÉSZETNEK Moszkva egyik külső kerületé­ben háromemeletes, terjedelmes épület készült el, melyben az orosz ortodox egyház szervezésé­ben előreláthatólag 600 embert foglalkoztatnak majd. Többek között arany- és ezüstművesek, festők és más szakemberek dol­gozhatnak itt, akik az orosz or­todox egyház részére a Szovjet­unióban és külföldön szükséges tárgyakat készítik. Az építkezés három évig tartott. A költségek átszámítva 11,4 millió nyugat­német márkát tettek ki. IMÁDSÁG ÉS FÁRADOZÁS A BÉKÉÉRT A feszült nemzetközi helyzet láttán nem a bénultság, hanem az imádság és a békéért való fáradozás a helyes felelet, mond­ta Aimo T. Nikolainen finn evangélikus püspök Helsinkiben, az október végén tartott leszere­lési héten. A keresztyén egyhá­zak nem fogadhatják el azt az úgynevezett „realista magatar­tást”, miszerint az emberiség kikerülhetetlenül halad a harma­dik világháború felé és . ez el­len nem lehet semmit sem ten­ni. Nikolainen püspök azon a vé­leményen van, hogy az egyházak még nem tettek eleget a békéért a világban. Igaz ugyan, hogy közvetítettek különböző konflik­tusokban és emlékeztettek arra is, hogy minden nép Isten te­remtményeinek nagy családjába tartozik. De még nem váltak annyira eggyé. ebben az állásfog­lalásban, hogy hangjuk minde­nütt hallhatóvá lett volna. A püspök ugyanakkor elutasította azt a véleményt, hogy az .egy­háznak a teljes pacifizmust kel­lene képviselnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom