Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-08 / 10. szám
1 GYERMEKEKNEK. Az utolsó vacsora Mt 26, 17—29. „írok nektek, ifjak...” Fiatalok a gyülekezetben Legutóbb Keresztelő János haláláról olvastatok. Arról, hogyan juttatták őt börtönbe, majd a hóhér kezére ellenségei. Máté evangélista azt írja, hogy mikor Jézus meghallotta a próféta halálhírét, hajóba szállt és elvonult egy magányos helyre. Vajon fniért tette ezt Jézus? Egyedül akarta gyászolni és elsiratni az „útegyengetőjét”? Bizonyos, hogy Jézusnak fájt nagyon Keresztelő János halála. De volt egy külön oka is, hogy a magányra vágyjon. Jézus a próféta sorsában saját jövőjét látta. S ehhez kellett neki a csendességben erőt merítenie. JÉZUS KEZDETTŐL FOGVA TUDTA, hogy ő nemcsak tanítani és gyógyítani fogja az embereket, hanem az életét is feláldozza értük. Olyan lesz ő az emberek számára, mint azok a bárányok, amelyek egy szörnyű éjszakán megmentették a zsidókat a pusztulástól. Az egyiptomi fogság idején volt ez. Egyiptom földjét Isten ítélő angyala járta be, és minden házban meg kellett halnia valakinek. Csak a zsidók menekültek meg az ítélettől. Bárány vérével jelölték meg az otthonaikat, és ahol ott volt a megölt bárány vérének jele, oda nem sújtott le Isten haragja. Jézus soha, egy pillanatra sem felejtette el küldetésének ezt a végső célját. S ahogy közeledett az idő, legfőbb gondja az lett, hogy tanítványait is felkészítse a halálára. Csakhogy ez nagyon nehéz feladat volt. A tanítványoknak eszükbe sem jutott, hogy Jézust valami baj érheti. Hisz mindenütt az erejét csodálták. Tudták, hogy vannak irigyei, ellenségei, de ki árthat neki?! Nem értették meg azt, amire Jézus többször utalt, hogy ő nem az ellenségei miatt, hanem a barátaiért fog meghalni. Nem azért Megjelent Reményik Sándor: JELT ÁD AZ ISTEN című versesköiete Ára: 55,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon Megjelent Cserháti Sándor— Balinkó Zoltán: A MEGREPEDT NÁDAT NEM TÖRI EL ... című könyve Ára: 35,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon hal meg, mert valaki árthat neki, hanem mert ö akar halálával hasznára lenni az övéinek. Ügy akarja kihulló vére oltalma alá helyezni őket, mint ahogyan az ártatlan bárányok vére óvta a zsidók házait. MIÉRT VOLT EZT NEHÉZ MEGÉRTENIÜK a tanítványoknak? Azért, mert fogalmuk sem volt, mennyire bűnösök és milyen bajban vannak bűneik miatt. Akárcsak a legtöbb mai ember — ők sem érezték vétkeik súlyát, s nem látták szörnyű következményeit. Csak Jézus — aki a mennyből jött, Isten trónja mellől, aki tudta milyen az Isten szentsége, tisztasága és hogyan gyűlöl Isten minden bűnt — csak ő látta tisztán, hogy az emberek elvesztek. Elvesztek a tanítványok is, mert mérhetetlen Isten haragja minden tisztátalan gondolat, önző vágy, hamis cselekedet miatt. S elveszett minden ember, hacsak maga Jézus nem szerez számukra bűnbocsánatot, védelmet, valami végtelen nagy áldozattal. ERRE AZ ÁLDOZATRA KÉSZÜLT Jézus egész életén át. Mostani történetünk idején már csak két nap választotta el a halálától. A zsidóknál ez a nap a húsvéti ünnepek kezdete volt éppen, amikor az egyiptomi szabadulás emlékére minden házban levágták a húsvéti bárányt. Jézus is összegyűjtötte tanítványait egy utolsó vacsorára. Ezen az estén különös hangsúlyt kapott minden szó; minden mozdulat. Az áruló tanítvány, Júdás, már elszaladt, hogy megadja a jelt Jézus elfogatására. Jézus pedig. hogy halálának értelmét utoljára jól belevésse a tanítványok emlékezetébe, a vacsora végén felállt az asztaltól, vette a kenyeret, megtörte, szétosztotta és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely érettetek halálra adatik.” Azután vette a poharat és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem, mely érettetek kiontatik a bűnök bocsánatára.” JÉZUSNAK EZT A CSELEKEDETÉT azóta is újra meg újra megismételjük a templomban. Ez az úrvacsora. Aki ma veszi ott a kenyeret és iszik a pohárból az tudja, hogy Jézus halálának oltalma alatt áll. Nem sújtja Isten, haragja. Jézus Krisztus megtöretett teste és kiontott vére bünbocsánatot szerzett né- künk. Pintér Karolyné Minden közösség számára nemcsak izgalmas, hanem a jövő szempontjából döntő kérdés az utánpótlás. Ahol a kiöregedő és a természet rendje szerint az életből eltávozó tagok helyére nem lépnek újak, elsősorban fiatalok, az a közöség nem életképes, lassan maga is kiöregszik és meg is szűnik. Ezért minden olyan közösség, amely ad önmagára és jövőjére, nagy gondot fordít az utánpótlásra. Ez alól gyülekezeteink sem kivételek. GYÜLEKEZETEINKBEN AZ UTÁNPÓTLÁST gyermekeinknek a gyülekezet életébe való bekapcsolásával végezzük. Ez a keresztséggel kezdődik, amikor gyermekeinket elvisszük a templomba és engedjük, hogy a ke- resztségben Isten gyermekeivé fogadja és bekapcsolja őket az egyház közösségébe. Ehhez azonban nem elegendő a keresztség külső elvégzése. A gyermekeknek, amikor felnövekednek, hitre kell jutniok, hogy hitük által tudatosítsák és elmélyítsék a Jézus Krisztussal való közösséget. A hitre jutás pedig Isten igéjének hallgatása és befogadása által történik. Ezért fontos, hogy gyermekeink ne csak otthon halljanak Jézus Krisztus szerete- téről, hanem részt vegyenek a gyermek-bibliaórákon, a konfirmációi oktatásban és az istentiszteleteken. Egyszóval, fontos, hogy bekapcsolódjanak a gyülekezet életébe. A GYERMEKEKNEK A GYÜLEKEZET ÉLETÉBE való ilyen bekapcsolódása legtöbb esetben meg is történik. Gyülekezeteink Ezen a héten Máté evangéliumának 19. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Melyik egyházi szertartásunk alkalmával — hnwgeik ek igénknek ez a mondata: „Amit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza”? (6. v.) 2. Minek nevezik igénknek ezt a mondatát: „Engedjétek, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa”? (14. v.) életét szemlélve azonban úgy látjuk, hogy a konfirmáció után gyermekeinknek a gyülekezettel való kapcsolata nemhogy megmegerősödne, hanem inkább meglazul. és igen sok esetben meg is szűnik. Pedig egyházunknak létkérdése, hogyan kapcsolódnak be a megkonfirmált fiatalok a gyülekezet életébe. Erre gyermekeink számára rengeteg lehetőség van. Gyülekezeteinkben vannak ifjúsági bibliaórák, ahol a fiatalok a maguk nyelvén hallhatják Isten igéjét és őszintén megbeszélhetik problémáikat. Vannak külön ifjúsági énekeink, amelyeket több helyen gitárkísérettel énekelnek a fiatalok, hogy az éneklési mód se legyen idegen számukra. Üj lehetőséget jelentenek a múlt évtől kezdve, a nyaranként Gyenesdiáson rendezendő ifjúsági konferenciák, ahol az ország különböző gyülekezeteiből jött fiatalok találkozhatnak,. ismerhetik meg egymást -és erősödhetnek hitükben. AZ IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK ÉS KONFERENCIÁK MELLETT azonban nagyon fontos, hogy a fiatalok a gyülekezeti istentiszteleti életbe is bekapcsolódjanak. Ennek legegyszerűbb módja, ha részt vesznek a gyülekezeti énekkar munkájában, és éneklésükkel vasárnaponként szolgálnak az istentiszteleten. Az énekkari munkának, az énektanulásnak és a közös éneklésnek igen nagy közösségformáló ereje van. Vannak gyülekezeteink, ahol nemcsak az énekkari tagok nagy része, hanem az énekkar vezetője is fiatal. Mert az ifjúsági bibliaórák résztvevőiből kerülnek ki 3. Mi az értelme ennek a közmondásszerű mondatnak: „Köny- nyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”? (24. v.) 4. Miért jutalom az, hogy majd az ítélet napján a tanítványok beülnek tizenkét királyi székbe, és ítéletet tartanak tizenkét törzs (azaz egész Izrael népe) fölött? Válaszaitokat március 22-ig, a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. azok a fiatalok, akik a fóti kántorképző intézetünk tanfolyamain megtanulnak harmóniumozni, orgonáim és énekkart vezetni. Sok fiatal segít lelkészének a gyermekbibliaköri munka végzésében. Jórészt ezek közül a fiatalok közül kerülnek ki azok is, akik a Teológiai Akadémiára jelentkeznek és a lelkészi hivatást választják életpályául. Mások meg szeretetintézményeinkben vállalnak gondozói munkakört. Persze nem minden fiatalból lesz — nem is lehet — lelkész, kántor, vagy diakóniai munkás. De szüksége van egyházunknak egyszerű, hűséges gyülekezeti tagokra, presbiterekre és felügyelőkre is. A gyülekezet életében részt vevő fiatalokból kerülnek ki a jövő presbiterei és egyházvezetői is. Vannak gyülekezeteink, ahol a presbitérium nagy része fiatal. Ezek a fiatalok nemcsak a presbitérium munkáját elevenítik meg, hanem új színt adnak az egész gyülekezet életének. NEMCSAK AZ UTÁNPÓTLÁS MIATT FONTOS a fiataloknak az egyház életébe való bekapcsolódása. Hisszük, hogy a fiatalok a gyülekezetben Jézus Krisztust megismerve és közösségébe kerülve válnak kiegyensúlyozott, boldog emberekké, akik népünk közösségének és társadalmunk javára is jó munkát tudnak végezni. A gyülekezet életébe való bekapcsolódással nem kapcsolódnak ki az élet vérkeringéséből, hanem éppen itfe kapnak útmutatást és erőt ahhoz, hogy mint hivő emberek az élet minden területén megállják helyüket, igazi emberségükkel, becsületes munkájukkal, példamutató életükkel társadalmunknak és népünknek is építő tagjai legyenek. VÉGÜL FELMERÜLHET BENNÜNK A KÉRDÉS, hogy vannak-e ilyen fiatalok gyülekezeteinkben. A most kezdődő sorozatunkban szeretnénk — elsősorban fiatal olvasóinknak t- egy-egy ilyen fiatalt bemutatni: hogyan kapcsolódott be a gyülekezet életébe, milyen szolgálatot végez ott és milyen örömei és gondjai vannak ezzel kapcsolatban. Ezzel elsősorban azt szeretnénk megmutatni, hogy vannak gyülekezeteinkben ilyen fiatalok, másrészt szeretnénk biztatni más fiatalokat is a gyülekezet életébe való bekapcsolódásra. A fiatalokat bemutató íróinkat is jórészt fiatalok közül válogattuk ki, hogy ezzel is megmutassuk: így is be lehet kapcsolódni egyházunk szolgálatába. Reméljük, hogy próbálkozásunkat Isten áldása kíséri. Selmeczi János EGYHÁZI UNIÓ TANZÁNIÁBAN Musa Kuharananga tanzániai akarják mérni annak lehetőségét, anglikán érsek a püspöki konfe- hogy a három egyház uniójáról rencia kérésére érintkezésbe akar való tárgyalásokat folytathat- lépni az evangélikus egyház és a ják-e. tesvérgyülekezet vezetőivel. Fel Olvassuk együtt a Bibliát 23. ÖTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1481. március 2-án született a reformáció kezdeti időszakának egyik legellentmondásosabb személyisége: Franz von Sickingen. Személyiségének ellentmondásait korának nagy hirtelenséggel változó viszonyai teszik érthetővé, életsorsának tragikuma azonban saját politikai céljaiban keresendő. 1517. évi, de különösen az 1521- es, Luthert és iratait elítélő wormsi birodalmi gyűlés után, a Szentíráson alapuló reformációs tanok nagy gyorsasággal terjedtek. A mozgalom vezetői papok, szerzetesek, és olyan művelt polgárok voltak, akik sokféle módon vitték el az evangélium jó hírét a különböző európai országok minden társadalmi rétegéhez. Mindeközben egy másfajta mozgás is kíséri az egyházban való megújulást, egy olyan, amelynek egyik vezetője éppen Franz von Sickingen volt. 1517- ben még I. Miksa, majd V. Károly császár hadvezére, akit a humanista Ulrich von Hutten nyer meg a reformáció számára. A reformációhoz való kötődése őszinte: ebenburgi várában menedéket találtak az „új tanok” fenyegetett terjesztői. Ugyanakkor: bizonytalanul zavaros politikai nézetei a német birodalmi lovagok vezetőjévé teszik, egy Márciusi krónika olyan felkelés vezetőjévé, amely egyértelműen csak a nemesség érdekeit szolgálta volna. A trieri egyházi (érseki) választófejedelemség elleni, balul végződött hadműveletek utolsó napjaiban, a landstuhli erődítményben halálos sebet kapva, 1523. május 7-én fejezte be életét. Luther — állhatatos maradván ahhoz a bibliailag is megalapozott véleményéhez, hogy az evangélium ügyét nem lehet politikai, és különösképpen nem is szabad katonai eszközökkel szolgálni — kezdettől fogva elhatárolta magát ettől a „reformációs jelszavakkal” fellépő mozgalomtól. NÉGYSZÁZHUSZONÖT ÉV múlt el azóta, hogy kivégezték Thomas Cranmert, Canterbury érsekét, az angol reformáció legnagyobb alakját. Az ő életútja homlokegyenest ellentétes Sic- kingenéhez hasonlitva: királyok „tanácsadójából” lett a ázó, szerintünk értett reformátorrá. VIII. Henrik király (1509— 1547. között uralkodott) „reformációja” politikai-hatalmi jellegű volt akkor, amikor országának egyházát függetlenítette Rómától, s ezért életének utolsó szakaszától eltekintve, egyforma kegyetlenséggel üldözte a pápához húzókat és a lutheri tanokat követőket. így, azután az a különös helyzet állt elő, hogy az angol egyház istentiszteleti gyakorlata és tanítása sokáig érintetlenül a régi maradt úgy, hogy az uralkodó, akit a Parlament 1534-ben „az Angol Egyház legfőbb vezetőjének” ismert el, csak ezen aktus után engedett annak a kívánságnak, hogy az egyházat „belülről” is meg kell újítani. Az igazi reformációra Angliában végül is a „kiskorú” VI. Edward (1547—1553) idejében került sor, Thomas Cranmer érsek egyházvezetői, teológiai irányításával. Nevéhez fűződik az Angol (anglikán) Egyház istentiszteleti, kegyességi életét meghatározó, egy rövid kátét, a 39 hittételt és a zsoltárokat magába foglaló „Book of Common Prayer’’ (első kiadása: 1549., az utolsó revízió: 1927); ő szorgalmazta az első angol nyelvű Szentírás használatát, és ő volt a szellemi atyja a „42 (később: 39) hittétel” néven ismert, az anglikán egyház hitvallási iratának. Cranmer érsek ezen tevékenysége az egyházak protestáns szárnyához közelítette a maga egyházát. . Az angol államon belüli és az egyházra is kiható politikai-hatalmi harcnak sokan estek áldozatául, s köztük volt Cranmer érsek is: a „katolikusnak” vagy „vérengzőnek” nevezett Tudor Mária királynő (1553—1558) bírósága elítélte, és 1556. március 21-én elégettette. Életének, munkásságának a java: az anglikán reformáció azonban ma is él és hat. 1 KETTŐSZÁZÖTVEN ÉVE, 1781. március 21-én jelent meg III. Károly magyar király vallásügyi rendelete, az első „Carolina Resolutio". A- rendelet kiadását a bécsi udvar azért határozta el, hogy a Thököly-felkelésben és főleg, a Rákóczi-szabadságharc- ban meghatározó szerepet játszó protestáns köznemesség további ellenállását megtörje, és a közéletben való Habsburg—katolikus ellenes fellépését ellehetetlenítse. A rendelet értelmében a protestánsok csak a már 1661-ben kijelölt „artikuláris" helyeken tarthattak istentiszteleteket, másutt pedig (Erdély és a valamikori török uralom alatt volt területekét kivéve) csak magánházakban. A protestáns papok tevékenységét a rendelet a katolikus püspökök, esperesek ellenőrzése alá utalta és a gyülekezetek tagjait kötelezte, hogy a helyi plébánosnak dézsmát (egyházi adót) fizessenek. További megkülönböztetést jelentett az, hogy a protestánsoknak meg kellett tartaniok a katolikus ünnepeket, a közhivatali-megyei tisztségeket vállalóknak le kellett tenniük az ún. dekretális esküt (Szűz Máriára és a szentekre), a házassági-válási ügyeiket pedig a katolikus egyházi bíróságokhoz kellett beterjeszteniök. A rendelet a vegyes házasságokat csak a plébánosok előtt engedte megkötni és úgy, hogy minden,p> a házasságból születő gyermeket katolikus nevelésben kellett részesíteni: a katolikus egyház elhagyását súlyosan büntette, és a titkos záradékban még azt is kimondották, hogy a protestánsokat nem szabad állami hivatalokban alkalmazni. Ezzel a rendelettel — amit 1734-ben egy újabb követett — az ellenreformációnak egy olyan szakasza kezdődött - el, amelyet II. József „türelmi rendelete” oldott fel — viszonylagosan. Hogy ma mindezeket nem panaszképpen hánytorgatjuk fel, azt mindenekelőtt Isten gondviselő sze- retetének a hitbeli elődeink egyházunkhoz és népünkhöz való hűségükként köszönjük meg. Vámos József
