Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-15 / 7. szám

-av GYERMEKEKNEK. Jézus lecsendesíti a tengert Mt 8,23—21. Az elmúlt héten a kapernaumi százados történetében arról hal­lottunk, hogy Jézusnak nagy ha­talma van a betegségek felett. A mai történet viszont azt mondja el, hogy ő ura a természet erői­nek is. Van valami az életetekben, amitől nagyon féltek? Sokan pél­dául megijednek a villámlástól, mások reszketnek, ha sötét utcán kell végigmenniük. A HALÁSZOK A GENEZÁ- RET-TÓ PARTJÁN bátor embe­rek voltak. De volt amitől ők is féltek, a nyugati széltől. Ez a szél a legcsendesebb időben ész­revétlen tör a tó vizére. Tombol mint az orkán. Vitorlákat sza­kít, árbocokat tördel, ide-oda hányja a hajókat — a hajósok nehezen tudnak úrrá lenni a hul­lámokon. Tapasztalták a halá­szok, hogy milyen alattomos ez a szél, nem csoda, ha rettegve gon­doltak rá. Amikor Jézus a tanítványaival a hajóba szállt, ki gondolt akkor közülük viharra? Hiszen minden olyan csendes, békés volt köröt­tük. Inkább gyönyörködtek a ha­nyatló nap vízre vetett sugarai­ban. Nehéz, fárasztó napja volt Jézusnak. Alkonyaiig hirdette az igét az őt körülvevő sokaságnak. Fáradt volt, s hamarosan mély álomba merült. Igen ám, de ami­re nem számítottak — feltámadt a nyugati szél, kitört a vihar. A tanítványok halászemberek vol­tak, átéltek már jó néhány ilyen időt a tengeren. Tudták mit kell tenniük. Megragadták a vitorlák köteleit, próbálták kormányozni a hajót. A nehézségek azonban túlszárnyalták erejüket, képessé­güket. A víz csak gyűlt-gyűlt a hajóban, s ők már nem győzték meregetni. Mikor látták tehetet­lenségüket, elvesztették a fejüket s kétségbeesve hajoltak a még mindig mélyen alvó Jézus fölé: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk!” Hangjukban még üjtfcemrehányás is lehetett: hogy tud a Mester ilyen nyugodt len­ni, amikor ilyen nagy a veszély?! — Jézus pedig szelíden ezt kér­dezte tőlük: „Mit féltek, ó ti ki­csiny hitűek?” — És ami most következett, az felülmúlt minden képzeletet. Jézus felált a hajó­ban, parancsolt a víznek és vi­harnak s egyszerre megszűnt a háborgás, minden elcsendesedett. A tanítványok ámulva ismertek fel Jézus csodálatos hatalmát. EMLÉKEZTEK, MIVEL BO­CSÁTOTTA ÜTJÁRA JÉZUS a kapernaumi századost: „Legyen a te hited szerint.” Itt ezt mondta tanítványainak: „kishitűek”. Mindkét történetben „csodát” tesz Jézus. Az egyikben a száza­dos hite indítja arra, hogy meg­gyógyítsa a szolgát. A másikban éppen a hitetlenség készteti: meg kell mutatnia hatalmát Jézus bebizonyította, hogy ura a ter­mészet erőinek. Érdemes figyelnünk a tanítvá­nyok viselkedésére. A nehézségek láttán kétségbeestek, elvesztették a fejüket. Félelem vett erőt raj­tuk. Nem láttak mást csak a ve­szélyt. SOKSZOR VESZ ERŐT RAJ­TUNK IS FÉLELEM. Mi is két­ségbeesünk. Mi is csak a „hullá­mokat” látjuk magunk körül. A hajón azonban ott volt az Űr Jé­zus. ö volt az, aki elvette a ta­nítványok félelmét. 0 az, aki el­veheti a mi félelmünket is, ha Őreá és nem a „hullámokra” te­kintünk. Nincs olyan hatalom, erő, amelyet Ö ne tudna legyőz­ni. A tanítványok, a halászok a vi­hartól féltek. Sokan a sötéttől, betegségtől, a haláltól félnek. Az Űr Jézus meg tud és meg akar szabadítani bennünket minden félelem rabságából. Csak ne le­gyünk kishitűek! — Életünk a legjobb kezekben van. Nem a szelek, a viharok irányítják sor­sunkat. hanem egyedül az Ür. Az ö kezében van ..minden hatalom mennyen és földön”. ILYEN HATALOM LÁTTÁN mi is csak ámulva kiálthatunk fel a tanítványokkal együtt: „Ki ez. hogy a szelek is. a tenger is engedelmeskednek néki ?” Pintér Márta — KÖLCSE. A gyülekezet 1980. deceber 7-én vallásos est kereté­ben köszöntötte Balku Vincét, aki harminc éve végzett Foton és azóta végzi odaadó hűséggel a kántori szolgálatot. Ez alkalom­ból Túrmezei Erzsébet verseskö­tetével ajándékozta meg verse­ket is író kántorát a gyülekezet. „írok nektek, ifjak...’ Vigyázat! Nagy feszült ség! Villamos távvezetékek oszlo­pain olvasható a következő fel­irat: Vigyázat! Nagyfeszültség! A vezeték érintése életveszélyes! Most egy másmilyen feszültség­ről szeretnék írni, a munkahe­lyek feszültségéről, amelyik néha valóban életveszélyes lehet. Egé­szen pontosan a fiatal és idő­sebb munkatársak közötti élet­rontó feszültség a mai témánk. BELEKERÜLNI EGY MUN­KAHELYI KÖZÖSSÉGBE min­den életkorban izgalmas ese­mény. Különösen is izgalmas a pályakezdő fiatal életében az el­ső találkozás a munkahellyel, a leendő munkatársakkal, az el­végzendő feladatokkal. Sok-sok elképzelés, régi dédelgetett álom megvalósulási helyének szeret­nénk tudni a munkahelyet. A sok­éves tanulás aprópénzre váltása talán itt, ebben az „új birodalom­ban” valósul meg. Nagy hévvel, fiatalos lendülettel tett első lé­péseink aztán mintha néhány nap múlva bizonytalanodni kez­denének. Napok, hetek múlnak el, mire ráeszmélünk, hogy több munka, kevesebb álommegvalósí­tás vár ránk, mint azt kezdetben gondoltuk. NO, MEG A MUNKATÁR­SAK ... Egyikről is, másikról is kezd kialakulni a véleménvünk. És ez a véleménv naivon sokszor nem éppen hízelgő. Miért? Mert „értetlenek”. mert nem tudnak, vagv nem akarnak velünk együtt gondolkodni. Mintha minden és mindenki ellenünk, a fiatalok „ellen” dolgozna. Sokan értékelik így a pályakezdés első nehézsé­geit. A nagyszerűnek ígérkező munkahelyről talán egy hét el­teltével sem tudunk lelkesedés­sel beszélni, sőt... ! Pedig a hiba általában nem a munkahelyben van. hanem sok esetben mi ma­gunk vagyunk a problémák oko­zói. Egy-egy véleménykülönbség, vagy nézeteltérés könnyen okoz­hat pokoli hangulatot. Egy gú­nyos mosoly, egy félvállról oda­vetett megjegyzés, egy fölösleges ugratás után hamar kialakul a sértődés, a „haragszorfirád”. Így. az addig kellemes, kedélyes tár­saság szétszakad, ki ennek, ki annak fogja pártját. Külön tá­borra szakadnak a fiatalok, kü­lön táborra az idősek. Mindegyik fújja a maga — sértődött — nó­táját. „Ilyenek a fiatalok”, „mert olyanok az öregek” — panaszkod­nak itt is. ott is. Vége a munka­időnek, de a bosszankodásnak még korántsem. Megfertőzzük vele a családunkat, a környeze­tünket, rossz hangulatot árasztva magunk körül. Konzerváljuk a dühünket, bosszút forralunk. Na, majd holnap ... majd odamondo­gatok ..., majd megkapja a ma­gáét! ÁLLJUNK MEG EGY PILLA­NATRA! Mire jó ez az idegölő, hangú latmérgező tépelődés? Gon­doljuk végig, hogy is volt. — Igen. mondott valamit, az­tán én is — elég nagy volt a zaj — „fölkapja a, vizet”. A többit Olvassuk együtt a Bibliát 20. Ezen a héten Máté evangéliu­mának 16. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. A tanítványokhoz szóló in­telemben (1—12. v.) Jézus a ko­vászt a rossz értelmében használ­ja. írjunk le egy olyan igehelyet, ahol a kovász jót jelent! 2. ' Hogyan szokták Péter apos­tolt a művészetben ábrázolni Jé­zusnak Péterhez intézett szavai alapján (13—20. v.)? 3. Mi az ember szerinti gondol­kodás, és mi az Isten szerinti gondolkodás a 23. v. alapján? 4. Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavaiban (24—28. v.) kétféle életről van szó. Melyik­ről? Válaszaitokat március 1-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. már ismerjük. Pedig milyen egy­szerűen meg lehetett volna olda­ni ezt a fonák helyzetet. Talán nem kellene más, csak néhány csöndesebb szó. egy röpke bocsá- natkérés. Ne haragudj, vagy ne haragudjon, nem így gondoltam. Csak ennyi! De sokszor ennyi is elég, hogy ne szabaduljon el a pokol. Szóba állni egymással, megbeszélni, megvitatni a prob­lémát biztosan nehezebb, mint kiejteni a sértő szót.1 Az odamon- dogatás helyett sokkal jcjbb az alkotó vita, ahol idősebb és fia­talabb ugyanúgy, meghallgatást, megértést remélve elmondja a véleményét. Valószínűleg sok-sok .életveszélyes nagyfeszültség” ol­dódhat így meg, a munkahely falain belül. EGY EMBER BELSŐ ÉRTÉKE többek közt azzal is mérhető, hogy mennyire tud nyitott lenni. Nyitottnak lenni a másik élőt,, a megoldandó feladatok előtt, az emberi kapcsolatok szövevényé­ben — sokszor ez a legtöbb, amit tehetünk egymásért. Ezzel persze nem azt állítom, hogy itt a recept, a kész meg­oldás. Azt sem merném gondol­ni, hogy problémamentessé vál­nak a munkatársi kapcsolatok, hiszen ez illúzió lenne. De pél­dául, ne tulajdonítsunk egyfor­ma jelentőséget minden problé­mának és ne „fejtsük ki véle­ményünket” ugyanazzal az ener­giával, mert így semmi sem lesz fontos a mondanivalódból. Selye János világhírű orvos-biológus tudós egy versikében így vall er­ről: „Harcolj mindig, ha a cél nemes, de ne állj ellen, ha nem érdemes.” VÁLOGATNI SEM KÖNY- NYÜ. Fölismerni az igazán lé­nyegest á lényegtelen halmazból. Ahol sok ember dolgozik, éli a nap egy bizonyos szakát együtt, ott 'sok esemény történik, sok né­zeteltérés is lehet. Fokozottan így van ez, ahol két generáció, idő­sek, fiatalok, sokat--tapasztaltak és „zöldfülűek” vanak együtt. Megtalálni a kapcsolattartás har­móniáját. az összhangot — ez is célja kell hogy legyen a munka­helynek. Feszültségekkel teli világunk­ban mindnyájunknak szól a bib­liai üzenet: ne menjen le a nap a haragotokkal — a munkahelye­ken sem. Varsányi Ferenc ALBERT SCHWEITZER MÚZEUM Az elzászi Kayserbergben (Fran- ezer frankkal járul hozzá a költ- ciaország; egy régi erdészházban ségekhez. A múzeum közvetlenül múzeumot rendeznek be Albert az evangélikus parókia mellett Schweitzer tiszteletére. A helyi van, ahol Schweitzer 1875. ja- Albert Schweitzer Társaság 200 nuár 14-én született. Februári krónika NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVE. 1531. FEBRUAR 1-ÉN jött létre a schmalkaldeni szövetség. Az ágos­tai birodalmi gyűlés, ahol név­adó hitvallásunkat bemutatták, (tavaly ünnepeltük 450. évfordu­lóját) nem eredményezett közele­dést a protestánsok és római ka­tolikusok között, főként nem ve­zetett megbékélésre. Róma merev magatartása, hangvételének ulti­mátumjellege elsősorban politikai téren mérgesítette el a helyzetet. Sajnos, V. Károly császár — pe­dig számtalan más baja is tá­madt birodalmának —, azok be­folyása alá került, akik végképp fel akarták számolni a protestan­tizmust. Viszont a reformáció mögött levő néhány esztendő vi­lágossá tette, hogy hatalmi szó­val az „egyházszakadást” megol­dani már nem lehet. Akiknek e pillanatban szavuk volt a politi­kai életben, rendkívül elfogultak Voltak, s így a két tábor között a szakadék egyre nőtt. Bizonyos fokig védelmi célzat­tal, de megszületett az első vallá­sos. politikai, katonai szövetség a türingiai Schmalkalden ben, ahol a régi szövetségesekhez szász, hesszen) csatlakoztak az észak-né­met Hansa-városok, Lübeck, Bré­ma, Braunschweig, Hamburg, Magdeburg. A szövetség szálai lassan behálózták egész Európát, társultak hozzá a franciák, a tö­rökök. s a magyar Szapolyai is. Hat évre szóló szövetség volt ez, amelyhez reformátorunkat igen nehezen lehetett megnyerni. Lu­thernak jogi aggályai voltak, le­het-e a császárral szemben poli­tikai-katonai akciót kifejteni. De még inkább zavarta őt a törökök bevonása egy keresztyén hata­lommal szemben. A jogászok megmagyarázták, hogy V. Károly választott uralkodó, vele szemben más politikai felelősséggel tartóz­nak az alattvalók. Meggyőzték őt. De legfőképpen az az igazság, hogy szövetség hiányában végre­hajtja a császár az augsburgi vég­zéseket. A protestánsoknak megvolt te­hát az első vallásos, politikai, ka­tonai szövetsége, amely biztosítot­ta ugyan az önvédelmet, de így megszületett a német nép ketté­szakítottságának valósága is. Ez a tény a későbbi vallásháborúk során a római katolikus szövet­séggel szembeni küzdelmekben elviselhetetlen szenvedéseket zú­dított a német népre. SZÁZHETVENÖT ÉVE, 1806. FEBRUÁR 14-ÉN született Bat­thyány Lajos gróf. az első felelős magyar minisztérium elnöke Po­zsonyban. Pesten végezték ki ugyanazon a napon, mint az ara­di tizenhármat. Itt őrizzük kegye­lettel emlékét annak a haladó főúrnak, aki Széchenyivel együtt a legnagyobbak közé tartozik. Széchenyi félt ugyan Batthyány radikalizmusától, és attól, ha Kos- suth-tal politikai szövetségre lép, végzetessé válhat a „haza sorsa”. Kossuth hatásától nem tudott sza­badulni. Már 1844-ben végképp elkötelezte magát az ellenzékkel: „Ész, erény, becsületesség nincs kötve osztályhoz ...”, jelentette ki az országgyűlésen. 1848. március 17-én bízták meg. hogy állítsa össze kormányát. Csak hat hóna­pon keresztül vezette az első fe­lelős magyar minisztériumot, a forradalom balratolódása és Kos­suth minden rábeszélése ellenére október 2-án lemondott „Magyar- ország legnagyobb rojalistája”. Lemondása után a kiegyezésen fáradozott. Részt vett abban a de- putációban, amely Bicskén Win- dischf’-aetz elé járult. A herceg nem is állt szóba vele. Pár nap múlva, január 8-án Pesten, a Károly-palotában el is fogatta. Sárváron, Cilly-ben ki akarták szabadítani á híres „forradal­márt”, de Batthyány annyira bí­zott igazában, hogy letetette a fegyvert szabadítóival. Június vé­gén Olmützbe vitték, s már itt Schwarzenberg nyomására halál­ra ítélték. Mivel kegyelemre ter­jesztették fel, sürgősen Pestre hoz­ták. hogy Haynau teljhatalmának területén legyen. Haynau kötél ál­tali halálra ítélte ismét. Október 5-én, kivégzése előtti éjszakán nyakán és mellén olyan „irtózatos sebeket ejtett", hogy nem lehetett végrehajtani rajta az akasztást. Hatalmas vérvesz­teséggel, kissé megroggyanva állt a golyó elé. „Éljen a haza!- Allez, Jäger!” — szakadt föl melléből a szó. — A vadászoknak sikerült szíven lőniük e nemes lelkű és példátlan jószívű embert, aki mindössze 43 éves volt. A világ­sajtó felzúdulása mit sem zavarta Ausztriát és Hciynaut. Csak a ki­egyezés után, 1869-ben helyezhet­ték el maradványait a Kerepesi temetőben épített mauzóleumba. KÉTSZÁZ ÉVE, 1781. FEB­RUÁR 15-ÉN halt meg Braun- schweigben a német felvilágoso­dás egyik legrokor szenvesebb alakja, Lessing. Protestáns papi családból származott, maga is hallgatott teológiát Lipcsében, amely a kor „kis Párizsa” volt. De nyugtalan lelke hamarosan kimozdította a tudósjelöltet könyvei közül. (1729-ben szüle­tett) Vonzódása a művészet iránt, mint később a mi Petőfinket is, a színházi élet irányába sodorták. Az elsők közé tartozott, akik a kor szokása ellenére kizárólag irodalmi tevékenységből akarták fenntartani magukat. Ez végül sem sikerült, így lett titkára egy tábornoknak Boroszlón, majd a braunschweigi herceg könyvtá­rosa. Először csak, mint színikri­tikus élezte tollát, de már 18 éves korában vígjátékokat írt. A színházi életben való jártassága gyümölcseként lehetett drama­turg Mannheimben és 1767-ben a német Nemzeti Színház megala­kulásakor Hamburgban. Lessing az első német dráma­író, aki fejedelmi, királyi hősök helyett polgári személyek konf­liktusait vitte színre Kritikái­ban, esszéiben Shakespeare volt példaképe, de óvott mindenkit az egyszerű utánzástól. Főművét, a Barthelmi Minnát nálunk alig ismerik. Csak 1958-ban fordítot­ták magyarra. Ebben saját ko­ra, a hétéves háború drámája nyer kifejezést. Kisebb műveit száz évvel halála után Kazinczy fordította és publikálta. Utolsó drámai költeménye a Bölcs Ná­thán közel 75 éve áll fordításban a magyar publikum rendelkezésé­re. A Nemzeti Színház legalább harmincszor bemutatta. A Bölcs Náthán a felvilágosult ember költészetté nemesített vallorqása. Vitairat a vallási és faji előítéle­tek mindenfajta korlátolt és ki­csinyes erőszakjával és sötétségé­vel szemben. Mint olvanmány is hangulatot keltő, pazar írás. Les­sing hatása a magyar felvilágo­sodás irodalmára csak jóval ha­lála után érvényesült. SZÁZHUSZONÖT ÉVE, 1856. FEBRUÁR 17-ÉN HALT MEG Heinrich Heine, a német és vi­lágirodalom egyik legnagyobb lángelméje. Petőfi, aki első for­dítója volt, Goethénél nagyobb­nak vélte, Babits azt írta róla: „Fény így még nem égett.” Rö­vid. romantikus dalain keresztül igen gyorsan a német nép szívé­be lopta magát az az ember, aki zsidónak született, de 28 éves korában evangélikus lett. Düssel­dorfban látott napvilágot 1797- ben, de 1831-től, a júliusi for­radalom ideiétől Párizsban élt. Itt is halt meg. Műveit 1835-ben kitiltották ugyan hazájából, de népszerűsége ennek ellenére nö­vekedett. Párizsban elmélyült, fi­nomabb lett lírája, verseiben az egyéni problémák világproblémá­vá szélesültek. A Romanzero cí­mű verseskötete alapján Goethe mellett a második legnagyobb lí­rikusként tartják számon. Marx­szal kialakult szoros barátsága mindkettőjükre nagy hatással volt. 1848-tól betegsége ágyhoz kötötte, „matrac-sírba” kénysZe- rftette. Pazar szatirikus eposzát 1844-ben adta ki: „Németország, Téli rege” címen. Egy hamburgi út élménye alkalmából született. (Rónai Mihály András fordítot­ta magyarra). R. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom