Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-08 / 6. szám

Mindennapi kérdéseink Legfeljebb elválunk? VASÁRNAP IGÉJE Megtaláltuk, akiről Mózes irt a törvényben! I. Móz 18, 15—20 A VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAPON az egyik első Krisztus-tanítványnak, Fülöpnek a bizonyságtételében villan fel az ószövetségi alapige századokra előremutató fénye. Mi­ként számos kortársa, ő is bizonyára sok tanítóval, több prófétával és még több hamis prófétával találkozhatott. Egyik sem hatott rá különösebben. De amikor az addig ismeretlen Názáreti oldalépett hozzá és igy szólt: „Kövess engem!”, — nem tudott ellenállni a von­zásnak. Megérezte, hogy ö az, akit oly rég várt Izrael népe, igen, ó az: „Megtaláltuk azt akiről Mózes írt törvényében” (Jn 1,45). Ké­sőbb is így ragyogott fel messiási fényének jele az ötezer ember megvendégelésekor, amikor ezt mondták: „Valóban ez a Próféta, akinek el kellett jönnie a világba!” (Jn 6,14). Amikor azt kérte Hóreb hegyén Izrael az Űrtói, hogy ne köz­vetlenül, ne megemésztő fűzként adja tudtul igéjét vándorló népé­nek, felhangzott az ígérete: .,Prófétát támasztok nekik... az én igéi­met adom az ö szájába, ö pedig elmond mindent, amit én parancso­lok” (Móz 18,18). Egyben kinyilatkoztatta azt is, hogy minden hamis próféta — aki akár az ö nevére hivatkozva jelent ki bármit amit ő nem parancsolt, akár más, idegen istenek nevében mer szólni — meg kell, hogy bűnhődjék (18,20). Erre is tudunk több példát az egy­ház történetéből, kezdve Szkéva főpap fiainak az esetétől (Csel 19,14- 17) saját korunk hamis prófétáiig. DE MIT ÜZEN EZ A HÁROMEZER ÜVES MÓZESI IGE a ma emberénekMit üzen nekünk, akik nemcsak Krisztus követői va­gyunk — akikre a prófécia mutat — hanem egyben itt és most élő magyar evangélikus keresztyének is? Két dolgot. Az egyik: a felelősség kötelezése. Arra figyelmeztet, hogy Isten felelősségre vonja azokat, akik nem hallgatnak igéire (18.19). Igéi pedig távolról sem csak az üdvösségre, vagy csak a lelki élet területére adnak útmutatást, még ha sok hivő egyoldalú­an ezt gondolja is. Isten, aki egyszülött Fiát adta értünk, ezt éppen azért tette, mert ezt a földi világot nagyon szerette (Jn 3,16). Ha nekünk az ige útmutatása szerint nem is kell szeretnünk azt a vilá­got, amely „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés” (1 Jn 2,15), annál inkább kell szeretnünk egymást (1 Jn 4,11), beleértve ellenségeinket is (Mt 5,44). Ha nem szeretjük kör­nyezetünket, azaz ha nem cselekszünk jót mindenkivel, kiváltképp hittestvéreinkkel, vagy — ami nehezebb — nem vagyunk hajlandók megbékélni ellenfeleinkkel (Mt 5,23), vagy — ez a legnehezebb! — két mérföldnyi utat nem teszünk meg azzal, aki egy mérföldnyi út, ra kényszerít (Mt 5,41), akkor nem hallgattunk igéjére és méltán von felelősségre. Hiszen Hóreb hegyének itörvényt adó Ura éppen, a Hegyi Beszéd Krisztusát ígérte meg, mint az igaz Prófétát, akire hallgatnunk kell. Az ige másik mai üzenetet nem figyelmeztetés, hanem ígéret: „Ahggy kérted Istenedtől” (18,16), úgy lesz! Aki előlegezi embertár­sainak a felülről kapott szeretetet és felelősséget, az megkapja az igaz- és hamis próféták megkülönböztetésének az ajándékát (1 Kor 12,10) éppúgy, mint a próféciák beteljesedésének hamaros meglátását is (Jel 22,6—7). Mert ami Mózes könyveiben Ígéretként adatott, az a Szentirás utolsó, prófétai könyvében válik valóra: „Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Ür, a próféták lelké­nek Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, amin hamarosan meg kell történnie■ és íme eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit” (Jel 22,6—7). EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK ÉS MAGYAR HAZÁNK KÖZÖS­SÉGÉBEN ÉLVE úgy tekinthetünk tehát erre az ősi ószövetségi igé­re. mint amelyik a Bibliában adott teljes kinyilatkoztatás elfogadá­sának és továbbadásának a felelősségét ruházza ránk, — ugyanak­kor pedig nagy ígéreteket hordoz a jövőt illetően. Korunk, társadalmunk, kortársaink közössége a tudomány és • technika szédületes iramú fejlődése mellett — vagy talán éppén emiatt — tele van nyílt vagy titkos várakozással. Amint egykor Iz­rael várta a megígért prófétamessiást, úgy vágynak ma milliók egy megváltást, megoldást és békességet hozó jövő után. Hányán kere­sik lelkűk belső békességét éppúgy, mint a nyugtalan világ jövő sor­sának elveszett vagy ködbevesző reménységét! Ha mi megértettünk valamit a mózesi prófécia titkából, ne tartsuk meg e titkot magunk­nak. Inkább járuljunk hozzá egyének és közösségek sokszor hamis irányú messiásvárásának helyes célba iutásához. és adjuk hírül mi is az első Krisztus-tanítványok boldog felismerését: Megtaláltuk a Pró­fétát! Megtaláltuk a Messiást! Fabiny Tibor Imádkozzunk! Nagy vagy Te, Isten, nagy a Te hatalmad, világteremtő a Te szó­zatod. Törvényedet, akaratodat tudtul adtad a népednek. Sokszor voltai megemésztő tűz az életében, máskor halk és szelíd hangon szóltál titkaidról. Köszönjük, hogy megígérted követedet és egyet­len közbenjáródat, az egyedül igaz Prófétát s el is küldted, mi pedig megismerhettük és elfogadhattuk öt megváltó Urunk, Jézus Krisztus személyében. Ámen. Akkor értjük helyesen Jézus­nak a házasságtörésről és a vá­lásról mondott szavait, ha észre­vesszük és szívünkre vesszük, mennyire féltette és védte két embernek legmeghittebb és leg­bensőségesebb szövetségét (Mt 5,31—32; 19,3—9). Két emberét, a családét, mindazokét, akik bár­mikor, bárhol házasságot kötnek, családot alapítanak. Nem az a kérdés, nem volt-e túl kemény ennek a kapcsolatnak a megíté­lésében, hanem az; megértjük-e, vállaljuk-e készséggel igazi szándékát. Há igen, kimondhat­juk bátran: ez is evangélium ré­széről részünkre! A gazdag, ál­dott földi élet érdekében, de ak­kor — közvetve — az üdvösség érdekében is. — Ha jól értjük szavait, az sem lehet mindegy, kik, miért, mire kötnek házassá­got. Mindez ugyanis belejátszik abba, mi történik vele és benne egy életen keresztül. Mindaddig, amíg a halál el nem választja -azokat, akik általa lettek kétten egy testté. Lássuk röviden, egy­szerűen,. Krisztushoz illő szere­tettel, felelősséggel és alázattal, mi következik mindebből a há­zasságra és felbontására nézve. Lássuk a házasság kérdését Jé­zushoz illő szeretettel! Meghökkentette a tanítványait, amit erről mondott, (Mt 19,10). Valójában nem értették meg. Csupán a felbonthatatlansága sö­tétlett eléjük. Az árnyékolta be számukra a sokkal fontosabbat. Azt, hogy Isten köti össze a fele­ket egymáshoz való ragaszkodá­suk alapján. Ma így is mondhat­juk: szerelmük és szeretetük alapján. Amit így egybekötött, az akkor is érvényben van, ami­kor puszta emberi alapja meg­inog vagy megszűnik. A szere- \ lem alapja ugyanis természetes emberi teremtettségünkben rej­lik. A szeretet forrása viszont Isten irántunk való szeretete. Van tehát állandó utánpótlása és így lehetőségünk arra, hogy meg­újuljunk a szeretetben. A szeretet az, amivel a házas­ság ajándék és feladat voltát fel­fedezzük és vállaljuk. Fedezzük fel és vállaljuk mindig újra és mindvégig! Hiszen valóban aján­dék a közössége, meghittsége, melege, oltalma, öröme! A fel­adata pedig éppen ezek folyto­nos szerzése''- áldozat árán is. — A közösség sohasem adott csu­pán fizikai összetartozással. Azt folyton szerezni, erősíteni és ápol­ni kell. A meghittség az a bizal­mi légkör, amelyikben takargatni valók nélkül, mesterkéletlenül, őszintén, ugyanakkor mégis bi­zalmasan élik az összetartozást. Ez sincs magától. Kettőnek kell érte áldozatot hoznia. Ügy, hogy egymás jó példáivá lesznek. A melegség a szóban, tettben, ta­pintatban igaz jóság, fegyelme­zettség, szelídség, alázat gyümöl­cse. Oltalma pedig abban rej­lik, hogy tudatosan őrzik egymás békességét, emberi méltóságát, hitelét, becsületét, testi, lelki, szellemi egészségét, egyensúlyát. Öröme igazában már csak rá­adás. Akkor, ha mindezek érvé­nyesülnek, de nyoma sincs a ha- mupipőkésítésnek, a papucsosi- tásnak. Egymás kizsákmányolá­sának. A szeretet vállalja a fel­adatok áldozatát. Lássuk Krisztushoz illő alázat­tal a válások kérdését! Bizonyos, hogy házasságot köt­ni, elkezdeni és folytatni semmi­képpen nem szabad ezzel az ön­kényesen nyitva hagyott ajtó­val: „Legfeljebb elválunk!” Mit jelent ugyanis ez esetben a nyit­va hagyott ajtó? Azt a hamis fel- tételezést: Ha nem azt hozza pontosan, amit várunk tőle, meg­rázkódtatás, törés nélkül kilép­hetünk belőle. Jogi aktus, ame­lyik egy ellenkező előjelűvel már nem létezik. Célbavétele és el­kezdése egy elképzelt életformá­nak a „próba-szerencse” jegyé­ben. Ha ez a vélekedés gyakor­lattá válik, biztos út a házasság ajándék és feladat jellegének teljes felejtéséhez. A házasság nem szerencsekerék! Az két fe­lelős ember egész életre szóló szövetsége önkéntes elhatározá­suk alapján. Rajtuk fordul meg, mi lesz a tartalma. — Az egyút­tal családalapítás is. Előbb- utóbb és többnyire gyermekekkel bővült közösség. A közélet, a társadalom, a haza, a nemzet a lapja. Ilyen szemszögből a válás nemcsupán egy jogilag létrejött szövetség felbontása, hanem tö­rés, amelyik a házasságtöréssel mindig bekövetkezik. De lénye­gében „törés” a más okból tör­ténő felbontása is. Törés két em­ber életében, törés a gyermekek életében, tehát család esetében kettős törés! A fölényes ítélke­zés vagy ókolódás bizony meddő dolog csupán. Más kell! Lássuk Jézushoz ülő felelős­séggel a házasságok krízisét! Azt gondolom: görcsöktől, zök­kenőktől, nehézségektől mentes házasságok nincsenek! Ott sem az, ahol ezekből semmi sem ke­rül nyilvánosságra, mert .sikerül belül tartani a küszöbön, az aj- tón-ablakon. Azt is tudnunk kell, hogy a menetközben felbukkanó problémák különböző szintűek, súlyúak és nem egyforma a ve­szélyfokuk. A házasfelek termé­szete, idegzete, egészsége, mun­kaköre. munkahelyi környezete, a személyi különbözőségük, egy­másétól elütő érdeklődésük, haj­lamuk, hobbijuk előbb-utóbb fe­szültséget támaszthat. Ha idejé­ben nem rendeződik ez, odáig fa­julhat, hogy egyik vagy mindkét fél szivében elhibázottnak tűnik Fehéren száll itt a csend. Puhák s mélyek az éjek. Reggel mosollyal ölel a rőt fény, s a szavak szépek. Ez a rigmus' fogant bennem, amikor a havas, későn derengő reggelen kihúzott, a Vonat Hel­sinkiből, az állomás tornyának kőkolosszusa alól. Mondják, hogy Finnország igen egyhangú, tud:; lenni, különösen télen. Csak é'rdő és erdő. olykor rétek. Bár nem tudod, rét-e. Le­het tó is. Vastag jegét rétté teszi a puha hótakaró. Azután megint erdő. S minden fehér. Ám lassan nyílik a szented a csendes cso­dákra. Megtanulod a fehér válto­zatait. Ez az erdő. íme, puha­fehér. Az a rét rőt-fehér. Nem tudni, a későn kelő nap első su­garai teszik-e azzá. vagy aman­nak a hó alatt megbújt kis ipar­telepnek a lámpáién,yei. Nappal is égnek a sárga jódlámpák. Más a fehér, ha a szálfenyő világos- barna törzsét öleli körül, és más, ha fehér törzsű nyírfa ágain ül a hó. Más. ha a rózsaszín szikla­fal peremén omlik le a jég csápo­sán, és más. ha régi, pirosra fes­tett faház búvik mee alatta. Ez itt nyilván tó. ami mellett futunk. Rét nincs ilyen végtelen. Jegén más a fehér itt a vonat mellett, és más amott a távolban. Ott már lilásan vibrál. HALKAN SUHAN A SZEREL­VÉNY. Igen: suhan. Nem zakatol és nem kattog. Hegesztett síne­ken suhan. Nem tudom, hogyan oldják meg a hegesztéssel a nasv hőmérséklet-különbségből eredő tásulást-.szűkölést, de a vonat ki­lométereken át egyet sem zökken. Zsúfolt a kocsi, de csend van. Ülnek menetirányban a kényel­mes fotelban — mindenki menet- iránvban. mint a buszon —, s be­szélgetnek. Ki-ki a szomszédiá- val. De nincs harsánykodás, ha­hota. vagy emelt hang. Ez a csend zsongva muzsikál. Csörgedezik, mint a hó alól tavasszal kibukó natak. vagy lassan úszik, mint a fehér köd a tálon. Báios lejtése, gyermeteg muzsikáia van a finn nvelvnek. A szavak szenek. Oly­kor a hangszóróban halkan csi­lingel esv dallam. Olvan, mint valami rádiószignál. Azután közli, hngy hány perc múlva s hová érkezünk. MOST ÉPP SETNÄJOKTBA. Itt várnak rám. Metsző szél, 30 fo­kos hideg. ..Vigyázz, el ne csússz, fagyott föld!” Alis 6 km a nur- mói ■ káplánlakásig. Nem a temniom mellett van. Az úiahb «.km. De a parókia sem. Ez mo­dern sorház. Földszintes, lanos totós. Olvan. mint valamely ele­gáns nyaraló. A kocsival nem a házasságkötésük. Ez azonban még nem törés, csak komoly vál­ság. A továbbgyűrűzése azonban már felidézheti egyszer, sokszor, majd folytonosan, azután végle­gesen a házasságuk felbontásá­nak szükségességét, elkerülhetet­lenségét. Mi történt igazán ez esetben? A házastársak szívében, azután mindennapjaiban heggyé nőttek a válság vakondtúrásai. Ha előbb nem történt meg, ilyenkor igen hamar felbukkan az a sokkal kü­lönb harmadik, esetleg negye-- dik! Ha kölcsönösen nem lépnek akcióba a „törés” ellen, bizony baj van. Főként pedig akkor, ha házasságukat nem terelik egész­séges mederbe. Ha nem gyógyít­ják sürgősen a sebeket, ha nem tisztázzák a tisztázatlant. Ez nem megy ugyanis felelős szót- értés nélkül. Nem megy áldozat nélkül. Végképpen nem megy megbocsátás nélkül. Nem megy újrakezdés nélkül. Mi keresztyé­nek hisszük, valljuk: nem megy a bünbocsánat komolyan vétele nélkül. A házassági „balesetek”- nek nincs biztosító-intézete. De a jókor ébresztett szeretet majdnem csodákra képes. Ahol a szeretet, ott a felelősség, ott a gyógyulás! Szabó Gyula garázsba áll be. Kint parkol, .csak az akut kapcsolja rá a kon­nektorra, hogy majd könnyen gyújtson, ha indul. Bent a mo­dern finn lakás otthonossága. Do­minál a fehér nyersfa. Kicsit mo­dern, kicsit népies bútorok. Dús szőnyeg a padlón, falon. Utóbbit a fiatalasszony szőtte. Az üveg­fal mellett cserepes virág bőven. Összekötő a benti kultúra s a kinti erdő között. AzÜtWttéhi. itf megpihenek há­rom, napra. Ám fiatal papok jön­nek egymás után 30 km-es kör-' zetböl. Félnapos értekezlet a mai hitre nevelés kérdéseiről. Közben bőven vallatnak a magyar gyü­lekezetek ifjúsági munkájáról. Este egy családnál összejönnek a nálunk járt turistacsoport tagjai. A magyar út éjfélbe nyúló, hösz- szú értékelése. Még verset is ka­pok, ami ott fogant kávézás köz­ben a budavári parókián. KÖZBEN BENT JÁRTUNK TEMPLOMOT NÉZNI SEINÄTO- KIBAN. Lift röpít fel a különálló irdatlan magas toronyba, amely­nek csúcsa tömör keresztet for­mál. Erről nevezték el a templo­mot „lakéuden risti”-nek, a sik- sá" keresztiének. Fentről még in­kább látszik, milyen lapos világ ez. S a még metszőbb szélben szinte borzongató a gondolat, hogy ott lent. a templom körüli térsé­gen két éve 35 000 ember volt együtt napokig, folyamatosan éne­kelve és igét hallgatva — no per­sze nyáron, a nagy ünnepen. A templom Alvar Aalto müve. In­nen fentről olyan, mint egv föld­re dobott monumentális falevél. Milyen más amott a nurmói templom, s a másik irányban az ilmsrtoki. Régi fatemplomok. mű­emlékesen restaurálva s fűtésé­ben, technikai berendezésében ultramodernizálva. Mind amoír. mint minden, ami Finnországban „réai”. Szenek, meleg otthonosak ezek a kecses, hailékonv vona­lak. mint amott a vendéglőben is, ahol nemcsak a berendezés, de az étlap is a múlt századot idézi. De nem a múlt századot, ha­nem nagyon is a jelent idézik a gyülekezeti házak itt is, ott is. Az üvegajtók — van ahol fotocellá- san nvílnak —. s már maga a berendezés is lüktető életet sej­tet: kényelmes széksorok, tár- gvalóasztalok, csoporthelyiségek, kávékonvha, s van. ahol szauna is tartozik a gyülekezeti házhoz. Hoevan illik a két stílus eavmás mellé? Ám az ampír fatemolnm mint drága ékszer emelkedik fe- nvnktnl. nvírfáktól. antik sírkö­vektől övezetien éppen ebben a tájban. NTTPMÖBAN SÜRÜ ESTÉT KÉSZÍTETTEK. „Árverés” volt a gyülekezeti házban. A gyülekezőt asszonyainak varrókörei s más ajándékozók téli holmikat, ház­tartási cikkeket hoztak össze, s vidám kávézás közben röpült a szó: ki ad többet érte. Sok ezer forintnyi érték gyűlt így össze a portanpää-i népfőiskola javára. Ám a vidám jótékony játék ko­molyra fordult: szeuratot tartot­tak a több száz jelenlevőnek. Ezen kellett nekem is szólanom a magyar egyházi életről. A síkság keresztje, a finn pusz­ta temploma vidékén is megéltem a régi tapasztalatot: a finn egy­házban a magyar papot gyertya­tartóba teszik. Vagyis, mindig előre állítanak, mindig szólni kell, s elvárják, hogy amit mond, áz világítson ki. Koren Emil — Vízkereszt után az utolsó vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 17,1—9; az igehir­detés alapigéje: 5 Móz 18,15—28. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Feb­ruár 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. — PÁPA. Mint már egy év­tizede történik, úgy ebben az esz­tendőben is közösen tartotta az egyetemes imahetet az evangéli­kus és a református gyülekezet; a hét első felében a református, a hét második felében az evangé­likus imateremben. A helyi lelké­szeken kívül szolgált rriég Görög Zoltán homokbödögei, és Győr Sándor ajkai lelkész. A finn puszta templomának vidékén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom