Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-20 / 51. szám

Karácsony íckcte-íehérben és színesben

ALIGHA KÉSZÍTENEK MA MÁR a fényképezés kedvelői fekete-fehér diapozitíveket. Ritkaság ha a múltból még maradt az ilyen felvételekből pár darab. A fényképezés őskorára emlékeztetik a szemlélőt. Nem sok örömet és élményt jelent annak aki végignéz ilyen sorozatot. Kivétel azonban, ha a képek alkalmasak arra, hogy felidézzenek régi emlékeket.

Több mint harminc esztendős diákat nézegetek. A képek életének harminc esztendeje alatt megfakultak, már nincsenek éles kontúrvonalak a fekete és fehér között, majdnem egyöntetűen szürke mindegyik. Arcok jelennek meg e szürkés félhomályban, mozdulatok, tárgyak, tompa fények. Sok kép készült a régi karácsonyokról. Az otthon lakóinak és a fényképészeknek megörökítésre alkalmasnak látszottak a szeretetotthon karácsonyi eseményei. A fekete-fehér színek mintha az időben távolabbi eseményeket mutatnának, mint a valóságban.

KICSIT ÖRÜL IS AZ EMBER, hogy ezek a képek valóban ma már távoli dolgok, események. Elmúltak a dísztelen szobák, a hangsúlyozottan egyszerű, kopottasfehér ágyakkal a gyermekek szobáiban. Sok tekintetben a múltté már a képek hangulata is. Aki átélte ezt a múltat, tudja hogy sok kényszerű, a helyzettel megalkuvó lemondás jellemezte a gyermekekkel váló foglalkozást. A gyerekek még ezen az ünnepen, a karácsony napján is passzív szemlélői, részesei voltak és nem alakították maguk, képességeikhez mérten sem az ünnepet. Némelyik kép azonban határozottan melegséget áraszt szürke színei ellenére is. Gyermekek ülnek felnőttek ■ ölében. Szorosan átkarolva. Bizonyára nem csak azért, hogy nyugodtan maradjanak, a felnőtt karok ölelése a szeretet meggyőző ereje akar lenni. A karácsony így mégiscsak szép, vonzó a szürke színek ellenére is. Óvakodom attól, hogy csupán a színek vagy színtelenség látszata határozza meg véleményemet, érzésemet a múltról. Még akkor is, ha a későbbi képek sok színnel, pompával bizonyítanak amellett, hogy a legutóbbi években sokkal több történt és történik karácsonykor mint a régi időkben.

JELENTŐS MINDJÁRT AZ A TÉNY IS, hogy á gyermekek karácsonyi ünnepségeiről számtalan sók színes diafelvétel készült, sőt mozgó filmet is készítettek már. Mindez azonban, természetesen csak a külső. Még akkor is, ha az élet szép színei tükröződnek a változott környezetről, az új ruhákról, a fényesen csillogó sok karácsonyfáról.

Az új színes életet elsősorban az hozta, hogy a fogyatékos gyermekek már hetekkel előbb készülődnek karácsonyra. Elmélyedő pedagógiai vezetéssel és fogyhatatlan türelemmel naponta tanulnak, énekelnek. Mindennapi munkával saját kezűleg alakítják ki az ünnepet. Megtanulják az evangéliumot, karácsony történetét. Verseket és énekeket tanulnak. Mozgással gyakorolják be a karácsonyi történet drámai részeit, hogy aztán színes jelmezekben jelenítsék meg az első karácsony eseményeit.

A színes képeken megváltozott karácsony ünneplésének színtere is. A lakószobákból a templomba helyeződött át az ünnep centruma. Szülők és barátok, gyülekezeteink küldöttségei vesznek részt és ünnepelnek együtt.

S AMI A KÉPEKRŐL CSAK SEJTHETŐ — még a színes képekről is — énekek töltijí be a templomot. Karénekek, kánonok szólalnak meg és teszik akusztikailag is színessé karácsony ünnepét. Sőt az énekek ritmusát kis ze- zekar is kíséri Orff-féle hangszereken.

A színek sugárzón hirdetik minden képről, hogy több a törődés a gyermekekkel, fogyatékosainkkal. Több és mélyrehatóbb az érdeklődés irántuk. Nagyobb a készség és több a lehetőség azoknak a képességeknek a kifejlesztésére, amelyek még' gyermekeinkben jelen vannak. Ebben a többletben kézzelfoghatóvá válik szinte és le- mérhetővé lesz majdnem Isten szeretete bennünk. Ez a szeretet tud színpompás örömöket szerezni karácsonykor a fogyatékosoknak is.

Muncz Frigyes

BERTOLD BRECHT:

A jóságos lJr csomagja

Hozzátok a székeket és a teátokat ide hátra a kályhához és a rumról se feledkezzetek meg! — jó dolog melegben üldögélni, ha a hidegről folyik a szó.

Sok emberben, különösen ab* bau a bizonyos fajtában, amelyik nem szereti az érzelgősséget, erős ellenérzést kelt a karácsony. Nekem azonban igazán kellemes emlékeim vannak, legalábbis életem egy karácsonyáról. 1908 Karácsony estje Chicagóban. — November elején jöttem Chicagóba és amikor a körülményekről érdeklődtem, rögtön tudtomra adták, hogy a legkeményebb tél következik, amit ez az egyébként is kellemetlen város adhat. Amikor megkérdeztem, mik a kilátásai egy kazánszerelö- nek, azt mondták, a kazánszere- löknek egyáltalán nincsenek kilátásai és amikor körülnéztem valami többé-kevésbé tűrhető szállás után, úgy találtam, hogy mind-, egyik drágább, mint, amit az erszényem kibír. — Chicagóban 1908 telén rengeteg ember, mindenféle szakmában, hasonló helyzetben volt.

A szél rettenetesen fújt a Michi- gan-tó felől egész decemberben és a hónap vége felé számos nagy húscsomagoló vállalat betárt, a munkanélküliek hullámát a hideg az utcákra vetve. Egész nap a városban bolyongtunk reménytelenül kutatva valami munka után és boldogok voltunk, ha este helyet tudtunk találni a vágóhíd parányi vendéglőjében, ami már tele volt elcsigázott emberekkel. Ott legalább melegben és nyugton ülhettünk. Olyan sokáig ültünk, amíg csak lehetett egy pohár whisky mellett és a nap folyamán minden centet erre az egy pohárra spóroltunk, ami magába olvasztott meleget, zajt, barátságot, mindent, amiben még reménykedhettünk.

Azon a karácsony estén is ott üldögéltünk, a helyiség a szokottnál is zsúfoltabb volt, a whisky vizezettebb, a közönség elkeseredettebb. Nyilvánvaló, hogy sem a vendégeknek, sem a vendéglősnek nem lest ünnepi hangulata, ha vendégek minden gondja egy pohár mellett ülni egész éjjel, a vendéglősnek pedig minden gondja, hogy megszabaduljon azoktól, akik előtt üres a pohár.

De 10 óra tájban bejött két vagy három fiatalember néhány dollárral a zsebében, az ördög tudja, honnan-és kik,'és mert végül karácsony volt és a levegőben szentimentalitás, mindenkit meghívtak

néhány pohárra. öt perc'alatt a csapszék teljesen kicserélődött. Mindenki friss whiskyt kapott (és most gondosan megnézte, hogy pontosan töltik-e ki), az asztalodat összehúzták, és eg\f fagyos ar* cfi lányt táncra kértek, amihez az Ünnepség összes résztvevője ütötte a ritmust. De hogy tudnám megmagyarázni — talán az ördög, fekete keze volt a dologban — csak nem alakult ki igazán jó hangulat.

Valójában a társaság inkább kellemetlen ' bonyomást keltett kezdettől fogva. Azt hiszem mindenkit ingerelt, hogy más kedvességének elfogadására kényszerült. Nem néztek barátságosan a karácsonyi hangulat hozóira. Nehezen fogyott 'az első pohár ingyen whisky, amíg terveket nem kezdtek szőni valami igazi karácsonyi ajándékra. Az ötletek széles skálán mozogtak.

Mivel nem voltak bővében az ajándékoknak, az volt az egyetlen megvalósítható gondolat, hogy ~riérn annyira'értékes^ mint inkább találó, mélyebb értelmű dolgokat adjanak a megajándékozottaknak.

Vendéglősünk például kapott ottküntről egy vödör koszos hóiét — abból akadt elég —; hogy „öreg whiskyje tartson ki az új évig”. A pincérnek öreg törött bádogdobozt adtunk, mondván, hogy „legyen legalább egy rendes dal- r'abja, amivel felszolgál”, és egy ott dolgozó lánynak rozsdás bicskát, hogy „levakarhassa a múlt évi puderréteget”.

Minden darab átadását — maguk a megajándékozottak kivételével — a jelenlevők lármás tetszésnyilvánítása kísérte. Aztán jött a mulatság koronája.

Az egyik embernek közülünk köztudottén volt valami titkolt gyengéje. Itt ült estéről-estére és az ilyesmiben jártasak. állították, hogy bár tetteti az ellenkezőiéi, legyőzhetetlen szorongást ébreszt benne minden, ami á rendőrséggel kapcsolatos. Nem érezte jól magát a saját bőrében. Ezt akárki láthatta. ■

Számára valami egészen speciálisat találtunk ki. A vendéglős hozzájárulásával_ kitéptük egy régi telefonkönyv három lapját, amely nem egyebei tartalmazott, mint a rendőrőrsök listáját. Gondosan belehajtogatták égy napilapba és átnyújtottuk az emberünknek.

Nagy csend támadt, amikor odaadtuk. Á férfi habozva fogadta el. 'Meglehetősen sápadt mosollyal nézett fel ránk. Észrevettem, ahogy ujjait a csomagon végigfuttatva megpróbálja kitalálni, mi lehet benne, mielőtt kinyitná, ná. De aztán gyorsan nekilátott.

És •akkor valami furcsa dolog történt. Még a madzagot oldozta, amivel az ajándékot összekötöttük, amikor üresnek tűnő tikentete a hírlapra esett, melybe az oly érdekes oldalakat burkoltuk. Üres tekintete hirtelen érdeklődővé vált. Ügy tűnt, egész sovány teste (nagyon magas volt^ ráhajlik az újságpapírra, arcát szorosan odatapasztotta és olvasta. — Én még soha azelőtt és azóta sem láttam embert így olvasni. Egyszerűen falta, amit látott. Majd felnézett és újra azt kell mondanom, hogy soha senki szemében nem láttam ilyen ragyogást.

„Csak most olvasom ebben á lapban”, mondta reszelös, nehezen kontrollálható hangon, ami különös ellentétet alkotott sugárzó arcával, „hogy az egész ügy már rég tisztázódott. Ohioban mindenki tudja, hogy semmi közöm az egész dologhoz.” — És akkor felnevetett.

És mi, többiek — akik meglepetten álltunk körülötte, akik teljesen más reakciót vártunk és csak most kezdtünk rájönni, hogy ezt az embert vádolták valamivel, de ebben a pillanatban mentesült minden gyanú alól az újsághír szerint — hirtelen mind nevetni kezdtünk vele. Teli torokkal, szívből jövő nevetéssel. Együttlétünk ettől új lendületet kapott, feledtetve a keserűség érintését. Gyönyörű karácsonnyá változott, ami reggelig tartott és mindenkit megelégedéssel töltött él.

Az általános elégedettségben természetesen mit sem számított, hogy nem mi voltunk akik ezt a különleges újságoldalt kiválasztottuk, hanem a maga jóságos Úr, (A szerző „Prosa” !, kötetéből)

EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT

lesz december 13-án, vasárnap este 6 órakor a pécsi templomban (Dischka Győző u. 4—6.).

Műsoron;

Bach-, Liszt-, Szokolay- rírűvek

Orgonái:

Trajtler Gábor

Közreműködik:

A gyülekezet énekkara

Karácsony 2. napjának igéjer '

Karácsony jenj ében élni

Titusz 3,4—8

Karácsony második napja sokszor mintha már az ünnep végének, elmúlásának szürkeségbe hanyatló vonását hordozná magán számunkra. Szétszéled, oszlik a család, amely az ünnepre összejött. Ké- szülnük már a hétköznapok munkája, feladata felé. Tovatűnik lassan áz ünnep minden melegével és fényével, jó ízével és hangulatával, s legfeljebb szép emléket hogy maga után. Pedik karácsony nem lehet soha múló ünneppé! Pál apostol is egész életében karácsony fényében élt. Isten Krisztusban megjelent jósága és emberszeretete ragyogta be életét. Az, hogy Jézusban hozzánk jött, testet öltött és valóságosan kézzelfoghatóvá lett az ő jósága és hozzánk való szeretete, neki nem egy ünnepet jelentett csupán, amely elmúlik és tovatűnik. Még csak nem is olyan üdvtörténeti eseményt, amely néha-néha, ha rágondolt, csodálatra és hálaadásra indította, hanem olyan hitbeli meggyőződést, amely egész életét betöltötte, és meghatározta annak folyását: Isten jósága és emberszeretete megjelent! Ez a tény három csodálatosan nagy ajándékot jelent.

RÉSZESEI LETTÜNK ÜDVÉNEK. Krisztus elküldésével ezt az üdvöt munkálta és vitte véghez. Amit saját cselekedeteinkért nem érhettünk el. mert nem igazak előtte, azt irgalmából megadta nekünk érte és általa. „Ö hozza, tőle nyerheted az üdvöt, örök életet” — énekeljük reformátorunk egyik legismertebb karácsonyi énekében. Irgalmából, nem cselekedeteink igaz voltáért. Sokkal több ez hitigazságnál, melyet újra és újra eszünkbe kell vésnünk. Csodálatos, örök hálaadásra indító tény ez. Imádatra indító cselekvése Istennek, melyre az ember magát végtelenül kicsinek és esendőnek, őt pedig és sze- retetét végtelenül nagynak és: határtalannak látva, alázatosan és bűnbánattal tud .csak felnézni.

Ennek az üdvnek tett részeseivé, és azt árasztotta ki ránk a kereszt- ségben. Ezért olyan csodálatosan drága és nagy eseménye életünknek keresztségünk. Ezért jó ^szüntelenül emlékeznünk rá: meg vagyok keresztelve. Isten az újjászületés fürdőjével üdvének részesei közé sorólt. Hogy ez öntudatlan gyermekkorunkban történt? így még nyilvánvalóbb, hogy ném a mi igaz cselekedeteinkért, hanem csupán irgalmasságból történt mindez!

AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYSÉGÉT NYERTÜK. A reménység akkor is igen-igen sokat jelent, ha csupán rövid távú célra irányul. Lehet megtartó erő betegnek a felgyógyuláshoz, segítség életerősnek célja megvalósításában, eszményekért küzdőnek bátorító erő a helytálláshoz. A szerető Isten megigazító kegyelme olyan reménységet jelent, amely a végtelen távlatát nyitja meg előttünk. Az örök életét. Halál- lon és. ’síron túl a feltámadás és örökkévalóság hitbizonyosságát adja. Sőt többet, hiszen az örök élet nem egyszerűen a végtelen időtlenséget jelenti,, hanem az Istennel való teljes közösséget, ahol nincs semmi, ami tőle elválaszt, ahol ^zeretetének melegét közvetlen érezhetjük. A Sátán és bűn rontó hatalma nélküli boldog életet. Reménységünk, mely e felé a cél felé tekint, erő itt, hogy mindennapi életünkben, tetteinkben lehessünk tanúi Isten jóságának és emberszere- tetének.

INDÍTÁST ÉS ERŐT NYERTÜNK A JŐRA. Kissé szokatlan talán, ez a fogalmazás. Így azonban'jobban szembetűnő, hogy nein egyszerűen egyes tetteihkről, munkánkról, hanem egész életfolytátásunk- r»)L ém bejekhez. környezetünkhöz; munkőrttóh-oss stb. 'való viszonyukból van szó. Isten jóságának és emberszeretelének meg tapasztal ása hasonló magatartásra, beállítottságra indít. Világi értelemben is igaz, hogy a szeretet, szeretetet szül. Aki gyermekkorában a szeretet melegét érezve nőtt fel otthon, az felnőtt korában is könnyebben tudja megteremteni maga körül, a társadalomba is könnyebben tud beilleszkedni és kiegyensú lyozottan tekinteni embertársaira. Ehhez hasonlóan vagyunk Isten jóságával és emberszeretetével is. Persze tudjuk, hogy ez végül is tettekben, cselekvésben bizonyul valóságnak. Mikor korunkban olyan, nagy jelentőségűvé vált a humanitás, az.em- beriesség szempontja, különösen is szocialista társadalmunkban, lehetséges lenne, hogy, a Krisztusban hívők ne tanulnának Isten em- berszeretetéről és ne azt képviselnék-e jót cselekedne mindenütt, családjukban és munkahelyükön, társadalmi és világviszonylatban egyaránt?

Egész életünkben karácsony fényében élni: a gyakorlatban ezt jelenti.

Bánfi Béla

IMͻK4W/1\K!

Imádunk Téged, Mindenható Atyánk, örök Isten, jóságodért és era- berszerctetedért, melyből megváltásukra elküldötted és testbe Öltöztetted Szent Fiadat. Hálaadással csodáljuk irántunk való szeretete- det, melyből általa üdvösséget és az örök élet reménységét ajándékoztad nekünk. Kérünk, örök szeretetedért indíts minket is Szentlel- ked által igaz jóságra és emberszeretetre, hogy így ragyogja be karácsony fénye egész életünket, minden cselekvésünket. Ámen.

Hajnal! Naptúmadat

Jézus Krisztus, egyik legkedvesebb, legszebb neved: Hajnal! Naptántadatí

Hiszen vak éjszakában vártalak, s minden nap új örömmel áldalak, mióta felragyogtál énnekem.

Te lettél életem és énekem.

Világosságod vezet az úton,

„szép fényes ’Hajnali”, Jézus Krisztusom;

Túrmezei Erzsébet

— Advent 4. vasárnapján az istentisztelet oltári igéje: Lk 2,1— oltárterítő színe: lila. A délelőtti 14; az igehirdetés alapigéje: Tit istentisztelet oltárt igéje: Fii 4,4— 2,11—14 (15).

.I"*, az igehirdetés alapigeje: Jn _ Karácsony 2. napján az ol- 1,19 28. tárterítő színe: fehér. A délelőtti

— Karácsony este az oltárlc*- istentisztelet oltári igéje: Lk rítő színe: fehér. Az istentisztelet 2,15—20; az igehirdetés alapigéje: oltári igéje: Mt 1,20b—23; az ige-, Tif 3,4—8,

hirdetés alapigéje: Zsid 1,1-6. _ PUTNOK. A gyülekezetben

— Karácsony ünnepén az oltár- dr. Karner Ágoston országos fő- teríto színe: fehér. A délelőtti titkár szolgált igehirdetéssel.