Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-12-13 / 50. szám

Rcdey Pál riportja Megy a gyűrű vándorútra 4. Azt is mondták, mielőtt ennek a riportnak a megírásához fogok, feltétlenül olvassam el Miskolczi Miklós „Színlelni boldog szere­tőt” című idevágó „remekművét”. Elolvastam. Tudom, sokan kéz­ről kézre adták az írást. Szociog­ráfia akar lenni a mű a házassá­gon kívüli, érzelemmentes kap­csolatokról, valamint a megápo- rodott, elposványosodott, kiégett és elsalakosodott házasságokban kivirágzó új szerelemről, a láp virágairól. Az első témát koráb­ban Miskolczi már megírta az Élet és Irodalom hasábjain, fel­tűnő riportban. Számos tapasz­talatára hivatkozva a „valóság” lesújtó grafikonját húzta meg ta­nulmányában. Miskolczi koordi­náta rendszerében csak megcsalt férjek és feleségek, rutinos nő- csábászok és áldozatok szerepel­nek, akik rendszerint fennakad­nak a társadalom előítéletének hálóján. De vajon groteszk do- log-e ilyen esetben a társadalom előítélete vagy Ítélete? Egyetlen emberarcú vonás szociográfiájá­ban a szerelem elismerése, de az is úgy jelenik meg, mint má­sodvirágzás a lombját hullató fán. Mocsárból fakadt virág, mi- azmát lehel. Az a szó pedig, hogy „szeretet”, a kétszáz oldalon egyszer sem szerepel. Vajon mi­ért? ELOLVASTAM TEHÁT MIS­KOLCZI KÖNYVÉT, sok más idevonatkozó tanulmánnyal együtt. Bevallom, egyre szomo­rúbban forgattam a lapokat, mert rajtuk nem a házasság, a családi élet válságából való kiút keresése derült ki, hanem mint­ha egy sötét háttérben meghúzó­dó tábor készülne kitörésre ma­nipulált és preferált nézetével. Való igaz, hogy a történelem so­rán örökös küzdelemben állt egymással a monogám és poli- gám nézet. A gyakorlatról nem is szólva. De jó-e, hasznos-e és segítséget nyújt-e az, ha a poli- gám nézetűek tábora kivont kardjaikat csattogtatják, azaz ilyen nyilvános publikálási le­hetőséget kapnak? Biztos vagyok benne, hogy józan szemléletű társadalmunk nem fogja legali­zálni vagy magáévá tenni ezeket a nézeteket és ennek egyre több jelét látom. A házassági erköl­csöt bomlasztó tézisei vétség az össztársadalommal szemben. Persze, mindettől függetlenül a probléma fennáll, létezik és megoldásra vár. Az pedig vég­képpen nem véletlen, hogy az egyház kétezer év óta heves küz­delemben állt a poligámiával szemben. Miért? A KERESZTYÉN TANÍTÁS MÁS-MÁS HANGSÚLLYAL UGYAN, de kettős célt lát a há­zasságban. Nevezetesen a férfi és nő egész életre szóló tiszta és szerelmen-szereteten alapuló kapcsolatát (biblikusán: „szer­zek neki segítőtársat, hozzá il­lőt”), és a családot, a gyermekál­dást („szaporodjatok és sokasod­jatok”). E kettős rendeltetés épít fel szilárd, egészséges és erős társadalmat, azaz válik rendkí­vül mélyreható társadalomfor­máló tényezővé. A házasság la­zításában, romlásában, mondjuk ki: válságában viszont szinte egyszerre szenved törést és jut kritikus helyzetbe férfi és nő, valamint gyermek. Az egyéni tragédiák társadalmi kihatását viszont alig lehet lemérni. F. Lásziónét, az Alsóerdősor utcai kórházban látogattam meg. Mély kómában feküdt első alkalommal, némán sürögtek kö­rülötte orvosok és ápolónők. Egy hét múlva már a folyosón foga­dott. — Miért tette? — Mert, elhagyott a férjem. — Dehát van élet és jövő férj nélkül is! — Nekem nincs. F-né elmesélte, hogy kórtermé­ben hárman feküdtek azonos okokból fakadóan, öngyilkossá­got kíséreltek meg a férjük mi­att. (Lehet, hogy véletlen csu­pán, de azokban az országok­ban magas az öngyilkosság szá­ma, amelyekben a házassági er­kölcs került válságba.) „össze­omlás”, próbáltam összegezni magamban a helyzetet Zola nyo­mán. Szerettem volna felkeresni mindhárom öngyilkos jelölt otthonát és megnézni, mit csinál­nak a gyermekek, szülők, testvé­rek, szomszédok, miközben éle­tükért küzdenek az orvosok. Mert tapasztalatból tudom, hogy egy-egy családi élet tragédiájá­nak forgószele nemcsak egy két­szobás lakás bennszülötteit, de a szomszédok és távoli ismerősök lelkeit is a magasba kapja. A si­kertelen vagy sikeres öngyilkos­ság a házasságbomlás egyik leg­drámaibb velejárója. H. Istvánná valahogyan átver­gődött a krízisen. A férj egysze­rűen külföldön felejtette magát barátnőjével. H-né' a gyermek­ágyra szegezte tekintetét, a „kü­lönös özvegység” tudata szíven ütötte, egyik markával a halál köntösébe kapaszkodott, másik­kal gyermeke szöszke hajába túrt. A puha gyermekhaj fluidu- ma átjárta szívét, a méregpohár tartalma pedig szétfolyt a szobá­ban. — Magunkra maradtunk, de majd lesz valahogyan! — s két műszakot vállalt. AZ ÁLLAMI INTÉZETEK GYERMEKEINEK NAGY SZÁ­MA elvált szülők gyermekeiből tevődik ki. „Hátrányos helyze­tű gyermekek otthona” — így is mondhatnánk. Leányom gimna­zista KISZ-munkáján keresztül, vékony résen át bepillanthattam a fóti Gyermekváros társadalmá­ba. Mondom, vékony résen át. Egy kicsi gyermeket kaptunk ab­ban az időben vasárnapokra. Se apja, se anyja, azaz apja is, any­ja is ki tudja hányadszor rak fészket törékeny ágakra. A tár­sadalom rovására! És még sze­rencse, hogy a társadalom fe­lelőssége és jóindulata néz szem­közt a könnybelábadt gyermek­szemekkel. Ezeknek a gyerme­keknek viszont „nem elég” a társadalom jóindulata. Nem elég a ragyogóan felszerelt intézet, ellátás, gondoskodás, a pedagó­gusok megértő szeretető. A szü­lőket, édesanyát, és édesapát nem pótolja az intézet összkom­fortja. Teremtettségünk, az isteni rendelés szabálya jut kifejezésre a hiányérzetben. És .ha más alap­állásból is, de társadalmunk he­lyesen érzi, hogy a családi élet válságából adódó sérüléseket nem lehet egyszerűen kiheverni vagy pótolni olcsó tézisekkel. Szakonyi TV-darabja a „Megy a gyűrű” egyértelműen fejezi ki, hogy a gyermeknek édesanyára és édes­apára van szüksége, és a Laci bácsikat, Pista bácsikat, akik az elvált anyukához sűrűn járnak, nem fogja apukának elismerni a gyermek. AZ ÖNGYILKOSSÁG VÉGLE­TES ESET, elvált asszonyok, férfiak viszont százával élnek körülöttünk. Csalódottan, meg­keseredetten, kiábrándultán, el­hagyottan. Nem kell gyászruhát ölteniük, pedig temetőből jönnek és valami mérhetetlen gyászt hordoznak szívükben. Temetniük kellett hűséget, boldogságot, re­ményt. Egész életük egyetlen si­koly: segítsetek! Ez a sikoly rendszerint eléri az egyházat is. Ide is beidézhet­jük Váci lyiihályt: „nem elég” kijelenteni, hogy ezt mi mondtuk jó élőre, és, hogy ugye jobban kellett volna vigyázni. A meg­sebzett szívek nem erkölcsi pré­dikációra várnak, mégkevésbé moralizálásra kíváncsiak, segít­ségre van szükségük. Igen, de hogyan nyújthatunk segítséget, ez az alapvető kérdésünk. 4\ AZ ÁRRAL SZEMBEN! Az egyik módja kétség kívül az egy­ház következetes állásfoglalása a monogámia mellett. A nevelés, az elvek tapintatos átadása a mögöttünk tülekedő nemzedékek­nek. Döntő dolog a harc is a családi élet tisztaságáért. Küzde­lem a családi élet becsületének és rangjának visszaállításáért az őt megillető helyre. A másik a megértő szeretet. Az élet értel­mének és céljának újra való megfogalmazása, az adott szituá­cióban. Ennél a kérdésnél eljutottunk a házassági erkölcsi „kritikus pontjához”. Mert tudomásul kel! vennünk a realitást, a polgári jog szerint az összeférhetetlen, megromlott házasságok minden különösebb ceremónia nélkül bontásra kerülnek. (Folytatjuk) EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz december 20-án, vasárnap délután 6 órakor a Deák téri templomban. Műsor: Szokolgy Sándor Karácsonyi művei 1. Karácsony 2. Két tétel a Mohácsi betlehemesből 3. Glória 4. Kilenc magyar karácsonyi ének 5. Karácsonyi pasztorál — kantáta Igehirdetés J. S. Bach: Magnificat Közreműködnek: Székesfehérvári Leánykórus Lutheránia Ének és Zenekara Szemere Erzsébet, Mohácsi Ju­dit, Schujtz Katalin, Keönch Boldizsár, Berczelly István, Trajtler Gábor. Vezényelnek: Hartyányi Judit Szokolay Sándor Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÄLDY ZOLTÁN püspök Reménységem te légy nékem Reménységem te légy nekem, Nagy hatalmú, bölcs Istenem! Tőled legyen segítségem, Mikor terhel én sok vétkem! Teljes éltem csupa bűnfolt. Álnok szívem szinte megholt, Mégse fiagyj el, Uram, engem, Ne verj, Átyám, mint érdemiem! Föld porából én eredtem, Gyarlósággal rakva lelkem, Senki nincs előtted igaz, Jóvoltod mégis irgalmaz. Perbe ne szállj, Uram, velem, Mert sok tanú áll ellenem! Ne vedd számba sok vétkemet, Emeld föl én bús fejemet! Irgalmadban bőséges vagy, Megtérőhöz kegyelmed nagy! Minden jóval híved ellásd, Harmatoztass rám bő áldást! Rimay János 1569—1631 (Kovács Sándor 1901) Űj énckeskönyv 409. — HALÁLOZÁS: Kirchlechner Jenöné, sz. Dankó Jolán, Németh Géza ny. csikvándi lelkész felesé­gének édesanyja 86 éves korában elhunyt. Temetése október 20-án volt a család és a gyülekezet nagy ÁH VASÁRNAP IGÉJE A tények beszélnek Mt 11,2—10 JÉZUS AZ ELJÖVENDŐ, VAGY MÁSRA KELL VÁRNI? Keresz­telő János kérdése mögött kételkedés, elbizonytalanodás húzódik meg. Mi okozhatta megingását? Hiszen ő volt az utolsó próféta, akit Isten elküldött, hogy Jézus eljövetelének útegyengetője legyen. Ö volt az, aki megkeresztelte Jézust és hallotta róla az Isten kinyilat­koztatását: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az, hogy börtönben volt, és Jézus nem ment, hogy kiszabadítsa őt, némi­leg belejátszhatott abba, hogy elfogta őt a kételkedés. De többről, másról van itt szó. Keresztelő János gondolata, elképzelése Jézus­ról — ez befolyásolta őt kételkedésében. Ügy gondolta, és azt várta, hogy Jézus „tűzzel és Szentlélekkel keresztel”, jön nagy ítélettel, és Isten országát valósítja meg a földön. Átveszi a világuralmat. Vára­kozása, reménysége nem vált valóra. Amit Jézusról, az ő cselekede­teiről hallott, az egészen más volt, mint amit ő várt. És itt támad­tak kétségei Jézus felől. Nem értette meg azt az újat, azt a legnagyob­bat, hogy Jézus nem ítélni jött, nem látványosan uralkodni,hantin megmenteni és szolgálni. Ezért küldte el tanítványait Jézushoz: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk. Bizonyosságot akart szerez­ni a valóság felől. JÉZUS AZ ELJÖVENDŐ, NINCS MÁS. Isten nem Keresztelő Já- no^ gondolata szerint adta Jézust. És nem is a mi elképzeléseink sze­rint. Jézus nem a bűnös világot elsöprő ítélet erejében, hanem az emberhez forduló szeretetben mutatta meg hatalmát. Ez a valóság, a Krisztus valósága. Ezt a valóságot üzente meg Keresztelő Jánosnak is: „a vakok látnak, és a sánták járnak, leprások tisztulnak meg és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdette- tik az evangélium.” E/,ek a Krisztus cselekedetei. Ez volt az ő életé­nek programja. Gyógyítani, segíteni, evangéliumot hirdetni. Testileg- lelkileg, az egész embert felemelni, új éléttel megajándékozni, üdvös­ségre vezetni. És nem az, hogy „szórólapát” legyen a kezében és tűzbe vesse ellenségeit. Nem az, hogy elpusztítsa a bűnösöket, hanem hogy megmentse. Általa valóban az Isten országa közelített el a vi­lágba és kiárasztotta annak erőit az emberi életekbe. S nyomában az emberi életek bűnökből tisztultak, egyenes úton jártak, vigaszta­lást, életet nyertek, békesség és öröm töltötte meg életüket. Jézus nyomában a tények beszéltek. A segítő, gyógyító, az emberi életért fáradozó, cselekvő szeretet beszédes tettei. Boldog, aki a szolgáló Krisztusban nem botránkozik, nem ütközik meg, hanem feladja saját gondolatát, vélekedéseit Jézusról. És annak látja őt, aki ő valójában. Krisztusnak, akiben megjelent „a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.” (Tit 3, 4) BOLDOG, AKI KÖVETI ÖT. Nem elég a Krisztusról való hamis elképzeléseinket, gondolatainkat feladni. Nem elég az ő igazi külde­téséről adott útbaigazítását megérteni. Útbaigazítása útraállítás, hogy nyomába lépjünk, kövessük őt. Jézus Krisztus ma — az ő első eljöve­tele és újrajövetele, tehát a két ádvent között — az ő egyházán, tanítványain keresztül végzi cselekedeteit. Nemcsak szólnunk kell az emberszerető Jézusról, hanem szeretetét valósággá kell élnünk az emberek között. A tanítványi életforma akkor krisztusi, az ő lelküle- tével áthatott, ha észreveszi, látja, hol van szükség a segítésre. Az emberi élet problémáinak, bajainak enyhítésére. Jézus arra az útra állít, amely a másik ember javát néző szeretet útja. Emberhez vezető út. Legyen az a családunkban, vagy különböző emberi közösségeink-, ben, vagy az egész emberiség életében vezető út. Jézus Isten orszá­gának életet gazdagító erejét azért ragasztotta ránk, belénk, hogy azt továbbadjuk jó szóban, jó cselekedetben, megbocsátásban, vigaszta­lásban, törődésben, melegszívűségben, jó társadalmi célok segítésé­ben, az egész emberiség békéjének megőrzésében. Életünk, szolgálatunk nyomában beszélnek-e a tények: az ember­szerető, az emberi életért cselekvő szolgálatban követjük Jézust? Povázsay Mihály Iniádkozziink! Urunk! Te győzd, le kételkedéseinket. Ingatag hitünket te tedd erős, élő hitté. Adj új elszánást, új erőt követésedre, hogy életünk nyomában fakadjon magunknak is, másoknak is öröm, békesség, ál­dás. Eljöveteledig is őrizz meg a veled való közösségben. Ámen. Elhunyt Kt»rhi Zuterti Illés Lapzártakor értesültünk róla, hogy Berki Zuárd Illés protoierej, a Magyar Ortodox Adminisztratúra titkára, a Budapest-Petőfi téri Nagyboldogasszony-templom lelkésze ötvennyolc esztendős korában türelemmel és bátorsággal viselt hosszú és súlyos betegség után no­vember 25-én. elhunyt. Temetése december 3-án volt a Farkasréti te­metőben. „Ama nemes harcot megharcoltam, pályafutásomat befejez­tem, a hitet megtartottaim.” A Magyar Ortodox Egyház és a család gyászában egyházunk és szerkesztőségünk is őszinte szívvel osztozik. — Advent 3. vasárnapján az ollárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lKor 4. 1—5; az igehirdetés alapigéje: Mt II, 2—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOL­TÁN püspök-elnök. — SZÉKESFEHÉRVÁR: No­vember 22-én a délelőtti isten­tiszteleten Ponicsán Imre kiskő­rösi lelkész szolgált igehirdetés­sel. A kiskőrösi gyülekezet ének­kara énekszámokat adott elő, egy tagja pedig szavalt. — SZIRÁK—VANYARC. A két gyülekezet november 15-én közö­sen tartott diakóniai-egyházzenei napot. Igét hirdetett Zaveczky József sziráki segédlelkész, a va­nyarci gyülekezet vegyeskara Schultz Jenőné vezetésével éne­kelt, a gyermekek pedig vers­mondással szolgáltak. A diakó- niai nap több, mint 3000 Ft ösz- szegű offertóriumát a balassa­gyarmati szeretetház céljaira ad­ták. — HALÁLOZÁS. Zsembe- rovszky Jánosné, sz. Blickle Em­ma, a nyugalmazott tótkomlósi lelkész felesége november 21-én 75 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Aszódon temették el. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítő.jéré”, — Velky Jenő, a pécsi gyüle­kezet hűséges tagja 68 éves korá­ban rövid, de súlyos betegség után elhunyt. Temetése október 21-én volt Balikó Zoltán lelkész szolgálatával nagy részvét mel­lett a pécsi temetőben. részvétele mellett a csikvándi te­metőben. „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Is­tentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom