Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-11-15 / 46. szám

Islenliazteleli rend Múzeumi híradó Utolsó nyári beszámolónk óta augusztus folyamán felkereste múzeumunkat a 30 000-ik bejegy­zett látogató: Cornelia és Clau­dia Hoffmann, a quedlinburgi (NDK) evangélikus lelkész leá­nyai, akik örömmel vitték haza szerény ajándékunkat. Kiállítása­ink iránt az érdeklődés az utób­bi hónapokban sem csökkent. Hivatalos egyházi delegációk és turisták, diákok és gyülekezeti tagok egyaránt nagy számban érkeztek. Legújabb vendégköny­vünk bejegyzései között több figyelemre méltó gondolatot ol­vashatunk. Egy római katolikus plébános például így ír: „Megis­merhető a kiállításból az evan­gélikus magyar egyházi élet gaz­dagsága és eleven életereje.” Az óhazába látogatók közül egyikük ézt jegyezte be: „Amerikából ha­zalátogató magyar vagyok. Evan­gélikus vallású. Nagy örömömre szolgált a gazdag kiállítású mú­zeum.” Többször megszólal a fia­talok hangja is: „Számunkra, a történelmet kedvelő fiatalok szá­mára meglepően érdekes adato­kat szolgáltatott ez a kiállítás.” .. .„Jó, ha egy fiatal színvonalas kiállításon ismerheti vmeg szülei vallását. Köszönettel: két egyete­mista.” Sokan megértették kiál­lításunk vezető gondolatát is: „A vallásosság és a hazaszeretet egységben tárul a nézők elé és mély hatást gyakorol.” Ezen a nyáron emlékeztünk meg kamarakiállítással a 125 éve született Reissmann Károly Mik­sa evangélikus festőművészről, ainek á múlt század végén ké­szített. szentföldi témájú, hely­színi élményekből született érté­kes festményeiből mutattunk be néhányat. Ezúton köszönjük meg a festőművész leányainak a ké­pek rendelkezésűn Írre bocsátását, valamint azt. hogy örökölt ké­peik közül többet a Teológiai Akadémiának, illetve múzeu­munknak szándékoznak adomá­nyozni. A nyár óta érkezett ajándéko­kat ezúton is köszöntettél nyug­tázzuk. így Szombathy Viktor írónak a Gömör megyei Serke község egyik padlásán fellelt kéziratot, amely egy Wittenber- get látogató magyar- teológus írásmagyarázati jegyzetét tartal­mazza 1782-től; Balogh Kálmán- nénak öt értékes könyvadomá- nyát, köztük Arndt egyik ima­könyvét; Torda Gyula nyugal­mazott domonyi lelkésznek 50 éves visszaemlékezéseit; özvegy Nagy Jánosnénak pedig Deák Ferenc sajátkezűleg faragott bot­ját; özvegy'Kimer Dezsőné bajai lakosnak pénzadományát. Örömmel fogadtuk egy buda­pesti nagyothalló csoport látoga­tását, az ősagárdi ifjú házasok körét és az 50 éve felavatott lel­készeket. Csoportos gyülekezeti látogatások is gyakran voltak, ők egyúttal a vasárnapi Deák té­ri istentiszteleteken is részt vet­tek. Lelkészek vagy presbiterek vezetésével a következő egyház- községek hívei jöttek csoporto­san: Ászár, Bakonybánk, Ba­kon yszombathely, Hánta. Halta. Hévízgyöirk, Kisbér, Kiskőrös, Nyíregyháza, Pápa, Pilis, Puszta- földvár, Rád, Salgótarján, Várpa­lota, Vásárosnaménv. Terveinkről szólva végül meg­említjük, hogy még idén elkezd­jük egy külön tárlóban bemutatni új szerzeményeink legjavát. E muzeális emlékek legtöbbje az mányozok felajánlásából vált múzeumunk tulajdonává. Fabiny Tibor — Szentháromság ünnepe után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Fii 1,3—IV; az igehirdetés alapigéje: Lk 17,1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 22-én, vasárnap regtel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke. — REGI, 1947 előtti használt levele­zőlapokat, levélborltékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek az egy­kori Árva és Szepes megyében fel­adott levelek. Comides Sándor bé­lyegkereskedő. Budapest. 1067 Lenin krt. 79. (udvar). Telefon: 121-589. EGYHÁZZENEI áhítat lesz november 15-én, vasárnap délután 6 órakor a kőszegi templomban (Gyöngyös u. 29J Orgonái: Zászkaliczky Tamás Énekel: Für Éva Orgonán kísér: Rápli Rita Igét hirdet: ITTZÉS JÁNOS Budapesten, 1981. november 15-cn Deák tér üe. 9 (urv.) laKacsné Ku- vacsnazi Zeima, de. 11 (úrv.) Pintér Karoly, du. o. Lgynazzenei álmát — Igét mmet: Haiénscher Károly. Fasor de. 11 (urv.) iíj. Szabó Lajos, du. 5. Szeretetvendegseg: ilj. Szabó Lajos. Dózsa György út 7. de. fél ü. Ifj. Sza­bó Lajos. Uiiói út 24. de. fel 11 Rutt- Kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9 Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9 (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12, (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Hédey Pál. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11 Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10 Benczúr László. Frangepán u. de. 8 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 ifj. Foltih Brúnó. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 ifj. Foltin Brúnó. Pestlőrinc de. 10 Matúz Lász­ló. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. 8 Ma túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep de. 8 Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. ltákospalota-MAV-telep de. 8 Matúz Pál. Rákospalota-Nagytemplom de. 10 Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11 Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. .9 Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9 Kosa Pál. Rákosliget de. 11 Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11 Szirmai Zoltán. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Koren Emil,, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Nagyné Fereczy Erzsébet teol. (szuppl.). Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII., Tartsay Vil­ii. Csengó'dy László du. fél 7 Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11 Kősze- ghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelen­föld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre. du. 6 Scholz László. Né­metvölgyi út 138. de. 9 Scholz László. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Rozsé István. Budafok de. 11 (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10 Benkő Béla. Csepel de. fél 11 Mezősi György. — KÖZÉPKORÚ, evangélikus, főzni tudó gondozónőt keresünk a gyenes- diási szeretetotthonunkba. Szobát biz­tosítunk, fizetés megegyezés szerint. Lelkészi ajánlás szükséges. Jelentke­zés levélben az otthon vezetőjének kérjük küldeni. Cím: Szabó Ferencné, 8314 Gyenesdiás, Béke u. 57. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 81.2874 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató * „Mindnyájunknak leplezetlenül fogadjuk, munkában, szolgálat- kell odaállnunk a Krisztus ítélő- ban, családi és közösségi éle- széke elé” (2 Kor 5,10a). tün-kben egyaránt megelégedettek leszünk, s az a legnagyobb öröm VASÁRNAP. „A szombati életünk meghatározója, hogy nyugalom tehát még azután vár jézus Krisztus által örökéletre az Isten népére” (Zsid 4,9 — menekültünk meg”. „Mily öröm 2 Móz 33,14 — Mt 25,31 46 — lesz az, ha ottan áldlak, S di­Zsolt 69,1 7). Istennek az az aka- csőültekkel együtt imádlak! rata, hogy minden ember üdvö- siess, ó Jézus, nyisd meg a meny- züljön. Ezért ő meg is tett min- nyet, E bűnös testből hozzád hadd dent, és mi biztos reménységgel menjek” (410. ének 7.). bizhatjuk magunkat kegyelmére. Isten szeretete azonban nem kész- CSÜTÖRTÖK. — „Tudd meg tethet bennünket kényelemre és tehát, hogy a te Istened, az ÜR tétlenségre. Lesz ítélet, ahol cse- az. Isten, állhatatos Isten ő, aki lekedeteinkről kell számot ad- megtartja szövetségét hűségesen nunk. Egyetlen mérce lesz: szol- ezer nemzedéken át is azokkal, gáló szeretetben éltük-e földi éle- akik őt szeretik, és parancsolata- tünket. „A nagy napon ég s föld it megtartják” (5 Móz 7,9 — Róm bírája Bűnösre mond ítéletet, S 3,3—4 — Lk 21,11—19 — 1 Thessz az Űr kegyét hiába várja, Ki nem 4,13—18). Isten hűsége őrzött meg ismert szeretetet. Uram, adj lelki eddig is bennünket. Nem a mi szent erőt, Hogy megszánjam a hűségünk, hanem az ő állhatatos szenvedőt” (448. ének 4.). szeretete a reménységünk a jövőre nézve is. Nemcsak a sírig, hanem HÉTFŐ. — „Ti az élő Isten vá- örökké. „Az Űr az én hű pászto- rosához ás az angyalok ezreihez rom, És megtart oltalmában, járultatok” (Zsid 12,22 — 2 Kir Azért meg nem fogyatkozom 6,16 — Lk 19,11—-28 — 1 Thessz Semminemű javában ... Javaival 3.1— 5). Sokféle félelem bénítja így végtére Besegít a dicsőségre a szolgálatunkat. Isten számon- Hozzád mennybe, Jézusom” (368. kérő ítélete, emberek gyűlölete, ének). az események szerencsétlen ala­kulása elviselhetetlen teher len- PÉNTEK. — „Istennek kell in- ne, ha csak magunkra számít- kább engedelmeskednünk, mint hatnánk. Isten azonban nemcsak az embereknek” (Csel 5,29 — Jer próbatételekbe enged bele ben- 10,7 — 2 Kor 5,1—10 — 1 Thessz nünket, hanem igéjével erősít 5,1—11). Az ember szeretné enge- féfelmeink között. Aid ezt nem delmességre kényszeríteni az veszi észre, rettegésben marad, Istent. Olykor még imádságaink aki elfogadja, az viszont győz is utasításadások Istennek. Az ern- minden félelemben. „Mért félne bertársnak való szolgálat helyett szívem? Él az én Uram, Békesség is a másik emberen való uralko- királya. Benne nyugta van...” dás az önző ember célja. Isten (773. ének 3.). nem hagy kétséget afelől, hogy áld akaratát érvényre juttatja, KEDD. — „Jön az ÜR napja, az ő, akik pedig engedelmesség­bizony, közel van már!” (Jóéi gél tartoznak, azok mi vagyunk. 2,1 — 1 Thessz 5,1—2 — 1 Móz Altkor vagyunk boldogok, ha ez 19,12—19 — 1 Thessz 3,6—13). az engedelmesség nem keserű Isten nem azért rejtette el elő- kényszer, hanem hitünkből folvó, lünk az ítélet napjának idejét, természetes magatartás. „Segéd, hogy váratlanul elpusztíthasson hogy hű legyek végig, Mint az bennünket, hanem azért, hogy ál- voltál te a sírig, S tégedet, én jó landóan készen legyünk arra a Uramat, Áldó, védő pásztoromat, napra. A készenlét azt jelenti, Soha meg ne tagadjalak, Neked hogy engedelmeskedünk akara- éljek, neked haljak” (418. tának, még. akkor is, ha az élőt- ének 6.). tünk sokszor érthetetlen, vagy ellenünkre valónak látszik. „Ó, SZOMBAT. — „Nézzünk fel Jézus, ama nagy napon Takarj Jézusra, a hit szerzőjére és betel- be szent kezeddel; Én sorsomat jesítőjére” (Zsid 12,2 — 1 Móz reád hagyom, Büntetésem engedd 46,3—4 — Jel 20,11—15 — 1 el. Hozzád buzgón esedezem, Élet Thessz 5,12—18). Felnézni Jézus­könyvébe írd nevem, Moss tisz- ra azt jelenti, hogy követjük őt. tára véreddel” (587. ének 5.), Öt követni pedig csak a szeretet SZERDA. — „Örvendeznek ál- és szolgálat útján, tevékeny élet- talad, akik szeretik nevedet” tel lehet. Az ilyen élet kerül bele (Zsolt 5,12 — Lk 15,24 — Lk tíz „élet könyvébe”, s nyer kegye­13.1— 9 — 1 Thessz 4,1—12). Isten lemből örök üdvösséget. „Akkor által örvendezni az tud, aki tisz- Isten, tégy irgalmat! Kegyes Jé- tában van azal, hogy nem érdem- zus, nyújts oltalmat, És adj örök U meg ezt az örömöt. Minden nyugodalmat” (594. ének 13.). öröm az Isten ajándéka. Ha így Bárány Gyula Cíiu*és: Mennyország — Már megint egy csomó segélykérő! — mondta kis munkatársam, amikor az osztály dolgozóinak leveleit bontogatta. — Aztán nem írnak rá se osztályt, se emeletet, se szobát, isteni csoda, ha meg­találnak! „Isteni csoda, ha megtalálnak”, erre a mondatra indult meg emlékezetem ke­reke, hogy elibém hozzon egy szivemnek kedves régi történetet, amit még gyer­mekkoromban hallottam, de ma is olyan nekem, mint az örökzöld dallamok, ame­lyeket sohasem lehet megunni, mert be- hízelgöen szépek. A történet egy öreg postásról szól, aki egy kis hegyi faluban teljesített szolgá­latot. Postamester és levélhordó volt egyszemélyben. Igaz, hogy amikor ez a furcsa eset történt vele, már nyugdíjas volt, de magatartása csak megerősíti be­csületét, jó szivei. Nyugdíjba vonulása után feljebbvalói sokat törték a fejüket, mit is tegyenek, érdemes-e új postamestert, új levélhor­dót kinevezni, amikor olyan kevés ott a hegyek között a teendő, kevés ott a kihordandó levél. Mert ki ír a faluba? Egy katonafiú a szüleinek, egy leány a mátkájának, egy távoli rokon, aki ha­lálhírt ad tudtul. Kevesen imák a falu­ból is, az újjá ti is megszámlálhatná az ember: anya a katonafiának, a vegyes kereskedő, ha valami áruja hiányzik, a tiszteletes úr, meg talán néha a hentes, vagy kocsmáros. A telegráfot is ritkán használják, csak ha a doktort kell hívni, de ilyenkor az öreg postás legtöbbször a saját pénzén hívja, mert az emberek sajnálják azt a pár fillért a sürgönyre. A postás szegény volt ugyan maga is, de nem sajnálta fil­léreit egy emberéletért. Az évek során már jól felismerte az emberek írását, hiszen mindig ugyanazok Írtak, az egyik gömbölyű betűket írt, a másiké szálkás volt, az egyik nagybetű­ket rajzolt, a másik szinte olvashatatlan kicsiket. Jól ismerte a hentes írását, a Mariska néniét is, a kis Bözsiét meg ép­pen, mert ö hagyta le mindig a címet. Mindezt jól tudta róla a főnöksége. Úgy döntött hát, hogy nyugdíjazása után is megtartja, mindketten jobban jönnek ki. A postás is, aki a nyugdija mellé még va­lamit kereshet, a feljebbvalók is, mert nem kell két embert fizetniük, sürgönyt amúgy is csak akkor küldenek, ha valaki haldoklik, gutaütést kapott, kitörött va­lamelyik végtagja vagy a gyerek esett torokgyíkba. Nyugdíjazták hát gg öreg postást, hivatala megtartása mellett egy kis különbérért... örült neki nagyon, feljebbvalóinak döntését megtisztelésnek, elismerésnek vette. Ám ekkor érte a legnagyobb meg­lepetés, az az eset, amelyben még posta- mesteri minőségében is nehpzen tudott döntést hozni. A karácsony előtti hetekben történt, hogy valaki egy olyan levelet küldött, amelynek a címzése így szólt: A jó Is­tennek. Mennyország. Az elmúlt évek alatt sok levelet hordott már ki a legtá­volabbi hegyi lakónak is. de ilyen cím­zésű még nem volt a kezében. Menny­ország! Úgy írta ezt a borítékra küldő­je, mintha csak azt írná, hogy Kiskörös, lharosberény vagy Nagytarcsa. A baj az volt, hogy még a betűkből sem ismert a küldőre, mert eddig az írásaival még nem találkozott. Nagyon elgondolkodott. A Mennyország egyetlen címjegyzékben sem szerepelt. De a posta ezt nem hagy­hatja annyiban. Hát még hogy bélyeg is volt rajta, és hozzá annyi, amennyi a külföldi levelekre kell. A feladót bizto­san jól kioktatták a szabályokra! Ezt a levelet nem szabad csak úgy félredobni. Nem jött zavarba. A levelet kézbesíte­ni kell, mint a többi levelet általában. De hova? Nehéz dolog. Ilyen még nem volt a prakszisában, de mégis, rend a lelke mindennek. És már nyúlt is a ce­ruzája után, hogy ráírja a borítékra: címzés elégtelen, helység ismeretlen. De a szíve közbeszólt! Nem engedte neki! Mit szól majd a feladó, ha a levelet nem továbbítják a címzettnek? Aki a postá­ban bízik, nem csalatkozhatik, nem lehet csak úgy, egy ceruzavonással valakinek a levelét megsemmisíteni. Mit tegyen? Megtisztelő dolog, hogy valaki a postát arra is képesnek tartja, hogy ezt a levelet a .,legmagasabb hely­re” eljuttassa. Bizalom ez a javából a posta iránt!, Ügy döntött hát, hogy ez magasabb fórumokra tartozik, azért szé­pen elküldte felsőbb hatóságához, akik­nek ilyenben nagyobb gyakorlata lehet, döntsenek a sorsáról, továbbítsák ők a feladó megelégedésére. A jó, öreg levélhordó tévedett, amikor azt hitte, feljebbvalóinak könnyű dolga lesz. Mert amikor azok olvasták a cím­zést, csak rázták a fejüket: no de ilyet! Ki látott még ilyen címzést? És mivel nem szerepelt rajta feladó, hát úgy dön­töttek, hogy többek szemeláttára fel­nyitják a levelet. A kusza betűkkel írt levélsorok azt mondták, hogy a feladó egy szegény he­gyi favágó, oly szegény ,mint a temp­lom egere, tíz gyereknek nehezen keresi a kenyérrevalót, Isten segítségével ha­mar megszületik a tizenegyedik is, a ka­rácsony is a küszöbön, legalább egyszer egy évben valami tisztességeset szeretne főzni a felesége, márcsak a gyerekek kedvéért is, kéri a jó Istent, adjon neki valami pénzecskét, nem ajándékba kéri, csak kölcsönbe, apránként szépen letör- lesztené. A kérés naiv egyszerűsége meglágyí­totta a magas hivatal szívét. Mert senki ne higgye, hogy a hivatalnak nincs szíve- lelke. Az a néhány ember ott, akik a le­velet olvasták, ügy érezték, hogy ezt a levelet nem továbbítják, nem lehet Is­tent minden kis kéréssel most háborgat­ni, mindegyik Isten kis-titkáránali érez­te magát és benyúlva a saját zsebébe pillanatok alatt összehozták a karácsonyi gyorssegélyt, aztán ugyanazon az úton, ahogy a kérés jött. elküldték a feladó­nak. És mivel a rend a lelke mindennek és a posta nem bonthatja csak úgy fel a nem neki szóló levelet, hát a leomaaa- sabb iktatószámot, amilyen csak ® mennyben lehet, ráírta a levélre, hozzá­fűzve: feladó hiányában felbontva, és alatfa „Isten megbízásából” olvashatat­lan aláírás. A küldemény maradéktalanul megér­kezett a címzetthez. A hivataloknak is van szive-lelke. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom