Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-11 / 41. szám

Ünnep a szabadban Alapkőokirat elhelyezés a farmosi imaházban Megszoktuk már az ünnepélye­ket a templomokban vagy gyüle­kezeti termekben. Szeptember 20-án délután Farmoson különös ünnepre gyülekeztünk össze: az ünneplés, istentisztelet szabad­ban volt, egy telken, emelkedő, meredező falak mellett. Mi volt ez az ünneplés? A FARMOSI GYÜLEKEZET (a tápiószeleiek társgyülekezete) már régóta szívében melenget egy nagy tervet, ez a terv azonban menet közben alakult, módosult. Az első gondolat a meglevő ima­ház renoválásának terve volt. A község központjában, nagy tel­ken áll a régi „kultúrház”, ezt használta eddig a gyülekezet ima­házának. Ennek a háznak reno­válása azonban túlságosan drága lett volna, a ház alapjai sem megbízhatóak, a falakon is sok lett volna a javítani való, a tető- szerkezet pedig teljesen kicseré­lésre szorult volna. A második gondolat a „vásárlás” terve volt. Közben a farmosi tanács vb. kérte az egyházközséget, hogy ezt a központi szép nagy telket ima­házastul együtt adja el a jövő céljaira, ugyanis itt iskolát és napközi otthont akar létesíteni. A gyülekezet megértette ezt a kérést, hiszen itt közös, átfogó, mindenki érdekéről van szó, a farmösiak gyermekei és unokái tanulhatnak, nevelődhetnek itt. A harmadik gondolat ezután született meg: az.épités terve. A gyülekezet a tanács kérését telje­sítette, viszont azt kérte, hogy saját telkén maradhasson, annak egy másik részén építhessen egy új imaházat. így született meg az építés terve, az engedély, sőt a gyülekezet telkének Béke utcai részén már elkészült az új ima­ház alapja, és nagyrészt a falak is állnak már. ÍGY TÖRTÉNT, hogy szabad­ban ünnepeltünk, maguk a gyüle­kezeti tagok is kissé bizonytala­nul kérdezték, hol is lesz most az istentisztelet. Az alap és a fa­lak mellett álló, térítővel leterí­tett asztal szolgált oltárul, szó­székül is egyben. Az igehirdetés és okiratelhelyezés szolgálatát Keveházi László Pest megyei es­peres végezte. Igehirdetésének alapigéje a régi, szép „templo­mos” zsoltár, a 84. zsoltár volt. Miért épülnek templomok? Hogy azok „hajlékok”, meleg otthonok, mindenki menedékei legyenek. Hogy azok erőforrásul szolgálja­nak a keresztyén élethez és az életünkben való szép szolgálathoz. Hogy azok a felkészülés helyei legyenek arra az életre, amelyre Isten mindnyájunkat hív. Legyen a készülő farmosi imaház a far­mosi evangélikusok meleg ottho­na, erőmerítés és felkészülés he­lye. Legyen azon, az abban folyó szolgálaton és a gyülekezeten Is­ten áldása — fejeződött be az igehirdetés. EZUTÁN KÖVETKEZETT az alapkőokirat elhelyezése a leendő oltár alá, egy betontéglába. Az okiratot aláírták az esperesen kí­vül Kiss Pál egyházmegyei fel­ügyelő, Deme Károly kihelyezett segédlelkész, Németh Mihály fel­ügyelő, és a presbiterek is. Az ünnep a szabadban dicsérő énekkel fejeződött be, s azzal a reménységgel, hogy hamarosan egy új imaházban dicsérheti Is­tent a farmosi gyülekezet. K. L. Templomrenoválás Nemeshanyon egy hét alatt A kanyargós Devecser—Sümeg közötti útvonal harmadán fekszik Nemeshany község. Egy 1835-ben készült veszprémi egyházmegyei jegyzőkönyv „Nagy Hany”-nak nevezi, amely „íiliális Gyüleke­zet az iránt folyamodik, hogy mi­nekutána gyermekeinek célirá­nyosabb neveltetése vegett tehet­segéhez képest egy oskola házat épített, nékie oskolatanító adat- tassék”. A szép áldozatot hozó hí­vek e kérése csakhamar teljesült, sőt a vármegye utasítására a ró­mai katolikus ■ templommal^ egy funduson 1877. évben már temp­lomot is építettek. Templomukat példásan látoga­tó és szerető hívek ez év július hó utolsó hetében, hat nap alatt új köntösbe öltöztették. Falujuk búcsúnapján pedig, szeptember 13-án, vasárnap délután 3 óra­kor hálaadó istentiszteletre gyüle­keztek össze. Nemcsak a kis ün­neplő község népe állt a szép templom előtti téren, várta a fel­szentelésre érkező Luther-kabátos lelkészeket a harangok zúgása közben, hanem az egyházmegye területéről nagy számban össze- sereglett vendégek is. Közöttük külön autóbusszal érkező népes ajkai, csékuti, pusztamiskei és öcsi hívek, valamint a környező falvak népe. Az ünnepi istentiszteleten Sikos Lajos esperes szolgált, és a 26. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az ÜTMUTATÖ megrendelések október 15-ig, az 1982. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrende­lésen más iratterjesztési anya­got ne rendeljenek a Gyüleke­zetek, kizárólag ezt a két kiad­ványt. A Sajtóosztály az igé­nyeket a beérkezés sorrendjé­ben igyekszik kielégíteni. A ha­táridőn túl beérkezett megren­deléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Saj­tóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Otmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. zsoltár 8. verse alapján hirdette az örömhírt Isten szereteteröi, amelynek bizonysága ez a mos­tani öromünnep is. „Szeressétek e templomot, isten cücsoselenex szent neiyet, melyet megújíthat­tatok. A Krisztusban közöttünk szolgáló Istenünk itt hétről hétre megújítja emberi életünket a Szentlélek eszközeivel: az igével és a szentségekkel. Amit itt kap­tok, hallotok es megtanultok, az lássék meg rajtatok a mindenna­pi eletben is.” Gazdagította az istentiszteletet az „asszonyok triója”, éneklése és egy konfirmandus Reményik- verssel tett bizonyságtétele. Mind­kettő Győr Sándorné ajkai lel­készfeleség, gyülekezeti kántor szép szolgálata eredményeként hangzott fel. Ünnepi közgyűlés következett ezután, amelyen Egyed János fel­ügyelő köszöntötte az egybegyűl­teket. Házában fogadott bennün­ket, távolabbról érkező vendége­ket, vendégszerető feleségével együtt. A felügyelő bevezető sza­vai Győr Sándor ajkai lelkész­hez is szóltak, aki alig egy éve vállalta el a lelkész nélkül ma­radt veszprémgalsai gyülekeze­tét és e fiiiáját. Köszönetét mon­dott neki a sok-sok fáradozásért, amellyel élenjárva véghez vihet­ték templomuk felújítását. Nem­csak azzal, hogy irányította a munkát, hanem azzal is, hogy hat nátron át hívta, hozta az aj­kai, csékuti, pusztamiskei és öcsi presbitereket és híveket segéd­munkára. Egy éven belül ez volt a harmadik renoválási ünnepség az ajkai gyülekezet területén. Győr Sándor ielkész beszámolt a renoválási munkáTatokról, a gyülekezet lélekszáma nem ha­ladja meg a hatvanat, és pár nap alatt 57 000,— Ft-tal kezd­te a munkát. Segített az egyház- megyei Gyülekezeti Segély is. A rendkívüli gyorsasággal elvégzett jó munkához Isten igéje adta az erőt: „egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus evan- géliomát.” Ezután Kápli Gyula gondnok hívott bennünket otthonába, terí­tett asztalokhoz. Tóth Sándor ALBRECHT SCHÖNHERR PÜSPÖK 70 ÉVES Szeptember 11-én töltötte be 70. évét Albrecht Schönherr. Egyúttal megválik a berlin- brandenburgi egyházban a püs­pöki tiszttől és az NDK Egy­házszövetség elnöki tisztétől is. Előbbi tisztében Gottfried Forck (Cottbus) szuperintendens köve­ti, az utóbbira most választanak utódot. Schönherr 1911. szeptember 11-én született a felső-sziléziai Katscherben. Tübingenben és Berlinben tanult teológiát, Pots- damban volt segédlelkész. Ekkor került kapcsolatba a Hitvalló Egyházzal és találkozott Dietrich Bonhoeferrel. Aalapító tagja volt 1958-ban a „Weissenseei munkaközösség”- nek. annak a csoportnak, mely a teológia és az egyház felada­tait a Német Demokratikus Köz­társaság helyzetéből nézte. Eb­ben az dobén részt vett a Ke­resztyén Békekonferencia mun­kájában is. 1962-ben szuperintendens lett Eberswaldéban. öt évvel később a berlin-brandengurgi egyház keleti részének püspöke, 1969 óta pedig az NDK Egyházszövet­ség elnöke. Albrecht Schönherr a greifs- waldi egyetemnek és a debrece­ni református teológiai akadé­miának tiszteletbeli doktora. ANTI — ÖKUMENIKUS KÁPOLNA A Német Szövetségi Köztársa­ság legmagasabb csúcsán, a 3998 méter magas Zugspitzén, kápol­nát építenek. Mivel a hegycsúcsot sok tu­rista látogatja és már számos épületet is emeltek ott, ezért környezetvédelmi kifogásokat aligha lehet a kápolna építése el­len felhozni. Mivel a Német Szövetségi Köz­társaságban is számos helyen fe­lekezeti különbségre való tekin­tet nélkül vesznek részt különbö­ző anyanyelvű üdülők és turisták miséken és istentiszteleteken, ezért tulajdonképpen örülni kel­lene, hogy erre a forgalmas Zugs­pitzén is lehetőség nyílik. Sajnos azonban, amint Albert Mauder írja a „Lutherische Mo­natshefte” című folyóiratban, a kápolnát eleve felekezeti elzár­kózásra szánták. Mária-oltárt he­lyeznek el benne, mintha a hegy­csúcsot látogató turisták mind római katolikusok lennének. A bajor római katolikusok nagyon jól tudják, hogy a Mária-lisztelet botránkozás az evangélikusoknak, de ezzel nem törődtek. így a megépülő kápolna nem azt hang­súlyozza, ami összeköt, hanem ami elválaszt: kőbe épített ex- kommunikáció. Várományosok és munkások Zofóniás 3,9 AZ EGYHÁZ JÖVŐJE DIVATOS TÉMA LETT. Haszontalanság, ha csak jóslatokat jelent. Nagyon hasznos viszont, ha elgondolkod­tatja Isten népét. Ha számot vetnek keresztyének az évszázadok vál­tozásaival, és a mai világban keresik meg az egyház szolgálatának formáit, az evangélium ma érthető kifejezéseit. Hasznos ez a téma akkor is, ha alkalom annak végiggondolására, hogyan őrizhetjük meg, vihetjük és adhatjuk tovább múltunk kincseit, Isten egykori cselekvéseinek tapasztalatát. A kérdést felvetve tehát új indításokat nyerhetünk életünkhöz, szolgálatunkhoz, s újra, új erővel ragyog­hatnak fel előttünk azok a kincsek, melyeket semmiképpen el nem hagyhatunk, mert életbe vágóak. Az egyház jövője mégis önző és nem Krisztus követőihez méltó kérdés, ha csak az önmegtartás és a fennmaradás szándéka vezeti, önzés és haszontalanság azt kérdezni, mit tehetünk, hogy mi fenn­maradjunk — ahelyett, hogy azt kérdeznénk: mit tehetünk, hogy használhassunk, szolgálhassunk. Isten népe nem túlélésre, hanem engedelmességre és szolgálatra hivatott el. ISTEN TERVEIBEN NEM EZ A FÖLDI EGYHÁZ, nem már meg­levő népe a végcél. Nem mi mai keresztyének vagyunk — de azok sem, akik előttünk jártak — az a lépcsőfok, melyre mindenkit el akar juttatni. Istennek az ő népével is további, nagyobb tervei van­nak: tisztává teszi az ajkakat, tőle várnak csak segítséget, őt tiszte­lik egy akarattal. Vajon nem túlhaladott-e már Zofóniás 2600 évvel ezelőtt elhang­zott próféciája? Érvényes-e ránk az Ószövetség szava? Nem lett-e mindez valóság Jézus Krisztus eljövetelével? Ha őszintén magunkba nézünk és szétnézünk magunk körül, különösebb erőfeszítés nélkül is bizonyára találunk olyan területeket, ahol szükség lenne megtisz­tításra. Másrészt Pál apostol is úgy beszél Krisztus széretetéről, mint ami munkálja, hogy az egyház dicsőségben álljon elébe, „ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem szent és feddhetet­len legyen” (Ef 5,27). Jó tudnunk, hányadán állunk, hol tartunk. Nem kíváncsiságunk kielégítése céljából, hanem hogy helyes irány­ba haladjunk. Az üdvtörténet döntő eseményei már a hátunk mö­gött vannak, Isten szeretetének nagy ajándékait kaptuk, de nem cél­ban vagyunk, hanem úton. NEM ELMÉLETI KÉRDÉS AZ SEM, ha Zofóniást olvasva azt fe­szegetjük, tulajdonképpen kiről, kikről is van itt szó? Ugyanis hol a választott népről, hol pedig a pogány népekről olvasunk, hol ennek bűneiről, hol pedig azokéiról, hol egyes számban a népről, hol pedig többe számban a népekről. Ez a bizonytalanság — éppen Pál apos­tol idézett szava nyomán — elgondolkodtató. Az a bizonyosság ol­vasható ki belőle, hogy amit Isten az ő választott népével, a benne hívők, az őt segítségül hívók seregével tervez és tesz, az az egész világ­gal kapcsolatos tervének és cselekvésének része. Az egyház élete ezért nem a világtörténelem folytatásától távol álló esemény. A keresztyé­nek sem lehetnek valami különc sereg, hiszen Isten tervének és meg­váltó művének sodrába kerlültek. De meglátszik-e- ePből a sodráSbóf1 valami rajtuk és gyülekezetieken? AZ EGYSÉG GONDOLATÁT IS FÖLVETI Istennek az a terve, hogy megtisztítja a népek ajkát. Nemcsak azért beszélhetünk egy­ségről, mert minden embert Isten teremtményének tartunk. Nem­csak azért, mert mindnyájan bűnösök vagyunk. Nemcsak azért, mert mindnyájunknak adatott az új élet lehetősége. Azért is, mert egy az akarata Istennek minden emberrel és minden néppel. Minden emberrel együtt várományosai vagyunk annak, hogy Is­tennek új eget, új földet, új embert teremtő tervei valóra váljanak. Persze nem mindenki várja, de nem ez az egyetlen különbség. A keresztyén ember a várakozás mellett már ma is Istennek az újjáteremtő cselekvéséből él és ennek a megújulásnak a munkása. Eeuss András Imádkozzunk! Istenünk, mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, hogy a világ és az emberiség megújítására odaadtad egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Könyörgünk, újítsd meg, tisztítsd meg népedet. Add Szent lelke­det, hogy semmi tisztátalansággal meg ne alkudjunk a Te néped közösségében és a felebarátainkkal való viszonyban. Adj erőt, hogy legyőzzük önzésünket és hűségesen kezeljük az anyagi javakat. Adj erőt, hogy győzzünk kényelemszeretetünkön és odaadással szolgál­juk az evangélium ügyét. Rázz fel a tunyaságból, hogy ne eléged­jünk meg feladataink kötelességszerű teljesítésével, hanem keressük a Te országodat. Tégy tisztává Urunk, hogy életünk legyen és élete legyen a világ­nak. Ámen. Jelentkezés négyhónapos kántori tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fo­ton, kezdők és haladók számára négyhónapos kántori tanfolyamot rendez. A XXXVIII. tanfolyam ideje: 1981. november 20—1982. március 20. Hívjuk I. évre a teljesen kezdőket, II. évre azokat, akik már elvé­gezték az alapfokot, és többször vettek részt nyári 2—3 hetes tan­folyamon, III. évre azokat, akik kántori oklevelet szeretnének kap­ni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősor­ban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 1200 Ft (teljes ellátás, lakás, tandíj). Részben bentlakásra is lehet je­lentkezni 2—2 hétre, a résztvevők kéthetenként 600 Ft-ot fizetnek Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. Távolabb lakók is bejárhatnak, esetleg kéthetenként mint levelező hallgatók. Az orgonisták tanítása szombatonként történik. A bejárók és levelezők tandíja egy hónapra 250 Ft. Ha ellátást és szállást is igényelnek, költségeiket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: 1981. november 1. Jelentkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt, Berda József u. 3. 2151. A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lelkész aján­lólevelét, a felvételt kérő önéletrajzát (miért jelentkezik, eddigi gyü­lekezeti szolgálata, részletes zenei előképzettsége). A felvételről rész­letes felvételi értesítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGÁLAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom