Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-10-11 / 41. szám
őKumené & öKumené <S> öKumené <§> Reménnyel biztató kezdet Megtartotta első ülését a Lutheránus Világszövetség és az ortodox egyházak közös dialógus-bizottsága Az egyházak egységkeresésének, egymás közötti kapcsolataik elmélyítésének egyik legalkalmasabb eszköze a párbeszéd. A nyílt és őszinte párbeszédben az egyházak jobban megismerhetik egymást, sok félreértést oszlathatnak el és ezzel nemcsak az egyház egységét építhetik, hanem szolgálatukkal segíthetik a népeket és államokat is abban, hogy vitás kérdések ne fegyverekkel, hanem a tárgyalóasztalnál oldódjanak meg. Az evangélikus egyházak nemzetközi szervezete, a Lutheránus Világszövetség már hosszabb ideje párbeszédet folytat a reformátusokkal és a Vatikánnal, újabban az anglikánokkal és a metodista egyházakkal. Még a nyár végén, augusztus 27- től szeptember 4-ig Helsinki külvárosában Espooban sor került az ortodox egyházakkal induló párbeszéd első ülésére is. Az előzmények Az ortodox egyházakkal folytatott párbeszédnek régi hagyományai vannak. Már a 16. században párbeszédet kezdeményezett Melanchthon. amikor a konstantinápolyi pátriárkának elküldte az Ágostai Hitvallás görög fordítását. Ezt folytatták néhány évvel később a tübingeni evangélikus teológusok, akik levelezés útján folytattak teológiai vitát a konstantinápolyi ortodox teológusokkal. A párbeszéd akkor sajnos megszakadt, s csak a második világháború után elevenedett fel újra, amikor több országban is dialógus indult az evangélikus és ortodox egyházak között. Legko- rában Finnországban és Romániában indult meg a párbeszéd, majd a német evangélikus egyházak az Orosz Ortodox Egyházzal folytattak teológiai eszmecserét, de párbeszédbe kezdtek az Egyesült Államokban, Indiában, sőt, Etiópiában is az evangélikusok és az ortodoxok. ben volt a finn evangélikus egyház 'hivatalos vendége Pimen moszkvai pátriárka és ebből az alkalomból Juva érsek a Finn- landia épületében fogadást adott, amelyre a dialógus bizottságot is meghívta. Juva érsek és Pimen pátriárka azt hangsúlyozták, hogy a párbeszéd nemcsak a két egyház közeledését mozdítja elő, hanem hasznos szolgálatot végez a világ népei békés együttélésének munkálásában is. Közös hitünk megvallása A bizottság ünnepélyesen megemlékezett az első egyetemes hitvallásnak, a Nicea-Konstantiná- polyi Hitvallásnak 1600 éves évfordulójáról. Ortodox és evangélikus részről is értékelő előadás hangzott el, majd a bizottság ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy az apostoli hitnek, a keresztyén egyházak közösségének és egységének egyik legfontosabb dokumentuma ez a hitvallás. A jövő tervei A teológiai beszélgetés témája az egyház lényege, vagy ortodox módon megfogalmazva „Az egyház misztériumában való részvétel” volt. Bár a sok fogadás között az elmélyült teológiai munkára alig jutott idő, az ortodox és evangélikus istentiszteleteken való közös részvételünk alkalmával gyakorlatilag többször is megtapasztaltuk, hogy a Jézus Krisztussal való közösség keresésénél mire helyezi a fő hangsúlyt a két egyház. A bizottság egy tíz tagból álló albizottságot jelölt ki, hogy egy esztendőn belül állítsa össze azokat a téziseket, amelyekben az egyház értelmezésének tekintetében a két egyház megegyezik. Ezeket a pontokat az 1983. év elejére tervezett együttes ülés fogja megvitatni és elfogadni. A munkaülés után a bizottság kétnapos kelet-finnországi kiránduláson vett részt. E két nap alatt nemcsak „az ezer tó országának” legjellegzetesebb tájaiban gyönyörködhettünk, hanem megtapasztalhattuk a finn evangélikusok és ortodoxok meleg szívét és vendégszeretetét. Selmeczi János Fodor András: Válasz Mért integetsz, mikor már senki se látja a közönyével arcodra bukó irdatlan ég alatt? Nem tudom abbahagyni, amíg a tér zöld ágai közé értelmet ír a lelkes mozdulat. Mit mondasz majd a büntető időnek, mikor a fal négy meszes vijjogású karámba fog? Legmagasabb szinten A hetvenes évek végén mindkét részről felmerült a kívánság, hogy ezeknek a regionális dialógusoknak az eredményeit össze kellene foglalni és legfelsőbb szinten kellene folytatni a párbeszédet. A Lutheránus Világszövetség egy 14 tagból álló bizottságot alakított meg ebből a célból és megalakult az ortodox egyházak bizottsága is. Több előkészítő külön ülés után ez évben sor kerülhetett az együttes ülésre. Ezen az ' ülésen a Jeruzsálemi Patriarkátustól kezdve az Orosz Ortodox Egyházon át a Csehszlovákiai Ortodox Egyházig, szinte valamennyi ortodox egyház képviseltette magát. Az ortodox bizottság vezetője Emilianosz met- ropolita, a Konstantinápolyi Pat- riarkátus küldötte volt, az evangélikus bizottságot pedig Georg Kretschmar müncheni profesz- szor vezette. Részt vett az ülésen Carl. H. Mau, a Lutheránus Világszövetség főtitkára is. Kitűnő háttér A párbeszéd megindítására Finnország kitűnő háttérnek bizonyult. Bár az ortodox egyház itt igen kicsi (mindössze 60 ezer lelket számlál), hosszú idők óta testvéri jó viszonyban él az evangélikus egyházzal és mint második államegyház azonos jogokat élvez. A finn evangélikus egyház és a finn állam is jelentősen hozzájárult a dialógus ülésének sikeréhez. A bizottság tagjai részére fogadást adott a finn nevelésügyi miniszter és Espoo város tanácsa. Fogadta a bizottságot Ni- kolainen helsinki evangélikus püspök és János helsinki ortodox metropolita, Paavo ortodox érsek és Malmivaara evangélikus püspök Kuopióban. Ebben az időNem fájhat szebben a magány, mint ahogyan a másokért viselt szeretet gondja kínozott. (Megjelent a költő KELT ÜJRA JEL című kötetében 1979-ben.) ...Hogy bölcs szívhez jussunk! Tanévkezdő gyermekistentiszteletre hívogattak templomunk harangjai. A kötetlenebb gyer- mekbibliaköri alkalmak után mindig egy kicsit ünnepélyesebb, kiemelkedő esemény a gyermekek számára ez. Együtt megyünk be a hűvös templomba, és helyezkedünk el az oltár körül. Szól az orgona, kíséri énekünket, s a lelkész Luther-kabátban áll az ‘ oltár előtt. Mindez kicsit megilletődötté teszi a máskor nagyon is eleven gyermekcsapatot. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A lelkész beszélt az iskolában kezdődő munkáról, a tudásról, az ismeretekről, melyeket a tankönyvekből megtanulhatunk. Minden gyereknek szorgalomra, kitartó munkára lesz az új tanévben is szüksége. De Isten még ennél többet kínál számotokra — mondta ezután — bölcs szívet! S ehhez valami többre is szükség van: Isten igéjére figyelni, tőle tanulni, Öt jobban megismerni, az alkalmakat komolyan venni! Ekkor kinyílt a templomajtó, és Juci néni lépett be rajta. Mindig korán elindul az istentiszteletre, hisz a falu végéről hosz- szú utat kell megtennie, s ereje egyre fogy. Juci néni 94 éves. Azelőtt minden reggel itt volt az istentiszteleten, most már akkor is boldog, ha vasárnap eljut a templomba. Fáradt, lassú léptekkel indult az oitár elé, mintha észre sem venné, hogy folyik az istentisztelet. Felugrottam, és hozzá siettem, hogy a helyére vezessem, tje ő elhárította segítségemet, és egyenesen az oltárhoz ment. „Először a drága Jézusnak köszönöm meg, hogy ide elsegített” — mondta. Nehézkesen letérdelt, imát mormolt, csak azután indult a helyére. Az istentisztelet menete néhány percre megszakadt. Én félve néztem körül: hogyan reagálnak a gyerekek a váratlan eseményre? Minden tekintet az idős asszonyra szegeződött, néma csendben figyeltek! A lelkész most Juci nénire mutatott, és így folytatta: látjátok, Juci néni példát mutat nektek életreszólóan, mit jelent „bölcs szívhez jutni”! Keveháziné Czégényi Klára EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz október 17-én, szombaton délután 5 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc u 18J Műsoron J. S. Bach, Walter, Peskó Z., Liszt-művek Orgonái: Peskó György Igét hirdet IFJ. HAFENSCHER KÁROLY A címzett (ilyenkor) ismeretlen Tulajdonképpen soraimat glosszának szántam, de mire végiggondoltam mondanivalómat, változtattam a műfajformán. Mégiscsak jelentősebb lesz — gondoltam —, ha kommentárváltozatban fejezem ki elgondolásomat. Amihez hozzászólni szeretnék, az Risto Lehtonennek Turkuban elhangzott jelentése. VALÓSZÍNŰLEG NEM ÁLLOK EGYEDÜL AZOK KÖZÜL, akik különös izgalommal olvasták végig Káldy püspök „turkui jelentését”. Turkuban az LVSZ Végrehajtó Bizottsága „megkonfirmálta" az augs- burgi döntést, hogy tudniillik a nagygyűlés Budapesten lesz és döntött a gyűlés főtémáját illetően. Káldy püspök sorozatának utolsó cikke ezt a címet kapta: „Akiket Nyugaton elveszettnek hittek, most azoktól tanulhatunk...” A cím maga Risto Lehtonennek, az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztálya igazgatójának jelentéséből való. Risto Lehtonent nem ismerem személyesen. Finn lelkész, akivel természetszerűleg az ősi finnugor rokoni kapcsolat és az evangélikus hit szálai kötnek össze. Más világban nevelkedett és él, mint én, hiszen hazája a tőkés társadalmi és gazdasági rend berendezettségében keresi boldogulását, viszont semleges politikájával sok jó szolgálatot végzett az egymással szemben álló világrendszerek kérdéseiben. Mondom, más társadalmi, gazdasági háttérből való. mégis melegséget éreztem szívem táján, amikor barátkoztam jelentésével. LEHTONEN A TÁVOLI ÉSZAKON — ha nem éppen Genfben —, észrevett olyan dolgokat, amelyek ugyan világosabbak a Napnál, mégis gyakran elmennek mellette az egyház politikusai. Mit vett észre Lehtonen igazgató? Azt elsősorban, hogy egy-két éve a világban új politikai szakasz vette kezdetét. Nem kell külön magyaráznunk, hiszen 'saját bőrünkön érezzük, hogy a 60-as évek enyhülési szakasza véget ért, és új, bonyolultabb, de egyben hangosabb hideg- háborús kurzus köszöntött ránk. Ennek minden tehertételével együtt. Vagyis egy elképesztő fegyverkezési versennyel, és a gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatok romlásával. Mondottam, hogy bonyolultabban és hangosabban. Mert a hidegháború eszméjét most rá kell erőltetni olyan tömegekre is, amelyeket a 60-as évek során keserves fáradozással meggvöztek a békés együttélés alternatívájáról. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, arra nézve idézni szeretném a néhai elnököt, Eisenhower és Kennedy nyilatkozatait: „Nekünk évtizedekre van szükségünk, amíg az amerikai népet (s természetesen a Nyugatot) meggyőzzük, hogy az oroszok nem akarnak háborút, lehet velük tárgyalni és együttélés egyetlen alternatívájáról. Hogy ez a gyakorlatban mit kozás, s amíg a tárgyalásoknak gazdasági, kulturális, politikai és katonai eredménye született. , DRÁMAI FORDULAT KÖVETKEZETT BE Carter utolsó elnöki évében, s Reagan elnök egyéves kormányzása alatt. A hidegháborús szellem hullámcsapásai ismét az egeket kezdték nyaldosni, elharapózott a háborús pánik, és hisztéria a létbizonytalanság érzése lett úrrá a tömegeken. Egyetlen megoldás javaslata köré csoportosultak a propaganda érvei: a háború elkerülhetetlen, és csakis erőfölényből lehet tárgyalni az oroszokkal. Két év óta folyik szívós propagandaháború a Szovjetunió és Kelet-Európa népei ellen. Az antikommunista ideológia, a fegyverkezés szüksége rövid időn belül széttördelte két évtized „mesterművét’’, az enyhülés kurzusát. Lehtonen bizonyára emlékszik arra, hogy a régi hidegháborús küzdelembe bevonták az egyházakat is. Alig akadt magas^ßzintü egyházi fórum, ahol nem kellett elmarasztalást szenvednie a szocialista államok politikájának, de az itt élő egyházaknak is. Keserves emlékeket idézhetnénk a meg nem értésről, a meg nem hallgatásról, a megkülönböztetésről és egyéb fájó bántásokról. Ez volt a múlt. Áz enyhülés szakaszában végre összekerültünk, s mint testvérek a Jézus Krisztusban, nézhettünk egymás szemébe. FÉLŐ — ÉS EZ LEHTONEN JELENTÉSÉNEK LÉNYEGE — hogy az egyházak újra magukévá teszik a napi politika hangulatát és propagandáját. A dolog lényegét így fejezi ki: „Nekik (az egyházaknak) »ellenméregként« kell szolgálniuk a nagyon veszélyes hidegháborús gondolkodásban.” És hadd szegezzem le egyházam nézetét is ebben a kérdésben. Amit most leírok, szeretném mélyen olvasóink tudatába vésni. Felfigyeltünk-e arra, hogy Nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban szívós, tendenciózus „áthangolás” történik. A politikusok hanghordozása egyre sértőbbé, fenyegetőbbé válik, a fegyverkezés nemcsak a költségvetések titkos rovatainak kérdése, de kikerült az utcára, az erőszakos megoldás új ideológiája kezdi hatalmába keríteni az átlagembereket. Sajnos itt-ott már az egyházak is hangoztatják az új ideológiát. Ezalatt hazánkban, közelebbről a magyarországi evangélikus egyházban — noha pontosan érzékeljük, hogy mire megy a játék —, az enyhülésért vetjük latba minden erőnket. EBBEN A BONYOLULT, NEHÉZ HELYZETBEN világgyűlésre '"készülünk. az evangélium szavával, nyitott szívünkkel, barátkozó- sunkkal, egyértelmű felelősségünkkel az egyetlen alternatívát, a békés együttműködést, az enyhülést szolgáljuk. Mert tanultunk a múltból. Nem kívánunk a lövészárok innenső oldalán állni, nem akarjuk Káin és Ábel drámáját újra végigcsinálni, nem akarunk szögesdrót, vasfüggöny, aknamező mögé húzódni. Politikánk: ha hidegháborús levelet küldenek, a címzett ilyenkor ismeretlen. Természetesen van szavunk a nyugati egyházakhoz is. Hiszünk abban, hogy imádságunk, könyörgésünk, szolgálatunk hozzájárult az enyhüléshez, testvéri barátkozáshoz. Bizonnyal az övék is. Akkor pedig ők se adják fel olcsó, megalapozatlan politikai szólamokért a keservesen kitusako- dott egységet Ha valaha, most van igazán jelentősége annak, hogy Krisztus egyháza egyetlen test. Ha valaha, most lehet igazán „híd” az egyház. Napjainkban az egyház becsületéről van szó. Jaj. csak el ne játsszuk ezt a becsületet! De szó van az egyház prófétai szolgálatáról is. A holnap, a jövendő kérdése került kockára. A holnapért érzett felelősség hassa át szavunkat és szolgálatunkat. Prófé- táljunk a megbékélés, a leszerelés lehetőségéről! Az Űristen, s az egyház Ura, a Krisztus adjon most világos látást és erőt a helytálláshoz! Rédey Pál AZ IGEHIRDETÉS, AHOGYAN JÖRG ZINK LATJA Jörg Zink württembergi (NSZK) teológus volt hazájában az első, aki egyházi televíziós filmet készített, könyveket írt, lefordította az Ö- és Újszövetséget és még ma is meg van győződve arról, hogy a lelkigondozásban és iskolai oktatásban még mindig nem ismerték el teljesen a modern hírközlési eszközök jelentőségét. Évek óta „teológiai íróként” működik. . Néhány hónappal ezelőtt ezt a szerepét így magyarázta: Rendes körülmények között a lelkész megmossa a burgonyát, hogy aztán a szószékről az emberek fejéhez vágja. „Az egyetlen dolog, amit én másképpen csinálok, az, hogy én a burgonyát meghámozom, felvágom, zsírba teszem, megsütöm, tányérra tálalom, kést és villát adok és ezt mondom: Tessék!”
