Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-20 / 38. szám

Megbecsülés „Mint napok közt a vasárnap” — Moldova György hangjá­téka (augusztus 28., 22.40 Kossuth) tultajdonképpen lebilincse- lő sodrású monológ volt. A Hegyalján tevékenykedő szőlé­szeti és borászati szakember, Olasz úr alakját hitelesen szó­laltatta meg Kállai Ferenc. Ha lenne valaki, aki nem ismeri fel hangjáról, nenf is hitte volna, hogy színészt hall. Vallomás egy életről a munka nézőpontjából. Szőlőgazda­ságokban, borpincészetekben, termelőszövetkezetben, mi­nisztériumban, szakszövetkezetben állt helyt ez a derék szak­ember. Szervezett és dolgozott: ráfizetéses üzemeket állított talpra, bölcs volt a döntésben, bátor a kezdeményezésben, gyors a cselekvésben. Szívós munkával harcólt ki magának elismerést — de nem mindenkinél. Ismételten azért kellett állást változtatnia, mert nem bíztak becsületességében, nem kedvelték újító-készségét, aggályoskodtak bátorságán. De akadt mindig olyan barátja vagy hivatali kollegája, aki együttérzett vele. segítette. Zátonyra így sosem futott, inkább mindig szép, rátermettségét próbára tevő feladatai voltak. Bár nem hiányzott semmije, de nem is dúskált a földi ja­vakban, változatos pályáján sehol sem szedte meg magát. Most már csak néhány hónap választja el a nyugdíjkor­határ elérésétől. Visszavonul. Elég volt. Kemény munkában töltött élet van a háta mögött, de a hallgatónak mégis az az érzése, nem a munka fárasztotta el, nem testi ereje fogyott el. Inkább abba fáradt bele. hogy sikereket nem nélkülöző munkásságát nem méltányolták eléggé. Ennek az egy embernek a vallomása sok ember sorsát mondja el. Igazában persze az is elég önbizalmat, kiegyen­súlyozott jó érzést ad, adhat, kell adjon, ha valaki tudja, becsületes munkával töltötte életét. Mégis úgy szeretjük, úgy érezzük igazán jól magunkat, ha fáradozásunk nemcsak meg­élhetésünket biztosítja, de mások megbecsülését is kiváltja. Munkára, becsületes munkára, ahol a ráfordított erőt. tu­dást. lelkesedést nem méricskélve, emberek valósággal bele­feledkeznek feladataikba — nagy szükség van. Buzdításban, felszólításokban nincs hiány, kapunk ilyet eleget. De talán még fontosabb lenne, hogy érezzük, munkánkat megbecsülik. S hogy érezzék mások: munkájukat megbecsüljük. Szőlőgazdaságokban is, de az egyház munkásai között is. K. A. Testvérek keresik egymás kezét Társgyülekezelck közösséggé formálódásáért A burgenlandi (Ausztria) evan­gélikus esperesség szeptember 26-án Markt AUhauban ünnep­séget rendez a Türelmi Rendelet 200 éves jubileuma tiszteletére. Az ünnepségen egyházunk kép­viseletében dr. Groó Gyula teoló­giai akadémiai tanár, prödekán vesz részt. .sm ió Nem lenne az sem meglepő, ha arról írnék, hogy vér szerinti testvérek, rokonok, jóbarátok a sok munkában megfelejtkeznek egymásról, s amikor idősek let­tek, akkor kezdték újra felvenni a kapcsolatot. Sajnos sok ilyen elhanyagolt barátság terhelheti vagy máris terheli lelkünket. Most mégis kisebb-nagyobb köz­ségek, gyülekezetek közeledéséről írok. TÖBB OKBÓL IS EGYMÁST KÖVETIK EGYHÁZUNKBAN a gyülekezetek összevonása, átcso­portosítása. Vannak helyek, ahol gyorsan és jól sikerülnek. A gyü­lekezetek nem a múltat siratják, nem a veszteséget emlegetik, ha­nem az újban a jót. a jobbat ke­resik, és arra figyelnek. Ez a szemlélet megkönnyíti nemcsak a lelkésznek a szolgálatát, de a gyü­lekezet életét is. Tab környékén három éve ala­kult meg a társgyülekezet. A két emberre szabott területen vegye­sen fogadták az újat. Volt és van olyan gyülekezet, amely örül minden szolgálatnak. Megszégye­nítő szeretettel fogadnak minden vasárnap, újra és újra. Máshol voltak, akik sokáig emlegették a múltat. Mi is éreztek, hogy ese­tenként nem tudjuk ugyanazt adni, amit korábban. Az Amerikai Lutheránus Egy­ház (ALC) vezetősége hosszas megfontolás után egyhangúlag az ALC (2,3 miLlió tag), az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház (AELC 113 ezer tag) és a Luthe­ránus Egyház Amerikában (LCA 3 millió tag) egyesülése mellett határozott. A 19 egyházkerület közül 14 már korábban ,az egység .mellett nyilatkozott. A vezetőség méltat­ta az egységről folytatott meg­beszélések eredményeit, ámeíy'ék EZÉRT PRÓBÁLKOZTUNK TÖBBFÉLE MÓDON lehetőséget teremteni arra, hogy megismer­jék egymást a gyülekezetek. Ezek sorában például közös program­ként az elmúlt évben kirándulást szerveztünk Budapestre, az Evan­gélikus Múzeumba, amit később az érdeklődésre való tekintettel egy újabb csoporttal megismétel­tünk. Ebben az évben több éves ki­hagyás után a gyenesdiási otthon vezetőjét terményszupplikációra kértük. Ennek részbeni előkészí­tése volt az a másik próbálkozá­sunk, hogv egy autóbusszal elin­duljunk és meglátogassuk a gye­nesdiási otthont. Legnagyobb meglepetésünkre annyi jelentke­ző lett, hogy kis hi.ián százan, két autóbusszal mentünk el augusz­tus 20-án reggel a Balaton nyu­gati oldalára. Idősek és fiatalok, rokonok és ióbarátok és olyanok is, akik so­hasem látták egymást, vettek részt közös alkalmakon. Minden­kinek jólesett a hévízi fürdőzés, egy rövid látogatás a keszthelyi templomba és körséta a csodála­tos kastélyban. Majd megérkez­tünk Gyenesdiásra, Kapernaum- ba. ahol ebéd után Szabó Ferenc­ire megmutatta az otthont és üdü­lőt csoportunknak. Minden test­a lutheránus egységbizottság ajánlásainak köszönhetők. A há­rom egyház képviselőiből álló bi­zottság tervet dolgoz ki, amelyet a jövő év szeptemberében egyide­jűleg mindhárom egyház közgyű­lése elé terjesztenek. A vezetőség továbbá nyomatékosan kérte, hogy e három egyház és a Luthe­ránus Világszövetség nemzeti bi­zottságának világméretű missziói munkáját még jobban hangolják össze. gedéssel tapasztalta egyházunk fontos szolgálatát, az idősek gon­dozását Annál is inkább, mert velünk jött az az idős néni, ro­konaival, aki az ősztől szintén lakója lesz az otthonnak. Elbú­csúzva az otthon lakóitól, dolgo­zóitól, elindultunk a Balaton északi partján hazafele. Tapolcán megnéztük a Tavas-barlangot, a Baiaton-felvidék szép hegyei közt, értünk Révfülöpre, s rövid pihe­nő után tovább mentünk Tihany­ba. Sötét este volt, mikor a komp átszállított bennünket a másik oldalra Szántódra. Itt elköszön­tek egymástól a két busz utasai, s indultak szét a hét községbe. ÖRÖMMEL TÖLTÖTT EL BEN­NÜNKET A REMÉNYSÉG, hogy Isten áldásával van lehetőség ar­ra, hogy összeforrjanak lelkileg is a különböző múlttal és hagyo­mánnyal rendelkező gyülekeze­tek. Háromévi, szórványban eltöl­tött szolgálatunk alatt sokszot megtapasztaltuk azt, hogy nem elég, ha gyülekezet és lelkész kö­zött megvan a jó kapcsolat. Az sem minden, ha megközelítően pontosan érkezünk meg busszal, autóval vagy motorkerékpárral* egyik gyülekezetből a másikba. Fontos az is, hogy amikor vasár­naponként istentisztelet után el kell jönnünk, és nincs időnk megállni, beszélgetni — tudják, melyik gyülekezet vár, s személy szerint kikhez sietünk. Ezért keressük a lehetőségeket, s próbáljuk kihasználni, mert lé­nyeges nbkünk is és a kis gyüle­kezetek közösségeinek is, hogy ne csak papíron, szervezetileg legyen meg az összetartozás. Legyen bá­zisgyülekezet a mienk, de lelki-, leg forrjon össze a többiekkel. Csak az a közösség tud összedol­gozni. szolgálni, s együtt a jó ügyért munkálkodni, amely egy­séges. Szabóné Piri Zsuzsanna verünk nagy örömmel és megelé­AZ AMERIKAI EGYHAZAK EGYESÜLÉSI TERVE Sajnálatomra az idei Anyanyelvi Konferencián nem tudtam részt venni. Csak figyelemmel kísér­hettem Pécsett zajló munkáját, erőfeszítését. A konferencia mor­zsáit viszont itt, Pesten szedeget­tem össze egyik-másik barátom­tól. így többek között PiisJci Sán­dortól, a New Yorkban élő ma­gyar könyvkiadólól. Öt szeretném bemutatni olvasóinknak. PÜSKI SÁNDORT egyetemista koromtól ismerem. Gj'akran meg­fordultam Szerb utcai „Csóró diá­kok barátjáéhoz címzett könyves­boltjában. Ebből a könyvesbolt­ból akkor sem jött üres kézzel ki az ember, ha történetesen kifor­gatott zsebeiben egyetlen krajcár sem lapult. Ö volt a mi „Sándor bácsink”, aki méltányolni tudta pénznélküliségünket, s a magyar sorskérdések iránt lobogó szen­vedélyünket és graciózus mozdu­lattal helyezte elénk a legfrissebb kiadásokat, noha meg volt győ­ződve róla, hogy fizetőképtelenek vagyunk. Ez a "különös kasztba tartozó ifjúság, a magyar sors­kérdésekkel azonosuló társaság Püski nevét szájról szájra adta, szellemi táplálékát az ő kis „sza­tócsüzletében” szerezte be. Könyvtáram első példányai tőle származnak. Püski kényesen ügyelt arra, hogy azok kiadója legyen, akik­nek a múlt világa nem nyújtott publicitást, akiknek neve sem le­hetett. akik a „magyar uearon új idők új dalaival” jelentkeztek, tsv jöttek azután sorba Sinka, Szabó Dezső. Erdélyi. Veres Pé­ter. Szabó Pál Kodolányi. Né­meth László, Féja. Darvas Jó­zsef. Kovács Imre, Balogh Edoár Erdei Ferenc. Jóesik. Tatny. Ter- sánszky J. Jenő. hogy csak a ne­vesebbeket említsem. S micsoda nevek! S micsoda művek! S e művek akkor hagyták el a nvom- dát. amikor az őrs’*® ve-*+ő«4ge m^ahódolt a n°mQt fasi-nvs előtt, arrukor az ábéc5 is német volt. amikor a cenzúra éberen őrködött azon. hogy a nemzet élő lelkiismerete, a néphez hű írók Vendégmunkás ne feszegessék a magyarság sors­kérdéseit. Püski volt az egyetlen kiadó, aki a népivei. s a magyar­ral tudatosan eljegyezte magát, s nélküle tor2ő maradt volna nem­zedékem ifjúságának tájékozódá­sa, ismerete és felkészülése. Szé- chenyiánus gesztussal „hitelre jesztették a tüzet, beletagozód- hafott társadalmunk szellemi rendjébe. Püski Sándort is elsodorta a vihar. Űgyannyira, hogy alig tud­tunk róla. Aztán egyszer csak felbukkant New Yorkban és ide­haza. A nagy óceán balafonnyivá Püski Sándor New York-i kónyvKereskedovel interjút készít Rédey Pál mérte” a szellemi táplálékot. Fa- Lau/túal szpiva, „műn mag vei*) Keze a, huzat, úgy szúrta, szórta szel ENNYIT EMLÉKEIMBŐL, a reát monooi, a szárny pruuatgalas rucjeotu.- Aztán a nagy vmaroK k.oí6z«uy<í ivü^zuiiujti De, ameiy ci- öouüi uí a u uLcai Kicsmy ooi- toi, s veie egyua prooiemauKUá- sa ieae r'uaiu szaruiéval es műn- aassagat, ae a népi írott íoeolo- fetajat is. Evett teueit et. anng ki- auiKUit a szeuemi •ertekreno, ametyPe újra heteiért Németh Lásztó és beleíérteK a többiek, s az a nemzedék, amelyben ők ger­zsugorodott, a hírek sirályszár­nyain létrejött valamiféle kap­csolat közte és közöttünk. Tudni kezdtük, hogy ott folytatja mun­káját, ahol 35 évvel ezelőtt abba­hagyta. Megöregedett volna idő­közben? Nem. pedig 70 éves. A Szerb utcai kicsiny üzlet ma a New York-i magyar negyed kö­zepén áll, s Püskinek, a „magyar ügy misszionáriusának” sikerült gyökereivel megkapaszkodnia a Manhattan szikláiban. Másfél millió amerikai magyar „követeként” jár haza az anya­nyelvi konferenciákra és egyéb­ként is. Egyike azoknak, akik a borzalmas szórványban élő ma­gyarságot az anyaországgal össze'- kötik. Nem is akárhogyan! La­pozgatom a Pécsett elhangzott felszólalásának szövegét. A SOROKBAN SŰRŰSÖDŐ VALLOMÁSBÓL a régi Püski, a Szerb utcai Sándor bácsi” áll előttem, akit gyanúval figyelt a Horthy-rendőrség, gyanúval kí­sérte a személyi kultusz kurzusa, de akit ugyanazzal a gyanúval fogadott az amerikai magyarság. Micsoda törhetetlen akarat, ügy­szeretet kell ahhoz, hogy a gyanú árnyékában is tenni akarjon va­lamit az ember, ha elvei van­nak?! És ne dobja be egyszerűen a törülközőt, mondván: „Feladom a küzdelmet.” Püski nem adta fel a küzdelmet a gyanakvás elle­nére sem. „Azzal fogadtak — vallja —, az Ávó kényszerített arra, hogy kijöjjek és megbontsam az emig­ráció egységét... Egyébként nincs is egység a magyar emigráció­ban, amit meg tudnék bontani. Itt és most bevallom, hogy saját jószántamból ugyan, de nem ma­gánügyben mentem ki. hanem legalább azt a bizonyos templo­mot próbáljam felépíteni, ameiy megtartja őket magvárnak...” Mert Püski pontosan tudja, „egye­dül a szórvány magyarság van végveszélyben”. Ezért vetette meg lábát a Man­hattan szikláin, és ma ott tart (tíz év után!), hogy a világ leg­nagyobb választékával rendelke­ző könyvesboltját az amerikai szórvány magyarság szolgálatára bocsáthatja. Itt válogatni lehet könyvekből, újságokból (a mi la­punk is jelen van!) és hangleme­zekből. „És magyar ügyben min­denkivel szóba állunk.” AZTÁN ÉLŐRE FORDÍTJUK A SZÓT. „öt dollárral érkeztem, s azonnal tudtam, nemcsak a könyvekkel lesz dolgom. Első években együtt utaztam az óha­zából meghívott írókkal, művé­szekkel. Ahol felléptek, egyúttal kiállítást rendeztem könyveikből, lemezeikből. Át kellett törnünk a bizalmatlanság jégpáncélját. Ter­mészetesen a könyvek eladási példányszámai mások, mint ide­haza, az árakat sem lehet össze­hasonlítani. Sütő, Passuth és Mol­dova könyveit nagyobb példány- számban vásárolják, úgyszintén a klasszikusokat, Petőfit, Aranyt. Adyt. De már a többinél ha 20-50 darabot eladunk, sikernek köny­veljük el. Most van úton pl. a Vizsolyi Biblia. Még nem tudom, mekkora érdeklődés fogadja. Vi­szont nagy kereslet van állan­dóan nagyformátumú, nagybetűs Károlyi-fordítású Bibliára, Körbehordtam a magyar koló­niákban Sütőt, Farkas Árpádot (erdélyiek!), Czine Mihályt, Csoó- ri Sándort, hogy egy-két nevet említsek, így jutottam egy alka­lommal Clevelandba, ahol Brach- na Gábor evangélikus esperesnél tartottunk irodalmi estet, és ba­rátság bontakozott ki közöttünk. Amerikában az egyházak nagy szolgálatot végeznek a magyar nyelv, kultúra és öntudat ápolá­sában. A magyar igehirdetések íel-felélesztik a kihunyni készülő magyar lángot.” Fiatalos hévvel kovácsolja ter­veit: „Szeretném a nyugati ma­gyar írókat, irodalmárokat integ­rálni a magyar irodalommal. Ahogy az erdélyi irodalom szer­vesen beépült a hazai irodalom­ba, úgy szeretném a nyugatit is ott látni. Valami már történt is kezdeményezésemre. Épp a na­pokban jelent meg a Vándarének, a kinti magyar költők antológiá­ja, Cs. Szabó László két kötetére kötött szerződést hazai kiadó, s nyomás alatt van Gombos Gyu­lának egy amerikai magyar vá­rosról szóló szociológiai tanulmá­nya. A hazai sajtó pedig egyre többet publikál tőlük és róluk.. Első,lépések a cél felé.” Püski Sándor évente hazajár. Mondjam így: itthon él és oda- kinn dolgozik? Ö az egyike a leg­távolabb dolgozó „vendégmunká­soknak”. Kédey Pál LUTHER ÉS BONHOEFFER Ez a témája a Bonhoeffer-bi- zottság ferchi (Német Demokra­tikus Köztársaság) ülésének, amelyre október 1—3. között ke­rül sor. Az ülésen a bizottság tagjaként részt vesz Lehel Ferenc nyugalmazott szombathelyi lel­kész. TÜRELMI RENDELET-ÜNNEPSÉG BURGENLANDBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom