Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-20 / 38. szám

A Lutheránia koneerlúlja az NSZK-ban Magyarok találkozása Magyarországgal Ez év nyarán Lutheránia Ének­és Zenekarunk harmadszor uta­zott külföldi koncertútra. A jú­lius 24-től augusztus 2-ig tartó egyházzenei szolgálaton az ének­karon kívül egy tizenegy tagú ze­nekar, Berczelly István opera­énekes-szólista, valamint két kar­mester vett részt: Weltler Jenő és Szokolay Sándor. A csoport felelős vezetője, az orgonakonti- nuók és szólódarabok előadója e sorok írója volt. Frankfurtban együttesünkhöz csatlakozott Har­mati Béla lelkész, aki jelenleg Géniben külszolgálatot teljesít, és aki Káldy Zoltán püspök meg­bízásából a Magyarországi Evan­gélikus Egyház köszöntését tol­mácsolta a gyülekezetekben és a vendégfogadó városok polgár- mesterei előtt. A LUTHERÁNIÁT A FRANK­FURTI EVANGÉLIKUS GYÜ­LEKEZETEK SZÖVETSÉGE és az „Egyházzene barátai” egyesü­let közösen hívták meg négy kon­certre és egy istentiszteleten való közreműködésre. A meghívás ko­moly feladat elé állította a kó­rust. mivel a zenei programot a külföldi meghívók határozták meg. A másfél órás műsor két részből állt. Az elsőben Bach- művek szerepeltek. Két nyolc- szólamú kétkórusos motetta, mely­ből az elsőről, a Singet dem Herrn kezdetűről bátran állíthatjuk, hogy a legnehezebb Bach-kórus- mű. Ezt a motettát csak ritkán, és akkor is hivatásos énekkarok­tól lehet hallani. Egyházi kórus ennek előadására alig vállalko­zik. Külön nehézséget jelentett, hogy a korlátozott létszámú kór rust nyolc szólamra kellett bon­tani. így egy-iegv szólamra csak négy-hat énekes jutott. A mo­tetták közt és után egy-egy or- gonanreludium és fuga szerepelt. A műsor második része Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszer­zőnk „Confessio Augustana” kan­tátája volt. melye" a szerző az Ágostai Hitvallás 450 éves évfor­dulójára irt, és amelyet az augs- burgi ünnepségeken a Lutheránia tavaly be is mutatott. Ebben a műben jelentős szerepe van a ba­riton szólónak és a zenekarnak. Szokolay Sándor bravúrosan ol­dotta meg. hogy a tizenegy tagú kis zenekar az orgona alátámasz­tásával úgy szóljon, mintha nagy szimfonikus zenekar kisérné az énekkart. A négy koncertet a frankfurti F,mmaus-templomban tartott is­tentisztelet előzte meg. A prédi­káció magyar tolmácsolásban is elhangzott. Az oltárnál a helybeli lelkész és Harmati Béla szolgált. Megrendítő élmény volt, hogy mind a népes frankfurti gyüleke­zet. mind pedig a Lutheránia szinte teljés létszámmal élt az istentisztelet keretében kiszolgál­tatott úrvacsorával. A jelenle­vőknek a lelki közösségteremtés nagy élményében volt részük. A NÉGY HANGVERSENY SZÍNHELYEI A KÖVETKEZŐK: Frankfurt, Szent Lélek-templom (egyházzenei központ a belváros­ban), Gelnhausen (Frankfurttól ötven kilométerre), Goslar és Hil­desheim. Szent Mihály-templom (ez utóbbiak Hannover környéki városok). Mindenütt gyönyörű, ősi' templomok, nagy orgonákkal, remek akusztikával, oltár elett felállított kórusemelvényekkel. Különös élmény volt számunkra a középkori állapotában épség­ben megmaradt Goslar városka és Hildesheim monumentális, csodálatosan szép román kori temploma. A gyülekezetek őszinte szere­tettel vártak bennünket: jó szó­val. terített asztalokkal. És ahol szükséges volt, még az otthonok is megnyíltak, hogy szállást ad­janak nekünk. Szeretetük a pon­tos és lelkes szervezésben is meg nyilvánult: mindenütt telt templo mok hallgatták szolgálatunkat. Frankfurtban a magas belépődíj ellenére sem maradt üres hely méa állóhely sem. Ügy gondolom, hegy a hang­versenyek magasan többet nyúj­tottak. mint amit vártak, vagy mint amihez hozzászoktak ezek a gyülekezetek, noha mindenütt a rendszeres és magas színvonalú egyházzenei életről tettek tanú­ságot a plakátok, évi programok A rendkívüli sikert azon is le­mérhettük, hogy két helyen :s közölték: ezekben a templomok­ban ne várjunk tapsot, mert itt az nem szokás, És az utolsó ak­kord után mégiscsak kitört a taps mindkét helyen. AZ ELISMERÉST SZAKÉRTŐ KRITIKUSOK CIKKEIBŐL VETT IDÉZETEKKEL érzékelte­tem. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így ír a Bach-motetták előadásáról: „A szinte végtelenül kiszélesített zárásokat ellensú­lyozta a végigvezetett pontos szó­lamformálás, melyből egyetlen kis hangocska sem hiányzott: az ilyen pontosságban van valami lenyűgöző és megszédítő.” A Szo­telj es ítmény ével, amely a mind­végig nehéz zenei anyagban egyetlen hibát sem ejtett, egé­szen a Lutheránia kórusig ... Nem csoda, hogy egy • ilyen kü­lönlegesen lenyűgöző erővel szóló zene nemcsak igazi tapsvihart váltott ki a templomban, hanem még két ráadást is követelt.” ALIG KÉPZELHETŐ EL, MI­LYEN KOMOLY MUNKA ÉS FÁRADSÁG volt ez az út a Lu­theránia számára. A későtavaszi két H-moll mise előadás és a ka­rácsonyi lemez felvétele után erre az útra felkészülni másképp MARKTKIRCHE GOSLAR Mittwoch, 29. Juli 1981 - 20 Uhr KIRCHENKONZERT IERANI Eintritt frei! Bachmotetten: „Singet dem Herrn ein neues Lied" „Der Geist hilft unsrer Schwachheit auf" Bach-Orgelwerke: Präludium und Fuge h-moll, a-moll Kantate „Confessio Augustana” (1980) von Sándor Szokolay Leitung: Jenö Weltler Sándor Szokolay A Lutheránia goslari plakátja kolay-kantátáról pedig így ír: „A szerző által vezényelt mű rend­kívül tömörnek és drámaian fe­szültnek hatott. Ez nemcsak Szo­kolay művészetén múlott, aki a maga által választott stíluseszkö­zöket eredetien és hatásosan al­kalmazta, hanem az összes részt­vevő magas szintű tudásán, .. kiknek művészi együttműkö­dése tíagy hatású és nagy sikerű előadást eredményezett.” A goslari napilap kritikusa „Tapsvihar az ÁjfoktÜi Hitvallás­nak” címmel többek között ezt írja: „Utánozhatatlanul bájosnak találtam a kórushangzás bársony­puha finomságát...” Majd a kan­tátát így méltatja: „Itt valóban minden a helyén volt. Kezdve Berczelly Istvánnal, aki szép és telt baritonszólójával az össz- hangzást gazdagította, folytatva a kis zenekari csoport bravúros nem lehetett, csak úgy, hogy a műveket már januártól kezdve tanultuk, szinten tartottuk, és az utazás előtt három héttel már alig volt nap. hogy ne tartot­tunk volna próbát. Be kell val­lanunk, hogy az utazásból na­gyon kimerült együttes érkezett haza. de telve a jó szolgálat bol­dog érzésével. Felmerül 'a kérdés: érdemes volt-e? A külföldi' vendéglátók tfitSntéljyes költséget vállaltaki a meghívással. Az együttes tagjai pedig nyaruk felét áldozták, és fizették az utazás itthoni kiadá­sait. A válasz mégis egyértelmű: igen! Mert a magyarországi élő evangélikus egyházról vittünk meggyőző hírt és egyházaink kö­zött a kapcsolatok ezzel is szoro­sabbá váltak. Trajtler Gábor Simon István: Gólyafióka Nyárvég határtalan ege­lesi félszemmel fia-gólya. Repülni, szállni kellene, de gyáva még: nem tehet róla. A fészek (mint a kalapon a száraz bokréta) a kéményen nem lehet mindig otthona, dér hull rá ősszel s a hó télen. Egy elnyíló rózsabokor oldaláról lesem a félszeg fiókát s a szivem dobol, ver indulót: no, légy merészebb. Ugrik drótszál lábaival, csakhogy szárnyai nehezek még. S kevés mersze is elinal annak, ki elvéti a kezdést. Aztán ki tudja, lesz-e majd repülni újra bátorsága, míg rászabadítja a bajt az ősz csillogó, hűvös bárdja. Nézem csak, s nem tudom, mi húz engem is szállni, szállni mindig ezen az árva, kozmikus téren, vágyódva már a sírig. El, el — súgja valami — el, ereszd ki merészen a szárnyad, nem pótolhatod semmivel, ha elkésted útját a nyárnak. A messzeség ura leszel, vagy dér lesz szemfödőd a földön .., El, el — sikoltja egyre — el, véremben az az ősi ösztön. Mert aki egyszer lemarad, az idő halálba tiporja. Rajta, lássam, bonts szárnyakat, körözz egyet, gólyafióka. (Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM c. kötetében 1916-ban.) Küllőidéin élő protestáns lelkészek csoportjának látogatása Meghívók A Magyarok Világszövetsége, a Magyarországi Református Egy­ház és a Magyarországi Evangé­likus Egyház vezetői meghívást küldtek a világ minden tájára olyan magyar protestáns leiké­szeknek, akiket a történelem vi­szontagságai elsodortak szülő­földjükről: éljenek az alkalom­mal, nézzék meg, hogyan gondol­kodik és dolgozik az ország, s ho­gyan élnek a hazai egyházak. A meghívók azon fáradoztak, hogy a hazalátogatóknak sok alkalma nyíljék beszélgetésre, tájékozó­dásra. Vendégek A látogatás időpontját augusz­tus 27. és szeptember 3. közötti időre kellett rögzíteni, hiszen csoportos látogatásról volt szó. Az időpont alkalmatlansága vagy egyéb nehézségek miatt nem mindenki fogadta el a meghívást, de tíz lelkész el tudott jönni. Eljött három evangélikus lel­kész: Gyöngyösi Vilmos, aki a közelmúltban történt nyugalomba vonulásáig frankfurti (NSZK) gyülekezetekben, illetve kórházi lelkészként szolgált. Pátkai Ró­bert, aki Londonban az angol, és a kis magyar nyelvű gyülekezet lelkésze, egyúttal pedig az Ang­liai Lutheránus Tanács elnöke és a Külföldön Élő Magyar Egy­házi Munkások Konferenciájának titkára, s az utóbbit is képvisel­te. Dr. Teleky Béla, az őriszigeti (Ausztria) magyar nyelvű gyüle­kezet lelkésze, aki doktori foko­zatát Teológiai Akadémiánkon szerezte, s akit fia is elkísért. A református lelkészek a kö­vetkezők voltak: Hamza András (USA), Harsányt András (USA), Kántor Pál (USA), dr. Piri József (USA), Kardos István (Anglia), Dabóczi Zoltán (Franciaország— Svájc), Kulifay Imre (Franciaor­szág). Valamennyien sokszor hazalá­togattak már. Nagy szeretettel és eleven érdeklődéssel viseltétnek nemcsak hazai rokonságuk, ha­nem a szülőföld és a hazai egy­ház-élete iránt is. A1 külföldi kí­váncsiságával. de a magyar em­ber tájékozottságával mozognak ezen a földön. Társadalmi találkozások Nenez itat volna oiyan íuegen- foiganni nevezeiesseget tabum, meiyet a venaegea loobsege ne látott volna mar toDDszor is. Nemcsak a tájaival, epuleteket ismerik, hanem a változásokat, a lejioüest, de a hioakat is. S ro- KonsagUK révén is nagyon jól is- meriK az emDerek gondolkodását es véleményét. Ezért a program aoban nyujtnatott újat, hogy a vendégén a társadalmi elet oiyan vezetőivel beszélgethettek, akik­kel egyébként nem találkozhat­nának. A ma beszélt 4400 nyelv vilá­gában nincs jele a nyelvek eltű­nésének, ezért a világban élő 16 millió magyar anyanyelvűnek össze kell tartania — hangsú­lyozta dr. Bognár József akadé­mikus, a Magyarok Világszövet­sége elnöke, a bemutatkozó ta­lálkozás alkalmával. A külföldön élő magyarok akkor jó magya­rok, ha jó állampolgárai annak az országnak, ahová kerültek. A magyar társadalom és vezetés a mélyenszántó történelmi és társa­dalmi változások ellenére is szá­mon tartja a folytonosságot a magyar múlttal, ezért a kapcso­latok fenntartása, s hogy hazaiak és kintiek egymásra megértés­sel tekintsenek, kölcsönös érdek. A társadalom életében való részvétel sokféle lehetőségét, a résztvevők nagy számát, a még szélesebb és még elevenebb rész­vétel érdekében tett erőfeszítése­ket ecsetelte dr. Molnár Béla. a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára. A vendégek­nek oly sok kérdésük volt, hogy ennek a napnak a további prog­ramját is módosítani kellett Szolnok mellett, Rákóczifalván, termelőszövetkezet látogatása kö­vetkezett. A tsz alelnöke nem titkolta, hogy ez a gazdaság a legjobbak közé tartozik. Mély be­nyomást keltett a látottak mögött rejlő szakértelem és munka. Nem hiányzott az őszinteség sem: „Ha nem követnénk el hi­bákat, egy egész évig nem kelle­ne dolgoznunk.” Mint minden alkalommal az út során, Debrecenben is oldott lég­kör, nyílt kérdések és őszinte vá­laszok jellemezték a találkozót, amikor dr. Szabó Imre, Hajdú- Bihar megye Tanácsának elnöke, és dr. Ács István, Debrecen Vá­ros Tanácsának elnöke beszélget­tek a csoporttal. A társadalom erkölcsi kérdései és helyzete, az egyházak szolgá­lata, az egyházpolitika elve és gyakorlata természetesen adódó témák voltak, amikor Miklós Im­re államtitkár, Bai László főosz­tályvezető és Kovács András fő­osztályvezető-helyettes társaságá­ban, találkozott a vendéglelké­szekkel az Állami Egyházügyi Hi­vatalban. Egyházi találkozások A vendégek valamennyien meghívást kaptak gyülekezeti tge- hirdetesi szolgálatra. Pátkai Ró­bert azt kérte, hogy egykori szol­gálati helyen, az irsai gyíjleke- zetoen prédikálhasson. Dabóczi Zoltán, mivel koráDban evangé­likus gyülekezet leütés ze volt Franciaországban, itt is evangé­likus gyülekezetben kívánt szol­gálni — Budapest-Keienföldre ment. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, az evangélikus egyház vezetői és budapesti lelkészek körében fo­gadta a csoport evangélikus tag­jait. Tájékoztatást adott a leg­frissebb örömökről és gondokról. A vendégek beszámoltak saját szolgálatukról. Pátkai Róbert konkrét javaslatokat is említett a hazai és a külföldi magyar evan­gélikusok közötti kapcsolatok ja­vítására. Reméljük, hogy a vé­leménycsere meghozza a remélt eredményt. — Ugyanakkor dr. Tóth Károly református püspök fogadta a református vendégeket. Debrecenben, a Kollégium dísz­termében, dr. Bartha Tibor re­formátus püspök, a zsinat elnöke találkozott a csoporttal, majd a vendégek részt vettek a reformá­tus egyház nemzetközi diakóniai konferenciájának megnyitásán. Nyíregyházán a református Mag- daléneum és az evangélikus Élim egészségügyi gyermekotthont néz­ték meg, este pedig az evangéli­kus gyülekezet vendégszeretetét élvezték. A látogatás végén a vendégek dr. Káldy Zoltán püspök-elnök­kel és Szüts Pállal, a .Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyette­sével egyházunk Üllői úti szék­hazában tekintették át az eltelt napok eseményeit. Elmondották, mennyire örültek annak a nyílt légkörnek, melyben minden kér­désről lehetett beszélni, feleletet kapni, s melyben előítéletek nél­kül fogadták őket. Sok megszív­lelendő tanácsot is elmondtál-: a jövőben esetleg sorra kerülő ha­sonló meghívások esetére. Lehet, hogy nem hangzott el minden kérdés. Lehet, hogy ven­dégeink, otthonukból visszaemlé­kezve, és visszatekintve, újabb kérdéseket tennének még föl. Le­het, hogy rájuk gondolva, mi is feltennénk még kérdéseket. Jól van így. Csak keressük mindig az alkalmat, hogy egymással beszél­jünk, hogy egymással szót ért­sünk. s hogy el ne engedjük egy­más kezét! Reuss András SVÉD SEGÍTSÉG NDK-BELI TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE A svédországi Viixjö egyházke­rülete 400 ezer svéd koronát gyűjtött a Német Demokratikus Köztársaságban levő Demmin templomának újjáépítésére. A második világháborúban a temp­lomot lebombázták, csak a falak maradtak meg. ..1976 óta hasznos, baráti kap­csolatokat- alakítottunk ki a dem­min i gyülekezettel” — mondotta Sven Lindegard växjöi püspök. „A nyugat-németországi egyházak adományaival együtt elég lesz a templom újjáépítésére.” , Még nem tudják pontosan, hogy mikor készül el, de a tervek már készen vannak. A templom­hoz kapcsolódóan gyülekezeti há­zat is építenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom