Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-04 / 1. szám

Megkell találnunk a közö nyelvet Az Országos Egyház tisztségviselői Beszélgetés S.E. Dahlgren titkárral Isten hozta! — ezzel a régi magyar köszöntéssel üdvözöljük dr. Savi Edvard Dahlgrent, az LVSZ európai egyházainak új tit­kárát hazánkban. Dr. Paul Han­sen, a nyugdíjba vonult régi tit­kár azt kívánta utódjának, hogy „ugyanannyi nyitottság, szeretet legyen szolgálatában, mint volt benne, élje át munkájában azt a sok szépet és jót,' amelyet ő átélt, találja meg a kontaktust a szívekkel úgy, ahogyan ő meg­találta”. A forgatókönyvben új lapra esett tekintetejn. a stafé­tabotot átadták. Kissé feszélye­zett az ünnepélyes hangvétel, a pillanat, ahogyan együtt láttam őket a Sport Szálló éttermében. Dahlgren titkárral először talál­koztam s e sorokon keresztül szeretném bemutatni őt. Pálya­futásáról faggattam, meg arról, milyen érzésekkel lépte át a Magyar Népköztársaság határait. Tudott-e valamit korábban ró­lunk, egyházunkról, ismerte-e úgy általában a szocialista álla­mokban élő egyházak bonyolult helyzetét? Egyszóval minden ér­dekelt. ami ennek a 40 év körü­li lelkész szívében most izgal­mat okozhat. BÖLCSŐJÉT SVÉDORSZÁG­BAN RINGATTAK. 1966-tól tel­jesített lelkészt szolgálatot. Falun kezdte működését, s gyülekezeté­hez még két kicsiny község tar­tozott. Gondolom, a svéd szituá­ció elüt a mienktől, mégis a fa­lusi tapasztalatok ízelítőt adhat- ■ tak az újt titkárnak arról, ho­gyan élhetnek magyar viszonyok között az evangélikusok. Nálunk egy-egy falusi lelkészhez 8—10 kisebb-nagygobb település is tar­tozik, s vasárnaponként „látástól vakulásig” 50—60 km-es körzet­ben teljesít szolgálatot. Aki tehát falun élt — még ha történetesen Svédországban volt is az a falu — némi tapasztalatot szerezhe­tett a szórvány munkáról. Két évig dolgozott itt Dahlgren lel­kész. Ezután Svédország egyik „leg­előkelőbb” helyére, Uppsalába• a dómterrrplomba került segédlel­késznek. Amint vallott róla, Sö- derblomnak, a ökumenizmus nagy alakjának szelleme még mindig erőteljes a városban. So­kat olvasott róla, és tőle, „az ökumenikus munka iránti ked­vet tőle örököltem.” Itt, Uppsa- lában elsősorban az ifjúsággal, közelebbről a konfirmandusokkal foglalkozott. S ebben is volt va­lami Söderblom-hatás. Mert „Sö- derblom «nemcsak szociális, de gyermekmunkát is végzett a szá­zad elején.” 1970-ben érseki tit­kár lett. Hat éven keresztül állt ebben a munkakörben. 1976-ban a teológiai fakultás docense lett, a teológián a leg­újabb egyetemes egyháztörténet­tel foglalkozott, e tárgykörben tartott előadásokat. Közben (1972) doktorált. Témáját a Német De­mokratikus Köztársaság és az egyház kapcsolatából választotta. A docensi székből hívták meg ta­valy augusztus 1-én az LVSz tit­kárságára. Ennyi röviden az élet- története, eddigi munkássága. . HIVATALOS MINŐSÉGBEN ELŐSZÖR JÁRT HAZÁNKBAN. Lengyelországban háromszor. Először Sundby érsek kíséretében, majd fiatalokat és énekkart kí­sért. Csehszlovákiában és Ma- gvarországon mint turista már megfordult. Nálunk négy napot töltött akkor. Romániában még nem járt. — Eddig is érdekelt, hogy a szocialista államokban miiven az egyházi élet. Tudom, hogy nagy különbségek vannak. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ökumenikus szempontból más és más a helyzete a protestantiz­musnak a római katolikus túl­súlyban levő országokban. Pl. Lengyelországban, vagv az önök hazájában, de Csehszlovákiában is. Tudom azt is. hogy Lengyel- országban igen eleven az egyházi élet. Kelet-Szlovákiában és Ro­mániában hasonló, de Magyar- országról is jó információim vannak. Ezekben az országokban igen komoly munkát végeznek a lelkészek. Ezt a nyugati kollégák fel sem tudiák mérni. Ami kü­lön is feltűnő ezekben az orszá­gokban. az az, hogy a nemzetisé­gek egvmás mellett élnek. Gyak­ran egy-egy gyülekezten belül. Roppant figyelemre méltó a több nemzetiségű gyülekezetekben az ifjúsági és konfirmációs munka. ELGONDOLKODOM DAHL- GREN TITKÁR SZAVAIN. Ed­dig nekem természetesnek tűnt, hogy hazánkban a szlovák, né­met nemzetiségek vallásos, lelki igényét egyházam mennyi gond­dal, tapintattal és törődéssel elé­gíti ki. Mennyivel izgalmasabb kérdés ez égy svéd számára, mert hazájában nemzetiségi kérdés alig, vagy egyáltalán nincs. Dahlgren titkár az összeguban­colódott gombolyagból egyetlen szálat próbált kiíejteni. Talán még nem tudja, hogy Közép- és Kelet-Európa történetét, ezen be­lül az egyház életét is milyen drámaian befolyásolta a nemzeti­ségi kérdés. Hogy mennyi fárad­ság, türelem, humánum kellett ahhoz, hogy nyugvópontra jusson ez a rendkívül súlyos probléma. És fájdalom, akadnak még foltok térképünkön, ahol csikorogva ha­ladnak p. dolgok a megoldások fe­lé. Ezt talán ő is érezte, mert így vallott: — Az most a célom, hogy a meglevő információkhoz újabba­kat szerezzek, a határokon belül levőkről. De Kelet és Nyugat ösz- szefüggésében is. Nagyon kell fi­gyelnem, jól kell informálnunk egymást. Meg kell találnunk a közös nyelvet, a lelki élet társal­gásának nyelvét, hogy dialógust folytathassunk. Meg kell ismer­nünk egymást. Igaz, hogy teóriá­kat mondok, de az igazság döntő dolog. Arról pedig örömmel szól­hatok, hogy eddig is sok és jó in­formációhoz jutottam, s máris könnyebb a helyzetem. Részt vet­tem a tallinni konferencián, s az a néhány nap, annak benyomása is sokat segített látásomon. KERESEM A SZAVAK MÖ­GÖTT AZ EMBERT. Itt ül ugyan velem szemben. Mögötte néhány napos lengyelországi, csehszlová­kiai tapasztalat. Az én hazám, egyházam vezetősége, állami fó­rumok megkülönböztetett tiszte­lettel és szeretettel fogadták. Tő­lünk útja Romániába vezet. Is­merkedik a kérdésekkel, tárgyai, értékei, s leszűrt eredtnényeickel tér vissza Genf be. S amint szavait papírra vetem, ránézek, és azt kerdezem: — Mit vár el tőlünk? — Nem “készültem erre a kér­désre — válaszolja szerényen. — De valóban szép dolog lenne, ha bíznánk egymásban. Ha nem tud­juk egymást szeretetben elhor­dozni, akkor elviselhetetlenül ne­hézzé válik munkám. Viszont, ha bizalom és megértés lesz ben­nünk egymás iránt, akkor szinte magától fognak menni a dolgok. Tele vagyok reménységgel. Jól, estek ezek a szavak. Az is, amit felelősségről, hűséges szol­gálatról ejtett, s az itteni életről való nyilatkozata, amellyel kap­csolatban jó benyomásokat szer­zett. Majd váratlanul ő állított kérdés elé: — Most én kérdezek valamit: mit várnak önök tőlem? Nem érzem hivatottnak maga­mat, egyházam nevében nyilat­kozni, a kérdés azonban mellem­nek szegeződött, tehát válaszol­tam: — A szívét kérjük, ön tapasz­talni fogja, hogy a magyar ember vendégbarát, vendégszerető. Mi nyitottak vagyunk, és önt is ugyanolyan szeretettel fogadjuk, mint elődjét, Paul Hansent. ő so­kat tudna beszélni arról, mennyi szeretetet vihetett el tőlünk. Mi ugyanazzal a bizalommal tekin­tünk munkája elé, mint amivel kísértük Hansen két évtizedes szolgálatát. Cserébe nem kérünk mást, mint megértést, bizalmat és jó szívet. Rédey Pál Mátyás Ferenc: Az a hegedű Nyitott szemmel járni a világban! Tudni a dolgokat. S nem csak magyarul: a föld anyanyelvén, mint Bábel előtt. S azt, hogy tornyot ki tart vállán égig! S ki sejti a bajt, hogyha az acélfecskék túlzengik a pacsirtadalt, s Le Corbusier betongombái mily biztonságot nyújtanak? Fölismerni apáink csontját, s hol jár farkas a kert alatt, Tiborc panaszát, hogyha ontja az a megkékült koldus-a’jk, bárányfelhőn az ég jelét, mint juhász a vihart, mitől bűzös a levegő, a lélek, s lesz friss az ibolyaszag. Nyitott szemmel járni a világban! Tudni, reményt mi ad, egy csöpp résen lesni az éjszakát, honnét jön virradat, a múzeum-vitrinbe zárt fokos nyomán van-e folklór-tudat, s a nádfödeles idillekre tipró traktorhad merre tart. Fölismerni, hogy mi a tiszta ének, s dallamát is a citerazenének, mint Kodállyal a paraszt. A szemfényvesztést leleplezi az élet, a szellem világa lehet parttalan, de szakad majd a part, elvérzik a viszály, ■ , ha a kürt rivall Vörösmartyval, — nem fog fájni, ami fáj, s az a hegedű hegedű marad. (Megjelent a költő EGYETLEN MENEDÉK című kötetében 1979-ben) ETIÓP TEMPLOM — FINN PÜSPÖK SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉKA Az etiópiai Mekane Yesus Evan­gélikus Egyház legalább egy sze­rényebb templomot és iskolát építhet abból a pénzből, amelyet Paavo Kortekangas kuopiói püs­pöknek 1980. november 4-én, öt­venedik születésnapján adtak át. A pénzt az egyházkerület gyüle­kezetei és a zsinat tagjai gyűj­tötték össze. Kortekangas püspök, aki a Lu­theránus Világszövetség Végre­hajtó Bizottságának tagja, támo­gatja azt az elgondolást, hogy minden Finnországban épülő templom vagy gyülekezeti ház építési költségeivel együtt ’egy szerényebb etiópiai templomét is elő kellene teremteni. Ezzel az LVSZ tervét támogatnák, amely 200 templom felépítését tűzi ki célul. Etiópiában egy-egy templom felépítése körülbelül 2500 dollár­ba kerül. Az Országos Egyház 1980. de- zatása lejárt, megválasztotta az cember 4-én tartott közgyűlése tisztségviselőket, akiknek név- mivel a hat esztendővel ezelőtt választott tisztségviselők megbí- sorát az alábbiakban közöljük. ORSZÁGOS EGYHÁZI FŐJEGYZŐ: dr. Nagy István és Húsz Ró­bert. ORSZÁGOS EGYHÁZI JEGYZŐ: Fodor Ottmár és Urbán József. JOGTANÁCSOS: dr. Luthár Jenő. ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM: a Déli Egyházkerületből: Tóth-Szöl- lős Mihály, Povázsay Mihály, Baranyai Tamás, Szirmai Tibor, dr. Blázy Árpád, Lugosi Béla; az Északi Egyházkerületből: Bárány Gyula, Szabó Gyula, Fehér Károly, Rózsahegyi Pál, Nagyváti Pál, Teli Pé­ter. Póttagok: a Déli Egyházkerületből: Keveházi László, Balikó Zol­tán, Sárkány Tibor, dr. Inotay Lehel; az Északi Egyházkerületből: Szebik Imre, Mezősi György, Szimon János, Szabó István. ORSZÁGOS EGYHÁZI BÍRÓSÁG: a Déli Egyházkerületből: Ká­poszta Lajos, dr. Fabiny Tibor, Kovács Pál, dr. Verli Sándor, dr. Raj­nai Károly, dr. Bakay Péter; az Északi Egyházkerületből: Garami Lajos, Csizmazia Sándor, Szebik Imre, Kovács Viktor, dr. Lackner Imre, dr. Tolnai Knefély Tibor. ORSZÁGOS EGYHÁZI SZÁMVEVŐSZÉK elnöke: dr. Selmeczi János; tagok: az országos egyház pénzügyi osztályvezetője, a jogta­nácsos, Lábossá Lajos, Blázy Lajos. Thiering Gyula, Juhász Judit. GYÜLEKEZETI SEGÉLY: világi vezető: dr. Mihály Dezső, egy­házi vezető: dr. Karner Ágoston. ORSZÁGOS LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG: elnökhelyettes dr. Nagy István. Hűséges, okos, boldog szolgálat Lelkésziktatás Monoron Hideg téli délutánon meleg családi alkalomra gyülekeztünk össze a monori templomban: Cse- lovszky Ferenc lelkész beiktatá­sára a monori gyülekezetben. El­sősorban ’ a monori gyülekezet családjának volt öröm ez a nap. Az utóbbi években több fiatal lel­kész is megfordult ebben a gyü­lekezetben, de mindegyik útja tovább is vezetett onnan. Ezért örülnek most a monoriak, azt re­mélik. hogy a most megválasz­tott lelkészük hosszú ideig közöt­tük lesz és szolgál. A monori gyü­lekezet nevében ezzel az öröm­mel köszöntötte a beiktatott lel­készt dr. Baltig Előd főorvos, a monori gyülekezet presbitere. Egy másik „család”, a bényei gyüle­kezet is képviseltette magát. Cse- lovszky Ferenc bényei lelkész is marad, a két gyülekezet szomszé­dos, és egy lelkész el tudja látni a feladatokat. Sztodola János bé­nyei presbiter is arra kérte a lel­készt, hogy egyformán gondozza őket. De volt képviselője a buda­pesti szlovák ajkú egyházközség­nek is, Veperdi Ernő felügyelő személyében, hiszen a lelkész ezt a gyülekezetei is gondozza né­hány éve. Erőt, áldást kíváht neki a régi és új munkájához is: A monori helyi egyházakat Gulyás László református lelkipásztor és Perjesi István baptista lelkész képviselték. A Pest megyei Evan- , gélikus Egyházmegye nevében Detrp László mendei lelkész kö­szöntötte a beiktatottakat. Az elő­döket dr. Muntag Andor teológiai tanár képviselte, aki 17 évig volt a monori gyülekezet lelkésze. Ünnepélyünk megtisztelő vendé­ge volt Solti János, a mönori Ha­zafias Népfront községi bizott­sági tagja. Keveházi László (espe­res dr. Káldy Zoltán püspök és az egyházkerület köszöntését ad­ta át. „Kicsoda a hű és okos szolga?” Jézus példázatának ebből a kér­déséből indult ki Keveházi László esperes iktató igehirdetése. S en­nek a szolgálatnak a tartalmát így szabja meg maga Jézus: „hogy kiadja... az eledelt idejében”. Más szóval, egyszerűen a lelkész feladata a gyülekezet táplálása. Ugyanez a táplálás pedig nevelés is — az alapige eredeti szöVege' szerint — méghozzá arra. hogy a gyülekezet életformája krisz­tusi, a szolgáló szeretet életfor­mája legyen. De nemcsak a lel­késznek van szolgálata. A példá­zat régi fordítása „házanéDről” beszél, akik táplálására rendelte­tett a lelkész. Üj fordításunk „szolgákról” beszél. A gyüleke­zetnek nemcsak az „elfogadás”, a „táplálkozás” a feladata, hanem a gyülekezetben, is mindenkinek szolgálata ivan a maga helyén, családban, gyülekezetben és tár­sadalmunkban egyaránt. K. L. A KERESZTSÉG, AZ ÚRVACSORA ÉS AZ EGYHÁZI SZOLGALAT ÖKUMENIKUS MEGFOGALMAZÁSA Az Egyházak Világtanácsának egy munkacsoportja a keresztség, az úrvacsora és az egyházi szol­gálat, hivatal közös egyházi értel­mezését fogalmazza meg A csoport, amely protestáns, római katolikus, ortodox és ang­likán teológusokból áll, 1980. ok­tóber 28. és november 3. között Rómában ülésezett. Az EVT Hit és Egyházszervezeti Osztályának megbízásából tanulmányozza és felhasználja a tagegyházak ide vo­natkozó javaslatait és észrevéte­leit. A megegyezések végleges szöve­gét, — ha elkészülnek — úgy te­kintik majd, mint az érdekelt egyházak közös tanításának kife­jezését. A látható keresztyén egy­ség, valamint a szentségi és a zsi­nati közösség megtalálásához bi­zonyára nagy mértékben fog hoz­zájárulni. A tagegyházak előreláthatólag 1982-ben küldik meg a végleges szöveget, és az EVT 1983-as van­Előfizetőink figyelmébe Értesítjük a lelkészi hivatalokat és kedves előfizetőinket, hogy a napilapok és hetilapok árának változásával összefüggésben megvál­tozik lapunk előfizetési díja is. Az előfizetési díj 1981. január 1-től kezdődően évi 240 forint, a félévi előfizetési díj 120 forint, a negyed­évi előfizetési díj 60 forint. Egy példány ára 4,50 forint. couveri (Kanada) nagygyűlése is meg fogja tárgyalni. A keresztség kédéseivel 1970 óta foglalkoznak, és közel állnak a megegyezéshez. Az úrvacsora kérdését 1967 óta tárgyalják és az utóbbi időben jelentős haladást értek el; már a végleges megszö­vegezésnél tartanak. Az egyházi szolgálat kérdésében — érthető okokból — még nem sikerült le­győzni a felfogásbeli különbsége­ket. Az ülés végeztével II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta a munkaközösség tagjait, és az egységért való fáradozásra biz- $ tatta őket, „azért, hogy a munká­juk bőséges gyümölcsöt teremjen”. A pápa - szerint a résztvevők a keresztség, az úrvacsora és az egyházi hivatal tanulmányozásá­val az egyháznak és az egyházi szervezetnek titkaiba nyernek be­tekintést. Ezek a problémák mind­máig az egyház szétszakadozottsá- gát okozzák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom