Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-26 / 30. szám

vangélikus He ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS XLVI. ÉVFOLYAM 30. SZÄM 1981. július 26. Ára: 4,50 Ft Régen falun az volt a szokás, hogy mielőtt a leány és fiú között az eljegyzés (kézfogó) megtör­tént volna, a szülők kölcsönösen meglátogatták egymást, és meg­nézték a jövendő menyasszony és vőlegény otthonát és családját. Ezt nevezték ,,háztűznézőnek'\ Ismert, hogy a Lutheránus Világszövetség Vegrehajtóbizottságának 1980 nyarán, Augsburgban tartott ülé­sén egyházunk nevében Káldy Zoltán püspök meghívta az LVSZ soron következő VII. Nagygyűlé­sét Budapestre, 1984 nyarára. A "Végrehajtóbizottság túlnyomó többséggel a meghívás elfogadá­sa mellett szavazott, ami azt je­lenti, hogy 1984-ben mintegy ezer evangélikus és nem evangélikus ember jön a hat világrészből Bu­dapestre, a 14 napig tartó nagy­gyűlésre. A nagygyűlés — a sok öröm mellett — igen komoly feladatot jelent a magyarországi evangéli­kus egyháznak. Biztosítani kell olyan kongresszusi termet, amely­ben asztalok mellett ezer ember elfér. Szükséges legalább 30 ki­sebb helyiség szekció-ülések, bib­liaórák, kisebb csoport-megbeszé­lések számára. Mivel legalább 100 —150 külföldi újságíró is jön, számukra külön helyiségek, te­lex-vonalak, televíziós szobák kel­lenek. Az előadások sokszorosí­tásának igen nagy munkáját ugyancsak /megfelelő helyiségek­ben kell lebonyolítani. Gondos­kodni kell ennyi ember szállásá­ról, ellátásáról. Ez év nyarán, augusztus 4—14. között tartják a finnországi Tur- kuban a Lútheránus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottságának rendes évi ülését, ahol Carl Mau főtitkárnak már jelentést kell tennie arról, hogy miként halad­nak az előkészületek Magyaror­szágon. E célból erkezett Buda­pestre Carl Mau által vezetett delegáció Genfből, melynek dr. Ansa Lema (Tanzánia) főtitkár- helyettes, Kistó Lehtonen (Finn­ország), az Egyházi Együttműkö­dési Osztály igazgatója, Marc Chambron (Franciaország) a Kom­munikációs Osztály igazgatója, és Gerhard Messner (NSZK) a Pénz­ügyi Osztály igazgatója voltak tagjai. Öt napot (június 27— július 1) töltöttek Budapesten, de A Lutheránus Világszövetség delegációja Jiáztűznézőben” Budapesten néhányuk vidékre is ellátogatott. Június 27-én, szombaton reszt­vettek négy, most végzett teoló­giai hallgató felavatásán, illetve kiküldésén a Deák téri templom­ban. A többi lelkésszel együtt ők is mondtak áldó igéket. A zsúfolt templom és az ünnepély na­gyon meleg légköre mély benyo­mást tett rájuk. Ezt követően ott voltak a felavatottak által rende­zett szeretetvén dégségen, és Carl Mau főtitkár ajándékot adott Pathó Gyulának, Véghelyi Antal­nak, Dóka Máriának, és Koskai Erzsébetnek. Másnap, június 28-án, Carf Mau a Deák téri főistentisztele­ten prédikált. Hafenscher Károly tolmácsolta. Itt Káldy Zoltán püs­pök köszöntötte a vendégeket az egész magyarországi evangélikus egyház nevében. Istentisztelet után Hafenscher Károly látta ven­dégül a főtitkárt, és G. Messnert. Pilisen Ansa Lema főtitkárhelyet­tes prédikált,. Marc Chambron igazgató pedig köszöntést mon­dott. A tolmácsolás szolgálatát Reuss András végezte. Vasárnap délután a pilisi vendégek reszt­vettek Dánszentmiklóson egy ha­rangszentelésen. Igen megelége­detten tértek vissza Budapestre. Egyébként Carl Mau igehirdeté­sében nagyon erősen aláhúzta, hogy az LVSZ-nek, és a VII. nagy­gyűlésnek a békét, a népek meg­értését kell szolgálniuk. Június 29-én került sor a Ma­gyar Előkészítő Bizottsággal való találkozásra a kelenföldi gyüle­kezeti teremben. A kölcsönös üd­vözlések után Káldy Zoltán püs­pök szólt arról, hogy a magyar- országi evangélikus egyház igen nagy örömmel, és felelősségének tudatában készül a nagygyűlés fogadására. Kiemelte, hogy az el­múlt másfél évtizedben az LVSZ több konferenciát és bizottsági ülést tartott már Magyarországon (Európai Kisebbségi Egyházak Konferenciája, Sáfárság és Evan- gélizáció, Egyházi Együttműkö­dés, Világszolgálat). Van tehát ta­pasztalatunk a rendezést illetően. A magyarországi evangélikus egy­ház eddig is igen aktívan vett részt a nagygyűlések teológiai munkájában. Az eviani, a helsin­ki* és dar.-es salaami nagygyűlések­re angol és német nyelven kiadott dólgozatokat készítettünk. Jelenleg is az LVSZ különböző bizottsá­gaiban a magyar bizottsági ta­gok (Hafenscher Károly, Selmeczi János, Reuss András), segítséget adnak az LVSZ munkájához. Káldy Zoltán pedig tagja a Végre­hajtó Bizottságnak. Ezt a munkát akarjuk folytatni a nagygyűlés megrendezésével. Ehhez azonban „két váll” szükséges: az LVSZ és a magyarországi evangélikus egy­ház „válla’.’. Nem akarjuk a nagy­gyűlést „lefoglalni” a magunk számára, hiszen mi csak a ren­dezők vagyunk. Ugyanakkor „mi nemcsak a 99 tagegyház egyike, hanem a házigazdák vagyunk, ami több felelősséget jelent”. Azt várjuk, hogy a' nagygyűlés segít­se a tagegyházak életét, köztük a miénket is, és általában a szo­cialista országokban élő evangé­likus egyházak életét, csakúgy mint a többiét. Azután arról szólt Káldy Zoltán, hogy a Magyar Előkészítő Bizottság négy főosz­tályt hozott létre, melyekhez 12 alosztály tartozik. A munkát már megkezdtük. Carl Mau köszönetét fejezte ki az eddigi előkészületekért. Vá­zolta a nagygyűlések jellegét, cél­kitűzéseit, módszereit. Hangsú­lyozta, hogy a „nagygyűlés végső fokon magának az LVSZ-nek a kezében van, de annak lebonyo­lításában igen jelentős szolgálat hárul a rendező egyházra”. Be­szélt arról, hogy milyen helyisé­gekre van szükség. Kiemelte, hogy reménysége szerint a szocialista országokból az eddigieknél töb­ben jönnek majd el a nagygyű­lésre. Hangsúlyozta a kommuni­kációs eszközök (telex, telefon, televíziófelvétel) biztosításának fontosságát. Beszélt a nagygyűlés témájáról is. Ezt végleg még Tiszteletlieli doktori ünnepségről Pozsonyból • A németek által Pressburgnak nevezett Pozsony, mely egykor olyan közeli kapcsolatban állt a tőle mintegy negyven kilométerre fekvő Béccsel, az ötször ilyen tá­volság ellenére mégis közelebb került Budapesthez az elmúlt év­tizedek alatt. Ennek a közeledés­nek elsősorban az- az oka, hogy a két szomszédos ország azonos tár­sadalmi rendet épít, hogy a népe­ink között fennálló korábbi el­lentéteket „az öreg Duna régen elmosta”. A két evangélikus egy­ház közötti kapcsolatok is olya­nokká lettek, mint két jószom­széd kapcsolatai: rendszeresek, egymás jobb megismerését és megértését szolgálják a kölcsö­nös hivatalos látogatások, a két teológia közötti vendégprofesz- szor-cserék és az ösztöndíjas-cse­rék. A közvetlenebb kapcsolatok elmélyítését segítik elő a két egyház lelkészeinek csereüdülte- t^sei. De vannak a két egyház közötti kapcsolatok elmélyítésé­nek még olyan jelentős állomásai is. amikor valamilyen jeles év­forduló alkalmából tiszteletbeli doktorátus adományozására ke­rül sor. A POZSONYI SZLOVÁK EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI FAKULTÁS, újraszervezésének harmincadik évfordulóját ünne­pelte ebben az esztendőben. Eb­ből az alkalomból a teológiai fa­kultás tanácsa határozatot hozott, melynek értelmében a tiszteletbeli doktori címet adományozza D. dr. Ottlyk Ernő püspöknek és Vladis­lav Kiedron sziléziai püspöknek. Az ünnepi eseményre június 19- én délelőtt került sor a Pozsonyi Kistemplomban, amely kétszáz éves volt ebben az esztendőben és amelyet ebből az alkalomból tel­jesen felújítottak. Dr. Karol Gábris a fakultás dé­kánja nem kisebb személyisége­ket köszönthetett a megjelent vendégek között, mint dr. Karol Hruzát a Csehszlovák Federatív Köztársaság Állami Egyházügyi Hivatalának elnökét, aki kát munkatársa kíséretében Prágá­ból jött el erre az alkalomra és Jan Kmet-t a Szlovák Köztársa­ság Egyházügyi Hivatalának ve­zetőjét, valamint a pozsonyi ma­gyar konzul helyettesét. Dr. Karol Nandránsky a fakul­tás ószövetségi tanszékének pro­fesszora Ottlyk püspök életrajzát, Pável Kolarovsky az egyháztörté­neti tanszék docense pedig Kied- ron püspökét ismertette. Majd Gábris dékán átnyújtotta a fehér merítettpapírra grafikussal raj­zoltatott, nagyon módosán kiállí­tott diplomát és többek között el­mondta, hogy milyen nagy meg­tiszteltetésnek tartja azt, hogy most a két tiszteletbeli doktor ne­vét is Moritz Mitzenheim, Martin Niemöller. Piemen, Gerhard Bas- sarak, Dezséri László, Vető Lajos, Káldy Zoltán és Andrzej Wantu- la nagynevű doktorelődök nevei­nek a sorában említheti. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK „LUTHER A VILÁG ÉS A TÁR­SADALOM KÉRDÉSEIRŐL” címmel olvasta fel doktori érte­kezését, Kiedron püspök pedig bibliai igét választott értekezése témájául. Az új doktorokat köszöntők kö­zül elsőként Karol Hruza emelke­dett szólásra, aki nagyra értékelte az eseményt. Ottlyk püspök dok­torátusát illetően a két nép egy­más iránti bizalmának és közele­désének a kifejeződését látta ab­ban. A magyar konzul helyettesének közvetlen és meleghangú szavai után zárószóként D. dr. Jan Mi- chalkó egyetemes püspök köszön­tötte az új doktorokat. Az eseményen megjelent ven­dégeket és a vendéglátó egyház reprezentánsait a Pozsonyi Vár egyik melléképületében kialakí­tott előkelő és nagyon hangulatos étterem várta ünnepi ebédre, ahol a fehérasztal körül még szá­mos köszöntés hangzott el. VASÁRNAP, JÚNIUS 21-ÉN SENECBEN, Szency Molnár Al­bert szülővárosában prédikált Ottlyk püspök, ahová Nandrán­sky uékánhelyettes is elkísérte. Köszeghy Tamás nem állapították meg, majd Tur- kuban dönt a Végrehajtó Bizott­ság. Valószínű, hogy az I. hitága­zat köréből „nő ki” a téma, mert ma a „világ”, a „teremtettség” kérdése került előtérbe. Tudja, hogy magyar egyháznak is ide- vonatkozólag van javaslata. Mau főtitkár beszámolója után Ansa Lema szólt a mögöttünk levő, Dar-es Salaamban tartott nagy­gyűlésről, annak tapasztalatairól, és a tanzániai egyházra gyakorolt hatásáról. Marc Chambron a kom­munikációs kérdésekről szólt. Vé­leménye szerint legalább 150 kül­földi újságíró fog jönni, de lehet, hogy több. Munkájuk feltételéit biztosítani kell. Gerhard Messner az anyagi problémákat sorolta fel. Végül Mau főtitkár bejelentette „ezzel az üléssel és a szombati és vasárnapi istentiszteletekkel a VII. nagygyűlés előkészületei el­kezdődtek”. Délután a Teológiai Akadémián volt megbeszélés a professzorok­kal, a nagygyűlés témájáról. A magyar javaslatot Nagy Gyula professzor terjesztette elő. A delegáció június 30-án láto­gatást tett Miklós Imre' államtit­kárnál, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökénél. A megbeszélé­sen jelen volt Straub István el­nökhelyettes, Bai László főosz­tályvezető, és dr. Pozsonyi László főosztályvezető. Miklós. Inire ál­lamtitkár közölte, hogy a magyar állam a maga részéről minden segítséget megad a magyarországi evangélikus egyháznak, az LVSZ VII. nagygyűlésének megrendezé­séhez. A nagygyűlésre jövőknek biztosítja a vízumot. Ha a magyar- országi evangélikus egyház kivá­laszt egy épületet, vagy épület- komplexumot a nagygyűlés he­lyéül, annak lefoglalásához az ál­lam segítséget nyújt. Ugyanak­kor reményét fejezte ki, hogy a nagygyűlés a népek megértését, a békét fogja szolgálni. Carl Mau főtitkár hálás köszönetét fejezte ki, hogy a magyar állam segítsé­get nyújt a nagygyűlés megren­dezéséhez, és a vízumot biztosít­ja. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy a nagygyűlés fáradozni fog a né­pek kapcsolatainak elmélyítésé­ért, az egyházak közeledéséért, a békéért. Á megbeszélés után Mik­lós Imre államtitkár ünnepi ebé­den látta vendégül az LVSZ de­legációját. Július 1-én az LVSZ delegáció­ja megtekintette azokat a helye­ket, melyek szóba jöhetnek a nagygyűlés megrendezésére. Nagy megelégedésükre szolgált, hogy több jó lehetőséi* is van, mind a nagygyűlés, miríd a résztvevők elhelyezése számára. A döntés joga a magyarországi evangéli­kus egyházé. A döntés hamarosan megtörténik. Az LVSZ delegáció megismer­kedett Budapest nevezetességei­vel is. Voltak a Várban, a Gellért- hegyen, a Mátyás-templomban, ahol éppen egy esküvő is volt. Otthonukban látta vendégül őket Káldy Zoltán püspök és felesége. Végül Carl Mau főtitkár adott .búcsúvacsorát, melyen ott volt Miklós Imre államtitkár és fele­sége, Straub István elnökhelyet- tés és felesége. Bai László főosz­tályvezet ő, dr. Pozsonyi László fő­osztályvezető, Káldy Zoltán és fe­lesége, Reuss András és felesége. Abban a reményben vagyunk, hogy a turkui VB-ülésen jó lesz a visszhangja ennek a „háztűz- nézés”-nek. Mi, evangélikusok, azért tartjuk nagyra a gyermekkeresztséget, mert az arról tanúskodik, hogy mielőtt mi bármit is tettünk volna, Isten már a magáévá tett minket. Ügy lettünk Istenéi, hogy mi an­nak érdekében semmit nem tettünk még. Keresztyén életünk kiindu­lópontja, alapja a keresztség, amely nem üres szertartás, hanem „szentség”, Isten szent műve, amely egész életünket Istenhez kötötte. így lesz a keresztség erőforrássá számunkra. Ahogyan a kisgyer­meknek védelmet jelent az erős szülői kar, a felnőtt embernek a ba­ráti, munkatársi közösség, a társadalom, amelybe tartozik, és amely őt magáénak vallja, ahogyan messze idegenben megtartó erő az, hogy népünkhöz, hazánkhoz tartozunk, úgy jelent védelmet és erőt az élet­ben a keresztyén embernek, hogy meg van keresztelve, és ez azt bi­zonyítja, hogy Istenhez tartozik. Életformáló erőt is jelent az, hogy meg vagyunk keresztelve. Az a gyermek, aki szereti szüleit, vigyáz, hogy magatartásával szégyent ne hozzon rájuk. Az az ember, aki tudatosan a mi társadalmunkhoz tartozónak vallja magát, azt is tudja, hogy nem élhet akármilyen éle­tet. Aki büszke népére és hazájára, az igyekszik annak megbecsülést szerezni. És bukások, kudarcok idején is tudja: van hova visszatér­ni, lehet újra kezdeni. Mennyivel inkább így van ez Istennél! „Meg vagyok keresztelve” — ez a tény olyan biztos támpontot jelent szá­munkra, amelyből új, szebb, jobb élet indulhat ki, és amelyhez min­dig bátran és bizalommal visszatérhetünk. SVÉD PÜSPÖK TÜNTETÉSE Az elmúlt évben, március 30-án temették el Salvador érsekét, Oscar Romerót, miután kormány­csapatok templomi mise közben agyonlőtték. Egy évvel később az evangéli­kusaim Carlzon, Stockholm püs­pöke elevenítette meg az áldozat emlékét, amikor a főváros egyik központi tervén, hideg estén be­szélt barátjáról és kollégájáról Romero érsekről. Ök ketten ismerték egymást. Carlzon püspök korábban a svéd tengerészmisszió keretében Sal­vadorban szolgált. Akkor találko­zott Romero érsekkel és barátok lettek. Emberek ezrei hallgatták Stockholmban a svéd püspök sza­vait. Ez volt az első alkalom, hogy Lars Carlzon püspök a nyil­vánosság előtt a szenvedő salva- dori nép mellé állt. De évek óta cspndben dolgozott az ottan: el­nyomottak érdekében. EVANGÉLIKUS-ORTODOX DIALÓGUS — FELKÉSZÜLÉS Augusztus végén és szeptember elején lesz a Lutheránus Világ- szövetség és az ortodox egyházak képviselőinek részvételével a ter­vezett dialógussorozat első ülése. Ennek előkészítésére július 23—26-ig Berlinben (NDK) ülé­seztek az evangélikus résztvevők, közöttük egyházunk képviselője, dr. Selmeczi János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom