Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-28 / 26. szám

Két előjeles mondatok Mi a lopás skálája? dálkodom-e? Megbecsülöm-e a közösség tulajdonát? KERESZTYÉN EMBER SZA­MÁRA A NE LOPJ PARANCSO­LATNAK van egy pozitív oldala is. Nemcsak az anyagi javak tisz­tességes megszerzése, hanem tisz­tességes felhasználása is az Isten akarata. Ez pedig azt jelenti, hogy a vagyon szerzése nem öncél, hanem anyagi javaink- sokkal in­kább eszközévé lehetnek a másik ember és a közösség boldogulásá­nak. A mérce az apostol szerint nem kevesebb, mint az, hogy nem magunknak és magunkért dolgo­zunk, hanem másoknak, máso­kért, az ő segítségükre és örö­mükre. „Aki lopni szokott, többé ne lopjon hanem inkább dolgoz­zék és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy le­gyen mit adnia a szűkölködők- nek.” Balicza Iván TaH VASÁRNAP IC£JE Jézus a Krisztus Jn 7,40—53 A KERESZTYÉN EGYHÁZ AZ ELSŐ PÜNKÖSD ÖT A VALLJA, Péter aposio’. igehirdetése nyomán, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit népe, kortársai megfeszítettek, de Isten feltá­masztotta. Ez a tény. ha komolyan vesszük, egész életünket meghatározza. Biztos alapot jelent, békességet ad, megoldásokhoz segíti a megold­hatatlannak tűnő problémákat. Azt is jelenti, hogy Jézus az ura éle­tünknek. Az ő életére, szavaira figyelünk, az ő magatartása, célki­tűzései irányítanak és vezetnek gondolkodásunkban, szemléletünk­ben és cselekedeteinkben egyaránt. NEMCSAK KÜLSŐLEG IRÁNYIT, HANEM BELSŐLEG IS. Vall­juk, hogy ő élő személy, aki személyes közösséget tud teremteni azokkal, akik hisznek benne, elfogadják őt. A Krisztus szó tulajdon­névvé. lett s egyértelűmen a názáreti Jézus megdicsőült személyét jelenti, aki így végzi tovább, teljesíti ki testben végzett munkáját az Istentől elszakadt, bűnös ember megmentésére, élete újjáteremtésére. Mindez, ahogy testi életében, ma is szolgai formában történik. Ak­kor emberré lett, emberként élt, ma az egyházat tette a saját testévé. Lemondott isteni dicsőségéről, nem akarja elfogadására rákényszerí­teni az embert. Azt akarja, hogy szolgálatában ismerje fel öt, higy- gyen benne es úgy kövesse. SZOLGAI FORMÁJA EGYESEKNÉL KÉRDÉSESSÉ TETTE KI­LÉTÉT. Mcst vártak tőle, dicsőséget, hatalmat, mely leigáz minden ellenséget és hatalomban részesíti saját népét. Mindenki felismeri és elismeri. Ez azonban nem történt meg. így ma is zavarban vannak egyesek vele kapcsolatban. Látnak ben­ne „fantáziát", szépet, jót s úgy gondolják, jó lenne, ha mindenki el­fogadná, eszerint élne. De hát nem így van. Hát mégsem ö a Krisztus? AKI AZONBAN MEGSZABADUL AZ EMBERI ELŐÍTÉLETEK­TŐL és szavára figyel, az^ részesül áldásaiban. Szava teremtő szó, a jézusi szó mögött az élő Jézus Krisztus van. Ember így még nem be­szélt — vallják azok, akiket megragadott. Itt nem olvastunk arról, hogy mit mondott, mi győzte meg őket. De ismerünk olyanokat a Szentírásból akik erről is beszélnek. A samáriai asszony például, akinek élete rendezetlenségét tárta fel. Olvashatjuk az evangéliumok leírásait, ahogyan szavával feloldoz a bűnből, betegségből, talpra állít embereket és elindít az igazi útra: kelj fel és járj! Szava nem hiányzik egyetlen cselekedeténél sem, jelezve, hogy ez nemcsak kí­sérő jelenség, ebben közvetíti erejét, teremtő hatalmát azok felé, arák hisznek benne. Ahogyan Isten szavával teremtette a mindensé- get, Jézus is szavával teremt új életet. Benne az örök, teremtő Ige lett testté, ezért ma sem lehetünk meg az Ige hirdetése nélkül. JÉZUS SZOLGÁLÓ ÜT JA MAGÁNOS ÜT VOLT, mert csak egye­dül Ö vihette végbe a megváltás munkáját. Ö vállalta, Őt bízta meg Isten, az ü személyéhez van kötve. De nem maradt magában. Voltak vele, körülötte emberek, köztük tanítványai is, akik elfogadták szolgálatát, kísérték és időközben meggyőződéssel vallották: a Krisztus ez! A személyes' szolgálat sokszor magános, mert egy sZévhtély végzi valakinek. És ha nem veri nagydobra, nem beszél róla, olykor még az sem vetzi észre, akinek végzik. Csak jó, hogy van, a hiánya lenne a feltűnőbb. Ma is így van. Van szolgálat, amit csak Jézus végez. Egyedül. Az igében, a vele való közösségben megajándékoz önmagával, bűnbocsá­natával, új elettel. MA SEM MARAD MAGÁBAN. Vannak vele, körülötte emberek, akik elfogadták szolgálatát, megtapasztalják életformáló hatalmát s meggyőződéssel vallják: a Krisztus ez! És vannak olyanok, mint Nikodémus, akik azt mondják, hogy meg kell vizsgálni mit tett, ki kell hallgatni. Tiszteletre méltó elgondolás. De dönteni kell, mert a kételyek nem visznek előbbre, sőt fékeznek, szétszórnak bénítanak. Vizsgáljuk meg a dolgokat és cselekedjünk! Még van ra lehetőség. Hangzik a bizonyságtétel: mit tett és mit tesz Jézus. Mert Ö teszi, Őróla van szó, Krisztusról. Meg ne vessétek azt, aki szól! Kpvács Pál Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked az igéért, amelyet sokszor és sokféleképpen hirdettetsz közöttünk. Most is alkalmat adtál igéd hallgatására, a benne való elmélyedésre. Benne a veled való közös­ségre hívsz hogy elrendezd kérdéseinket, békességet teremts nyug­talan szívünkben. Segíts, hogy ne szalasszuk el az órát, amikor ma­gadnál nyugalmat, életet és üdvösséget kínálsz nekünk. Segits, hogy kételyeink előítéleteink el ne válasszanak tőled, hanem azokat le­győzve felismerjük irgalmas szeretetedet, amellyel lábra akarsz állí­tani, hogy mi is örömmel cselekedjük akaratodat és magasztaljunk Téged az Cr Jézus Krisztus által. Ámen. Egyháznéprajzi konferencia Berekfürdőn Ef 2,28 A napokban beszélgettem egyik ismerősömmel, aki elmond­ta, hogy milyen jutányosán sike­rült neki a munkájához szükséges anyagot vásárolni. Gyanús volt a nagy olcsóság, meg a vásárlás körülményei, és ezért megkér­deztem: nem gondolja,«hogy ez az olcsó anyag lopott volt? Ugyan, hová tetszik gondolni, hangzott a válasz. Legfeljebb szerzett. Ez csak nem lopás? MI EGYÁLTALÁN A LOPÁS? Luther Márton Nagykátéjában így írja: „A lopás más valaki ja-, vainak jogtalan megszerzése.” Tehát a „szerzés” is lehet lopás, hiszen rendszerint nem jogos, törvényes úton történik. Mi a szerzés törvényes útja? Isten a vagyon szerzését, az anyagi javak elnyerését összekötötte a munkával. Mózes 1. könyvében azt olvassuk: „Arcod verejtéké­vel eszed a kenyeret.” A kenyér — és ebbe beleértünk minden anyagi szükségletet — megszer­zésének útja a fáradságos munka. Ezért minden olyan szerzés, amely mögött nincs ott a munka fedezete, Isten előtt a lopás ka­tegóriájába tartozik. (Kivétel ez- alól, ha valaki ajándékozás útján jut anyagi javakhoz.) Ha így nézzük, akkor a lopás skálája ugyancsak széles. Hiszen ezek szerint nemcsak azt nevez­zük lopásnak, ha valaki az ABC- áruházban leemel a polcról egy doboz cigarettát, és a zsebébe te­szi. Nemcsak az a tolvaj, aki a villamoson a másik ember zsebé­ből kiemeli a pénztárcát. Ma is 'időszerűek Luther szavai: „Na­gyon általános és elterjedt' bűn ez, de alig figyelnek rá és alig tö­rődnek vele, és ezért... mértékte­lenül történik...” SOKAN VANNAK, AKIK A MAGÁNTULAJDONT TISZTE­LETBEN TARTJÁK, de a közös­ség vagyonát szabad prédának vélik. „Ha mindenkié, akkor az enyém is”, mondják cinikusan, és így vándorolnak ki a gyárak ka­puin alkatrészek, szerszámok, késztermékek, a termelő szövet­kezetek földjeiről így tűnik el a termés, és közterületeinkről a felszerelt telefonok, és még sok minden. Megyei lap fényképpel illusztrált kis cikke írta meg, hogy az országutakról eltűntek a foszforeszkáló festékkel bevont útszegélyjelző oszlopok, ugyan­akkor szinté divatja lett a fosz­foreszkáló festékkel bevont „cső­postaládának” egyes falvakban. VANNAK ENNÉL „FINO­MABB” EORMÁI IS A LOPÁS­NAK. Orvos ismerősöm mesélte, hogy hétvégéken, nagyünnepek előtt ugrásszerűen emelkedik a táppénzesek száma. Olyanok, akik pihenés — vagy éppen az ünnepek alatti „maszekoiás” nap­jait meg szeretnék hosszabbítani, ezt nem a szabadságuk terhére teszik, hanem igyekeznek táp­pénzre vétetni magukat. Ez is lo­pás! Ugyanúgy, mint az, amikor a hétvége fáradalmait a munka­helyén piheni ki valaki. A mun­kaidő becsületes ki nem haszná­lásából meg nem dolgozott mun­kabért felvenni nem más, mint a társadalmat meglopni. Olyan bri­gádban dolgozók, akik keresete a brigád közös teljesítményétől függ, nem is nézik el szó nélkül a lógó, pontatlan, munkahelyéről elkéső kolléga mulasztásait. A hi­ányosan, felületesen elvégzett munka, vagy a határidők be nem tartása nemcsak anyagi, ha­nem erkölcsi kárt is okoz. Mások idejét, erejét emberek iránti bi­zalmát lopja meg az, aki könnyű munkával felelőtlenül sok pénzt akar keresni. Az elmúlt évben sok iparossal volt dolgom, s nem egyszer vigasztaltak a Nagykáté szavai, ahol ezt írja Luther: ..Ha­sonlót mondok a mesterembe­rekről munkásokról, napszámo­sokról is, akik önkénveskednek. azt sem tudják, hogy szedjék rá az embereket, de azért hanyagul és gondatlanul dolgoznak. Sokkal rosszabbak ezek a besurranó tol­vajoknál, mert azok ellen zárral és retesszel lehet védekezni. Ezek ellen azonban senki sem tud vé­dekezni, görbén sem nézhetünk rájuk, lopással sem vádolhatjuk őket.” Azóta is néha azon gon­dolkozom, vajon a középkor volt ennyire modern, vagy a mi mo­dern korunk középkori? A tényleges lopástól, a „szer­zésen” át, a lopás kifinomult for­máiig a skála széles. Hogy ma­gunkat is meg tudjuk vizsgálni, hadd álljon itt néhány kérdés egy gyónótükörből. Próbáljunk meg őszintén felelni rá. Tiszteletben tartom-e a másik ember tulajdonát? Nincsenek-e nálam olyan dolgok, amelyek nem az enyéim? Például kölcsön­kért, de visszaadni elfelejtett tár­gyak. Nem lopok-e a rosszul vég­zett munkával? Hogyan jutok pénzhez? Becsületes munkával, vagy ügyeskedéssel? A vagyonom mások javát szolgálja-e? Kive- szem-e a részem a közös terhek­ből. A rám bízott javakkal taka­rékosan és lelkiismeretesen gaz­Mostanában olyan sokat és so­kan vitatták azt, hogy olvaso nép vagyunk. Nos, az ünnepi könyv­hét Váci utcai íorgatagaoan még­iscsak azt volt az érzésem, hogy ha sok szempontból vitatható is — mint minden sommás ítélet —, igazságmagja azért van annak, hogy olvasó néppé terebélyesed­het a haza apraja és felnőttje. Sorbanálltunk a könyvekért. * Cseres Tibor nyitotta meg a könyvhetet, majd ő dedikálta könyvét, az En, Kossuth Lajos-t. Alighanem az esztendő egyik cse­megéjét tartja a kezében az, aki­nek sikerült hozzájutni. Ugyan mostanság nem tüntetik fel a ki­adott könyvek példányszámát, de abból a tényből következtetve, hogy már alig lehet kapni, az az érzésem, hogy nemsokára újabb kiadást kell előkészítenie a Mag­vető Kiadónak. Kossuth turini száműzetésében elégette levelezését és feljegyzé­seit. Néhány köteg maradt csak meg a csodával határos módon. Cseres Tibor fiktív leveleket ír, Kossuth nevében. S ha fél az ol­vasó attól, hogy a könyv abba a deheroizáló — hősi mivoltától megfosztó — folyamba tartozik, amely oly divatosan tört be az irodalomba, akkor ezt a félelmét el kell oszlatnom. Ha a XIX. száza­di nagyjainkat úgy is szoktuk osztályozni, hogy voltak a forra­dalmian érzelmi töltetűek s az ér­zelmi lángolást a józan ész kor­dájába fogók, vagyis voltak egyik oldalon Kossuthok és Petőfik, s a másikon Széchenyik és Deák Fe- rencek. akkor ezt a kategóriára bontást robbantja szét Cseres, s megkísérel valami újat. ami pio­nír útnak számít a magyar iro­dalomban. * A Magyar Televízió is megkí­sérelt valami újat. Nagy színé­szeinkre, színésznőinkre, emlé­kezni. Hallatlan érdeklődéssel vártuk a Dómján Edit emlékmű­sort. Kényelmes fptelekben üdítő­ket hörpölve beszeltek róla a pá­lyatársak, az író, a volt férj. Nem tudom mikor csúszott félre a mű­sor. hogy az volt az érzésé az em­bernek, hogy a mítoszbeli egyip­tomi istenségek ítélkeznek a di­deregve előttük álló színésznő fe­lett. Joga volt-e öngyilkosságot elkövetni? A felmentő ítéletet ugyan, úgy éreztük, meghozták— saját felmentő ítéletüket.. Mert a televíziót néző keresz­tyének tudták, hogy az ítélet nem a fotelekben nyújtózkodók kezé­ben van. Azt is, hogy Dómján Editnek elhangzik az iszonyú mondat: „Miért jöttél, nem hívta­lak ...” S azt is sejtjük, hogy ne­künk is van a Bírónak mondani­valója: „miért engedtétek? Kü­lönösen, ha tudtátok róla, hogy mi­re készül?” így fordult meg a „miért”. Nagyon félek, hogy legközelebb Latinovits Zoltánról készítenek valami hasonlót. S ahogy meg­magyarázták, hogy Dómján Edit azért ment el, mert félt a megöre- gedéstől, Latinovits felett talán így hangzik majd az ítélet: rájött, hogy gyengébb a gőzmozdonynál, különösen a dízelmozdonynál. S a gyengeséget nem volt képes el­viselni. Ruttkay Levente Istentiszteletek ä Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református templom): a hó első és harmadik va­sárnapján de. fél 8. Dtunabogdány (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napján du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.) : minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapján du. 5. Nagyma­ros (református templom): a hó har­madik vasárnapján du. 3. Párnáz (re­formátus lelkészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. 22.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): minden páros hónap har­madik vasárnapján do. 4. Viscgrád (református templom): a hó harma­dik vasárnapján du. 4. A Magyarországi Református Egyház felhívást tett közzé nép­rajzi érdeklődésű lelkészeket ke­resve. Negyven jelentkezést kap­tak. Számukra volt négynapos konferencia Berekfürdőn. Meghí­vást kaptak az együttlétre a test­vér egyházak érdeklődő tagjai és tudományos intézmények. Az el­nökség tagjai voltak dr. Ujszászy Kálmán dr. Makai László teoló­giai tanárok és Molnár Ambrus esperes. Dr. Balassa Iván a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke tar­totta az első előadást, amely fel- ölélte a néprajz kapcsolatát a vallásosság minden területével. Dr. Üjszászy Kálmán az egyhá­zi gyűjtőmunka oldaláról ismer- . tette a témát. Dr. Péter László kandidátus Bálint Sándor nemrég elhunyt professzorról tartott megemléke­zést, aki Szegeden volt a néprajz tanára és többek között az egy­házi néprajznak* is kiváló műve­lője. Néhány téma a gazdag anyag­ból: népi imádságok, templomi temetési szokások. A konferencia eredménye töb­bek között: elhatározta újabb ta­nácskozások megtervezését, pá­lyázatok kiírását, kérdőívek szer­kesztését. H. A. HÚSVÉT UTÁNI KONFIRMÁCIÓ Keresztlányomnak, Enikőnek Körülölelt a karácsonyi ének ... s keresztségedben, hogy áldjon, segítsen, akkor fogadott gyermekévé Isten szent neveben a jászol Gyermekének. Most pedig az érted megfeszített, feltámadott Ür erősít meg téged, pecsételi meg azt a szövetséget, " gyújtja lángra szívedben a hitet.... és hív, hogy nyomában járj szüntelen, hogy Életed és Utad ő legyen, mert vele élni, vele járni jó! Szolgálni, szeretni segíteni, örülni, ragyogni, fényt hinteni! ... Húsvét utáni konfirmáció. Túrinezei Erzsébet ftMo&uikkockúk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom