Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-21 / 25. szám

d öKumené 4) öKumené ^ öKumené ^ Különbösöscgcinkben is kosos A közös múlt Evangélikus családban szület­tem, túlnyomórészt protestáns környezetben nőttem fel, nem protestáns , templomba először csak felnőtt fejjel jutottam el. Ezek a körülmények ezért azt a tudatot alakították ki bennem, hogy az egyház története a refor­mációval kezdődik. Az, ami 1517 előtt' volt, csaknem érdektelen maradt a számomra, sőt: a „té­velygés sötét világának” minő­sült. S, ha arra gondolok, hogy a történelem és a hittanórákon többnyire csak a magyar protes­tantizmus múltjáról, ennek a múltnak a dicsőséges voltáról hallottunk, akkor még tovább szűkült a látóhatárunk azzal, hogy az egyház kialakulásának idejét — szinte automatikusan — a magyar reformáció kezdetére tettük. Persze, így tettek mások, egyházbeliek is, éppen úgy, aho­gyan környezetük, neveltetésük ezt kialakította bennük. MA, A MI KORUNKBAN — természetesen — nemcsak naiv­nak,. hanem egyenesen tarthatat­lannak ítéljük meg az ilyesfajta gondolatokat, de ugyanakkor az első pillanatra mégis ellenállást kelthet bennünk a cikkünk cí­mében foglalt gondolat: a külön­böző egyházakat összeköti (és nem választja el) a közös múlt­juk. Ellenkezést kelthet, mert számos olyan teológiai, és még több történelmi eseményt, egy­háztörténeti fordulatot tudunk hirtelenjében is felsorolni, ame­lyek azt bizonyítják, hogy éppen az ellenkezője igaz. Ilyeneket: m<ír az egyház tör­ténetének kezdeti időszakában különféle irányzatok alakultak ki, olyanok, amelyek külön utak­ra vitték az egymástól földrajzi­lag is távoleső gyülekezeteket. Külön utakra ugyan, hogy az első évtizedek, az első évszázadok meglevő ellentétei előbb az „ökumenikus zsinatokon”, ezeket a zsinatokat szomorúan jellemző, kiélezett vitákban még nyilván­valóbbakká lettek, és úgy, hogy az egyház 1054-ben szervezetileg is kettészakadt. S az ezt követő kor — Keleten is, Nyugaton is — olyan ellentéteket hozott a napvi­lágra, olyan eseményekkel volt terhes, amelyek tovább bomlasz­tották az egyház egységét. AZ EGYSÉG HELYREÁLLÍ­TÁSA a reformáció idején sem válhatott valósággá, pedig a re­formációnak éppen ez volt az egyik „küldetése”. Nem valósult meg az egyházak egysége, ha­nem ennek az ellenkezője tör­tént: a kialakult hatalmi-politi­kai csoportosulások közötti fegy­veres harc és az ellenreformáció gátlástalansága olyan viszonyo­kat teremtett, amelyek áldatlan következményeikkel minden ed­digieken túltettek. „Modern ko­runk” általános ellentmondásai viszont úgy hatottak az egyházak életére, hogy egyre nőtt az egy­házak, az egyházi csoportok, a ke­resztyén felekezetek száma, hogy az általam sűrűn forgatott kétkö­tetes lexikon' több mint kettö- ezer-hatszázat sorol fel belőlük — a teljesség igénye nélkül. Ijesz­tő szám ez még akkor is, ha eb­ben a felsorolásban külön egy­házakként Szerepelnek az úgyne­vezett nemzeti egyházak. Ijesztő és már csak azért is, mert a meg­döbbentő számadat mögötti va­Isten tiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonö (református templom): a ho első és harmadik va­sárnapján de. fél B.Dunabogdány (Pe­tőfi út 3.): a hó harmadik vasárnap­ján du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 83.): minden vasárnap de. 10. Leány­falu (református szeretetotthon): a hó első vasárnapján du. 3. Nagyma­ros (református templom): a hó har­madik vasárnapján du. 3. Pomáz (re­formátus lelkészi hivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.): minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. 22.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): minden páros hónap har­madik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harma­dik vasárnapján du. 4. lóság majdnem hogy áttekinthe­tetlenné teszi a közös múltunkat és még inkább: a közös jelenün­ket. MIND EZ ÍGY IGAZ. Ezek a történések, ezek a jelenségek va­lóban és egyre gyorsuló mérték­ben távolították el egymástól az egyházakat, a felekezeteket. En­nek ellenére: még igazabb az, hogy közös a múltunk, és ez a közös múlt — akár tudomást ve­szünk róla, akár nem — össze­köt bennünket. Pontosabban fo­galmazva: a nagyon változatosan felsorolt események ugyan azt a benyomást kelthetik, hogy képte­lenek vagyunk vállalni a közös múlt valóságát (mint ahogyan ezt tettem én is valaha), de a „belső történések” igazolják en­nek meglétét. Igazolják úgy, hogy a szétsza­kadozottságban is egyetlen „csa­lád” voltunk és vagyunk. Egy olyan család, amelynek Jézus Krisztus a feje, s amelynek tag­jai még akkor is összetartoztak s összetartoznak, ha különféle né­zeteik homlokegyenest ellentéte­sek, ha számtalan esetben egy­másnak kárt okoztak, ha egymás­tól távol, szétszóródva élnek. ÍGY KÖZÖS A MŰLTUNK, amely összeköt bennünket, de ahhoz, hogy láthatóan is közös legyen a jövőnk, még sokat kell tennünk: jobban kell együtt fi­gyelnünk Jézus Krisztusra, job­ban is mint testvéreknek kell szeretnünk egymást s azt a vi­lágot, amelyben és amelyért élünk. Vámos József Simon István: Péter-Pál előtt Ketten az égen: a nap meg a hold, egyik vörösen, a másik szűzifehér. Pengett valami, biztos, kasza volt, Búza tövén szelíden rág az egér. Nyár van, nyár, estefelé, amikor szomjan böknek az égbe a sor jegenyék. Pipacsok szirma a földre lefoly, s vacogja a gólya a boglyán kelepét. Ég a vidék: ez a kénszínű táj ragyog irgalomért az egekre, de fönt, fehér a felhő, a könnyű uszály, csak a kaszások nyakáról csurran a gyöngy. Most köszörülnek, egyszerre megáll a csapat, s módosán a vezér nekikezd, • míg térdemen a kíváncsi sugár böngészi a könyvet, a víg Moliére-L Gépkocsi hajtja az úton a port. De furcsa, e sok lomb-, csupa lanka vidék másfélezer éve Pannónia volt, s hallhatom most e táj helyi-nyári hírét. Kakukk szól még az ákác gyönyörű aranyán (ha kepét lát, eláll a szava). Péter-Pál jön, fogy a réten a fű és holnap nyesi már a búzát a kasza. (Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében 1976-ban.) HALADÁS — CSAK AZ ÉLET ÉRDEKÉBEN Az emberiség fennmaradása ma nagyobb veszélyben van, mint bármikor — ezt hangoztatta Gün­ter Altner bécsi teológia- és bio- lógiaproteszor az idei „evangé­likus héten”. „A haladás válsága és a teremtéshit — a keresztyé­nek felelőssége a haladásért” cí­mű előadásában hangsúlyozta, hogy a felelősség a válság komo­lyan vételével kezdődik. A ke­resztyének különleges felelőssé­gének négy összetevője van: a te­remtett világról való gondosko­dás, a felebaráti szeretet, önma­gunk kicsinységének és végessé­gének felmérése, végül Isten ke­gyelmének megtapasztalása a tár­sadalmi életben. A haladás válságáról nemcsak az atomenergiával kapcsolatban beszélünk. Az egész földi élővi­lág, benne az emberiség békés jö­vőjéről van szó, minden tekintet­ben. A keresztyének önkritikusan vallják meg, hogy az elmúlt évti­zedben a haladás elveit és mér­tékét hibásan látták; az általános, helytelen felfogáshoz alkalmaz­kodtak. Nem valami újfajta tech- nikaeilenességről van szó, hanem csak az élethez méretezett tech­nikáról. A „mindig többet” elhi­bázott elvének hódolunk. Korunk sok problémáját egyedül piacgaz­dálkodással nem lehet megoldani. Ne csak az egyes keresztyének, hanem a hivatalos egyházak is legyenek az élethez szabott hala­dás előmozdítói. Istentiszteletek a Bakion mellett Badacsonytomaj (protestáns ima­ház) : a hó első vasárnapján de. 9. Balatonakali: június 28.. július 12.. 26., augusztus 9., 28., szeptember 6.. 20. de. 10. Balatonalmádi (Bajcsy-Zsi- linszky u. 25.) : minden vasárnap du. 4. Balatonbog lár (református temp­lom): a hó első vasárnapján de. 9; a hó harmadik vasárnapján du. 3. Ba- latonfenyves (református templom): a hó első és harmadik vasarnapjan du. 2. Balatonfüred (református templom): a hó első vasárnapján de. fél 8. a hó többi vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő (református templom, József A. u.) : a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese (református templom) : minden va­sárnap du. háromnegyed 3. Balaton- lelle (református templom): a hó első vasárnapján de. 11. a hó harmadik vasárnapján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő. Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (reformá­tus templom): a hó második vasár­napján de. 8. Balatonszemes (Fő u. 32.): a hó második és negyedik va­sárnapján du. 2. Balatonszepezd: a hó első. harmadik és ötödik vasár­napján du. fél 5. Baláton világos (Dre- nyovszky vili*. Zrínyi u. 38.) i * hó második vasárnapján du. 4. Csopak (református templom) : a hó utolsó vasárnapján du. 5. Dörgicse: a hó el­ső és harmadik vasárnapján du. 3. a hó második és negyedik vasárnapján de. 11. Fonyód (protestáns templom) : a hónap első és negyedik vasárnap­ján du. 4. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon. Béke u. 57.): minden vasárnap de. fél 9. Keszthely (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Kis- dörgicse: a hó második és negyedik vasárnapján de. 12. Kőröshegy (refor­mátus templom): a hó első vasárnap­ján du. 1. Kővágóörs: a hó első, har­madik és ötödik vasárnapján de. 11., a hó második és negyedik vasárnap­ján du. 3. Pécsely (református temp­lom) : a hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a hó első, harmadik és ötö­dik vasárnapján de. 10. Siófok (Fp u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg (protestáns templom. Széchenyi u.): a hó első és harmadik vasárnapién du. fél 4. Tapolca (protesfáns temp­lom. Darányi u. 1—3.): a hó második vasárnapján du. 4. a hó negyedik va­sárnapján de. 10. Zamárdi (evangéli­kus imaház. Arany J. u. és TV. köz sarok): a hó elstf vasárnapján du. 5. Zánk«; a hó első. harmadik és ötö­dik vasárnapján de. 11. 4 szünet kezdetéről GYERMEKET ÉS FELNŐTTET EGYARÁNT TŰZBE-LÁZBA HOZ VALAMILYEN MÉRTÉKIG EZ A SZÚ: vakáció. Első renden iskolai szünetet jelent, de pihenést is, így a különböző életkorú embereknek évről évre ismétlődő gondja és öröme, de kérdése is. Alkotmányunk biztosítja a munkához való jog mellett, a pihenés jogát is, s ezt társadalmunk úgy is kifejezésre juttatja, hogy ked­vezményes üdülési és pihenési lehetőséget ad a dolgozóknak. Az ilyen irányú erőfeszítések érzékeltetésére álljon itt egy adat: a múlt év­ben a SZOT 388 ezer 300 felnőtt és gyermek üdüléséről gondosko­dott. Szüleivel együtt 30 ezer gyermeknek jelentett maradandó él­ményt az elmúlt nyár az előbb említett figyelemre méltó számból. Az idei lehetőségek várhatóan hasonlók lesznek e vonalon. Az utazás, a változatosság, a pihenés mindig öröm. Hazánk lakos­ságának 65—70 százaléka vesz részt a rendszeres turizmusban, s en­nek a fő szezonja a nyár. AZ ÖRÖMÖK ÉS LEHETŐSÉGEK MELLETT MINDIG MEGJE­LENNEK A GONDOK IS: hova menjünk, milyen módon, kivel vagy kikkel? Mielőtt e kérdésekre válaszolnánk, mindenekelőtt azt kell eldön­teni: menjünk-e pihenni? Erre egyértelműen igen lehet csak a vá­lasz. Ahhoz, hogy valaki teljes értékű munkaerő legyen — még az egyházi szolgálatot is nézve —, fizikailag, szellemileg és lelkileg fel kell, hogy töltekezzen. Elfogadhatatlan minden oyan „kesergés”, amely már-már kérkedésszámba megy, hogy „Én nem mehetek sza­badságra, nem hagyhatom a munkámat, a gyülekezetemet” stb. — meg „Nem voltam 15 vagy 20 éve szabadságon!”, s ehhez hasonlók. Hivatásunk, szolgálatunk és a ránk bízottak látják végső soron kárát a megfáradásnak. A legtöbb családban, akik nem szervezetten mennek üdülni, a nagy dilemma a hova menjünk kérdés. Ebben kétségtelenül nagy segítsé­get vállalnak óz utazási irodák csábitó ajánlataikkal. Három-négy tagú családot alapul véve ez nem kis kiadást jelent. Ugyanez mond­ható el azokra a magánvállalkozásokra is, amikor egy család gépko­csival elindul megismerni és felfedezni Európát. Félreértés ne essék nem arról van szó, hogy aki teheti, az se ytenjen, hanem csak arra figyelmeztetnénk: mindig meg kell gondolni mit bír el egy család. Nem vakáció, nem pihenés az, amely kétheti non-stop utazásból, üzle­telésből áll. Lehet, hogy sikk manapság nagy autóslúrákat tenni kül­földön, de vajon ismerjük-e már Sárospatakot, Visegrádot, Sopront és a többi honi értékeinket? MÁR-MÁR KÖZHELY AZ, HOGY ROHANÓ ÉLETET ÉLÜNK. Nem elég ezt észrevenni, s ezen sóhajtozni, kell is valamit tenni an­nak érdekében, hogy a rohanó élet negatív hatásait kivédjük. Most e cikkben csak egyről essék szó, a rohanó élet családromboló hatá­sáról. A két-három heti meghitt családi együttlét az évközi „nincs egymásra elég időnk” siralmas tényét hivatott valamelyest ellensú­lyozni. Rendezett családi viszonyokat alapul véve nehezen képzelhető el a külön szabadság, és külön pihenés gondolata. Éppen az a nagy ajándék a két-háromhetes együttlétben, hogy mind a házastársaknak egymásra, mind a szülőknek a gyermekekre több idő, kedvesség és figyelem jut, mint más körülmények között. Isten előtt, felszabadultan, felelősen. Így körvonalazható a keresz­tyén embereknek nemcsak az élete, de az évről évre olyannyira várt és eltöltött szabadsága. Pihenésünk közben sem feledkezhetünk meg az ajándékozó Istenről. Nyitott templomok várnak minket a Bala­tonnál, Dunakanyarban, és az ország minden pontján, még a külföldi országókban is. A természet maga is egy nagy templom, de az igazit, szószékkel és oltárral, prédikációval, énekkel és imádsággal, semmi sem pótolhatja. Még szabadság idején sem. BEVETT SZOKÁS, HOGY A SZABADSÁG IDEJÉN JOBBAN EL­ENGEDJÜK MAGUNKAT, többet engedünk meg magunknak, és a gyerekeknek, mint máskor. Itt is van határ. A szabadság és felszaba- dultság nem szabadosságot és gátlástalanságot jelent. Vigyázzunk ma­gunkra és egymásra egyaránt, hogy se testi, se lelki, se magatartás­beli téren ne okozzunk kárt, vagy botránkoztatást. Jóllehet a nyár, a szabadság mindenkié, mégis a nyár főszereplői a gyermekek. Nekünk felnőtteknek, napjaink és heteink vannak leg­feljebb, nekik hónapjaik. Segítsük, óvjuk őket, hogy az előttük álló hetek és hónapok tartalmasak lehessenek, s szeptemberben a szülő az iskolába kísérhesse, s ne a temetőbe kelljen sírva mennie. Mert csábít az esti kerékpározás, a hüsöt adó folyó, vagy tó. s gurul a lab­da az autók közé. Nagyon vigyázzunk rájuk, mert ezzel egymásra és magunkra is vigyázunk. Szalay Tamás Köszönet negyvenhét évi szolgálatért Május 3-án a délelőtti főisten­tiszteleten zsúfolásig megtöltötték a kiskőrösi templomot a gyüleke­zet tagjai, számosán a környező tanyákról is. Azért jöttek mind, hogy köszönetét mondjanak a hosszú időn át, közöttük buzgón fáradozó id. Seben István lelkész­nek, aki 72 évesen május 1-én nyugalomba vonult. Id. Seben István negyvenhét évvel ezelőtt kezdte meg lelkészi szolgálatát. Szép magyar Alföl­dünk sok gyülekezetében mun­kálkodott, Orosházától Pilisig; különösen szórványhíveink közül emlékeznek rá sokan szeretettel. 1945 óta megszakítás nélkül Kis­kőrösön hirdette az igét: szószék­ről, iskolai dobogóról, egyszerű tanyai otthonokban. E napon a szószéki szolgálatot maga Seben István végezte, aki az istentisztelet utáni közgyűlé­sen, melyet Torgyik László fel­ügyelő nyitott meg, meghatva állt a gyülekezet elé. Dr. Káldy Zoltán püspök levelét, melyben az egész egyház nevében mond köszönetét a 47 éves, hűséges helytállásért Nagybocskai Vilmos igazgató lelkész olvasta fel, majd saját köszöntését mondta el. Ki­emelte, hogy Seben István az ige közérthető hirdetésére kapott ta­lentumot. Szolgálatét szeretettel segítette családja: felesége *és gyermekei, kik közül István édes­apja példáját követve, egyházunk lelkésze lett. Ponicsán Imre lelkész az ünne- peltnek a gyülekezet javát szol­gáló magatartását emelte ki, majd felolvasta A só című ver­sét. Sztrka Katika 36 szál fehér szegfűből készített csokrot nyúj­tott át a 36 éves kiskőrösi szolgá­lat jelképéül és az évek minden munkáját Seben István Templom­szentelési éneke két versének elmondásával köszönte meg. Az asszonyok képviseletében Suba Pálné, az erdőtelki hívek szószó­lójaként Volák Ilonka mondta el ünnepi szavalatát. "Tárgyik Pálné régi tanítványai nevében kedves mondatokkal idézte az egykori tanyai istentiszteletek és a hit út­jára segítő hittanórák emlékét. Torgyik Marika a lelkész munká­ját hűségesen segítő feleségnek is átadott a hívek nevében egy csok­rot. Emelte az ünnep fényét az ének­kar szolgálata Kiss Sándor kar­nagy vezetésével. A közgyűlés végén a gyüleke­zet ajándékát adta át Sztraka Mihály gondnok. Torgyik László felügyelő és Szabó János másod­felügyelő. Id. Seben István meghatott sza­vakkal köszönte meg az ünneplést és a szeretet. N. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom