Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-24 / 21. szám

öKumené ^ öKumenS öKumené é

Különbözőségeinkben is közös

A Biblia

A KERESZTYÉNSÉG LEGEGYETEMESEBB, KÖZÖS KINCSE a Biblia, Nincs egyetlen keresztyén felekezet vagy csoportosulás sem, amelyik sajátosságait, tanításának helyességét ne a Bibliára való hivatkozással indokolná.

Ez a megállapítás azonban nemcsak azt az örvendetes tényt jelenti, hogy az egész keresztyén- ség valamiképpen közös talajból nő ki és abból táplálkozik, hanem azt a szomorú tényt is, hogy a szétszakadozottság, a különbségek, sőt éles ellentétek, amelyek az egyház történetét mind máig kísérték, végül is a Biblia eltérői értelmezéséből támadtak. Joggal vetődik fel a kérdés az ökumené, vagyis a keresztyén egységtörekvések korszakában: vajon van-e remény arra, hogy a Bibliából ne szétválasztó, hanem összekötő, egységre vivő hatások, erők áradjanak a keresztyénség életébe?

Mielőtt e kérdésre megkísérelnénk a válaszadást, józanul számba kell vennünk azt a tényt is, hogy magát a Bibliát sem értik és értékelik egyformán a keresztyén felekezetek. Enenk illusztrálására a legjellemzőbb példa a római katolikus és a protestáns bibliaszemlélet különbsége.

A RÓMAI KATOLIKUS BIBLIASZEMLÉLETRE — a protestantizmussal ellentétben — elsősorban két vonás jellemző. Az egyik az ún. egyházi hagyomány jelentőségének hangsúlyozása. Eszerint a keresztyén hit és élet kérdéseiben a Biblia mellett döntő és kötelező érvénye van azoknak a tanításoknak' is, amelyeket az egyház \a történelem folyamán elfogadott és mint hivatalos egyházi tant nemzedékre továbbadott. Ezek között is kiemelkedő jelentőségűek az örökérvényű tantételek: az ún. dogmák. Ehhez szorosan kapcsolódik a másik vonás: a Biblia helyes értelmét kizárólag az ún. tanítói hivatal és annak élén a pápa állapíthatja meg. Ők isteni tekintéllyel magyarázzák a Bibliát s ezért nekik teológusok és egyszerű hívek egyaránt alá vannak vetve.

A PROTESTÁNS BIBLIASZEMLÉLETNEK is két fő vonását említhetjük. Egyrészt minden protestáns felekezet hangsúlyozza a Biblia történeti páratlanságát. A Biblia a történelemben végbement isteni kinyilatkoztatás első és közvetlen tanúja. Ezért a Biblia tekintélye mindig felette marad későbbi magyarázók és magyarázatok tekintélyének. Ezt fejezi ki a reformáció egyik legfőbb elve: sola scriptural Egyedül az írás! — Másrészt a protestantizmus a Bibliát szó szerint „Szentirásnak” tekinti. A „szent” szó bibliai jelentése: Isten szármára lefoglalt, elkülönített, Isten tulajdona. A Biblia tehát elsősorban nem az egyház könyve, hanem Isten könyve. Ez kettőt jelent. Először: a Biblia a világot és az emberi életet nem önmagában, hanem Istennel való kapcsolatában nézi. Ezért a Biblia nem vetélytársa a világot és az emberi életet önmagában vizsgáló emberi tudományoknak. Azokat a Biblia alapján sem cáfolni, sem igazolni nem lehet. Másodszor: a Biblia Isten könyve — ez azt jelenti, hogy annak helyes megértését egyedül Isten ajándékozhatja az egyháznak és az egyes embernek egyaránt. A Biblia ilyen értelemben is fölötte áll minden emberi és egyházi tekintélynek és tanításnak. Ezért nevezi Luther a Bibliát a Szentlélek könyvének: egyetlen szót sem érthetünk meg belőle a Lélek nélkül!

A BIBLIASZEMLÉLET AZONBAN A PROTESTANTIZMUSON BELÜL sem egységes. Legsajátosabb éppen a lutheri. Míg a többiek az „Isten igéje” megjelöléssel az egész Bibliát egységes, minden részében egyenértékű kijelentésként olvassák, addig Luther szerint Isten kétféle igéje szól a Bibliában, a törvény és az evangélium, és ezek között „ég

és föld” a különbség. A törvény azt hirdeti, amit Isten követel az embertől. Az evangélium viszont arról szól, amit Isten cselekszik Krisztusban a bűnös ember üdvösségéért. E kettő világos megkülönböztetése Luther szerint nélkülözhetetlen feltétele az egész Biblia helyes megértésének.

VISSZATEKINTVE KIINDULÓ KÉRDÉSÜNKRE be kell vallanunk, hogy bár a Bibliát az egész keresztyénség ragaszkodó szeretettel tartja kezében, körülötte számos ellentét feszül egymásnak. Ml teszi mégis reménysé- gessé a Biblia szerepét a keresztyénség életében? Egyedül az a tény, amire már utaltunk is: a Biblia Isten könyve! Helyes megértése csak az ő ajándékaként lehet a miénk. Isten ajándékait viszont csak üres kézzel lehet átvenni, elfogadni. Minél inkább merjük „tegnapi” igazságainkat az élő és ma is szóló Isten igéjének tüzébe vetni, vagyis a

Szentírásra előfeltételek nélkül, Isten előtti alázattal figyelni, annál inkább részesedhetünk Isten friss, megújító igéjének ajándékában, amely nem elválaszt, hanem összekapcsol. És hogy ez lehetséges, arra nemcsak korunk ökumenikus mozgalma jó példa, hanem a Biblia tudományos kutatásának számos olyan eredménye, amelyeken különböző felekezetekhez tartozó tudósok együtt munkálkodtak.

A Biblia akkor lesz egyre inkább a keresztyénség valóban közös kincsévé, ha felismerjük, hogy az valójában nem is a miénk, hanem Isten kincse, amelyben csak ő részesíthet bennünket jótetszése és kegyelme szerint. Luther, az egyháztörténet egyik legnagyobb és legharcosabb bibliamagyarázója, éppen a Biblia helyes megértésére célozva irta le halála előtt élete utolsó mondatát: „Bizony, koldusok vagyunk!”

Dóka Zoltánná

Tóth Bálint:

A jó pásztor

Láttátok a pásztort?

A hegyről jött az ösvényen, sziklák közül a vacsoraillatú völgybe.

Kezében kövér, megszegett juhsajt • és kampós kosfejű bot,

ha,elmegy, úszó üresség marad nyomában s félünk mindannyian.

De a sziklák élén megpillantjuk újra, szökell a térdlankasztó magasban a legelőkig, s feljebb a havon sötétlík a botja, a legvénebb fenyő, s mire a völgyben megül a szürkület, s az Oltárkőnél felüvölt a farkas, kiakasztja az ég karámfalára az esti csillagot.

(Megjelent a költő TÚL A VESZTETT KERT FAIN című kötetében, 1980-ban.)

t Medvey Mátyás

1981. április 21-én rövid szenvedés után, mindenkinek váratlanul elhunyt Medvey Mátyás nyugdíjas lelkész a kerepestarcsai kórházban.

Élete az Alföldről indult, 1910. április 5-én született Szarvason, itt kezdte tanulmányait, itt töltötte ifjúságát és itt ragadta meg és indította a lelkészi szolgálat felé az Isten evangéliuma. Teológiai tanulmányai befejeztével külföldön is volt ösztöndíjas, majd a segédlelkészi évek után Galgagyörkre került, ennek és a váckisújfalui gyülekezetnek volt pásztora negyvenöt éven át. Kevesen töltenek ennyi időt egyetlen gyülekeztben a lelkészi szolgálatban.

1956. április 5-én kötött házasságot Mihalik Piroskával, Isten házasságukat egy gyermekkel ajándékozta meg.

A -hosszú szolgálati idő alatt

majdnem húsz esztendőn át volt a Pest megyei egyházmegye dia- kóniai és Gyülekezeti Segély előadója, ez a munka szívügye volt.

Temetése 1981. április 26-án délután 3 órakor volt. A nyugdíjas lelkész „hazakerült”, a galga- györki gyülekezet templomában ravatalozták fel, a zsúfolt templomban a család kérésére Blat- niczky Jenő nyugdíjas lelkész hirdette a vigasztalás igéjét. A templomot körülvevő temetőben pedig, a sírnál Keveházi László Pest megyei esperes búcsúzott tőle egyházunk, egyházmegyéje és volt gyülekezete nevében ezzel az igével: „Az Ür az én pásztorom.”

A gyászoló család és gyülekezet azzal a reménységgel helyezte őt nyugovóra, hogy a pásztorok Pásztora, aki életében vezette, most magához, hazavitte őt.

K. L.

DR. NAGY GYULA BRÜSSZELBEN

Április 27-én és 28-án Briisz- szelben, Belgium fővárosában, — kelet- és nyugat-európai társadalmi, politikai, tudományos és egyházi személyiségek részvételével — előkészítő nemzetközi tanácskozást és nemzetközi sajtókonferenciát tartottak az európai népek biztonsága és az atomlefegyverzés új javaslatairól. A nemzetközi tanácskozáson és saj tókonferencián a magyarország egyházak részéről dr. Nagy Gyű la Teológiai Akadémiánk tanári vett részt.

MICHAEL MOORE ÉS PATRICK GILBERT LÁTOGATÁS/ DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖKNÉL

Michael Moore kanonok, az anglikán egyház fejének, a can- terburyi érseknek a külügyi titkára és tanácsadója, valamint Patrick Gilbert, a Keresztyén Kommunikáció Világszövetségének európai alelnöke látogatást

tett Magyarországon és megbesz« léseket folytatott a hazai egyh; zak vezetőivel. Dr. Káldy Zolid püspök-elnökkel április 20-án ti lálkoztak. A megbeszélésen rés; vett David Handley, a brit nagj követség első titkára is.

Egy városra való...x

A Magyar Televízió április 23-án a SZEMLE (Társadalom- tudományi Körkép) rovat keretében „A társadalmi beilleszkedés zavarai” címen neves magyar tudósok (köztük szociológusok) vitafórumát közvetítette. Több újságunk mintegy előkészítve e műsorszámot „előzetesként” írta: „Deviáns (vagyis elhajló, eltérő) magatartásnak az alkoholizmust, az öngyilkosságot, a lelki betegségeket, a bűnözést nevezi a szociológia.”

Figyelemre méltónak tartjuk, hogy a Magyar Televízió foglalkozik — és nem először — az öngyilkosság kérdésével. E műsor kapcsán nem kívántuk, hogy tudósaink dramatizálják a helyzetet vagy vészharangot kongassanak, ugyanakkor az volt a benyomásunk, hogy nagyon „tudós szinten” vitték az öngyilkosság súlyos problémáját, Néha még azt is éreztük, hogy egy-egy nem éppen jól sikerült mondatban tompítani akarták azt, ami nem tompítható. Pl. azt a tényt — és hozzá nagyon szomorú tényt —, hogy az öngyilkosságok számát és arányát tekintve elsők vagyunk a világban, a vitafórum egyik jó nevű tudósa úgy próbálta kisebbíteni, hogy „több nyugati áriamban idevonatkozó statisztikák nem mindig ' pontosak, mert nem szereznek tudomást minden öngyilkosságról. Ha azok pontosabbak volnának, valószínű kedvezőbb lenne a helyeztünk”. Azt gondoljuk, hogy káros önálltatás és, mert ha pl. az első helyről a „pontosabb nyugati statisztikák” esetén mondjuk az ötödik vagy éppen a legutolsó helyre „csúsznánk le”, akkor sem változna meg az a tény: társadalmunkban kiáltó önpusztítás folyik, hiszen minden 29. ember halálának oka: öngyilkosság.

Mert mi a valóságos helyzet? Az, hogy a Magyar Statisztikai Zsebkönyv kimutatása szerint hazánkban 1980-ban 4660 ember lett öngyilkos. Ez olyan magas szám, hogy minden más országot „lekörözünk” vele. Ügyannyira, hogy az utá- nunk következő ország nem néhány tizeddel van mögöttünk, hanem 50%-kal!

Ha ezt a számot 10 éven keresztül „tartjuk”, akkor ez 46 600 öngyilkost jelent. Ez pedig több, mint Ceglédi vagy Érd lakóinak száma. Kitesz fél Szombathelyet vagy két Mohácsot. Magyarul: tíz esztendő egy városra való öngyilkost jelentene. Egy várost „szanálnának” az öngyilkosok.

Ha okokat keressük — és ez a rövid írás csak jelzéseket enged meg — két sematikus (kaptafára készített!) álláspontot feltétlenül fel kell adnunk. Bizonyos vallásos emberek — hallva ezt a statisztikát — ezt mondják: „Ez a materializmusból és annak következményéből származik.” Lehet, hogy ennek is van benne része. De ne felejtsük el, hogy a világstatisztikában az öngyilkosok számát illetően a második helyen az a Svédország van, amelynek — legalábbis a sta- titztika szerint — 95%-a evangélikus! De még arra is gondoljunk, hogy a magyarországi egyházak úgy számolnak, hogy hazánk lakosságának 70%-a a különböző keresztyén felekezetekhez tartozik. Az a valószínű, hogy az öngyilkosok között vannak — lehet, hogy nem is kevesen! — ún, „vallásos” emberek is és nemcsak meterialisták.

Ugyanakkor egy másik sematikus feleletről is le kell mondani. Az Üj Magyar Lexikon az „öngyilkosság” címszavával a következőket írja: „az egyén által önmagán végrehajtott emberölés. Lelkileg egészséges ember is elkövetheti az élet kilátástalan helyzeteiben; a nyomor, a félelem, a munkanélküliség, az állástalanság tömegesen kergeti öngyilkosságba az embereket a tőkés társadalom körülményei között". Nálunk szocializmus van, nincs nyomor, nincs munkanélküliség, nincs állástalanság, mégis sokan választják az emberek az öngyilkosságot. Ezért nem lehet azt kizárólag a „tőkés társadalom” jellemzőjének tekinteni.

Lehet, hogy a „vallásos emberek” azt mondják, hogy ha egy „vallásos ember” öngyilkosságot követ el, ezt csak azért teheti, mert „nem igazán hivő". Az is lehet, hogy egy marxista azt mondja, hogy ha valaki „igazán marxista” és hisz a szocializmusban, az sem lehet öngyilkos. Ez mind lehet. Tény viszont az, hpgy egy szocialista társadalomban — amelyben sok a hivő ember — 4660 öngyilkos van. Ez még politikailag sem jó a szocializmusnak, teológiailag-egyházpolitikailag pedig nem jó a szocializmusban élő egyházaknak. (És mennyi kínt és gyötrelmet jelent a családtagoknak!)

De még csak nem is csupán arról van szó, hogy az öngyilkosok nagy száma „nem jó” sem a szocializmusnak sem az egyházaknak, hanem arról, hogy egy etikai értékrendnek megsértése, felborítása történik. Az öngyilkosság emberölés. A szocializmus meggyőződéssel és joggal hirdeti, hogy a „legfőbb érték az ember”. Ezért első helyen kell védeni az emberi életet. Hazánkban ez igen sokféle formában meg is történik, mégis a jelek szerint további lépésekre van szükség. Az egyház azt vallja, hogy életünket Isten adta és csak Ö veheti el. Valljuk, hogy az élet drága ajándék, amit mások javáxa kell felhasználnunk. Annak értékét az is mutatja, hogy Jézus ezt az emberi életet magára vette és ezzel megszentelte. Ezt az életet minden körülmények között védenünk kell. Nem fogadjuk el azt a nézetet — bárhonnan jön is —, hogy az „ember szuverén módon rendelkezik élete felett”. Hazánkban keresztyéneknek és marxistáknak közös erőfeszítéseket kell tenniük az élet védelmében, az ilyen emberölésnek meggátolásáért is.

Folytatnunk kellene az öngyilkosság okainak feltárását és ezeknek az okoknak lehetőség szerinti felszámolását. Tudjuk, hogy a legmélyebben fekvő okok legtöbbször lelki, pszichológiai természetűek. A legtöbb öngyilkos értelmetlennek és céltalannak tartja további életét, ezért dobja el magától. Ezt a lelkiállapotot előidézhetik súlyos fizikai betegségek, melyeket „gyógyíthatatlannak” szoktak mondani. Eredhetnek az okok abból a 28 000 válásból, amely évente „lezajlik”. De lehet oka magukra maradt idős emberek jövőtől való félelme: ki fogja őket ápolni, ha ágyba esnek és magatehetetlenné lesznek (ez még akkor is így van, ha társadalmunk sokféleképpen gondoskodik az öregekről). Lehet az idős embereknek az a sérülése, hogy a fiatalok „kinézik” őket otthonukból. De még azt a kérdést is fel kell tenni: néha nincs-e anyagi természetű oka bizonyos esetekben az öngyilkosságnak? Budapest peremvárosainak szanálása során a „falusi környezetből” valahol a város másik területén a tizedik emeletre került emberek talajvesztése, lelki sérülése is nemegyszer öngyilkossághoz vezetett. Most nincs időnk szólni a pszichopatákról, elmebetegekről, akik érzékcsalódás, vagy téveszmék hatására követnek el öngyilkosságot. Egy azonban biztos: egyháznak és társadalomnak tudatosan kell fáradozni az öngyilkosságok magakadályozásában.

—y —n