Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-24 / 21. szám

Evangélikus Bet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLVI. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1981. május 24. Ara: 4,50 Ft I V Messze ment, hogy közel legyen A munkanapok sodrába, a mindennapi élet rohanó forgatagába ékelődik mennybemenetel ünnepe: Jézus Krisztus földi életének be­fejezése. Ennek az ünnepnek az a döntő jelentősége, hogy Jézus Krisztust igazi, teljes valóságában ismerjük meg. Lehull róla a pró­fétai köpeny, minden emberi-földi vonása elmosódik. Nem jár többé porlepett saruval Judea országútjain. Már nemcsak „Mester”, nem­csak „Orvos", hanem: „.. . képe a láthatatlan Istennek, aki minde­nek előtt született”. Az Ige testté lett, és a testté lett Ige örökké­való igévé változott újra. Ezen a napon Krisztust, mint élő Istent, a Szentháromság második személyéi imádjuk. Ez a nap az ő felma- gasztalásának és dicsőségbe való felemelkedésének ünnepe. AZ EVANGÉLISTÁK A MENNYBEMENETEL ESEMÉNYÉRŐL nem azért emlékeznek meg, hogy megmagyarázzák, miként tűnt el a Feltámadott ebből a világból, legyőzve a földi tér, idő és testiség korlátáit. Nem is azért tanúskodnak a mennybemenetel tényéröl, hogy bizonygatni próbálják azt, hogy a látható és érzékelhető vilá­gon kívül létezik egy most még láthatatlan, de egyszer majd látható világ: az Isten világa. Ők Jézus mennybemenetelének tényénél azt hangsúlyozzák, hogy mindaz, ami cikkor és ott történt: értünk tör­tént! „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön ...” —- szólt tanítványaihoz a búcsúzó Jézus, s ez úgy lett valósággá, hogy Ő a mennybe ment átvenni világkormányzó hatalmát. Olyan Urunk van, aki a világ Ura, mindenek Bírája, ég és föld, parányi életek és óriási összefüggések tudója, irányítója. ö, aki eddig térhez és időhöz volt kötve, ő. aki eddig csak egy kis közösségitek a „vezére” volt. mostantól fogva a beláthatatlan min- denség Ura, kozmikus Krisztus, aki örökkévaló hatalmával minde­nütt jelen van. A tanítványok hozzávaló földi viszonyulásának vége. O a megdicsöült Úr! Szeretetének és hatalmának a köre mérhetet­lenül kiszélesedett; negyven napon át bizonyította, hogy ö a bűn, minden emberi rontás, söt még a halál legyőzője is. A negyven cso­dálatos nap lejárt. A látás és tapintás ideje elmúlt. Egy új „aion”, egy új korszak nyílt meg: a hitből élés boldog korszaka. Az Apostoli Hitvallásban Jézussal kapcsolatban mennybemenete­léig mindig múlt időt mondunk: ......fogantatott ... született ... szen­ve dett ... meghalt...” — és így tovább. Mennybemenetelétől kezdve aztán egyszerre hirtelen jelen időt: ,,,.. ül... eljön ...”. Ez az Ö örök jelene! Szava tetté, Ígérete megvalósulásra vált. Krisztus az isteni tér irányába távozott, olt van, ott él, ahol az Isten, és olyan, amilyen az Isten: mindenható, mindentudó és mindenre képes, idő és tér feletti Űr! MENNYBEMENETEL ÜNNEPE KÜLÖNÖSEN IS ALKALMAS ARRA, hogy mint keresztyének és keresztyén egyház, odaálljunk magának az „Ünnepednek” színe elé számadásra, ezzel a vallató kérdéssel: „Urunk, tetszik-e neked az, ahogy Rád emlékezünk és Téged ünnepelünk?” — Csodálatos az ének, melyet ezen a napon énekelünk: „Egek egébe költöztél, fényes dicsőségbe öltöztél. ..” Tele van erővel, lendülettel, bátorítással. De nem. esünk bele abba a veszedelembe, hogy öt az „égbe toljuk és az égbe temetjük”, mint­ha sohasem járt volna ezen a földön és sohasem jönne vissza erre a földre. Sől, ami még rosszabb, nem is törődne vele. Mert lehet őt imádni és áhítattal nézni — ez a könnyebb! —, vagy lehet őt nem ismerni, parancsát, tanítását evangéliumát semmibe venni. Ez az ünnep arról vallat, hogy a teljes Krisztust ismerjük-e, vagy csak részeket belőle? Mert lehet Jézust csak nagypéntekig ismerni, de akkor nem ismerjük őt. Lehet Öt csak mennybemeneteléig is­merni, de akkor sem ismerjük őt. ö nagypénteken sem fejezte be munkáját, húsvétkor sem, mennybemenetel ünnepén sem, hanem itt, ma és most is végzi. „Nem lehet Jézust a múltban felejteni, nem lehet a teremtés hajnalánál hagyni, mert most is végzi tovább a diakóniát. A jelenben ő biztosítja a világ létét, fennmaradását és életét... napról napra gondozza, segíti menti azt a világot, amely­ben olyan erők munkálkodnak, melyek ennek a világnak szétrob- bantására törekszenek, hogy azt káoszba taszítsák. Jézus diakóniája van a világ minden napja mögött” — (Dr. Káldy Zoltán.) Képpel élve; nincs vége az ..előadásnak”, csak egy „jelenetnek” lett vége, az esemény folytatódik a mában s tart az ő visszajöveteléig. EBBŐL KÖVETKEZIK — ÉS EZ A HARMADIK DOLOG, amit ezen az ünnepen a szívünkig kell engedni —, hogy Jézus mennybe­menetelének eseménye a hivő ember számára végtelenné szélesíti a horizontot. A búcsúzó Jézus hangsúlya nem az egyházon van, ha­nem a világon: „... menjetek el széles e világra .... lesztek né­kem tanúim ... a föld végső határáig”. Ezen az ünnepen életünk értelmét és tartalmát ragadhatjuk meg. Az igaz, hogy mi „onnan” (Tőle) élünk, és „oda” (Neki) élünk. On­nan kapjuk az életet, de oda irányul minden, amiért itt élünk: az otthon, a család, a munka, a hivatás, az áldozatkészség, kis és nagy ügyekben való felelősségünk... Ez a világ az ö világa, melyben az Ö uralma rejtett, de mégis valóságos és érzékelhető mindabban az engedelmességben, irgalomban, bocsánatban, áldozatban, emberség­ben, segítésben, mellyel Jézus ma élő tanítványai járnak-kelnek, szólnak-tesznek itt ezen a földön. Azok a „tanítványok”, akik a kol­dusban, a megalázottban, a csalódottban, a nyomorban és gyűlölet között élőben felismerik az egek egébe dicsőült Krisztus vonásait. A keresztyén ember éppen a kozmikus Krisztus diakóniáját elfo­gadva otyan értékeket visz be a világba, amelyek mai életünk je­lenlegi ellentmondásaiban bizonyulnak igazaknak és erőseknek: hűt­lenséggel szemben hűséget, boldogtalansággal szemben boldogságot, igazságtalansággal szemben igazságot, békétlenséggel szemben bé­kességet, bizalmatlansággal szemben bizalmat — hogy csak néhányat említsek. És ebben a szolgálatában a keresztyén ember magára az élő Istenre mindenkor számíthat, aki elfogadta Egyszülöttje diakóniáját ezen a földön, ezért Öt maga mellé ültette, s neki adott minden ha­talmat mennyen és földön. Blázy Lajos Több szeretettel — nagyobb felelősséggel Lapunk munkatársainak konferenciája Gyenesdiáson Alig két hete, hogy beszámol­tunk lapunkban Gyenesdiás megújulásról és ma már arról adhatunk számot, hogy az új ott­honban megtartottuk az első konferenciát. Ha egyházunk ve­zetőségének az volt a célja Gye­nesdiás megújításával, hogy egész egyházunk életére, szolgá­latára legyen irányító hatású az otthon tevékenysége, akkor ezt a szándékot nagyszerűen szolgál­ta ez az első konferencia. Egy­házunknak — a rádiós igehirde­tések mellett — egyik legna­gyobb szószéke a sajtó, köze­lebbről éppen az Evangélikus Élet. Indokolt volt, hogy lapunk munkatársait összegyűjtsük, hogy ennek a szószéknek hang­ja, üzenete tisztán csengjen, az igazságot szólja, egyházunk dia- kóniai életvitelét segítse, infor­máljon, tiszta látást adjon, utat mutasson, önkritikát és kritikát gyakoroljon. Egyházunk püspö­kei, lapunk szerkesztői és rovat­vezetői és mintegy 25 lelkész töltött együtt három napot az otthonban és ez az idő tovább­képzés volt a lap munkatársi gárdája számára. NEM MINDENKI TUDJA EGYHAZUNKBAN, ezért nem árt beszélni arról, hogy nekünk nincs ■ „hivatásos újságírónk”, nincs egyházunkban ilyen státus és önálló munkakör. Akik lapun­kat szerkesztik, a rovatokat ve­zetik, a cikkeket megírják, vala­mennyien más területen szolgál­nak az egyházban. Gyülekezeti, egyházkormányzati, professzori munkájuk mellett „második”, — nem egyszer „harmadik mű­szakban” — végzik lapunknál munkájukat. Ez a munkatársi gárda jelenti az egyházi újság­írók csoportját és a háromnapos együttlét kitűnően összeállított programja (ez is kollektív munka gyümölcse!) ezt a gárdát akarta segíteni. Továbbképzés volt a ja­vából és sokat adott — amint er­ről a záró összejövetelen számo­sán vallottak —, szakmailag fej­lesztett, alapokat szélesített, új fogalmakat tudatosított, műhely­titkokba avatott be. Ha újságíró akadémiát nem is végzett közü­lünk senki, vannak lelkészek, akik egy-egy tanfolyamot elvégeztek az újságírás tudományának vala­melyik ágából, ők igyekeztek to­vábbadni tudásukat, mások saját igyekezetükből, autodidakta mó­don sajátítottak el valamit, most tudásukat megosztották a többi­ekkel. A KONFERENCIA PROGRAM­JA három területen adott útra- való egyházunk újságíróinak: Három előadás az elvi alapokat szélesítette, tudatosította, két elő­adás . egyházunk szocializmusba vezető útjának folyamatába, gyü­lekezeteink diakóniai életvitelé­be kapcsolta be a sajtó tevékeny­ségét, újabb három előadás a szakmai tudás bővítését célozta. Szekcióülések keretében tisztá­zódtak egyes rovatok belső kér­dései és egy-egy területen működő munkatársak adtak-kaptak útmu­tatást cikkeik jobb megírásához. Reggeli és esti áhitatok során csendesedtünk el, szívtuk ma­gunkba az ige megtartó és utat mutató erejét. Elvi alapot adott és élesített ki lapunk szolgálata irányában dr. Káldy Zoltán püspök-elnök elő­adása; Egyházunk útja és szolgá­lata az Evangélikus Életben — címmel. Szavai nem a múltat mérték fel, hanem irányítást ad­tak: hogyan legyen ezután. Egy­házunk egészének teológiai, poli­tikai és egyházpolitikai álláspont­ját ezután is tükröznie kell a lap­nak. Előbbre léphet, jelzéseket adhat, döntéseket előkészíthet — vagyis prófétai szolgálatot végez­het a lap, — csak lemaradás nem következhet be az egyházvezetés­hez viszonyítva. Amiben az egy­házvezetés döntésre jutott, azt kell levinnie a gyülekezetekbe, az olvasókhoz, világosan, értelipesen, irodalmi szinten, olvasmányosan. Egyházunk a diakónia útján ha­tározottan halad tovább, nincs szükség kiegészítésre, pályamódo­sításra, visszalépésre. Ma már nem alapozás folyik hazánkban a szo­cializmus építése területén sem, hanem a falak felépítése. Eköz­ben nem ismételhetünk régi fele­leteket, hanem nyitottak vagyunk az elénk jövő kérdésekre és teoló­giánk alapján adjuk meg mindig saját válaszunkat. Ez a válasz olykor a kritika hangján is meg­szólalhat, de ez a kritika diakó­niai, — szeretetből, társadalmunk szeretetéből következik. A bűnnel nem azonosulhatunk, ezért szó­lunk, de tudjuk, hogy kritikát gyakorolni csak önkritikusan le­het, tehát meg kell néznünk saját házunk táját is, le kell számol­nunk saját bűneinkkel, hogy partnereki lehessünk társadal­munkkal. MEGLÁTOGATTA A KONFE­RENCIÁT Straub István az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnökhe­lyettese, Bai László főosztályve­zető és Grnák Károly osztályve­zető kíséretében, aki előadást is tartott. Fontosnak mondta a ta­lálkozást a sajtó embereivel, akik szavaikkal orientálnak, mert „marxistáknak és keresztyének­nek meg kell találniok egymást, hogy szót" tudjanak érteni.” Az Evangélikus Élet szolgálatának is alapot ad az a tény, hogy az ál­lam és egyház viszonyában elju- totunk arra a magaslatra, hogy „jó, kiegyensúlyozott közös szol­gálatot végzünk népünk javára és érdekében”. Elismeréssel szólt la­punk szolgálatáról. Elkötelezett újság, Igaz ügyet képvisel, igaz­ságért száll síkra és a megoldást segíti. A mai életünkben való tájéko­zódást szolgálta Zsarnóczay Sán­dor professzornak, a Közgazdasá­gi Szemle főszerkesztőjének elő­adása. Hatalmas anyagot felölelő, tényekkel érvelő, szemléletes és humorral fűszerezett előadása se­gített jobabn eligazodnunk a világ gazdasági életében végbemenő korszakváltással kapcsolatos kér­désekben. Ennek objektív ténye­zői ismeretesek: földünk energia- tartalékai kimerülőben. vannak, a tudomány eljutott arra a fokra, hogy képes megsemmisíteni az emberi társadalmat és az emberi­ség szaporodása felülmúlja az élelmiszer-termelést- De vannak szubjektív tényezők is, ezek ne­velhetők. Ebben tudunk mi is se­gíteni, — érlelődött bennünk az előadást hallgatva — hiszen a hu­manitárius vonalat, a bölcs belá­tást és a nemzeti egység megvaló­sítását lapunk szolgálatával is erősíthetjük. Izgalmas előadást hallottunk Karner Ágoston országos főtit­kártól, aki végigolvasva 40 év egyházi újságjait, bemutatta az 1933-ban született Evangélikus Élet profilját különböző idősza­kokban, ezzel az evangélikus saj­tó folyamatába állította be la­punk szolgálatát. A gyülekezetek életének folyamatába irányított Mezősi György szerkesztő előadá­sa, aki lapunk missziói, közösség- formáló és diakóniai feladatait fejtegette. Régi hiányt pótolt, az „ösztönö­sen” újságot Író lelkészek számá­ra szakmai segítséget adott Rédey Pál előadása „Az újságíró mű- helymunkájá”-ról. Selmeczi Já­nos a cikk születését vázolta fel az „ötlettől a megvalósításig”. Harkányi László tördelőszerkesz­tő a lap nyomdai előállításával kapcsolatos technikai feladatok­ról, erőfeszítésekről tudósított. NAGY TANULÁSI VÁGY ÉS KÉSZSÉG jellemezte a konferen­cia résztvevőit. Megnőtt a felelős­ségünk és ennek tudatában sze­retnénk tovább írni a lapot. Meg­nőtt a szeretetünk azok iránt, akikhez szólunk, de kérjük is ol­vasóinkat, hogy ők is még több szeretettel, megértéssel vegyék kézbe, olvassák és fogadják el lapunk szolgálatát. Hisszük, hogy néhány hét el­múltával jelentkezik a közös munka gyümölcse lapunk egészé­ben is. Kérjük olvasóinkat is, ír­ják meg véleményüket. E sorok célja éppen az, hogy beszámoljunk a konferenciáról, megismertessük azokat az alapokat, melyek célja­ink elérésében vezérelnek. Figyel­jék szeretettel lapunk újták, szol­gálatát, írják meg észrevételeiket. Ha írók és olvasók között párbe­széd folyik, úgy ennek hasznát, javát is közösen takarítjuk be. Tóth-Szöllős Mihály Afrika vasárnap Magyarországi Evangélikus Egyházunk, a Magyarországi Egyha­zak Ökumenikus Tanácsának tagegyházaival együtt, részt vesz ab­ban a közös testvéri vállalkozásban, amelynek célja az Afrikában élő, szabadságukért, emberi jogaikért, társadalmi — gazdasági — politikai fügetlenségükért és felemelkedésükért küzdő testvéreink és népeik megsegítése. A Keresztyén Békekonferencia javaslatainak megfelelően ezt a segítést a lelki-szellemi szolidaritás mellett anyagi áldozathozatallal is gyakoroljuk. Az elmúlt esztendő szép eredménye is (amelynek felhasználásáról lapunk következő számában adunk tá­jékoztatást) ösztönözze lelkészeinket és gyülekezeteinket, hogy a jövő vasárnap e célra szánt istentiszteleti offertóriuma jó bizonysága le­gyen testvéri segítő szándékunknak. JANIS MATULIS HETVEN ÉVES Janis Mat.ulis lett evangélikus érsek, Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora a közelmúlt­ban töltötte be hetvenedik évét. Ebből az alkalomból Rigában (Lettország, Szovjetunió) ünnep­séget rendeznek, amelyre dr. Fa- biny Tibor és dr. Vámos József teológiai tanárok is meghívást kaptak, akik május 22-26. között tartózkodnak Rigában. EV ANGELIKUSSÄG BURGENLANDBAN A burgenlandi evangélikus egyházmegye május 21. és októ­ber 26. között a fenti címmel Oberschützenben (Ausztria) kiál­lítást rendez, amelyen a nemes­kéri és soproni gyülekezet mű­tárgyai is szerepelnek. A kiállí­tásra kerülő tárgyakat az előírá­soknak megfelelően dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, mint a Gyűjteményi Tanács vezetője kí­séri eL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom