Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-26 / 17. szám

Kérdőjeles mondatok li az „igazi szelesség és hosszúság”? ähI vasárnap igeje A csontok prófétája Ezek 31, 1—14. A VELŐ IS KISZÁRADT MÁR azokból a csontokból, melyek a völgyet beborították Ezékiel látomásában. ,Nagyon sok csont volt.. . és már nagyon szárasak voltak.’’ Halomra gyilkolva feküdt ott az a sereg, mely egykor Izrael reménysége volt. Elvégezte munkáját rajtuk a rothadás, a hangyák népe és a tűző napfény. A Babilonba deportált zsidók úgy látták, hogy már túljutottak azon a határon, amíg még orvosolni és jóvátenni lehetett volna a romlást. Jeruzsálemet és a templomot a földdel tették egyenlővé, a nép java száműzetésben, az otthon maradtak a törvény és tanítás nélkül. A felmorzsolódás őrlő malmát megállítani nem, legfeljebb lassítani lehet egy befelé forduló, zárt é,létformába menekülve. Jézus tanítványai is ilyen reménytelen helyzetbe zuhantak a nagyheti események után, Két nappal előbb, mig el nem fogták, a győztest remélték Jézusban, János és Péter a sorsfordulat reményé­ben óvatoskodtak oda a főpap udvarába. Péter sírásának forrása a Jézus fölötti keserű csalódás kiábrándultsága is, hiszen a tűz mel­lől minden érzékével az oszlopsoron túlra figyelt, és hallotta az íté­letet. De Jézus meghalt, és a tanítványok csak emlékeikkel zárkóz­tak be a házba. EZEKKEL A CSONTOKKAL MI LESZ? Ezt kérdezte Ezékieltöl az Isten. A kérdés nem a feltámadás elvi lehetőségére vonatkozott. Ezékiel pedig együtt nyögött és kínlódott népével a hálái béklyói között. Csak ennyit tudott mondani: „Uram, Uram te tudod!” Te tudod, mit akarsz tenni. Pál apostol később kifejezi hitét, hogy „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok" (Róm 11, 29.). De még Jézus is a kereszten haldoklásában nem a feltámadás re­ménységére mosolyog, mint akit nem érint komolyan a halál, ha­nem az „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” két­ségbeesett viaskodásából ehhez a „vak” bizalomhoz jut el: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet”. Ezékiel azt is kifejezi vá­laszával, hogy ami történik, az az ÚR hatalmában van. Az ember lá­tóhatára, lehetőségeinek szűk határa fölött ott áll a Mindenható, az Űr. Ö szabad velünk szemben, nem köti semmi, csak amivel önma­ga kötelezte el magát, hogy nem érdemünk szerint cselekszik ve­lünk, nem bosszulja meg ellene való lázadásunkat, szeretete és ir­galma vezérli minden cselekvésében. Mindezt Jézusért teszi. Jézu­sért bánik vélünk úgy, mint gyermekeivel. Ezért keresztényként sem lehetünk „jólértesültek’’, az ŰR terve, szándéka és annak véghezvi­tele tekintetében. Az megdöbbentő, hogy amikor az Isten újat. nagyot készít teremtő erejével, akkor az ember néha azt gondolja, hogy minden elveszett. Mert elveszi mindazt, aminek alapján úgy gondolhatnánk, a mi erőnk, a mi hitünk és a mi bölcsességünk cselekedte meg (Bírák 7, 2.). Ezékiel abban az időben látta a esnntmező meoúiulását, amikor Izrael népének helyzete egészen reménytelen volt. Húsvét fénye ak­kor tört be a tanítványok sötét hitetlenségébe, amikor Jézus ügyét egyszer s mindenkorra veszve látták. Ezzel az egyházzal mi lesz? Húsvét után az 1. vasárnapon ez a mi kérdésünk. A fehérbe öltözött egyház (..fehérvosórnav” a vasár­nap régi neve) arra tanít minket, hogy Jézus feltámadásának ereje megújítja az egyházát. A mi időnk egyházát is! Az egyházat a mi soraink között is! Nem a rövidlátók, nem a naivak, nem a kor lé­legzetvételére és szivdohhanására érzéketlenek, nem a múlt ban gvö- kerezők hite ez. Azoké ez a reménység, akik rámeredtek a csont- mezőre, és miközben sírni szeretnének a látványra, elakad a léleg­zetük a kérdésen: Ezzel az egyházzal mi lesz? — és az ŰR kérdé­sére csak azt tudják dadogni: Uram. Uram, te tudod! EZÉKIEL MACA SEM GONDOLTA, hogy Isten következő szava prófétai küldetés lesz az ő számára. Micsoda értelmetlen és eszte­len dolog a csontoknak, a megszáradt tetemeknek prófétáim. És íme „.. . a csontok egymáshoz illeszkedtek .. . inak kerültek rájuk .. . hús növekedett. .. . bőr borította be őket . . ■ lélekszállt beléjük, életre keltek és talpra álltak”. Nem a feltámadás technológiáját kapjuk ezekben a szavakban, hanem a csodálatos hirt: Isten igéje életre kelti azokat, akik halottak voltak vétkeik és bűneik miatt (Ef 2, L). Az evangélium hirdetése nem hiábavaló. A Feltámadott Krisztus él és munkálkodik ebben a világban. Van Istennek népe ebben a világban. Illés gyötrelmére is azt fe­lelte Isten, hogy van 7000 térd Izraelben, amely nem hajolt meg a Baúl előtt. Istennek van prófétáló népe ebben a világban. Ennek a prófétá­idénak részesei vagyunk a Lélek sokféle ajándéka sokféle módján. Szóval vagy cselekedettel, szóval és cselekedetekkel, szó nélküli be­szédes tettekkel, sokszor senki áltat észre nem véve és számon nem tartva. Ő látja és tudja. Tekus Ottó I mád kozzunk! Üristen, mennyei Atyánk! Köszönjük Neked igédet, amellyel újjá- teremted a mi sokszor megfáradt, megcsontosodott életünket. Kö­szönjük, hogy feltámasztottad egyszülött Fiadat, a mi Urunkat, Jé­zus Krisztust. Köszönjük, hogy az ő halála és feltámadása által megújítod a mi életünket, gyülekezeteinket és egyházadat. Köszön­jük. hogy megadod a szolgálat lehetőségét a mi számunkra is. Ké­rünk, adj erőt a szolgálathoz, hogy soha meg ne fáradjunk a máso­kért, a gyülekezetért, az egyházért, a társadalomért, teremtett vilá­gunkért, a békéért való munkálkodásban. Ámen. Ef. 3, 17 b—19 A „nagy” jelzőt gyakran hasz­náljuk Istennel kapcsolatban: nagy Isten, nagy kegyelmű, nagy türelmű, nagy hatalmú, nagy böl­csessége Ezzel fejezzük ki, hogy emberi méreteinkhez és lehetősé­geinkhez képest egészen más nagyságrendű Isten hatóköre. Előtte mi mindig csak ámulha- tunk, rá mindig felsőfokú jelző­ket kell alkalmaznunk. Használ­juk is ezeket a jelzőket, mégis gyakran kapjuk rajta magunkat — vagy másokat —, hogy „kicsi” Istenünk van. Istenre is alkal­mazzuk a magunk korlátáit: ke­veset várunk tőle, keveset tulaj­donítunk neki, kis körben tart­juk lehetségesnek befolyását, ke­vesekre kiterjedőnek uralmát. Gyökéroka ennek mindig hitünk kicsisége. Kicsi hit: kicsi Isten, kicsi gyülekezet, kevés erő, kis jelentőségű szolgálat. Ha magunk keveset ragadunk meg Istenből, a Szentlélek bennünk végzett munkájából, akkor keveset téte­lezünk fel mindebből másokban is, a világban is. Nagyon elgon­dolkodtató az Efezusi levél ide­vonatkozó szakasza: „a szeretet- ben meggyökerezve és megala­pozva képesek legyetek megérte­ni minden szenttel együtt, mi az igazi szélesség és hosszúság, ma­gasság és melység; és megismer­jétek Krisztusnak minden isme­retet meghaladó szeretetét”. MAI TÉMÁNK EZT A KÉR­DÉST EMELI KI az apostoli ta­nításból: „mi az igazi szélesség és hosszúság4'? S ezt Istennek Krisztusban megjelent, minden ismeretet meghaladó szeretetével kapcsolatban kérdezi. Még engem is elért! — adhat­juk első válaszul a kérdésre..Aki saját szívét elzárja tőle, az mit se tudhat annak erejéről és melegé­ről. Pál apostol is híveit biztatja, hogy először is őmaguk gyökerez­zenek meg Krisztus szeretetében, hadd járja át őket is annak élte­tő ereje; vessenek alapot á szere­tet fundamentumán, hogy meg­tapasztalják annak szilárdságát, hordozó erejét, és úgy vonjanak le további következtetéseket má­sokra vonatkozólag. Aki a maga múltjának, saját szívének, eszkö­zeinek őszinte ismeretében éli át Krisztus üdvözítő szeretetét, az nem marad kétségben annak ha­tártalansága felől. A. szélesség és hosszúság itt félreérthetetlenül minden irányban való kiterjedést, korlátozatlanságot jelent. Mégpe­dig vízszintesen, az emberi kap­csolatok szintjén. A MAGUNK ÉLETÉBEN ÁT­ÉLT SZERETET győz meg ben­nünket afelől, hogy akkor mások sem esnek kívülre annak hatókö­rén, Ami velem történt, az meg­történhetik akárki mással is. Ami nekem osztályrészül jutott ingyen, ajándékként, méltatlan létemre, az miért volna elérhetetlen má­sok számára? Pl. más keresztyé­nek számára? Isten szeretete szé­lességének és hosszúságának a felfogása kiszélesíti szemünkben Isten népének határait. Kitárja a szívünket más keresztyének felé. A gyülekezetben nem látunk rangsorolást első- és másodrendű keresztyének, nagyobb vagy ki­sebb kegyelemben részesek kö­zött. „Mid van. amit nem kaptál, ha pedig kaptad, miért dicsek­szel vele. mintha nem úgy kap­tad volna?” (1 Kor 4, 7) — figyel­meztet Pál a'postol. Miért ne kap­hatná ugyanazt a másik is? Az igazi szélesség és hosszúság meg­értése tesz nyitott szívű, jóre- ménységü egyháztaggá, mások­ban is bizakodó, felőlük a leg­jobbat feltételező és javukra szí­vesen fáradó testvérré. Sőt, ugyanígy tudok tekinteni az én egyházam határain kívül­re is. Elfogadom a más felekeze­tű keresztyént is Isten gyerme­kének, hitét és szolgálatát a Szentlélek munkájának. Ebben sokat segít a szeretet határtalan­ságának a felfogása, ez az igazi ökumenikus magatartás alapja. MI AZ IGAZI SZÉLESSÉG ÉS HOSSZÚSÁG? Próbáljuk meg a helyes feleletet megközelíteni úgy, hogy az ellentétét alkalmazzuk Krisztus szeretetére Elképzelhe­tő-e az keskenynek, szűknek, ke­veseket magába fogadónak és rö­vidnek, hamar elfogyónak? Is­tenről azt tudjuk, hogy türelme hosszú, kegyelme nagy (Neh 9, 17), hogy „hosszan tűr érettünk, nem akarva, hogy némelyek el­vesszenek.” (2 Péter 3, 9). Elkép- zelhetjük-e Istent szűkkeblűnek, türelmetlennek, elzárkózónak? Jézus sokak bűnét hordozta és közbenjárt a bűnösökért (Ezs 53, 12). Az igazi szélesség és hosszúság Isten szeretetének és üdvözítésé- nek az egyetemessége. Nincsenek korlátái. Nincsen eleve kirekesz­tett, elfelejtett, reménytelen. „Megjelent az Isten kegyelnie minden ember üdvösségére” (Tit 2, 11), s a kegyelem mindenkinek elég (2 Kor 12, 9). „Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli és igazságot cselekszik” (Csel 10. 34). „Krisztusban nincs sem zsidó, sem görög, nincs sem szol­ga, sem szabad, nincs sem férfi, A templommal egyidősnek lát­szik az emeletes papiak, melyen kívül-belül nyomot hagyott az idő. Néhány éve lakók nélkül áll a hatalmas kert és porta köze­pén. A gazdasági épületek sora, a több száz ölnyi kert, mind az egykori gazdálkodó pap elődökre utalnak. Kovats Béla bácsi, akit lelkésztársai mind így szólítottak, 79 évével nesztora volt a vasi lel­készek közösségének és így halá­láig egyházunk legidősebb lelké­sze is volt. Ö szolgált itt évtize­deken át és talán utoljára lakta, mint lelkész, ezt az ódon épüle­tet. A NEMESKOLTAI GYÜLEKE­ZETBE ugyan lelkészutód nem került, de a lelkigondozás folya­matossága nem szűnt meg, ami­nek nagyon nyilvánvaló jelei is mutatkoztak azóta. A közel 200 esztendős és kívül nagyon meg­kopott templom épületét saját erőből renoválta a gyülekezet, Rác Miklós nádasdi lelkész pász­tori munkája indította el és éb­resztette fel a gyülekezet felelős­ségérzetét a temploma iránt. Az ő irányításával ment végbe a je­lentős munka, aki a saját gyüle­kezetének a» gondozása mellett, attól harminc kilométerre fekvő Nemeskoltai lelkészi szolgálatok ellátását is vállalta. Március 22-én a nagy munka eredményes befejezéséért ünnepi istentisztelet keretében adtak há­lát Istennek, melynek igehirde­tői szolgálatát df. Ottlyk Ernő püspök végezte, A közgyűlésen Rác Miklós be­számolt az építkezésről és a gyü­lekezet nagyon lelkes hozzáállá­sáról adhatott számot. Többek kö­zött elmondta, hogy a tíz faluban élő és körülbelül 500 lelket szám­láló gyülekezet két hónap alatt 124 ezer forintot adott össze a munkák elvégzésére. Valaki név­telenül 20 ezer forinttal járult a templomrenováláshoz. Az önkén­tes munkák Végzésére sem kel­lett noszogatni senkit. Külön ki­emelte Móricz Géza felügyelőt és Gáncs László gondnokot, akikre, mindig' lehetett számítani. De az egészséges testvéri kapcsolatok elmélyítését elősegítve Hehcz Jó­zsef római katolikus püspöki ta­nácsos, a helybeli gyülekezet lel­késze érdeklődésével, tanácsaival és állváriyanyaggal segítette a munkát. Ottlyk Ernő püspök szivbeli örömének adott kifejezést, ami­kor a nagy munka elvégzőit, a nádasdi gyülekezetét köszöntötte. Elmondta, hogy milyen nagy do­log az, hogy tudtak adni. áldozni, amikor a legtöbb mai ember csak kapni szeretne. Külön köszöntöt­te azokat, akik ebből az alkalom­ból jelentek meg az ünnepi isten­tiszteleten. Meleg szavakkal kö­szöntötte a Hazafias Népfront képviselőjét, a református és a római "katolikus lelkészt. — Az élet nem áll meg — fejezte be gondolatait — 1984-ben kétszáz esztendős lesz a templom. Erre az évfordulóra talán a templom belseje is megújulhat. sem nő”, hanem mindnyájan egyek vagyunk (Gál 3, 28). Isten az egész világot úgy szerette, hogy egyszülött Fiát adta halálra, hogy *aki csak hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3, 16). Nincs különbség, „mi mindnyájan a Jézus Krisztus teljességéből vettünk kegyelmet' kegyelemre” — vallja János evan­gélista is (János 1, 16). AZ ÜDVÖSSÉGNEK EZ AZ EGYETEMES LÁTÁSA tesz ben­nünket reménytelivé az egyhá­zért, sőt a világért is. Ez teszi bátorrá és bizakodóvá a szolgála­tunkat. Hívhatunk és biztatha­tunk mindenkit: Higgyj a Jézus Krisztusban és megmenekülsz. Szerethetünk mindenkit, szolgál­hatunk mindenkinek, és azzal bi­zonyítjuk meg, mi az igazi széles­ség és hosszúság — sokaknak bol­dogságára és Isten dicsőségére. Ferenczi Sándor református lel­kész köszöntésében arra utalt, hogy ez a templom rögtön el­árulja, itt szükségét érzik Isten igéjének. Hcncz József római katolikus püspöki tanácsos, Fábián Árpád szombathelyi püspök köszöntését is tolmácsolva elmondta, hogy műemléki felügyelője egyházme­gyéjüknek, és mint ilyen, átérzi, mit jelent megújítani egy temp­lomot. AZ ISTENTISZTELET UTÁN NÁDASDRA, az Őrség peremére utaztunk. Itt délutáni istentiszte­letre gyülekeztek össze a hívek, akiknek Ottlyk Ernő püspök hir­detett igét. A 31 éve önállósult és mindösz- sze 350 lelket számláló gyüle­kezet az elmúlt évben 80 ezer fo­rintért modernizálta a paplakot és renoválta a hozzá csatlakozó templomépületet is. De ismét nagy feladat megoldása előtt áll. A falu más részén álló harang­lábat a tanács közérdekű épület megépítése miatt lebontja, de egy két és fél mázsás és egy kisebb harangja valahol elhelyezést kér­nek. A tervük az, hogy a temp­lomépület mellé építenek egy tet­szetős harangállványt, s a haran­gok ott nyernének elhelyezést. Az Őrség talán hazánk egyet­len fában gazdag vidéke. A fa csodálatos anyag, ha mesteri ke­zek munkálják meg. Ilyen fából faragott mestermű ragadja meg a nádasdi templomba betérő fi­gyelmét, és amint megtudjuk a székelykapuk faragásaira emlé­keztető motívumokkal és közéjük rejtett keresztyén szimbólumok­kal harmonikusan és kiegyensú­lyozottan díszített, igen tetszetős oltár készítője, maga a gyüleke­zet lelkésze. Rác Miklós. Egy ré­gi, évtizedekig padláson heverő oltár felhasználásával és a gyüle­kezet felügyelőjének a segítségé­vel készítette ezt az igazi őrségi, faragott oltárt. REMÉNYÜK AZ, hogy amiről az egyedülállóan szép, bár egysze­rű oltár és a megújult épületek beszélnek, nemcsak egy rövid fel­lendülés .jele, hanem meghatáro­zói a gyülekezet élniakarásának és jövőjének. Köszeghy Tamás — KISKUNHALAS. Március 26—29. között igehirdetés sorozat­tal szolgált a gyülekezetben Nagy- bocskai Vilmos kiskőrösi igazga­tó-lelkész. A sorozat vasárnap délelőtt úrvacsoraosztással zárult. — SZÜLETÉS. Győri Gábor iharosberényi segérilelkésznek és feleségének, Tóth Katalin tanár­nőnek március 3-án első gyerme­kük' született. Neve: GÁBOR. DÁVID. A 15. unoka keresztelé­sét március 29-én a nagyapa, Győri János ny. lelkész végezte. „Isten kegyelmi ajándéka kiáradt Jézus Krisztus kegyelme által so­kakra .. — HALÁLOZÁS. Dr. Szeberé- nyi György rendelőintézeti főor­vos türelemmel viselt, hosszú szenvedés után elhunyt. Munka­társai, betegei, a gyülekezet tag­jai március 18-án kísérték utolsó útjára a kaposvári Keleti teme­tőben. „Jó, ha kegyelemtől erő­södik meg a szív.” — Lajtai László, a sátoraljaúj­helyi gyülekezet buzgó tagja és 41 éven át volt hűséges presbite­re 72 éves korában váratlanul el­hunyt. Temetése nagy részvét mellett március 27-én volt. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Az én Atyám házában sok hajlék van. Elmegyek, hogy helyet ké­szítsek nektek.” — Mosoni Zoltán, a miskolci gyülekezet hűséges presbitere 66 éves korában váratlanul elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mel­lett kísérték utolsó útjára az evangélikus temetőben, Szebik Imre esperes szolgálatával. Az el­hunytban Verasztóné Mosoni Edit lelkészi munkatárs édesapját gyá­szolja. „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én utaim nem a ti utaltok — ezt mondja az Űr.” — Özv. Pálóczy Bertalanná, sz. Róth Mária 78 éves korában Bu­dapesten elhunyt. Temetése Sá­toraljaújhelyen volt Szebik Imre esperes szolgálatával. Az elhunyt­ban Pálóczy László legyesbényei református lelkipásztor édesany­ját gyászolja. „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezz sem-' mi jótéteményéről.” Csepregi Béla Friss «dinién vlicszámolú w Xcnieskoháról és Nádusdrúl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom