Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-27 / 30. szám

Hilvallástól hitvallásig A barmeni nyilatkozat A TÖRTÉNETI HELYZETHEZ: 1933-ban a berlini egyetem hall­gatójaként éltem át a hatalomátvételt, a „németek óráját”. Sok „né­met keresztyén” (DC) is megtévedt, viszont nagy számban voltak olyan keresztyének, akik szerettek volna világosan látni és aggódva kérdezték: milyen órákat hozhat a világra a németek „órája”, milyen negatív hatása lesz egy olyan keresztyénségnek, amely egyetlen po­zitívumától, Jézustól elszakad, s milyen mélységesnél „mélyebb” sza­kadékba zuhanhat egy Jézustól mélységes távolságba került keresz- tyénség. Az e kérdésekkel viaskodó úgynevezett hitvalló keresztyé­nek látták, hogy állást kell foglalniuk, hiszen ennek elodázása na­gyobb bűn, mint az esetleges tévedés. ÍGY SZÜLETETT MEG 1934 májusában a hat tételből álló bar­meni nyilatkozat. Minden tétel három részből áll: a bevezető igéből, a tételből és a tévtanok elvetéséből. Most csak két tételt vallassunk akkori össze­függésben. I. „Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, csakis én ál­talam . . . aki nem ajtón megy be, gyilkos ... én vagyok az ajtó.” „Jézus Krisztus az egy szava (das eine Wort) Istennek . . . amint a Szentírás tanúsítja, ... Akiben bíznunk, Akinek engedelmeskednünk kell . . . Elvetjük azt a hamis tanítást, hogy az egyháznak az igehir­detés forrásául Isten ezen egy szava mellett és ezen kívül még más eseményeket, hatalmakat, személyeket, igazságokat Isten kijelenté­seként el lehessen vagy el kelljen ismernie.” Itt a reformációi „solus Christus”, egyedül Krisztus jut kifejezésre, illetve a Benne adott és az egyetemes kijelentés problémája. Ez nem dogmatika, ez izgalmas, időszerű igei állásfoglalás volt, de politikai kihatású. Jó figyelni!: „Benne bízunk”, hiszünk s egy akkori vallo­mást hozok: „Hitler, te velünk vagy. körülveszel bennünket, s hi­szünk benned” s „Akinek engedelmeskedünk” szemben ilyen vallo­mással „ha kötelességeinket teljesítjük Isten iránti kötelességeinket teljesítjük”. Isten kijelentése a „Krisztusban” Isten „egy szavában” a Krisz­tus eseményben s nem a történelem eseményeiben! Lásd: „1933. a kijelentés éve!” Előveszem a nem is jelentéktelen német keresztyén Hirsch professzor könyvét, „a németek órája az Istennel való talál­kozás” avagy egy német keresztyén: „A mi zászlónk, a mi vezérünk által Istennel vagyunk kapcsolatban.” Hová deformálódhat az álta­lános kijelentés a történelemben, de a természetben, a biológiában!: Isten akaratát „a teremtési rendben” is felismerjük, s a faj fajtól, nép néptől elkülönül az erősebb az értékesebb jogán... Nagy jelentőségű megállapítás a történelem irracionális megítélé­sével szemben a valóság józan megítélése, s ocsúdáshoz segített a sodródásban. Az intranzigens állásfoglalás az 1. és 2. hitágazat hamis szintézise ellen akkor a sodródásban hangos megállj kiáltáshoz se­gített ! II. A második tétel arról szól, hogy „Jézus Krisztusban nemcsak Isten bűnbocsánatát kapjuk, hanem Benne ugyanolyan komolysággal kifejeződik Istennek egész életünkre vonatkozó igénye... elvetjük azt a hamis tanítást, mintha lennének az életnek olyan területei, me­lyekben nem Jézus Krisztushoz tartozunk ... s ne lenne szükségünk megigazulásra s megszentelödésre” — életújulásra. Jó a sorrend: bűnbocsánat, engedelmesség, megigazulás megszen- telődés. De: felelősség életünk vallásos és profán szférájában Luther kifeUazéSével élve a „két birodalomban” az egyházban és az állam­ban; a társadalomban. A hit és engedelmesség elválaszthatatlansága akkor fogalmazódott meg, amikor a gyűlölet elhatalmasodott, s ezt nem lehetett vissza- vonultságban nézni. A 2. tétel ellen voltak ellenvetések konzervatív lutheránus körök­ben olyanok között, kik dualisztikusán, statikusan értelmezték a 2 birodalomról szóin tanítást. Helytelen értelmezés veszélye ugyan­úgy megvan, mint Krisztus királyi uralmának helytelen klerikális értelmezése. Az életnek minden „területe”, Luther szavával „a Ta­nácsház” is Krisztus regimentje alatt áll. Ez hit kérdése. De a „tevékeny hithez a tett, a szeretet is hozzátartozik”. A szol­gáló szeretetnek nincsenek normái, Ennek jegyében kell esetről eset­re döntenünk Isten színe előtt józanul. A 2 birodalomról szóló tanítás nem mentesíthet a keresztyén fe­lelősséggel hozott döntések alól, sőt, akik akkor a kettő közötti dina­mikus összefüggést felismerték, itt a „végső előtti”-ben a végsőkig elkötelezetten élték meg keresztyén felelősségüket. Lehel Ferenc A derű és mosoly csendes szigete EVANGÉLIKUS EGYHÁ­ZUNK DIAKÖNIAI SZOLGÁLA­TÁT IS drágakővel verték ki. Egyik csiszoltabb, szikrázóbb, a másik fénye még tompa. A mö­göttünk levő évtizedben óriási ál­dozattal hoztuk rendbe, fejlesz­tettük intézeteinket. S az, aki 5—10 éve látta otthonainkat, s ma lép be kapuin, elálmélkod- hat. Mintha házszámot tévesztett volna. Legtöbbjére alig lehet rá­ismerni. Gondos, ügyes tervezés­sel, szakértelemmel és a gyakor­lati szempontok messzemenő szem előtt tartásával történtek a korszerűsítések, fejlesztések. Ez volt a tapasztalatom Nyíregyhá­zán, a Szeretetotthonban is, ahol a „nagy ugrás” 1976-ban ment végbe. Addig is állt egy szerény épület az Eötvös utca 2-ben. E guggoló, földszintes sarokház és tenyérnyi kertje felett megállt az idő. Körülötte rohamlépések­ben fejlődött ia város, ablakai alatt elsuhantak jólétünk státus- szimbólumai, a kényes igényű gépkocsik, de ez az épület 1941 óta aludta „Csipkerózsika álmát”. Valójában Endreffy Jánosné ott­honvezető és a 15—16 idős asz- szony szerénysége és igénytelen­sége tette lehetővé, hogy ilyen körülmények között is folyhatott a munka. 1976-ban azután egy csapásra felsorakozott ez az otthonunk is a város színvonalára. Négy szo­bával bővült, konyhát, kamrát, raktárt építettek hozzá előírás szerint, bővítették az üvegezett, hosszú verandát, amely étkező- helyiségül szolgál, s a régi ebéd­lőt átalakították társalgóvá. Ugyanakkor központi fűtéssel látták el az intézetet. Ma 9 szo­bájában kereken 20 gondozottat tudnak elhelyezni. ÍGY FELSOROLVA EZEK RI­DEG ADATOK. Be kell azonban térni, meg kell tapogatni a fala­kat, a bútorokat, hogy e száraz tények megelevenedjenek, moz­gásba jöjjenek és rendeltetésük­nek megfelelően szolgálják a la­kók kényelmét. Itt van pl. az üvegezett veranda, egy széles szobák előtt húzódó „ folyosó, amely virágokkal van tele. A kora tavaszi nap a legszebb Szinyei Merse-képet varázsolta belőle. Csupa fény, „plein-air”, az impresszionizmus csodája. In­nen szökik a világosság a szo­bákba, amelyekben 1—2 ágy, tisztaság és kényelem tanyázik. 5 ha kitekintünk a zsebkendőnyi kertre, a természet korlátok közé szorított területére, küszöbét sejt­jük a végtelennek. A társalgó kényelmes bútorai­val az otthonosság meleg érzését őrzi. Üldögélnek benne az öre­gek, s „társalognak”, kézimun­káznak, olvasnak. Bensőséges közösségbe csalogatja a lakókat, ugyanúgy mint az otthon maga is, a szélrózsa minden irányából. Gavlasz Vilmosné Ózdról került ide, Földvári Irén Szarvasról, mások Nyíregyházáról, az otthont biztosító városból. Az élet halk, csendes szívveré­se mindennap és óra. S amikor együtt ülnek ezüstösen csillogó hajkoronák alatt egy-egy élrobo­tolt élet utáni pihenőállásban, olyan paradox, olyan bieder- meieri minden. Dr. Nitnausz Bé- láné mellől elszólította Isten fér­jét, gyermekeit. Teljesen egyedül maradt. Hét éve él itt. „Nem perelek a jó Istennel, de „a miért?” gyakran felvetődik ben­nem. „Az idős asszony könnyben úszó szemmel tekint vissza és előre. Sik Árpádné három éve került ide állami szociális ott­honból. „Az volt a vágyam, hogy hivők közé kerüljek.” Vágya tel­jesült, s most 84 éves kora elle­nére kézimunkázik és megtakarí­tott pénzével a külmissziót tá­mogatja. Földvári Irén nyugdí­jas tanárnő 1973-ban lépett be. Tanyán, osztatlan iskolában ta­nított. Miniszteri kitüntetése még ott csillog lelkében, hálás, hogy amikor kihaltak mellőle rokonok és barátok, e csendes szigetre ve­zetett útja. Uhrin Mária félig béna, 76 éves, Nyíregyházáról jutott az otthonba. Idejének nagy részét olvasással tölti. Gavlasz Vilmos­né gyári munkás özvegye, Özdon 6 gondozta a templomot, most őt gondozzák. Kézimunkázik szinte egész nap, legkedvesebb olvasmánya az Evangélikus Élet. Lőrinczy Gáborné fia evangélikus lelkész Erdélyben, Horkay Belő­né evangélikus lelkészözvegy, Palotai Gizella nyugdíjas diako­nissza. íme, egy pillanatfelvétel az otthon lakóiról. Ülnek a tár­salgóban, tesznek-vesznek, moso­lyognak, ha megkérdezik őket, nagyot hallanak és gyengén lát­nak, s ha olyan vizekre vitorlá­zunk a beszélgetés kapcsán, ahol valaha zátonyra futott életük hajója, sírva fakadnak, öregek. Egymás mellé sodort falevelek, de e falevelek Isten tenyerén pihegnek. A gondoskodó szeretet megtöri az élet viharait körülöt­tük. IGEN, A GONDOSKODÓ SZERETET! Amely négy gondo­zó és a vezető nővér, Endreffy Jánosné személyében realizáló­dik. Endreffy Jánosné kereken 20 éve látja el ezt a minden te­kintetben bonyolult munkakört. Pontosan emlékszik, hogy 1936- ban kezdődött itt a diakóniai szolgálat internátusi, árvaházi és öregotthoni vonalon. De akkor még csak bérleményben állt ren­delkezésül egy családi ház. 1941-ben Bogár Lajos és felesége ajándéka volt ez a ház, amely­ben a munkát szakadatlanul diakonisszák végezték. A fenn­tartó kezdetben az egyházközség, később az egyházmegye volt. Ha folyt is kisebb-nagyobb döcce- nőkkel a munka, nagyobb beru­házásra soha nem gondolhattak. Négy éve azután egy hagyaték­ból, Gyülekezeti Segélyből, az egyházközség adományából és sa­ját megtakarított pénzükből si­került modernizálni az otthont. A korszerű fűtés, a nagyobb re­zsi szükségessé teszik a köztámo­gatást. A nyíregyházi gyülekezet az elmúlt évben 100 ezer forint segélyt adott. De az otthon is segít magán. Szoros kapcsolat bontakozott ki a gyülekezettel. A gyülekezet asszonyai lisztet, tojást vásárol­nak, s itt közösen az otthon la­kóival csigatésztát készítenek, amelyet eladnak. A -múlt évben 22 ezer forint jött így össze. De sokkal nagyobb az erkölcsi haszna ennek a munkának. Hi­szen összekapcsolódnak, barátkoz­nak gondozottaink a gyülekezet tagjaival, akikben így elmélyül a diakóniai felelősség, — bizonyít­ja lelkesen Endreffy Jánosné. — „Közös kézimunka-délutánjaink is vannak, amelyeken tájjellegű kézimunkákat készítenek, kiállí­tanak, s eladják. Némi bevéte­lünk ebből is akad”. ENDREFFY JÁNOSNÉ DERŰ­JE, MOSOLYA tükröződik az egész otthonon. Lakókon, dolgo­zókon, kerten, szobákon. Tiszta­ság, csend, nyugalom és békes­ség oázisa az otthon. Endreffyné diakonisszaként kezdte, majd lelkészné lett. most özvegy. S talán a legnagyobb gondunk, hogy nyugdíjba kíván menni. Két évtized vezető szolgálata pél­damutató volt. Az otthon vezető lelkésze Bo- zorády Zoltán. Naponta tart áhítatot a lakóknak. Fiatal, tele van tervvel, ambícióval. Isten áldása legyen munkáján, de azo­kon is, akik belefáradtak a szol­gálatba. s akik tovább viszik a szolgálat terhét. Rédey Pál AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA AZ EMBERI JOGOK PROGRAMJA Dr. Theo Tsc.huy svájci meto- program célja, hogy összefogja dista lelkész (55) elfogadta a meg- a Helsinki Záróokmányt aláíró hívást, hogy az Európai Egyhá- európai és észak-amerikai egyhá­zak Konferenciája emberi jogok zak ez irányú tevékenységét programjának titkára legyen. A „Megbékél as Emlékezés Kaffka Margitra ELSŐ NAGY nőírónk Kaffka Margit. Az irodalomtörténet megörökítette a költő Petrőczi Kata Szidónia és a prózaíró Bethlen Kata nevét, de Kaffka Margit jelentőségben túlszárnyalja őket. A vi­lágirodalomban sem igen található eny- nyire asszonyias jelentős író több. Napjainkban ünnepeljük születésének százéves évfordulóját. Mi magyarázza Kaffka jelentőségét? Értékesek a versei (Ady „ragyogó szavú magyar költőnek” mondja), jelentősek a prózai művei is (Móricz „pompásan szár­nyas írói tehetségnek” tartja), á Színek és évek című regényében és több novel­lájában pedig egyetemesen maradandót alkot. A modern nő problémái izgatják, a ré­gi világból kibontakozó új asszony em­beri, erkölcsi, hivatásbeli és társadalmi problémáinak megoldását kutatja láza­san. Témavilágának sajátosságán túl ma­gas fokú kifejező és ábrázoló művészete, valamint a látás, az ízlés, a stílusnyelv asszonyain gyengéd színeződöttsége teszi értékessé életművét. AZ ASSZONYI SORS TRAGIKUMA íratja meg vele Az asszony ügye című cikkét. Felpanaszolja évezredes kiszolgál­tatottságukat, szenvedésüket, könnyüket. „Az életlehetőségek kiterjesztését” kíván­ja. „Bányássza ki az emberasszony ma­gából — írja — azokat a nagy, eltemetett, rég pihenő teremtő értékeket, amelyekkel adós a világnak, s amelyek nélkül bizo­nyosan hiányosabb a világ.” Ahány verse, novellája és regénye ez­zel a kérdéssel foglalkozik, mind más-más oldalról érzékelteti a nő sorsát. Megsaj- náltatja velünk a kiszolgáltatott, kiábrán­dult, a sorsával tehetetlen, a hétköznapi gondokon felőrlődő nőt. Együttérzést kelt bennünk a sorsa ellen lázadó, a szűkös életformából kitörő, az önmagát tisztán megőrző, a helyét, igazát kereső, a jogai­ért perelő nő iránt. Megcsodáltatja az ol­vasóval az eszményt kereső, a kétkedés és a hit közt hányódó, a célratörő, a ke­reső munkát, hivatást vállaló, a teljesség­re vágyó nőt. A KÍSÉRLETEZÉS' ÉVEI UTÁN ver­seiben saját hangjára lel. A tájékozódás, a keresés, a nyughatalan lélek megnyug­vás vágya, a világ titkainak ostromlása, a tisztánlátás hajszolása verseinek lírai tartalma. Nemegyszer használ szimbólum­ként érzéseinek, gondolatainak kifejezésé­re bibliai képeket (Magdolna, Legenda, Bethánia, Lóth asszonya). A Te Deum cí­mű versében (1918) a világháború bor­zalmain háborgó lelkét nyugtatja: ,.Ö. da­loljuk most! / Te Deum! —, csak így ér­teni ezt meg. / Hazák és utak felett az Isten.” Mély értelmű a Felföldi románc jelképve: a szüléssel, a születéssel — és tovább lépve a képzettársítás útján: az újjászületéssel — „megbékél az Isten és a nő”. Elbeszélései valósághű képet festenek a századforduló magyar társadalmának, asszonyának életéről, mindennapi prob­lémájáról. A novella meghitt világa mó­dot nyújt Kaffka megfigyeléseinek, élmé­nyeinek bensőséges rajzára. Novelláinak jó része időálló érték. Fel kell figyelnünk újtestámentumi tárgyú írásaira is (Mir­jam, A tarzuszi, Az Arimathiai . . .). Felgyülemlett nyersanyaga, tapasztala­tai és élményei a széles sodrású regény formáját .(kívánják. A századfordulónak három, egymást követő nőtípusát ismer­hetjük meg a Színek és évek, a Mária évei és az Állomások című regényeiben: a múlt áldozatát, a tragikus kezdet hős­nőjét és az új világ „győztes” asszonyát. A Színek és évek a legmaradandóbb a re­gényei közt. Az európai regény történe­tének is jelentős állomása ez az asszocia- tív-emlékező regényforma. A regény egyetlen asszony története, és ezen át nagyszabású képe a vidéki nemesség zül­lésének. széthullásának. Művészi ábrázo­lásmódjának erejét mutatja, hogy a sze­replők életével meg tudja jeleníteni tár­sadalmának, korának viszonyait is. Az egyén rajza nála társadalomrajzzá mé­lyül. A Két nyár című regénye (1916) irodalmunk első műve a nagyvárosi sze­génység életéről. ALIG VAN PRÓZAÍRÖNK, akinek írásaiban ennyi apró megfigyelés a min­dennapok életének ennyi tipikus mozza­nata hitelesítené az ábrázolás hűségét. Asszonyos aprólékossággal raktározza el magában és vetíti elénk, amit öt éber érzékével környezetéből észrevesz. A XX. század első két évtizedében al­kot. Az amúgy is bonyolult korszak még ziláltabbá válik a világháború éveiben. Minden zavaros, „minden szerte van” — állapítja meg egy szereplőjével. A teljes­séget szeretné érzékelni, és csak a dara­bokra tört egésznek a részeibe fogódzkod­hat. így sodródik az impresszionizmushoz. Kusza kora. társadalma az impressziók színes mozaikjaiban mutatható csak be, ezek azonban az olvasóban végül is egysé­ges képpé formálódnak, világos mondani­valóval. Arra törekszik, hogy minél tö­retlenebből adja vissza a látványt, a be­nyomásait, a hozzájuk fűződő hangulattal együtt. Ezért van annyi festői jelző, ér­zékletes thasonlat, hangulatfestő kép az írásaiban. Mindezen felül' érzelmileg gazdagon színezett az írásmódja, nőiesen gyengéd, asszonyian lágy. Gondoljunk többek kö­zött a Pétiké jár című közismert versére! KAFFKA ÉLETE kálváriás élet. A köz­napok gondjai, gyermekének nevelése, a. lélekőrlő küzdelem az idővel, hogy írhas­son, a mostoha könyvkiadói viszonyok felőrlik erejét. Halálra hajszolja magát. 1918 telén agyonhajszolt szervezete már nem bír ellenállni az Európa-szerte dü­höngő spanyoljárványnak. Egy napon temetik fiával együtt. Az utókornak hálásabbnak kellene len­nie életmunkájáért! Vajda Aurél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom