Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-04 / 18. szám

Evangélikus Bet

XLV. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1980. szeptember 7. Ára: 4,— Ft.

Az Északi-tenger partján fekvő WILHELMSHAVEN-ban (NSZK) „Magyar Het”-et rendeztek, melynek keretében hangversenyek, kiállítások (festmény, népművészet, könyv, hanglemez stb.) voltak a 100 ezer lakosú városban. Többek között szerepelt a Corelli Kamarakórus Ella István orgonaművész vezetésével, továbbá Geiger György művész. A Magyar Hét keletében a Városi Díszcsarnokban evangélikus istentisztelet is volt, melynek igehirdetői szolgálatára Káldy Zoltán püspököt kérték fel. Az istentiszteleten 2000 ember volt jelen. Két énekkar is szerepelt. Az evangélikus gyülekezetek kérésére az igehirdetés köznontiában ez a kérdés volt: „JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD.” Az alábbiakban közöljük az igehirdetést:

Mindenekelőtt hálásan megköszönöm a bizalmat és szeretetet, mellyel meghívtak városukba igehirdetői szolgálatra a „Magyar Hét” keretében.. Köszönöm, hogy ebben az esztendőben „Magyar Hetet” rendeztek. Ezt köszönöm magyar népünk nevében is. Bizonyára ez a nap segíti a ti népetek és a mi népünk barátságát, a két nép közötti bizalmi légkör növekedését. De hálás vagyok azért is, hogy magyarországi evangélikus—lutheránus egyházunk képviseletében is végezhetek szolgálatot közöttetek és az evangélium hirdetése által eszköz lehetek a két egyház testvéri közösségének mélyítésében. Istenünk tegye gyümölcsözővé mindkét nép és mindkét egyház számára ezt a napot.

A gyülekezet vezetősége azt kérte, hogy az Űrtől tanult imádság második kérése legyen prédikációm témája: „Jöjjön el a te országod!” Bizonyára tudjátok, hogy ez volt a témája ez év május közepén az ausztráliai Mel- bourne-ben tartott Világmisszió és< Evangélizáció világkonferenciának is. Ügy látszik, Isten világszerte ráirányította a keresztyének figyelmét a Mi Atyánknak erre a kérésére. Lehet, hogy ennek egyik oka az a helyzet, amelyben a világ és az emberiség él. Melbourne-ben a Világ- konferencia előadóinak többsége — az újságok híradása szerint — szomorúan és nyugtalansággal beszélt az emberiség jelenéről és jövőjéről. Szóltak a háború újra felidézett szelleméről, százmilliók éhezéséről, a fegyverkezési versenyről, a szegény és gazdag országok közötti szakadék növekedéséről, gazdasági igazságtalanságokról, egyes népek embertelen elnyomásáról, faji megkülönböz- . tetősről, a környezet rohamos elszennyeződéséről. és még sok más nehéz problémáról, amelyekkel küzdenek a népek, családok és egves emberek. Mindezeknek az árnyéka rávetődik világunkra, az emberiség közös otthonára, a Földre. Emiatt szetre a világon az emberiség széles rétegeit megkísérti a pesszimizmus, a kiábrándulás és arról beszélnek, hogy az emberiség szinte tehetetlen azokkal a démoni erőkkel szem- b°n, amelyek hatalmukba akarják venni a világot és benne az emberiséget. Mintha Isten meggyengült volna, mintha kiensed- te-volna kezéből a világot. Sokan mondják, hogy ez a helyzet is ösztönzi a Jézus Krisztusban hivő embereket, hogy szinte sürgessék Istent: „Jöjjön el a Te országod!”

Jövendőbeli ország

De miféle „ország” eljövetelét kérjük? Ha kémünk kell, hogy jöjjön el, akkor ez az ország elsősorban jövendőbeli ország. A jövőben valósul meg. Olyan ország. amelyre az embernek várnia kell, mint a magvetőnek az elvetett mag kikelésére, szárb.a szökkenésére és gyümölcstermésére. Ez az ország onnan felülről

Jöjjön el a Te országod

Káldy Zoltán igehirdetése Wilhelm shaven ben

jön. Istentől jön. Eljövetele nem függ az ember cselekvésétől. Isten maga valósítja meg, hozza el. Az emjjer csak keresheti és elfogadhatja. A történelem folyamán mindig voltak olyan rajongó cso- ; portok, melyek azt hitték, hogy ők maguk, emberi erővel és akarással „felállíthatják” Isten országát, de mindig kudarcot szenvedtek. Sem etikai erőfeszítésekkel, sem politikai aktivitással nem lehet az Isten országát a Földön kikényszeríteni. Csak egyet tehet az ember: imádkozik érte: „Jöjjön el a Te országod.” Mindezt azért hangsúlyozom ilyen nyomatékosan, mert a nyugati országokban nemgyeszer találkoztam olyan felfogással, miszerint mi, keresztyének ott Keleten azt gondoljuk, hogy Szociális erőfeszítésekkel megvalósíthatjuk Isten országát a földön. Ezt mi nem hisszük. Egyedül Isten hozza el az Ö országát emberi közreműködés nélkül. Ez az Ö csodája lesz!

Ezzel azonban Isten országáról még csak azt mondottuk el, hogy az jövendőbeli ország, de még nem szóltunk a lényegéről.

Isten uralma

Ha az Isten országa lényegét keressük, akkor az Ótestámentom felől kell tájékozódnunk. Ott az Isten országa az Isten uralmát jelöli meg a teremtettségben: „Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik” — mondja a zsoltá- ros (Zsolt 103, 19). Éspedig úgy uralkodik, hogy senki le nemgyőzheti. övé a végső győzelem. Ugyanakkor azokat, akik alávetik magukat uralmának és engedelmeskednek neki, megszabadítja az „idegen istenektől”, a bálványoktól. így beszél erről Ézsaiás: „Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük” (Ézs 26, 13). Mindez azt jelenti, hogy az Isten országa nem egy bizonyos „körzet", egy „ország”, hanem a dolgoknak és életnek egy új rendje, amelyben egyedül Isten uralkodik. Az Üjtestámentom pedig arról tesz tanúságot, hogy ebbe az új rendbe beletartozik Jézus Krisztussal való teljes élet- közösség, az új ég és az új föld, és az is, hogy halál és fájdalom, könny és szenvedés nincs többé. Ellenben van „igazságosság, béke és öröm” (Rm 14, 17).

Reménységben

Nagy boldogság számunkra, hogy van ez az ország, amelyben Isten egyedül uralkodik és minden bálvány ledől. Jó tudnunk, hogy ott nem lesz bűn és halál. Jó tudnia az éhezőnek, hogy ott nem lesz éhség, az elnyomottnak, hogy ott nem lesz elnyomás, az igazságtalanságot szenvedőnek, hogy ott igazságosság lesz, a faji elnyomás alatt élőnek, hogy ott nem lesz faji diszkrimináció. Mindennek a tudata már most fényt vet földi utunkra. Egy magyar költő azt írja: „A reménység zöld csillagai alatt járunk!” Mégis, ha. csak ennyit tudunk elmondani Isten országáról, és csak a jövendő világra fordítjuk az emberek figyelmét. ezzel nem tereljük-e el figyelmüket a földi realitásokról, a bűntől és nem bénítjuk-e meg őket a földi igazságosságért való harcban? Nem idegenítjük-e el az embereket a földi élettől, és annak megoldásra váró felado.tai- tól? Nem kell-e arra is gondolnunk, hogy nemcsak mennyéi otthonunk van, hanem földi is,

nemcsak mennyei polgárok, hanem itt a földön is egy ország polgárai vagyunk. Nemcsak Jézus asztálközössége van, de van földi asztalközösség is, amelynek kenyeret kell adnunk. A jövendő Isten országára való figyelésünk nem okoz-e feszültséget és ellentmondást bennünk?

Jelenvaló ország

Ezekre a kérdésekre akkor kapjuk meg a feleletet, ha figyelünk arra, hogy Isten országa nemcsak jövendőbeli ország, hanem úgy beszél arról -Jézus, mint amely már most egyben jelenvaló is.

Mind Keresztelő János, mind Jézus ezzel kezdi igehirdetését: „Betelt az idő, és egészen közel van már az Isten országa” (Mk 1, 15). Jézus szavaiban újra és újra hangzik ez a jó hír, hogy Isten országa nincs többé ■ ködös messzeségben vagy elérhetetlen magasságban, hanem betört ebbe a világba. A farizeusoknak arra a kérdésére, hogy „mikor jön el áz Isten országa” azt feleli: „Az Isten országa már közöttetek van" (Lk 17, 21). Még szemléletesebben jelenti ezt ki Jézus, amikor ezt' mondja: „Ha viszont én Isten Leikével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.” Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős ember” (Mt 12. 28—29). Rt Van tehát az Erősebb, aki na- gvobb- Salamonnál és Jónásnál, Keresztelő Jánosnál és a templomnál Igen, elérkezett az Isten országa és megtelepedett ezen a földön.

Jézusban van jelen

Ha azt kérdezzük, hogy mi módon van jelen a mi világunkban Isten országa, akkor egy személyre, magára Jézus Krisztusra kell mutatnunk. Őbenne van jelen a földön az Isten országa. Az Ö szavaiban és tetteiben jön hozzánk a jövendő ország már itt és most. Aki Jézussal találkozik, az többé nem úgy néz Isten országára, mint amely tíz vagy ezer esztendő múlva jön el, hanem úgy, mint amely Jézus személyében oda jött hozzá. Azt is mondhatjuk, hogy a jövendő és a jelen Jézusban van összekötve és Isten országa Benne realizálódik számunkra.

Az Isten országa jelenvalóságának megvannak a jelei, amelyek szinte láthatóvá és hallhatóvá teszik Isten országát számunkra. Amikor Keresztelő János a börtönből megkérdezteti Jézust: „Te vagy-e az Eljövendő vagy mást várjunk?” Jézus így felelt: „A vakok látnak és a sánták járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11, 3—5). Ehhez kell újra hozzátennünk Jézusnak azt a kijelentését, hogy a démbnok kiűzése is jele Isten országa jelenvalóságának. Igen, azáltal, hogy emberek meggyógyulnak, megszállott és megkötözött emberek szabadokká lesznek, és hogy hangzik az evangélium, hallhatóvá, láthatóvá és megfog- hatóvá válik, hogy Isten országa elérkezett.

Az evangélium hirdetése

Igen, az evangélium hirdetése jelzi, hogy a jövendő Isten országa már itt van. Ez az evangélium arról ad hírt, hogy Isten odaadta Fiát a kereszten, hogy, aki hisz

Benne, el ne vesszen, hanem örök élete íegyeh. Az evangélium hírül adja, hogy Jézusban bűnbocsánatunk, életünk és üdvösségünk van. De ez az evangélium hatalom is, melyen keresztül Isten ereje, dünamisza munkálkodik a világban. A-z evangélium által Isten meg tud szabadítani a bűn bilincséitől és szabaddá tud tenni. ' Ez az evangélium már most el tudja érni egyének, családok. és közösségek életében azt, ami a jövendő Isten országát elsősorban jellemzi. Azt, hogy Isten uralkodik, ő kerül az első helyre életünkben és elvégzi, hogy „ne legyenek más isteneink”. Ez az evangélium így démon- űzést is végez életünkben és a világban. Azért hirdettetik, hogy kiűzze az egyének életéből azt, ami rabságban tart, megkötöz, istentelenné és embertelenné tesz, ami az emberi személyiséget és méltóságot megcsúfolja. Kiűzi a családokból a házastársakat egymás ellen uszító, a gyermekeket a szülőkkel szembeállító, az öregek meg nem becsülésére szító démonokat. Isten ezen az evangéliumon keresztül meg akarja törni á háborút, az éhséget, a fegyverkezést, a társadalmi, politikai és gazdasági igazságtalanságokat, a népek között gyűlöletet szító démonok hatalmát. Mert ne felejtsük el, hogy amikor Jézus korában hangzott az, hogy „a szeaényeknek evangélium hirdettetik”, azt nemcsak lelki értelemben vették, hanem egészen materiálisán is. Jelentette azt is, hogy a testi értelemben szegények, a testi értelemben foglyok és testi értelemben elnyomottak is megszabadulnak. nemcsak a lelki szegények és lelkileg rabok.

Diakónia

Külön is figyelnünk kell arra, hogy Isten országa megérkezésének jele — Jézus szerint, hogy „a vakok látnak és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, és a süketek hallanak, halottak támadnak fel” (Mt 11, 5). Azt is mondhatjuk, hogy Isten országának elérkezését az evangélium hirdetése mellett, a diakónia jelzi. Azáltal, hogy Jézus tettei betegeket gyógyítanak meg és szenvedéseket szüntetnek meg, jelképesen már most felragyog a jövendőben végbemenő, mindent átformáló változás, amikor Isten mindenki szeme láttára uralkodik, és amikor többé nem lesz már könny, betegség, szenvedés és halál. A diakóniában tehát már most felragyog valami, a jövendő teljességéből és tökéletességéből. Itt újra kitűnik, hogy Isten országát nem lehet elspiri- tualizálni, egyszerűen lelki szférába szorítani. Az Isten országa az embert az 6 teljes egzisztenciájában ragadja meg, nemcsak lelkiségében, hanem testiségében is. Amikor a gyülekezetek ma diakóniáról hallanak, azonnal

szeretetintézményekre gondolnak, amelyekben öregeket, elhagyottakat, betegeket, fogyatékos embereket ápolnak. Kétségtelenül ez is diakónia. Jó, hogy ezekben 'az intézményekben folyik a munka, drága jeleként annak, hogy elérkezett az Isten országa. De amit az Újszövetség a diakóniának nevez, az ennél sokkal több, sokkal szélesebb. Mindenesetre, jelenti azt is, hogy a gyülekezetben a szeretet cselekedeteit kell gyakorolnunk a betegek, az öregek, a magánosok között, de azt is jelenti, hogy a gyülekezeteknek és az egyháznak diakóniát kell végezni a társadalomban és az emberiség nagy családjában. Nem elég az egyháznak azt mondaniuk, hogy a mi feladatunk az evangélium hirdetése, mert ezzel az elérkezett Isten országának csak egyik jelét mutatjuk meg. A gyülekezeteknek fáradozniuk kell társadalmi síkon és világviszonylatban is az éhség, a szegénység, a kizsákmányolás, mindenfajta elnyomás megszüntetéséért. Hiszen Isten országa az „igazságosság, béke és öröm” országa (Rm 14, 17). Jézus ugyanis így küldte ki Isten országa követeiként tanítványait: „Menjetek el és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa. Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki Ördögöket” (Mt 10, 7—8).

A régiben as új

Legyen világos előttünk, hogy Isten országának a földre való betörése nem tette a földet mindenestül és maradéktalanul Isten országává, valamiféle paradicsommá. Nem arról van szó. hogy a régi bűnös világot felváltotta Isten országának új világa. Még együtt van a régi és az új. De máris itt van a régiben az új is.

Ide jött hozzánk. Jézus szavai szerint abba „be lehet lépni”. Van egy magyar népdah.melynek első mondata így hangzik: „Leszállt közénk a mennyország.-” Igen, lehetséges, hogy leszáll közénk Isten országa Isten igéjében, a szentségekben, Isten rajtunk végzett diakóniájában. Leszáll a szívünkbe és oda békességet, örömöt hoz. Beszáll az otthonunkba, és így az darabja lesz az Isten országának .békességet, boldogságot, családi harmóniát, szülők tiszteletét, 'a gyermekek iránti felelősséget, az öregek megbecsülését, a nemzedékek közötti szeretetet hozva. Beszáll az egyházba — hiszen az egyház nem mindenestül az Isten országa, nem .identifikálható azzal — és hoz felekezetek közötti nyitottságot, megértést, továbbá diakóniát, továbbá diakóniai lelkületet, a teremtett világ iránti felelősséget, és az evangélium továbbadásáért, a misszióért való erőteljes fáradozást, hogy minél többen megszabaduljanak a démonoktól, az idegen istenektől, és minél többen szolgáljanak és engedelmeskedjenek Istennek.

(Folytatás a . oldalon)

A Lutheránus Világszövetség európai konferenciája

Tallinnban (Észtország, Szovjetunió) szeptember 6—13-ig Európa evangélikus egyházainak konferenciáját rendezi meg a Lutheránus Világszövetség. A Magyarországi Evangélikus Egyház háromtagú küldöttséggel vesz részt: dr. Káldy Zoltán püspökelnök vezetésével Harmati Béla és Káposzta Lajos lelkészek a delegáció tagjai. Meghívást kapott még előadás tartására dr. Nagy Gyula teológiai tanár is, akinek témája: „Igehirdetés az egyes emberen és a társadalomban végzett szolgálat révén.” A konferencia témáinak súlypontja az igehirdetési szolgálat mai kérdései valamint az egyházak feladatai a mai Európában.

Edgar Hark észt érsek felkérte dr. Káldy Zoltán püspökelnököt, hogy igehirdetéssel szolgáljon egy észt gyülekezetben.