Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-27 / 17. szám

Múzeumi Híradó

HŰSZEZREDIK LÁTOGATÓJÁT köszönthette az Evangélikus Országos Múzeum egyévi fennállása után. A jelképes ajándékot, Lehotka Gábor új Bach-le- mezét meghatottan vitté magával az „újhazába” Susanna Kálmán bostoni lakos, az egykori Deák téri Leánygimnázium volt növendéke. A turistaszezon beálltával amúgyis megnőtt a múzeum forgalma: a sok külföldi' látogató mellett újabb gyülekezetek csogyűjteményt, dr. Arató Miklós merített papír bőrkötésű emlékkönyvet, Kiss István szombathelyi levelező hallgató egy bádogra festett olaj Krisztus-képet, Óvári Mihály szentendrei gyülekezeti felügyelő egy XVI. századi mohamedán templomi kegytárgyat, Korschelt Miklós kispesti egyházfelügyelő, Peskó Zoltán grafikaarcképét és poprádi emlékeket adományozott. Bácsi Sándortól egy kuísteini rab elefántcsont

f.y

ysttmirni

lét

rvr/; »*♦«**«

rS « ft«:

•1 i n

Részlet az Evangélikus Múzeum időszaki kiállításából az Ágostai Hitvallás jubileuma alkalmából

portjai és egyéni érdeklődői jöttek, így Ácsa, Aszód, Bénye, Békéscsaba, Bököd, Boba, Bugyi, Csömör, Csengőd, Csornád, babas, Galgaguta, Gyünk, Gyula, Iharosberény, Lucfalva, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Péteri, Ózd, Rád, Sámsonháza, Salgótarján, Szarvas, Szend, Zalaegerszeg és Zalaistvándról.

Sokan érdeklődnek az Ágostai Hitvallás 450. jubileumára készült, októberig nyitva tartó időszaki kiállításunk Iránt, ahol korabeli metszeteket, érmeket, okT mányokat mutatunk be, és nyomon kísérjük áz Augustana hazai történetének kiadványait 1628-tól napjainkig.

ŰJABB AJÁNDÉKOKKAL is gazdagodtunk: özv. Marcsek Jánosáé egyháztörténeti fényképkoponyafaragványát kaptuk.

Időközben, június 12—13-án országos múzeumigazgatói konferencia volt Győrött; ezen mú- zeumügyünket az Északi Egyház- kerület gyűjteményi előadója, Németh Tibor vanyolai lelkész képviselte.

SOKAK KÉRÉSÉNEK TETTÜNK ELEGET, amikor a nyár derekán megjelentettük az „Evan- gélikusság a magyar kultúrában” című kiállítási vezetőnket, 60 képpel, 63 oldalon, 20,— forintos árban, német, szlovák és angol nyelvű összefoglalóval és képjegyzékkel. A Forte színes labor útján Mészáros András fotóművész 12 fajta színes levelezőlapjait is forgalmazni kezdtük, köztük két nemeskéri felvételt is. — A nemeskéri műemlék templom

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1980. szeptember 7-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher

Karoly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Harmati b-eia. Fasor de. 11. (urv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladar. Dózsa György út 7. de. fel 9. (urv.) Szirmai Zoltán. tJiiői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony bandar u. 3i—33. de. 9. Ruttkay 'Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cseiovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Tiiaiy Kaiman u. 28. de. ll. Reaey Pál. Kouá- nya de. 10. (úrv.) Veöreos Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veó- reös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Kakosíalva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. ll. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. PestlŐrxnc-Szemere-te- iep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis- pesü-Wekerle-íelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MÁV-telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota- N agy templom de. 10. Rákosszenmihály de. iél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Xarher Ágoston. Mátyásföld de.

9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kisíarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de.

10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. ■ fél

11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél ll. (német), de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madoesai Miklós. Torockó tér de. fél

9. (úrv.) ifj. Foitin Brúnó. Óbuda. de.

10. (úrv.) Reuss András. XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Takács József de.

11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesihitlegkút de. fél ll. Ruttkay Elem-er. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél

10. Missura Tibor, de. ll. (úrv.) Ben- eze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. ,fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv:) Rőzse' István. Budafok, de.

11. jfúrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de., fél 11. Mezősi György.

— K£t DIÁKLÁNYNAK külön bejáratu aiDerleti szoDa fürdőszoba használattal kiadó. Lelkészgyermekek: előnyben. Érdeklődni a 846-042 telefonon leaet kedd és csütörtök 6—8-ig.

és bemutatóhely megbízottja, özv. iMovak Elenne ezúton is kéri a csoportos látogatókat, hogy nevére és címére (94VI Nemeskér), előre jelezzék a látogatás időpontját.

ÖRÖMÜNKRE SZOLGÁL, hogy az utóbbi időben több Evangélikus műemléki és múzeumi v.onat- kozású tanulmány jelent meg hazánkban. Granasztóinó Gyórfjy Katalin, a Művészettörténeti Értesítő 1979,4. számában írt a nemeskéri evangélikus templom szószékoltáráról, Péter Márta, a Diakónia 1980/1. számában az Evangélikus Országos Múzeum első állandó kiállításáról*, Papp Ivánné, a Theológiai Szemle 1980/ 3. számában „Gondolatok a múzeumban” címmel, Dávid Katalin pedig a New Hungarian Quarterly 1980. nyári számában az Iparművészeti Múzeum egyházművészeti kiállításáról.

Tervünk szerint a tél folyamán az evangélikus liturgia tárgyait, mutatjuk majd be az érdeklődőknek újabb időszaki kiállítás keretében. Fabiny Tibor

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2).

VASÁRNAP. — „Itt vagyok, itt vagyok! — mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs 65,1 — 2Kor 10,16

— Lk 17,11—19 — Róm 8,14—17). A mai nap igéi a „keresés” tényét vetik fel. A fiam, amikor a napköziből jövet beteszi lábát az udvarra, sögtön kiált: Anyu... Nagymama ... ! Miért? Azért, mert, ha otthon érez valakit, az megnyugtatja, biztonságérzetet ad neki. Felszabadultabban játszik, foglalkozik dolgokkal, mert tudja, hogy nincs egyedül. Isten segíteni akar, amikor jelenlétét közli, hogy se szabad időben, se munkában — soha ne érezzük magunkat egyedül. Ezért szól így: „Itt vagyok...!” Tudatos hittel énekeljük együtt: „Itt az Isten köztünk..(750. énekünk).

HÉTFŐ. — „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gya- lázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg” (lPt 3,9 — Ám 5,24 — Ézs 40,15—26 — 2Kor 1,23—2,4). Különböző életrendekben élünk: családban, munkahelyi közösségben, gyülekezetben, társadalomban ... Emberi gyengeségünkből adódik, hogy nézeteltérések előfordulnak. Ezzel, mint ténnyel — sajnos — számolnunk kell. Mi hoz - ilyen esetben megoldást? Nem az „utolsó szó joga”, hanem a megbocsátó, önbírálatot is elviselni képes szeretet. „Sze- retetben összeforrva, Egy közös test tagjai. Tudjunk egymásért mosolyogva, Ha kell- vérünk ontani! Ügy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, hogy szeretni nem tudunk” (752. ének 2. vers).

KEDD. — „Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt” (Zsolt 115,13

— Mk 10,16 — Gál 5,16—23 — 2Kor 2,5—11). Isten nagy jótéteménye az áldás. Áldásával jóváhagyja az igaz emberi elgondolásokat és azoknak sikerét kívánja, segíti. Persze, ennek feltétele is van: elgondolásaink, lépéseink egyezzenek akaratával. Mi az Űr akarata? Nemcsak az, hogy üdvözüljünk, hanem az is, hogy az igazságosság, a béke, az együttműködés érvényesüljön „kicsik és nagyok” között. „Áldj meg minket, Űristen a te jóvoltodból, Világosítsd elménket Irgalmasságodból. Orcád világossága Hasson minket által, Hogy éltünkben e földön Járjunk igazsággal” (425. ének 1. vers).

SZERDA. — „Ne ijedj meg, és ne rettegj, mert veled van Istened, az UR, mindenütt, amerre csak jársz” (Józs 1,9 — lTim 4,10

— IThessz 1,2—10 — 2Kor 2,12— 17). Sok minden izgalmat kelthet bennünk. A holnap teendője, századunk kimenetele.... Ez kishitűség! Miért? Azért, mert nem gondolunk arra, hogy reménység

is van! A hitből fakadó reménységet táplálja Isten Szentlelke, ezért énekelünk így: „Szentlel- ked az én biztatóm, Hogy gyermeked vagyok; Mint jó Atyámban bízhatom, nem leszek elhagyott” (240. ének 4. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsolt 16,11

— Jn 17,24 — 3Móz 9,22—10,5 — 2Kor 3,1—6), Isten közelségét érezve, öröm számunkra a munka, az egész élet, mert megnyugtató a Gondviselő jelenléte. Ez az öröm igazán teljessé az üdvösség napján, a színről színre látás idején lesz. „Istentől el nem állok, Ö sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel; Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel, ö áld meg segítséggel, Az én kegyes Atyám” (367. ének 1. vers).

PÉNTEK. — „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését?” (Mik 7.18

— Mk 2,5 — Mk 1,40—45 — 2Kor 3,7—11). Bunvalló imádságunkban valljuk, hogy minden bűnömmel ellened vétettem .. „Bűneimmel megbántottam, Mégsem sújt le engemet, Sajnál, megbocsát, szeret..(332. ének 2. vers).

SZOMBAT. — „Ha az Űr nem

őrzi'a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsolt 127,1 — lPt 1,5 — 2Thessz 2,13—17 2Kor 3.12—18). Csodálatos értékeket bízott ránk az Isten, melyekért felelősek vagyunk. Mégsem lehetünk elbiza- kodottak, mivel minden emberi jó igyekezet véges. Igénk a Mindenható Isten vigyázó szeretetére mutat. amely átfogja az egész világot. „Tebenned van bizodalmám, Légy a veszélyben oltalmam; Őrizeted árnyékában Lehetek csak bátorságban” .(35. ének 2. vers). Péter Jenő

evangélikus Elet

A Magyarországi' Evangélikus Eeyna? Saitóosztaiyának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlástul: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211

ISSN 0133—1332

80.2317

Rotációs mag as nyomás Athenaeum Nyomda. Budapest Felelős vezetői Soproni Béla vezérigazgató

Engedjétek magatokhoz...

PISTA BÁCSI NYOLCVANEVES. A tartása ma is szép és egyenes. Fehér bajusza rövidre nyírva, a haja ápolt, a ruhája tiszta. —, De jó, hogy tetszik jönni — köszönt — a jövő héten, ha a gyermekeim megjönnek külföldi útjukról, bemegyek a kórházba. A mama teljesen kikészítette az idegeimet. Van kérem öt re- tikülje, most vett egy hatodikat. Minek neked az, kérdeztem? Mert lánykorpm- ban is ilyet hordtam — válaszolja. ’ Ledobtam az öt táskát a pincébe, most meg mindig azokat keresi. Mindig valamit keres. Hol a kulcsot, hol a pénzt, hol az ollót. Kirakja a szekrényt és visszarak megint mindent. Egy percnyi nyugtom nincs tőle. Igen sajnálom szegényt, de nem bírom már tovább. Kikészít. Sohasem tudom, mit csinál, mikor gyújtja fel a házat. Mindig mellette kell lenni. Most, hogy a gyermekeim ■elmentek, mindig csak én vagyok vele. Persze máskor is, mert a többiek dolgoznak. De most már nem bírom. A jövő héten megyek a kórházba. Idegosztályra. Valami polyneu... nem tudom kiolvasni. De bemegyek holnap, megnézem hova fektetnek, milyen lesz a szobám. Szegény gyermekeim, csak ne kellene annyit dolgozniuk.

— Pista bácsi leánya tanárnő, a férje főmérnök — igazít el a házigazda. —i És Pista bácsi eladta a balatoni házát 650 000 forintért és rögtön az egész pénzt odaadta a gyermekeinek.

— Minek az már nekem? Legyen az övéké — védi őket Pista bácsi.

— Valamit azért megtarthatott volna. Vehetne valakit a mama mellé segítőnek.

— Nem kell nekünk senki. Majd én elbajlódom vele. Csak az a baj, hogy senki nem hallgat meg. A gyerekek ha hazajönnek, csak küldenek ki a szobából, hogy ne idegesítsen papa a beszédeivel. Nincs akivel a gondolataimat megosszam. Pedig még a nyugdíjamból is odaadok nekik 1500 forintot.

— És elfogadják? — kérdem.

— Hát • szegények, annyit dolgoznak!

— De hát miért nem vesz inkább makuknak gyümölcsöt, könyvet vagy amire éppen szükségük van.

— Nem kell nekünk már semmi. Csák az fáj, hogy soha nem hallgatnak meg.

— Senki nem lehet anyira elfoglalt, hogy az édesapját ne tudja meghallgatni — mondom felháborodva.

— Mindent nekik adok! — könnyel telik meg a szeme — anyira szeretem őket!

Ki érti ezt? Mindent odaad és nincs türelmük édesapjuk mondanivalóját meghallgatni.

NAPOK ÓTA TALÁLKOZOM VELE. Kesztyűben, régimódi szalmakalappal, elnyűtt retiküllel szembe jön velem az

utcánkban. Magában beszél. Nem tudom kivel. Tiszteletből köszönök neki. Kecsesen bólint.

— Jó napot, kedveském — mondja. Az arca sápadt, kék szeme mintha mindig fátyolos lenne. Nem tudtam hová jár reggelente.

Van a földszinten egy lakás. A bejárati ajtó előtt ládákban petúnia és muskátli illatozik. Ezt a kis „virágoskertet” vasrács zárja el ■ a világtól. Lakat van rajta. Egyik reggel a kis öregasszonyt a rács előtt pillantottam meg. Ott állt és beszélt. A vasrácsos ajtón lakat volt. Odamentem, szóltam a néninek, ne várjon, ne csengkssen, nyilvánvaló, hogy nincsenek otthon, kívül van a lakat.

— Köszönöm, köszönöm — mondta — engem várnak!

Mit tehettem? Az más, ha várják, bizonyára hamarosan itt is lesznek, csak a közeibe mentek.

Délután szomszédaim jöttek át. Mesélek a kis öregasszonyról.

— Hát ez borzasztó — mondja vendégem. — Nekem is feltűnt már a kis öregasszony, becsengettem hát a lakásba, amikor megint ott állt a vasrács előtt.

— Tudom — nézett ki a lakó — az anyám. Van neki rendes lakása, áztán idejár a nyakunkra. Vagy két hónapja

egyszer itt aludt velünk, most mindig ide akar jönni. De nekünk nem kell! i

Szomszédom meglett férfi, de amikor, ezt a „nem kell-t” kimondta, elcsuklott a hangja. Néhány percig csend volt. Én sem tudtam szólni. Virágoskerteket láttam, lakattal lezárt rácsos vaskapuval. A lezárt ajtók előtt magányos szülők álltak. Várták, hogy nyíljék az ajtó. Nem akarták elhinni, hogy gyermekeiknek nem kellenek.

A KÉT PÉLDA NEM EGYEDÜLÁLLÓ. Sajnos, bővelkedünk bennük. Kérdezgetem magamtól: hát mindig így volt ez, csak fiatalok voltunk és nem vettük1 észre? Hát ez vár reánk is? Ez lesz gyermekeink sorsa is, akiket annyiira szeretünk, hogy még a hibáikat is rejtegetjük magunk előtt? Hogy lehet, hogy gyermektelen házaspárok, akik valaha nagyon vágyódtak gyermekre, ma boldogan mondják: jó, hogy nincsenek gyermekeink!

Kérve kérek mindenkit, engedje be szivének virágoskertjébe az öregeket és ne zárkózzon el a közöny vaskapujával előlük, mert mindnyájunknak szól a figyelmeztetés: engedjétek magatokhoz az öregeket, mert az Isten országa az ilyeneké is.

Gyarmathy Irén

i