Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-03 / 5. szám
gyermekeknek: 1 Te vagy az az ember! 2 Sám 11—12 Amikor valakit megbántunk ugye milyen nehéz bocsánatot kérni? Pedig a megoldás csak ez lehet, még a nagy emberek életében is. Most Dávidról fogunk egy történetet elmondani. Öt tartotta legnagyobb királyának Isten népe. Egyaránt kedves volt az Űr és az emberek szemében is. A Biblia azonban bármennyire magasztalja is Dávid királyt nem hallgat bűneiről, gyengeségeiről sem. BÁRMERRE IS FORDULT DÁVID az Űr győzelemre vezette. Egyszer Dávid elküldte seregét az ammóniák ellen. Ö azonban nem tartott velük, hanem Jeruzsálemben maradt. Miközben a csata folyt az otthon maradt Dávid megismert egy igen szép asz- szonyt, akinek férje a csatában volt. Az asszonyt Betsabénak hívták. A király hivatta őt, mert feleségül akarta venni. Súlyosan megszegte ezzel Isten hatodik és tizedik parancsolatát. Dávid, hogy feleségül vehesse Betsabét, elhatározta, hogy megöleti az asz- szony férjét, Uriást. Cselt eszelt ki. Amikor Uriás ismét a csatába indult Dávid levelet küldött vele Joábnak, a sereg vezérének. Ebben ez állt: „Állítsátok Uriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc azután húzódjatok vissza, hogy levágják és meghaljon!” így is történt. Uriás még aznap elesett. Dávid pedig feleségül vehette Betsabét. A király tette, Isten haragját váltotta ki, aki elküldte hozzá prófétáját, Nátánt. ö a következő történetet mondta el a királynak: „Volt egy városban, két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta és gyermekeivel együtt nőt fel nála. A bárány az ő ételéből evett, poharából ivott. Olyan volt neki, mintha a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnálta a maga juhait levágni. Ezért elvette a szegény ember egyetlen bárány- kaját. Azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.” DÁVID HALLVA A TÖRTÉNETET nagyon megharagudott a gazdag embere és ezt mondta Nátán prófétának:,„Aki ezt tette az megérdemli, hogy meghaljon. A bárányért pedig négyszeres árat fizesse a szegény embernek.” Erre Nátán ezt mondta: „Te vagy az az ember! Az Isten királlyá tett, nagy hatalmat és gazdagságot adott neked. Miért vetetted meg az Űr szavát, miért tettél, olyat, ami nem tetszik neki?” Dávid megbánta bűnét és kérte Isten bocsánatát. Isten megbocsátott, de tette következményeit Dávidnak el kellett viselnie. Nem volt öröme gyermekeiben. Egvik gyermeke meghalt, másik fellázadt ellene. NE FELEJTSÉTEK EL, hogy Isten mindig látja és tudja, hogy mit teszünk. Ö ismeri a rossz gondolatainkat, akkor is, ha nem mondjuk ki azokat hangosan. A bűnbánó szív azonban kedves Istennek. ő mindig nagy szeretettel bocsát meg annak, aki beismeri hibáit, vétkeit. Kérjük Istent, ahogy Dávid is tette: „Tiszta szívet teremts bennem!” Nagy László FRANCIA KERESZTYÉNEK NYILATKOZATAI A PÁRIZSI ZSINAGÓGA ELLENI MERÉNYLET UTÁN A francia keresztyén közösségek élesen reagáltak arra a merényletre, melyet október 3-án követtek el egy párizsi zsinagóga ellen. A merénylet következtében négy személy életét vesztette, tizenegy személy pedig megsebesült. Két órával a merénylet után a Francia Protestáns Egyházszövetség nyilatkozatot adott ki, melyben „teljes szolidaritásáról biztosítja a zsidó közösséget”, és felhív minden protestánst a közvélemény befolyásolására, s felszólítja a hatóságokat, kövessenek el mindent a faji gyűlölet ilyen megnyilatkozásainak megakadályozására. „Harmincöt évvel a tömegpusztítás szörnyű felfedése után senki sem maradhat közömbös a gyűlölet és erőszak e megnyilvánulása, láttán” — hangzik a csaknem valamennyi protestáns közösséget egyesítő szövetség nyilatkozata. Éles hangú nyilatkozatban ítélte el a merényletet Leon Arthur Elchinger, Strasbourg római katolikus püspöke is. A bombamerényletet akkor követték el, a párizsi zsinagóga ellen, amikor péntek este 300-n ál is többen voltak együtt benne, köztük igen sok gyermek is. Ez volt a legsúlyosabb antiszemita támadás Franciaország 1945-ös felszabadulása óta. Az október 3-át megelőző héten öt merényletet kíséreltek meg különböző zsidó intézmények ellen, de ezeknek nem voltak áldozatai, (eps) „írok nektek, ifjak...” ß Iskola: tananyag vagy Elet-tan? „Műszerek rajzolnak izgatott görbét, de egyik se mutatja meg, mi lakik mélyen a szívemben” — énekli az egyik énekesünk. VALÓBAN: MEGTANULHATJUK, milyen kromoszómák határozzák meg nemünket, örökletes tulajdonságainkat, hogyan fejlődik ki egy embrióból az emberi élet, hogyan zajlik le az anyagcsere bonyolult folyamata. De ezzel még nem tanultunk meg mindent. Megtanulhatjuk a műszerek kezelését, róluk adatok pontos leolvasását és értékelését, az elekt- rokardiográf működését, különböző, nagy szakértelmet igénylő gépek megtervezését, megépítését. Megtanulhatjuk a fizika és a kémia törvényszerűségeit, otthonosan mozoghatunk a számok világában. De ezzel még nem tanultunk meg mindent. E héten Mt 7, 24—29-et olvassuk. Kérdéseink: 1. Jézus többször is szólt példázatban az okos és bolond magatartásról. Nevezzünk meg Jézusnak egy ilyen példázatát! 2. Melyik jól ismert zsoltárban van szó árvízről, habokról és hullámokról? 3. Jézus egyszer az egyik tanítványát Kősziklának nevezte. Ki Ezekre az ismeretekre feltétlenül szükségünk van ahhoz, hogy a technika világában el ne tévedjünk. Tanulmányaink alatt ezekkel az ismeretekkel gazdagodik legtöbbet tudásunk. Az elsajátítás mértékének megfelelően kapjuk az érdemjegyeket. A tananyag megtanulása mellett olyan dolgokat is el kell sajátítanunk, amelyeket nem osztályoznak ugyan, de szintén elengedhetetlenek ahhoz, hogy teljesebb emberi életet éljünk. Mert létünk nem csupán technika, életünk célja és értelme nem fejezhető ki semmilyen mértékegységgel. Ezek felfedezésében lehet a segítségünkre a művészet: ki vagyok? hol vagyok?... Amit nem osztályoznak ... SOROZATUNK KEZDŐ CIKKÉBEN olvashatunk arról, hogy a felkészülés helye az iskola. Ez pedig annyit jelent, hogy a mávolt ez a tanítvány és miért nevezte őt Jézus Kősziklának? 4. Jézus egyszer ezt mondta: „Még boldogabbak azok, akik hallgatják Isten igéjét és megtartják.” Mivel kapcsolatban mondta ezt Jézus? Válaszaitokat december 14-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. Ne feledkezzetek meg a novemberi rajzok beküldéséről sem! ban tanulunk a holnap számára. Diákéveink alatt tehát olyan értékeket is el kell sajátítanunk, amelyek a mában is és holnap is hitelesek, megállják a helyüket. Ez az értékelő rendszerünk szinte észrevétlenül, spontán alakul ki, de magunk is alakíthatjuk. Tanulmányaink alatt foglalkozunk a képzőművészetekkel, az irodalommal, a zenével. E tantárgyak értelme messze túlmutat az érdemjegyeken. Általuk valóban Élettant tanulunk. A kérdés az, hogy hogyan? Az ember érettségének, fejlettségének egyik fokmérője az, hogy mennyire tudatosak a viszonyulásai. Tudatosan viszonyul-e környezetéhez, munkájához feladatához és saját ínagához. Ezeknek a helyes viszonyoknak a kialakításában támaszkodhatunk a művészet „eredményeire”. A művészt és ezen keresztül az alkotását ez a tudatosság jellemzi: tudatosan vizsgálja környezetét, tisztában van munkája felelősségével. A MŰVÉSZ TUDATOSAN VISZONYUL KÖRNYEZETÉHEZ. Érzi annak minden változását, rezdülését és reagál iá. Nemcsak közvetlen környezetét analizálja, hanem az egész valóságot. Az algériai földrengés hírét először az európai intézetek jelentették. Így a művész is érzékeny műszerként reagál a legtávolabbi mozgásokra is. Történelmet és irodalmat tanulva többször láthatjuk, hogy a művészek milyen érzékenységgel válaszolnak koruk kérdéseire. Az alkotó állandóan a valóságot kutatja, és a felszíni történések alatt a törvényt keresi. Tanulmányaink . során ezt az érzékenységet tanulhatjuk meg a művészettől: figyelemmel kísérni környezetünk változásait, és eközben állandóan az összefüggéseket keresni, a törvény tiszta beszédét. • A művész tudatosan viszonyul saját magához. Az alkotó nemcsak a külső világ változásait érzékeli, hanem saját magát is megfigyeli. Ezért tud tükröt tartani elénk minden műalkotás; önmagunkra ismerünk benne. Egy- egy kép, szobor vagy vers rádöbbenthet bennünket létünk határaira, viselkedésünk buktatóira. A helyes önismeret tanít meg bennünket arra, hogy megtaláljuk helyünket az iskolai közösségben, és a feladatunkat a világban. AZ ÉLET ÉRTÉKEINEK FELFEDEZÉSÉT nem fejezzük be tanulmányainkkal. Kinőve az iskolapadból azt kamatoztatjuk, amit a tanulásra, alakulásra legfogékonyabb t korunkban elsajátítunk. Az értékek sokasága közül most csak kettőt vettünk, de ki-ki a maga helyén megtalálhatja a többit is ... Laborczi Géza TRAJTLER GÁBOR ORGONAHANGVERSENYEI A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN Egyházunk zenei igazgatója, Trajtler Gábor a Német Szövetségi Köztársaságban két gyülekezetben tartott orgonaestet. Szeptember 28-án Gelnhausen- ben, október 5-én pedig Villin- genben, az új orgona elkészülte alkalmából rendezett ünnepség- sorozaton. Most érkezett az első két sajtóbeli híradás a koncertek visszhangjáról. Viliingen egyik helyi lapja az alábbi címen számol be az eseményről: „A magyar orgonavirtuóz teljesen kihasználta a hangzásbeli lehetőségeket.” A műsorban César Franck, Bach, Buxtehude, Kodály, Sulyok Imre A FINN EGYHÁZ VISSZATÉR A HAGYOMÁNYOS NAPTÁRHOZ A finnországi evangélikus egyház püspöki konferenciája vissza kívánja állítani vízker^szt és mennybemenetel ünnepének hagyományos helyét a keresztyén naptárban. 1973 óta ugyanis ezeket az ünnepeket a legközelebbi szombatra áthelyezve ünnepelték, mivel a munkaadók nem szíés Szokolay Sándor művek szerepeltek és a híradás kiemeli Trajtler Gábor képességét, hogy a regisztrálással sajátos jelleget adjon a műveknek. Szokolay Sándor műve (A1 fresco per or- gano) — mint írják kiváltképpen lehetőséget adott az orgonaművésznek, hogy magas szintű képességeit ezen a hangszeren bemutassa. A másik regionális lap kiemeli a program len>űgöző összeállítását és Trajtler Gábornak azt a képességét, hogy a regisztrálással és előadással .mintegy kibontsa a műveket a hallgatóság számára. vesen vették, hogy az ötnapos munkahetet még vallási ünnepek is megszakítják. • Az ünnepek visszahelyezésénél a püspökök döntő érve az, hogy sem Skandináviában, sem a világ más részein az egyházak nem követték példájukat. Olvassuk együtt a Bibliát 9. Az Evangélikus Szemle alcímű, immár második évfolyamát be- végző időszaki folyóiratunk ez évi második, őszi száma ismerős szép köntösében már az olvasók kezében van. Lapozzuk át itt is, mert egyházunk korszerű megnyilvánulása figyelmet kíván és új érdeklődőket vonzhat. Az Ágostai Hitvallás aktualitásáról szól Prőhle Károly teológiai tanár tanulmánya: Evangélikus hitvallás az egyház megújulásáról. Augustinus halála 1550. évfordulóján a Vallomások-ból idéz a lap. Az ismert irodalom- történész, Czine Mihály egyetemi tanár n. 80 éve rzületett Reményik Sándorról írt míves szavú esszéjében emeli a költőt az őt meg- ilető helyre. Hozzá egyik ismeretlen versét közli a lap, „Miként mi is megbocsátunk”, amelyet Imre Mária gyűjtéséből származó levélrészlet világít meg. Kál- dy Zoltánnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökének a Lutheránus Világszövetség genfi központjában elhangzott referátuma — bővített formában — a mai nemzetközi helyzetben aZ egyházak híd-szerepé- vel foglalkozik a lapban. Ritoók- né Szalay Ágnes irodalomtörténész Albani Csirke György, MeMegjelent a Diakónia új lanchton magyar tanítványa élet- történetét vázolja — néhai Sólyom Jenő egyháztörténésztől kapott agy adat nyomán —, mint egyik példáját annak a világi új értelmiségnek, amely a XVI. században a wittenbergi egyetemről hazatérve tett szolgálatot nemzetünknek. Az öröklődés törvényszerűségeit Isteni sakkjáték címen érdekfeszítően és hitünk számára is tanulságosan fejti ki Halász Kristóf biológus. Szabadi Judit művészettörténész remekmívű írásában az egyházunkhoz tartozó Bálint Endre festőművész jelentőségéről és főként párizsi képeiről ad elemző tanulmányt, néhány illusztrációval. Bálint Endrének bibliaillusztráló munkássága kapcsán Jób könyvéről mondott vallomását olvashatjuk Harmati Bélával folytatott beszélgetésének magnetofonfelvételéről. A nagy kortárs teológusok sorában Paul Tillich következett. Róla Alten- dorí zürichi professzor írt a folyóirat részére személyes hangú és a lényeget megragadó méltatást, mint a lét határán gondolkodóról. A tanulmány német szövegét Dóka Zoltán fordította magyarra. Tillichnek egyik legjellemzőbb prédikációját, A létezés mélysége címűt is közli a lap, az eredeti angolból Hafenscher Károly és ifj. Fabiny Tibor fordításában. H. Kolba Judit, középkorral foglalkozó régész a hazai evangélikus gyülekezetekben megőrzött gótikus helyheinket veszi sorra, gazdag képanyaggal. A keresztyén etika új feladatairól ír Nagy Gyula teológiai tanár, amely kérdéseket korunk tudományos-technikai fejlődése vet fel. Jánosy István író István király című, kéziratban levő drámájából közöl részletként három jelenetet. A 70. életévét nemrég betöltött Korompay Bertalannak, egyházunk tagjának, egész munkásságán keresztülvonuló kutatásáról ír Szopori Nagy Lajos irodalomtörténész: A Kalevala keletkezése — egy magyar tudós hozzájárulása a rejtély megfejtéséhez. Hajnal László Gábor írószociológus „S a mandulafa virágba borult!” című riportsorozaszáma ta az egyházunkban lelkészi szolgálatra induló vagy már szolgálatban álló nőkről ad az irodalom eszközeivel készült élethű felvételt: Nők Luther-kabátban. A szám legfiatalabb munkatásra, Fabiny Tamás teológiai hallgató a mai ifjúság önértelmezését keresi és világítja meg három fiatal írónk, Bereményi Géza, Esterházy Péter és Hajnóczy Péter művében. A folyóirat Sántha Györgynek, a kecskeméti „aranyhomok” hat éve elhunyt költőjének élete utolsó húsz esztendejét átfogó biblikus korszakából közöl három verset. Erdélyi József költői hagyatékából két ismeretlen verset olvashatunk a lapban, az egyik méglepetésszámba megy vallásos jellegénél fogva. A kilencvenhá- rom éves nyugalmazott lelkészünknek, Kutas Kálmánnak Magasztos pillanat című verse az élet és halál határán született. A szám költői termését Hárs Ernő versfordításai gyarapítják Rainer Maria Rilkétől és egy mexikói költőtől. A Kulturális Figyelőben Jánosy István méltatja Keresztury Dezső így éltem című verskötetét. Lukács József: Történelem, filozófia, vallásosság címen megjelent gyűjteményes kötetét a keresztyén-marxista dialógus szempontjából méri le egyházi oldalról Veöreös Imre, a folyóirat szerkesztője. Zay László újságíró a magyar filmek etikájáról ír. Bozóky Éva Fényszóró- ja magyar folyóiratokban pásztáz. Reuss András lelkész a külföldi egyházi sajtóból az azonos evangéliumnak a különböző kultúrákban való hirdetésére figyeltet fel. A 96 oldal terjedelmű számot a külföldieket különösképpen érdekelhető cikkekről angol és német nyelvű kivpnat, továbbá a teljes tartalomjegyzéknek mindkét idegen nyelven való közlése zárja. (A folyóirat megrendelhető levelezőlapon: Diakónia kiadóhivatala, Budapest VIII., Puskin u. 12. 1088. Ugyanott külföldi címre is előfizethető.) A Diakónia egyházunk értékeiben való elmélyülést kívánja szolgálni a gondolkodó rétegekben magunk között, s egyházunk értékeivel kíván szolgálni más keresztyéneknek és kívülállóknak. V. I. ■ i i 1
