Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-17 / 33. szám

Szórványév

Megjelent a Diakónia új száma

Az Evangélikus Szemle ez évi első, tavaszi számát most vehették kézbe a folyóirat olvasói. Hogy mások is figyelemmel kísérhessék egyházunknak második évfolyamába lépett szellemi termékét — tartalmát a cikkek változatos sorrendjében ismertetjük.

Káldy Zoltán püspök „Nemzeti ügy” címen a pártkongresszus előkészítő irányelveihez szól hozzá egyházi és etikai szempontból. Dóka Zoltán lelkész modern teológiai szemlélettel megalapozott és néhány érdekes beszélgetésével alátámasztott tanulmányában azzal foglalkozik, hogyan szóljunk. Istenről — ma. Péter Márta művészettörténész az evangélikus országos múzeum első állandó kiállításáról ad áttekintő és magával ragadó elemzést. Több kincset művészi fényképfelvételen is bemutat a lap. A kortárs teológusok sorában elsőként Bonhoef- ferrel ismerkedünk. Groó Gyula teológiai tanár tollából. A 'öveibe mutató, hatásában a 30 évvel ezelőtti mártírhalála után kibontakozó korszerű keresztvén foesáai írásaiból, leveleiből több részletet is közöl a folvpirat.

Andorka Rudolf szociológus kitűnő tanulmánya mai társadalmunk életmódját kutatja az időmérleg vizsgálata alapján. Képes Géza költő, műfordító finn vonatkozású versével és több finn versfordításával kovácsol láncszemet olvasóink és az északi testvérnép között. Szokolay Sándor zeneszerző személyes hangvételű vallomásában szól a zenéről és alkotómunkájáról. Alapítása 200. évfordulója kapcsán. Tessedik Sámuel gazdasági iskolájának jelentőségét tárgyalja Tóth Lajos szarvasi mezőgazdasági főiskolai tanár. A jeles külföldi római katolikus teológus, Karl Rahner egyik friss írása az egyház kovász szerepét világítja meg a mai világban, lemondva a ..győzelmes egyház” régi koncepcióiáról.

Cserháti Sándor lelkész a tudományos bibliakutatás műhelyéből ad ízelítőt: egy fontos részletet közérthetően. ..Lelkész a bíróság előtt” címen Cseoregi Béla sár- szentlőrinci lelkész állít emléket

egyik elődjének, néhai Bohár Lászlónak, akit a Tanácsköztársaság idején elfoglalt magatartásáért éppen 60 évvel ezelőtt hurcoltak meg méltatlanul. Veöreös Imre lelkész, a folyóirat szerkesztője „Az Isten-kérdés Ingmar Bergman művészetében” című esszéjében végigtekinti a nagy svéd filmrendező alkotásait ebből a szempontból. Fabiny Tamás teológiai hallgató Ruzicskay György szarvasi származású evangélikus festőművészünkről készített arcképvázlatot. Írását a művész több alkotásának reprodukciója illusztrálja. Harmati Béla lelkész „Keresztyen—marxista dialógus” címen a Lutheránus Világszövetség immár tíz éve folyó tanulmányi vállalkozását ismerteti. Szirmai Zoltán lelkész napjaink egyik aktuális etikai kérdésével foglalkozik: Nagy bűn-e az irigység?

A Kulturális Figyelő rovatban V^kerdi László tudománytörténész Jánosy István Rámájana- forditását méltatja, Bozóky Éva újságirónő „fényszóró’-t fordít több mai kulturális megnyilvánulásra, Magassy Sándor lelkész Kónya István: Kálvinizmus és társadalomelmélet című könyvének evangélikus vonatkozásait helyezi kritikai megvilágításba. Reuss András lelkész pedig a külföldi egyházi sajtó egyik mai témájáról, a gyermekúrvacsora kérdéséről ad beszámolót. A folyóirat közli. Borsos Margitnak, a szobrászművész testvérének, néhány megkapó rövid versét. A 96 oldalas számot a külföldieket is érdeklő cikkekről angol és német nyelvű rövid kivonat, továbbá a teljes tartalomjegyzék mindkét idegen nyelven való közlése zárja.

Itt említjük meg, hogy a tavalyi indulás után a folvóirat felemelt példányszáma lehetőséget ad új előfizetők elfogadására. (Megrendelhető levelezőlapon: Diakónia kiadóhivatala Budapest. VTIT. Punkin u. 12 1088 Külföldi címre is előfizethető ugvapott.)

Kísérie áldás a folvóirat útját egyházunkban és egyházunkon kívül. sőt a határainkon túli magvarok köpött! V. I.

A SZEGÉNYSÉG KÉRDÉSE ÉS A MISSZIÓI PARANCS

A Német Szövetségi Köztársaság egyházi köreiben vita támadt a misszió kérdése körül. Az NSZK-beli protestáns egyházak tanácsa (EKD) és a missziói szervezet (Evangelisches Missions- werk) képviselői ezért megbeszéléseket folytattak és egyetértésre jutottak, hogy „a harmadik világ országaiban tapasztalható szegénység kritikai kérdést jelent a gazdag országok keresztyénéi és

szavahihetőség számára”. Ezért vitathatatlan, hogy ennek „következményei vannak az egyház missziói parancsának teljesítésére vonatkozóan”. A márciusi megbeszélésekről kiadott nyilatkozat szerint a tulajdonképpeni vita arról folyik, hogy a gazdag és szegény közötti ellentét mennyiben „érinti a keresztyén bizonyság- tétel tartalmát, anélkül hogy politikai programmá változtatná”.

Nyíregyháza és a bokortanyák 5.

A ROZSRÉTBOKOR. Ha jól jegyeztem fel — mert a bokrok között könnyen eltévedhet az ember. s térképet nem kaptam —, három-négy bokor népét vonták össze egyházi gondozásra: I. Rozsrét, II. Rozsrét és Rozsréti szőlők. Valaha itt voltak az egyházi „birtokok”, a püspöki föld s a nyíregyházi lelkészek javadalmi földjei. Az idősebbek emlékeznek még Geduly Henrik püspökre. Játszadozva a Rozsrét szóval. így is eti- mologizálták: „rosszrét”, utalva ezzel a talaj gyengeségére. A püspöki birtokot 100 holdban emlegették, s nem tudnak arról, hogy az 1920-as években a protestáns egyház vezetői (püspökei) milyen ostrom alatt tartották a Horthy- parlamentet és felsőházat, követelve az „egyenjogúsítást” a római katolikus egyházzal, amelyet fejezzen ki a birtok is. hiszen velük szemben a római katolikus egyház hatalmas birtokokkal rendelkezett. Így, kaotak 100—100 hold püspöki javadalmi földet. A nyíregyházi lelkészek 70—70 hold jövedelméből éltek.

A HÁROM-NÉGY BOKOR ÖSSZNÉPESSÉOE valaha 1000 körül mozgott. Égy nyolc tantermes iskolájában 15 tanerő működött. Ma lóval kisebb a lakosság száma, kb. felét tartják nyilván. 1946-ban 50 család települt ki. Eredetileg e bokrok lakói szinte kivétel nélkül evangélikusok voltak. Az evangélikus bokortanvák.on fellelhető római katolikusok és más felekezetűek nem állatidé lakosok, éves cselédek, elszegődött szolgák. ..taksások” voltak. Szolgálati viszonyuk megszűntével azután rendszerint továbbköltöztek. Az ősi. egységes tirpák etnikum mellett azonban lassan telepeseknek számították és a társadalmi tagozódást megszüntető felszabadulás egy sáfntre emelte őket a tanyatnlaidonosokkal. Felekezeti szempontból is új helyzet kezdődött.

De más meglepetés is adódott a vallásos közösségben. Rendkívül érdekes társadalmi következtetésre jutunk a Rozsrétbokrokkai kapcsolatban, ha az egyik tanyasi asszony kijelentését elemezgetjük. Azt mondotta: „itt adódott a legtöbb kommunista”. Nyilvánvalóan az egyházi birtokok és egyéb birtokosok szegődményesei, cselédei, taksásai, egyszóval a birtok nélküli lakosság, szociológiailag az „agrárproletariátus’’ rétegről lehetett szó. A felszabadulás számukra új társadalmi, gazdasági helyzetet teremtett és az amúgy is gyenge szállal kötött egyházi kapcsolatukat eltépték, szakítottak a vallásos hagyományokkal. A változás feszítő ereje már korábban hatott. Bomlott az etnikum egysége. a római katolikus cselédség korábban „magyarosodon”, az osztálytagozódás kihatott a nemzetiségi és vallásos helyzetre is.

ITT ALAKULT MEG ELŐSZÖR A TERMELŐSZÖVETKEZET, 1955-ben. (A társadalmi helyzet figyelembe veendő!) De amióta Nyíregyháza iparosodott, ugyanolyan gondokkal küzd a „Béke”, mint a többi termelőszövetkezet. Az elöregedés, munkaerőhiány nyomasztólag hat. A rozsréti bokroknak jó a közlekedése. közel esnek a városhoz. 6—8 kilométerre csupán, autóbusz jár ki-be. s így az iparban boldogul a fiatalság. Mintegy 300 taggal dolgozik a Béke. a többi lakos beiár a városba dolgozni. Az elköltözés innen még nem olyan drámai. Új házakat építenek, általános vélemény szerint ezek a bokrok nem fognak megszűnni Iskoláink működik. napközivel rendelkezik, óvodát építettek 34 gyermek részére A villanyt 1968-ban vezették be szőve1 kezti bolt gondoskodik ellátásról. ,ió útviszonyokkal rendelkeznek, és szinte valamenynyi tanyán van géokocsi.

A csatolt részekkel együtt mintegy 1000 evangélikusról beszélnek. Az egyház helyesen építi itt a jövendőt. Tudja azt. hogy ezek a bokrok a város településpolitikájában szerepelnek, s tartja pozícióját. Egy-két statisztikai adaton azonban érdemes lenne elgondolkodni, és ennek alapján valami bátor, új kezdeményezést foganatosítani. Havonta egy alkalommal ván istentisztelet az iskolában 20—30-as létszámmal, hetente egy bibliaóra 8—10 fő számára. Évente 10—20 gyermeket konfirmálnak. A temetések 65 százaléka egyházi, 35 százaléka társadalmi, az egyházi házasságkötés aránya 50 százalékos. Viszont a gyermekeket szinte mindet megkeresztelik. A nagy ünnepeken a városi templomba járnak istentiszteletre. Sokan élnek úrvacsorával. Ezeken az adatokon feltétlenül el kell gondolkodni.

Az öregek emlékeznek arra, hogy régen milyen sokan jártak innen a bokrokból a nagytemplomba. Ma csak az ünnepeken. Pedig közel esnek a városhoz, jó közlekedési lehetőségeik vannak. Endreffy Zoltán lelkész körzetében vagyunk. Ő világosított fel arról, hogy 1957-ben teljesen megszűnt a szlovák nyelv, a Tranoscius éneklését is akkor hagyták abba. Tóth Zsuzsanna kérésemre előkereste régi Tfa nősei usát, letörölte róla a port, s miután kívülről már egyre sem

emlékezett, megpróbált egyet elénekelni. Bizony nehezen ment, de a többiek szeme is elszokott a gót betűktől. Viszont a Keresztyén Énekeskönyv énekeit szeretik és szépen éneklik. Az öregek még beszélik a tirpákot.

MILYEN A TANYASI ERKÖLCS? Az alkoholizmus itt, ROZSRÉTEN elég erős. Az alkoholos emberek gátlásai felszabadulnak, agresszívak, kötekedők lesznek. Legtöbbet a család szenved tői üli. Volt asszony — mesélték derűsen —, aki kiengedte az egész hordó bort. mert férjével nem bírt alkoholos állapotában. A válások száma alacsony, 5—10 százatékról beszélnek. A válást .is az, asszonyok sínylik meg, a gyermekek .rendszerint az anyjuknál maradnak. Huliganizmus elvétve akad. Négy fiatalról tudnak azonban, akik nagv kárt tettek. Egyebekben szorgalmas, becsületes nép lakja a bokrokat.

Régen szövésre, fonásra, fosz- tásra összeiártak. Amióta televízió van. már nem. Egyetlen közös alkalmiak van. karácsony előtt csigatésztát készítenek, bevé'ele a a szeretetotthoné. Ez új szokás, s jó alkalom ahhoz, hogy közösséggé formálja a híveket.

Tóth Zsuzsanna tanyája ad hajlékot a bibliaóra számára. Valaha innen gyalog iárt a dohánygyárba dolgozni. Ö fogja össze a szomszédokat. Hivő. kegyes asz- szony. Elmondta, hogy a régi va- sárnaoi iskola müven nagy szolgálatot tett a tanyasi gyermekek között. Sok .orvos, mérnök, tanár, egyszóval értelmiségi került ki közülük. Ma némiképpen pótolja ezt az „iskolát” az Evangélikus Élet. Újságunkat szeretik, sokan olvassák, névről ismerik a cikkírókat. A ritka egyházi alkalmakat pótolja a lap, amely lényegében bekapcsolja a tanyasi, szór- vánvhíveket az egyház vérkeringésébe. Itt, a bokrok között vettem észre, milyen szolgálatot végezhet lapunk és mennyi lehetőséget hagyott ki ielkészi karunk akkor, amikor szórványhíveinket nem szoktatta rá az egyház lapjának olvasására.

A JEHOVA TANÚIVAL SZEM- BENÁLLNAK. Hat családról tudnak környezetükbeíi. Nem vesznek észre szaporulatot. Sokkal inkább tartózkodóak a cigányoktól. Míg a Benkőbokor (más irányban van!) szinte teljesen elcigányoso- dott, addig innen valósággal „üldözik”. Tudnak esetről, amikor egy letelepedett családra rádön- tötték a kunyhót. A cigánykérdés más és más megítélés alá esik a 72 bokortanya népe előtt.

Rédey Pál

A CÍM A BIBLIA azonos című könyvének ismerői számára a szenvedélyes s ugyanakkor gyengéd szerelem költőien szép ábrázolását ígéri azzal a krescsen- dóval, hogy a szeretet az egyetlen igazi kapcsolat ember és ember között. Az előadás folyamán pedig záporoznak a mózesi törvény tilalmai és az áthágást követő megtorlás fenyegetése. A kezdő jelenetben a nép nyögve hallgatja a tilalmak „Ne tedd!”-jeit és a hozzájuk fűzött szentenciát: Aki pedig azt teszi, irtassák ki népe közül! Lázadozva kérdezik egymástól: Ki tudja viselni ezt a súlyos igát? Ki marad meg, ha a fenyegetéseket valóban érvényesítik?

Ezután az Ötestamentumból való jelenetek következnek, amelyek megmutatják, hogy mennyi keménység, ridegség, szigor es irgalmatlanság történt a törvény nevében a hatalmasok részéről a kiszolgáltatottak irányában, a férfiak részéről a. nők irányában, az idősebb nemzedék részéről a fiatalabb irányában, a népközösség részéről az idegenek irányában. A jelenetek azt is megmutatják, hogy nemcsak a vétkeseken teljesedett be sorsuk irgalmatlanul, hanem sokan szenvedtek ártalanul is, és ha olykor sikerült is valakinek csellel-fortéllyal megmenekülnie a büntetéstől, az szinte sohasem történt meg, hogy valakit az irgalom, a megértés, a megbocsátás vagy a szeretet mentett volna meg a reá váró ítélettől.

A fináléban mintegy a nézőnek adresz- szálva hangzik el a figyelmeztetés: és ez mind érvényben van a mai napig. Utána pedig Celanoi Tamás középkori himnusza. a Dies irae csendül fel arra emlékeztetőül, hogy nemcsak érvényesek, a tilalmak és a fenyegetések, de el is jön a

Thalia Színház:

Énekek éneke

harag napja, amelyen mindenkinek számot kell adnia tetteiről, és elvennie megérdemelt fizetségét.

CSALÓDTAM a CÍM KELTETTE várakozásom és az előadás nyújtotta élmény közti különbség miatt? Nem csalódtam. Az előadást éppen úgy élveztem, mint a Thália Színház legtöbb előadását szoktam, és most is örömei figyeltem Kazimir Károly oly irányú törekvésére, hogy az emberi szellem nagy alkotásait, közös kultúrkincsünket színpadon megjelenítse, és a mai nézőre rácélozza.

De éppen ezen a megcélzáson kezdtem el tovább gondolkodni. Napirenden levő téma társadalmunkban, hogy ridegek, kemények, türelmetlenek és engesztelhetetlenek vagyunk egymással. Azaz társas kapcsolatainkban érzelmileg kultúrálatlanok vagyunk. Van ennek magyarázata és van rá mentség is. Ilyen nevelési módszereket hagytak ránk elődeink. S valóban alakulhatott volna ki más nevelési szokás egy gyakran elnyomásban és többségében szegénységben és nélkülözések között élő népben? Kemény munkát, sok tűrést és lemondást követelt itt a lét. Es a kemény sorsra keményen neveltek. Féltek az érzelmektől, mert gyengítheti a létért való küzdelmet: az elnézés, a felmentés, a megbocsátás pedig fenyegethette a tartalék nélküli, mindig csak az aznapra biztosítható minimumon folyó létet.

Az utóbbi időben azonban felváltotta ezt a kemény, szigorú és rideg módszert — családban, iskolában és munkahelyen valami enyhébb, megértőbb, elnézőbb módszer. Ebben kevesebb szerep jutott a parancsnak és engedelmességnek, és több a meggyőzésnek és kedvcsinálásnak; kevesebb a büntetéssel való ijesz- tésnek, és több a jó eredménnyel való biztatásnak. Felszabadultabb légkörben folyt az érintkezés.

Megszületett az új ember ebben az új légkörben? Erről még nem győz meg a tapasztalat. Az viszont szembeszökő, hogy nem kevesen visszaélnek az emberségesebb légkörrel. Vannak, akik az emberi együttélés elemi normáit sem tartják magukra nézve kötelezőnek, sem a munkában való helytállás, sem a tisztességes magatartás, sem a kulturált viselkedés terén.

MI LEGYEN MOST? Gyorsan visszakozzunk? Mondjuk ki, hogy hiába minden, mert az új módszerrel való kísérletünk nem sikerült? Mondjuk ki, hogy hiába minden, mert semmi más nem tartja vissza az embert a rossztól és nem serkenti a jóra, csupán a kényszerítés és a büntetéstől való félelem?

Mégis inkább tovább kellene kísérleteznünk! Az új módszert tovább kellene fejlesztenünk. az eredményre nagyobb türelemmel várnunk, és nem túlságosan gyorsan a régihez visszanyúlnunk!

Lehet, hogy ebbe az irányba mutat az Énekek éneke előadás is a végén: kihir- dettetik, hogy az a nemzedék, amelyik még ette a szolgaság kenyerét Egyiptomban, és nem tudott az emberség igazi szintjére felnőni a vándorlás változó korszakában, az nem is jut be Kánaánba. Azoké [esz az ország, akik a szolgaságból való szabadulás után születtek.

A KERESZTYÉN HÍVŐKNEK, az Újtestamentum gyülekezetének, Jézus követőinek mindenképpen ezt az új nemzedéket, a szabadság levegőjében felnőtt nemzedéket kell képviselnie a világban. Hiszen Jézus új fajta kapcsolatot és közösséget teremtett Isten és ember között, s ember és ember között. Ennek a kapcsolatnak a jellemzője a szabadság és a szeretet, a barátság és a kölcsönösség, az öröm és az önkéntes áldozatkészség.

Ehhez az újfajta kapcsolathoz az alaptőkét Jézus tette le az asztalra azzal, hogy szerette tanítványait, és a társas kapcsolat egyetlen szabályává a szeretetet telte. „Kerékasztal-társaság” a jézusi tanítványt kör, amelyben nincs asztalfő, ahonnan a tekintély szava hangoznék a nagyobb tudás és nagyobb hatalom jegyében, hanem ebben a társaságban az, aki a legnagyobb, és akinek a legtöbbje van — Jézus —, mindenét közreadja, hogy részesedjék belőle minden barátja. Jézus ugyanis nem szolgákat gyűjtött maga köré, akiknek vakon kellene engedelmeskedniük, hanem barátokat, akiket beavat szándékába és tervébe. A legnehezebbet ő, egyedül vállalja: életét adja barátaiért, az örömben viszont osztozik velük, és áldozata gyümölcsét szétosztja köztük.

Takáesne Kovácsházi Zeln»«

I