Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-10 / 6. szám

r

— Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Pt 3 (3—7)

8—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 25, 14—30.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET a RÁDIÓBAN. November 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósági lelkész.

— LUCFALVA. November 1- én és 2-án teológusnap volt a gyülekezetben. November 1-én a temetői istentiszteleten dr. Sel- meczi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette Isten igéjét, a teológusok énekkel szolgáltak. Este a gyülekezet ifjúságával találkoztak, és a keresztyén fiatalok mai problémáiról beszélgettek. November 2-án a gyermekeknek Fabulya Hilda I. évf. hallgató, a felnőtteknek az otthonigazgató hirdette Isten igéjét. A gyülekezeti délutánon a bibliavasárnap alkalmából „Biblia a könyvek könyve” címen tartottak színes programot, amelynek keretében Kari Niku- lainen finn ösztöndíjas hallgató is szólt a gyülekezethez. „A finnek és a Biblia” címen. A teológusnapon az említetteken kívül Koskai Erzsébet V. évf., Farkas Róbert és Schreiner Tamás III. évf., Bencze András, Csepregi Erzsébet és Szeverényi János II.

évf., valamint Andaházy Ludo- vika, Csonka Zsuzsanna és Molnár Éva I. évf. hallgatók szolgáltak. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 10 317 forint készpénzadományai és természetbeni adományokkal is támogatta lelkészképzésünket.

— KAPOSVÁR. Reformáció napján esti ünnep keretében iktatta be Dubovay Géza esperes, a gyülekezet lelkésze a megújított presbitériumot és az új felügyelőt, dr. Gömöry Istvánt, aki a záró szeretetvendégségen a reformációról tartott előadást. Ez alkalommal vették használatba a templom új elektromos fűtőberendezését is, amelynek több mint 80 000 Ft-os beruházását a gyülekezet saját erőből vállalta.

zenés Áhítat

lesz november 30-án, vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (VII. Gorkij fasor 17.)

Műsoron:

Walther, Raselius, Gumpel- zhadmer és Bach művek

Orgonái:

Gáncs Aladár

Közreműködik Pecznyik Ilona (szólóének) és a fasori gyülekezet énekkara.

Igét hirdet:

SZIRMAI ZOLTÁN

A lelkészek honismereti munkájának megbecsülése

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban közgyűlés volt a múzeumbarátok részére november 1-én. Minden alkalommal egy előadás is elhangzik, mely az érdeklődők ismereteit bővíti. Ez alkalommal Koppány János tót- komlósi lelkész szólt a Tetőfedéstől a szappanfőzésig címmel. Ebben néhány régi mesterségről szólt, úgy ahogy az Tótkomlóson szokásban volt. A népi mesterségek magyar és szlovák kifejezéseivel is megismerkedhettünk.

Az előadás után a 'Megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője kihirdette az idei pályázatok eredményeit. A múzeum munkatársai pedig értékeléseket adtak azokhoz.

A néprajzi megyei pályázat díjazottal közt I. díjat kapott Dedinszky Gyula nyugalmazott békéscsabai lelkész Z ahorány Györggyel készített közös munkája. Dolgozatuk címe: Munkaeszközök és munka a százacj elején. Ebben 100 oldalon egy egész esztendő szántóföldi és állattartással kapcsolatos munkáját és eszközeit írják le. II. díjat kapott Koppány János: Népi foglalkozások

II. rész című munkájáért. Ebben a sütőasszonyok és kenőasszonyok munkáját írta le 53 oldalon.

A bírálók megállapították, hogy Koppány János és Dedinszky Gyula évek óta/rendszeresen részt vesz a megyei pályázatokon. Ezzel jelentős segítséget nyújtanak a megye helytörténet-kutató, honismereti munkájához. Innen is gratulálunk.

Huley Alfréd

MÁSODIK európai ökumenikus találkozó

Az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai (Római Katolikus) Püspöki Konferenciák Tanácsának Titkársága közösen bejelentette, hogy 1981. november

16-tól 21-ig tartják meg a dániai Logumklosterban a Második Európai ökumenikus Találkozót,

melyen a két szervezet küldöttei valamennyi európai keresztyén egyház képviseletében lesznek jelen.

Az első ilyen találkozóra 1978 áprilisában a franciaországi Chantillyben került sor.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1980. november 23-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.} Hafenscher Károly, du. 6. Ifj. Foltin Brúnó. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Sze- retetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. -8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél

10. Verasztó Sándor teol. (szuppl). Rákospalota MÁV-telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél

11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Donáth László. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok, de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

Megjeleni dr. Fabiny Tibor — dr. Hafenscher Kárcly:

Négyszázötven éves az Ágostai Hitvallás című könyve.

Ára: 40,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért, felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. lí. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25 211

ISSN 0133—1302

80.2965

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni BéLa vezérigazgató

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12, 35).

VASÁRNAP. — „Mindnyájunknak leplezetlenül kell oda- állnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát” (2 Kor 5,10 — Zsolt 150). Isten ítéletét senki sem kerülheti el. Urunk most hitet vár tőlünk, amely által elfogadjuk a bűnbocsánatot, de cselekedeteink szerint ítél meg, mert az igazi hit a szeretet tetteiben nyilvánul meg. Krisztusba vetett hitünket a szolgáló szeretet cselekedeteiben gyakoroljuk, hogy az ítéletben irgalmat nyerjünk. „Igaz bírám, te kegyelmezz, Te szolgáddal számot ne vess, Adósodnak légy kegyelmes” (586. ének 3. verse)!

HÉTFŐ. — „Ami el van rejtve, csak azért van elrejtve, hogy napvilágra kerüljön” (Mk 4,22— Ézs 29,15 — lPt 4, 12—19 — 2Pt 1, 1—15). Isten országának a titka Jézus halálával és feltámadásával nyilvánvalóvá lett. Ezzel lelepleződtek bűneink, de felragyogott előttünk Isten bűnbocsátó szeretete is. Akinek az. élete már most az ige fényébe kerül, annak nem kell tartania az ítélet mindent világosságra hozó erejétől. „Ami itt volt elrejtetten, Kiviláglik akkor rendben. Nem marad bűn büntetlen” (594. ének 6. verse).

KEDD. — Isten újjászült él nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pt 1, 4 — Zsolt 90, 10 T- Zsid 12, 12—17 — 2 Pt 1, 16—‘21). Keresztyén hitünk végső reménysége az örök élet. Ezt megvásárolni nem lehet, csak örökölni. Az örökös pedig általában a gyermek. Jézus Krisztus feltámadásával arról győzött meg bennünket, hogy halála győzelem az Istentől elválasztó bűneink felett. Ezért mi Krisztusért Isten gyermekei vagyunk, miénk a hervadhatatlan örökség. „S biztat, hogy tőled áldást várhatok, Mert gyermeked, örökösöd vagyok” (11. ének 4. verséből).

SZERDA. — Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak” (Jel 7, 9 — Zak 2, 15 — Zsid. 12, 22—29 — 2Pt 2, 1—

11). Isten üdvözítő szeretete egyetemes. Az egész emberiségre kiterjed. Mindenkit hív, mindenkit vár az örök életre. El is juthatnak oda mindazok, akik a

Bárány Jézus kereszten bemutatott áldozata által bűnbocsánatot nyertek, és szeretetbén élnek. Ügy higgyünk, hogy mi is üdvö- zülhessünk, és úgy szeressünk, hogy ezzel sokakat örökéletre hívjunk. „Míg szemtől szemben Éneklünk a mennyben Mind egyetemben” (778. ének 6. verséből).

CSÜTÖRTÖK. — „Tartsátok meg magatokat Isten szereteté- ben. várván a mi Urunk Jézus Krisztusunk irgalmát az örök életre” (Jud 21 — 5 Móz. 26, 7

— Ez 43, 1—7a — 2 Pt 2, 12—22). A bűnbocsánat naponkénti elfogadásával szabaduljunk meg vétkeinktől, nehogy a sokasodó bűnteher kiszakítson bennünket Isten szeretetéből. Csak így tudunk reménységgel várni az eljövendő Jézus Krisztusra, aki irgalmával örök életre visz minket. „Jövel, hív őrizőm,, jövel, Szerelmeddel maradj közel, Ha elfedett a borulat, Örök hazámba nyiss utat” (127. ének 4. verséből).

PÉNTEK. — „Az Or türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3, 9 — Pál 28,13 — Jel 21, 10—27 — 2 Pt 3, 1—10). Krisztus türelmes hozzánk. Megtérésünkre vár. Ezért nem váltotta be még ígéretét, nem tért vissza ítéletre, mert nem akarja sokak vesztét. Ne éljünk vissza türelmével. „Ó add Uram, míg élek E földi tereken, Ama végső ítélet Szemem előtt legyen. Se- gélj ösvényed járnom, S 'benned élnem, s neked. Hogy éberen találjon Igaz ítéleted” (591. ének 4. verse).

SZOMBAT. — „Isten letöröl minden könyet a szemünkről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (J1 21,4 — Ézs 54, 14

— Jel 22, 1—5 — 2Pt 3, 11—18). Isten új világában földi életünk ellenségei: halál és gyász nem lesznek többé. Isten megszüntet kínt és könnyet. Jelenleg azonban még az „első” földön, élünk, a bűn és halál világában. Nekünk Isten szeretetével itt kell törölnünk a könnyeket, itt kell enyhíteni a fájdalmakat, hogy az új világ örömében részt vehessünk. „Túl a síron, ha felkelünk, Örök fényben ragyog reggelünk, S többé le nem megy mi napunk. Mind megadja ot.t az Isten, Ami után epedtünk itten, S nem sért keresztünk s bánatunk. Megszűn a siralom, Eltűn a fájdalom. Alleluja! Sír és hálál Meggyőzve már, Lelkünk Istenhez, mennybe száll” (584. ének 3. verse).

P. J.

Levél a templomi illemszabályokról

Vannak ilyenek? Kétségtelen. Leírva nincsenek ugyan, de íratlanul is szabályozzák a templomba járók magatartását. Ilyen például az ülésrend. Erre is kérdezzünk csak rá nyugodtan: valóban létezik? Jellemzőbb rá inkább, hogy csak létezett, de falusi gyülekezetekben még máig is vannak templomok, ahol külön padokban ülnek a nők és a férfiak, a leányok és a legények, sőt a helyi szokások ismerője az ülésrendből még a templomba járók életkorát is megállapíthatja. Van presbiterek padja, és rendszerint megvan a lelkészcsalád helye is. Már láttam olyant is, hogy tábla adta tudtul az illemet nem ismerő idegennek, hogy ez a hely fenntartott. Valamikor ezt a rendet el nem tévesztette senki, mert bizony megszólták érte. Arra is volt példa, hogy az ülésrend megszegése embereket tartott távol a templomtól.

Egy olyan jelenségről is akarok beszélni, amely valahogyan a farizeus és a vámszedő templomi helyfoglalásához hasonlít egy kissé. Egyik gyülekezetünkben az ülésrendet anyagi eredetű érdem határozta meg. A rangos hely azoké volt,' akik többet áldoztak ,,Isten dicsőségére”1 Eszerint annak az özvegyasszonynak, akiről Jézus urunk azt mondta: többet adott a két fillérjével, mint akik aranyat csörrentettek a perselybe, csak állóhely jutott volna a padok mögött, de ott is csak egészen hátul. Az egyik rangos család padjába egyszer csak beült egy másik család népe, akik szorgalmasan jártak templomba, adományaik is példamutatóak voltak, ha nem is olyan bőségesek, de ők nem úgy adakoztak „Isten dicsőségére”, hogy ennek a dicsfénynek sugarai rájuk visszaverődjenek. Kiderült, hogy azért ültek a „rangosabb helyre”, a szószék közelébe, mert a nagymama hallása gyengülni kezdett, és a csak nagy ünnepeken elfoglalt pad egyébként mindig üresen állott. A nagymama meg hallani akarta az igehirdetést. Ez a hely- foglalás annyira megbotránkoztatta a helyet magáénak tulajdo- nítót, hogy többé nem járt templomba, és ha mégis megjelent, tüntetőén a legutolsó padba ült.

Rendszeresen járok templomba. Negyvenkét évig szolgáltam az igehirdetéssel, azóta nekem szolgálnak. Nincsen törzshelyem Budapest egyik templomában sem, mert mindegyikbe szeretek elmenni. Annyit azonban tapasztaltam, hogy mindegyik templomban a legkedveltebb hely a pad széle, amihez görcsösen ragaszkodnak az ott ülök. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért lehet a pad vége ennyire kedvelt ülőhely? Talán, mert innen előbb lehet kijutni? De miért kell eny- nyire kisietni a templomból? Hiszen életünk — legfeljebb — heti pár óráját töltjük lelkiotthonunkban, az Istennel való találkozás és beszélgetés helyén, ahol az igében és a szentségekben Isten szeretete árad ránk. Az a szokásom, hogy az istentisztelet kezdete előtt már a helyemen ülök, de egyszer közbejött valami, s nem tudtunk időben elindulni, következésképpen nem érkeztünk meg időben a templomba. Málr a második verset énekelte a gyülekezet, amikor beléptünk. Találtunk e(fy padot, amelyiknek csak a szélén ült egy körülbelül velem egyidős nagymama korú „hittestvér”. Ide szerettünk volna ütni,

megálltunk a pad végénél. A mi áhitatos testvérünk, aki már kikészítette énekes könyvét, Bibliáját, jegyzetpapírját és írószerszámát, kérő tekintetünkre olyan megbotránkozó rosszallássál csóválta a fejét, mintha az oltár elé induló lelkésznek álltunk volna útjába. Igaz, én magam is vallom, nem illik elkésni az istentiszteletről, de lehetnek olyan elháríthatatlan akadályok, amelyek miatt önhibáján kívül érkezik késve az ember. A mi testvérünk legalábbis nem tudhatta, hogy okkal vagy ok nélkül késtünk, de még ha a lustaságunk vagy hanyagságunk lett volna az ok, a templomban akkor sem a megbotránkozásnak van helye, hanem a testvéri megbocsájtásnak, s örülni kellene még a későn érkező testvérnek is. Vagy ha már zavar bennünket az, ha valaki későn érkezve felkelt a helyünkről, ne üljünk a pad szélére, hanem a közepére, ahol sem az egyik, sem a másik oldalról érkezők nem zavarnak áhítatunkban. Igaz, az is megoldás lehet, hogy a későn érkezők hátul foglaljanak helyet. Igen ám, de amilyen kedvelt hely a padok széle, olyan kedveltek a hátsó padok, és azok telnek meg legelőször, noha arról is meg vagyok győződve, hogy nem olyan alázatból, mint a farizeus és vámszedő példázatában a bűneit megbánó vámszedőé volt. Egyébként én, személy szerint, még ilyen alázatos sem lehetek a helyfoglalásban, mert koromnál fogva meggyengült a hallásom, és a szószék közelében kell helyet foglalnom. Mivel még ma is emlékszem a megbotránkozóan rosszalló fejcsóválásra, mely azon az istentiszteleten végig zavart, amiért késésemmel botránkozást okoztam valakinek. Azóta minden esetben — amikor szokásom szerint legalább öt perccel az isten- tisztelet megkezdése előtt templomba érkezem — a pad közepére ülök, hogy az utánam érkezőnek maradjon olyan helye, ahol minden akadály nélkül helyet foglalhat.

Kicsiségnek látszik az egész, de ha valahol, legalább ott, ahol olyan sok szó esik a szerétéiről, kezdjük el gyakorolni ilyen kicsiséggel, hogy majd nagyobb dolgokban is el tudjuk hordozni egymást szeretetben.

Mátis István

A