Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-04-13 / 15. szám

Ökumenikus eredmények és tervek

Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülése

TESTVÉRI HANGŰ és a világ- politikai feszültségekhez képest örvendetes nyugodt légkörű volt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülése, amelyet ebben az évben a genfi ökumenikus centrumban rendeztek augusztus 14-től 22-ig. A Központi Bizottság plenáris üléseken, bizottságokban és munkacsoportokban visszatekintve a legutóbbi jamaicai ülés óta eltelt másfél évre értékelte az EVT munkáját, jelentős nyilatkozatokat és állásT foglalásokat készített és elfogadott, főként pedig megindította az előkészületeket az 1983-ban tartandó nagygyűlésre. A hét-nyolc évenként ismétlődő nagygyűlések

mussal szemben, amely féktelen önzésben, nyereségvágyban, kizsákmányolásban és hatalmaskodásban éli ki magát, az egyház küldetése, hogy megélje az igazi közösséget. Ehhez kell segítséget nyújtania az EVT-nek azzal, hogy az egyházak között és az egyházakban építse a kommunikáció, a hit, a segítés, az igazi emberért folytatott harc, az élet és öröm

tóintézetének professzora prófétai hangon szólította fel az egyházakat, mozgósítsanak minden erőt a nukleáris háború veszélye ellen. A kérdés pedig ez: mit tud tenni az egyház és a keresztyén- ség azért, hogy a tudomány és a technika az egész emberiség javát szolgálja, és az ember emberségének kibontakozását segítse.

A SZEGÉNYEKÉ: Jézus Hegyibeszédének ez a bevezető mondata volt az EVT ez év júniusában Melbourne-ben rendezett missziói és evangélizációs konferenciájának jelszava, amely azóta végigjárta a' keresztyén sajtót, és tovább hangzott a Központi Bizottság ülésén. Sikerült belevetni a keresztyén köztudatba, hogy a misszió és evangelizáció többet jelent, mint személyes megtérést a Krisztusban való élő hitre. Isten országának evangéliuma hívó szó az egész keresztyénség felé, hogy meglássa az emberiség egy- harmadának szegénységét, éhezését és nyomorúságát, és ..megtérjen a szegényekhez”: áldozatok árán is törekedjék olyan világrendre. amely megszünteti az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságot. A konferencia ugyanakkor felhívta a figyelmet a szegénység sokarcúságára: árra. hogy 'a jólétben élő keresztyénség tömegeit fenyegeti a belső elszegényedés. A megtérésre hívó szó a keresz- tyénségnek szegezi a kérdést: mi újat tud adni az embereknek az élet értelméről.

FELHÁBORODÁST KELTETT 1978 nyarán több tagegyházbun, hogy az EVT vezetősége az anti- rasszizmus különalapból humanitárius célra segélyt adott egy fegyveres felszabadító harcot folytató csoportnak Afrikában. A vezetőség nem hátrált meg, hanem egy év múlva a zimbabvei hazafias frontnak újra segélyt adott, hogy részt vehessenek a londoni tárgyalásokon, amely, mint ismeretes Zimbabve felszabadulásához vezetett. Most már jelenthették a • Központi Bizottságnak, hogy a Külön Alapra érkező adományok, amelyből a segélyt adták összegszerűen nemcsak nem csökkennek, hanem egyre növekszenek. Az ökumenikus viták és konzultációk sorozata nyomán egyre világosabban érzik a tagegyházak, hogy a faji megkülönböztetés bűne nemcsak Dél-Afrikát terheli, hanem fellelhető mindenütt a világban, még keresztyének között is. Ezt a leckét adta fel az EVT egyházainak Amsterdamban ez év júniusában rendezett konferenciája, amelynek témája volt a harc a faji megkülönböztetés ellen.

LEGMOZGALMASABB SZAKASZAI voltak a Központi Bizottság plenáris üléseinek azok az alkalmai, amelyekben az aktuális nemzetközi kérdések kerültek napirendre. Szembe kellett nézni minden „kényes” kérdéssel, de jó nyilatkozatok és határozatok születtek. A bizottság felhívta az atomhatalmakat „fagyasszák be azonnal a nukleáris fegyverek minden további kísérletét, gyártását és fejlesztését”, és kezdjenek sürgősen a nukleáris leszereléshez vezető tárgyalásokat. Az egyházakat is felhívta, a béke veszélyeztetettségére való tekintettel, hogy feladatuk a legválságosabb időben és a legnagyobb feszültségekben is a megértés és megbékélés munkálása. Jeruzsálem sem maradt ki a határozatokból. A határozat szól a zsidóság, a • keresztyénség, és az iszlám Jeruzsálemhez fűződő érdekeiről, de hangsúlyozta, hogy

az egyházak ne csak a szent helyek ügyére tekintsenek, hanem az ott'élő nép érdekére is. Ebben pedig kulcskérdés, hogy a palesztin nép szabadon gyakorolhassa önrendelkezési jogát. Salvador, Bolívia, Dél-Afrika, Dél- Korea, Indokína és Namíbia ügyében is születtek határozatok, amelyre a Központi Bizottság az üldözést, elnyomást, faji megkünagy találkozó tartalmában, méreteiben és. mélységében megfeleljen rendeltetésének. A hivatalos delegátusok számát felemelték 650-ről 900-ra, így a résztvevők száma bizonyára megközé- líti a 2000. Sürgetik, hogy a delegátusok között minél több legyen a laikus, a nő és a fiatal. Előzetes számítások a következő összetételt teszik valószínűvé: férfi 78, nő 22, fiatal 9, lelkészi 58, laikus 42%. Élénk vita folyt a nagygyűlés főtémájáról. Abban hamar meg lehetett állapodni, hogy az „élet” kérdése álljon középpontban, mivel ez alkalmas a világ mai problémáinak felvetésére, és az evangélium felé való

között az évenként ülésező Központi Bizottság a döntésekre jogosult irányító szervezete az EVT- nek,. .amely az újabó tagfelvételek után most már 299 tagegyhaz- naü — a római katolikus egyházon kívül majdnem minden egyháznak — ökumenikus világszervezete. A 140 főnyi Központi Bizottság inunkájáöan reszt vett mintegy 160 tanácsadó és megfigyelő, több mint 100 stáota*g és kb. 80 újságíró,, együtt kereken 500 személy. Köztük D. dr. Bar- tha Tibor püspök, az ökumenikus Tanács elnöke, a KB tagja, D. dr. Tóth Károly püspök, a Nemzetközi Ügyek Bizottságának tagja, és D. dr. Profile Károly, az ökumenikus Tanács főtitkára, a Hit és Egyházszervezeti Bizottság tagja.

ELNÖKI ELŐTERJESZTÉSÉBEN Eüward Seolt kanadai érsek felhívta a figyelmet arra, hogy az EVT gyors növekedése következ- téoen, valamint a tagegyhazak életében és a világban végoement nagy változások miatt „elavult ’ az ökumenikus nagygyűléseknek az a típusa, amely a múlt évtizedekre jellemző volt. Az EVT-ben együttműködő egyházak, gyüleke- zétek és hívők nagy számához képest kicsiny, hét évenként ismétlődő nagygyűlés nem tekinthető az EVT életét reprezentáló fő ökumenikus eseménynek. Ezért ki kell építeni a közvetlen kapcsolatot az ökumenikus világszervezet és az egyházak között egészen a gyülekezetekig, és egyháztagokig menően. Szerinte az EVT eddigi programjait le kell zárni, és ettől fogva egészen a nagygyűlésig a regionális, országos és helyi konferenciák és látogatások egész sorozatával- kell felkészülni a nagygyűlésre. Erre a széles körű ökumenikus eszmecserére szabaddá kell tenni az EVT vezetőségét, központi bizottsági tagjait, a kijelölt delegátusokat és az EVT anyagi erejét is erre kell koncentrálni. Képletesen fogalmazva azt lehetne mondani: a nagygyűlés megkezdődik már most és folytatódik 1983 után is.

FŐTITKÁRI JELENTÉSÉBEN Philip Potter hangsúlyozta: a mai világban eluralkodó individualizközösségéf! Ez a közösség azonban nem lehet önmagába zárkózó tábor: nem térhetünk ki az elől — mondotta —. hogy bizonyságot tegyünk Isten országáról a mai világ politikai konfliktusaiban és hogy eszközei legyünk Isten békéltető szavának, és cselekvésének Krisztusban. Ebben az ügyben kezet fogunk mindenkivel, aki harcol a békéért és az igazságosságért a világban.

AZ ÖKUMENIKUS MUNKA Fő TÉMÁIT jelzik azok a világ- konferenciák, amelyeket az EVT az elmúlt két évben rendezett, és amelyeket a Központi Bizottság most kiértékelt. Ezek: az egyház egysége, a hit és a tudomány szerepe a jövő építésében, a misszió és evangélizáció, a szegénység és az egyház, harc a faji megkülönböztetés ellen.

A LÁTHATÓ egység felé vivő tanulmányokat a Hit es Egyházszervezeti Bizottság a sokszor reménytelennek látszó ökumenikus helyzetben is tovább folytatja. A közeljövőben jelenik meg „A keresztség, az eucharisztia és a kölcsönösen elismert egyházi hivatal” című irat. Ez az egyetértésnek azt a minimumát fogalmazza meg, amelynek alapján az egyházak egymást az igazi egyház részeinek ismerhetik el. A bizottság 1978. évi bangalore-i ülésén elkészítette a „Közös bizonyságtétel a reménységről” című iratot. Most megkísérli hasonló módon megfogalmazni a „közös hit” tartalmát, ahogyan azt az egyházak együtt mondhatják el a mai világban.

Ű.J TÉMÁT vétett fel az EVT az 1979. évi bostoni konferenciával, amelynek dokumentumait most „Hit és tudomány az igazságtalan világban” címen jelentették meg. Nem a hit és 'tudás régi vitájának felújításáról van szó, hanem arról, hogy a nukleáris energia felszabadításával a tudomány és technika minőségileg új korszakába léptünk, amely a nukleáris megsemmisülés veszélyével fenyeget, ha azt háborús célra használják. J. King, az Egyesült Államok bostoni kuta\

Az ülés résztvevői

lönböztetést szenvedő népek melletti szolidaritásra hívja fel a keres ztyénséget.

ÁLLANDÓ TÉMA VOLT a nagygyűlés előkészítése, amelyről most már eldőlt, hogy a kanadai Vancouverbe tervezik 1983. július 24-től, augusztus 10-ig. Ez EVT minden erőt mozgósít, hogy ez a

megvilágítására. Nehezebb volt a téma pontos meghatározása. Tanácskozások és szavazások sorozata után a következő megfogalmazás kapott többséget: „Jézus Krisztus — a világ élete”. Reméljük, hogy áldásos ösztönzője lesz ez a téma az előkészületeknek és a nagygyűlés munkájának.

Pröhle Károly

Dr. Ráidy Zoltán püspök-elnök távirata Urho Rekkoncn finn elnök 80. születésnapjára

Urho Kekkonen őexellenciájának,

a Finn Köztársaság elnökének,

Helsinki

A Magyarországi Evangélikus Egyház és a magam nevében tisztelettel és szeretettel köszöntőm Elnök , Urat 80. születésnapján. Nagyra értékeljük népeink barátságáért és a népek békéjéért való fáradozását. Isten áldását kérjük további életére és munkájára.

Káldy • Zoltán püspök

Urho Rekkoncn elnök választávirata

Káldy Zoltán püspök úrnak,

Budapest

Szeretnék köszönetét mondani önnek 80. születésnapom alkalmából küldött kedves üdvözletéért.

Urho Kekkonen a Finn Köztársaság elnöke

Káldy Zoltán és Ottiyk Ernő püspökök Szófiában

Az Országos Béketanács és a Népek Világparlamentje a békéért béke-világtalálkozó Magyar Előkészítő Bizottsága együttes ülést tartott szeptember 17-én a Parlament Vadásztermében Kállai Gyulának, a HNF elnökének vezetésével.

Az együttléten Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője tartott tájékoztatót a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke összefoglaló tájékoztatót adott a Népek Világparlamentje a békéért, béke- világtalálkozó hazai és nemzetközi előkészítéséről és informálta a jelenlevőket a magyar békemozgalom előtt álló feladatokról.

Az előkészítő bizottság javaslatát a magyar delegáció tagjaira Kovács Béla, az OBT főtitkára terjesztette elő, amelyet a jelenlevők teljes egyetértésben elfogadtak.

A Szófiába utazó magyar delegáció tagja dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke, a Béke-vilúgtanácsnak és az OBT elnökségének tagja.

Számos más nemzetközi szervvel együtt a Keresztyén Békekonferencia is elküldte 15 tagú küldöttségét a béke-világtalálkozóra. A küldöttek között vaia dr. Ottiyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, a KBK Folytatólagos Bizottságának tagja.

Az ülés elnöksége