Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-03-02 / 9. szám

Evangélikus vagyok 2. Az a baj — mondja az ősz ha­jú, fehér köpenyes orvos —, hogy a legtöbb fiatalnak kevés a tar­tása. Tálcán kapták szülőktől, társadalomtól a jólétet, diplomát, kocsit, lakást. A kultúrnövényt egy májusi fagyocska elpusztítja. De látja, a gaz, a dudva kibírja. Miért? Mert edzett. Mi túlságo­san elkényeztetjük gyermekein­ket. Az élet első pofonjától ösz- szerogynak. Régen küzdeni kel­lett minden talpalatnyi földért, megélhetésért, érvényesülésért. Megedzett bennünket az élet. És még egyet hadd mondjak: ehhez a tartáshoz valamit adott a val­lás is. Olyan ideák és ideálok áll­tak előttünk, amelyekért érdemes volt kitartani. A mai fiataloknál kevés a kitartás — és rámutatott a fehér ágyra, amelyen viaszsár­gán, mély álomba merülve, oxi­gén légzővel az orrán feküdt egy fiatalember. A többi ágyon is túlnyomó- részt fiatalok voltak. Deszkapa­lánk mögött az alvók, s aki már ébren volt, lábát lógatta az ágy szélén ülve, s üres tekintettel meredt a halványzöld linóleum padlóra. „A megmentett öngyil­kosok” — fogalmaztam meg ma­gamban a kórterem társadalmát. Talán véletlen, de a tizenkét ha­lált választó közül tíz fiatal volt. Az ügyeletes orvos szobájába hí­vott, itt folytattuk a beszélgetést. — Ön a vallást emlegette az imént. Mit gondolt, amikor azt mondta, a tartáshoz valamit hoz­záadott a vallás? — Csak azt, hogy olyan erköl­csi normák erejével hatott, ame­lyek talán csökkentették az ön- gyilkosságot. — Biztos ön ebben? — Én úgy gondolom, hogy az a hit, amelyre az egyház nevelte tagjait, erőt adott az élet csapá­sainak elviseléséhez. — Ön tudja azt, hogy én evan­gélikus vagyok. Mit gondol, mit kaphattam én az evangélikus egy­háztól? — Végigsimit választé­kosán fésült ősz haján, mélyen elgondolkodik. . — Nem sok különbséget tudok tenni a felekezetek között. Tu­dom, hogy van református, római katolikus, evangélikus vallás, meg különböző más felekezet. De mon­dok önnek valamit! Ha firtatnám pácienseim között a kérdést, nem­igen akadnék olyanra, aki vallá­sos lenne. Hivő, vallásos ember ritkán jut ide hozzánk. — Talán előfordult már, hogy hivő ember is összeroppant. De abban biztos van valami, amit ön mondott. Az én hitem ősei olyan tartással rendelkeztek, amellyel kibírták az üldözéseket, gályarabságot és máglyát. És igaz, erőltetve sem jut eszembe egy név közülük, amely öngyilkos­sággal kapcsolatos. Azt viszont én is erősen vallom, hogy nem csak e tekintetben adott tartást val­lásom, de kihatott a nemzeti, tár­sadalmi életre nevelése. Az evan­gélikusok mindenütt ott voltak, ahol a nemzetért, társadalomért áldozatot kellett hozni. Tehát egyetértünk abban, hogy evan­gélikus hitükkel sok mindent el tudtak hordozni. Dr. K. G. rám bólintott és így fejezte be beszélgetésünket: — Bár csak ma Is ezt mond­hatnánk az ön evangélikusairól. * G. I. „tudományos” fejtegetés­be kezdett: — Az evangélikus fogalom val­lásfilozófiai tartalommal rendel­kezik. A vallásosságnak egy olyan válfaja, amely megkülönbözteti az evangélikusokat minden más felekezettől. Tudatosan más, mint a többi vallás. — De mit jelent az, hogy evan­gélikus vagyok? — szorítom sa­rokba. Mélyen elvörösödött és hallgatott. Egyebekben a „leg­jobb” evangélikusok közé soro­lom. * L. M.-né művelt, olvasott asz- szony. Lapjaink kedvenc olvas­mányai közé tartoznak. Rendsze­res templomba járó, szereti egy­házát. — Milyen vallású is maga, M. néni? — Hogy lehet ilyet kérdezni, lelkész úr? — Nem ok nélkül tettem fel a kérdést. — Természetesen evangélikus. — Mit jelent az, hogy evangé­likus? — Ne hozzon zavarba! Lehet, hogy nem tudom megfogalmazni, de állítom, hogy tudom vagy in­kább érzem, mit jelent. — Próbálja megmagyarázni! — Most már tényleg zavarban vagyok. Ezen még soha nem gon­dolkodtam. De épp itt, maga előtt dadogjak? Sürgősen másról kezdett be­szélni. * Illusztris társaság volt nálam. Magas színvonalú beszélgetés bontakozott ki. Előkerült az af­gán-, a lengyelkérdés, az irán— iraki konfliktus. Rendkívül tájé­kozott mindenki. Fürkésztem az arcokat. H. A. orvos, P. I. mér­nök, az asszonyok is mind isko­lázottak. Különböző felekezetűek. „Hitvita” még sohasem volt kö­zöttünk. Cigarettára gyújtottam és váratlanul a társalgás vizébe ejtettem a követ: — Mit jelent az, hogy evangé­likus? Tudják jól, hogy hivatásomra nézve lelkész vagyok, azt is, hogy újságíróskodom. Az orvos rám­nézett és azt mondja: — Tényleg, mit is jelent? Már régen meg akartam kérdezni, de szégyelltem. P. I. a mérnök egyszerűen hall­gatott, mereven előretekintett.' P. I.-nére nézek. — Maga mit válaszolna? — Engem ne kérdezzen, én re­formátus vagyok. — Szentháromság után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 18, 23—35; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Móz 50, 15—21. — BUDAFOK. A gyülekezet kelenvölgyi szórványában október 5-én szeretetvendégség volt, ame­lyen Müller Tivadar, a szórvány kántora szolgált előadással. — HIBAIGAZÍTÁS. Október 19-i számunk „Zene és költészet” című cikkében, az első hasáb, utolsó előtti 7. sorában „énekelte­ti” helyett „érzékelteti” olvasan­dó. — GERENDÁS. Október 12-én presbitemők napja volt, amelyen Jeszenszky Tibor kiskunhalasi lel kész szolgált. Délelőtt igét hirde­tett, este szeretetvendégségen be­mutatta a 17 helységből álló gyü­lekezetét, s előadást tartott a presbiternők munkája hasznossá­gáról. A presbitemők szolgálata címmel igékből és versekből ösz- szeállítást adtak elő a presbiter­nők. Jeszenszky Tibor igehirdeté­se fejezte be a napok — HIBAIGAZÍTÁS. Október 19-i számunk negyedik oldalán közölt „A templom kapuja” című cikk harmadik bekezdésének kez­dőszava helyesen: „romanika”. — MŰZEUMÜGY. A római ka­tolikus gyűjteményügy keretében működő Országos Egyházművé­szeti és Műemléki Tanács szep­tember 30-án és október 1-én tar­tott ankétjén az evangélikus gyűj­teményi ágazatokat a Fejér- Komáromi Egyházmegye gyűjte­ményi előadója, Simonfay Ferenc bokodi lelkész képviselte. — LOVÁSZPATONA. A gyü­lekezet október 5-i közgyűlésén egyhangúan megválasztotta lel­készéül Kiss Miklós segédlelkészt. Beiktatása november 9-én dél­után 2 órakor kezdődő istentisz­telet keretében lesz. Igét hirdet és a műemlék templom új pad­jait megáldja D. dr. Ottlyk Ernő püspök. A beiktatás szolgálatát Síkos Lajos pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye esperese végzi. — TAB ÉS KÖRNYÉKE. Októ­ber 18-án és 19-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az isten­tiszteletek igehirdetés) szolgálatát Tabon dr. Selmeczi János, a Teo­lógus Otthon igazgatója, Bábony- megyeren Magassy Sándor IV. évf. hallgató, Somogvmeggyesen Benczéné Szabó Márta. V. évf. hallgató. Somosvdöröcskén pedig Karcsics Magdolna, III. évf. hall­gató végezte. Vasárnap délután a teológusok találkoztak a gyüle­kezetek fiataljaival is, és „Kiért, Kezdem magyarázatomat. Gö­rög szóból ered, az „evangélium­ból” származik, örömhírt jelent. Mi átvettük a szót mindenestől. Örömhírrel rendelkező vallásúak vagyunk. Erre megnyílnak az él­mények zsilipéi: — Külföldön az evangélikusok nem a ti hiteteken vannak. — De igen, részint. — Ott minden nem római ka­tolikus evangélikus. — Igen, össze is tévesztenek bennünket. Ezért lutheránusok­nak is nevezik magukat az evan­gélikusok. — Majd beszélni kez­dek előttük Lutherről és a refor­mációról, újra meg újra vissza­térve az evangélikusokhoz. Az egyik fővárosi gyülekezet­ben, ahol előadás közben élmé­nyeimről beszámoltam, valaki hangosan felkiáltott: „én tudom, mit jelent evangélikus!” Azonnal vissza is kérdeztem: „Tudja? Ak­kor legyen szíves, mondja el!” Elpirult, úgy érezte, megzavarta előadásomat. Majd tökéletesen el­mondta. Nagy kő esett le szívem­ről. Mégiscsak tudják híveink — ha nem is mindenki —, mit je­lent az, hogy evangélikus vagyok. Ez a riport is azért látott napvi­lágot, hogy akik nem tudták vol­na, elgondolkodjanak azon, hogy miért nem tudták, akik pedig régtől fogva tudták, erősödjenek meg evangélikus öntudatukban. és miért vagyok felelős?” címen beszélgetést folytattak a keresz­tyén fiatalok felelősségéről. Ta­bon, Torvajon és Lullán gyüleke­zeti est keretében „Egy különös menyegző története” címen a va­sárnap evangéliumának üzenetét tolmácsolták a teológusok a gyü­lekezetnek színes műsor kereté­ben. A fent nevezetteken kívül a teológusnapon részt vett még Koczor Tamás III. évf., Hepke Zsuzsanna, Piri Magdolna, Szeve- rényi János és Zólyomi Mátyás Ir évf. hallgató is. A gyülekezet a teológusnak alkalmából 4638 Ft offertóriummal támogatta lel­készképzésünket. — ACSA-ERDÖKÜRT. Októ­ber 12-én teológusnap volt a gyü­lekezetben. Az anyagyülekezet­ben dr. Selmeczi János otthon­igazgató, a filiában Pecznyik Ilona V. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A gyermekek között mindkét gyülekezetben Csepregi Erzsébet II. évf. hallgató szol­gált. A teológusok mindkét gyü­lekezetben „Szolgálatra hívat­tunk el” címen beszámoltak ar­ról, hogyan készülnek a Teoló­giai Akadémián a lelkészi szol­gálatra. A fent nevezettek mel­lett Magyar László és Vajda István II. évf., és Szvák Mihály levelező hallgató szolgáltak rö­vid bizonyságtétellel. A két gyü­lekezet a teológusnap alkalmából 7600 Ft offertóriummal támogat­ta lelkészképzésünket. — HALÁLOZÁS. Marschalkó Gyula. ny. iskolai tanár, a rákos- keresztúri gyülekezet tagja, 82 éves korában, október 6-án el­hunyt. Fontos szerepet játszott annakidején a rákoshegyi temp­lom építésekor, majd a gyüleke­zet kántora volt. Mint nyugdíjas, kisegítő kántori szolgálatot vég­zett Rákoskeresztúron. Hamvasz- tás utáni temetése Október 21-én volt az új köztemetőben. Az el­hunytban Marschalkó Gyula, ve- csési lelkész édesapját gvászolia. „Ahogvan hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgv bizo­nyos az is. hogy Isten az elhuny­takat is előhozza Jézus által, ve­le együtt.” —/ — HARANGÖNTEST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyűhúzású koronák készí­tését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utó­da és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 örbottyán, Pf. 2. — KARÁCSONYI énekek, zsoltárok, lelki énekek új felvételben, kazettán, magnószalagon, szóló éneklésben, or­gonakísérettel Ismét kanható Bakai Gitta énekesnő előadásában. 1101 Bu­dapest X.. Csilla u. 3. fszt. 756. Tele­fon: 781-578. Rédey Pál D PJ/a\ „De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged” (Zsolt 130, 4). VASÁRNAP. — „A jóságos Ür bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Űr­istenhez, ősei Istenéhez folya­modjék” (2Krón 30, 18—19 — Jn 12, 20—21 — Mt 18, 21—35 — Fii 1, 3—11). Isten jóságát és irántunk való irgalmát tanúsítja az, ’ y az úrvacsorában bocsá­natot ad bűneinkre, megtisztít szolgáló életre, embertársaink iránti felelősségre. „Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel. Rú­tat ne illess, mit a lelked szégyell. Jót cselekedjél mindenekkel bő­ven Minden idődben” (788. ének 5. verse). HÉTFŐ. — „Te Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmed­del, mint pajzzsal” (Zsolt 5. 13 — Filem 25 — Mk 11, 24—25 — 2Tim 2, 22—26). Isten tesz igaz­zá bennünket az által, hogy ne­künk ajándékozza, ingyen kegye­lemből, az ö szent Fia igazságát. Az igaz számára Isten kegyelme oltalom, amellyel megvéd a bűn­től, és alkalmassá tesz arra. hogy a tőle kapott igazsággal áldássá lehessünk embertársaink számá­ra. „Áldj meg minket Úristen A te. jóvoltodból. Világosítsd elmén­ket Irgalmasságodból. Orcád vi­lágossága Hasson minket által, Hogy életünkben e földön Jár­junk igazsággal” (425. ének 1. verse). KEDD. — „Én vagyok az Űr, aki szeretetek jogot és igazságot teremtek a földön” (Jer 9, 23 — 2Tim 2, 19 — IKor 5, 9—13 — 2Tim 3, 1—9.) Az emberi együtt­élés szabályait Isten adta szá­munkra. Ennek egyik alapokmá­nya a Tíz parancsolat. Isten tör­vényét azonban csak szeretet ál­tal töl theti ük be. A szeretet is Isten ajándéka, amelyet Krisz­tusban adott nekünk. Szeretet ál­tal biztosítjuk a felebarát jogát ajihoz, hogy igazságban és bé­kességben élhessen. „Felebarátom is Jézusnak megváltotta. Ki ár­tatlan vérét Mindnyájunkért on­totta; S ha a szerétéiben Köve­tőié leszek. Jutalmat és áldást Tőle csak úgy veszek” (443. ének 5. verse). a felebaráti szeretetre helyezi a hangsúlyt. Hitünknek. Istenhez fordult életünknek ebben kell ki­teljesednie. Hallgatunk-e Urunk­ra? Ma még tart türelme „Szen­teld meg mi szívünket, Világo­sítsd elménket. Hogy érthessük igédet. Tanító mesterünket” (286. ének 2. verse). PÉNTEK. — „Ujjongj, örülj. Sión leánya, mert jövök már és itt fogok lakni — így szól a Űr” (Zak 2, 14 — IKor 16, 22 — Róm 7, 14—25a — 2Tim % 9—22). Is­ten ígérete Krisztusban beteljese­dett. Immánuel! Velünk az Is­ten! Erről az Istenről tanúskodik így János apostol: „Az Isten sze­retet”. Közelsége átforrósít.ia-e szívünket? Embertársaink megta­pasztalják-e rajtunk keresztül ezt a boldogító szeretetet, hogy együtt örvendezhessenek velünk? „Itt az Isten köztünk. Hőn imádva, fél­ve, Jertek, járuljunk elébe. Szent a jelenléte. Minden csöndre tér­ve Hulljon ím előtte térdre. Ki ahol Róla szól. Megalázva ismét. Adja át a szívét” (750. ének 1. verse). SZOMBAT. — „Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehes­sen a dicső király!” (Zsolt 24, 7 — 2Pt 3, 11—12 — ÍJn 2, 12—17 — Tit 1, 1—16). Isten nemcsak kö­zöttünk, de bennünk akar lak­ni Szentlelke által. Mi vagyunk az Ö templomai. Nm talál-e ná­lunk zárt ajtókra? A Lélek nél­küli keresztyénség néma és moz­dulatlan. Ezért nem tudja dicsőí­teni az Istent és nem tudja sze­retni az embert. „Jöjj. lakozzál bennem! Hadd legyen már itt lenn Boldog templomoddá lel­kem. Jöjj. ki oly közel vagy. Di- csőülj meg bennem. Hogy téged imádjon lelkem! S hol vagyok. Itt vagy ott. Mindig látva téeed, Ö, hadd haltok térdet!” (750. ének 5. verse). Pintér János — LESZERELT orgona minden ré­sze, vUlanyfújtatója eladó. „Síp” jel­igére a kiadóhivatalba. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. Buda­pest VUI„ Baross u. S/37. vili. 29. SZERDA. — „Magasztalom min­den reggel hűségedet, mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok” (Zsolt 59. 17 — 2Kor 2 14 — lSám 26, 5—25 — 2Tim 3. 10—17). Még fűinkbe csenge­nek Luther énekének a reformá­ció ünnepén énekelt sorai: „Erős vár a mi Istenünk, ... Az Űr a mi oltalmunk” (256. ének 1. ver­séből). Isten gyermekei napon­ként megtapasztalják ezt az ol­talmazó szeretetet. Vajon tele van-e szívünk hálaadással, és gondolunk-e arra. hogy Isten minden bajban levő számára me­nedék akar lenni? Önzésünkkel nem zárjuk-e el az „erős vár”-hoz vezető utat? EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 CSÜTÖRTÖK. — „Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám” (Jer 35, 14 — 2Pt 3, 15 — ÍJn 3, 19—24 — 2Tirn 4. 1—8). Isten mindig szól és mindig ideiében szól népéhez. Ma is van mondanivalója szá­munkra. Isten a mi korunkban 80.2732 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. Deák tér de. 9. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, tíu. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkai Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14, de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. }fl. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Vi- rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kis- nest de. 10. Bonnyai Sándor. Kisnest Wekerle-telen de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MAV-telep du. 5. november 2-án Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Ko­rén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Donáth László. Németvölgyi út 138. de. 9. Donáth László. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgv de. 9. (úrv.) Rozsé István. Bu­dafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom