Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-24 / 8. szám
GYERMEKEKNEK. a Az én segítségem az Úrtól van! 1 Sám 17 Saul király idejében történt. A filiszteusok megtámadták Izraelt. Saul ellenük vonult seregével. A filiszteusok az egyik hegyen álltak fel, Izrael serege a másikon. Közöttük egy völgy húzódott VOLT A FILISZTEUSOKNAK EGY ÓRIÁSA, a háromméteres Góliát. Ez a tetőtől talpig vasba öltözött harcos kiállt serege elé, és így kiáltott át Izraelnek: Válasszatok ki magatok közül egy embert, aki megküzd velem. Ha legyőz, mi leszünk a ti szolgáitok, ha én győzöm le, ti lesztek a mi szolgáink. Azonban mindenki félt ettől a hatalmas embertől, és senki nem mert megvívni vele. Dávid nem volt ott a királlyal a harctéren. Otthon őrizte a nyájat. Édesapja azonban egyszer elküldte a táborba, hogy ennivalót vigyen testvéreinek. Amikor Dávid a csatatérre ért, éppen hallhatta, hogyan csúfolja Góliát Izraelt. Dávid akkor Saulhoz ment, és ezt mondta: „Elmegy a te szolgád és megvív ezzel a filiszteus- sal.” A király nem akarta engedni: Nem, te még túl fiatal vagy! Hogy vívhatnál meg valakivel, aki egész életében katona volt? Dávid azonban biztos volt a dolgában, mert tudta, hogy Isten vele lesz. Elmondta a királynak, hogy medvékkel és oroszlánokkal is megvívott már, amikor azok megtámadták a nyájat. Biztos volt abban, hogy Isten, aki megszabadította őt az oroszlán és a medve karmai közül, meg fogja szabadítani a filiszteustól is. Saul végül beleegyezett, és ezt mondta: „Menj el, az Űr legyen veled!” Fel is öltöztette Saul őt a saját páncéljába. Dávid azonban lépni is alig tudott benne. Mindjárt le is vetette. Kezébe vette pásztorbotját és parittyáját. Kiválasztott a patakból öt sima kövecskét, és a tarisznyájába tette. Így közeledett a filiszteus felé. MIKOR GÓLIÁT DÁVIDOT MEGLÁTTA, így kiáltott: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” És szidta Dávidot Istenével együtt. Dávid így válaszolt: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, én pedig a seregek Urának, Izrael Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál.” Ma kezembe ad téged az Űr, és megöllek. Meg fogjátok tudni, hogy van Izraelnek Istene! Isten fog kezembe adni téged, neki nincs szüksége se kardra, se lándzsára. Mikor aztán Góliát Dávidra támadt, Dávid kivett egy követ a tarisznyájából, és beletette a parittyájába. Aztán megforgatta feje felett, és elhajította a követ. Pontosan a homlokán találta el Góliátot, aki a földre zuhant. Dávid odafutott. Megragadta Góliát kardját, kirántotta hüvelyéből, és levágta vele a filiszteus fejét. Így Dávid erősebb volt Góliátnál, legyőzte őt, pedig kard nem is volt a kezében. Mikor a filiszteusok ezt látták, megfutamodtak. Izrael serege pedig sokáig üldözte őket. NE GONDOLJÁTOK, HOGY DÁVID KÖNNYELMŰ VOLT, amikor kiállt, hogy megküzdjön a f iliszteussal! Számított arra, hogy Isten segíteni fog neki. Biztos volt abban, hogy Isten erősebb Góliátnál. Nem a maga ügyességében bízott. De tudta, hogy az Ö segítségével megküzd - hét Góliáttal. Dávid azért volt olyan erős, mert Isten erejére számított, és Istenben bízott. Ne felejtsük el mi sem, hogy Isten a legerősebb, a leghatalmasabb. Ö nekünk is tud segíteni, nekünk is tud erőt adni. Azt akarja, hogy ne magunkban, hanem csak benne bízzunk. Ferenczy Erzsébet Olvassuk együtt a Bibliát 6. E héten Mi 5,17—48-at olvassuk. Kérdéseink: 1. A 18. versben azt olvassuk, hogy „egy ióta vagy egy vessző sem vész el a 'törvényből, míg be nem teljesedik”. Hogyan teljesedik be Isten törvénye? Könnyítésül olvassuk el Róma 13,10-et! 2. Jézus azt mondja, hogy aki haragszik testvérére, az vétkezik az ötödik parancsolat ellen. Hogyan kell ezt érteni? 3. Mt 26,63 tudósítása szerint Jézus eskü alatt válaszolt Pilátusnak. Miért mondja itt mégis: „Egyáltalán ne esküdjetek!”? Mit akar ezzel a tanításával tanítványai lelkére kötni? 4. Írjatok le Jézus életéből egy példát arra, amikor bántalma- zóiért imádkozott! Válaszaitokat november 23-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. Ökumenikus hírek WALTER KRECK bemni (NSZK) teológiai professzor nemrég nagy visszhangot kiváltott előadásában kijelentette: „Minden keresztyén felelős a békéért.” Helytelen élesen elválasztani Isten békességét a világ békéjétől. Isten békebirodalmának jeleit már ebben a világban fel kell mutatni. Ennek egyik módja a nyugaton gyakran alkalmazott ellenség-barát gondolkodási séma felszámolása, s a Kelet—Nyugat közötti bizalom növekedését szolgáló intézkedések sürgetése, (epd) VARSÓBAN ülésezett nemrég a „Societas Ethi%i”. A megbeszélések középpontjában az igazságosság és a gazdasági rend összefüggései állottak. A résztvevők hangsúlyozták etikai kritériumok figyelembevételének fontosságát gazdasági kérdések rendezése során. (epd) A LATIN-AMERIKAI fasiszta rezsimek elítélésével fejeződött be Panama városában a fiatal európai és amerikai keresztyének első közös találkozója. A fiatalok 30 ország képviseletében egy héten át tárgyalták ezt a témát: „Emberi jogok — népek jogai”, (epd) A NICARAGUA! forradalmi kormány respektálja a keresztyéneket, olyannyira, hogy még egy katolikus lelkészt választottak be a kormányba. A szandinisták szövetségest látnak a keresztyénekben. (epd) AZ OLASZORSZÁGI PROTESTÁNS Egyházak Zsinata a nyár végén ülésezett Torre-Pellice- ben. Megtárgyalták a valdens és a metodista egyház viszonyát, az állam és az egyház kapcsolatainak alakulását az egyezmény éve: 1948 óta. Külön bizottság foglalkozott a katolikus egyházzal kapcsolatos kérdésekkel. Megvizsgálták az evangélizáció és a szociális szolgálatok eddigi alakulását és kitűzték a jövőbeni célokat. Teológiai alapállásukat jellemzi ez a megfogalmazás: szociális szolgálat nélkül az evangélizáció nem hiteles, (epd) KAMBODZSAI és palesztinai gyermekeknek nyújtanak segítséget fiatal NDK-beli keresztyének. Ennek érdekében gyűjtést szerveztek több nagyvárosban, hogy a begyűlt összeggel súlyosan beteg gyermekek utazását tegyék lehetővé. Ennek révén szakszerű orvosi ellátásban részesülhetnek gyermekek a varsói nemzetközi gyermekkórházban. Eddig 14 000 márkát gyűjtöttek. Az akciót az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács legutóbbi svédországi nagygyűlésen határozták el. (epd) Békefi Lajos „írók nektek, ifjak.. .** Miért élek? Fiatalok az élet kapujában nem kerülhetik ki a kérdést: mi az életem értelme? Mi az a végső cél, amelyet az életben elérni szeretnék, és amelyre a családban, iskolában, munkapad mellett fel kell készülnöm? A legtöbben azzal válaszolnak erre: amit igazán elérni szeretnék, az a boldogság, az elégedett élet. Szeretnék olyan életet élni, hogy az napról napra örömöt adjon, boldoggá és megelégedetté tegyen. Igen, ez már bizonyos értelemben válasz — nem is helytelen válasz — kérdésünkre. Jogos emberi törekvés, hogy az életünk szép, boldog, örömöt adó élet legyen. De — az igazi, nagy kérdőjel csak ezután következik: mi az, ami boldoggá tesz, mi ad igazi örömöt, értékes és élni érdemes életet? Magamnak élni? Vannak, akik erre a második kérdésre azt felelik: az teszi az embert,boldoggá és megelégedetté, ha élvezni tudja az életet, ha „minden órának leszakasztja virágát”. Ezek az emberek csak a mai napra gondolnak, az örömökkel és élvezetekkel tele órákban látják az emberi élet végső értelmét. Sok mindent tartanak ilyen „örömszerzőnek”: a test örömeit, az italt, kártyát, kábítószert, udvarlást, ösztöneik kielégítését; vagy esetleg a magasabb rendű, szellemi örömöket: zenét, filmet, televíziót, könyvet, művészeteket — hosszú lenne mindent felsorolni ! Valóban, ezek a pillanatnyi, gyorsan múló örömök tennék igazán boldoggá az embert? Nézzünk körül nyitott szemmel a világban: tényleg ezek a magukért élő, saját örömeik után futó, élvezetet élvezetre halmozó emberek az igazán boldog emberek, azok, akik megtalálták az élet igazi értelmét és célját? Másokról visszasugárzó öröm Vannak, akik világosabban látnak: felismerték, hogy az ember csak az emberek közösségében — a családban, hivatásában, barátai között — lehet boldog igazán. Az igazi öröm a „másokról visz- szasugárzó öröm”: akkor leszek igazán boldog és elégedett, ha életemmel és munkámmal örömöt tudok szerezni másoknak, a szűkebb és a tágabb emberi közösségnek, amelyben élek. Lehet-e valaki is igazán ember és igazán boldog mások szeretete és megbecsülése nélkül? Kik a boldog emberek? A „magányos farkasok” talán, akik másokat csak felhasználnak arra, hogy maguknak még több örömöt, szórakozást, élvezetet szerezzenek? Vagy azok az emberek, akik a családjukért élnek és érzik családjuk visszasugárzó szeretetét; akik szeretik a hivatásukat, és érzik a jól végzett munka örömét, munkatársaik és a társadalom, a közösség megbecsülését? Régi igazság: szeretetet kapni csak úgy lehet, ha előbb mi adunk szeretetet! Igen, a boldogság „másokról visszasugárzó öröm”: igazi boldogság és megelégedés csak a másokat boldoggá tevő életből fa-; kadhat. Istennel élt élet Mi, keresztyének, még ennél is tovább megyünk, és azt valljuk: az igazán teljes és boldog élet az Istennel élt élet. Élet Krisztus keresztjének jegyében, Isten ránk sugárzó szeretetének fényében. Élet — boldog, eredetét és célját ismerő élet — az Isten iránti .ze- retetben. Életem nem a vak homályból, az ismeretlenből jött, hanem Isten teremtő, atyai kezéből származik. És az életem végső célja is a visszatérés Istenhez, a halál félelmes kapuján át. Nagyon sok ember örömét, boldogságát teszi tönkre a ki nem mondott, belső félelem a „végső ellenféltől”. Lehet-e értelme az életnek, ha minden útnak a vége a sír, a felbomlás és pusztulás? Lehet-e értelme az ember életének, ha egy autóbaleset vagy szívinfarktus egyetlen csapással összetörhet másoknak és önmagának örömöt szerző, boldog és értékes emberi életeket? Vagy még inkább, ha minden élet végső szakasza a kínos öregség, a lassú szenvedés és a kikerülhetetlen halál? Egy régi, középkori ének mondja: „Nem tudom, honnan jövök, és nem tudom, hová megyek — csodálkozom rajta, hogy egy percre is boldog vagyok!” Nagy reformátorunk, Luther, így formálta át ezt az éneket: „Jól tudom, honnan jövök, és azt is jól tudom, hová megyek — csodálkozom hát, hogy egy percre is szomorkodni tudok!” Miért élek? Rövid életű, gyorsan múló, pillanatnyi örömökért? Vagy azért-e, hogy Isten szerete- tében találjak rá a teljes, másokért élő, a halált is legyőző, igazi életre? Fiatalok az élet kapójában: keressétek a választ, az emberi életnek ezekre a legfontosabb kérdéseire! Nagy Gyula A BRAZÍLIAI EVANGÉLIKUS Egyház legutóbbi nyilvánosságra hozott pásztorlevélben foglalkozik az országban élő indiánok súlyos helyzetével. Mintegy 210 000 indián őslakos él otthontalanul, munka nélkül Végső reménységükben az egyházhoz fordultak, arpelynek szolidaritása eddig is megnyilvánult irántuk. A brazil törvényhozás most egy olyan határozatot készít elő, melynek értelmében az indiánokat kitelepítik. Ez ellen a javaslat ellen az evangélikus egyház hevesen tiltakozik, hisz ez mintegy 70 000 indián halálos ítéletét jelentené, (epd) Gyermekek imádkoznak Itt és a nagyvilágban Uram, néha beleolvasok az újságokba, mert kezd érdekelni, • - mi-töcténik 4tt-a-lakhelyünkön és a nagyvilágban. Megrémít, mennyi szörnyűség történik naponta. Egy férfi súlyos balestet okozott. Bocsáss meg neki és őrizd meg a szerencsétlenül jártakat! Az autósoknak adj sokkal több figyelmet! Egy család itt az utcánkban elveszítette az édesapát. Borzasztó, súlyos betegségben halt meg. Uram, vigasztald meg a feleségét és a gyerekeket! Segíts a kutatóknak, orvosoknak, hogy ellenszert találjanak erre a betegségre is! Valahol mindig háborúznak. Emberek ölnek, emberek meghalnak. Ezt én nem értem! Legyen vége á háborúknak! 1 Úram, tudom, úgy élhetünk csak, ha Te segítesz! Ámen. Bethlen-iilésszak és Kálvin-konferencia Debrecenben A Magyarországi Református Egyház teológiai doktorainak kollégiuma október 17-én ünnepi ülésen és kiállítás rendezésével emlékezett meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 400. évfordulójáról. Ehhez kapcsolódóan másnap, október 18-án a Nemzetközi Kálvin Kongresszus elnöksége „Kálvin recepciója Kelet-, Közép-Európa reformációjában” témakörben tartott tudományos ülésszakot. Ünnepi és tudományos élmény volt mindkettő. A Bethlen-emlékülés felölelte a nagy fejedelem csaknem valamennyi református és ökumenikus kapcsolatát: korának európai és hazai református ortho- doxiáját, a protestáns Európa diplomáciáját, a hazai művelődés- politikát, az egyházi és világi zene egykorú kérdéseit, s a vallási türelem eszméjének kibontakozását. Nemcska Debrecen, hanem egész hazai kulturális életünk eseménye volt e napon a kollégium ősi könyvtárában megrendezett „Bethlen Gábor, a református fejedelem” című kiállítás megnyitása. Rendezője, dr. Takácsi Béla múzeumigazgató mesteri munkát végzett. Amint azt dr. Bartha Tibor a kiállítás megnyitásakor — Miklós Imre államtitkár, a megyei és városi tanácsok s Debrecen kulturális élete vezetőinek jelenlétében — elmondotta, a nagy fejedelemnek Debrecen városához, a magyar reformátussághoz és a kollégiumhoz való kapcsolatait akarták szemléltetni. Tizenhat tárló páratlan szépségű anyaga gyönyörködteti a szemeket: hímzett úrasztali térítőkön Bethlen és korának emléktárgyai, könyvek, kéziratok, okmányok, pecsétek, metszetek. A kiállítás megnyitása után került sor Milotai Nyilas István püspök, Bethlen udvari papja emléktáblájának dr. Makkai László, a Doktorok Kollégiuma főtitkára által történt leleplezésére. Mint egyháztörténész és doktorkollégiumi tag, különös figyelemmel kísértem a Kálvin-konferencia előadásait. Neves külföldi előadók: Neuser münsteri, Barton bécsi, Koch lipcsei s Juhász István kolozsvári professzorok, dr. Joachim Rogge, az NDK Protestáns Egyházi Zsinati Irodájának elnöke irányításával kül.'nböző oldalról elemezték Kálvin teológiai hatását Középkelet-Európá- ban. Ezek az előadások nemcsak az 1982-es genfi Kálvin-kongresszus előkészítését szolgálták, hanem hozzá akartak járulni Kálvin művei új, tudományos kiadásának munkájához is. Mint érdekességet jegyezhetjük meg, hcfgy az e művekben előforduló francia és latin kifejezések készülő konkordanciája nemzetközi öszefogás- sal — és csak számítógép segítségével szerkeszthető meg. A közelgő Luther-jubileum fényében szívből kívánjuk református testvéreinknek, hogy az európai és hazai viszonylatban is imponáló tudományos felkészültségük járuljon hozzá eredményesen egy közös protestáns történettudomány és tudománytörténet létrejöttéhez. Fabiny Tibor
