Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-14 / 50. szám

@ öKumené © öKumené ^ öKumené ^ Ökumenikus egvházatja századunk első harmadában Teológiánk első díszdokiora: Söderblom Mátkán Adni vagy eladni Az igekötők, ezek a két-három betűből álló, önmagukban alig helyt­álló szavak igéink értelmét és jelentését félelmetes módon meg tud­ják változtatni. Az ige gyöke vagy gyökere azonos formailag és tartal­milag, de ha ezt a kis „köténykét” eléje kötjük, azonnal új tartalmat nyer. Nézzünk csak egy-két példát! Fut. Ez általában a futást, a moz­gásnak bizonyos gyorsabb válfaját jelenti. De ha azt mondom, „elfut”, akkor ebben menekülést, elszakadást, eltávolodást fejezek ki. És ha ezt az igekötőt használom, hogy „át”, akkor azonnal megváltozik a szó értelme és azt jelenti, hogy egy adott ponttól a másikig valaki futva teszi meg az utat. Itt van pl. a „szeret” ige. Nagy, lángoló érzést fejezhet ki. De ha így mondom: „elszeret”, akkor rosszindulatú csá­bítást fejezek ki általa. Nyelvünk gazdagságát, értelmezésünk sokré­tűségét tudjuk kifejezni az igekötők használatával. Nem akarom azt mondani, hogy más nyelvekben nem találjuk meg az igekötők gazdag, jelentést változtató formáját, de azt állítom, hogy a magyar igekö­tőkkel különösen is csínján kell bánni. S MOST EGY IGÉT ÉPPEN A KÖTÖCSKÉVEL KAPCSOLATBAN PRÓBÁLÓK ELEMEZNI. Legyen ez az ige az „adni”. Talán nem kell külön magyaráznom, mit értünk az adni igén. Adni röviden azt jelen­ti, hogy ellenszolgáltatás nélkül megajándékozunk valakit. Ha adok, akkor nem kell feltétlenül kapnom helyette valarílit. De ha eléje köt­jük ezt a két betűből álló kötőcskét, hogy „el”, és így alakítjuk igén­ket: „eladni” érezzük, hogy gazdasági kifejezéssel állunk szemben. Az előző viszont inkább erkölcsi fogalom. Eladni annyit jelent, hogy a birtokomban, tulajdonomban levő javat, megtermelt árut valami­lyen eszközért, mondjuk pénzért átadok másnak, áruba bocsátom. Egyszóval kereskedelmi tevékenységet fejtek ki: eladok. Ennél a fogalomnál szerepet játszik az. hogy bírok olyan tárggyal, eszközzel, amelyet piacra dobhatok, eladhatok. Természetesen erre az eszközre, jószágra, dologra szert is kell tennem. Mondhatnánk így is, meg kell termelnünk. Ma közgazdasági gondolkodásunkat alapfaiban határozza meg az, hogy olyan dolgokat termeljünk,, amelyeket el is tudunk adni. Hazánk egész gazdasági sruktúráját az „eladás" problé­mája határozza meg. DE EN MOST NF.M KÖZGAZDASÁGI FEJTEGETÉSBE AKAROK BONYOLÓDNI. A két különböző értelmű szót, — adni és eladni, — fogalmakat akarom teológiailag feszegetni Mert az egyházra, az egy­ház népére elsősorban kötelező érvényű igazság az erkölcsi tartalmat hordozó fogalom, az „adás”. Hogyan értem ezt? ügy. hogy Krisztus­tól vett parancs alapján az egyház népe mindenkor csak adhat, f Per­sze azért, mert ő is kapta, mégpedig ingyen!) Itt azonban fel kell vetnünk a kérdést — azért elsősorban, mivel közgazdaságilag némi­képpen iskolázottak vagyunk, — mit adhat az egyház. Csakis olyan dolgokat, amelyeket maga megtermelt. A semmiből az egyház is csak semmit adhat. És ehhez óvatosan hozzá merném tenni, hogy „eladás­ra” is kell termelni. Feltehető a kérdés: mi is termelünk? Hol a gyár, üzem. műhely i:agy iroda, ahol az egyház termelő tevékenységet folytat? Nos. én vallom, s a történelmi tapasztalatok igazolják, hogy az egyház szel­lemi és erkölcsi javakat termelt és termel mindékor. Nem. is jelen fék­telen mennyiségben. És hogy a „minőség” sem volt mindenkor prob­lémamentes. ..piacképes”, az egy másik kérdéscsoportba tartozik. De tény az. hogy a megtermelt szellemi és erkölcsi javaival már gazdál­kodott úgy, hogy azt adta, illetőleg eladta. . VOLT IDŐ. — KÖZELEBBRŐL A KÖZÉPKORBAN, — amikor en­nek tudata határozta meg az egyház létét. Éppen ilyen gondolkodás és szemléletmód robbantotta ki az egyház „világgazdasági válságát”, az újkori reformációt. Mi volt ennek a szemléletnek a lényege? Az, hogyakadtak olyan keresztyének, szentek, akik többet ..termeltek” a szellemi, edkölcsi javakból, mint amennyire nekik az üdvösséghez szükségük volt. Ezt az egyház összegyűjtötte, tárolta és raktározta, majd időnként a pápa búcsú formájában ..kiárulta”, eladta. Nos, lát­juk, hogy az egyháztól nem volt éppen idegen a gazdálkodásnak, a piacra termelésének ez a módja. A ..termelés” azonban azóta is szakadatlanul folyik. Vagyis ma sem más a helyzet, mert hiszen az Űr prancsa sem változott. Csakhogy időközben megváltozott a teológiai, a közérthetőség kedvéért a „köz- gazdasági” szemléletünk. Amikor mi a diakóniai teológiát a gyakor­latra lebontjuk, akkor ez „termelést”, az egyház népének cselekvő tevékenységét jelenti. Más szóval felfokozott ütemben termeljük szel­lemi és erkölcsi jaxminknt Méghozzá nem is öncélúan, nem is raktá­rozásra, hanem annak a közegnek, amelyben élünk, és amelybe bele­ágyazott bennünket az Űr Isten. Nincs semmiféle raktárunk, arzená­lunk, de van lehetőségünk, hogy naponta piacra dobjuk . áruinkat”. A mi közgazdasági szabályzónk maga az Űr Krisztus, aki kényszerít bennünket arra. hogy a jó árut naponként odakíniljuk a közösség­nek. Roppant piac, vásár forgatagában találjuk tehát magunkat. ADNI! Vagyis abból a drága kincsből, amelynek energiáját magunk- is úgy kapjuk. Adni családnak, társadalomnak világnak! S az a kö­zeg, amely bennünket körülvesz, lényegében a „piac” amelyen áru­ink szerepelnek, s ahol minden pillanatban egy egész társadalom lici­tál a keresztyén árura. Mit termeljen ma egy keresztyén ember? Me­lyek azok a hiánycikkek, amelyekről annyi szó ehik? Termeljünk sze- retetet, tisztaságot, igazságot, becsületet, önzetlenséget, hűséget, áldo­zatkészséget. segítséget,'megértést, jóindulatot. Termeljünk remény­séget nyugalmat, bizalmat. Ezekből sohasem elég! És Mm az ..adni vagy eladni” helyzetében máris érezhetjük, hogy rendkívül fontos tényezőivé váltunk a mai gazdasági, termelési rendnek, vagy ha úgy tetszik, az emberi létnek. Rédey Pál Képes Újszövetség húszezer példányban „Söderblom munkával teli éle­te — amint az évek múlnak egy­re inkább úgy tűnik — ökume­nikus szolgálatában foglalható igazán össze. A keresztyén egyház történetében úgy áll majd, mint aki századunk egységtörekvései­nek úttörője és útegyengetője. Ökumenikus egyházatyaként lép be a keresztyénség egyházatyái sorába” — írja róla Gustaf Aulén, nemrég elhunyt svéd professzor, egyik legjobb ismerője, tanítvá­nya és munkatársa Söderblom halála után megjelent emlékkö­tetben. Nincs kerek számú évforduló, nincs jubileum ebben az évbén és hogy mégis írunk Söderbl óm­ról azért van, mert Teológiánk tiszteletbeli doktorairól készítünk sorozatot és ő volt az első a sor­ban. Más vonatkozásban sokszor és sokféleképpen írtunk róla. — Róla és tőle olvasni különben sem teher, inkább gyönyörűség, öröm, látókört szélesítő, munkára serkentő, szolgáltaira buzdító ta­nulás. E sorok írója különösen is örül, hogy a közelmúltban Olof Sundby, jelenlegi svéd érsek lá­togatásáról számolhatott be, most pedig egykori elődjéről írhat, ez­zel is szolgálhatja a két egyház és két nép közötti kapcsolatot. — Nem méltatást írok, ez a keret túlságosan szűk volna ahhoz, in­kább emlékeztetőt, hogy el ne fe­ledjük az ökumenizmus egyik út­törőjét, aki nem csupán az egy­ház egységét tekintette szívügyé­nek. hanem az egész emberiség egységét és békéjét, szót emelt érdekében és a .maga helyén min­den tőle telhetőt megtett érte. A béke embere Már-már klasszikusnak számít, amit 1914 novemberében Luther név- és születésnapján írt s az első világháború első karácsonya előtt körlevélként olvastatott fel minden svéd templomban és kül­dött szét a világba egymással har­coló nemzetek egyházi vezetőihez is: „Krisztus teste, az egyház ma szomorú és szenved. Emberek sírva kiáltanak ínségükben: Med­dig még Uram?”. Tizenegy mun­kában .és béketörekvésben gazdag év telt el Söderblom életében, míg álma valósult és 1925-ben új­ra egymás mellett, békében ültek egykori ellenséges államok egy­házainak képviselői és évszázados felekezeti megosztottságban élők küldöttei. Söderblom életművé­ben nem lehet elválasztani az egyház egységéért és a népek bé­kéjéért küzdő ember munkáját. Ez a világhírű tudós professzor­vallástörténész, nagy tekintélyű egyházi vezető ember, a legna­gyobb létszámú evangélikus egy­ház feje éppen azért, mert hitt az élő Istenben (utolsó szava is erről bizohyság!) minden erejét latt),a vetette az élet érdekében, ezért szolgálta az egységet Is, a békét is egész életében. Jellemvonásai Aki Söderblom egyéniségének és szolgálatának megismerésére készül nem hegycsúcsra kapasz­kodik, hanem egész hegység, hegyláncblat bebarangolására vállalkozik. Bőséges irodalom született már róla, saját írásai is terjedelmes kötetekben olvasha­tók. Csak a híres 1925-ös világ- konferencia leírása 950 Oldalas könyv, amit saját gondozásában,, szerkesztésében, fordításában adott közre: A keresztyénség ta­lálkozója Stockholmban címen. Sokoldalú tehetségénél csak egyszerűsége volt jellemzőbb, szellemi gazdagságánál csak sze­rénysége benyomástkeltőbb. El­lentétpárokkal is jellemezhető szellemi portréja. Tágölelésű lé­lek — szorosan kötődik Krisztus­hoz. Tudása széles skálájú — hite ókútnál is.mélyebb. Más feleke­zetek iránt messzemenően meg­értő — saját egyháza lutheri örökségéhez hűségesen ragaszko­dik. Világnyelveket anyanyelvi szinten beszél, (tanít, tárgyal, tol­mácsol) — saját nyelvén irodal­mi fokon ír és beszél. Kortársai­tól sok megtisztelő kitünetést kap — névtelen emberekhez ugyan­ilyen megbecsüléssel fordul. Egy­házkormányzói posztján is meg­marad tanárnak — de szívesen tanul is élete végéig. Talán nem is ellentétes, inkább egymást ki­egészítő vonások ezek. Hatása Szolgálata előremutató volt. Egyháza élén kis népét kivezet­te az észak-európai elszigeteltség­ből, a nemzetközi és felekezetközi életben azóta is fennálló tekin­télyt szerez a svédeknek. A vi- lágkeresztyénség erőinek és sze­mélyiségeinek bemutatásával szétfeszíti a kicsinyes, egyházke­rület i provincializmusra hajlamos korabeli svéd egyház kereteit. Szívóssága, munkabírása legyőzi a jelentkező akadályokat. Re­ménysége, lelkesedése meggyőzi ellenfeleit is. Neve magyarul ennyit jelent: déli virág. Szemé­lye az evangélikus Észak szép vi­rága. Nemcsak dísz, hanem gyü­mölcshozó virág. Évtizedek után is fogyasztjuk beérett gyümöl­cseit. Magyar teológusok jó szeme Egykori teológiai tanárainknak jó szemük volt. Észrevették már Kis csapat Várakozott a mező- berényi vasútállomáson. A fővá­rosba indultunk, egyházunk intéz­ményeivel ismerkedni. Először az „ország templomá­val” ismerkedtünk. A hat tava­lyi, és tizenkét idei koníirman- dus a templom méreteitől lenyű- ;özve, lehelet-visszafojtva hallgat­ta Harmati Béla Deák téri igaz­gató-lelkész ismertetését. Sok mindent hallottunk, a kezdettől, napjainkig. A nagy pesti árvíz idején ez volt a környéken lakók menedékvára. Milyen rendes em­ber lehetett az a lelkész — mond­ta egyik konfirmandusom haza­felé — aki az árvíz elől menekü­lőket mind beengedte a templom­ba, vallásra való tekintet nélkül! Egyházi múzeum is létezik? — kérdezte az egyik gyerek, egy azok közül, akik életükben még sohasem voltak Budapesten. A válasz nem sokáig váratott magá­ra, máris beléptünk a templom mellett nemrégen megnyílt evan­gélikus múzeumba. Öröm volt látni a gyermekcsapat arcán a kíváncsiságot: hol találnak isme­rős dolgot vagy nevet, amelyről a konfirmáció során már hallot­tak valamit. Ezután Hűvösvölgybe indul­tunk, a Budai Szeretetotthonok központjába. Az öregotthonban lakó idős testvéreket műsorral köszöntöttük. Minden idős test­vérhez egy-egy konfirmandus lé­pett oda befejezésül — és egy- egy bibliai igét adott. át. Az idős emberek szemében megcsillanó könny azt bizonyította, örömmel fogadtak minket, szeretettel vet­az élő kortársban a rendkívülit. Az egykori soproni Hittudományi Kar húszéves fennállására készült „Visszapillantásában, a tiszte­letbeli doktori cím adományozá­sával kapcsolatban ezt olvassuk: „A kar első ízben fennállásának ötödik évében él e jogával, ami­kor is a külföldi egyházi vezér­férfiak közül Söderblom Náthán uppsalai érseket (Ihmels, More- head, Rendtorff neve következik ezután) tüntette ki a teológiai doktori címmel . . . Dr. Pröhle Károly 1929. június 28-án a kop­penhágai evangélikus világgyűlés alkalmával ünnepélyesen adta át a kitüntetetteknek a művészi ki­vitelű oklevelet.” Elődeink jó érzékkel választot­tak. amikor á sör elejére a már több európai egyetem díszdOkto- rát, a 18 tagú Svéd Akadémia tagját, a későbbi Nobel-békedíjas Söderblomnt állították. Érdemes lenne még a jövőben is, a sók te­kintetben ma is előremutató, Sö- derblommal teológusainknak, lel­készeinknek és egyházunk egész népének még közelebbről megis­ték szolgálatunkat. A szellemi és testi fogyatékos gyermekek szo­báiba lépve a konfirmandusok nagyon elcsendesedtek. Riadt sze­mekkel nézték az ágyhoz kötött gyermekeket, úgyszintén a járni nehezen tudó, mozgássérülteket. Ilyen körülmények között már nehezebb volt énekelni, verset szavalni, bibliai történetet mon­dani. De itt is hangzott Isten dicsérete, az énekek hangjai több gyermek arcára mosolyt varázsol­tak. A gyermekek körül fáradozó ápolókat is bibliai igéslappal kö­szöntöttük. Itt Muncz Frigyes igazgató be­szélt a gyermekek és öregek kö­zött végzett munkáról. Következő állomásunk a Ma­gyar Nemzeti Múzeum volt. A konfirmandusok sokat hallottak már a koronázási jelvényekről, de sokan közülük most látták elő­ször, szemtől szembe a kiállítást. Utolsó állomásunk felé indul­tunk: az Üllői úti Egyházi Alkal­mazottak Nyugdíjas Otthonába. A konfirmandusok megismerkedtek az otthon lakóival, benéztek a szobákba is. Majd az áhítati te­rembe összegyűltek az idős lel­készek és otthonlakók, kipirult arccal hallgatva a fiatalok bi­zonyságtételét. Itt is minden idős testvért egy-egy igével ajándé­koztak meg a gyerekek. Fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva indultunk hazafelé. Ezt a napot szerettük volna egy­házi otthonainkban eltölteni — a szeretetből. végzett munka, a dia- kóniai szolgálat részeseivé válni. Reméljük, hogy célunk sikerült. ifj. Ferenczy Zoltán A Bibilia kiadásának és terjesz­tésének időszerű ügyeiről Tarr Kálmán, a Református Sajtóosz­tály vezetője jelentést adott a Magyar Bibliatanács legutóbbi ülésén. Megkértük az osztályve­zetőt: foglalja össze lapunk szá­mára az ide vonatkozó adatokat. — Az elmúlt 30 esztendő során, a Károli-féle fordítás különböző típusaiból összesen mintegy 319 000 példány jelent meg, az új fordítású Biblia különböző típu­saiból mintegy 77 000 példány. Ez idő szerint a sajtóosztály raktá­rában Károli-féle és új fordítású Biblia egyaránt van. 1980-#r> tervünkben áll egy nagyszabású vállalkozás teljesíté­se: szeretnénk megjelentetni ma­gyár nyelven is az új fordítású Újszövetség szövegével, az ún. Képes Űjszövetséget. Ez a könyv eddig hat nyelven jelent meg, a magyar lesz a hetedik. A könyv­nek mintegy 200 művészi színes fényképe a Bibliatársulatok Vi- lágszövetségének tulajdona, ame­lyet a Világszövetség igen előzé­kenyen, térítésmentesen rendel­kezésünkre bocsátott. A fényké­pek a bibliai helyszínek mai fel­vételei. Az Egyetemi Nyomda már hozzákezdett a kiadvány elő­készítéséhez. ígéretük szerint 1980. nyarára mintegy 20 000 pél­dányban. A Bibliatársulatok Vi­lágszövetsége a képanyagon túl­menően a nyomáshoz az ún. mű­nyomó papírt is biztosítja szá­munkra. merkedniük. Hafenscher Károly Csanddy János­HÓFUVÁT Domborulnak hófúvások, havak, dombok: hófúvát-ok, egyiknek éles taréja, mert a szél élesre metszi, a másik domb-hordalékra töksapkát húz: gömölyíti; élesek a hófúvátok, rajtuk Észak napja csillog, hócsillagok fénye lángol, milliónyi élő csillag ' • a mezőre kiterítve; mint a Tejút nyári éjen fehérük a mindenségben. (Megjelent a költő: NÉMA KÖRUS című kötetében, 1979.) Budapesten jártunk 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom