Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-12-14 / 50. szám

Betöltött várakozás Dr. Káldy Zoltán püspök és a Lutheránia Győrött A Egy mindenkiért 1 Tim 2, 4—7. Minden ember. E két szó olyan tág ölelésű, hogy alig tu/ljuk iga­zában felfogni az értelmét. Nyelvtanilag talán jól értjük, de tartal­milag túl súlyos. Hiszen ez a „minden” áthidal térbeli és időbeli korlátokat. Beletartozik a ma élő közel négy és fél milliárd ember. S az évszázadok múlása sem szab neki határt. Az idős Pál azt sze­retné belevésni .az ifjú Timóteus szívébe — és általa minden idők keresztyénéinek a szívébe —, hogy minden idők minden emberét hordozza Isten szeretete. Isten üdvözítő szeretetéből senki sincs ki­zárva származása, faja, bőrszíne, társadalmi állása, vagyoni helyzete vagy. népi, nemzeti hovatartözandósága miatt. Mert ISTEN MINDENKIN MEGKÖNYÖRÜLT. Isten mentő szeretete és embereket kereső akarata nagyvonalú program. Az ótestamentumi gyülekezet meggyőződése szerint Isten az igazakat megmenti, de a bűnösöket elveti. A gnosztikusok tanítása szerint az üdvösség csak bizonyos vallásos ismeretek birtokában levőké. Az űjtestamentumi gyülekezet népe messzebb lát. Mert Jézus Krisztusban azzal az 1st tennel találkozott, akinek az az akarata, hogy minden ember üdvij- züljön, vagyis segítséget találjon és eljusson az igazság megismeré­sére. Az igazság ismerete itt az Isten megismerését jelenti. Annak az Istennek az ismeretét, aki „halálos szeretettel” szereti az embert. Ez az ismeret megóv az önző kegyes bezárkózástól, mert tudja, hogy Jézus önmagát mindenkiért adta váltságul. Nem titkos vallásos el­méletek rendszere, mert Jézus Krisztus golgotái kereszthalalára te­kint vissza, amelyben egijiítt ismerhető meg Isten Ítéletének szigo­rúsága és kegyelmének végtelensége. Istennek ez a tágszívűsége teszi nyitottá szívünket és hitünket annak felismerésére, hogy Krisztus nemcsak értünk lett emberré és nemcsak értünk munkálkodik. EGY MINDENKIÉRT. Madách Imre: Az ember tragédiájának egyiptomi jelenetében a fáraó felügyelőinek kegyetlensége miatt ezekkel a szavakkal lázad a megkorbácsolt rabszolga: milliók egy miatt. Vagyis mindenki egy miatt szenved. Jézusban ennek a fordí­tottja igaz. Egy mindenki miatt! Az egy Istennél egy a közbenjáró, hogy az ember eltaláljon Istenhez, az Isten pedig szerethesse az em­bert. Ez az egy közbenjáró az értünk emberié lett, életét odaáldozó, meghalt, de feltámadott élő Űr Jézus Krisztus. Ö a közvetítő Isten és az ember között, hogy egymásra találjon az üdvösséget munkáló Isten és a megmentésre szoruló ember. Jézus Krisztus dicsősége ép­pen szolgai formájában tündököl a legjobban, amikor a kereszt gya­lázatában ragyog fel Isten mindenkin könyörülni akaró szeretete. „AZ EGYHÁZ CSAK AKKOR EGYHÁZ, HA MASOKÉRT VAN JELEN” — Dietrich Bonhoefférnék ez a híres tétele nem egy újkori dogma, hanem abban az útkeresésben segíti a mai keresztyéneket, hogyan tudják megélni a hitüket úgy, hogy Isten akaratába belesi­mulva tudjanak szolgálni a világban minden ember javára. Az Isten­nek a golgotái kereszten megbizonyított halálos szeretete szolgálatra indítja a Krisztus áldozatából élőket. Krisztus áldozata tanúbizony­ság volt a maga idejében Istennek a szeretetéről és mindenkihez odahajlő. üdvözítő, segítő szándékáról. Ennek az elfogadásából és továbbadásából következik a gyülekezet bizonyságtevö élete. Mivel Krisztus mindenkiért „adta önmagát”, ezért felelősségünk minden ember felé elkötelez bennünket. Hogyan lehetünk Isten sze­retőiének a tanúbizonyságai? Nem fanatizmussal, hanem másokat megérteni igyekvő türelemmel. Nem hatalmaskodással, hanem szol­gáló szeretettel. Nemcsak szóval, hanem cselekedettel, az élet bi­zonyságtételével. A legtágabb értelemben vett diakóniai szolgála­tunkba beletartozik, hogy Isten „jó szavával”, az evangélium öröm­hírével is adósai vagyunk embertársainknak. Ezt nekünk kell to­vábbadnunk. Nemcsak az igehirdetőknek és lelkipásztoroknak, bár a gyülekezet belső jó rendje érdekében szükség van a „hírnökök és apostolok” mai utódaira is. De a gyülekezet egészének is a minden embert szerető Isten bizonyságtevőjévé kell válnia. S életével a mindenkiért önmagát odaáldozó Jézus Krisztus tanúbizonyságává kell formálódnia. Ez a minden embert szerető Isten akarata. Krisz­tus dicsősége ma ebben lesz láthatóvá a világban. Sárkány Tibor Imádkozzunk! Istenünk, Te azt akarod, hogy Jézus Krisztusban minden ember segítőre leljen. Ezért rendelsz embereket, akik ezt az örömhírt to­vábbadják. Köszönjük Neked mai hírnökeidet az igehirdetőket és lelkipásztorokat. Te azonban mindnyájunkat bizonyságtevőiddé kttld- tél a világba, hogy jóságodról és irgalmas szeretetedről Szavainkkal, cselekedeteinkkel és egész életünkkel tanúskodjunk. Juttasd min­dig eszünkbe, hogy egyházad közösségében élve mindenkiért felelő­sek vagyunk, nemcsak önmagunkért. Ámen. Fodor Kálmán kántori, kórus­vezetői szolgálata idején kapott az egyházi érjek és zene különö­sen magas rangot Győrött a lelki élet formálásában. Ennek a ne­mes hagyománynak fönntartását segítette a Lutheránia kamara­kórusának ádvent első vasárnap esti szolgálata öregtemplomunk­ban. Ez a nap egyúttal Szeretet- liázunk diakóniai munkájának tá­mogatására is szolgál. MÉG NAGYOBB VÁRAKO­ZÁS ELŐZTE MEG AZ EST ELŐADÓJÁNAK, dr. Káldy Zol­tán püspök-elnöknek’ szolgálatát, hiszen ő hazánk széles nyilvános­sága előtt, a világ fórumain sok­szor szólt már úgy, hogy monda­nivalójának folytatását mindenütt szívesen várták. Öregtemplomunk az utóbbi év­tizedekben alig tapasztalt népes gyülekezettel telt meg. A gyüle­kezet presbitériuma és elnöksége a gyülekezet nagytermében kö­szöntötte a püspököt. Amikor ez­után az előbbiek kíséretében a templomba lépett, a gyülekezet köre, a környékbeli gyülekezetek tagjai és lelkészei zsúfolt padso­rokból tekintettek rá. A templomban a püspök és kí­sérete liturgikus keretben, egye­dül Istenre tekintő lélekkel csat­lakozott az Isten népe ádventet váró sokaságához. AZ ÉNEKKAR XVI—XVIII. 'századi német mesterek lelki éne­keit gyűjtötte előadásának első csokrába. Raselius, Eccard. Wai­ter, Bach, Hassler, Gumpelzhai- mer, Schütz művei szólaltak meg. a kar erőteljes és mégis rendkí­vül mértéktartó, fokozatosan mind több színt fölcsillantó tol­mácsolásában. — A püspök elő­adása után Reger, Kapi-Králik Jenő, Nagy Olivér, Kupi Gyula műveinek idői hídján Gárdonyi, Halmos, Szokolay ék Weltler Jenő kortárs zenéjéig ívelt a rendkí­vül széles skálájú program. — Az ökumenikus körben ismert dallamok (Tisztítsd meg szíved. Tehozzád, ó Uram, JÜbilate Deo, Ó, maradj vélem ...) több eset­ben nemcsak tudatos népi zenei hátteret, de gregoriánhoz hasonló élményt is nyújtott az utóbbiak feldolgozásában. Benczúr Erzsébet éneke jól ér­vényesült a templom kitűnő akusztikájában, friss színfoltot jelenlett az egyébként is rendkí­vül gyorsan pergő programban. Trajtlér Gábor országos zeneigaz­gatónk finom érzékkel regisztrál és el tudja mélyíteni hallgatóit a gyülekezeti énekre vezető dalla­mok megértésében. Weltler Jenő szervező, folyto­nosan nevelő, repertoárt gazdagí­tó karnagyi szolgálatát páratlan frisseséggel és átéléssel végezte. ORSZÁGOS EGYHÁZUNK PÜSPÖK-ÉLNÖKE „Két várako­zás” címmel tartotta előadását. Nem a megszokott módon kö­zelít témájához — mondotta. A Krisztus hozzánk jövetele, életet, üdvösséget szerző, egyhá­zat életre hívó műve már meg­történt —, volt karácsony, hűs- vét és pünkösd. — De „a terem­tett világ úgy fest, mintha mind­ez nem történt volna meg. — Na­gyon ki kell nyitni az embernek a szemét, hogy észrevegyen vala­mi változást a Világban, — Nem nézhetünk csak az égre. nem tö­rődve a problémákkal. — Az evangélium népe nem csúfolódó. se nem rajongó, hanem realista.” „Nem oldódott meg a halál problémája. — A múlandóság bé­lyege rajta van a világon. — Raj­ta van az édesanvánk. édesapánk arcán, vagy a kis unokájukat öle­lő nagyszülők arcán. — Nem ki­vételek azok sem, akik az egy­házhoz tartoznak. A hívők is meghalnak. Nem oldódott rrieg a kín, a szenvedés probléma sem. Ha egy­szer leállítanák a világ vala­mennyi repülőjét, a millió gép­kocsit, a gyárak zakatoló üze­meit. az utcák zaját és nagyon fi­gyelnénk, altkor döbbennénk meg igazán, hogyan vajúdik, nyög a teremtett világ a kínszenvedés­től. Meghallanánk az éhező gyer­mekek sírását, az éhenhalók egy­re elhalóbb -sóhaját, a diszkrimi­nálták néma panaszát, a magukra hagyott öregek reszkető könyör­gését, a kizsákmányoltak, a sa­rokba állítottak, a semmibe vet­tek sóhajtásait, az elvált szülők pingponglabda módján hányódó gyermekeit, az egymással vesze­kedő, ordító Szülőket...” „Nem oldódott meg a bűn kér­dése. — Rajta van a teremtettsé- gen. Az első világháborúban 5 millió ember halt meg. a máso­dikban 50 millió! Azóta azt mondják, nincs háború, é.s 20 mil­lió ember pusztult el fegyverek­től. Mindehhez a kizsákmányolás, a szegénység, az éhség, az ember­rablás, a túszszedés búne. — A hivők és kínlódnak ez alatt a bűn alatt. Nem oldódott meg a bűn a hivők életében sem ...” „Mit várunk? —• Nem igaz, hogy olyan világban élünk, amelyben a halál az Ür. — A bűn sem végső hatalom. — Bí­zunk, hogy elesünk, de fel is ke­lünk. Van élet? a Krisztusban. — Várjuk, hogy ez még inkább így legyen. — Az igazságtalanoknak nincs helye Istennél. — Az élet Fejedelme legyőzi a halált. Bé­kesség lesz a szívben, a környe­zetben. a világban. Lesz új ég és új föld.” De mit vár a világ tőlünk? — Ez a tnásilc várakozás. „Volt az egyháznak kétezer esztendeje. — Vízkereszt után a 2. vasár­napon az oltárterítő színe zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 2, 1—11; az igehirdetés alap­igéje: 1 Tim 2, 4—7. — KELENFÖLD. Január 27-én, vasárnap este a 6 órakor kezdő­dő istentiszteleten Mező András Bach-műveket orgonái. — ACSA. Az elmúlt ádvent csütörtök estéin Maróti János acsai lelkészen kívül Adámi László pilisi, esperesi segédlelkész. Blatniczky János maglódi és Le- hoczky Endre galgagutai lelkész szolgált igehirdetéssel. Miért nem oldotta meg a világ nyomorúságának kérdését? — Az emberek széles rétege még min­dig vár tőle valamit. — Fáradoz­zék, munkálkodjék, áldozza fel magát, végezze a diakónia szol­gálatát, hogy kevesebb legyen az éhező, hogy legyen kenyér, legyen gyógyszer, és ne legyen beteg. Egv milliárd keresztyén él a vi­lágban. Ha ennyi ember össze­fog, csak igazságosabb lesz a rend. Tudjuk, hogy tudunk segí­teni, mert rajtunk keresztül Isten ereje és hatalma dolgozik. Betört a világba Isten országa, az em­beri szívekbe, otthonokba. — Hát ne várion a világ hiába! A vég­sőt. hozzuk a jelenbe. Legyünk már most a lövő képviselői a je­lenben. Egyébként én is Veletek együtt kérve, boldogan tudom mondani oltárterítőtök mondatát: Jövel Uram Jézus!” NAGY ÉLMÉNY VOLT A SZE- RETETHÄZ hagyományos ÁDVENTI ESTJE! Ezt mutatta az est of fertőn urna, 10 350,— Ft, me­lyet a Szeretetház karácsonyára adott az összesereglett gyülekezet. Ez ragyogott az arcokról, ezt visszhangozta a résztvevők vallo­mása. — Betöltött várakozás volt. — Betöltjük-e mi is Isten és a világ várakozását? — OROSZLÁNY. A gyülekezet ádventi szeretetvendégségein Ba­logh András szendi lelkész „öku­menikus-e az Ágostai Hitvallás?”, Bozóky Éva „Kapcsolataink” cím­mel tartott előadást. A gyüleke­zet tagjai vers mondással, az ének­kar kisebb kórusművekkel szol­gált Nagy Dániel vezetésével. — DEÁK TÉR. A havonta ösz- szejövő szenior ifjúsági bibliakör ádventi vendége Megyaszai László ambrózfalvi lelkész volt. „Egy lelkész öt gyülekezet.” — Örömök és nehézségek címmel tartott elő­adást, valamint Mt 5, 16 ige alap­ján végzett igehirdetői szolgála­tot. — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk ja­nuár 13-i számának első oldalán közölt „Előre nézünk” című cikk 5. pontjában értelemzavaró hiba van. A mondat helyesen így hang­zik: „Túl sok lelkészünk hangsú­lyozza azt, hogy éppen olyan ál­lampolgár, mint mindenki más ebben az országban és elfelejti, hogy ő olyan magyar állampolgár, akit Isten lelkészi szolgálatba ál­lított, annak minden szabadságá­val és kötöttségével együtt. Ezek­ről a kötöttségekről többen elfe­lejtkeznek.” — A DÁNSZENTMIKLÓSI evangélikus és református gyüle­kezet idén is együtt tartotta az ádventi igehirdetési sorozatot. ..Áldott az Űr! — összefoglaló címmel a Lk 1, 68—79 igéket vet­ték alapul a sorozat szolgálatte­vői: Szaszák Imre irsai reformá­tus lelkész és Adámi László pilisi evangélikus segédlelkész, mint házigazdák, valamint Vancsó Jó­zsef gyömrői, Roszik Mihály al- berti evangélikus lelkész, és Sel- meczi Lajos monori kihelyezett segédlelkész. — SZÜLETÉS. Ponicsán Péter üzemvezetőnek és feleségének, sz. Paor-Smolcz Erzsébet adminiszt­rátornak második gyermekük szü­letett. Neve: ERZSÉBET. A ke­resztelést a gyermek nagyapja, Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész végezte. „Ne félj, mert megvál­tottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Bóna Mihály, a békési gyülekezet gondnok-pénztárosa és felesége, sz. Demcsák Mária presbiter 1979. december 25-én ünnepelték há­zasságkötésük 50. évfordulóját. Ez alkalommal a gyülekezet is kö­szöntötte őket és istentiszteleti imádságban kérte Isten áldását további életükre és gyülekezeti szolgálatukra. * Bódecs Barnahas Az énekeskönyv-szerkesztők mű helyéből BIZALOM ISTEN AKARATÁBAN Mit Is-ientesiwmd ió nek< S. A684-tentesi,vnmdjci nekem, Ei böki mivAcin- se., Ha. o ve- zerjt é-Mem, -Szí- vemben cseni és be-k«-» ur n jf. 5S vty<tm 6oV\b, boj ha én, Me$ "tub ve­4e.- ni en~ gém. Ha- cjc^omő ve- z.es- ien. Mit Isten tesz, mind jó nekem. Gondol rám. nem felejt el. Zord utakon, vak éjeken Átölel kegyelemmel. Csodálatos, bölcs, jó orvos. Megsegít erős karja. Csak javamat akarja. Mit Isten tesz. mind jó nekem Ö életemnek fénye. Ö ad hitet, hogy énekem Nagy tetteit dicsérje. Baj. vagy öröm — megköszönöm. Hisz végül megláttatja, Hogy mind áldásul adta. Mit Isten tesz, mind jó nekem. Bár sok keserűségem Most nagy tehernek érejem. Nem kell rettegnem mégsem. Szeret, tudom, s a fájdalom Édes örömre válik. Öt áldom mindhalálig. Mit Isten tesz, mind jó nekem. Ezt vallom, bármi érjen. Ki benne bízik szüntelen, Megőrzi száz veszélyben. Bármily sors vár, gond, baj, halál Tudom, el nem hagy engem. Hagyom, hogy ő vezessen. Rodigast Sámuel 1649—1708 Dóka Zoltán fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom