Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
(Jí öKumené ^ öKumené öKumené Európa egyházai a nyolcvanas ével; küszöbön Beszélgetős Nagy líyula professzorral, az Európai Egyházak konferenciája teológiai igazgatójával Áss Útiwntt>nikus Tanács h ö 2ifjtj a / csen eh h a iá rács a in i A Vl'l'O «lönGvse «-líen Az ökumenikus Tanács Közgyűlése tiltakozik a NATO legutóbbi döntése ellen, amellyel elfogadták a Nyugat-Éurópa területén elhelyezendő közép-hatósugarú nukleáris rakétafegyver gyártásának tervét. A Közgyűlés elítéli ezt a felelőtlen lépést, amely a tőkés érdekeltségeket szolgáló fegyverkezési verseny új szakaszát kényszeríti az emberiségre, és a közvéleményt a veszélyeztetettség hazug híresztelésével a hidegháború felé hangolja. A Közgyűlés ezzel szemben kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy a világ békéjének megőrzése az emberiség fennmaradása érdekében nemcsak szükséges, hanem még mindig lehetséges is. Példát adtak erre a szocialista országok kormányai, élükön a szovjet államfő, aki berlini beszédében konkrét programot terjesztett elő a fegyverkezési hajsza megállítására és az enyhülés folyamatának fenntartásához szükséges bizalom erősítésére.' Á Közgyűlés egyetért ezekkel a békekezdeményezésekkel, és reméli, hogy a szocialista országok és az egész világ békééről a NATO zsákutcába vivő döntése után is folytatják eröfeszitéseiket a leszerelés megvalósítására, a SALT—II egyezmény mielőbbi ratifikálására és Helsinki szellemének erősítésére a madridi konferenciával kapcsolóban. A Közgyűlés felhívja az Ökumenikus Tanács tagegyházainak lelkészeit és hívőit, hogy a NATO döntésével és a háborús szándékok szaporodó megnyilvánulásaival szemben fogjanak össze a béke erőivel, és támogassanak minden mozgalmat és törekvést, amely céljának tekinti a militarista döntés végrehajtásánál; megakadályozását, a tárgyalások folytatásai és a békekezdeményezések megvalósítását. A Hazafi»« \ópfron(ról Az ökumenikus Tanács Közgyűlése nagy érdeklődéssel hallgatta meg a beszámolót arról a találkozóról, amelyre a közelmúltban Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára hívta meg a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezetőit, hogy a kölcsönös bizalom légkörében beszéljék még társadalmunk aktuális kérdéseit. A Közgyűlés örömmel állapítja meg, hogy kormányzatunknak az egész magyar társadalmat egységbe foglaló szövetségi politikája népünk legszélesebbkör á rokatiszenvét és támogatását élvezi, és eredményesen valósul meg a közélet minden szintjén és területén. A Hazafias Népfront. mint e politika aktív hordozója, tag teret nyit a társadalmunkat érintő időszerű kérdések megvitatására, és lehetőséget ad arra, hogy az általános eszmecserében a hívők is elmondják véleményüket, és egyenrangú állampolgárokként vegyenek részt a közéletben, a szocializmus építésében. A Közgyűlés felhívja az Ökumenikus Tanács tag egyházainak lelkészeit és hívőit, hogy teljes bizalommal támogassák a Hazafias Népfront munkáját, és Isten előtti felelősségük tudatában. kritikusan és konstruktív módon, népünk iránti szeretettel működjenek közre a társadalomépítés és a békemunka közös feladataiban. Az Állami Ü!*>Iihzü^tÍ Hivatalról Az Ökumenikus Tanács Közgyűlése az elmúlt hét évi időszak eseményeit és ökumenikus tevékenységeit áttekintve, jóleső érzéssel állapítja meg. hogy társadalmunk kiegyensúlyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közötti rendezett viszony, amelynek kedvező feltételei között az ökumenikus Tanács és tagegyházai számára szélesre nyílt a hazai és nemzetközi ökumenikus munka lehetősége. A kölcsönös bizalom ezen jó légkörének megteremtésében döntő szerepe volt az Állami Egyházügyi Hivatalnak, első helyen Miklós Imre államtitkár úrnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, valamint munkatársainknak is, akik. nagy megértéssel osztoztak az ökumenikus Tanács és tagegyházai gondjaiban, tanácsoltak és segítettek feladatainkban. Különösen kiemelkedő az Állami Egyházügyi Hivatal reztöjének és munkatársainak nagyvonalú és megértő segítsége, amellyel lehetővé tették az új bibliafordítás megjelentetését. A Közgyűlés köszönetét mond fáradozásukért, és bizalommal tekint a további együttműködésre, amely államunk és egyházaink, népünk és híveink javát szolgálja. Csanädv János: A CSEND VÁNDORA Lehetnék én is vándora a messzi vidékeknek, a földre-zengő kékség alatt, kiváncsi, ki szemét mereszti, ha felbukkan egy fehér tanya, rétség; az országutak szélén gyalogolva elzúgó gépkocsik mellett mehetnék ' messzi, ifjúságom kóbor ösvényein, á galagonya- bokrok alatt déli pihenőre rogyva, ha az egek vaskereke nem csikorogna • fülembe, itt maradj, hol végtelen kőfalak közt tonnaszám zúg el minden másodpercben a vas, * és gépek énekelnek, motorok robbannak percenként háromezret, nekiütközve az ellenálló házeresznek — hói vannak a régi, falusi háztetők, hol minden csepp esőszem külön koppant. hol vannak házunk zsindelyei, hol \ vannak ők, hogy védjenek, mikor rámomlik roppant lavina, robbanva a kipufogókban! Elomló hajam szálai siratják a vasbunkókkal agyonvert csendet. (Megjelent a költő NÉMA KÓRUS című kötetében. 1919.) TEOLÓGIAI HALLGATÓK AZ NDK-BAN Karácsonyi hazalátogatásakor megkértük dr. Nagy Gyula professzort, nyilatkozzék az „európai ökumené’’ jelen helyzetéről és jövő feladatairól. Visszatekintve az 1979-es esztendőre, mik a legújabb fejlemények az európai ökumenikus egyházszervezet életében? Az elmúlt év fontos határkő volt az Európai Egyházak Konferenciája (EEK) számára. 1979- ben lépett szolgálata harmadik évtizedébe ez a 112 tagegyházat és mintegy 160 millió keresztyént átfogó szervezet. És a múlt év őszén — amint erről az Evangélikus Élet is hírt adott — a krétai nagygyűlésen egy sor fontos döntést hozott a jövő feladatairól, köztük új munkaterületek megszervezéséről. A húszéves évfordulót azzal ünnepelte az EEK. hogy felszólította tagegyhazait: vegyék őszinte kritika alá a szervezet munkáját, annak minden részletét: és állítsák össze „kívánság- listájukat”. mit várnak ettől a szervezettől működése harmadik évtizedében? Sok érdekes és tanulságos válasz érkezett. Feldolgozásuk három hónapot vett igénybe. A végeredményt — természetesen erősen lerövidítve — Sigrist volt svájci egyházi elnök summázta a krétai nagygyűlésen. Mi volt a tagegyházak véleménye az Európát Egyházak Konferenciája szolgálatáról? Csak a legfőbb pontokat említem. Először is, általános volt az a vélemény, hogy az elmúlt húsz év alatt az EEK fokozatosan nélkülözhetetlen .,találkozási fórumává" lett az európai földrész egyházainak — elsősorban á protestáns és orthodox egyházaknak, az Atlanti-óceántól az Uraiig és Ciprustól Skandináviáig. Hivatalos egyházi vezetők, lelkészek és teológiai szakértők itt beszélhették meg hitbeli kérdéseiket, egyházi kapcsolataikat, és a társadalmukban, a mai világban végzendő mai szolgálatuk közös problémáit. Másfelől: az egyházak válaszaiban a legtöbb elismerést — a fokozott teológiai munka mellett — azok a konferenciák kapták, amelyek az európai feszültségek békés feloldásával, és az emberiség jövőjével foglalkoztak. Ezek a ..Helsinki-konferenciák” — közülük a harmadikat Siófokon rendeztük meg másfél évvel ezelőtt — azzal foglalkoztak, mit tehetnek Európa egyházai kontinensünk „békeokmánya”. a helsinki záróokmány. ajánlásainak a megvalósításáért. Végül: a legtöbb tagegyháznak az volt a kifejezett kívánsága, hogy az Európai Egyházak Konferenciája a nyolcvanas években is az eddigi „kettős programot” fejlessze tovább: teológiailag is, gyakorlatilag is erősítse szolgálatát egyfelől a kontinensünk egyházai és keresztyénéi közötti egységért, másfelöl Európa népei együttműködéséért, az emberiség békés jövőjéért. Mit jelentett a krétai nagygyűlés az európai egyházak közti jó kapcsolatok és együttműködés területén? Már maga az is jó szolgálat volt, hogy az EEK a száznál több tagegyház négyszázötven küldöttét, tanácsadóját, sajtóképviselő- it — a római katolikus egyház magas szintű vatikáni és európai delegációját is beleértve — első ízben hívta össze Dél-Európa ban, egy több mint ezerkilencszáz esztendős orthodox egyház területén. F.z a tény is az orthodox egyházak megbecsülését mutatja: hivatalos képviselőik jelentős szerepet kaptak, a három főelőadó is közülük került ki. Bizonyos Vagyok benne, hogy a nyolcadik nagygyűlés új ökumenikus indításokat adott sok egyházban. Várható, hogy a nyolcvanas években tovább mélyül a párbeszéd és a közös nemzetközi szolgálat az orthodox és a reformációi egyházak között: itt még sok a tennivaló! De az is bizonyosnak látszik, hogy európai szinten is egyre több kapcsolat alakul ki a római katolikusok, orthodoxok és protestánsok között. Olyan feszültségekkel és halálos veszélyekkel telt világban élünk, amelyben az Isten teremtett világáért és az emberért való közös cselekvésben meg kell találnunk egymás kezét — minden hitbeli és egyházszervezeti különbség ellenére, sőt, a hitbeli és ideológiai különbségek ellenére is! Lehet-e igazabb, Istennek tetszöbb ökumenikus aktivitás, mint az. egység keresése a másokért váló közös szolgálatban ? Milyen munkát végzett a nyolcadik nagygyűlés az európai egyházak nemzetközi szolgálata terén? A nagygyűlés sokféle formában kifejezte a tagegyházak többségének azt a határozott akaratát, hogy az Európai Egyházak Konferenciája a nyolcvanas években is folytassa és fejlessze tovább fáradozásait Európa népeinek jövőjéért. a „helsinki szellem” megőrzéséért és kiterjesztéséért a többi világrészre is. Az Európa valamennyi egyházához intézett „Felhívás" a kölcsönös bizalom, építésében látja ma az egyházak fő feladatat nemzetközi téren, továbbá a tárgyalási készség erősítésében a jelenlegi feszült helyzetben.' „Az a véleményünk — mondja a Felhívás —, hogy az európai közép- hatósugarú l-akétákra vonatkozó jóvátehetetlen döntések előtt az érdekelt kormányoknak feltétlenül tárgyalniuk kell egymással.” A nemzetközi kérdéseket tárgyaló közgyűlési negyedik szekció javaslatai felhívják Európa egyházait: együtt és külön-külön is segítsenek egy új, békés nemzetközi légkör kialakításában, a békére való nevelésben, a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldásában: tegyenek meg minden tőlük telhetőt a leszerelési tárgyalások előbbrehaladásá- ért, és egy új, igazságosabb világrendért. Ennek az évnek a nyarán az Európai Egyházak Konferenciája Madridba hívja össze az európai egyházak vezetőit abban a kérdésben. mit tehetnek az egyházak a végzetes fegyverkezési verseny megállításáért, és az őszi nagy Madrid-konferencia sikeréért. Üj szint adott az Európai Egyházak Konferenciája „békedia- kóniájának”, hogy 1979-től kezdve az Egyesült Nemzetek Szövetsége felvette a: „nem kormány- szintű társszervezetek” sorába, így majd erőteljesebben vehet részt közvetlenül a genfi nagy ENSZ-központ munkájában is. Milyen új munkaágakkal bővül az Európai Egyházak Konferenciá jának mu nkaköre a nyolcvanas években? Az Európai Egyházak Konferenciája „kinőtte eddigi ruháját”. Ez a taglétszámra legnagyobb regionális 'ökumenikus szervezet minimális munkatársi gárdával működött a genfi nem/ptközi egyházi szervezetek közt. A munka és a feladatok rohamos növekedése azonban elkerülhetetlenné tette új munkaágak megszervezését. A főtitkárság és a tanulmányi osztály mellett ez évben megkezdi tevékenységét az „Európai Egyházközi Szolgálat’’ titkársága, amely arra lesz hivatva, hogy a sok kis létszámú és nehéz anyagi helyzetben levő egyházat segítse Európában. Ugyancsak ebben az évben kerül sor egy másik — az észak-amerikai egyházakkal közösen fenntartott — titkárság felállítására, amely elsősorban az emberi jogok szerepével foglalkozik a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításában. Mindkét új munkaágat az Egyházak Világtanácsával egyetértésben és annak támogatásával vette át az EEK Európában. Végül egy személyes vonatkozású kérdés: valóban úgy van-e, hogy professzor úrnak ez lesz az utolsó szolgálati éve Genfben? Igen. kilencévi nemzetközi egyházi szolgálat után, amelyet először a Lutheránus Világszövetségnél, majd az Európai Egyházak Konferenciájánál végeztem, családommal együtt visszátérek hazámba, és azelőtt Is végzett egyházi szolgálatomba, hogy — ezekkel a hasznos nemzetközi tapasztalatokkal — tovább folytassam munkámat a jövő lelkésznemzedék nevelésében Örömmel végeztem a megtisztelő, felelősségteljes genfi szolgálatot —, sokszor mint egyetlen képviselője a kelet-európai protestáns egyházaknak a genfi egyházi világközpbntban. És örömmel térek újra haza, régi szolgálati körömbe, amelyből elindultam. Annál i& inkább, mert dr. Williams főtitkárban igaz barátunk, az európai ökumenikus munka és a békééit való keresztyén szolgálat őszinte híve kezében marad az Európai Egyházak konferenciájának genfi irányítása,- és mivel bizonyos vagyok benne, hogy egyházunk és a magyar tagegyházak szolgálata — más formákban — továbbra is érvényesül majd az EEK életében. A Német Demokratikus Köztársaság állami egyetemeinek teológiai fakultásain tanuló teológiai hallgatók száma az elmúlt évben ismét növekedett. 1965 és 1976 között a hallgatók száma 642-ről 371-re csökkent, a hivatalos statisztika 1978-ban azonban már 406 hallgatót jelentett (1977: 382). Míg 1977-ben 54-en. 1978-ban már 57-en fejezték be tanulmányaikat. A fenti adatok csak az állami teológiai fakultások hallgatóira vonatkoznak. Ezeken kívül egyházi kezelésű Teológiai Főiskola működik Berlinben. Lipcsében es Naumburgban, valamint ún. ..Predigerschule” Berlinben és Erfurtban. Ez,ekben az intézményekben a hetvenes évek folyamán 340-rőr 500-ra emelkedett a hallgatók száma. Dr. Nagy Gyula professzor előadást tart, mellette dr. Glen Garfield Williams főtitkár
