Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

GYERMEKEKNEK.

A gyűlölet rabságában

A harag a legrosszabb tanácsadó, és a gyűlölet valóban elvakítja az embert, elveszti tiszta látását, megzavarja józan gondolkodását. Ezt láthatjuk Saul éle. tében is István vértanú halálát követően. Józan ésszel gondolkozva úgy vélnénk, hogy látva István szelídségét, lenyűgöző nyugalmát a kivégzéskor, hallva ellenségeiért mondott könyörgő imádságát, Saul és vérszomjas társai magukba szállnak, és véget vetnek a Krisztus követői ellen folytatott értelmetlen harcnak.

De nem így történt. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv miután röviden tudósít arról, hogy „nagy síratás” mellett eltemették az első vértanút, Istvánt, így folytatja az események krónikáját: „Saul pedig zaklatta az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.” De miért ez az ádáz gyűlölet, ez a kíméletlen üldözés? Mai szemmel nézve nemcsak értelmetlen volt ez a harc, hanem egyenesen érthetetlen is. Hiszen, ha még a pogány rómaiak kezdték volna a Jézus követői üldözését, azt megértenénk, de hogy éppen a választott nép. a zsidóság akart ilyen kíméletlenül leszámolni velük?! Ráadásul az Isten törvényéhez kínosan igazodni akaró farizeusok álltak az i^ldö- zők élére! Micsoda képtelenség: akik egy életen át akarták hűségesen szolgálni Istent, éppen azok váltak Isten Fia követőinek gyilkosaivá?! Ez talán az egész Biblia legnagyobb „botránya”, ami ma is el kell hogy gondolkoztas- son minket, és komolyan figyelmeztet is. Nem elég Isten nevét ..emlegetni”, nem elég szavait megtanulni, idézgetni, nem elég bizonyos vallásos szokásokat megtartani. mindezek mellett és mindezek ellenére lehetünk még éppen a „.másik oldalon", lehetünk Isten ellenségei.

De hát akkor végül is mi dönti el, hogy hol állok, ki vagyok? Maga Saul válaszolja meg ezt a döntő kérdést később már Fái apostolként a korintusi gyülekezethez írott levelében, a világhírű szeretethimnuszban: „... ha pedig szeretet nincs bennem: semmi vagyok!” S nem csinál titkot belőle, nem hallgatja el, hogy ő maga is ilyen „semmi” volt. A Bibliában nincsenek tökéletes, hibátlan hősök, csak „fehér” vagy csak „fekete” mesefigurák, hanem helyettük hozzánk hasonló, héthétköznapi, „hús-vér” emberekkel találkozhatunk, akik botlásaikat, vétkeiket se takargatják, szé- pítgetik. így emlékszik vissza minden kertelés és mellébeszélés nélkül később Pál apostol is ezekre az időkre: „Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent megteszek a názáreti Jézus neve ellen. Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen dühömben egészen az idegen városokig üldöztem őket.”

De minden hiába! A Jézus Krisztusról szóló örömhír terjedését nem lehet feltartóztatni. A vértanúk vére áldott magvetéssé lett, az üldözöttek szétszóródva a nagyvilágban az evangélium első követeivé lettek „idegen Városokban”, pogány területeken is. Az üldözés mint egy szélvihart szinte csak még jobban felélesztette az evangélium tüzét, és meggyorsította a misszió, az örömhír továbbhaladásának terjedését. így került el az evangélium tüze a szomszédos Szíria fővárosába, Damaszkuszba is, ahova „fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Űr tanítványai ellen” indult el kétségbeesett, mindenre elszánt „tűzoltóként" Saul, hogy elfojtsa az isteni lángot. De célját nem érte el, Saul soha nem jutott el Damaszkuszba, legalábbis nem az a Saul érkezett meg, aki elindult Jeruzsálemből, mert Valaki közbelépett ... n p

„EGYHÁZ ÉS ZSIDÓSÁG”

Az „Egyház és zsidóság európai regionális konferencia”, mely az Egyházak Világtanácsával áll kapcsolatban, valamint az „Egyház és zsidóság evangélikus európai konferencia”, mely a Lutheránus Világszövetséggel dolgozik

együtt, február 17—22-ig konferenciát rendeznek a franciaországi Liebfrauenbergen, melyre egyházunk vezetősége dr. Groó Gyulát, a Teológiai Akadémia dékánját küldte ki.

„írok nektek, ifjak...”

Jöjjön cl a Te országod!

Talán gyermekkorodban — az istentiszteleten vagy gyermek-bib- liaorán hallottak után — neked is szöget ütött a fejedben: milyen különös ország Isten országa. Nem lehet megkeresni a világ térképén, nem található a világmindenség óriási térségében sem. Talán nem is létezik — merül tel sokakban később a kérdés. De ha figyelünk Isten igéjére, hamarosan rá kell jönnünk, hogy Isten országa, melyről a Szentírás beszel, nem földrajzilag meghatározható, a világtörténelem idejében elhelyezhető ország. Csupán korának kifejezését hasznája a Szentírás, mikor „ország ’-ról beszél. Nem politikai vagy nemzeti közösségre gondol, hanem az istenben hivök közösségere, akik Isten uralma és oltalma alatt élnék a világ bármelyik pontján. Ez az ország Jézus Krisztussal jött el hozzánk, s itt van mindenütt a világunkban, ahol a Benne való hit, igazság, békesség, üröm es szeretet uralkodik. Helyét és határait inkább csak sejtjük, mint tudjuk. Ahogyan egy neves igehirdető egy híd építéséhez hasonlította Isten országának ezt a rejtettségét. A sok buroktól, állványtól, munkaeszköztől nem lát. ni, míg építik, de egy napon mindez lehámlik róla és láthatóvá válik. Az építés rejtett munkáját Isten végzi a világban közöttünk és körüliíttünlí.

DE MIÉRT TANÍTOTTA AKKOR JÉZUS TANÍTVÁNYAIT ÍGY IMÁDKOZNI: Jöjjön el a te országod! Ha Isten építi — köztünk emberek között — országát, ha Ö hajt uralma alá emberszíveket, ha Ö tanít minket, embereket akarata iránti engedelmességre: miért kell imádkoznunk érte?

Isten nem akarja nélkülünk építeni országát, sőt velünk és általunk akarja országát gyarapítani, szeretetét ismertté tenni a világban.

Hogyan?

ELŐSZÖR IS MINKET HÍVOGAT ORSZÁGÁBA. Luther évszázadok múltán is korszerű és érthető rövidséggel így magyarázza ezt a Kiskátéban: „Isten országa eljön magától, kérésünk nélkül is, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy hozzánk is eljöjjön.” Isten úgy építi országát e földön, hogy minket hívogat, minket szólít. Kénysze- ríthetne is, lenne hatalma hozzá, de nem teszi. Amikor Jézus ezt a kérést adja tanítványai szájába, arra bíztat: önként, örömmel kövessük Öt. Engedjük, hogy

Keresd a hibát!

Kedves Gyermekek 1 Február hónapban hibakeresési feladatokat kell megoldanotok. A leírt bibliai történetben négy apróbb hibát rejtettünk el. Ezeket kell megkeresnetek és beküldenetek. Mai történetünk így hangzik:

Egyszer lakodalom volt Kánéban. Meghívták Jézust is tanítványaival együtt. Ott volt Jézus testvére, Mária is a vendégek között. Amikor elfogyott "a bor, Mária így szólt Jézushoz: „Nincs boruk!” Jézus így válaszolt: „Jó, majd segítek.”

A zsidó szokás szerint volt ott tíz kőkorsó tisztálkodás céljára. Jézus telehordatta azokat vízzel, majd így szólt tanítványaihoz:

„Merítsetek belőle és vigyetek a násznagynak!” Amikor a násznagy megkóstolta a borrá változott vizet, így szólt a vőlegénynek: „Minden ember a jó bort adja fel először, aztán a silányabbat. Te pedig a jó bort ekkorra tart- •togattad ?”

Ezt tette első jelként Jézus Kápában. A tanítványai megerősödtek hitükben.

Megfejtéseiteket február 17-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088.

Megfejtéseitekre lakcímetek mellé azt is írjátok oda, hogy hány évesek vagytok.

Az új sorozat megfejtéseihez sok sikert kívánunk!

MADRIDI ELŐKÉSZÜLETEK

A Lutheránus Világszövetség az kezésére bocsátani, melyet egy európai államok idén sorra kerülő tanulmányi csoport részvételével madridi konferenciájára való ké- fogalmaznak meg. A február 18— szülésképpen, — a helsinki koníe- 23-ig Genfben sorra kerülő mun- renciához hasonlóan — tanul- kaülésre egyházunk vezetősége mányt kíván tagegyházai rendel- Harmati Béla lelkészt küldte ki.

igéjével és Szentleikével bennünk munkálkodjék. A mi szívünkben végezze el munkáját, és teremjen gyümölcsöket: a jó lelkiismeret. szeretet, .békesség, öröm látható gyümölcseit.

EZZEL A KÉRÉSSEL AZONBAN JÉZUS felelősséget is tesz ránk: másokért. Isten igéje, s raj. ta keresztül az ö országa, mindig embereken keresztül terjed. Emberek viszik emberekhez Isten országát. Isten nem akar nélkülünk munkálkodni a világban. Pedig tehetné, hiszen korlátlanok eszközei. Ö azonban minket, embereket választ munkatársaiul. Téged meg engem, minden ma élő keresztyéneknek kell ma Krisztus lábának, kezének, szemének, ajkának lfenni a világban.

Jöjjön el a te országod! Ebben nemcsak azt kérjük. Isten végezze munkáját a mi életünkben, hanem azt is, hogy tegyen alkalmassá, hogy országa közelségét, jó ízét, örömét másokkal is megéreztessük.

EZ AZ IMÁDKOZÓ SZOLGALAT KÉTIRÁNYÚ. Imádkozunk ezzel a kéréssel Isten szeretetéröl szóló örömhír szóbeli szolgálatáért. Hogy tudjam, vállaljam, fáradságot vegyek magamnak arra, hogy ezt a hírt továbbmond- jam. Észrevegyem azokat körülöttem, akik tőlem várják a békesség, a reménység, a szeretet szavait. Figyelmeztet, hogy kimondjam ezeket, mikor égetően szükség van rájuk.

De könyörgés ez az egész keresztyén élet szolgálatáért. Hiszen emberek viszik és vihetik úgy emberekhez Isten országát, hogy életükön, cselekedeteiken, egyéni és közösségi életformájukon meglátszanak mindannak a látható jelei, hogy ők Isten országához tartoznak. S így ízelítőt adnak Isten országának jó gyümölcseiből.

ELÉG MINDEZÉRT „CSAK” IMÁDKOZNI? Az igazi imádság mindig cselekvésre ösztönöz. Felnyitja a szemet Isten országáért végzett szolgálatunk gyakorlati lehetőségeinek meglátására.

Luther egyik rövid írásában ezt írja a Miatyánkról: „bizony a Miatyánk a legnagyobb mártír a világon! Mert mindenki kínozza, visszaél vele, csak kevesesen merítenek erőt belőle és telnek meg örömmel azáltal, hogy helyesen használják!”

Bárcsak megtelne számunkra a Miatyánk újra tartalommal, hogy erőt merítve belőle, örömmel imádkoznánk!

Sárkány Tiborné

Széchenyi István Hitele

„A legnagyobb magyar ember” — mondja róla Kossuth Lajos. Arany János hatalmas ódában örökíti nevét. Jászai Mari. minden idők legnagyobb tra- gikája, az utókor egybefont hálájaként cenki sírjára helyezi a nemzettől kapott ezüst babérkoszorúját.

DE SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKÉT IGAZÁBAN ALKOTÁSAI ŐRZIK. Sokat írt, főműve azonban a Hitel, Világ, Stádium című könyvhármas.

Korszakfordító legfőbb alkotása a Hitel. 150 éve írta, az évfordulón illő tehát külön megemlékeznünk róla. Súlyos tartalmú munka, kerek esztendeig írta. Kitűnő érzékkel és feszes logikával fejti ki benne, hogy a hitel a nemzetgazdaság anyagi mozgatója. De erkölcsi irányban is kitágítja: megbízhatóság, becsület, szötartás, minden irányú tisztesség, mind, mind a sző fogalomkörébe tartozik.

A Hitel államgazdasági szakirodalmunk egyik legjelentősebb alkotása. Széchenyi hihetetlen sokoldalúsággal sorra veszi kora legégetőbb magyar gazdasági kérdéseit: a mezőgazdaság, ipar. kereskedelem. pénzügy, stb. problémáit. Kemény bírálattal tekinti át a hazai közállapotok szinte egész területét, megmutatva. hol, mi a baj, aztán éleslátó biztossággal szinte kicövekeli: a haladás gátló tényezőit áttörve, min és hogyan kell kezdem az előrelépést. A művelődésiig:) elmaradottsága, káros és felesleges kormányrendeletek, rossz vámpolitika. elhanyagolt mezőgazdaság — vasútépítés. körutak javítása, talajjavítás, folyószabályozás, gőzhajózás. nemzeti bank létesítése, iparosodás, a kereskedelem fellendítése, robot, dézsma eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a jobbágyság felszabadítása., úri előjogok eltörlése, a nemesség nagyobb . köztehervállalása és még mennyi egyebet vont éles tolla ala. Mindezek erkölcsi értékét növelte, hogy velük, bennük saját főúri osztályát bírálta elsősorban.

ANGLIÁTÓL TÖRÖKORSZÁGIG BEJÁRTA SZINTE EGÉSZ EURÓPÁT; elsősorban nem turista szándékkal, hanem, hogy elméleti tanulmányait kinti jó példákkal igazolja. Kora súlyos magyar gazdasági és társadalmi bajait nem száraz teoretizálással veti fel, hanem gyakorlati vetületeiben mutatja meg, szellemesen. nem egyszer keserű humor hangnemében, hiszen riporteri olvasmányossággal. sőt költőien. Nem véletlen, hogy a Hitel számos mondatából szállóige lett. Széchenyi nyelvileg is egyik legnagyobb írónknak számít.

„A magyar könnyen elalszik, ha simogatják . . .”, írja. Célja az olvasó magyarság ébresztése, gazdasági és kulturális téren egyaránt. ..Nincs visszataszítóbb, mint az üres. nyavalygós hazafiság”. Duzzogó sérelmi politika, lírizáló romantika, bu- songó sírvavigadás helyett művelt, tisz- tánlátó, haladó hazafiságra igyekszik nenevelni népét. „Híg lelkesedés, tárogató- síp, káromkodás, zsinóros nadrág semmit sem ér józan előrelépés nélkül."

Ijápos-mocsaras vidékeink szükséges lecsapolásáról így ír: „Hazánk jó részét víz bírja, posvány fedi és sokszor valami kotyogó rossz malom hátráltatja az egész

vidék virágzását...” „Mily szép tartományokat nyerhetnénk a hazának, mennyire szelídülne még anyaföldünk levegője is, ha nád és zsombék helyett, melyben most róka és farkas csatangol, kies mezők s mosolygó lakhelyek támadnának ...” „Némely gazda úgy szánt, mint nagyapja szokta s földje olyan sivatag, hogy azon tevével találkozni nem volna meglepő...” „Mozdulnunk kell s nehogy hátrafelé nyomattassunk, lépjünk előre...” Nem győzi ajánlani a jó szakkönyvek olvasását; tájékozott magyar az ideálja.

A magyarság egész jellemét szeretné megjavítani. „Ha a piperés kozmopolita csalfa és hazug, eltűrheti az ember, mert annak természetéhez tartozik, de mikor a magyar nem oly igaz, mint az arany, nem oly hű, mint az anyai gond, nem °ly egyenes cselekedetű, mint a napsugár — bizony csupa pökedelem s a természet csúfja..."

Széchenyi nemcsak beszélt, irt s ágált fáradhatatlanul, hanem cselekedett is. „Az okos cselekvés többet ér a legszebb szónoklatnál." A Magyar Tudományos Akadémia megalapítására — „Nyelvünk és tudományunk érdekében” — egyévi jövedelmét, hatvanezer forintot tett a nemzet asztalára. Ha valaki átsétál a budapesti Lánchídon. Széchenyi alkotásán lépked. Széchenyi a híddal nemcsak díszes promenádot akart, nem is csak gyorsabb közlekedést Pest és Buda közöt, hanem, jelképesen, a magyarság ösz- szefogását.

A HITELT ERŐS BIZAKODÁS HATJA ÁT. Utolsó mondata is a remény: „Magyarország nem volt, hanem lesz.” Megható szerénységgel írja: „ ... Enge- delemért esedezem. Mindig csak egy harangra ütök, de bár lennének sokan, kiket hazánk javára egyesíthetnénk, mint a falusi harang, habár törött is, összese- regíti a jámbor községet Isten házába.’

Hasznos elgondolásai felkarolását elsősorban saját osztályától, a hozzá hasonló nagybirtokosoktól remélte, hogy felismerik. azokban saját érdeküket is. De ugyanígy remélte Bécstöl is. Mindkettőben csalódott. Az arisztokraták maradi rétege Széchenyit rendbontónak tartotta, Bécs a forradalmi hangtól riadt meg. Csak a szabadelvű nemesi reformnemzedék és az új utakat kereső értelmiségi lelkesedett Széchenyi elgondolásaiért. Nekik köszönhető, hogy hiteljogi javaslatainak egy részét az 1840-es országgyűlés törvénybe iktatta. A vékony eredmény miatti kesergés őrölte fel további életét és taszította a tragikus vég felé.

SZÉCHENYI ISTVÁN A MAGYAR REFORMKOR ÓRIÁSA. Messzire látó lángelme. A nemzeti önismeret szembe- sítöen tükörbe nézető ébresztője. Vele Európa és a 19. század érkezett el hozzánk. A messze jövőért, értünk dolgozott. Nevelő hatása felmérhetetlen. Önfeláldozó életműve, mindmáig hatóan beleépült a magyar történelembe, népünk gazdasági, szellemi életébe.

Könyve minden sorában szenvedélyes segítő jó szándék izzik, nemzetét féltőn szerető igaz szív dobog.

Ez Széchenyi Hitelének hitele!

Szabó József