Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

Jelek—jelképek—emlékek Élet-szimíónia, gyermekliangra Emberemlékezet óta nem volt ahhoz foghátó szigorú tél. Előfordult, hogy honvédségi terepjáró hozta fel a kenyeret meg a tejet az évszázados régi, bolthajtasos üzletekbe. Délelőttönként a fris­sen és kissé túl színesre renovált műemléki jellegű lakóhazak pince­ablakainak díszesre kovácsolt vastag vasrácsain át gőzoszlopként áradt fel a nagy hidegben a mérhetetlenül sok szenvedést látott egy­kori óvóhelyek dohosán enyhe levegője. Január első napjaiban akkora hó esett, hogy hiába kupacol tűk em­bermagasságúra már a járdán a hóprizmákat, sehogy se fért el. Fás­kosarakban hordtuk be a parókia kertjébe. De a hóviharos Gyertyaszentelő után egyszerre megtört a tél ereje. Szépén olvadt, tempósan. Nappal mindig egy keveset, de éjszakánként meg erősen fagyott. Nem is volt árvíz semerre az országban azon a tavaszon. Állok a templom kapujában egy azúrkék-hófehér szépséges februári vasárnap reggelén. Csikorgós, szép. tiszta idő van. A levegő csak akkor ilyen, amikor szippantásnyi is a távolból, de bizonyosan közeledő ta­vasz ígéretét hordozza. Meg egy keveset a nem is kellemetlen, kesei- nyés füstszagból. A néptelen utcán libasorban jönnek a gyermekbibliakörösök. Vagy hatan is egyszerre. De nem ám a járdán! Az túl egyszerű lenne. Ha­nem a méteresre töppedt, jéggé fagyott hóprizmák (első élén. Azzal, hogy ez nagyon veszélyes, miért is törődnének, amikor olyan érdekes. ..Mellső középtartásban” — ahogy a tornaórán mondják — kinyújtott két kezük egyikében az énekeskönywel, másikában a jegyzetfüzettel óvatosan egyensúlyozva magukat. Ügyesek, azt meg kell adni. Az első. mint mindenütt, ahol csintalanságról van szó, itt is a szőke- copf os Kati. Most érnek a kapuhoz. Kati észre se véve rosszalló pillantásomat és fejcsóválásomat, kö­szönés helyett talán, egy furcsán-csacsimódon-okos mondatot mond. Hogyan is sejthette volna, hogy azzal az ellentmondásos mondattal a csodálatos és félelmetes, szépséges és titokzatos, a mindig kielégít­hetetlen életvágyat páratlan módon fogalmazza meg. Nagyon selypesen, ahogyan csak a foghíjas hétévesek tudnak be­szélni, (egérke, egérke, adok neked csontfogat...) egy szuszra mond­ja, míg lekecmeredik a jéggé vált hókupac tetejéről: „Sánkózni már nem lehet, de kár, hogy vége a télnek, de jó. hogy jön a sép tavas”. Schreiner Vilmos Anti a legfontosabb Még az ősszel történt. Szabad­napom volt. Istenem, mennyi mindent „beterveztem” erre az egyetlen napra. Mar reggel főtt a fejem: melyikkel kezdjem? Ak­kor telefonált rám egy kedves, öreg néni, nem futnék-e fel hoz­zá. Igen, futok, de korán, mert még anyi mindent akarok.. . Az­tán mellette maradtam jó kis ide­ig. Mikor hazafelé indultam a nap sugarai megvilágították a csupasz, lemeztelenített fákat, az üres fészkeket, mint a reggelek arcunk ráncait. Távol, a budai hegyek fe­lől felhők tonyosultak. néha ar­cul csapott egy-egy hideg szélro­ham, de azért két utcával meg­toldottam a sétámat, hadd élvez­zem egy kicsit ezt az őszi verő­fényt, ezt a kopár parkot, ezeket a nemrég ültetett csemete-fákat, mindent magam körül úgy. ahogy van, ezt az őszi világot. Fél óra múlva felfrissülve hazaindultam. Amikor a kapun beléptem, az el­ső lépcsőfokon egy falevél hevert előttem... Van a házunk előtt egy nagy fa. Tavasszal ez a fa az első hír­nök. Duzzadt rügyeiből apró für­tök pattannak ki. aztán lehulla­nak és helyükbe jön a sok level. Életünk fájának nevezgettük, mert tavaszai, ősszel egyformán meg- megálltunk az ablak előtt és on­nan néztük tavaszi készülődését, őszi búcsúját. Megint megértük ezt az évet — mondogattuk és szorosabbra fogluk egymás kezét. Ez a fa hozzátartozott az életünk­höz, hozzátartozik ma is. Száraz ágain fészkek ringanak, vadga­lambok turbékolnak, szemfüles verebek mefigyélőhelye, apró cin­kék pihenője. Ma kopár ágai csu­paszon merednek az ég felé, vas­tag törzse egy évgyűrűvel gazda­godott. csendesen kapaszkodik ha­talmas gyökereivel a földbe, szív­ja az éltető erőt. gondosan elrak­tározva a. tavaszra. Az én kis levelem az utolsó tá­vozók egyike lehetett. Valaki nyitva felejtette a kaput és egy jótékony szélfoham befújta a lép­csőház védelmébe. Lehajoltam, fevettem, A tenyerembe fektet­tem. úgy hoztam fel a liften. Most itt fekszik előttem a fe­hér papírlapon. Sárgászöld ruha volt rajta éppen amikor lehullott. Az egyik oldala még sötétzöld, a másik\ már sárgászöldbe hajlik. Pergés közben apró vágásai ki­nyíltak és ahogy elterült a föl­dön, úgy maradtak. A szára vége, ahol elszakadt az élettől, piros, az erek mély barázdákat szánta­nak. szábályos arcán, a szélek csipkézete is a Mester munkája. Ha megfordítom, átütnek rajta a, hajszálerek, a vivőerek is duzzad­talak mint a színén. Itt fekszik előttem halálában is tökéletes mesterműként. Egy. darabka az én fámból. , Szótlan, csendes, mint a csilla­gok és a föld. Pedig ha megszó­lalna mennyi mindent mondhat­na! Beszélek hát hozzá én: — Kicsi levél, nagyon szeret­lek — mondom — tudod, gyanak­vással nézek minden olyan em­bert, aki a növényeket nem sze­reti. Ti vagytok a föld legártatla­nabb. legbékésebb teremtményei. A fény, a levegő, az égből hulló víz gyermekei. Mesterei vagytok a türelemnek, sorsotokat elfogad­játok. egyszerűen itt vagytok az örömünkre, a gyönyörködteté­sünkre. Ahova a szé1 a madár a magot viszi ott kell /ceil gyökeret eresztenetek, élnetek vagy el­pusztulnotok. Ki kell bírnotok a szárazságot, a felhőszakadást, a fagyot, szótlanul. De eljön az idő és Isten felhozza rátok a tavaszi napot, és virágot, termést hoztok az Ű akarata szerint. Ügy tudom, hogy valamelyik ősötök már ott volt a piramisok építésénél is. De lám, a piramisok körül ma csak kő van, míg ti erdővé erősödtetek. Egy parányi társatok meghódítot­ta az egész világot nem karddal, tűzzel, ágyúval, hanem türelmes csenddel, bizonyítékul a fegyve­rekkel szemben: így is lehet.. Áz ilyen csaták egyik legnagyobb hő­se a hegyek fehér virága, a havasi gyopár. Mit kell kiállnia?! De küzdelme nemessé tette. Nem kí­nálja magát szinergiával. Minden­kinek meg kell küzdenie érte. Kicsi levél itt, előttem, nézlek és megkérdezlek: ráilyen volt az életed? Voltak-e örömeid, fájt-e valami neked is? Jöttek olyankor a segítségedre? És akkor, ha baj­ba jutottál? Mi volt jutalma sok­sok szenvedésednek, türelmed­nek? Voltak-e bűneid, kételkedé­sek órái, lázadásaid és megbéké­léseid? Magányos voltál-e sok­sok társad között? Vagy áldás volt számodra a magány? Mondd, amikor sok volt a tennivalód és helyette élvezted a napmeleget tétlenül, tulajdonképpen ezek az idők voltak azok, amelyeket a legértelmesebb tevékenységgel töltöttél el? Voltál-e már úgy. hogy valamit szerettél volna ked­vedre tenni, de lelküsmeretfurda- lásod volt. hogy közben mennyi mindent elmulasztasz? Nyitott szárnyú kicsi levél, hit­ted-e, hogy halálodban is megál­lítasz egy embert, hogy ne rohan­jon százfelé szakadva, hanem he­lyette álljon meg Temetője nagy­sága előtt, aki egy lehullott, levél­ben is felfedi magot: hogy arra figyeljünk, ami minden körül­ményben a legfontosabb. Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Dudapeslen, 1980. február 3-án Deák tér de. 9. (urv) Takaesné Ko- vaesnazi Zeitna, de. 11. (urv) Harmati Bela, du. ö. Hafcnsciier Karoly, f a­sor de. 11 (urv) Szirmai Zoltán, du. o. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. tel 9. (urv) Szirmai Zoltán. Uliöi ut 24. de. tel 11. Kuttkuy Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. KuttKay Levente. Rákóczi út 37, b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, ue. 12. (magyar) Huttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Hedey Pál. Kő­bánya de. 10. (urv) Veöreös Imre. Vajda Péter u, de. tel 12. (urv) Veó- reos lnne. Zugló de. il. (úrv) Selme- czi János. Rákosfalva de. 8. Seimeczi Janos. Gyarmat ú. 14. de. fel 10. Sel- meczi János. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed J0. Smidéliuszné Drobina Er­zsébet. Frangppan u. de. 8. Sniide- liuszné Drobina Erzsébet. Újpest de. 10. Blazy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár, Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 1G Matúz László. Pestlőrinc, Szemere-te- lep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest, w ekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Kis- templom de. 10. Rákosszentmihály de. cél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Peter. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Ko­sa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ko­sa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Korén Emil. de. fél ll. (német), de. 11. (urv) ti). Foltin Brúnó. du. 0. Ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fel 9. Ifj. Fol­tin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv) Görög Tibor. XII., Tar- tsay Vilmos u. ll. de. 9. Ottlyk Ernő, de. 11. Ottlyk Ernő, du. fél 7. Pesthi- degküt de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor. de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 0. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgv de. 9. (úrv) Rúzsé István. Budafok de. ll. (urv) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. ’ — SZÜLETÉS. Lehel László dunaharaszti helyettes lelkészé­nek és teleségének, sz. Kajdocsi Ildikónak január 20-án első gyermekük született. Neve: DÓ­KA. — Fizely Ödön ny. esperes 1979. november 13-án, 93 éves korában elhunyt. Temetése no­vember 16-án volt a somorjai (Csehszlovákia) templomból. — MEGVÉTELBE keressük Ottlyk: Hűség Istenhez es népünkhöz egyhá­zunk történelmében és Pröhie: A hit világa című könyveket. Evangélikus Lelkész! Hivatal, 1043. Budapest. IV. Lebstück Mária u. 38. —- APOKRIF evangéliumokat keres magyar nyelven. Magas arat £izetei<. hm: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZE­RETETOTTHONOK KÖZPONTJA (1029 Budapest, II. Báthori László u. 8. Telefon: 365-705) kéri azokat az evan­gélikus testvéreket, akik szívesen vál­lalkoznak öregek és beteg gyermekek gondozására, jelentkezzenek a szolga­latra a fenti címén. Nyugdíjasokat, részmunkaidőseket is várunk. Bérezé­sük az Egyházügyi Minisztérium elő­írása szerint. Előadás lesz február 6-án délután 6 órakor az i par in ű veszeti M ú/eum ban (Bp. IX.. Üllői út 3a—.37.) Evangélikus egyházi műtárgyak Előadó: Péter Márta művészettörténész Az előadást bemutató kíséri a kiállított remekművekből EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: . Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—13#2 80.0245 • Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasn.vomas , Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Istenem, fordítsd felém füle­det, és hallgass meg! Nyisd ki sze­medet, és lásd meg: milyen pusz­tulás ért bennünket és azt a vá­rost, amelyet a te nevedről nevez­tek' el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanent a te nagy irgal­madban bízva visszük eléd kö­nyörgéseinket” (Dán 9. 18). VASÁRNAP. — „íme, az én Uram, az Ür megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani?” (Ézs 50, 9 — 2Tim 2, 3 — Mt 20, 1—lüa — lKor 9, 24—27). Győztél! Megdi­csérnek. kitüntetnek. Hazaértél olyan útról, ahonnan sokan nem tértek haza. Nyertél, ahol mások vesztettek. Megőrizted őseid hitét, melyet sokan elfelejtettek. Ki merne hát rád rosszat mondani? Ö, Jézus! „Szelíd szemed, Űr Jé­zus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Ür Jézus!” (772. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „Itt vagyok, tegye velem az Űr, amit jónak lát” (2Sám 15, 26 — lPt 5, 6 — lSátn 15, t)5b—16, 13 — Mk 6, 30—44). Mindent, csak ezt ne várják tő­lem ! Amíg mozogni tudok, védem családom, egyházam, de leállni — soha! Pedig az egyházért, embe­riségért azok tudtak sokat tenni, akik „leálltak”: Istenre bízták magukat. „Erőnk magában mit sem ér. Mi csakhamar elesnénk; De küzd velünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, az ég és a föld Ura, Ö a mi diadalmunk” (256. ének 2. vers). KEDD. — ..Akkor megtudják a népek, hogy én, az Ür, építettem újjá a rombadőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett föl­det” (Ez 36, 36 — 2Pt 1, 19 — Fi! 1, 27—30 — Mk 6, 45—56). Milyen kár, hogy kevesen tudják Istenről, hogy van, hogy városokat tesz új­já. De tudja-e népe? Te látod-e Isten egyházát, népét megújító, hasznossá tevő szeretetét? „Áldott az Isten mindnyájunknak Atyja, Ki ’ az ő népét így meglátogatta, És megváltotta, mint fogadta ré­gen, Ö jó kedvében” (122. ének 1. vers). SZERDA. — „Csak hírből hal­lottam rólad, de most saját, sze­memmel láttalak. Ezért visszavo­nok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban” (Jób 42, 5—6 — Mk 14, 62 — lMóz 6. 9—22 — Mk 7, 1—13). Az ember térden állva a legnagyobb. Nem amikor térdrekényszerítik, hanem amikor van bátorsága visszavonni téve­déseit. amikor a költő Ady End­rével együtt így szól: „S most nézd Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem, van, csak térdem.” Ezért énekeljük: „Bűnösök hoz­zád kiáltunk, A mélységből nagy Isten, Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben. Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened: Ki állhat meg előtted?” (349. éhek 1. vers). CSÜTÜRTÖK. — „Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart” (Zsolt 145, 13 — lKor 15, 25—26 — lMóz 7. 17—24 — Mk. 7, 14—23). Ne haragudjon, ilyen készüléket már nem javítunk. Eljárt felette az idő. S az idó egyre gyorsabban jár. Néhány év garancia s azután már elavult régi készülék. Isten „örökkévaló garanciát” hirdet! „Minden e földön csak elmúlandó, Semmi nincs itten megmaradan­dó: Ne kívánd lelkem a műlandó- kat. Keressed inkább az égi jó­kat” (410. ének 1. vers). PÉNTEK. — „Akkor megtud­ják, hogy én, az Űr az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza, az én népem” (Ez 34, 30 — Jn 15, 16 — Rm 4. 1—5 — Mk 7, 24—30). Szabad még egyszer a ne­vét? — Ritkán vesszük a bátor­ságot, meg a fáradtságot, hogy új­ra megkérdezzük. S most — mint­ha ma találkoznánk először bemu­tatkozik: Jézus vagyok, a te Iste­ned! Veled voltam bajban és ott voltam, amikor nagyon örültél. Ne felejtsd: Jézus! „Jézusom, légy velem. Hogyha a nap föltá­rnád, És szent példád szerint Vég­zem napi munkámat. Hogy te­gyem dolgomat Híven mind szün­telen. Az életalkonyig. Jézusom légy velem!” (100. ének 2. vers). SZOMBAT. — „Szemedet rajta tartod az emberek minden útján? (Jer 32, 19 — Mt 6, 4 — ük 17, 7— 10 — Mk 7, 31—37). De apa ide nézz, nézz engem! — Nézlek gyer­mekem . . . 30, 50, 60 éve kértük, s milyen jó volt érezni: nézik ügyetlen játékainkat, a homok­várat. — Most is néznek! Most is rajtad Atyád szeme! „Látod Isten, szíveinket, Tudod erőtlenségün­ket; Bűnünket számba ne vegyed, Várjuk kegyelmességedet” (287. ének 1. vers). Kertész Géza Az isaszegi gyülekezet öröme Szép ajándékot kapott múlt év karácsonyára az isaszegi gyüleke­zet. A maroknyi evangélikusság régi vágya volt, hpgji önálló lelki otthona legyen, s. éz az álom meg­valósult. Saját kis imatermében köszönthette az ünneplő, örvende­ző gyülekezet az új egyházi esz­tendőt. Proksza Pál presbiter és család­ja lakóházuk egyik kis szobáját a gyülekezet rendelkezésére bo­csátotta isten tiszteleti és biblia- órai alkalmak tartására. Több hó­napos lelkes munka követte a Proksza család nemes felajánlá­sát. Szinte minden isaszegi gyüle­kezeti tag igyekezett valamilyen módon hozzájárulni a kicsiny imaterem berendezéséhez. Ki gyertya tartókat készített, ki pedig énekszámtáblát, még a filcrátétes oltárkép kivitelezésére is akadt saját, erőből vállalkozó. A G. M. Arndt német egyházművész kom­pozíciója nyomán készült kép a küldő és hívó Jézus Krisztust ál­lítja a középpontba. Nem volt könnyű dolga az ol­tártér tervezőjének, ifj. Foltin Brúnó budavári segédlelkésznek, hiszen egy mindössze 5X3.5 mé­teres helyiségbe kellett olyan pa­rányi oltárberendezést terveznie, amely azért minden igényt kielé­gít. Amint ez remélhetőleg ké­pünkről is kiderül, mesterien si­került megbirkózni a nehéz fel­adattal. Külön értéke az összeállí­tásnak a faintarziás alfa-ómega motívumos olvasópult, mely a ter­vező mellett a művészi szintű ki­vitelező, Nagy Tibor péceli aszta­losmester kezemunkáját dicséri, A megnyitó alkalmon együtt örültek az isaszegi testvérekkel a rákoscsabai és péceli társgyüleke­zetek képviselői is, akik elhozták gyülekezetük ajándékát is: egy oltárterítő-készletet, valamint egy művészi kovácsoltvas feszüle­tet. Köszöntötte az alkalmat Szik­szói János helyi református lel­kipásztor is. Reméljük, hogy ezzel Isten új szakaszt nyitott az isaszegi gyü­lekezet életében! G. P. — HALÁLOZÁS. Id. Bárki Lászióné, sz, Csídei Jolán, az acsádi gyülekezet tagja a szom­bathelyi kórházban január 1-én 80 esztendős korában elhunyt. Temetése január 4-én volt A cső­dön igen nagy részvét mellett. Az elhunytban ifj. Bárki László, a gyülekezet gondnoka édesany­ját gyászolja. Özv. dr. Urbán Ernöné. sz. Bá­liké Eszter, nyugdíjas tanár, éle­tének 68. évében, január 10-én hosszú, súlyos szenvedés után Sopronban elhunyt. Temetése ja­nuár 15-én^ volt a soproni evan­gélikus temetőben. Gyászolják testvérei: Ittzés Mibályné Balikó Edzsébet. Balikó Zoltán, Balikó Ágnes, leányai: Magassy Sándor- né Urbán Margit, Németh Edéné Urbán Ágnes, Reuss Andrésné Urbán Emma és Urbán Eszter, valamint családjaik, a kiterjedt rokonság, volt tanítványai és a soproni gyülekezet. „Most azért megmarad a hit. a remény, a szeretet, e, három; ezek közül pe­dig a legnagyobb a szeretet”. A 1 f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom