Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-26 / 43. szám
í§> öKumené ^ öKumené öKumené © Külföldi magyar evangélikus gyülekezetek Gyakran kapunk híreket egy- egy külföldi magyar evangélikus gyülekezetről. Ritkán van azonban alkalom arra, hogy csokorba kötve, együtt kerüljenek elénk a beszámolók messzire szakadt hitbestvéreink életéről. Vajta Vilmos strasboungi ökumenikus intézet igazgatónak a hatvanadik születésnapjára jelent meg az a gyűjteményes kötet, amelyik ......és szétszórtál minket a né pek közé” ószövetségi igét választva címül összefoglalja a kezdetektől fogva a külföldi magyar evangélikus gyülekezetek történetét. Anglia és Skandinávia, Nyu- gat-Németország és Ausztria mellett az Egyesült Államokban és Argentínában élő magyarokról, evangélikusakról is hírt kapunk, majd az istentisztelet és ökumené, a közös problémák és feladatok, végül a dél-amerikai és argentínai magyar evangélikus egyháztörténetírás problémái kerülnek elő. Ez utóbbi, Leskó Béla, Buenos Aires-ben működő lelkész, professzor tollából származó írás különösen is gondolatébresztő. A kötetben találjuk Vajta Vilmos méltatását, aki a második világháború előtt került ki Svédországba, 1957—64 között a Lutheránus Világszövetség teológiai osztályának vezetője volt, majd utána máig a Világszövetség Strasbourgban működő ökumenikus Intézete igazgatója. Mit hoz a jövő? remtésnek, hívjuk és várjuk őket. A gyülekezetek története azt mutatja, hogy csak annak a közösségnek van jövője, mint magyar evangélikus gyülekezetnek valahol külföldön, amelyik tudatosan nemcsak „magyar” és nemcsak ,külföldi” gyülekezet akar lenni. Azaz beleépíti munkájába az óhazától messze született új nemzedékek kedvéért a magyar mellett az ottani nyelvet is, igyekezik fölvenni a kapcsolatot az új haza testvér evangélikus gyülekezeteivel. Ugyanakkor „külföldi” volta nem akadályozza meg abban, hogy keresse és ápolja a kapcsolatokat az itthoni egyházzal, az óhaza népével, kultúrájával. Néhány évvel ezelőtt nagyünnepi körlevél szólította meg a nagyvilág távolra szakadt evangélikusait lapunk hasábjain. Erre a püspöki pásztorlevélre sok válasz érkezett, örülünk annak, hogy a körlevél egyik kérését az ismertetett könyvvel is igyekezett teljesíteni a külföldi magyar evangélikusság. Ez a kérés ugyanis az volt, hogy minden gyülekezet írja meg a maga történetét és küldje el számunkra. Hiszen összetartozunk, mint magyarok és evangélikusok! Harmati Béla Nem fogyhat el az ék soha (Őrségváltáskor) Együtt indultunk, mint a darvak, ahogy az ég alatt vonulnak s madárösztönük súgta hittel vágnak neki a messzi útnak. így indultunk el mi is egykor, ígéretes, szép, hosszú ék, egy Cél felé suhant a szárnyunk szolgáiul küldött az ég. Szállunk ma is még, ám az ékünk egyre rövidül, számolok, az indulókból Uram Isten hány már a szemlezárt halott. Csak a maradék szárnyalgat még, de sorunk is egyre gyérül, egyre többen húzzák be szárnyuk, s válnak ki az egykori ékből. Vili ágszéles kép bontakozik ki előttünk a gyülekezetek életéből, fények és árnyékok követik egymást. A múlt század vége felé nehéz itthoni körülményeik miatt tízezrek vándoroltak ki Amerikába. Meghízható becslések szerint egyedül Cleveland városában ma mintegy ötvenezer magyar eredetű polgár él. Itt alakult meg 1906-ban az első gyülekezet, amelyet követett 1907-ben Detroit, 1908-ban New Brunswick. A Cleveland West Side gyülekezet 1936 elején alakult tizenegy magyar evangélikus összefogásából és 1938 októberében már fölavatják saját templomukat és parökdájulkat és hívott lelkészüket, Brachna Gábort. Ekkor már nyolcvan család volt együtt. Sok országban együttes evangélikus-református gyülekezetek alakultaik, így először ez történt Buenos Aires-ben, Argentínában, 1931-ben. A második világháború idején, majd az ötvenes évek végén megszaporodott a külföldi magyarok száma. Ez sokszor együtt járt a torzsalkodással, régebbiek és újabbak ellentétével, megneimértéssel. A gyülekezetek történetei, sajnos, ezekről is beszámolót kell , hogy adjanak. Másutt az okozta a gyülekezetek hanyatlását, hogy nem voltak hajlandók a magyar mellett a helyi nyelven is prédikálni, így lassan elfogytak a régiek, az újabbak, a fiatalabb nemzedékek tagjai pedig nem épültek bele az egyházba. Fények és árnyékok A kérdésre nehéz felelnünk a beszámolók alapján. Pontos statisztikai adatok az egyes gyülekezetekről, országos és egész világrészekre kiterjedő fölmérés nem áll rendelkezésire. Inkább adalékokat találunk a könyvben egy majd még megírandó egyháztörténethez, a külföldi magyar evangélikus gyülekezetek történetéhez. Előremutató jelenségnek tartjuk, hogy a külföldi magyar evangélikusok nem akarnak ma valamilyen „menekült” egyházat szervezni, amelyik éppen azzal bizonyítja létét, hogy támadja az otthonit, eleve elzárkózik minden kapcsolat elől. Sokan vannak olyan külföldi evangélikusok, akik ellátogatnak hozzánk és saját szemükkel igyekeznek meggyőződni arról, milyen ma nálunk az élet. őrülünk minden jóakarata kapcsolatteNézem a szárnyam, meddig bírja? s a döbbenet: következem. Megcsonkítom én is az éket s más röpül majd a helyemen, Üj szárny, új küldött: örök Gazdám áldd meg röptét s fogd a kezét, hogy Lélektől vezettetve hirdesse mindig szentigéd. S majd bátorítsd, ha csüggesztené sok kárbavesző mozdulat, ha útfélre hull, szikre, kőre a tőled kapott drága mag. . Tanítsd örülni egy kalásznak, egyetlen egynek is, ami vetése nyomán beérik majd, — ha Szentlelked beérleli. Hisz drága néked minden Lélek, minden drahma, mi megkerül, és a hazatért tékozlónak az egész megnyílt ég örül. Minket pedig öreg szolgáid, ha elfogy útunk, vígy haza, s dicsértessél, hogy nem hiányzunk, s hogy nem fogy el az ék soha. Jakus Imre HÍREK a külföldön élő magyar evangélikus LELKÉSZEK ÉS GYÜLEKEZETEK ÉLETÉBŐL Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia kétévenként esedékes közgyűlését a múlt év őszén tartotta Clevelandban. A közgyűlés tárgyalta a bibliater- jesztés ügyét, felülvizsgálta a magyarországi evangélikus egyházzal való kapcsolatát, továbbá új tisztikart választott négyévi időtartamra. A konferencia elnöke lett újra Brachna Gábor főesperes, aleln ölkké választották Buthy Dénes esperest, pénztárossá Bernhardt Bélát, jegyzőtitkárrá Juhász Imrét. Kívánjuk, hogy szolgálataikat jól tölth P'l r Kp — PITTSBURG. A több mint száz lelket számláló pittsburgi magyar evangélikus gyülekezet 53 évi fennállása után megszűnt. Mészáros Sándor lelkész és családja 1979. június 24-én búcsúzott el a gyülekezettől. A gyülekezet megszűnésének oka elsősorban az, hogy anyagilag nem tudta fenntartaná önmagát. Már az előző lelkész, Markovits Pál is csak úgy tudott szolgálni, hogy világi állást is vállalt. Mészáros Sándor lelkész eredetileg két esztendőre vállalta a szolgálatot tanári munkája mellett, de hét évig maradt a gyülekezetben. A gyülekezet tagjai beleolvadtak az amerikai angol nyelvű gyülekezetekbe. Ugyanakkor, amikor amerikai magyar testvéreink fájdalommal írnak arról, hogy Pi-ttsburgban „elhal a magyar imádság, a Aiagyar ének, a magyar igehirdetés szava”, Isten iránti hálával szólnak arról, hogy mindez lehetséges volt 53 éven keresztül. — CLEVELAND-ELSŐ. Brachna Gábor főesperes nyugalomba vonulása után Pohóczky Béla lelkész folytatja a szolgálatot, aki vasárnaponként magyar és angol nyelven szolgál. — CLEVELAND-NYUGAT. A gyülekezet lelkésze Juhász Imre minden vasárnap magyar és angol nyelven hirdeti Isten igéjét és vasárnapi iskolát tart a gyermekeknek ugyancsak magyar és angol nyelven. Arról ad hírt a gyülekezet, hogy „a hívek adakozása minden eddigit túlszárnyalta” az elmúlt évben. A rászorulókról is gondoskodnak — CARACAS (Venezuela). Leskó Károly lelkész lemondott a caracasi lelkészi állásáról. — TORONTÓ (Canada). Szirmai József lelkész a múlt év végén abbahagyta a torontói gyülekezetben végzett szolgálatát — LONDON. Pátkai Róbert lelkész Nagy-Britannia Lutheránus Tanácsának elnöke lett. Ezzel együtt végzi magyar és angol nyelvű gyülekezeti szolgálatát is. Gondolatok a nőnapon Ma már sok-sok országban elérték, megvalósították azt, amiért a nők hosszú évtizedeken át küzdöttek: az egyenjogúságot. Ez a nap a harcos múlt emlékét őrzi. Bátor kiállás, szívós küzdelem volt az ára az egyenjogúságnak, a nők függő helyzetéből, alárendeltségéből, elnyomás alól való felszabadulásának. Társadalmunkban és sok más helyen is magától értődő, hogy nők és férfiak teljesen egyenjogúak az élet minden területén. Biztosított például a szavazati jog, amelyért a múlt századvég asszonyai elkeseredett csatákat vívtak utcai tüntetéseken és újságcikkekben. A nők joga a képzésben, tanulásban való részvétel — s fiataljaink szinte hitetlenkedve hallják, hogy még a közelmúltban sem élhettek vele általánosan. Életünk minden területén mindkét nem magatartását szabályozza, gondolkodását irányítja az egyenjogúság. Jó így. De ne feledkezzünk meg azokról, akik ezt a helyzetet kiharcolták a mai társadalom számára. Ezen a napon gondoljunk rájuk a neves és névtelen kezdeményezőkre, bátorságukra az új gondolatokat megvalósító elszántságukra, lelkesedésükre, mert ezekre ma is szükség van. Értelmező szótárunk az „emancipált” címszó alatt közli a következőket. „1. önállósodott, független, szabad egyenjogúsított. 2. rég. szabados viselkedésű, magának sok mindent megengedő (személy, főleg nő).” A szó régi jelentése rosszízű. Sajnos éppen az idősebbek közül sokan csak a régies értelemben használják. S ilyen módon akarják sommásan elintézni az egész egyenjogúsítási problémát. Mintha ebben az ügyben csupán erőszakoskodó, egyéni előnyüket szerezni kívánó emberek („főleg nők") tevékenykednének. Vélt felsőbbrendűségük helyzetéből lekicsinylőén nyilatkoznak (főleg férfiak), sőt akadnak még olyanok is, akik bibliai idézetekkel is támogatják nyilatkozatukat ... Szerencsére a szónak van 1. számú jelentése is, amely mellé szeretnénk még odaírni: új, igaz és általános. Szoktunk a nőkről, mint a gyengébb nemről szólni. Biológiai-fizo- lógiai adottságuk csak részben indokolja a megjelölést. Ha azonban a mellőzésben, jogok nélkül, elnyomásban eltelt életük évszázadaira is gondolunk, kiegészíthetjük a képet, megértve, hogy ezért is 'maradtak gyengébbek a két nem közül. A gyengéket félre lehet tolni az útból, nem kell törődni sorsukkal, érzelmeikkel, félelmeikkel. Hosszú időn át így is történt velük. Méltánytalan és igazságtalan bánásmódért nemcsak kritika jár és elmarasztalás, hanem az együttélés új lehetőségeire való felkészülés is. Nem egyszerűen a gyengébb nem lovaglás eltűrésére várnak a nők, hanem a jogaik elismerésére és biztosítására. * A nők egyenjogúsága fiatal, friss jog. Talán ezért van az, hogy sokan nem ismerik még, nem is élnek vele. Elfogadnak régi, ma már sérelmes bánásmódot, megkülönböztetést. Sok még a tennivaló a felvilágosítás terén is. • A jogok megismerése és gyakorlása feladat, s egyben elkötelezés is. EIkötelezés a még nem teljes jogú vagy félre szorított embertárs megismerésére és megsegítésére. Nem is kell messze mennünk, hogy találkozzunk velük. Itt élnek közöttünk. Ök a gyengébbek — mindkét nemből valók — a sérült, beteg, fogyatékos emberek. Nem lehet állítani, hogy jogok nélkül élnek, hiszen törvényeink sok minden jót biztosítanak számukra, csak éppen nem tudnak a legtöbben addig a pontig eljutni, hogy élhessenek is jogaikkal. Közelebb kellene hozzájuk lépni, hogy érezhessék a segítséget, amit a jogrend nyújt nekik. Ki érezhetné mélyebben az ő helyzetüket, ha nem a nők, äkik^nem- rég tanulták meg vagy tanulgatják, kóstolgatják az egyenjogúság eredményeit? Ök érthetik meg ennek a másik új keletű, friss fogalomnak mélységes értelmét: rehabilitáció, azaz nemcsak a jogokba, hanem a teljes emberi méltóságba való beiktatás. A nőkre, éppen a jogaikat gyakorolni kívánó nőkre vár ez az egyik legszebb emberi feladat. Muncz Frigyes A Magyar Bibliatanács közleménye A magyar Bibliatanács hálásan megköszönve az eddig beérkezett számos és értékes hozzászólásokat az új bibliaforditás tervezett revideált kiadásával kapcsolatban mindazoknak, akik ily módon is kifejezésre juttatták a Szentírás magyar nyelvű fordításának ügyéért hordozott felelősségüket, egyidejűleg engedve azok kérésének, akik a további elmélyült munkálkodás érdekében a hozzászólások beadási határidejének meghosszabbítását javasolták, az észrevételek beadásának új határidejét 1980. december 31-ben állapítja meg. MI VAN AKKOR, HA KOMOLYAN VESSZÜK AZ ÁGOSTAI HITVALLÁST? Norvégiában is folynak az előkészületek az Ágostai Hitvallás 450. évfordulójának megünneplésére. Február folyamán könyvet adnak ki, mely az Ágostai Hitvallásnak. a harmadik világ evangélikus egyházaiban betöltött szerepével foglalkozik. Április 25-én teológiai napot tartanak külföldi előadók részvételével, hogy más szemszögből közelítsenek a hitvalláshoz. Március 22-én pedig ezzel a témával találkoznak: „Mi van akkor, ha komolyan vesszük az Ágostai Hitvallást?” Ha a norvég evangélikus egyház különböző irányzataihoz tartozó teológusok valóban eljönnek, a megbeszélés bizonyára nem lesz unalmas. POLITIKUSOK ES CIGÁNYOK BERGEN-BELSENBEN Mintegy 1500-an vettek részt október 27-én, szombaton azon a megemlékezésen, amelyet a ber- gan-belseni koncentrációs táborban tartottak a Német Szövetségi Köztársaság cigányszervezetei. A megemlékezésnek különös jelentőséget adott Simone Veil, az Európai Parlament elnökének jelenléte, aki így „az első politikus, aki a cigányokkal elkövetett jogtalanságot hivatalosan is, elismerte” — amint dr. Jan Cibula, a cigányszervezet elnöke, üdvözletében mondotta. Képviseltette magát a bonni kormány, néhány politikai párt is. Jelen volt még Friedrich Hübner evangélikus püspök, valamint Heinz Galinski, a nyugat-berlini izraelita hitközség' elnöke. Harmincnégy évvel azután, hogy legalább félmillió német és európai cigány lett a „harmadik birodalom” koncentrációs táborainak áldozata. Azóta még egyetlen szövetségi kormány sem ismerte el hivatalosan ezt a bűntettet és sajnálkozását sem fejezte ki. A cigányság a Német Szövetségi Köztársaságban is gondokkal küzd, és a jelenlevő cigányok számos követelést hangoztattak.
