Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

Kérdőjeles mondatok Ezért élni? Ef. 1,6 1,12 1,14 Az egyház szolgálatának csatta- nós és tömör meghatározása: „ma­gasztalás”. Ez az új leckénk, hi­szen ritkán szólunk így az egy­ház küldetéséről. Vannak, akik hallani sem akarnak másról, mint az igehirdetésről. Mások az egyház szolgálatát a „szentségi je- lenlét”-ben látják. Egyre többen akadnak olyanok, akik gyakorlati szolgálatokat igényelnek az egy­ház népétől akár egyénileg, akár társadalmilag. Sokan a megrom­lott erkölcsiség helyreállítását várják az egyház részéről. Meg­hökkentő, hogy Pál apostol — a kereszt teológusa, a legnagyobb igehirdető, a szentségek nagyszerű magyarázója, az ízig-vérig gya-1 korlati keresztyén, az etikai érté­kek őre és tanítója — most az összes egyházi funkciót ebben az egyetlen szóban foglalja össze: „magasztalás”! Amint levelünk prelúdiumában háromszor is han­goztatja: magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándéko­zott minket szeretett Fiában” (1, 6), „dicsősége magasztalására le­gyünk, mint akik előre reményke­dünk a Krisztusban” (1, 12), végül „megváltsa népét az ö dicsőségé­nek magasz tál ására” (1, 14). A MAGASZTALÁS ELSŐ IN­DOKA A FIŰVÁ FOGADÁS. Ez a kegyelem. Betömött szájjal, az­az mentegetődzés nélkül, meg- semmdsülten ültünk a vádlottak padján zsidók és pogányok, vallá­sos és vallástalan emberek. Az elmarasztaló, igazságos ítélet he­lyett felhangzott, a perdöntő bi­zonyítékok ellenére, a feloldozás evangéliuma Jézus Krisztusért. Nem abban a formában, hogy úgy élhetünk tovább, mint korábban. Feloldozó szava — fiúvá fogadás! Nem bocsátja szét a foglyokat, hanem családja tagjai közé fogad, beépít a háznépébe. Aki ezt átélte, tudja, hogy ellenállhatatlanul tör fel szívéből Isten magasztalása. Nincs szükség karmesterre, nem kényszer diktálja Harsog az öröm, hiszen hihetetlen dolog történt: ellenségből Isten gyermekei let­tünk. Ha ez számodra is igaz, ne szégyelld érette magasztalni az Urat! A MAGASZTALÁS MÁSODIK INDOKA AZ, hogy beszűkült ho­rizontunk — oly közel van egy­máshoz bölcsőnk és koporsónk! — egyszerre kitágul gyönyörű, vég­telen perspektívába. „Előre re­ménykedünk a Krisztusban!” Már nem az a fontos, ami volt. Azt betakarja a feloldozó kegye­lem. Új világ tárul elénk, amely felül van minden várakozáson és emberi elképzelésen. Hol van eh­hez képest emberrajzolta para­dicsom vagy mesés túlvilág ... Annyira .csodálatos a jövendő, hogy a „régiek eszünkbe sem jut­nak ...” Pedig voltak ünnepeink, felejthetetlenül szép élményeink földi vándorútunkon. Gondolj gyermekkorod színes emlékeire, az első szerelem tavaszára, vagy amikor először vetted karodba gyermekedet, amikor hosszú éve­ken át becsületes munkával sike­rült valami szépet alkotnunk, maigunk és mások számára is hasznosat... jó ezekre visszate­kintenünk, büszkék is vagyunk. Milyennek kell lennie a jövendő­nek, hogy ezek mind, mind elfe­lejtőd jenetk! A legszebb még hát­ra van. Ne röstelld zengeni már most ennek a holnapnak diadal­énekét! A MAGASZTALÁS HARMA­DIK INDOKA AZ, hogy végre kristálytisztán áll előttünk életünk értelme. Az ember képtelen érte­lem nélkül élni. Embersége forog kockán annak, aki nem látja vi­lágosan napról-napna életének célját, munkájának értelmét. Ho­gyan énekeli az induló egyház? „Megváltsa tulajdon népét az Ö dicsőségének magasztalására.” Az atyáinktól örökölt, hiábavaló élet­ből megváltott az Isten. S ez több, mint pusztán tűzből kikapott üszők, megtalált drahma, felelt juhocska. Előzőleg az apostol ar­ról szól, hogy Krisztus Jézus en­gesztelő vérében el vagyunk im­már pecsételve mint jegyesek örök közösségre s ezért nekünk adja örökségünk zálogát, a meg­ígért Szentjeiket. A pecsét valamit lezár. Ennyire bizonyosra vehet­jük Megváltónk szeretetek Üd­vösségünkön pecsét van! A zálo­got azonban ki kell váltani. Kérni és vállalni kell a Szentjeiket, hogy akaratunkat Isten akaratához il­lessze, hogy szívünk együtt do­bogjon isten szívével. Erre az új életre indít ugyan a megtapasz­talt kegyelem, sürget is az élő reménység, de képessé egyedül a Lélek tesz. A fiúvá fogadottnak fel kell nőnie érett férfiúságra. A holnapot már a jelenben kell élnünk. A szent lánc nem sza­kadhat meg. Ugyan mi lenne az egyházból, ha magasztalná is az Urat a vett kegyelemért, várná is a beteljesedés nagy napját, de közben „rest szolga” módjára él­ne? A „megváltott, tulajdon nép” Böjt 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Ef 5, 1— 9; az igehirdetés alapigéje; Jn 1, 35—40. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 16-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KEVEHÁZ1 LÁSZLÓ pilisi lelkész, a Pest megyei Egy­házmegye esperese. — PILIS. Dr. Káldy Zoltán püspök március 9-én, vasárnap délután 4 órakor lelkésszé avatja és a gyülekezet másodlelkészi ál­lásába beiktatja Keveháziné Czé- gényi Klárát. — DUNAEGYHÁZA. A gyüle­kezet februári szeretetvendégsé- gén előadással Brebovszky Gyula csorvási, írásmagyarázattal Mihá- csi Lajos dunaföldvári lelkész szolgált. — KECSKEMÉT. A református és evangélikus gyülekezetek közös munkaterve szerint februárban Teológiai Estéket tartott. Ez év­ben az újszövetségi teológiai kö­réből hangzottak az előadások. Semseyné Lenkey Klára debrece­ni református professzornő „Az evangéliumok Krisztusá”-ról, dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész „A páji levelek Krisztusáéról, dr. magasztalása töltse be a minden­napi életet beszédben, viselkedés­ben, határtalan szolgálatban és szeretetben. Mint akiknek nin­csen más témájuk, mint az, amit Isten már tett, most tesz és tenni fog. Az magasztalja Istent, aki naggyá, mindennél drágábbá te­szi az ö nevét! A HÁROM INDOK BŐVEN ELÉG AHHOZ, hogy mint az in­duló egyház életében, úgy ma is, közöttünk és nálunk, zengjük az Istent magasztaló éneket egész, megújult életünkkel. A történe­lem legnagyobb énekkara zeng. Ne hiányozzon egyikünk éneke sem' Balikó Zoltán Bolyki Sándor szentendrei refor­mátus lelkész „A történeti Jé­zusáról tartott előadást az igen szép számú gyülekezetnek. — AJKA. A gyülekezet tagjai eddig 570 példányban vásárolták meg a Hitünk-életünk című szór­vány hittankönyvet, amelyet ha­szonnal forgathatnak a gyüleke­zetek felnőtt tagjai is. — HALÁLOZÁS. Pohánka Sándor ny. bokodi lelkész 76 éves korában február 12-én elhunyt. Temetése február 17-én volt Bo- kodon. — özv. Verasztó Józsefné, sz. Szász Lídia, a kardoskúti gyüle­kezet hűséges tagja, lapunk buz­gó olvasója két évi súlyos beteg­ség után 86 éves korában elhunyt. Temetése mély részvét mellett volt február 7-én Orosházán Ko­szorús Oszkár esperes szolgálatá- vale „Az igaznak emlékezete ál­dott!” — özv. Sziklai Jánosné, sz. Gajdács Judit, a csorvási gyüle­kezet hosszú ideig volt presbitere és pénzbeszedője 79 éves korában elhunyt. Temetése február 20-án volt. „Tudom, hogy az én Meg­váltóm él.. Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből ÉNEK JÉZUS SZENVEDÉSÉRŐL Megostoroznak, szent arcodba vágnak, Szúró tövissel, gúnyból koronáznak, S te keresztfádon tűrsz, míg őket áldod, Kínt, szomjúságot. Én, én okoztam minden szenvedésed. Bűneim vittek keresztfára téged. Mindazt, mit Jézus, eltűrtél helyettem, Én érdemeltem. Ily büntetésre álmélkodva nézünk: Pásztorunk szenved juhaiért, értünk, , És mert, szolgái adóságba estek, Az Ür fizet meg. Ó, mérhetetlen szeretet csodája! Az vitt a kínok, fájdalmak útjára! Én múló földi örömökben éltem, Véred hullt értem. Ég, föld Királya, kit Úrnak vall minden, Mint adjon hálát irgalmadért a szívem? Nincs elég drága, mit neked adhatnék, • Kincs és ajándék! ; Célomhoz érve, trónod elé lépek, Rámragyog égi, örök békességed, Ott is irgalmad, szereteted áldom, Édes megváltóm! Heerman János 1585—1647 Keresztyén Énekeskönyv 182. énekének felhasználásával fordította Túrmezei Erzsébet Krisztus nyomában Jn 1, 35—40 „Szemem állandóan az Orra néz” — hangzik böjt harmadik vasár­napjának zsoltárigéje. Emögött a vallomás mögött ott van a zsoltáros boldog felismerése és tapasztalata Istenről: „0 szabadítja ki lába­mat a csapdából.” Van rá hatalma és nem késik segítségével. De ott van egy előretekintő reménység is: „Űtaidat Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Olyan életútat mutat Isten, amelyet érdemes járni — személyesen éppúgy, mint emberi közös­ségekben. KERESZTELŐ JÁNÖS RÁTEKINTETT JÉZUSRA ÉS ÍGY TESZ BIZONYSÁGOT RÓLA: „ Íme, az Isten Báránya!” Az egyik írás­magyarázó szerint az araméi nyelvben ugyanaz a szó bárányt, aiutan szolgát és gyermeket jelent. Ezért Keresztelő vallástételét így is lehet hallani: íme, az Isten Szolgája!” Az Isten Fia, aki „szolgai for­mát öltött”. Aki azért jött, hogy „szolgáljon és adja életét váltságul sokakért”. Valójában mindkét fordítási lehetőség ugyanazt a lénye­get fejezi ki: Jézus' me gkere sztélé se után rálép az önmaga feláldozásá­nak az útjára, amikor m,int szeretett Fiú, akiben gyönyörködik az Atya, engedelmesen végzi el a rábízott munkát, a világ megváltását. Ezért jött közénk. Szolgálatának és halálának ugyanaz a célja. „Azért halt meg, hogy örök tökéletességben tehesse azt, amit mindig tett: elhívjon, megbocsásson, megszabadítson, miközben felmutatja az is­teni kegyelem dicsőségét.” Felveszi és hordozza a világ bűnét. Fölol- doz kötelékeinkből. Vele üdvösséges lehet az életünk. MILYEN JÓ. HOGY KERESZTELŐ RÁMUTATOTT JÉZUSRAI Így a vele levő két tanítványa, András és János is felismerhették öt akire vártak. Mert várták. Icfy várta Simeon és Anna is hosszú időkön át reménységgel az Ür Krisztusát, Jeruzsálem megváltását. Andrásék tanítvánnyá válásának első állomása volt ez a kitartó, feszült vágyakozás Krisztus után. És Keresztelő János rányitotta SZQTYliUiPt J62ZLSTCL' MILYEN JÓ, HOGY MA IS HANGZANAK A BIZONYSÁGTÉTE­LEK JÉZUSRÓL! Hisszük, hogy Isten maga gondoskodik arról, hogy a világon mindenütt olvasható és hallható ige%meggyőzzön embere­ket: Krisztus vére által megváltott, a bűn szolgaságából és a halál ínségéből megszabadított. Krisztus ma is „erre jár”. Az igehirdetés­ben, szentségeiben jön közénk. A gyülekezet nagy élménye, hogy Jézus itt van, beszél hozzánk, meghallgat bennünket és szolgál ne­künk. Vagy nem érzed ezt még? Nem nyílt még rá szemed, szíved Jézusra? András és János „esete” biztat: vedd csak kezedbe újból a Bibliát, menj el újra az istentiszteletre, bibliaórára. „Tegnap” ta­lán még nem mondott semmi különöset az ige és az igehirdetés. „Ma” talán már te is tudod mondani örömmel: „Megtaláltuk a Messiást!” Legyünk ott, ahol az ige megtalál bennünket. Mert csak egyedül az ige meghallgatása juttat el Krisztus igaz ismeretére. A hit belső hallása — a Lélek bennünk való munkája. „Hiszem, hogy a Szentlélek hívott el engem az evangélium által” — vallja Luther is. Ebben az összefüggésben érthetjük Jakab apostol biztatását is: „Közeledjetek Istenhez és Ö is közeledni fog hozzátok!” Hallgasd a bizonyságtevést és kérd az Istent, adja Szentlelkét a Krisztus-hit fel­gyulladásához! ANDRÁS ÉS JÁNOS TANÍTVÁNNYÁ LÉTELÉNEK KŐVETKE­ZŐ LÉPÉSE AZ VOLT, hogy amint a bizonyságtevő szó nyomán rá-„ ismertek Jézusra, követték őt. Hogy egészen az övé legyünk, nejfnA,l4ai, egyszer vagy többször találkozni vele. El kell indulni utána, vele to­vább kell menni. András és János „nála maradtak azon a napon”. A csendességben a Jézussal való kapcsolatuk elmélyült, megszilárdult, elszakíthatatlanná vált. „Az üdvösségre nem a Krisztus felől tuda­kozódás, érdeklődés, ismerete vezet el, hanem a vele együttjárás, a közelében tartózkodás.” Időznünk kell Jézus társaságában, hogy átadhassa ajándékait, megújíthassa életünket. Az első két tanítvány cselekedete megegyezett Jézus többször megfogalmazott igényével: „Kövess engem!” Urunk hívását nem érthetjük másként, csak úgy, hogy követnünk kell őt a szolgálatban. A bevezető zsoltárversre gondolva, mi Krisztusban láthatjuk Istent hatalmasnak és szabadítónak. Isten Szolgája — Isten Bárányaként önmaga szenvedte el bűneink büntetését. Óreá nézve lehet remény­ségünk, hogy örökre nála maradhatunk; és szüntelenül őreá nézve tanuljuk meg az ő irgalmas szemével látni az irgalomra szoruló fe­lebarátot, az ő lelkűiét év el és indulatával élni az életet és az ő önfel­áldozó szívével szeretni minden embert. Mert ő így akar szolgálni to­vább mai tanítványai által az egész világnak. Bárdossy Tibor Imádkozzunk! Urunk, köszönjük, hogy szemünket rád emelhettük. Kérjük Szent- lelkedet, hadd lássunk igazán annak, aki vagy. Engedd meg, hogy a felebarátot és az emberiséget szolgálva követhessünk. Add, hogy örökre nálad maradhassunk. Amen. A KÓLA NEM GYERMEKITAL Egy svájci fogyasztói szervezet laboratóriumi vizsgálatot végez­tetett a kóla-italokkal és ennek alapján kijelentette, hogy ezek az italok nem valók a legfiata- labbaknak. A vizsgálat 103 gramm cukrot talált egy liter Colában és Pepsiben, és 118 mil­ligramm koffeint, és ennek alap­ján arra a következtetésre jutott, hogy ezen italok fogyasztása gyermekeknek nem ajánlható. EGYHÁZ ÉS ÁLLAM NORVÉGIÁBAN Miután öt évig tanulmányozta egy bizottság Norvégiában az egyház és állam jövendőbeli kap­csolatainak kérdését, most a nor­vég parlament elé kerül az ügy. Egyes hírek szerint a kormány Megjelent Túrmezei Erzsébet: Emberré lettél, hogy ember legyek! című verseskötete Ára: 50,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon nem kíván nagyobb függetlensé­get adni az egyháznak. Az egy­ház lapjának, a Var Kirke-nek a megkérdezése során a kérdezet­tek 66 százaléka vélekedett úgy, hogy az államegyháznak nagyobb autonómiát kellene adni. Az állam és az evangélikus egyház új viszonyával kapcsola­tos kérdés egyik fő pontja egy országos egyházi gyűlés felállítá­sa, mely döntene olyan kérdé­sekben, mint a kinevezések, pénzügyek és liturgia, melyek most egy kormányhivatal hatás­körébe tartoznak. Ennek a gyű­lésnek a felállítását ismételten javasolták az elmúlt 150 év so­rán, mindeddig eredmény nélküL

Next

/
Oldalképek
Tartalom