Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-26 / 43. szám

vangélikus Elet

ORSZÁGOS EV

XLV. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1980. március 16. Ara: 4,— Ft.

Menyér és henyér

Vízszintes és függőleges szórványok

Frissen sült kenyér fekszik asztalunkon. Piros-barna, szép formájú, jó ízeket ígérő. Meleg illata nemcsak a konyhát tölti be, az meg a legtávolabbi szobában is érződik. Mindnyájunknak tudomásul kell vennünk jelenlétét. Valamennyiünk életének részévé vált. Amikor életünk Jelentős dolgait számbavesszük, jellemző módon mindig a kenyeret említjük. Ha valakinek van munkája, akkor „kenyeret keres”. Felnő a gyerekünk, saját lábára áll: „Kenyér van a kezében.” Ismerősünk előbbre jutott hitvallásának útján: „nagyobb darab kenyér jut neki”. „Kenyértörésről” beszélünk, ha mások ellenében saját akaratunkat érvényesítjük. Olyan gazdag a szó jelentéstartalma, amilyen gazdag maga az élet. De nem csoda ez. A kenyér: élet. Amint beszélni kezdünk róla, az élet kérdései kerülnek elénk. Hiszen a kenyerünk mögött emberek vannak. Ismerősök és ismeretlenek. Szinte az egész világ ...

ITT A KENYÉR AZ ASZTALON, de hol termett az a búza, amelynek lisztjéből sütötték? A Dunántúlon, a Tisza mellett? Vagy valahol másutt? Talán egyszer elmentem a föld mellett, amelyen a kalász ringott. Valószínűbb azonban, hogy sohasem jártam ott, ahol csírája szárba szökkent. Semmit sem tudok azokról az emberekről, akik fáradták érte. Ismeretlen a traktoros, aki a földet szántotta, a kombájnos, 'aki aratta, csépelte. De emberek lánca áll a szántóföld és az asztalunk között. Embereké, akik nagy nyári melegben izzadtak és fáradtak. Megfájdult a derekuk és elzsibbadt a válluk; egy-kettő talán meg is betegedett munka közben. Munkájuk, fáradságuk, felelősségük és áldozatuk nélkül az asztalon most nem lenne kenyér. Ezért a lehetőségért mozdult a kezük, használódott a szívük, fogyott az erejük. Értünk cselekedtek, ismeretlenekért. Ne kicsinyítsük munkájuk értékét annak emlegetésével, hogy nem ingyen tették! Ne hivatkozzunk arra, hogy másoknak a mi munkánk teremti meg az életlehetőséget! Arra emlékezzünk, hogy mások életéért valakinek mindig a maga életéből kell valamit odaadnia. Élni csak úgy lehet, hogy „egymásból” élünk!

EBÉDHEZ KÉSZÜLÜNK. Feleségem megszegi a kenyeret. Mielőtt felvágná, a kés hegyével keresztet rajzol rá. Hányszor láttam ezt a mozdulatát, de csak most hat a tudatomig, hogy ezt háromszor teszi. Eszembe jut, hogy gyerekkoromban egy keresztet karcoltunk a kenyér hátára. Megrohannak az emlékek. Édesanyám egy fiókban gyűjtötte azokat a kenyérdarabokat, amelyeket meghagytunk Mindig mondogatta: „Megtörténhet, hogy nem lesz más kívánságotok, csak az, hogy bárcsak mellettetek lenne az a fiók!” Gyerekes nemtörődömséggel és fiatalos hányavettségpél álig hallgattunk rá. Hogy is lehetne vágyakozásunk tárgya a szárazkenyeres fiók! És jöttek évek, amikor naponta eszembe jutott ez a mondata, j amikor nem volt más kívánságom, csak az, hogy jó lenne egyetlen egyszer annyi szárazkenyeret megenni, amennyit csak tudok. Ma megint marad kenyérdarab az asztalon. Ha elmondom a régi történetét, a gyerekeim megmosolyogják. Kenyér kallódik szemétkosarakban, iskolák padjaiban, kerítések tövében, az utcai árkokban. Ismételgessem anyám szavait? Isten óvjon mindenkit attól, hogy mindennél kívánatosabb legyen számára a száraz kenyérdarabokkal tele fiók!

DE SZÁMOLJUNK EGYÜTT! Tegyük fel, hogy hazánkban naponta minden család tiz deka kenyeret elpazarol. Ugyan mit számít ez a kis mennyiség — gondolhatjuk. Országunkban kb. két és fél, hárommillió család él. így naponta 250—300 tonna kenyér megy veszendőbe. Negyedmillió ember napi kenyérszükséglete! Statisztikák gyakran ridegnek tűnő, de tárgyilagos adatai szerint Latin-Amerikában 1500 négy éven aluli gyerek hal éhen mindennap. Percenként egy! Azalatt is éhen halt egy gyerek, míg feleségem keresztet vetett a kenyérre, és megszegte azt! S miközben jóllaktunk, harminc! Mégis nyugodtan állunk fel az asztal mellől, és utiott-megszokott mozdulattal húzzuk kupacba a moslékba kerülő kenyérmaradékot! Hát mégsem igaz, hogy „egymásból” élünk?!

„EZ AZ ÉN TESTEM” — hangzik az oltárnál, amikor a lelkész keresztet vet a Kenyér fölé. Arra készülünk, hogy magunkba fogadjuk Jézust, aki azt mondta magáról, hogy Ö az „Élét kenyere”. Testének valóságában összekapcsolódik a kenyér és az élet. Az ige világosságában rádöbbenünk arra, hogy az a Jézus, aki nagyon akarta az életet, a teljes életre gondolt. Amikor hallgatóit igéjének kenyerével örök életre táplálta, a testet »éltető kenyérről sem feledkezett meg. Aggódott a körülötte levők örök életéért. De attól is féltette őket, hogy „kidőlnek az úton”. Etért kérdezte tanítványai szeretetét és áldozatvállalását próbára téve: „honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezért nem engedi kibújni övéit a felelősség alól: „Ti adjatok nekik enni!” Ezért tette megbecsültté a maradékot is: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi se vesszen el!”

ÉSZRE KELL VENNÜNK AZ ÖSSZEFÜGGÉST a „senki se vesszen el” és a „semmi se vesszen el”, között. Ha komolyan vesz- szük az elsőt, akkor nem hanyagolhatjuk el a másodikat. Csak akkor van jogunk félteni embertársaink „üdvösségét", ha nagyon izgat, hogy mi van a földi életükkel! Többről van szó annál, hogy ne pazaroljuk el a napi tiz deka kenyeret. Nem elégedhetünk meg a „mardék” alamizsnát jelentő összegyűjtésével! Áldozatvállalással, hozzáértéssel, a szükséges feltételek megteremtésével kell hozzájárulnunk ahhoz, hogy a kenyér mindenki számára „mindennapi” legyen. Jézusnál meg. kell tanlnunk, hogy mások „belőlünk” élnek!

Bohus Imre

D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK A GYIJRMEKALAP MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁGA INTÉZŐBIZOTTSÁGÁBAN

Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalap Magyar Nemzeti Bizottsága

március 5-i ülésén D. Dr. Ottlyk Ernő püspököt----figyelemmel a

Ne

mzetközi Gyermekév Magyar Nemzeti Bizottságában kifejtett munkájára — Intézőbizottságának tagjai sorába beválasztotta.

Az Országos Presbitérium az 19,80. évet magyarországi evangélikus egyházunkban szórvány-évvé nyilvánította. Ha eddig lelkészeink és presbitereink foglalkoztak a szórványokkal, akkor ebben az esztendőben miég többet keli ezt tenniük. Ha figyelmüket eddig elkerülte ez a kérdés, akkor ebben . az esztendőben szívükkel és' gondoskodásukkal a szórványok felé kell fordulniuk.

Magam részéről nem tudok a szórványokkal hűvös tárgyilagossággal foglalkozni. Számomra a pécsi gyülekezetben és szórványaiban töltött 17 esztendő egész szolgálatomra nézve döntő és meghatározó jellegűvé lett. Nem tudnám jelenlegi szolgálatomat sem betölteni azok nélkül az élmények nélkül, amelyeket Pécs szórványaiban, közelebbről Po- gányban, Átán, Pusztamalomban, Szenitlőrincen, Pécsváradon, Vasason, Marázám, . Dencsházán, Szentegáton, Szellőn, Kékesden, Máriakéménden, Erzsébeten, Ge- resdlakon szereztem. Bár a legnehezebb szolgálat egyházunkban a szórványmunka, de egyben a legszebb és leginkább gazdagító. Igen sok figyelmet kaptam a szórványokban és a szórványhívektől kapott szeretet most is melegíti szolgálatomat. Egyáltalában nem rontja mindezt az a sok utazási nehézség, amelyet le kellett győznöm. Sem a sár, sem az' eső, és á sokszor áthághatatlan hó. Én ezzel a szemlélettel nézem a szórvány-évet. is és.annak feladatait.

De nézzük a téíiyékett

Magyarországon kerekszámban 3270 helység van. Ebből több mint 70 a város és 3200 a község és nagyközség.

Mostani tudomásunk szerint összesen 2200 helyen (város, község, tanya, település) van evangélikus gyülekezet, illetőleg egy- egy evangélikus család. Kereken 300 any agy ülekezg tünk van, tehát olyan gyülekezet, amelyben lelkész vagy lelkészek szolgálnak. Ugyanakkor 1900 szarv ánygyüle- kezetiink, illetve szórványhelyünk van (filiát, fiók-gyülekezeteket is ideértve), amelyekben 100 000 evangélikus él. Tehát minden negyedik evangélikus!

Ez azt is jelenti, hogy 1000 olyan helység van Magyarországon, amelyben eddigi tudomásunk szerint nem él evangélikus.. Azonnal fel kell tennünk a kérdést, hogy igaz-e ez? Magyarországon mindenkinek szabad települési joga van és nehezen lehet elképzelni, hogy ezer helyiségben egyáltalában nem vándorolt be evangélikus állampolgár, különösen, ha gondolunk arra, hogy Magyar- országon az elmúlt -35 esztendőben az iparosítás és a. városiasodás jegyében valóságos „népvándorlás” volt. Meggyőződésem szerint nem mondhatjuk ki azt, hogy ezer helységben nincs evangélikus. Vannak, csak nem tudunk róluk!

Magyarországon a lakosság száma 10 600 000 fő. A két világháború 'között úgy számoltunk, hogy a lakosság 4,5 %-a evangélikus valtású. Ha ezt a számat ma is reálisnak éreznéhk, akkor azt kellene mondanunk, hogy Magyarországon 477 000 evangélikus él. Ha számolunk azzal, hogy a szekularizáció nemcsak a nyugati államokban, hanem Magyarországon is folyik és annak következményét nagyjából számokban is ki akarjuk fejezni, akkor hazánkban reálisan, mintegy 400 000 evangélikussal kell Számolnunk. Ez nem kis szám! Egyáltalában nem ad okot arra, hogy Magyarországon az evangélikus emberekben valamiféle kisebbrendűségi érzés” kapjon lábra.

Ha tovább számítgatunk, akkor az is kitűnik, hogy Magyarországon egy négyzetkilométerre 113

lakos esik és ez azt is jelenti, hogy minden négyzetkilométerre öt evangélikus jut Ez a szám már mutatja „szórvány-jellegünket”. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy vannak nagy gyülekezeteink, ahol több mint tízezer evangélikus él, ilyenek Békéscsaba, Szarvas, Kiskőrös, Orosháza, Nyíregyháza. Ezen felül számos olyan gyülekezetünk van, melyekben több mint ezer evangélikus él.

Budapesten jelenleg 2 200 000 ember lakik. Ha a fent említett arányszámot vesszük, akkor a főváros'ban 99 000 evangélikusnak kellene lennie. Ha ebből reálisan leszámítjuk azokat, akik már nem tartanak kapcsolatot az egyházzal, akkor is 80 000 azoknak a száma, akik a gyülekezetekhez tartoznak. Budapesten 28 anyagyülekezet van. És ez sem kis szám!

Ugyanakkor, maga Budapest egyik legnagyobb szórványunk, hiszen a házrengetegben 80 000 evangélikus lélek él!

Ha a szórványgyülekezetek számát elosztjuk az anyagyülekezetek számával, akkor kitűnik, hogy egy-egy anyagyülekezetre országos viszonylatban 7 szórványgyülekezet esik. Tudnunk kell azonban, hogy vannak olyan anyaigyülekezeteink, amelyekhez 30-40 szórványhely tartozik (Pécs, Zalaegerszeg, stb.).

Beszélnünk kell vízszintes és függőleges irányú szórványokról is. Vízszintesről akkor kell szólnunk, ha óriási területen szóródnak el az evangélikusok. Függőleges szórványok azok, amelyekben 10-15 emeletes házakban — elsősorban Budapesten, Miskolcon, Kazincbarcikán, Debrecenben, Szegeden, Győrben, Pécsett — egymás számára szinte ismeretiemül élnek az evangélikusok. Bármilyen sok erőt igényel a vízszintes irányú szórványok gondozása, legalább ugyanilyen lelki és fizikai energiát követel a függőleges szórványmunka.

A szórvány gyülekezeteknek

igen sok a hátránya. A magukra maradit evangélikusok nem tudnak belekapcsolódni sokszor az istentiszteleti életbe, a testvéri közösségbe. Elszürkül evangélikus öntudatuk és gyakran kiapad a hitük is. De van előnye is a szórványnak, hiszen az egyedül, vagy néhány társával élő evangélikus azt a méltóságot kapta, hogy lakóhelyén ő képviselje és éllje az evangélikus hitet, annak. minden szépségével és gazdagságával.

A szórványnév nemcsak arra szolgál, hogy pontosabban számiba vegyük a vízszintes és függőleges szórványokban élő evangélikusokat, hanem sokkal inkább azt a feladatot adja, elsősorban a lelkészeknek és az anyagyülekezetek tagjainak, hogy az eddiginél jobban szeressék és szolgálják a szórványgyülekezeteit tagjait, azt a 100 000 szórványhivőt. Ennek érdekében jó volna, ha az anyagyülekezetekben több szórvány- vasárnapot tartanának, ahova . meghívnák a szórványokban élő „kallódó” lelkeket. Az anyagyü- íekezet tagjainak többször kellene elkísérniük lelkészükét egy- egy szórványgyülekezetbe, hogy az ott élők átélhessék az anyagyülekezettel való közösséget. Jó volna az is, ha a szórványokból több gyülekezeti tagot választanának meg az anyagyüleikezet presbitériumába. Jobban fel kellene használni a sajtószolgálatot is a szórványokban. Az Evangélikus Élet jó eszköz lehet a testvéri közösség ápolásában és a s zórv án y h í vek n ek egyházunk vérkeringésébe ' való bekapcsolásába. Á szórványhíveknek viszont jobban kellene élniük a rádiós istentiszteletek meghallgatásával, hiszen ezen keresztül közösségbe kerülhetnek sok ezer olyan evangélikussal, akik velük együtt hallgatják Isten igéjét a rádió, hullámain.

Abban a reményben vagyunk, hogy a szórványév segít abban, hogy ne csali az anyagyülekeze- tek váljanak egyre inkább családokká, hanem $gy családdá váljék a hazánkban élő 400 000 evangélikus, köztük az a 100 000 is, akik szórványokban élnek.

Káldy Zoltán

A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa körlevelet bocsátott ki, melyet megküldött a hazai keresztyén egyházakon kívül mintegy 200 külföldi egyházhoz is. A körlevél arra hívja szerte a világon a keresztyéneket, hogy a feszült nemzetközi helyzetben imádkozzanak a békéért, a népek közötti barátságért és együttműködésért. A körlevélben többek között ezeket olvashatjuk:

„A világ megmaradásáért .való felelősségérzetünk kényszerít most arra, hogy felhívjunk minden Istenben hivő egyházat, gyülekezetét, és minden hivő embert, — aki hisz az imádság erejében és meghallgatásában —, hogy sokkal őszintébben és buzgóbban, mint valaha vegyük szivünkre az emberiség sorsát,* a világ békéjét.

Imádkoznunk kell azért, hogy százmilliók békeakarata — amely megegyezik Isten akaratával — áradjon szét a földön és söpörjön el az útból minden gyilkos, háborús készülődést és indulatot, „mielőtt túl-késő lenne”.

Tekintettel az igen feszült helyzetre, amely a világ sok részén mutatkozik, és amely az egész emberiséget, fenyegeti, nekünk. keresztyéneknek is ki kell fejeznünk közös aggodalmunkat' annál is inkább, mert most még

remélhetjük, hogy komoly összefogással a végső katasztrófa elkerülhető. Istenbe vetett hittel el kell határoznunk, hogy mi keresztyének a magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy a világ vissza ne essen a hidegháborúba, a békés és bizalomteljes együttműködés újból erőre kapjon, a népek közötti barátság és az államok közötti tárgyalás szelleme minden szinten megerősödjék.

Mi keresztyének — hitünk szerint — nagyon sokat tehetünk imádságunkkal e nagy cél eléréséért, a béke, az enyhülés megerősödéséért. Pál apostol is arra inti a gyülekezeteket, hogy tartassanak imádságok, könyörgések minden emberért, királyokért és méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.” (lTim 2,1—2).

A Magyarországi Evangélikus Egyház örül annak, hogy a Szabadegyházak Tanácsa, imádságra hívja a világ keresztyénségét és minden Istenben hivő embert. Szívesen kapcsolódig bele a közös imádságba a békéért, az enyhülésért és a népek együttműködéséért. A Szabadegyházak Tanácsának ez a felhívása megegyezik a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának álláspontjával és óhajával.

A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa imádságra hív a világ békéjéért