Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-21 / 38. szám
I J elek-jelképek-emlékek Kerékgyártó utca Ez az utca nem vezet sehová. Neki megy a vasúti töltésnek, amelynek a túlsó oldalán már Pestújhely házai kezdődnek. Szép, kis kertes családi házak mindkét oldalán, akárcsak a környező utcák mindegyikén. Többük is a töltésnél végződik, ez az utca mégis egészen más. Olyan széles, mint egy jól megtermett autópálya. Egyik oldaláról alig látni át a másikra. Főleg nyáron, eső után, amikor embermagasra nő rajta a páréj, a csalán meg a bojtorján, mivelhogy ennek az utcának a legnagyobb részén semmiféle kövezete nincsen. Valamelyik évben itt-ott kis virágoskerteket is telepítettek rá, másutt — valószínűleg senki tudtával, hozzájárulásával és engedélyével, talán mégse kifogásolhatóan, pici konyhakerteket is ezen a majdnem senkiföldjén, krumplival, paradicsommal, retekkel. Hogyan jött létre az a furcsa terület? Jó néhány évtizeddel ezelőtt ide tervezték a Főváros Szívéből északkeletre induló egyik országos főútvonalat. Ennek megfelelően tűzték ki az akkor még éppen csak beépülő távoli külvárosban — Zuglóban — az utcák helyét. I Azután — ez is régen volt, talán még a háború körüli években — gyökeresen módosultak a városfejlesztési tervek és a főútvonal nyomvonalát másutt jelölték ki. Így maradt ott, ez a furcsa-furcsa, utcának túl széles, beépítésre túl keskeny terület. Mint egy félbemaradt nagy akarás, a sehová se vezető Kerékgyártó utca. Hány nagy lendület, szépen ívelő életút, jövőt álmodó igaz lelkesedés akadt meg már a megvalósulás félútján, amely a mondás szerint jóakarattal van kikövezve. A jelenben is és a messze múltban is. Személyek és családok életében. Gyülekezetünkben, egyházunkban, hazánk, népünk és a nagyvilág jelenében és történelmében. Hányszor szegte útját nagy akarásoknak és nagy fogadkozásoknak egy-egy törés egyesek életében vagy a, történelemben. Hány nagy igyekezet, széles-öleléssel indult lendületes életpálya — lelké- szi is talán — torkollott bele olcsó érdekek és szenvedélyek posvá- nyos, ingoványos uttalanságába. Hány páros, szép életút szakadt meg egy másik életpálya váratlan kereszteződésében, és a semmibe se vezető, felbomlott házasságok szomorú útját szülői bánat és gyermeklelkek talán soha be néni gyógyuló sebei veszik körül. Es hány nagy-akarású életút végére tett pontot — mi úgy láttuk, váratlanul, idő előtt és egészen érthetetlenül — a halál. A Biblia egy egész nép, — és nem is akármilyen, a kiválasztott, 4'régi Izrael — hitét, életét, évezredeken át dédelgetett vallásos reménységét sehová se vezető útnak ítéli meg. Azt a reménységet, amely az erős, hatalmas és győzedelmes, népe ellenségeit irgalmatlanul maga alá tipró Messiási ■ várta. Aki a törvény, a szertartások, a faji-népi együvé tartozás útján erővel és erőszakkal vezeti az embereket. E járhatatlan út helyett Isten újat nyitott. Keskenyet. tömegközlekedésre ritkán alkalmasat, de célhoz mindig elvezetőt emberré lett szeretetében. Jézus Krisztusban. Ő maga az Üt. Vele. benne és általa célhoz ér az is, akinek már minden útja elfogyott. Irgalmas szeretete célhoz segíti azokat is, akik elé életutat végleg lezáró heggyé magasodik bűn, gond, betegség.'bánat, félelem és halál. Akárcsak a vasúti töltés, a Kerékgyártó utca végében, Zuglóban. # Schreiner Vilmos — KÜLÖNÁLLÓ lakrészt vagy kü- IÖnbejáraíú szobát bérelnék Budapesten fürdőszoba es konyha használattal nyugdíjas asszony. „Megbízható” jeligére a kiádóhivatalba. — HÚSVÉTI énekek, zsoltárok, dicséretek, lelki énekek kazettán és magnószalagon, - szólóéneklésben orgona- és zenekari kísérettel Bakai Gitta énekesnő előadásában kaphatók. 1101 Budapest, X., Csilla u. 3. tszt. 756. Telefon: 781-578. — VESZEK 1945 előtti újságot, képes levelezőlapot. Telefon: 130-381, vagy „Magas áron” jeligere a kiadóhivatalba. — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtti használt képeslevelezölapokat, magyar és külföldi üzleti és magánlevelezés borítékjait. Különösen érdekelnek az 1955. előtti Németországból jött levelek borítékjai, az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor bé- tyegkereskeaő, 1067 Budapest, Lenin körút 79 (udvar!). Telefon: 121—089. — SOPRONI üdüléshez szállást nyújt Zerge utcai egyházi üdülőnk a Lővé- rekben, erdőszélén, jó levegővel, szép kilátással. Szállásdij egyházi alkalmazottaknak napi 25,— Ft. másoknak 40,— Ft. Jelentkezés helybiztosításra Németh . Margit otthonvezető elmén, 9400 Sopron, Zerge u. 9. Istentiszteleti rend Budapesten, 1980. április 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Szeretetvendégség: Ferenczy Zoltánné. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. üllői út 24. de. fél 11. Rutfrkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 fb. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) .Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 2S. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10., du. 5. Szeretetvendégség: Karner Ágoston. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Fran- gepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Újpest, de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest wekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv- telep du. 5. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay T^más, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu-tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó. du. 6. Ifi. Foltin Brúnó. Torockó-tér de. fél 9. Ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Ben- cze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ELET A Maövororszásn Evqneéúkus Esvbá? Saltóosztályának lapja Szerkeszti • a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezős? Gvörgy Fields kiadó! Harkány? László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 13. Telefon: 142-874 Csekkszámlászám: 918—28 412—vitt Előfizetési ár: e®v évre 280.— Fi Arusítta a Ma avar Posta Index: 25 2)1 ISSN 8133—1382 (?) . 80.0792, Athenaeum Mvoműa. Budaoest Rotációs maaasnvomas Feleifte vetetá: Soproni Bél* ue2énsa2E>at6 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élű reménységre” (1 Pt. 1, 3). i VASÁRNAP. — „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult. visszatért és hangosan dicsőítette az Istent, apcra borult Jézus lábánál és hálát adott neki” (Lk. 17, 15 — Ézs. 38, 20 — Jn. 20, 19—29 — 1 Pt. 1, 3—9). Sok keserűség volt abban a versben, melyet valaki ilyen címen írt: Hálátlanok. Sok vád is elhangzik: Hálátlan gyermekek, hálátlan emberek. De jó ennek az ellentétét megtapasztalni, a hálát. A meggyógyítottak közül is egyikük visszatért hálát adni Jézusnak. Naponta hálát adhatunk mi is az Úrnak. Ma sokfelé konfirmandusok állnak az oltár előtt. Szülők és gyermekek szívében legyen tartós a hála Jézus felé. „Ö, hogy adhassak hálákat Néked édes Jézusom” (411. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Az emberek pedig szerfölött álmélkodtak és' azt mondták: Mindent helyesen cselekedett” (Mk 7, 37 — Zsolt 17, 7 — 1 Móz. 32, 22—32 — 1 Kor. 2, 6—9). Mindent! Betegek gyógyultak, bűnökből szabadultak Jézus közelében. Akkor hangos volt az elismerés. Máskor kérdőjeles, lett a szó: Mindent? Próbatételek között nem kérdő jelezünk? Édesanyámtól tanultam az éneket, aki fiatalon és egészségesen s idősebb korban nagy szenvedések között is vallotta „Mind jó amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, E hit hív gyámplom lészen, S szívemet megnyugtatja” (376. ének 1. vers). KEDD. — „ő elküldi majd angvalát előtted” (1 Móz. 24. 7 — 1 Pt. 3, 22 — .2 Tim. 2. 1—5 — 1 Kor. 2, 10—16). Két igés- tábla van egyik szobánk falán. Az egyik felirata: Vezess! A másiké mintha a válasz lenne: Angyalom' megy előtted. Urunk embereket használ fel, akiken keresztül sokszor tanácsol, vezet. Ezt tapasztalhatjuk személyes életünkön túl, amint egyházunk életében is ö vezet. :,Jézus hú vezér, Néped esdve kér, Járj elől és mi nem késünk, Bátran nyomdokodba lépünk” (785. ének 1. vers). SZERDA. — „Menj haza tieidhez és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgokat tett az Ür veled” (Mk 5. 19 — 5 Móz 32, 7 — Kol 2, 12—15 — 1 Kor 3; 1—10). Milyen boldogan mondják el a kórházból hazatértek, ahogyan rajtuk segítettek. Nagyobb útról hazaérkezve rengeteg élményről hallanak beszámolót a családtagok. Tudunk-e ilyen örömmel és lelkesedéssel szólni arról, amit az Ür velünk cselekedett? Otthon, a mi családunkban? „Mily sok ezerszer tapasztaltam A te gondviselésedet ! Áldó kezed hányszor volt rajtam, Áldlak érte, Istenemet” (56. ének 3. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Amikor pedig megérkeztem Tróásba a Krisztus evangéliumának hirdetésére, az Űr kaput nyitott előttem” (2 Kor. 2, 12 — Ézs. 56, 8 — Kol. 2, 16—23 — 1 Kor. 3, 11—17). Csodálkozva nézzük a hatalmas páncélszekrények ajtóit. Emberi erőlködés, feszítés, nem nyithatja meg a bezárt ajtókat. De a különös kulcs mozdításával pillanatok alatt feltárulnak az ajtók. Nagy lehetőséget, megnyílt ajtót látott Pál apostol Tróásban az evangélium előtt. Jézus ma is ad elénk nyitott ajtókat' az evangéliumnak családunkban és a mi magyar hazánkban. „Hatalmas ö! Csak mondja s úgy leszen. Parancsol s előáll. Reményt se lát, Az én gyarló szemem S ő száz eszközt talál” (14. ének 3. vers). PÉNTEK. — „Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjetek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásaba” (Mt 9, 37 — Ezs 61, 11 — Jel 7, 9—17 — 1 Kor. 3, 18—23). Milyen öröm végigtekinteni az aratásra érett gabonatáblákon. Bár minden kész, kell, hogy emberek és gepek induljanak az aratásba. Jézus így mutat rá az emberek, népek, nagy gabonatengerére. . > Teszünk-e valamit azért, hogy munkások álljanak Jézus szolgálatába? Kérjétek, hogy fiatalok is induljanak és induljunk mi is. „O, bár tüzed lánggal lobogna. S ébredne föl sok nemzet fényinél, Ó, bár sok szolga sarlót fogva, Aratna míg le nem borul az éj! Urunk a roppant gabonaföldre nézz! A munka sok s a munkás oly kevés.” (751. ének 2. vers). SZOMBAT. — „Akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten” (1 Sám. 10, 7 — Fii. 2, 13 — Ézs. 25. 8—9 — 1 Kor. 4, 1—5). Reggelenként indulunk munkába. Közben olyan lehetőségekkel is találkozunk, melyekre nem gondoltunk. Nem is tartozik a munkánkhoz. Valaki szomorkodik, megvigasztalhatjuk, ideges és megnyugtathatjuk, segítségre van szüksége s megtehetjük. Kísérjen az ige intése: Tedd meg! „Uram, minden munkámat, Add, kedvedre folytathassam” (453. ének 7. vers). Varga György Tiszta irigység VAN AZ IRIGYSÉGNEK EGY FAJTÁJA. amely elnevezése ellenére tiszta szívből fakad. A maradandó értékek utáni vágyakozásból. Mit tagadjam, jártom- ban-keltemben sokszor elfog egy ilyen tiszta irigység. Sőt! Azért írok le néhányat mutatóba, mert reménykedem, hogy másokón is erőt vesz. — Micsoda gyönyörűséges nap! — ezzel nyitott be fiatal munkatársam. Odakünn sűrű köd ereszkedett a városra, a szobában fel kellett gyújtani a villanyt, hétfő volt, nehéz kezdetű hétfő. Nem véletllen hát, ha csodálkozva néztem rá. — Ennek a hétnek a végén hazamegyünk anyukáékhoz Zalaegerszegre! Nem vagyok irigy természetű, de egy kicsit mégis irigykedtem erre a boldog teremtésre. Milyen jó dolga van, hogy még van hova hazautazni a hét végére! — Tudod, anyuéknál olyan jó minden — magyarázta — nekik mindent el lehet mondani, mindent megértenek. Csak hallanád a kisfiámat! A nagyi a mindene. Kamasz létére mindig elsírja magát, ha búcsúzik tőle! Istenem! De jó is volt valamikor, amikor még nekem is volt hova hazamenni a hétvégére! Mennyi várakozás előzte meg ezeket a szombatokat. Szinte egész héten erre készültünk. Persze, a mai ifjúság szemével nézve nem volt ez hasonlítható szórakozás a maiakhoz képest. Nem jöttek külföldi vendégművészek, országos futbalmeccs sem volt. se popfesztivál, színházpremier, még csak farsangi mulatság se, egyszerűen hazautaztunk, és együtt voltunk drága szüléinkkel. Beszélgettünk, társasjátékot játszottunk, elmentünk a templomba, sétáltunk és kirándultunk. Nem volt még televízió, a. faluban nem volt mozi, se diszkóklub, és mégis, most, hogy felnőtt lettem és visszaemlékszem a korombéli fiatalokra, akik nagyjából ugyanígy éreztek, valamennyiből rendes ember lelt, kivéve egyet, de az nem tudhatta, hogy írónak lenni nem olyan könnyű dolog, néha keserves szenvedés is. A MÁSODIK IRIGYSÉG TEGNAP FOGOTT EL, mégpedig egy öreg házaspár láttán. Áz öreg emberek amúgy is a gyengéim közé tartoznak. A sors kegye, hogy mindig ad egy-két olyan kis drága öreget, akiket pátyolgathatok, segíthetek, szerethetek. Százszorosán szokták visszafizetni! Eza az idősebb párt nem ismertem. Az utcán láttam őket. A kettő közül a nő volt a fiatalabb, ő‘volt a betegebb. Jobb karja alatt mankó, a lába bekötözve, szabad karjával férjébe karolt. A férfin hosszú, elnyűtt télikabát, amelyet kopott nadrágszíj fogott össze, fején házi kötésű sapka, a vállán fekete háló, benne burgonya, kenyér, tej, kezében szatyor Patyolat-csomaggal és feleségének kézitáskája. Becslésem szerint nyolcvanéves lehetett. De volt benne valami kedves büszkeség, rátartiság, ahogy roggyant léptekkel ment, hogy lám én még így bírom, és hozzá még a feleségét is S2Ó- rakoztathatta, mert az sokszor el is mosolyodon. Sokáig néztem utánuk. A nőn nem volt hegyes orrú, magas sarkú bőr- csizma, csak egyszerű fűzős, magas szárú cipő. a férfi elnyűtt kalocsnija ki tudja milyen cipőt, lyukat tajcart. De mégis, ahogy így mentek egymást támogatva,. egymásba karolva, ez többet mondott nekem a legdivatosabb szörmekucs- más-bundás ifjú párnál. Egy élet összhangja fogta őket össze, a „sem betegségben, sem örömében, sem bánatában ..fogadott esküt képviselték kimondatlanul. Irigyeltem őket. Egymás támaszai lehettek, elviselve még azt is, amit csak igen nagy szeretettel, egy élet harmóniájával lehet. Irigyeltem őket, hogy együtt járhatták végig az élet iskoláját, és minden kétséget kizáróan jelesen vizsgáztak belőle. HARMADSZOR EGY FIATALEMBERBE IRIGYKEDTEM. 21 éves, szép, magas növésű, azért jött hozzám, hogy problémájáról elbeszélgessünk. Problémája nem tartozott a könnyűek közé, már megoldás felé is járt, de mégis nagyon elövehetle. — Tessék elhinni — mondta a végén — azóta más ember lettem. Isten vezetett rá a helyes útra. ma már tudom, Eddig nem sokat törődtem másokkal, mindig csak azt néztem, mi jó nekem. Most barátaim tőlem kérnek tanácsot, nekem mondják el bajukat. Nem is értem, miért? Egy kis albérleti szobában lakom. Ma reggel kivettem a házigazdám kezéből a lapátot, és eltisztítottam vele a havat. Hogy hálákodott! Sohase gondoltam volna, hogy ilyen kis dologért is hálás lehet valaki! Ez a bácsi engem most szerei. Ügy érzem, most találtam rá az én utómra. Édes szüleim is olyan szépen rávezettek. Most olyan természetes, egyszerű minden. Olyan tiszta lelkesedéssel beszélt, fiatal aVca belepirult, tudtam, maga talált rá az éltető, érdemes életre. Tiszta irigységgel hallgattam, arra gondolva, hogy jo lenne újrakezdeni fiatalos lelkesedéssel, de mégis ugyanúgy, ahogy már egyszer tettem, s ahogy tenném újra és újra változatlanul. A NEGYEDIK IRIGYSÉG IS TISZTA SZÍVBŐL FAKADT. Egy templom előtt vitt el az utam. Már alkonyodon. A nyitott templomajtón át beláttam az oltárig, amelyen két gyertya égett. Lelki szükséglet bennem, hogy ilyen csendes hívogatásnak nem tudok ellenállni. A félhomályban először nem vettem észre, hogy rajtam kivül más is van a templomban. Aztán az egyik padsorban fiatal férfit pillantottam meg. Négy gyermek ült mellette. Kicsinyek is, meg nagyobbacskák is. Valamennyi ösz- szetetl kézzel imádkozott. Az apa behunyt szemmel. — Tiszta irigységgel néztem ezt a kis családot így együtt az imádságban is. Egyszerre a legkisebb, egy hároin év körüli leány, lecsúszott a pádról és megindult a piros szőnyegen az oltár felé. Az oltárt rács vette körül, és a gyertyák fénye aranyosan csillant meg a kehely tükrében. A kisleány csodálkozva nézte, aztán kis kezét összetevő ezt mondta: Miatyánk, ki vagy a meny- nyekben... A vékony gyermekhang szétáradt a csendben, elérte az apa szívét. .,— szenteltessék meg a Te neved — folytatta — és vele együtt a másik három. Álltam az egyik oszlop árnyékában tiszta szívvel, mozdulatlanul, amíg a gyertyák fényéből szőtt arany sugár-hárfán végigfutott az Ámen. Gyarmathy Íré» t NAPRÓL - NAPRA
