Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-03 / 31. szám

4$ őKumené önumené ^ őKumené é Összafrikai Evangélikus Konferencia 1080 A múlt számban említett mon- ráviai nyugtalan külső körülmé­nyek ellenére a kitűzött progra­mot végrehajtottuk. A több mint, 200 oldalas előkészítőt es a mint­egy 250 oldalnyi, helyben kiosz­tott előadás- és beszámolóanya­got végig dolgoztuk. A zömében afrikai résztvevők szívesen vettek részt a vitában. Saját ügyükkel, valóban szívügyükkel foglalkoz­tak. Éles eszű, melegszívű, érzel­mileg gazdag keresztyén testvé­reknek ismertem meg őket. Ele­ven gyülekezeti háttérből jöttek, fiatal, dinamikus növekedésben levő egyházakat képviseltek, ma­guk is fiatalabbak voltak átlag­ban, mint a többi földrészről ér­kezők. Csak ízelítőt tudok adni a ha­talmas anyagból, a műit számban már érintett négy csomópont alapján. tozó, közös afrikai koncepció szükséges. Afrikai teológia bajos dolgaikban a vonzó példák, ilyeneket keresnek a kegyes mo­hamedánok a keresztyén vallás­gyakorlatban is. A misszió Alaptéma volt. A küldő Űr Jé­zus Krisztus küldetésében az egész ember és minden ember megmentésére állunk boldog szol­gálatban. Így is summázható ami­ről beszéltek. A misszió feladata nem egy földrészé, fajé, népé, ég­tájé, hanem az egész egyházé és ■minden egyes keresztyéné. Az egyházban minden a misszió esz­köze: puszta léte. igehirdetése, az énekszó, az imádság, az eleven közösségi élet, a szeretetszolgá­lat, minden. Afrikai evangélikus testvéreink elkötelezett emberek, vallják, hogy Isten mentő szere­tettnek jo hírét meg kell ismer­tetni mindazokkal, akik nem tud­nak erről és hamar, mert az élet nagyon rövid. Negyven éven túl már öregnek számítanak Afri­kában. — Mernek tanulni a misz- sziói munkában, nem artnyira idő­sebb európai, vagy amerikai test­véreiktől. mint inkább az afrikai ún. nem történeti egyházaktól, még a kimbanguistáktól is. Ugyanakkor missziói felelősség­gel mernek tanítani is, hogy az imádsággal gyógyítás, a nyelve­ken szólás, az extatikus jelensé­gek ne takarják el az evangéli­umot: Jézus Krisztust és ne esse­nek kaotikus zűrzavarba, szektás közösségekbe szét. ne forgácso- lódjanak. Hallatlan felelősség él bennük a szekularizálódott észa­ki félteke népei iránt. Európát és Amerikát missziónlátandó terület­nek emlegetik rendszeresen. Humanisáció Most születik és máris sok a megoldatlan kérdése. Sajat lábá­ra kell állnia, nem importálhat teológiát más földrészekről. Hit­tant kérdéséi: pl. az afrikai tör­zsi vallások istenhite és a moha­medánok istenhite mennyiben akadály a keresztyén hithez? Az Iszlám komolyan vétele elodázha­tatlan, a mohamedán értelmiség lebecsülése alapvető hiba. — Eti­kai kérdések közül első helyen áll a házasság erkölcsi kérdésé. Az afrikai lakosságnak csaknem fele a poligámiában élt vagy él. Mindkét fajtája ismerős: a több- nejűség. többférjűség. A megtért keresztyén férfi bocsássa-e el há­rom feleségét, csak egyet tartson meg? — gyakorlati kérdés, az Ágostai Hitvallásban aligha ta­lálható felelet rá. Általános meg­oldás, hogy az első nemzedékben kímélő szeretet bői marad a poli- gámia. de a következőben már a monogámia a normális. — Teo­lógiai kérdésnek számít az isten­tiszteleti élet kialakítása, az af­rikai énekek, a dob használata, a ritmikus tánc stb., hiszen ezek hozzá tartoznak az afrikai élethez. Csakúgy, mint az afrikai épüle­tek, saját stílusú művészi felsze­relések. — A mohamedán kör­nyezetben az Isten-imádás for­máinak átvétele elengedhetetlen ahhoz,, hogy egyáltalán istenhi- vönek tartsak a keresztyéneket, idézem: „akik templomaikban tiszteletlenül. kényelmes pad- ban ülnek, kalap nélkül és cipő­ben vesznek részt Istentisztele­tén. botrány a mohamedánok szemében”. Az erkölcsi komoly­sághoz tartozik az alkohol kerü­lése és a szexuális fegyelem. Von­zó élet nélkül nem lehet sikere-' sen tanúságot tenni, mint ahogy a Korán alapos ismerete nélkül el sem lehel kezdeni a beszélgetést Olyan mohamedánokkal, akik tel­ve vannak előítéletekkel irán­tunk. „Nincs szükségünk Bibliára — elég a Korán. A zsidók meg­hamisították az Ószövetséget, a keresztyének az Újszövetséget, ezért adta ajándékba Allah a Ko­ránt” — így beszélnek. A laiku­sok képzése döntő, hiszen a mo­hamedánoknak papi rendjük nin­csen. Az imám és a mullah a me­csetben csak imaórára hív. de sem lelkipásztornak, sem áldozó­papnak nem tartja magát. A szent bölcsek „a pírek”. akikhez a mohamedánok fordulnak iigyes­Kommunikáció Az afrikaiak szívesebben hall­gatnak valamit, mint olvasnak. Az írástudatlanság ma is égető problémájuk és ahol tudnak ol­vasni. az még nem jelenti azt, hogy irodalmi szinten olvasnak Vagy szívesen olvasnak. így a rá­diónak nagyobb szerepe van, mini az újságnak, napilapnak vagy folyóiratnak. A tv-készülé- kek drágasága, s a távolságok nagysága miatt még nem olyan elterjedt a televíziózás, mint Európában vagy Amerikában. Ebből érthető a szinte erőszakos igény, követelés, ahogyan körzeti rádióadók felállítását sürgették az egykori etiópjai Evangélium Hangja adó helyett. — Az egyhá­zi újságoknál sok a nyelvi kér­dés, különösen Nyugat-és Közép- Afrikában. Kelel-Aírikában ál­dás a ki.szuahili nyelv, de hason­ló közös nyelv nincs Nyugat­vagy Közép-Afrikában. 1500 af­rikai nyelvet tartanak számon, ebből jelenleg „csak” 467 nyel­ven olvasható Szentírás vagy Szentírásrészlet fordítása. Ide tar­tozik a közlekedés kérdése is. A lakosság zöme ma is kis terüle­ten mozog, kevés az úthálózat, méregdrága a repülő. Konferen­ciák rendezése, távoli övezetek egymással való találkozása óriási anyagi áldozatot jelent. A moto­rizáció ott is kulcskérdésnek szá­mit. — Van már égy, évi három­szor megjelenő, evangélikus teológiai folyóirat, az, Africa Theological Journal. Helyi és or­szágos lapok anyagát megpróbál­ják közösen használni, más nyelv­re fordítani. Tárlatomról szólván nem hagy­hatom ki’ Buthelézl püspök-pro­fesszor reggeli áhítatait, amelyek mélyen biblikusak voltak, képei­ben afrikaiak, alapos teológiai felkészültségük következtében nagyon gyakorlatiasak. A biblia- tanulmányok lelki eledelt jelen­tettek minden konferencia részt­vevőinek. A különböző országok­ból jött evangélikus testvéreink élő, gazdag énekkincse lenyűgö­ző volt. Tanúi lehettünk több ériék születésének is. Az afrikai evangélikus egyház éneklő egy­ház. Hálás vagyok, hogy oly sok mindent láttam, hallhattam, ta­nulhattam. evangélikus távlatom szélesedhetett, Hafenscher Károly Csuka Zoltán: SÖTÉT IDŐK ÁRNYÉKÁBAN Csak testem él itt, villamoson, autón, lohol és fut a vonagló időben, gyűlölet villog feketén fölöttem, csak testem él itt, lelkem messze tőlem. Sötét időknek árnyékában élünk, tenger hazugság fújja ránk a mérgét, bizantinizmus, üzletes hízelgés hajlongás töri véresre a térdét. Polgárruhában ez itt a középkor, szerte a földön máglyatüzek égnek, milliós városok hamvadnak el rajtok s tüzes sárkányok a repülőgépek. A tömeg nő és növekszik magányom, szavamat száguldó szélnek kiáltom, Krisztussal mondom, ez a világ itten nem az én hazám és nem az én világom. (AZ IDŐ MÉRLEGEN című kötetből, 1977.) FELHÁBORÍTÓ KARTERÍTÉS Emberséges állapotok teremté­se természetesen tartozik az egy­ház feladatai közé. Néhány kulcs­kérdés: 1. A gyarmatosítás ma­radványainak felszámolása; 2. Át­gondolt földművelési program. Afrika földje nagyrészt művelet­len ma is. Ez repülőről is jól lat­ható; 3. Egészségügyi problémák leküzdése (népbetegségek, tiszta ivóvíz, gyermekhalandóság, korai öregedés stb.); 4. Az írástudatlan­ság felszámolása. Van olyan afri­kai ország, ahol az egyház szol­gálatát ezen a téren veszik leg­szívesebben. Nem csupán száraz adatokat, hanem néha drámai hangú előadásokat is hallottunk. Zephaniah Komeeta dél-afrikai színes testvérünk, miután újság­cikkeket. közvélemény-kutatási adatokat ismertetett, többek kö­zött így szólt: „Afrika még ma is szenved, szomorú a szíve, olyan szomorú, hogy csaknem belehal. Félelem, kiábrándultság, tehetet­lenség üli meg gyermekei lelkét. Mint a vér hull könnyük a sötét afrikai földre. Afrika déli része még mindig szenved az aparthe­idtől, a kizsákmányolástól és a neokolönializmustól. Könnyen fogalmazunk, de nehéz elviselni a valóságot. Tragédiánk, hogy a tegnap még elnyomott feketék ma elnyomják fekete testvérei­ket mások pénzéért.” — A nők jogi, vallási, társadalmi helyzete szinte minden országban javítás­ra szorul. — A keresztyén ember, gyülékézét, egyház viszonya az állam hoz most van kialakulóban ét szinté országról -országra vál­Megdöbbentőnek és felháborí­tónak nevezte Ernst Wörle, a müncheni szellemi fogyatékosok között végzett munkával megbí­zott lelkész egy frankfurti bíró­ság ítéletét, mely szerint a szel­lemi fogyatékosok látványa egy szállodában a „normálüdülőt” kártérítési igényre jogosítja az utazási irodával szemben. A bí­róság ugyanis helyt adott egy müncheni asszony keresetének, aki egy 450 ágyas görög szállodá­ban egy fedél alatt volt 25 testi és szallemi fogyatékossal és az üdülés élvezetében akadályozva érezte magát. „I búké városa REMÉNYEK ÉS KÉTSÉGEK KÖZÖTT VÍVÓDVA KEZDETT HOZZA 35 ÉVVEL EZELŐTT Magyarország fővárosának. Budapest­nek a megmaradt lakossága a porban heverő város felépítéséhez a felszabadító szovjet hadsereg alakulatainak segítségével. A felszaba­dulás napja még nem volt teljes örömünnep. A háború befejeződése feletti öröm könnyei közé a veszteség, a pusztulás, a gyász okozta könnyek keveredtek. Még nem mult el a félelem, a létbizonytalan­ság szorító érzése a lelkekben. Éveknek kellett eltelnie, hogy ne riad­junk fel éjszakánként szörnyű álmokból ocsúdva verejtékesen, hogy ne kutassuk gyanakodva az eget, ha elhúzott fejünk felett egy repü­lőgép. Lassan szoktuk meg a gondolatot, hogy holnap is lesz nap és van értelme távolabbra is tervezni, szebbet, értékesebbet, maradan­dót alkotni. S meg több időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy tudatossá, közös tapasztalattá és meggyőződéssé váljék bennünk és együttes ál­lásfoglalássá formálódjék a béke megvédésének, megszilárdításának és kiterjesztésének szükségessége es lehetősége. Ünnepeink, felszabadulási ünnepeink is úgy váltak egyre inkább forró hangulatú, lelkes örömünnepekké, ahogy átéltük az új, szocia­lista társadalmi rend humánus igazságainak valóra váltását, ahogy kezünkbe vehettük vagy megcsodálhattuk közös munkánk gyümöl­cseit, ahogy magunk is élvezhettük a szocializmust építő országokkal való összefogásban és a népek közötti béke és barátság útján részt vállalásunk eredményeit, ahogy az emberért es világért, békéért e$ jövőért kimondott tiszta szívű állásfoglalásaink és tetteink visszhang­ra találtak és megbecsülést szereztek hazánknak, társadalmunknak, népünknek. A fasizmus felett aratott győzelem napja is e belső és külső átformálódás, kibontakozás, céltudatos jövörenézés eredmé­nyeként vált a 35 esztendő alatt igazi örömünneppé. A GYŐZELEM NAPJÁNAK EZ ÉVI MEGÜNNEPLÉSÉT KÉT ESEMÉNY KÜLÖN IS MEGGAZDAGÍTOTTA. Együtt ünnepeltek velünk barátaink, akik a világ legkülönbözőbb részeiből, 70 ország­ból. mintegy kétszázan ezekben a napokban fővárosunkban tartóz­kodtak a Béke-világtanács elnöksége szervezésében, az Országos Bé­ketanács, Budapest főváros Tanácsa és kormányunk szíves meghí­vására, hogy itt összegezzék a mozgalom eddig elért eredményeit, vegyék számba a jelenlegi feszült politikai helyzettel kapcsolatos fel­adatokat és megszervezzenek egy minden eddiginél nagyobb szabású összefogást ez év szeptemberére Szófiába, a népek világparlamentjét a békéért. Itt éltek, jártak közöttünk napokon át és tapasztalhatták, mint annyian mások is a hazánkban megforduló sok millió külföldi közül, hogy népünk és benne a főváros népe egy új, békés es igazsá­gos világ magvetéseként emlékezik arra az áldozathozatalra, amelyet sok nép fiai. de számszerűlég összehasonlíthatatlanul a legtöbbet d Szovjetunió polgárai hoztak életük odaadásával felszabadulásunkért. Üjra meggyőződhettek arról, hogy minden erőnkkel igyekszünk fel­használni építésre a béke 1 adta nagy lehetőséget. Igazolva láthatták egységünket a nemzeti érdekeinkért, a béke vívmányainak megvédé­séért és a fenyegető veszély elhárításáért. Ünnepben és munkában együtt láhatták népünk minden rétegét, köztük minket, e hazában éld hivő embereket is. MEGKAPÓ ÉS MEGHATÓ VOLT A MÁSIK ESEMÉNY, AMELY- NE K SZÍNHELYE A BUDAPESTI SPORTCSARNOK VOLT. Itt deklarálta e nagy tekintélyű szervezet, a Béke-világtanács nevében Romesh Chandra elnök: Magyarország fővárosa. Budapest, a béke városa. Sok szép név hordozója volt már országunk fővárosa öz idők folyamán s vallhat többet magáénak napjainkban is. Ennél rnegtisz- telobbet aligha:— Ez a város egész mozgalmunk története során á békéért folytatott harc bástyája volt. Minden nép úgy tekint Buda­pest lakosságára, mint igazi szövetségeseire, barátaira az elnyomás ellen, a békéért, a társadalmi igazságért folytatott harcban — tetté hozzá indoklásként a BVT elnöke, aki a mozgalom elnökségének ta­nácskozásai idején is személyes vallomásként említette újra és újra hazánkat Európa szivének, második hazájának. Budapest és Magyar- ország neve most már kétségkívül — és valjuk ezt öntudatosan és né­mi büszkeséggel is — odakerült azoknál; a városoknak és országok­nak a neve mellé, amelyek a legtöbbet tették az új fegyvermentes, békés és igazságos világért és élkötelezésüket nevükben is hordozzák. ÜNNEPLÉSEINKET VÉGÜL IS AZ TESZI GYÜMÖLCSÖZŐVÉ. HOGY AZOKON ÜJ ELHATÁROZÁSOK SZÜLETNEK. így történt ezen az idei ünnepségen is. amikor Sarlós István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára juttatta kifejezésre népünk eltökéltségét a szocializmus vív­mányainak megőrzésére, .a békés egymás mellett élés. az enyhülés politikájának érvényesülése érdekében, a háborús feszültség csök­kentése, a leszerelési tárgyalások eredményessége munkálására. Ma­gunkénak valljuk a BVT elnöksége Budapesti Felhívását és annak mégszívlelésére és az abban foglalt célkitűzések elfogadására és tet­tekkel való bizonyítására szólítjuk fel a világ valamennyi népét, és minden kormányt. Mi hivő emberek is igent mondtunk a fehívásrá és az ahhoz kapcsolódó állásfoglalásra és igyekszünk annak valóra válásáért hűséggel helytállni. Mézősi György Sólyom Károly esperes hatvan éves Sólyom Károly paksi lelkész, a Tolna-Baranyai Egyházmegye espe­rese május 23-án töltötte be 60. életévét. Ebből az alkalomból a Déli Egyházkerület elnöksége Szekszárdon május 12-én ünnepi ebédet adott Sólyom Karoly tiszteletére. Jelen voltak: dr. Káldy Zoltán püs­pök és felesége. Sólyom Károlyne, Császár József, a Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese, dr. Völgyesi Mátyás, az Állami Egy­házügyi Hivatal főosztályvezetője, dr. Dallos Tibor a paksi Városi Tanács elnöke. Csajbók Kálmán.'a Hazafias Népfront Tolna megyei titkára, Varga István a Tolna megyéi Tanács egyházügyi titkára, Ku­tas Antal, a Baranya megyei Tanács egyházügyi titkára. Balikó Zoltán pécsi lelkész, esperéshelyettes. Nemeth István szekszárdi lelkész és Pámer Zoltán, a paksi gyülekezet felügyelője. Az Egyházkerület Elnöksége nevében dr. Kaldv Zoltán püspök kö­szöntötte Sólyom Károlyt, Elmondotta, hogy 37 évi lelkészi és 10 évi esperesi szolgálat van Sólyom Károly mögött. Mint lelkész Lé- án, Komáromban és Tatabányán és Pakson végzett szolgálatot. A köztu­datban mint „paksi lelkész" szerepel, hiszen 1951 óta lelkésze a gyü­lekezetnek. Gyülekezetében szeretett lelkész, aki mindig örömmel hirdeti az evangéliumot és munkálkodik öregek és fiatalok között egyaránt. Esperesi munkája nem könnyű, mert két politikai megyére kiterjedő egyházmegyéje van, ahol a németajkú lakosság egy részé­nek kitelepülése után sok gonddal kell megküzdeni a kisebb gyüle­kezetekben. Esperesi szolgálatát körültekintéssel, határozottsággal és az egyházvezetőség egyértelmű támogatásával végzi. A társada­lomban megbecsült ember, aki felszabadult szívvel fáradozik a maga helyén társadalmunk fejlődéséért, népünk boldogulásáért. Dr. Völgyesi Mátyás főosztályvezető felolvasta Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének levelét. A jelenlevők közül többen nagyon melegen köszöntötték Sólyom Károlyt es kívántak további szolgálatához sok erőt. Dr. Dallos Tibor, a Paks város Tanácsának elnöke a „Paksért” ér­demérmet nyújtotta át az ünnepéltnek. Lapunk olvasói nevében is Isten gazdag áldását kérjük a jubiláló esperesre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom