Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-27 / 30. szám
GYERMEKEKNEK Egy hosszá prédikáció következményei EFEZUSBÓL ISMÉT EURÓPA FELÉ vette az útirányt Pál apostol. S hogy háromhónapos görögországi körútja nem volt hiábavaló és eredménytelen azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy újra az életére törnek. Már éppen hajóra akart szállni, hogy Szíria felé folytassa útját, amikor néhány jóakarója figyelmeztette az ellene készülő merényletre. Valószínűleg a hajóról akarták tengerbe lökni az evangélium ellenségei, de az apostol óvatosan kitér a fenyegető merénylet elől. Ebből is jól láthatjuk, hogy az apostol nem valamiféle vakmerő „hős”, aki mindenáron az életveszélyt, a. halált keresi. Az ő életére még szükség van Krisztus evangéliumának szolgálatában, például többek között a kisázsiai Tróász városában is. Megváltoztatva eredeti útitervét, végül is ideérkezik az apostol és kísérete. TRÓÁSZROL, illetve a közelében fekvő ősi településről, Trójáról (faló stb.) már biztosan hallottatok, de az, hogy már ott is eleven keresztyén gyülekezet fogadja Pálékat talán újdonság és meglepetés számotokra. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben ezt olvassuk a tróászi keresztyének életéről: „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.” Rengeteg mindent elárul ez az egyetlen mondat az első keresztyén gyülekezetek életéről. Meglepetéssel fedezhetünk fel néhány hasonló vonást a mai gyülekezeti gyakorlatunkkal, amelynek ezek szerint csaknem két évezredes gyökerei vannak. Így például kiderül, hogy már az első keresztyének számára is a hét első napja, a vasárnap jelentette az első számú alkalmat a közös együttlétekre. S hogy miért éppen a vasárnapot emelték ki a napok sorából? Nem azért, hogy ezen a területen is elkülönüljenek a zsidók" gyakorlatától, akik számára a szombat, a sabbát, a szent nap mind a mai időkig. Az igazi ok visszavezet az egész keresztyén- ség hajnalához, a húsvéti nyitott sírhoz, ahova ugye emlékeztek még, hogy éppen a hét első napján indultak el az asszonyok és értesülhettek a feltámadás örömüzenetéről. Ezért a hét első napja, a vasárnap mindig egy „kicsi” húsvétot jelenthet számunkra. Csak érdekességként említem nektek, hogy például a szláv nyelvekben, az általatok tanult orosz nyelvben is a vasárnapot jelölő szó eredeti jelentése az. hogy feltámadás. MIT CSINÁLTAK EZEN A NAPON AZ ELSŐ KERESZTYÉNEK? Nagyjából ugyanazt, amit mi is: hallgatták az igét, és így olvassuk — „megtörték a kenyeret’’, azaz rendszeresen éltek az úrvacsora ajándékával. A különbség csak az talán a tróászi hívek és közöttünk, hogy ők több időt szenteltek mindenre. Az idézett tudósítás szerinti éjszakába nyúlóan szinte szomjasan isszák az apostol - szavait, aki igyekszik is miden percet kihasználni, és minél többet áldani az evangélium gazdagságából. No persze ott se bírta mindenki erővel és figyelemmel a több órás tanítást, s bizonv őszintén beszámol arról is a bibliai tudósítás, hogy eav Eutikhosz nevű fiatalember bizony elalszik a nyitott ablakban. S ez majdnem az életébe került, ugyanis álmában kizuhant az emeleti ablakon, és úgy tűnt. hogy halálra zúzta magát. Pál azonban nem akart ebbe a borzasztó tragédiába belenyugodni, lerohant és íev olvassuk a Bibliában: „...ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjátok. mert a lelke benne van ... A fiút pe dig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.” AZ APOSTOL GYORS BEAVATKOZÁSA visszaadta Eutikhosz életét, de talán még ennél is többet adott vissza a tróászi gyülekezetnek. Azt a hitet és tapasztalást. hosv az evangélium nem csupán szép beszéd a szere- tetről, hanem valóho.n Isten ereje, ami képessé teheti elfogadóit arra, hogy másokon segítsenek, p- ne csak beszél ienek á szeretet - ről, hanem gyakorolják is. Jó lenne, ha ebben is hasonlítanánk az első keresztyénekre! G. P. Ma Ituseh püspök emlékezetére Március 28-án bückeburgi otthonában 68 éves korában váratlanul elhunyt Johann Gootfried Maltusch, a Schaumburg-Lippe-i (NSZK) evangélikus egyházkerület püspöke. 1954-től 1966-ig mint a hannoveri diakonisszaotthon vezetője számos diakóniai akció jótékonysági kezdeményezés résztvevője volt. A Schaumburg- Lippe-i egyházkerület vezetését 1966 őszén vette át és e tisztségében hűen ápolta a lutheri hagyományt, képviselte egyházmegyéjét országos egyházi tanácsokban és konferenciákon. Nagyszerű kezdeményezése volt a város Herder-hagyományának ápolásaként szervezett „Bückeburgi be7 szélgetések” nevű üléssorozat, amelyre 3 évenként a világ minden Herder-kutatóját meghívta. Így lettem a vendége 1979 őszén. — Jöjjön el hozzánk mindenképpen, .nagyon szeretném — ezt mondta telefonbeszélgetésünk során 1979. szeptemberében az ő lágy, kedves hangján, s még tréfálkozott is az utazáson. És ugyanilyen derűs és baráti volt az ülésszak minden részében, egy pillanatra sem gondolva arra, hogy vendége „keletről” jött és más világnézet felől közelít a nagy humanista Herder gondolataihoz is. — Jó volt hallani, hogy Herder nemcsak a mienk, de egy kicsit a maguké, magyaroké is — így kezdte referátumom kommentárját, a nála már megszokott derűs mosollyal. A 82. évi ülést, amelyet tavaly oly lelkesen tervezett, nem tudja már vezetni. De legyen a lutheri és herderi hagyományokat oly híven ápoló Maltusch püspök emléke egy kicsit a mienk, magyaroké is. Raíhmann János DR. FABINY TIBOR ELŐADÁSA BÉCSBEN A bécsi egyetem teológiai fakultásának, valamint az Ausztriai Protestáns Történeti Társaság .meghívására a társaság fennállásának százéves évfordulója alkalmából ' rendezett ünnepségen előadást tartott dr. Fabiny Tibor teológiai tanár „Mária Dorottya (1797—1855) és a magyar protestantizmus” címmel április 24-én. MUZOREWA PÜSPÖK BÍRÁLATA Az amerikai (USA) egyesült metodista egyház két vezető képviselője élesen bírálta Abelx T. Muzorewa püspököt, aki szintén metodista, és egy ideig Zimbabwe miniszterelnöki tisztségét is betöltötte. „Politikai ösztöntelen- séggel” vádolják és kifejezik reményüket a testvéregyház vezetői, hogy a választási vereség után a püspök visszavonul a politikai életből és teljesen egyházi feladatoknak szenteli magát, mert csak így tehet szert ismét befolyásra és megbecsülésre. Roy C. Nichols püspök Muzorewa püspök döntő hibájának tartja, hogy együttműködött a fehér kisebbség politikai vezetőjével és hogy „nyilván korlátlanul” bízott benne. Isaac H. Bivens lelkész pedig ezt mondta: „Azzal, hogy magát tartotta a megmentőnek, elveszítette szeme elől népe felszabadításának feladatát.” ' ß „írok nektek, ifjak...” Misztikus szokás, vagy életet adó erő? „Istentisztelet után kiszolgáltatjuk az Űr szent vacsoráját. Adja a kegyelem Ura, hogy asztalának minél több méltó vendége legyen,” A legtöbb gyülekezetben ezekkel a mondatokkal szokták meghirdetni a szószéki igehirdetés után az úrvacsoravétel alkalmát. Vannak gyülekezetek, ahol a hirdetéshez még ezt a mondatot is hozzá teszik: „Az Űr terített asztallal várja mindazokat, akik vágyakoznak a vele való találkozásra.” HA ISTENTISZTELET UTÁN OTT MARADUNK az úrvacsoraosztás alkalmán, akkor sok gyülekezetben. még ma is szomorú kép fogad. Sokszor az istentiszteleti gyülekezetnek még a tíz százaléka sem tartja fontosnak, hogy ott maradjon, és részt vegyen az . úrvacsorázás alkalmán. Fiatalok pedig — még az istentiszteleten való részvétel arányához is viszonyítva — a legtöbb helyen igen kevesen úrvacsoráznak. Miért ilyen „mostoha gyermek” az úrvacsora egyházunkban? Talán sokalljuk az időt, hogy az egyórás istentisztelet után még húsz percet odaáldozzunk vasárnapunkból? Vagy valami más oka van, hogy nem értékeljük az úrvacsorázás alkalmát? Vagy talán az igehirdetéshez viszonyítva nem is olyan fontos, és lényeges az egész? DE VANNAK ELLENKEZŐ TAPASZTALATOK IS. Ez év tavaszán a Lutheránus Világszövetség ortodox dialógus bizottsága tagjaként Kréta szigetén jártam. Egy alkalommal, részt vettünk a herakleoni nagy katedrá- lisban a vasárnapi istentiszteletén. A közel három óráig tartó istentisztelet után úrvacsoraosz- tás volt — mint ahogy minden ortodox istentisztelet után van úrvacsora. A templom zsúfolásig tele volt, mégsem láttam egyetlen hívőt sem, aki úrvacsora nélkül távozott volna az istentiszteletről. Még a gyermekek is úrvacsoráztak, mert az ortodox egy.- házban ez a régi hagyomány. Üröm volt nézni a boldogságtól sugárzó arcokat, amint vidáman távoztak a templomból. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy ott az úrvacsoraosztás rendje is más. A hatalmas gyülekezet úrvacsorázása alig néhány percig tartott. Nehogy valaki azt mondja, hogy könnyű más egyházból és más országból ilyen pozitív példát hozni! Nálunk is vannak gyülekezetek, ahol biztotó és remény tkeltő a helyzet. Néhány évvel ezelőtt a teológusok egy kis csoportjával teológusnapi szolgálaton jártunk egy vidéki gyülekezetben. A nagy ipari centrumban igen eleven gyülekezeti élettel találkoztunk. Szombaton este együtt voltunk a gyülekezet fiataljaival is, ahol az eleven és izgalmas beszélgetésnek alig tudtunk véget vetni. A nagy meglepetés mégis az volt, hogy ezek a fiatalok másnap az istentiszteleten is ott voltak. Sőt — úrvacsoraosztás lévén —, részt vettek az úrvacsorán is. Az egész gyülekezetből alig voltak néhá- nvan, akik nem kívántak élni az úrvacsorával. MI AZ OKA ANNAK, HOGY AZ ŰRVACSORA ÉRTÉKELÉSÉBEN nemcsak az egyes egyházak között, de ugyanazon egyházon belül az egyes gyülekezetek között ilyen eltérő a helyzet? Vannak, akik azt mondják, hogy az úrvacsora azért veszített jelentőségéből, mert a modern gondolkodású ember nem tud mit kezdeni az úrvacsora misztikumával. Hogyan veheti komolyan egy modern gondolkodású ember ezeket a szavakat: vegyétek és egyétek, ez az én testem, igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem?! Ezeknek az embereknek csak annyit tuuunk mondani, hogy az úrvacsorának ez a misztériuma már kezdettől fogva bot- ránkozást váltott ki a kívül álló emberekben. De mindennek ellenére mindig voltak, akik komolyan vették az úrvacsorának ezt a titkát, és átélték benne a Jézus Krisztussal való közösséget. AZ ÜRVACSORA TITKA SEMMIVEL SEM NAGYOBB, mintáz igehirdetésé. Hogy a dadogó emberi beszédben maga a kegyelmes Isten szólít meg, és hajol le hozzám, semmivel sem érthetőbb, mint az, hogy a kenyér és a bor magamhoz vételével közösségre léphetek vele. Mindkettő titok, Isten Szentleikének emberi logikával fel nem fogható misztériuma. Aki azonban egyszer átéli, hogy az igehirdetésben megszólítja őt az Isten, s az úrvacsorái közösségben új életet kap tőle, az többé nem gondol arra, hogy logikával mindez fel nem fogható, hanem keresi az alkalmat, hogy meghallja Isten szavát, és az úrvacsorában tanúja legyen Isten megújító erejének. HOGY AZ ŰRVACSORÁNAK EZT A TITKÁT ÁTÉLJÜK, ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy vegyünk részt az úrvacsorában. Szükség van arra is, hogy amennyire értelmünkkel és logikánkkal felfogható az úrvacsora titka, próbáljunk utánajárni és végiggondolni, hogy mi történik az úrvacsorában, honnan ered az úrvacsora gondolata, hogyan alakult ki az egyházban, hogyan értelmezik és hogyan gyakorolják a különböző keresztyének. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani most induló sorozatunkkal. Célunk az, hogy megkedveltessük az úrvacsorát, s a Szentlélek segítségével minél több fiatalt eljuttassunk oda, hogy számukra az úrvacsora ne misztikus szokás, hanem életet adó erőforrás legyen. Selmeczi János Gyermekek imádkoznak A CSALÁDUNK Ugye Te ismered a családunkat, Uram? Édesapámnak sajnos kevés az ideje, dolgozik és sokat van úton. Édesanyámnak is sok a tennivalója noha ő otthon van. A háztartást vezeti és gondoskodik rólunk. Bizony, négyen vagyunk testvérek! Mindegyikünk tesz valamit a másikért. Ugye örülsz uram, ha összetartunk? Istenem, segíts nekünk! Közös célok követségében D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatai Nyíregyházán D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke április végén Nyíregyházára látogatott. A látogatás egyházunk szolgálatának teljesen nyitott, ökumenikus távlatait juttatta kifejezésre. SZOLGÁLATAIT MEGELŐZŐEN a püspököt Szabó Gyula esperes kíséretében fogadta dr. Pénzes János, Szabolcs-Szatmár megye Tanácsa V. B. elnöke. A találkozón jelen volt Magyari Béla egyházügyi titkár is. A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetés során alkalom nyílott arra, hogy Pénzes János elnök ismertesse a megye eredményeit, gondjait és 'feladatait. Elismerően szólt evangélikus egyházunk Sza- bolcs-Szatmárban végzett szolgálatáról, külön is kiemelve abból azt a diakóniai munkát, amit a két nyíregyházi szeretetintézmé- nyünk végez. Ottlyk Ernő püspök válaszában tájékoztatást adott egyházunk életének és szolgálatának' főbb mozgásirányairól és kifejezésre juttatta egyházunknak azt a készségét, hogy társadalmunk életét és fejlődését örömmel segítse és támogassa. MÉG AZNAP, A DÉLI ÓRÁKBAN ugyancsak jelentős találkozás színhelye volt az ÉLIM Gyermekotthon, ahol Ottlyk Ernő püspök vendégül látta dr. Timkó Imre görög katolikus hajdúdorogi megyéspüspököt, a kíséretében levő Bacsóka Béla teológiai rektort, valamint Kun László kanonokot. Jelen volt a találkozón Cseke Béla Hajdú megyei, és Magyari Béla Szabolcs-Szatmár megyei egyházügyi titkár, valamint a Nyíregyházán szolgáló lelkészek is. Az együttléten Ottlyk Ernő püspök arról szólt, hogy ez a nyíregyházi találkozó jelentős állomása annak a találkozássorozatnak, aminek egyházunk vezetőinek és a katolikus Püspöki Kar tagjainak korábbi találkozásai jelentették a kezdetét. Az evangélium szolgálata, valamint népünk és az egész emberiség békességének ügye, azok a közös feladataink, ahol türelemmel, szeretettel és felelősséggel kell a jó előmenetelén fáradoznunk Válaszában dr. Timkó Imre püspök is azt emelte ki: hálásak lehetünk, hogy hazánk életének egy olyan szakaszában jöhet létre ez az ökumenikus találkozás, amikor mindenki őszinte meggyőződéssel vallhatja, hogy az egyházak közeledése, nem „valaki ellen való szövetséget” jelent, hanem azoknak a „közös céloknak” a jobb megértését és vállalását célozza, amit sajátos eszközeinkkel mi is szívesen munkálunk világunk, szeretett hazánk és az anyaszentegyház jobb szolgálata érdekében. Cseke Béla egyházügyi titkár felszólalásában méltatta az államunk és az egyházak közötti őszinte jó viszony fejlődését és értékelte azt a szolgálatot is, amit evangélikus egyházunk végez Hajdú és Szabolcs- Szatmár megyékben, amely túlnő a statisztika mutatta adatokon. A vendégek ezután megtekintették az ÉLIM Egészségügyi Gyermekotthont. Beszélgettek a gyermekekkel, dolgozókkal és gyönyörködtek abban a falat betöltő művészi festményben, amit Huszár István nyíregyházi festőművész az előző napokban fejezett be. EZEN AZ ESTÉN MÉG a lelkész-családok is együtt voltak az egyházkerület püspökével az ÉLIM-ben, ahol a lelkészi szolgálatot, valamint a lelkész-családokat érintő kérdések megtárgyalására is sor kerülhetett. A következő napon a Lelkészi Munkaközösség ülésén az úrvacsora kiszolgáltatásával, valamint előadással szolgált a püspök. Előadása három kérdéskört ölelt fel: Először a nemzetközi helyzet elemzését hallottuk, majd az egyházi világszervezetek legfrissebb állásfoglalásaival ismerkedhettünk meg, végül nagyon jelentősen hazánk életének legfontosabb feladataival foglalkozott, így többek között az országgyűlési és tanácstagi választások előkészítésével. Csizmazia Sándor
