Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-27 / 30. szám
Hilvallástól hitvallásig A barmeni nyilatkozat A TÖRTÉNETI HELYZETHEZ: 1933-ban a berlini egyetem hallgatójaként éltem át a hatalomátvételt, a „németek óráját”. Sok „német keresztyén” (DC) is megtévedt, viszont nagy számban voltak olyan keresztyének, akik szerettek volna világosan látni és aggódva kérdezték: milyen órákat hozhat a világra a németek „órája”, milyen negatív hatása lesz egy olyan keresztyénségnek, amely egyetlen pozitívumától, Jézustól elszakad, s milyen mélységesnél „mélyebb” szakadékba zuhanhat egy Jézustól mélységes távolságba került keresz- tyénség. Az e kérdésekkel viaskodó úgynevezett hitvalló keresztyének látták, hogy állást kell foglalniuk, hiszen ennek elodázása nagyobb bűn, mint az esetleges tévedés. ÍGY SZÜLETETT MEG 1934 májusában a hat tételből álló barmeni nyilatkozat. Minden tétel három részből áll: a bevezető igéből, a tételből és a tévtanok elvetéséből. Most csak két tételt vallassunk akkori összefüggésben. I. „Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, csakis én általam . . . aki nem ajtón megy be, gyilkos ... én vagyok az ajtó.” „Jézus Krisztus az egy szava (das eine Wort) Istennek . . . amint a Szentírás tanúsítja, ... Akiben bíznunk, Akinek engedelmeskednünk kell . . . Elvetjük azt a hamis tanítást, hogy az egyháznak az igehirdetés forrásául Isten ezen egy szava mellett és ezen kívül még más eseményeket, hatalmakat, személyeket, igazságokat Isten kijelentéseként el lehessen vagy el kelljen ismernie.” Itt a reformációi „solus Christus”, egyedül Krisztus jut kifejezésre, illetve a Benne adott és az egyetemes kijelentés problémája. Ez nem dogmatika, ez izgalmas, időszerű igei állásfoglalás volt, de politikai kihatású. Jó figyelni!: „Benne bízunk”, hiszünk s egy akkori vallomást hozok: „Hitler, te velünk vagy. körülveszel bennünket, s hiszünk benned” s „Akinek engedelmeskedünk” szemben ilyen vallomással „ha kötelességeinket teljesítjük Isten iránti kötelességeinket teljesítjük”. Isten kijelentése a „Krisztusban” Isten „egy szavában” a Krisztus eseményben s nem a történelem eseményeiben! Lásd: „1933. a kijelentés éve!” Előveszem a nem is jelentéktelen német keresztyén Hirsch professzor könyvét, „a németek órája az Istennel való találkozás” avagy egy német keresztyén: „A mi zászlónk, a mi vezérünk által Istennel vagyunk kapcsolatban.” Hová deformálódhat az általános kijelentés a történelemben, de a természetben, a biológiában!: Isten akaratát „a teremtési rendben” is felismerjük, s a faj fajtól, nép néptől elkülönül az erősebb az értékesebb jogán... Nagy jelentőségű megállapítás a történelem irracionális megítélésével szemben a valóság józan megítélése, s ocsúdáshoz segített a sodródásban. Az intranzigens állásfoglalás az 1. és 2. hitágazat hamis szintézise ellen akkor a sodródásban hangos megállj kiáltáshoz segített ! II. A második tétel arról szól, hogy „Jézus Krisztusban nemcsak Isten bűnbocsánatát kapjuk, hanem Benne ugyanolyan komolysággal kifejeződik Istennek egész életünkre vonatkozó igénye... elvetjük azt a hamis tanítást, mintha lennének az életnek olyan területei, melyekben nem Jézus Krisztushoz tartozunk ... s ne lenne szükségünk megigazulásra s megszentelödésre” — életújulásra. Jó a sorrend: bűnbocsánat, engedelmesség, megigazulás megszen- telődés. De: felelősség életünk vallásos és profán szférájában Luther kifeUazéSével élve a „két birodalomban” az egyházban és az államban; a társadalomban. A hit és engedelmesség elválaszthatatlansága akkor fogalmazódott meg, amikor a gyűlölet elhatalmasodott, s ezt nem lehetett vissza- vonultságban nézni. A 2. tétel ellen voltak ellenvetések konzervatív lutheránus körökben olyanok között, kik dualisztikusán, statikusan értelmezték a 2 birodalomról szóin tanítást. Helytelen értelmezés veszélye ugyanúgy megvan, mint Krisztus királyi uralmának helytelen klerikális értelmezése. Az életnek minden „területe”, Luther szavával „a Tanácsház” is Krisztus regimentje alatt áll. Ez hit kérdése. De a „tevékeny hithez a tett, a szeretet is hozzátartozik”. A szolgáló szeretetnek nincsenek normái, Ennek jegyében kell esetről esetre döntenünk Isten színe előtt józanul. A 2 birodalomról szóló tanítás nem mentesíthet a keresztyén felelősséggel hozott döntések alól, sőt, akik akkor a kettő közötti dinamikus összefüggést felismerték, itt a „végső előtti”-ben a végsőkig elkötelezetten élték meg keresztyén felelősségüket. Lehel Ferenc A derű és mosoly csendes szigete EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK DIAKÖNIAI SZOLGÁLATÁT IS drágakővel verték ki. Egyik csiszoltabb, szikrázóbb, a másik fénye még tompa. A mögöttünk levő évtizedben óriási áldozattal hoztuk rendbe, fejlesztettük intézeteinket. S az, aki 5—10 éve látta otthonainkat, s ma lép be kapuin, elálmélkod- hat. Mintha házszámot tévesztett volna. Legtöbbjére alig lehet ráismerni. Gondos, ügyes tervezéssel, szakértelemmel és a gyakorlati szempontok messzemenő szem előtt tartásával történtek a korszerűsítések, fejlesztések. Ez volt a tapasztalatom Nyíregyházán, a Szeretetotthonban is, ahol a „nagy ugrás” 1976-ban ment végbe. Addig is állt egy szerény épület az Eötvös utca 2-ben. E guggoló, földszintes sarokház és tenyérnyi kertje felett megállt az idő. Körülötte rohamlépésekben fejlődött ia város, ablakai alatt elsuhantak jólétünk státus- szimbólumai, a kényes igényű gépkocsik, de ez az épület 1941 óta aludta „Csipkerózsika álmát”. Valójában Endreffy Jánosné otthonvezető és a 15—16 idős asz- szony szerénysége és igénytelensége tette lehetővé, hogy ilyen körülmények között is folyhatott a munka. 1976-ban azután egy csapásra felsorakozott ez az otthonunk is a város színvonalára. Négy szobával bővült, konyhát, kamrát, raktárt építettek hozzá előírás szerint, bővítették az üvegezett, hosszú verandát, amely étkező- helyiségül szolgál, s a régi ebédlőt átalakították társalgóvá. Ugyanakkor központi fűtéssel látták el az intézetet. Ma 9 szobájában kereken 20 gondozottat tudnak elhelyezni. ÍGY FELSOROLVA EZEK RIDEG ADATOK. Be kell azonban térni, meg kell tapogatni a falakat, a bútorokat, hogy e száraz tények megelevenedjenek, mozgásba jöjjenek és rendeltetésüknek megfelelően szolgálják a lakók kényelmét. Itt van pl. az üvegezett veranda, egy széles szobák előtt húzódó „ folyosó, amely virágokkal van tele. A kora tavaszi nap a legszebb Szinyei Merse-képet varázsolta belőle. Csupa fény, „plein-air”, az impresszionizmus csodája. Innen szökik a világosság a szobákba, amelyekben 1—2 ágy, tisztaság és kényelem tanyázik. 5 ha kitekintünk a zsebkendőnyi kertre, a természet korlátok közé szorított területére, küszöbét sejtjük a végtelennek. A társalgó kényelmes bútoraival az otthonosság meleg érzését őrzi. Üldögélnek benne az öregek, s „társalognak”, kézimunkáznak, olvasnak. Bensőséges közösségbe csalogatja a lakókat, ugyanúgy mint az otthon maga is, a szélrózsa minden irányából. Gavlasz Vilmosné Ózdról került ide, Földvári Irén Szarvasról, mások Nyíregyházáról, az otthont biztosító városból. Az élet halk, csendes szívverése mindennap és óra. S amikor együtt ülnek ezüstösen csillogó hajkoronák alatt egy-egy élrobotolt élet utáni pihenőállásban, olyan paradox, olyan bieder- meieri minden. Dr. Nitnausz Bé- láné mellől elszólította Isten férjét, gyermekeit. Teljesen egyedül maradt. Hét éve él itt. „Nem perelek a jó Istennel, de „a miért?” gyakran felvetődik bennem. „Az idős asszony könnyben úszó szemmel tekint vissza és előre. Sik Árpádné három éve került ide állami szociális otthonból. „Az volt a vágyam, hogy hivők közé kerüljek.” Vágya teljesült, s most 84 éves kora ellenére kézimunkázik és megtakarított pénzével a külmissziót támogatja. Földvári Irén nyugdíjas tanárnő 1973-ban lépett be. Tanyán, osztatlan iskolában tanított. Miniszteri kitüntetése még ott csillog lelkében, hálás, hogy amikor kihaltak mellőle rokonok és barátok, e csendes szigetre vezetett útja. Uhrin Mária félig béna, 76 éves, Nyíregyházáról jutott az otthonba. Idejének nagy részét olvasással tölti. Gavlasz Vilmosné gyári munkás özvegye, Özdon 6 gondozta a templomot, most őt gondozzák. Kézimunkázik szinte egész nap, legkedvesebb olvasmánya az Evangélikus Élet. Lőrinczy Gáborné fia evangélikus lelkész Erdélyben, Horkay Belőné evangélikus lelkészözvegy, Palotai Gizella nyugdíjas diakonissza. íme, egy pillanatfelvétel az otthon lakóiról. Ülnek a társalgóban, tesznek-vesznek, mosolyognak, ha megkérdezik őket, nagyot hallanak és gyengén látnak, s ha olyan vizekre vitorlázunk a beszélgetés kapcsán, ahol valaha zátonyra futott életük hajója, sírva fakadnak, öregek. Egymás mellé sodort falevelek, de e falevelek Isten tenyerén pihegnek. A gondoskodó szeretet megtöri az élet viharait körülöttük. IGEN, A GONDOSKODÓ SZERETET! Amely négy gondozó és a vezető nővér, Endreffy Jánosné személyében realizálódik. Endreffy Jánosné kereken 20 éve látja el ezt a minden tekintetben bonyolult munkakört. Pontosan emlékszik, hogy 1936- ban kezdődött itt a diakóniai szolgálat internátusi, árvaházi és öregotthoni vonalon. De akkor még csak bérleményben állt rendelkezésül egy családi ház. 1941-ben Bogár Lajos és felesége ajándéka volt ez a ház, amelyben a munkát szakadatlanul diakonisszák végezték. A fenntartó kezdetben az egyházközség, később az egyházmegye volt. Ha folyt is kisebb-nagyobb döcce- nőkkel a munka, nagyobb beruházásra soha nem gondolhattak. Négy éve azután egy hagyatékból, Gyülekezeti Segélyből, az egyházközség adományából és saját megtakarított pénzükből sikerült modernizálni az otthont. A korszerű fűtés, a nagyobb rezsi szükségessé teszik a köztámogatást. A nyíregyházi gyülekezet az elmúlt évben 100 ezer forint segélyt adott. De az otthon is segít magán. Szoros kapcsolat bontakozott ki a gyülekezettel. A gyülekezet asszonyai lisztet, tojást vásárolnak, s itt közösen az otthon lakóival csigatésztát készítenek, amelyet eladnak. A -múlt évben 22 ezer forint jött így össze. De sokkal nagyobb az erkölcsi haszna ennek a munkának. Hiszen összekapcsolódnak, barátkoznak gondozottaink a gyülekezet tagjaival, akikben így elmélyül a diakóniai felelősség, — bizonyítja lelkesen Endreffy Jánosné. — „Közös kézimunka-délutánjaink is vannak, amelyeken tájjellegű kézimunkákat készítenek, kiállítanak, s eladják. Némi bevételünk ebből is akad”. ENDREFFY JÁNOSNÉ DERŰJE, MOSOLYA tükröződik az egész otthonon. Lakókon, dolgozókon, kerten, szobákon. Tisztaság, csend, nyugalom és békesség oázisa az otthon. Endreffyné diakonisszaként kezdte, majd lelkészné lett. most özvegy. S talán a legnagyobb gondunk, hogy nyugdíjba kíván menni. Két évtized vezető szolgálata példamutató volt. Az otthon vezető lelkésze Bo- zorády Zoltán. Naponta tart áhítatot a lakóknak. Fiatal, tele van tervvel, ambícióval. Isten áldása legyen munkáján, de azokon is, akik belefáradtak a szolgálatba. s akik tovább viszik a szolgálat terhét. Rédey Pál AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA AZ EMBERI JOGOK PROGRAMJA Dr. Theo Tsc.huy svájci meto- program célja, hogy összefogja dista lelkész (55) elfogadta a meg- a Helsinki Záróokmányt aláíró hívást, hogy az Európai Egyhá- európai és észak-amerikai egyházak Konferenciája emberi jogok zak ez irányú tevékenységét programjának titkára legyen. A „Megbékél as Emlékezés Kaffka Margitra ELSŐ NAGY nőírónk Kaffka Margit. Az irodalomtörténet megörökítette a költő Petrőczi Kata Szidónia és a prózaíró Bethlen Kata nevét, de Kaffka Margit jelentőségben túlszárnyalja őket. A világirodalomban sem igen található eny- nyire asszonyias jelentős író több. Napjainkban ünnepeljük születésének százéves évfordulóját. Mi magyarázza Kaffka jelentőségét? Értékesek a versei (Ady „ragyogó szavú magyar költőnek” mondja), jelentősek a prózai művei is (Móricz „pompásan szárnyas írói tehetségnek” tartja), á Színek és évek című regényében és több novellájában pedig egyetemesen maradandót alkot. A modern nő problémái izgatják, a régi világból kibontakozó új asszony emberi, erkölcsi, hivatásbeli és társadalmi problémáinak megoldását kutatja lázasan. Témavilágának sajátosságán túl magas fokú kifejező és ábrázoló művészete, valamint a látás, az ízlés, a stílusnyelv asszonyain gyengéd színeződöttsége teszi értékessé életművét. AZ ASSZONYI SORS TRAGIKUMA íratja meg vele Az asszony ügye című cikkét. Felpanaszolja évezredes kiszolgáltatottságukat, szenvedésüket, könnyüket. „Az életlehetőségek kiterjesztését” kívánja. „Bányássza ki az emberasszony magából — írja — azokat a nagy, eltemetett, rég pihenő teremtő értékeket, amelyekkel adós a világnak, s amelyek nélkül bizonyosan hiányosabb a világ.” Ahány verse, novellája és regénye ezzel a kérdéssel foglalkozik, mind más-más oldalról érzékelteti a nő sorsát. Megsaj- náltatja velünk a kiszolgáltatott, kiábrándult, a sorsával tehetetlen, a hétköznapi gondokon felőrlődő nőt. Együttérzést kelt bennünk a sorsa ellen lázadó, a szűkös életformából kitörő, az önmagát tisztán megőrző, a helyét, igazát kereső, a jogaiért perelő nő iránt. Megcsodáltatja az olvasóval az eszményt kereső, a kétkedés és a hit közt hányódó, a célratörő, a kereső munkát, hivatást vállaló, a teljességre vágyó nőt. A KÍSÉRLETEZÉS' ÉVEI UTÁN verseiben saját hangjára lel. A tájékozódás, a keresés, a nyughatalan lélek megnyugvás vágya, a világ titkainak ostromlása, a tisztánlátás hajszolása verseinek lírai tartalma. Nemegyszer használ szimbólumként érzéseinek, gondolatainak kifejezésére bibliai képeket (Magdolna, Legenda, Bethánia, Lóth asszonya). A Te Deum című versében (1918) a világháború borzalmain háborgó lelkét nyugtatja: ,.Ö. daloljuk most! / Te Deum! —, csak így érteni ezt meg. / Hazák és utak felett az Isten.” Mély értelmű a Felföldi románc jelképve: a szüléssel, a születéssel — és tovább lépve a képzettársítás útján: az újjászületéssel — „megbékél az Isten és a nő”. Elbeszélései valósághű képet festenek a századforduló magyar társadalmának, asszonyának életéről, mindennapi problémájáról. A novella meghitt világa módot nyújt Kaffka megfigyeléseinek, élményeinek bensőséges rajzára. Novelláinak jó része időálló érték. Fel kell figyelnünk újtestámentumi tárgyú írásaira is (Mirjam, A tarzuszi, Az Arimathiai . . .). Felgyülemlett nyersanyaga, tapasztalatai és élményei a széles sodrású regény formáját .(kívánják. A századfordulónak három, egymást követő nőtípusát ismerhetjük meg a Színek és évek, a Mária évei és az Állomások című regényeiben: a múlt áldozatát, a tragikus kezdet hősnőjét és az új világ „győztes” asszonyát. A Színek és évek a legmaradandóbb a regényei közt. Az európai regény történetének is jelentős állomása ez az asszocia- tív-emlékező regényforma. A regény egyetlen asszony története, és ezen át nagyszabású képe a vidéki nemesség züllésének. széthullásának. Művészi ábrázolásmódjának erejét mutatja, hogy a szereplők életével meg tudja jeleníteni társadalmának, korának viszonyait is. Az egyén rajza nála társadalomrajzzá mélyül. A Két nyár című regénye (1916) irodalmunk első műve a nagyvárosi szegénység életéről. ALIG VAN PRÓZAÍRÖNK, akinek írásaiban ennyi apró megfigyelés a mindennapok életének ennyi tipikus mozzanata hitelesítené az ábrázolás hűségét. Asszonyos aprólékossággal raktározza el magában és vetíti elénk, amit öt éber érzékével környezetéből észrevesz. A XX. század első két évtizedében alkot. Az amúgy is bonyolult korszak még ziláltabbá válik a világháború éveiben. Minden zavaros, „minden szerte van” — állapítja meg egy szereplőjével. A teljességet szeretné érzékelni, és csak a darabokra tört egésznek a részeibe fogódzkodhat. így sodródik az impresszionizmushoz. Kusza kora. társadalma az impressziók színes mozaikjaiban mutatható csak be, ezek azonban az olvasóban végül is egységes képpé formálódnak, világos mondanivalóval. Arra törekszik, hogy minél töretlenebből adja vissza a látványt, a benyomásait, a hozzájuk fűződő hangulattal együtt. Ezért van annyi festői jelző, érzékletes thasonlat, hangulatfestő kép az írásaiban. Mindezen felül' érzelmileg gazdagon színezett az írásmódja, nőiesen gyengéd, asszonyian lágy. Gondoljunk többek között a Pétiké jár című közismert versére! KAFFKA ÉLETE kálváriás élet. A köznapok gondjai, gyermekének nevelése, a. lélekőrlő küzdelem az idővel, hogy írhasson, a mostoha könyvkiadói viszonyok felőrlik erejét. Halálra hajszolja magát. 1918 telén agyonhajszolt szervezete már nem bír ellenállni az Európa-szerte dühöngő spanyoljárványnak. Egy napon temetik fiával együtt. Az utókornak hálásabbnak kellene lennie életmunkájáért! Vajda Aurél