Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-27 / 30. szám

Önképzőkör a Teológiai Akadémián

ÖNKÉPZŐKÖRÜNK TÖBB ÉVES MÜLTRA TEKINT VISZ- SZA. Fő célkitűzése kezdettől fogva az, hogy a teológia mellett minél inkább megismerjük és megszeressük a különféle művészeti ágakat, s ezáltal bővüljön látókörünk. E célkitűzésnek megfelelően néhány éve Szabó Lajos zenetörténeti és irodalomtörténeti sorozatot indított. Ezt folytatta Zügn Tamás. Az elmúlt két évben Laborczi Géza képzőművészeti sorozatot állított össze. Az idén Önképzőkörünk vezetője Fabiny Tamás, aki a „művészet és vallás”, „filozófia és vallás” összefoglaló cím alatt határozta meg az idei év programját. Mivel a teológusok érdeklődési köre meglehetősen széles körű, minden művészeti ágnak akad gazdája — vagyis olyan, aki különösen is járatos az egyes témakörökben. így elsősorban ők készítenek beszámolókat a témákról. A beszámolókat mindig beszélgetés követi, amelynek során alkalom nyílik kiegészítésre és vitára is.

Az önképzőkör keretein belül került sor eddig két alkalommal is egy-egy színdarab előadására. Az első: Sztárai Mihály: Az igaz papság tiköre c. darab, Szabó Lajos —a másik: Németh László: Hóseás c. darabja, Laborczi Géza rendezésében. Most legutóbb egy újabb darab előadására került sor. Ez Max Frisch: Andorra c. darabja, Fabiny Tamás rende- zésében.

ÖNKÉPZŐKÖRÜNKBE meghívunk olyan vendégeket is, akik egy adott művészeti ágban szakemberek. Ezekre a találkozásokra különösen is nagy hangsúlyt

helyezünk. így ugyanis módunkban áll a meghívottat közelebbről is megismernünk — amennyire ez egyáltalán lehetséges — valamint az, hogy felmerült problémáinkra olyan emberektől kapjunk válaszokat, akik azokra a legilletékesebbek. Vendégünk volt eddig többek között: Dávid Katalin és Brestyánszky Ilona művészettörténészek, Korga György festőművész, Szokolay Sándor zeneszerző, I Kadosa Pál zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus. Legutóbb pedig Kocsis Zoltán zongoraművésszel találkoztunk. Mivel összejöveteleink sohasem zártkörűek, így most is többen ismerőseiket is elhozták, és 52- en „szegezhettük” kérdéseinket Kocsis Zoltánnak. Kocsis Zoltán kezdettől fogva oldott, közvetlen légkört teremtett. Ez mindvégig meg is maradt, s így — feltehetőleg az ő számára is —, de számunkra különösen is élménnyé lehetett ez a találkozás.

Ma, amikor a zenét szerető hallgató is egyre tanácstalanab- bul áll a 20. században egyre inkább szétágazó zenei törekvésekkel szemben, időszerűnek éreztük, hogy meghallgassuk olyan ember véleményét, aki benne él ezekben a törekvésekben, problémákban.

A találkozás végén Kocsis Zoltán Bartók, Debussy és Kurtág műveiből játszott.

Bízunk benne, hogy önképző- köri munkánk segítségünkre lesz abban, hogy mint lelkészek, megálljuk helyünket a mai világban, bekaocsolódva annak minden gondjába és tevékenységébe

Dóka Mária

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1980. június 8-án ,

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Szeretetvendégség: Blázy Lajos. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa Györvy út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. ló. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 3 0. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zu^ló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üítelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Maiúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wckerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pe^tűihely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- tcien du 5. ^hreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkoía de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarja de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. du. 5. Zenés áMtnt. — léét hirdet: Gán^s Péter. Rákoshesrv de. 9. Kósa P*l. Rákosiidét de. 10. Kósa T ászló. Rákoskeresztúr de. fél ll. Kósa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ottlvk Ernő. de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) oniyk Ernő, du. 6 ifi. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Koren Emii Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthfdesrkút de. fél 11. Takács József. IVTodori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. íúrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Mtssura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgv de. 9. Budafok de. 11. Rőzse Is+^án. Csillaghegy de. fél io. Kanosván Vilmos, Csepel dé. fél 11. Mezősi György.

A jövő lelkészei Kiskőrösön

Jubilate vasárnapján teológusnapi szolgálat volt a nagy alföldi gyülekezetben. Ezen a vasárnapon a gyülekezet minden igehirdetési alkalmán — összesen tizenegy alkalommal — Teológiai Akadémiánk küldöttei szolgáltak. A jövő lelkészei találkozhattak a városi nagy templomi gyülekezettel és megismerhették a tanyák kicsiny szórványgyülekezeteinek hűségét és sajátos istentiszteleti

EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT

keretében június 8-án, vasárnap délután 5 órakor a rákoscsabai templomban (XVII. Péceli u. 58.) előadásra kerül

J. S. BACH: KLAVIERÜBUNG III. „ORGONA MISE”

Orgonái:

Gáncs Aladár

Közreműködik: Pongrácz Zsuzsa (orgona) és a gyülekezet kamarakórusa

Igét hirdet:

GÁNCS PÉTER

hangulatát. A szolgálatot befejező gyülekezeti esten hangulatos énekszámok és szavalatok keretében „Jubilate, Ujjongjatok!” összefoglaló címen a megváltás és új élet öröméről, az ismeret- szerzés és tanulás öröméről, a közösség öröméről és az Ürban való örömről szóltak.

A szolgálatokat dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével Seben István V. évf.. Koskai Erzsébet IV. évf., Mekis Ádám II. évf., valamint Csepregi Erzsébet, Piri Magdolna, Szeverényi János, Tamásy Zoltán és Zólyomi Mátyás I. évf. hallgatók végezték. A gyülekezet nagy szeretettel fogadta egyházunk jövő lelkészeit. A lelkészképzést támogató 16 000 Ft-os offertóriummal a kiskőrösi gyülekezet újból tanújelét adta annak, hogy szívéin viseli lelkész- képzésünk ügyét.

— GONDOZÁST vállal Budapesten külön szoba biztosítása mellett, most nyugdíjba ment egészségügyi dolgozó, idős. magányos embernél. Értesítést Evangélikus Lelkész! Hivatal. 3530 Miskolc, I., Hunyadi u. 8. címre kérek.

— TEMETŐBŐL bontásra, értékesítésre kerülő fekete gránit sírkövet veszek. Farkas Györgyné, 6723 Szeged, Molnár u. 10.

— HALÁLOZÁS. Kovács István, az acsádi gyülekezet volt hűséges és szeretett gondnoka 76 éves'korában a szombathelyi kórházban elhunyt. Temetése május

6-án volt az acsádi temetőben, igen nagy részvét mellett. „Boldogok a halottak, akik az Ürban halnak meg ...”

EVANGÉLIKUS ELET

A IVIigvqrors7í ed Fvgngólikus FevbÚ7 Sg1tóos7táivának lapla Szerkes7t1: a szerkesztő bizottság A szerkesztágórt felel:

Mezősi Gvörsv

Felelős kiadó:

Harkány! László

Szerkesztőséé és kladóhivat'al: 1088 Budapest VTIL. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám r 516—20 412—VTTI

Előfizetési ár: eev évre 200.-— Ft Arusítla a Maeyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1382

80.1529

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maeasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,16>.

VASÁRNAP. — „Igéim, amelyeket a szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szálából és utódod utódainak a száiá- ból” (Ézs 59.21 — Mk 10.13 — Lk 16,19—31 — ÍJn 4,16b—21). Isten igéjében szól minden nemzedékhez. Ma nekünk adia, hogy éljünk belőle. De tovább is kell adnunk az utánunk következőknek, s hogy megtesszük-e, felelősség terhel bennünket érte. A továbbadás nem csupán a száj beszédével történik, hanem még inkább azzal, hogy életünkkel vonzóvá tudiuk-e tenni a Szentírást és a belőle fakadó életet a következő nemzedék számára. „Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül, Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég. Mint Isten szent szavában” (760. ének 3. vers).

HÉTFŐ. — „Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!” (Péld 3,7 — lKor 1,24 — 2Tim 3,14—17 — lKor 16,1—9). Isten jól tudja, mi szolgál javunkra, s ezt nekünk igéjében határozottan a tudtunkra is adja: megmaradni szerete- tében és akaratának teljesítésében. Így halad helyes mederben az életünk. Útjait mindent jobban tudva mi nem bírálhatjuk, akaratával nem ellenkezhetünk. Szeretete nélkül sem élhetünk. „A te irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végezésed. Ha áld, ha sújt karod” (370. ének

3. vers).

KEDD. — „Leoldoztad gyász- ruhámat és örömbe öltöztettél” (Zsolt 30,12 — lPt 1,8—9 — Jón

1,1—16 — lKor 16,10—14). Isten szándéka felőlünk az öröm. n,em a szomorúság. Öröm szerzőinek kell nekünk is lennünk mások számára, a nevünk „evangélikus” is azt jelenti: örömhírt vivő. Járjuk csak nyitott szemmel az életet, és sok mindent meglátunk, ami erre a szolgálatra indít. De a legfőbb indíték, hogy mi már most előre is nézünk abba a jövendőbe, melyet Krisztus szerzett nekünk. Ezért van okunk mindig az örömre. „Öröme van szívemnek, Leveti bánatát. Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. A nap, mely rám világot: Jézus, üdvösségem, S az öröm, mely boldogít: Égi örökségem” (352. ének 7. vers).

SZERDA. — „Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek a könyörgésére: hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak:!” (lKir 8,52 — lPt 4,7 — Jón 2,1— 11 — lKor 16,15—24). Nagy kiváltságunk, hogy kérhetünk. Nemcsak barátainkhoz, rokonainkhoz, hatóságunkhoz fordulhatunk kéréseinkkel. Istent, a világ teremtőjét és gondviselőjét kérhetjük. Korunk, nemzedékünk, szeretteink, magunk számára minden áldást tőle kérhetünk, ki a világtörténelem minden szálát a kezeiben tartja, akinek szere- tetét Jézus Krisztusban ismertük meg. „Hallgasd meg könyörgésünket, Atya Isten, tarts meg minket. Add meg minden szükségünket” (46. ének 8. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” (Zsolt 51,19 — lKor 1,28—29 — Mt 9.35—10,7 — 2Kir 2,1—15). Bűnbánatunkat lelkiismeretünk kínzó nyugtalanságában éljük át, a töredelmes megbánásában annak, amit Isten, embertársaink s önmagunk ellen vétettünk. S jó ha érezzük a vádat ellenünk, bűneink megoldásának keresésére kényszerít. Bocsánatot, megnyugvást és új kezdetet nyugtalan szívünk Jézus Krisztus- keresztjében talál. „Bűnös lelkem hozzád siet, Szomjazza bő kegyelmedet, Vigasztald meg én Jézusom, Magam neked ím átadom” (28. ének 1. vers).

PÉNTEK. — „Megvalósult tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik” (Ézs 46,10 — Zsid

6,18 — Ez 3,22—27 — 2Kir 5,1— 19a). Milyen csodálatosan valósulnak meg Isten tervei a természetben. De munkája nemcsak a kozmosz. Jézus Krisztus elküldésével, halálával és feltámadásával üdvözítő tervét vitte véghez megmentésünkre. Ha látjuk, mi mindent tett értünk a múltban, akkor megnyílik szemünk annak látására is, amit ma cselekszik. „És, amit az örök Isten Fogadott szent beszédiben S pecsételt esküvésben, Ö azt nekünk meg is adja, Ö mindnyájunk édes atyja A Jézus által. Ámen” (424. ének 9. vers).

SZOMBAT. — „Tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek” (Józs 3,10 — ÍJn 3,21—22 — Préd

12,1—8 — 2Kir 6,8—23). Hétről hétre haladunk, Isten velünk marad. Köztünk lesz a holnapi istentiszteleten is, újból közli sze- retetét, hogy elfogadjuk, akaratát, hogy megtegyük, hisz jelenlétében éljük életünket. Kísérőnk, útmutatónk, segítőnk a cél felé, országa felé haladó utunkon. „Itt az Isten köztünk, Hőn imádva, félve, Jertek járulunk elébe. Szent a jelenléte. Minden csöndre térve Hulljon ím előtte térdre. Ki ahol Róla szól, Megalázva ismét Adja át a szívét” (750. ének 1 vers).

Szekeres Elemér

FAVÁGÁS

HOSSZÚ VOLT AZ IDEI TÉL. Húsvét- kor még javában tartott a fűtési idény.

Aprófát készítettem az ünnepekre a hideg, szeles udvaron. Száraz ágakat vagdostam. Szeretem ezt a munkát: kettős haszonnal jár. Eredménye a befűtéshez nélkülözhetetlen gyújtás; nemkülönben a háztáj, az udvar tisztulása, szépülése. Olyasféle ténykedés ez, mint a nyúlte- / nyésztés. Gyomlálgatja, húzogatja, tépdesi az ember a tavasz megjöttével mindenféle rohamosan burjánzó, kertet megfojtó, udvart elcsúfító különféle giz-gazt, ami aztán kiváló táplálék a nyulak számára.

Bal kezemmel megragadom tövénél az ágat, a favágáshoz használt tuskóra szorítom és a jobb kezemben levő baltával le- csapdosom róla a kisebb-nagyobb gallyakat, hogy csak a csupasz ág marad. Ami ezután következik — az ág feldarabolása — különösen élvezetes munka. Elkezdem az ág vékonyabbik végén, aztán ütemesen zuhannak a baltacsapások az ágra, hullanak a formás, hengeres fadarabkák a földre. Az utolsót odahajítom a folyamatosan növekvő rakatra és új ág után nyúlok.

Nem sietek. Nem is siethetek. Figyelnem kell arra, amit csinálok, hogy valamelyik ujjamat — mivel az is henger alakú — oda ne aprítsam a hasonló formájú fadarabkák közé. Másrészt ügyelnem kell Kisildi testi épségére, aki — tavaszi szünet lévén a pesti iskolákban is — körülöttem nyüzsög, ö úgy mondja és hiszi, hogy dolgozik. Épp az imént hangzott el egy aggódó, kérdő kiáltás a parókia épületének ajtajából.

— Ildi, hol vagy?

— Itt vagyok, hátul. Fát vágunk nagypapával.

KÖZÖSEN FOLYTATOTT MUNKÁNKBÓL AZ Ö RÉSZE ANNYI, hogy hol jobbról, hol balról, hol meg éppen a hátam mögött bukkan fel és közben állandóan szóval tart. Végül, velem szemben feltornássza magát a melléképület kapujára. Mikor lába egyvonalba kerül fejemmel, egy keresztgerendán ideiglenesen megtelepedik. Egszínű pillantást vet rám a magasból.

— És én mit csináljak?

Furcsa kérdés. Kisildinek ahhoz a magabiztosságához képest furcsa, miszerint ő együtt dolgozik velem. Vagy nincsen a kérdésében semmi különös, csupán ama sokat emlegetett s általunk, tompaagyú férfiak által soha meg nem érteti sajátos női logikának az ébredezése? Ki tudja?

A FORMÁS ÁGDARABKÁKAT LÁTVA egy játék képe bukkant fel előttem gyermekkorom ködéből. A játék egyik mozzanata az volt, hogy a földre keresztben lefektetett botot kellett eltalálni néhány méternyi távolságból egy mindkét végén kihegyezett, hengeres fadarabbal.

Vonalat húzok a földön. Megfelelő távolságra, paralel elhelyezem az ágból létesített botot. Kisildit ráállítom a vonalra és néhány hengeres fácskát adok a kezébe.

— Próbáld eltalálni azt a botot.

Megpróbálja. Az első dobás rövid. A

második is. A harmadik fácska átrepül a bot felett. A negyedik a boton koccan. Nagy az öröm.

Kisildi folytatja a játékot. Egészen belemerül. Minden dobásához kommentárt fűz, jó hangosan Minősít. Egyszer csak eli- bém perdül. Kezében fácskák.

— Milyen jó, hogy csináltuk ezeket. Aki dolgozik, annak van szórakozása is.

Leesett az állam.

A szituációból nyilvánvaló, hogy itt, Kisildi szóhasználatában a szórakozás azt jelenti: öröm.

— Aki dolgozik, annak van öröme is.

Frappáns megállapítás — kiváltképpen

egy kilencéves gyermek szájából. Nemcsak frappáns, hanem, ami sokkal több: mélységesen igaz. Mind pozitív, mind negatív értelemben.

Örömöt hajszoló, hiába- hajszoló fiatalok és felnőttek! Az örömszerzés titka dolgozni!

Ilyen egyszerű. Ilyen gyermekien — hogy ne mondjam: gyermekded módon —• egyszerű...

A jól végzett munka után biztos az öröm. S még biztosabb, ha már magát a munkát is örömmel végezzük.

FAVÁGÁS! Gyakorta használjuk megbélyegzésképpen ezt a kifejezést. Az olyan nehéz, terhes, kényszerű munkát illetjük vele, amiben — szerintünk — „nincs semmi fantázia”. Ám a favágást is lehet kedvtelve csinálni. De még mennyire, hogy lehet. Csak éppen „gyermeki lelkűiét” kell hozzá.

Tanuljunk hát a gyermektől. Ezt kívánja tőlünk Urunk, aki gyermekek szája által is építi hatalmát (Zsolt 8, 3). Még jobb lenne, ha nemcsak tanulnánk a gyermektől, hanem hasonulnánk hozzá. Kisgyermekekről mondotta a testbe öltözött Isten:

— Ilyeneké az Isten országa (Mk 10,14).

Sághy Jenő