Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
XLV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1980. július 6, Ára: 4,— Ft. EVAN GELIKUS HETILAP Az Ágostai Hitvallás 450. évfordulóján Istennek adunk hálát, hogy az egyház reformációját választott eszközein keresztül elindította. Hálát adunk Luther Mártonért, aki Isten Szentjeikének (vezetésével az evangéliumot újra felfedezte és annak világosságában és erejével a felismert igazság érvényesüléséért harcba szállt. Hálát adunk, hogy négy és fél évszázaddal ezelőtt atyáink Isten által megmutatott és a reformáció népe által elfoDr. Káldy Zoltán: Hitre, hitvallásra és diakóniára hív az Ágostai Hitvallás * Az Ágostai Hitvallás 450. éves jubileumán a Deák-téri templomban elhangzott előadás embereknek mi volt a véleményük többek között Istenről, az eredendő bűnről, az Isten Fiáról, a megigazulásról, az egyházi szolgálatról, az egyházról, a keresztségről, az úrvacsoráról, a világi dolgokról és a többi akkor felvetődő kérdésről. Sőt, ha tovább akarjuk élezni a kérdést, azt is mondhatjuk, hogy egy adott történeti helyzetben vetődtek fel ezek a kérdések, ma azonban más a történeti helyzet is, meg a kérdések is, így azután hír hallatára VII. Kelemen pápa kibékült korábbi ellenfelével, V. Károllyal és 1530-ban császárrá koronáztatta. Helyreállt a trón és oltár szövetsége. A császár ekkor hatalmának tetőpontján volt, hiszen legyőzte Spanyolországot és Franciaországot is. Ügy látta, hogy további tervei érdekében és a közeledő török veszedelem miatt pacifizálnia kell Németországot, ami közelebbről azt jelentette, hogy vissza kell állítania a vallási egységet, vagy ahogy ő mondta „mindenkinek az egy Krisztus uralma alatt kell lennie.” Ezért hívta össze az augsburgi birodalmi gyűlést 1530-ban. Felszólította a reformáció mellett és a reformációval szembenálló választófejedelmeket, fejedelmeket és a birodalom többi rendjét, hogy adják elő véleményüket a vallás dolgában. Ez mindkét oldalnak szólt. Ez volt tehát a második kihívás, amely azonban már nemcsak' egy személynek, Luthernak szólt, hanem egy közösségnek, a reformáció népének. Az evangélikus tanítás lényegét Sjelanchthon Fülöp foglalta ösz- sze a korábbi marburgi, schwa- bachi és torgaui cikkek alapján. Az iratót német és latin nyelven kellett elkészíteni. A hitvallás > felolvasása június 25-én történt a püspöki palota 200 személyt befogadó termében a nyilvánosság kizárásával. A nagy meleg miatt azonban ki kellett nyitni az ablakokat és így azt nagy tömeg hallgathatta. A német szöveget olvasta fel Christian Bayer szász kancellár. Ezzel megtörtént a kihívásra a feleletadás. A 28 cikkelyből álló hitvallás két órán keresztül folyó deklarálása egyedülálló, történelmi jelentőségű alkalom volt arra, hogy a reformáció hívei ország—világ előtt kinyilvánítsák Az akkori történeti helyzet kihívása Az Ágostai Hitvallás egy égető belpolitikai, egyházpolitikai és külpolitikai helyzetben született. Egy történeti helyzet adta kihívás sürgette annak létrejöttét. Ez még akkor is így van, ha magának- a reformációnak belső ügyei is egyre inkább igényelték az evangélium világosságában felismert igazságok átfogóbb összegezését. Mindenesetre azok, akik akár a múltban, akár a jelenben, akár külföldön, akár hazai földön a társadalmi és politikai kérdésekben való állás- foglalás elől az Ágostai Hitvalláshoz menekülnek, attól a közéletből, a világ problémáitól vajó menekülésre támpontot nem kapnakv sőt inkább arra hívja őket az Ágostai Hitvallás, hogy saját koruk egyházi, társadalmi, politikai, kulturális és erkölcsi kihívásaira, égető kérdéseire feleletet adianak, hiszen maga ez a Hitvallás is ilyen kérdésre adott feleletet. A gyülekezet egy része „wormsi edictum”, kimondta Lutherra a birodalmi átkot azzal, hogy senki ne adjon neki ételt, italt, szállást és aki őt elfogja, szolgáltassa ki a hatóságoknak. A következő kilenc évben Németországban két tábor alakult ki, a reformáció híveinek és a katolikusoknak tábora. Ezek már katonai szembenállást és szövetséget is jelentettek. Közben folyt a török előrenyomulás, amely veszélyeztette Európát. A mohácsi csata után II. Szulejmán szultán 200 000 főnyi sereggel indult Bécs ellen. E evangéliumi hitüket és meggyőződésüket. A hit megvallása megtörtént. A császár cáfolatot (Confutatio) készíttetett, majd elvetette az Ágostai Hitvallást és kimondotta, hogy a reformáció híveinek vissza kell térniük a katolikus egyházba. Ekkor írta meg Melanchthon az Ágostai Hitvallás Védelmező iratát, az Apológiát, melynek felolvasását a császár nem engedélyezte. Aztán hosszú és véres út vezetett odáig, hogy állami szinten is elismerjék az Ágostai Hitvallást helyzet kihívása 1530-ban a reformáció népe számára ? Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök előadást tart gadott igazságról Ágostéban, a birodalmi gyűlésen ország—világ előtt tanúságot tettek. Hálát adunk, hogy az Ágostéban elhangzott hitvallás évszázadokon át visszhangzott és mind az öt kontinens népeinek széles rétegeiben elfogadásra talált. Hálát adunk, hogy a reformáció magyar földre is megérkezett, itt gyökeret vert és nemcsak hitbeli megújulást hozott, hanem a reformációban újra felfedezett evangélium az évszázadok viharaiban gyakran megtartó erőnek bizonyult az idegen uralkodók és saját urai által elnyomott nép számára. Hálát adunk, hogy az Ágostai Hitvallás is jó szolgálatot végezhetett a hazai evangélikus életben és annak talajából kinövő költők, írók, tudósok, művészek, pedagógusok és politikusokon keresztül jó gyümölcsöket teremhetett egész népünk számára, a társadalmi, a kulturális és politikai élet területén. Mindezekért legyen áldott a történelemnek és az háznak Ura. A Szentírásban Isten bűnbocsátó szeretetéről és üdvözítő kegyelméről szóló evangéliumot újra felfedező Luther 1517. október 31-én a wittenbergi vár- templom ajtajára kiszögezte 95 tételét és ezzel elindult a világ- történelem egyik nagy folyamata, a reformáció, amely elsősorban az egyháznak a Szentírásnak megfelelő megújulását szorgalmazta, de megvoltak társadalmi kihatásai is, amennyiben antifeudális társadalmi-politikai jellege is volt. A 95 tétel futótűzként terjedt el szinte néhány héten belül Németországban, de annak határain túl is. Nagy tömegeket mozgatott meg. Sokan csatlakoztak a reformáció rr.oz-* galmához. X. Leó pápa Luther ellen átokbullát adott ki. V. Károly német-római császár megidézte Luthert a wormsi birodalmi gyűlésre 1521-ben. És ekkor történt birodalmi gyűlési szinten az első kihívás, az első megkérdezés. Ebben az esetben még csak egy személyhez, Lutherhez szólt ez a kihívás. Két kérdést kapott: először, elismeri-e az ott bemutatott könyveket a magáénak, másodszor, .hogy visszavonja-e azok tartalmát? Äz első kérdésre határozott igen-nel válaszolt, a második kérdésre a birodalmi gyűlés következő napján válaszolt. Kijelentette, hogy visszavonni semmit nem akar és nem is tud, ha csak a Szentírásból vagy világos észokokkal meg nem győzik. Így felelt a kihívásra Luther. Viszont három héttel később megjelent a Mi volt tehát a történeti Vendégeink az ünnepélyen: Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Bartha Tibor református püspök és Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője (balról jobbra) Történelmi dokumentum vagy más is ? Az Ágostai Hitvallás 450 éves évfordulóján felvetődik az a kérdés, hogy mi számunkra ma ez a hitvallás? Kezdhetünk-e még valamit vele egy olyan helyzetben, amely tökéletesen más, mint az 1530-as évek körül volt, mert' azt mindenki világosan látja, hogy 1980 az nem 1530! Azóta visszafordíthatatlan, teológiai, kulturális, politikai, technikai, Ökonómiai és ökumenikus fejlődésen ment és megy át a világ és benne az egyház is. Nem kell e az Ágostai Hitvallást csupán egy történeti vagy éppen egyháztörténeti dokumentumnak tekinteni, amely csupán információt ad arról, hogy a XVI. század közepén élő evangéliumi hitű, tehát a reformációhoz csatlakozó nincs mit kezdeni az Ágostai Hitvallással. Meggyőződésem szerint helytelen úton járunk, ha mi kezdjük vallatni a XVI. században keletkezett Ágostai Hitvallást, hogy mit tud nekünk még mondani. A helyes magatartás az, ha hagyjuk az Ágostai Hitvallást kérdezni: tudtok-e még hallgatni rám? A kérdés tehát nem az, hogy tud-e az Ágostai Hitvallás hozzánk beszélni, hanem az, hogy tudunk-e mi hallgatni rá. A ráhallgatáshoz az szükséges, hogy elolvassuk. Azután amit „kihallunk” belőle, azt szembesítsük azokkal *a kérdésekkel, amelyekre itt és most, egy más történeti helyzetben nekünk kell felelnünk. Hadd vessem fel hát így a kérdést: hallgatva az Ágostai Hitvallásra hova és mire hív itt és ma bennünket? (Folytatás a 2. oldalon.) A jubileumi ülés Számontartjuk, hogy a magyarországi evangélikus egyház története során több ízben is megünnepelték az Ágostai Hitvallás különböző évfordulóit. Mégis aligha tévedünk, ha úgy értékeljük, hogy a Buda- pest-Deák téri templomban június 15-én tartott hálaadó megemlékezés kiemelkedik ezek sorából. Első ízben történt, hogy a szocialista társadalmi rend Alkotmánya alapján más felekezetekkel egyenrangúan ünnepelhettük névadó hitvallásunk jubileumát. Egyházunk történetének olyan korszakában ünnepelhettünk, amikor a bizalom és megbecsülés légköre veszi körül egyházunkat hazánk határain belül és azokon túl. Régi sebek gyógyultak be, belső megújulást élünk át, új intézményeket, templomokat, lelkészlakásokat hozunk létre, elismert társadalmi és nemzetközi szolgálatokat végzünk és számtalan szállal kötődünk építő módon a világ lutheránizmusának nagy családjához és lutheri szellemben munkáljuk a hitbeli és szolgáló közösséget a többi hazai felekezettel és egyházi világszervezettel. Mindez tükröződött abban!, hogy ünnepségünkön államunkat képviselve jelent volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Pozsonyi László főosztályvezetővel, Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanáscának osztályvezetője. A test- vérgyházak köszöntését meleg szavakkal tolmácsolta dr. Bartha Tibor, a Református Egyház zsinatának elnöke, az Ökumenikus Tanács elnöke. Megjelent az ünnepi alkalmon dr. Nagy József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, Laczkovszki János, a Baptista egyház elnöke, Hecker Frigyes, a Methodista Egyház szuperintendense, dr. Berki Feriz, a Magyar Ortodox Egyház adminisztrátor esperese, dr. Fe- rencz József, az Unitárius Egyház püspöke, dr. Profile Károly, az Ökumenikus Tanács főtitkára. A résztvevők nagy seregében ott voltak teológiai tanáraink, az országos munkaágak vezetői, esperesek, lelkészek, presbiterek, budapesti és vidéki gyülekezeteink számos tagja.
