Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-29 / 26. szám

Hitre, hitvallásra és diakóniára hív az Ágostai Hitvallás

(Folytatás a 2. oldalról.)

nélkül sem az egyházban, sem a társadalomban.- A hit a hajtó ereje a diakóniának.

Az Ágostai Hitvallás — hitvallásra hív

Az Ágostai Hitvallás 1530-ban a reformációhoz csatlakozó gyülekezetek felelete volt egy meghatározott történeti helyzetben azokra a kérdésekre és kihívásokra,' amelyek ott és akkor a legaktuálisabbak voltak. Ezek a feleletek nem egyszerű véleménynyilvánítások voltak vallási kérdésekben, hanem a nagy nyilvánosság előtt kinyilvánított vallomások, hitvallások, amelyek áttörték a birodalmi gyűlés termének falait, évszázadokon keresztül hangzottak, egészen a mai napig.

Ha mi ma ezekhez a hitvallásokhoz alapvetően tartjuk magunkat, ez még nem jelenti azt, hogy mi egy. valóságos hitvalió egyház vagyunk, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy egy hitvallásos. vagyis a hitvallásokhoz ragaszkodó egyház vagyunk. Aktív hitvalló egyház akkor vagyunk és- leszünk, ha itt és most abban a történeti helyzetben, amelyben most vagyunk, valljuk meg hitünket Jézus Krisztusban mint Urban és Szolgában és ebből a hitből folyóan és attól meghatározottan adunk feleletet ma azokra a kérdésekre, amelyek az egyházban és a világban ma kihívó kérdések.

Bármennyire jelesek és alap- vetőek ma is számunkra azok a feleletek, amelyeket a reformáció egyházai 450 évvel ezelőtt adtak, ma nem élhetünk meg abból, hogy a mai kérdésekre azokat a feleleteket ismételgetjük, amelyeket atyáink akkor adtak. A mi kérdéseinkre ma nem felelhet Melanchthon Fülöp. Ma sok tekintetben mások a kérdések és éppen azért azokra nem lehetett 1530-ban feleletet adni.

Az Ágostai Hitvallás ma hív a hit megvallására, tehát vallástételre az egyház és világ nagy kérdéseiben. Azt kell megvalla- ni, hogy itt és most kicsoda számunkra az Isten, ki nekünk Krisztus, hogy segít ma rajtunk a Szentlélek. Mi számunkra ma Isten igéje. Mit jelent ma Krisztust követni. Mi következik ma abból, hogy kegyelemből igazulunk meg hit által. Mit jelent ma szeretni. Mit jelent ma a keresztyén reménység. Mi az egyház ismertető jegyei ma. Mit jelent az egyház szolgálata a világban, a társadalomban. Hogyan viszonyulunk a világhoz, amelyben élünk. Mit jelent a diakónia a oolitikai, társadalmi és kulturális életben és nemzetközi összefüggésekben. Evangélikus egyházunk az elmúlt három és fél évtizedben számos kérdésben megvallotta hitét, de ezt tovább kell foívtatnunk. Nem állhatunk meg.

Világunk kihívó kérdéseire is válaszolnunk kell. Nem maradhatunk némák, valamiféle előkelő semlegesek, az eseményeken kívülálló vagy felette álló bölcs megfigyelők korunk égető kérdései között. Újra és ú jra állást kell foglalnunk, a hitünket meg kell vallanunk a következő kérdésekben : háború vagy béke, kizsákmányolás vagy igazságosság, szocializmus vagy kapitalizmus, gazdasági elnyomás vagy igazságos nemzetközi gazdasági rend, éhség vagy kenyér egyenlő elosztása, fegyverkezés, nukleáris fegyverek, rakéták, vegyi fegyverek, vagy leszerelés, kolonia- lizmus, neokolonializmus vagy felszabadítás, egyenlőség és egyenrangúság, társadalmi haladás vagy statusquo, faji elnyomás vagy faji egyenlőség, hívők és más világnézetű emberek szembenállása, vagy együttmun- kálkodása a békéért és a társadalmi haladásért?

De az Ágostai Hitvallás 450. évfordulóján ne maradjanak megválaszolatlan kérdések ezek. Mondjuk ki,N valljuk meg hogy mi magyarországi evangélikus keresztyének a béke, a szocializmus. a társadalmi haladás, az igazságosság, az igazságos nemzetközi gazdasági rend, a nemzeti függetlenség, a faji egyenlőség, a népek békés együttműködése, mindenféle emberi ínség megszüntetése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelés végrehajtása, a hívők és más világnézetű embereknek a békéért és világunk égető kérdéseinek megoldásáért való közös erőfeszítés mellett állunk ki.

Az Ágostai Hitvallás — cselekedetekre hív

Sokszor vádolták az elmúlt évszázadokban és néha még ma is az evangélikus hitet és kegyességet passzivitással. MondSzokolay Sándor

Kossuth-díjas zeneszerző vezényel

ták, hogy az evangélikusoknak csak „hinniük kell, de nem kell cselekedniük”. Az Ágostai Hitvallás 450. évfordulóján Istentől kell bocsánatot kérnie a világ evangélikusságának, ha ez sokszor igaz volt, külnösen a társadalmi életben való konzervativizmus inaktivitás miatt. Mindenesetre azok az evangélikusok, akik a cselekedetek fontosságára nem tettek hangsúlyt, azok nem támaszkodhattak az Ágostai Hitvallásra. Hitvallásunk ugyanis azt mondja, hogy üdvösségünk nem cselekedetekből, hanem hitből adatik, de ezzel együtt nyomatékosan hangsúlyozza a jócselekedetek szükségességét embertársainkhoz való viszonyban. Isv mondja ezt az Ágostai Hitvallás: „A mieink azt tanítják, hogy szükséges a jót cselekedni. ... mert Isten ezt akaria ..., mivel a hit által elnyertük a Szentlelket. azért a szívek is megújulnak és új indításokkal telnek meg annvira, hovv jó cselekedeteket tudnak teremteni” ÍXX.).

Míg a hit — mivel az szemé- Ives — az egyes embert Isten elé pilft’a. addie a szeretet és az abból folyó cselekedetek. a hívőt, a közösségbe, a társadalomba állítja help, A hitre hívás nincs ellentétben a közösségbe, a társadalomba hívással. A hitre hívás — ha az ember azt elfogadta, azonnal hívás a jó cselekvésére. Ez a cselekvés nedig minden ereiét és figyelmét arra fordítja, hogy a felebarát mindenféle szükségét megszüntesse. Miért kell tennünk a jót? Magáért a jóért. Nem azért, hogy Isten előtt érdemeket szerezzünk, hanem azért, hogy a felebarát ne lesven éhes, elnyomott, kizsákmányolt, szegény. jogfosztott, meebélveezett, hanem boldog és megelégedett. Ezt akarja az Isten is.

Az Ágostai Hitvallás ennek a jónak a cselekvésére hívja az evangélikus gyülekezeteket és eaves gyülekezeti tagokat a családban. a társadalomban, a munkahelyen, a gyárakban, a bányákban, az iskolákban, az intézményekben, a mezőgazdaságban. Jót az cselekszik, aki nem önmagának és önmagáért él, hanem a felebarátért, a másik emberért. Ez a jócselekvés a mi időnkben nem egyszerűen karitatív jellegű, nemcsak az egyesekre irányul, hanem mindig az egész közösségre, az egész társadalomra. mert — ismételjük — a hitből való szeretet az egész társadalomba állít bele és ott hajt fáradhatatlan cselekvésre.

Az Ágostai Hitvallás — lelki egységre hív

Közismert, hogy szerte a világon a keresztyén egyházak között évtizedek óta fáradozás történik az egyházak egymáshoz való közeledése érdekében az ökumeniz- mus jegyében. Lényegében arról van szó, hogy a keresztyén egyházak egysége Jézus Krisztus személyében és a Benne való közös hitben adva van, de azt egyre inkább nyilvánvalóvá is kell tenni.

Ebben az összefüggésben az utóbbi időben egyre többen fedezték fel az Ágostai Hitvallás ökumenikus jellegét és szellemét. Ez elsősorban abból adódik, hogy ez a Hitvallás evangéliumi bizonyságtétel Jézus Krisztusról és ebből a perspektívából alapvetően ökumenikus. Ez a szellem adódik abból a történelmi helyzetből is, amelyben ez a Hitvallás született. Luther és a reformáció hívei eredetileg nem akartak külön egyházat szervezni, nem voltak sze- paratisták. hanem az egész eayház megújulásáért, megtisztításáért és az evangéliumnak megfelelő visz- szaformálásáért küzdöttek. Egyértelműen „az egy, apostoli, egyetemes keresztyén egvház”-at vallották. Csak akkor szervezkedtek külön, amikor őket elutasították. Augsburgban azonban més remélték. hogy az egész egyházra irányuló fáradozásuk eredménnyel jár. Ezért fogalmazták nagyon rugalmasan az egyházra vonatkozó hitvallásukat, mely ígv szól: „Az egyház valódi egységéhez elegendő. hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egvhazi szokások és szertartások. mindenütt egyformák legyenek.”

Mi evangélikusok nagyon tudatosan valljuk, hogy az evangélikus egyház nem szakadt ki az „egy, apostoli, egyetemes keresztyén egyházból”, hanem annak része vagyunk. Ezzel együtt hitvallásunknak megfelelően ökumenikus nyitottság álláspontján vagyunk minden keresztyén felekezet irányában. Meggyőződésünk szerint ott, ahol létrejön az evangélium és a szentségek közös értése. ott valójában megvan az a lelki egység, amelyre törekszünk, a szervezeti egység megvalósítása nélkül. Öröm számunkra, hogy a római katolikus egyház világviszonylatban nagy érdeklődést tanúsít az Ágostai Hitvallás után és hivatalos római katolikus körökben is felvetődött annak esetleges elfogadása, mint amely „kifejezi a közős keresztyén hitet”. A lAitheránus Világszövetség és a Vatikán képviselőiből álló közös bizottság ez év tavaszán Augsburgban tartott ülésón megszerkesztettek egy 28 pontból álló nyilatkozatot, melynek ezt a címet adták: „Mindnyájan az egy Krisztus vezetése alatt.” Majd a közös bizottság nagyon pozitívan értékeli az Ágostai Hitvallást. Többek között ezt mondja: ,. Az Aug.sbnrgi Hitvallás kifejezett szándéka, hogy tanúságot tegyen az egy. szent, egyetemes és apostoli egyház hitéről. Szó sincs különc tanításról vagy éppen egy új egyház alapításáról, hanem a keresztyén hit tisztán tartásáról és megújításáról az ősi egyházzal összhangban.” Majd ezt olvassuk: „A megigazulásról szóló tanításban, amely a reformáció számára Höntő jelentőségű volt,* messzemenő konsenzus alakul ki: egyedül kegyelemből, Krisztus üdvtettében bízó hitben s nem érdemeink alapján fogad el minket Isten s kapjuk a Szentlelket, aki szívünket megújítja s a jó tettekre hív és képesít. Ezt a megállapítást igen nagy jelentőségűnek kell tartanunk az ökumenizmus történetében. A jelek szerint útban vagyunk az Ágostai Hitvallás valamilyen formában való értékelése vagy elismerése felé a római katolikus egyház részéről.

Szívből örülünk, hogy hazánkban a református testvéregyházzal 150 év óta szószék és úrvacsorái közösségben élünk. De elszakf {hatatlanul összeköt bennünket közös múltunk is, továbbá szolgálatunk azonos értelmezése a jelenben egyházainkon belül társadalmunkban és a nemzetközi életben. Ugyancsak öröm számunkra a Magyarországi Szabad- egyházakkal, az ortodox egyházakkal és az unitárius egyházzal fennálló meleg testvéri kapcsolat és együttműködés, örülünk, hogy a hazai római katolikus egyházzal is egyrre nyíltabb, őszintébb a kapcsolatunk. egyre jobban értjük egymást és egyre inkább testvéreknek valljuk egymást. Annak is

örülünk, hogy így együtt, valamennyi magyarországi keresztyén egyház egyetért abban, hogy magyar népünk előtt álló nagy célokért, népünk, társadalmunk továbbfejlődéséért, a nemzeti egységért, a világ békéjéért együtt kell fáradoznunk. Ezt segíti az a jó viszony, amely államunk és egyházaink között olyan sok jó gyümölcsöt termett már és amelynek továbbfejlesztése mindany- nyiunk szívügye.

Az Ágostai Hitvallás 450 éves jubileumát akkor ünnepli magyarországi evangélikus egyházunk méltóképpen, ha meghalljuk az Ágostai Hitvallás Jézus Krisztushoz, továbbá az evangélium hirdetésére, hitre, hitvallásra, a jó cselekvésére és a lelki egységre hívó szavát itt és most. Erre segíts minket szerető meny- nyei Atyánk!

Jó alkalom volt az eszmecserére és egyházpolitikánk megismertetésére

Beszélgetés Miklós Imre államtitkárral amerikai átjárói

Talán a fenti mondatban tudnám összefoglalni mindazt, amiről szó esett azon a beszélgetésen, amelyet Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke folytatott az egyházi lapok szerkesztőivel az Egyesült Államokban tett nagyon gazdag programú látogatásáról. A beszélgetés a szerkesztők kérésére jött létre annak az érdeklődésnek a nyomán, amely házai egyházi körökben is kísérte az elnök útját. Az érdeklődés annál is inkább indokolt volt, mert egy olyan feszült nemzetközi légkörben történt, amellyel kapcsolatban sokan vetik fel a kérdést, elsősorban is nyugaton, nem is mindig eléggé leplezhető módon, hogy egyáltalán lehetséges-e és van-e értelme ezeknek a nemzetközi szintű találkozóknak.

MIKLÓS IMRE ÁLLAMTITKÁRNAK az Egyesült Államokban történt látogatása, amellyel több meghívó szerv kérésének tett eleget, s amelynek fő szervezője a Lelkiismeret Felhívása Alapítvány (Appeal of Consciene Foundation) egy a különböző hiten levők közötti kölcsönös megértést előmozdítani kívánó szervezet, éppen annak az elvi politikának és belőle következő gyakorlatnak az igazolása, amelyet népköztársaságunk kormánya követ az enyhülés és béke fenntartása, emberek és népek találkozása, párbeszéde, egymás megismerése érdekében. Azt hiszem egyik leglényegesebb eredményként értékelhetünk, a nagyon részletes elnöki beszámolóból, amely nyomán szinte mint egy monitoron végigkísérhettük látogatása állomásain. Hogy ennek a törekvésnek a világ „túlsó oldalán1’ is vannak hívei, azt az a fogadtatás is jelzi, ahogy az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét a legtöbb helyen fogadták nemcsak az udvariasság és a protokoll határain belül, hanem azon túl menő barátsággal, sőt szívélyességgel, és az az érdeklődés, amely az elnök előadásait követte egyházi közösségekben, klubokban, egyetemen vagy a televízió, a rádió és az újságok munkatársainak adott sajtótájékoztatón.

EGYHÁZPOLITIKÁNK JÓ VISSZHANGJA — így foghatnám át a tapasztalatok másik csoportját a látogatással kapcsolatban. — Érzékelhető a változás elsősorban azoknak a gondolkodásában, akik mír megfordultak hazánkban. Nincs mód e szűk cikk keretében, hogy akár csak név szerint is sorra vegyem azoknak a széles táborát, akik nyílt politikánk következtében jártak már hazánkban, személyesen győződhettek meg a szocializmus építésének eredményeiről, bekapcsolódhattak egyházaink eleven életébe, regisztrálhatták maguknak az állam és egyház jó kapcsolatának a tényét és tapasztalhatták azt a felszabadult együttműködést, ahogyan a nemzeti egység valóságában közösen fáradoznak népünk boldogulásáért, haladásért és békéért marxisták és hívők. Az egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkár velük való találkozása a további megismerésnek, a kapcsolatok építésének a jó lehetősége volt, amelynek összefüggésében konkrét tervek is alakultak, mint például a már említett Lelkiismeret Felhívása Alapítvány felekezetközi küldöttségének a közeljövőben szervezendő magyarországi látogatása. Ezzel kapcsolatban a magunk számára is rögzítettem, hogy feltétlenül szükséges információs szolgálatunk további javítása, mint ahogy feltétlenül hasznosnak bizonyult eddig is a nemzetközi kapcsolatoknak az a gyakorlata, amely egyházunkba is kialakult.

A HÍDÉPÍTÉS FONTOSSÁGA — az a harmadik következtetés, amit Miklós Imre államtitkár amerikai látogatásával kapcsolatban a mai nemzetközi helyzetben szükséges és követhető feladatként megszívlelendőnek gondolok. Nagyon tanulságosnak éreztem azt, amit az Egyházügyi Hivatal elnöke az összekötő utak fontosságáról mondott beszámolójában, különösen olyan nemzetközi politikai helyzetben, amikor a „főútvonalakon” az elakadás veszélye fenyeget. Európa Madrid előtt áll s bár mi „jó bizonyítvánnyal” vehetünk részt a tanácskozáson a nyugati partnerek véleménye szerint is, számunkra sem közömbös, történik-e előrelépés Helsinki szellemében. De változatlanul feszült érdeklődéssel várja a világ, hogy előrehaladás történjék a leszerelés, a SALT II. aláírása, a SALT III. előkészítése, a középeurópai haderöcsökkentés érdekében és a középhatósugarú rakéták. európai telepítése megakadályozása érdekében. Hogy mi történik a tárgyalóasztaloknál, abban jelentős befolyásoló tényező a különböző társadalmi rendszerekben élő emberek véleménye. E tekintetben szívesen vállaljuk a „kis hajók” szerepét, elvi politikánk iránti hűségben egész' társadalmunk állásfoglalásainak közreadását a különböző szintű nemzetközi tanácskozásokon és találkozásokon.

Jelentős slépés, konstruktív esemény a kapcsolatok fejlesztése terén, fontos kezdeményezés s hasonló jelzőket találhatunk a külföldi információkban a látogatással kapcsolatban, miközben Miklós Imre államtitkár mértéktartó szerénységgel összegezi útjának eredményeit. Találkozása az Egyesült Allamok-beli egyházi és politikai élet neves személyiségeivel, mint Arthur Schneier new-york-i rabbi, az ACF elnökével, a nálunk is ismert Billy Graham evangélistával, Giovanni Cheli érsekkel, a Szentszék ENSZ megfigyelőjével, Terence Cooke new-york-i bíboros érsekkel, vagy a hazánkban is járt Robert Marschall evangélikus püspökkel, valamint több állami tisztségviselővel. Előadásai a princetowni és más egyetemeken, valamint különböző egyházi közösségekben és klubokban, ahol volt alkalma tájékoztatást adni szocialista társadalmunk és benne egyházaink életéről és konkrét kérdéseiről bizonyára beérleli gyümölcseit a különböző világnézetű emberek, közösségek és népek előrevivő dialógusában. Mezősi György