Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-15 / 24. szám

Istentiszteleti rend Peskó György jubileuma Több mint negyedszázada an­nak, hogy Peskó Györgyöt ját­szani hallottam és láttam Szar­vason. Hangversenyt adott a fia­tal. szinte még csak bontakozó művész az ótemplom Borgulya­orgonáján. A . barokk hangszer életre kelt a keze alatt, mint egy •hosszú álomra merevedett tün­dér, ha ébredni kezd. A -virtuóz játék hallatán a hangverseny végén egyre többen tódultak fel a tág karzatra, s fogták félkör­ben körül a játszóasztalt. A hangversenyidő és a műsor már rég lefutott, s ő még mindig ját­szott. Nem „ráadást adott”, csak •játszott. Egy ámulva hallgató atyafi mögöttem megszólalt: „összenőtt az orgonával”. PF.SKÖ GYÖRGY NEMRÉG. ADOTT JUBILEUMI HANG­VERSENYT. a Bécsikapu téri templom orgonáján. Ha egykor Szarvason a pillanatnyi élmény {orróságában nőtt egy estére az orgonapadhoz, most elmondhat­juk. hogy egy életre összenőtt a •budavári orgonával. Sőt: együtt ls>* •Született vele. Húsz éve épült thejj-'ennek az orgonának a tör­zse. s ő húsz éve orgonistája en­nek a templomnak. Apja vénája a fasori orgonán futott át raj­ta. de ennél a hangszernél lett szíve-vére az orgonálás. A hangszert apja, Peskó Zol­tán orgonaművész tervezte. Ha­zai áldozat s többféle külföldi ajándék mellett a költségek zö­mét a finn egyház adománya fe­dezte akkor. De a tervezett mű csak részben épült meg. Tizen­nyolc évig volt néma a harma­dik manuál. Két éve felfigyeltek rá finn orgonisták. Megmozdul­tak otthon, hangversenykörútra hívták Peskó Györgyöt is. a finn egyház külügyi segélyszerve megszavazta ajándékként a be­fejezés teljes költségét — a gyü­lekezet mai papjának finn szol­gálatai iránti szeretetből is. El­küldőitek 300 000 Ft-ot. így épült meg — a magyar orgonagyár re- mekfnűveként — a „Rückpozitív” s lett teljessé a ma már finn or­gonának nevezett hangszer. A HANGSZERNEK TEHÁT ELSŐ, S IMMÁR HÜSZ ÉVE ORGONISTÁJA Peskó György orgonaművész. Az ő játéka eme­li az istentiszteletek áhítatát, ad­ja esküvőkön a melegség és ün­nepélyesség élményét. Ha finnek jelennek meg a templomban. Peskó ujjai Sibelius Finnlandiá- jának dallamára futnak rá. Az életeleme Bach. Tizennégy, éven át tartott a TIT oktató hangver­senysorozatokat itt, mindig Pes­kó Györggyel, aki ennek kereté­ben kétszer játszotta végig Bach összes orgonaműveit. Híre és mindig hatalmas hallgatósága volt ezeknek a sorozatoknak. Járja az országot Pannonhalmá­tól Szegedig, Tihanytól Miskol- cig, Kőröshegytől Nyíregyházáig. Alig van neves orgona az ország­ban, amelyen ne hangversenye­zett volna, de a bölcső, a mű­hely s a megpihenés a Bécsikapu téri templom finn orgonája. Jubileumi hangversenyén zsú­folt templomban kilenc kisebb- nagyobb Bac/i-művet, s egy-egy Frankot. Lisztet és Hidast ját­szott. összenőtt az orgonával. Ezt nemcsak virtuóz játéka, de hallatlan színes, finom regiszt­rálása, előadásmódjának szívvel telt ritmusa is mutatta. Dinami­kus művész, nem csak interpre­ts tor. EGY IDŐS ASSZONYHÍ­VÜNK ÍGY JELLEMEZTE: „tudja, mikor én áment mon­dok, az orgona tovább imádko­zik”. Koren Emil A PRO HISPÁNIA elnevezésű svájci és francia bizottságot nem­rég Lionban tájékoztatta a spa­nyol protestánsok helyzetéről Daniel Vidal professzor (Madrid), a Spanyol Evangéliumi Egyházak elnöke. A spanyol protestánsok a szocialistákkal együttműködve tá­mogatást nyújtanak a latin-ame­rikai országokból érkező mene­külteknek. 1967 óta közel 100 000 menekültet fogadtak be, s szá­mukra ellátást, munkát és szál­lást biztosítanak. Spanyolország déli részén a protestáns gyüleke­zetek ehhez a munkához külföldi támogatásra szorulnak. A támo­gatók között a svájci egyházi se­gélyszervezet, a HEKS jelentő­sebb összeggel vesz részt. (EPD) Isten tiszteletek a Dunakanyarban Buclakalász-Lenfonó (református templom): a hó első és harmadik va­sárnapján de. fél 9. Dunabosrtíátiy (Petőfi út 3.) : a hó harmadik vasár­napján du. 2. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetott­hon) : a hó első vasárnapján du. 5. Nagymaros (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 3. Po- máz (református gyülekezeti terem): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.) : minden vasárnap de. 11. Vác (Eötvös u. 1.) : minden va­sárnap de. fél 10. Verőcemaros (refor­mátus templom): minden páros hónap harmadik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harmadik vasárnapján du. 4. Budapesten, 1980. július 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné, Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 7. Ifj. Hafenscher Karoly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andomé. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár, üllői út 2-1. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo^- vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva du. 3. Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Bencz.úr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Ü.ipest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Pestlörinc-Erzsébettelep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÄV- telep du. 5^. Schreiner Vilmos. Rákos­palota. Nagytemplom de. 10. Rákos- szenímihu’y de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kó- Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ifj. Fol­tin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Rutt­kay Elemér, du. fél 7. Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11. Id. Har­mati Béla. Modori u. 6. de. 10. Kelen­föld de. 8. Bencze Imre. de. 11. fúrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kanosvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. AFRIKÁBAN a keresztyének száma gyorsan nő. Az 1980. ja­nuári adatok szerint, amit a Nai­robiban működő Viláaevangelizá­ciós Közvont bocsátott közre, ez a szám 203 millió, s évente 4°/n- kal nő. Afrika 59 államában él­nek keresztyének. 2000-re 350 millióval számolnak. Az ezred­fordulóra Afrika lesz az a kon­tinens, ahol a legtöbb keresztyén fog élni. (lwi) EVANGÉLIKUS ELET A Mggvqrcrszísrf Evaneélikus E??vhá7 Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kj8dó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VTTI.. Puskin u. 12. Telefon: 142-Ö74 Csekks7ámlas7ám: 516—20 412—VITT Előfizetési ár: eev évre 200,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: ?5 211 ISSN 1133—1393 80.1536 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maaasnyomás FelelBs vezetői Soproni Béla vezérigazgató „Ezért tehát nem vagytok ide­genek és jövevények, hanem pol­gártársai a szenteknek és háza népe Istennek!” (Ef 2,19). VASÁRNAP. — „Mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hata­lom örökkön-örökké. Ámen” lPt 4,11 — Zsolt 70,5 — Jn 6,1—15 — ApCsel 2,41a. 42—47). Ma vasár­nap együtt dicsőíti Istent az ő né­pe a gyülekezetben. Szükségünk van arra, hogy dicsőítsük őt. Ö a mi dicséretünk nélkül is a ha­talom és a dicsőség Ura. A bűn- bocsánatot nyert ember képtelen hallgatni. Magasztalja hát őt szí­vünk, ajkunk, „Ily nagy irgal­masságnak Atyját, Az istent ne szeressem-e? Ne értsem-e pa­rancsolatját, Akaratját ne te­gyem-e? Ö meghagyó mit kell követnem. Élőmbe szabta utamat: Öt kell szívből szeretnem S min­den embert, mint magamat” (13. ének 4. vers). • HÉTFŐ. — „Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy ígv lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizonv, ez az ember Isten Fia volt1” (Mk 15.39 — 1 Kir 8,27 — 2 Móz 16.32—35a — 1 Pt 5,5b— 14). A pogány százados Jézust nem tanításából, cselekedeteiből ismerte meg, hanem halálának perceiben tárult föl előtte az, amit Isten az ő Fia által tett. A Golgota Ura egészen közelivé lesz mindenki számára, aki az ő ha­lálában nem a pusztulást, az el- vettetést látja meg. hanem az életet. Az ő keresztje által van életünk. „Add látnom sebeidet, Kínos fájdalmidat, Megverette- tésedet, Gvaláztatásidat, Csúf tö- viskoronádat S más szenvedése­det, Megváltó nagy munkádat S minden érdemedet” (181. ének 2 vers). KEDD. — „Nekünk egyetlen Is­tenünk az Atya, akitől van a mindenség. mi is őáltala” (1 Kor 8,6 — Ézs 40.28 — 2 Móz 19,3 — 8 — Jer 1.1—10). Az egyetlen Is­tent Jézus Krisztus által „Mi Atyánknak” nevezzük. Hisszük és valljuk, hogy ő a miénk, aki­től van műiden ezen a földön és az éven. A teremtett világgá! és benne minden emberrel együtt az övéi vagyunk. Ígv lettünk egy­másnak testvéreivé. „Dicséret, di­csőség A menny és föld Istené­nek. Örökkön-örökké 7er>°ien né­ki hálaének; Ki egyedül Űr a vi­lágon. Felül van minden változá­son. Fejünkre áldás tőle száll­jon!” (3. ének 6. vers). SZERDA. — „Egy szegény öz- vegyasszonv oedig odamenve be­ledobott két fillért, azaz egv kraj­cárt. Jézus odahívta tanítványait és azt mondta nekik: ő szegény­ségéből mindazt beledobta, amiie volt. az egész vagyonát” (Mk 12.42.44 — 2 Móz 32,31—32 — Fii 2,1—4 — Jer 1.11—19). „Az egész vagyonát”, tehát minden vagyonát. Azért tudta ezt tenni, mert már előbb odaadta Jézus­nak az 5 egész életét. A perselyek összege a« gyülekezet és benne az egyes ember hitéről tesz bizony­ságot. Minden áldozatkészségünk mögött ha hitünk a buzdító erő, akkor semmi sem teher az Isten ügyéért. „Isten, szívem néked adom Kedves ajándokul, Ezt kí­vánod tőlem, tudom, Fogadd sa­játodul” (431. ének 1. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallot­tunk, és hirdettünk nektek, hogy az Isten világosság és nincs ben­ne semmi sötétség” (1 Jn 1,5 — Zsolt 84,12 — Lk 9,10—17 — Jer 2,1—13) Isten nem az ellentétek hordozója. Őbenne csak világos­ság van. Világosságát hozzáférhe­tővé tette Jézus által. Világossá­ga minden emberi ellentét oszla- tója. Szeretete a világító fény eb­ben a világban és az örökkévaló­ságban egyaránt. Világítsunk na­ponta ezzel a világossággal em­bertársainkkal való kapcsola­tainkban. „Igaz világosság én va­gyok Beszédemben, életemben; Senkit setétségben nem hagyok, Ki jár az én ösvényemben. Én vagyok az út, az élet. Üdvösségre bű vezéred” (430. ének 2. vers). PÉNTEK. — „De ki az, aki bántalmazni fog titeket, ha buz­gón igyekeztek a jóra?” (1 Pt 3.13 — Zsolt 143,10 — Jn 6,47— 51 — Jé(r 3,19—4.4). Itt nemcsak arról van szó, hogy a hántásokat kerüljük, hanem- arról, hogy ha a Krisztusban nekünk eltétetett örök jóra törekszünk, s eközben csak Őreá nézünk, akkor senki el nem szakíthat minket őtőle. Az így ért bántalmazásoknak semmi foganatjuk nincsen! „Méri félne szívem? Él az én Uram. Békesség királya, Benne nyugta van. ő a diadalmam, paj­zsom, életem. Azért nincs szí­vemben semmi félelem. Győzel­met vettél, ó Feltámadott! Örök nagv dicsőség a diadalod!” (773. ének 3. vers). SZOMBAT. — „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied le­gyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél min­dent” (Jel 4.11 — 1 Móz 1,31 — Jel 19.6—9 — Jer 6.9—21). Hét­végi dicséretünk egyedül Isten­nek szól. Az élmúlt napokban se­gített, áldott. Igéjével velünk volt. Most hétköznapos szomba­ton, de maid egykor az Isten né­pének örök Szombatjában di­csőítjük őt a megváltottak sere­gében. Erre segíts minket, ó. Is­ten! „Nagy Űristen, dicsérünk. Magasztaljuk nagy erődet. Menny és föld is mivelünk Látja s áldja műveidet.. Mind öröktől aki vaev, Változhatatlan Űr vagy” (702. ének 1. vers). Fónyad Pál — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg- gyü.iteményeket, 1947 előtti használt képes levelezőlapokat, magyar és kül­földi üzleti és magánlevelezés boríték­jait. Különösen érdekelnek az 1955 előtt Németországból iött levelek bo­rítékjai. az első világháború tábori lapjai. Cornides Sándor bélyegkeres­kedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. (udvar!) Telefon: 121-589. Az élet fonákságaiból A szerelő kimászott a kútaknából és csak annyit mondott: — Tessék a motorhoz egy szimeringet beszerezni, ha ugyan kap! — fejére vág­ta a sapkáját és elköszönt. — Tudod-e lelkem, mi az a szime- ring? — kérdezte néném. — Nem tudom — válaszoltam — de ha be kell szerezni, hát beszerezzük. — Uram Isten, de honnan tudom én a pénzt egy ilyen szimeringhez besze­rezni? — Én lefektetem az alapokat — mond­tam és két ropogós százast letettem az asztalra. — Szegény gyerekem — borult a nya­kamba — már éppen csak ez kellett ne­ked. Délután átjött a szomszédban lakó Panni néni látogatóba, meg estefelé Tera néni is, mindegyik döbbenten hallotta a szimering-esetet és mert régi jó bará­tok, hát mindenki adott valamit a vé­telárhoz,és mert a szimering-eset tovább gyűrűzött, hát két hét múlva összejött 750 forint. Nénikém telefonált, hogy se­gítenék-e neki megvenni a szimeringet és haza is hozni. — Szívesen — mondtam — ketten majd csak elbírjuk. — És ha kell, taxit is veszünk — mondta nagynénim nagylelkűen az előre elképzelt súlyos motoralkatrész miatt. Az üzletben kikerestem a legszimpa­tikusabb fiatalembert és szorongva kér­deztem: — Van szimeringjük? — Van kérem, mozdonyhoz vagy csép­lőgéphez tetszik? Néném elsápadt és belémkapaszkodott, de én a 750 forintunkra gondoltam és bátran kimondtam: — Kútmotorhoz! A fiatalember egy fiókba nyúlt, onnan valami kis fekete karikafélét vett ki és már adta is a számlát. Óvatosan rápillantottam. — 10 forint 50 fillér — mondtam né­ném felé. — Szent Isten, és nem írtam föl, ki mennyivel segített, hogy adom most vissza a pénzt? De hogy lehet ilyen ol­csón adni egy kútszimeringet? — Mert ez nem mozdonyhoz vagy cséplőgéphez kell — adtam az okosat. — Nem lenne jó belőle mindjárt ket­tőt venni? — Az nem árt. Vissza is fordultunk. —•’ Még egy szimeringet! — mondtam magabiztosan a fiatalembernek. — Előbb nem jutott az eszükbe? — mondta a szimpatikusnak választott fia­talember és úgy nézett ránk ahogy a számológép feltalálója nem nézett a ma­gunkfajta dilettánsokra. Mire hazaértünk, megindult a motor. Magától. Üj szimering nélkül. — Vannak még csodák! — mondta néném. Most két szimering vár bevetésre, a motor meg jár, mintha semmi sem tör­tént volna. A minap egyik munkatársam kétség­beesve meséli, hogy nem kapott szime­ringet. — Mozdonyhoz, cséplőgéphez vagy kútmotorhoz kell? — kérdeztem. Nagy tisztelettel nézett rám, nyilván rögtön látta, hogy szimering-szakértő vagyok. Elgondolkodtam a minap azon, hogy mi az oka annak, hogy mostanában a Pau­la = Paulette, az Anna = Alette, a Má­ria = Marielle, a Julcsa — Juliette és még folytathatnám. Kecskemét vidékéről jöttek fel szom­szédaimhoz látogatók. A két kislányt be- küldték hozzám bemutatkozni. Először a nagyobbik (6 éves) csenge­tett be. — Én vagyok a Tündiké — mutatko­zott be és mindjárt hozzáfűzte — én sze­retnék egy élő majmot! — Miért éppen majmot? — Mert az tetszik nekem nagyon. — Van testvérkéd? — Van. Majd hívom! — és már futott kiáltozva — Anettke! Várakozással néztem a nyitva hagyott ajtó felé. Először egy bekukucskáló fejet láttam. Szép kis gömbölyű fejet, kicsat­tanó pirospozsgás orcákat, koromfekete hajat, két kis fekete gombszemet, aztán egy tömzsi, pocakos, lógónadrágos leány­kát. Bizony Isten megesküdtem volna, hogy Bözse, Mariska vagy legalábbis Etelka a neve. De Anette Kecskemétről? Hát az ember elgondolkozik, hogy jó szüleim miért csak egyszerűen Irénnek kereszteltettek. Gyarmathy Irén « k A I

Next

/
Oldalképek
Tartalom