Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-08 / 23. szám

Mindennapi dolgaink Valami baj van a szomszédommal Kerítésen könyöklő „szomszédasszony” — de jól ismert kép! Min­denbe belelát, mindent tud, mindent hall. A suttogva kimondott szó sem kerüli el a figyelmét. Pontosan számon tartja, ki mikor ment el, mikor tért haza. Vendég jött, meddig maradt, miről be­szélt. A családból ki vitatkozott a másikkal, miről, mennyi ideig és milyen hőfokon. Kit szeretnek, kit nem, mit főztek vacsorára, nézték-e a tv-t — mindent tud. S mert kicsit többet beszél a kel­leténél, az egész falu tudja. S mert szárnyaló fantáziával áldatott meg, kicsit kombinál, kicsit színez, nagyít vagy kicsinyít, lényeg, hogy ami terjed, az sokkal színesebb és izgalmasabb, felháborítóbb vagy megdöbbentőbb a valóságnál. Uj lakónegyed a város déli részén. Igaz, már vagy két éve lak­ják az új bérházat, a „lakók névjegyzéke” feliratú tábla üres. Itt- ott egy-egy krétával, tollal odafirkantott név. Keresek valakit, ér­deklődöm. Nem ritka, hogy az ugyanazon folyosón lakó szomszé­dok is a vállukat vonogatják. Hat óra, mire tömött buszon, fárad­tan hazaérünk, örülünk, ha becsukhatjuk magunk mögött a lakás­ajtót, fogalmunk sincs, ki lakik a szomszédban. VÁZLATOSAN MEGRAJZOLVA ÍGY FEST VALAHOGY A SZOMSZÉDSÁG KÉT VÉGLETE. Természetesen nemcsak az a szomszédunk, aki a mellettünk levő házban vagy velünk egy fo­lyosón lakik. Ebbe a kategóriába sokkal többen tartoznak. Mind­azok, akikkel ugyan nem családi, mégis egészen közeli kapcsolat­ban állunk. Munkatársak, barátok, ismerősök, osztálytársak, kollé­giumi vagy akár kórházi szobatársak. Akik legközelebb állnak hozzám, azok tudnak a legjobban bán­tani. Hányszor kimondtuk már ezt a mondatot épp rájuk vonat­koztatva! Próbáljuk meg most fordítva! Nekik, akikkel nap mint találkozom, egy szobában dolgozom, egy padban ülök, nekik tudok és szoktam ártani legtöbbet. Idegesít már a hangjuk is, unom az agyonra ismert, mégis újra részletezett problémáikat, hátuk mögött jót nevetek rajtuk, lenézem őket. rossz hírüket költőm, folytonos pei-ben-haragban vagyok velük. Néha, viharszünet idején úgy te­szek, mintha érdekelne sorsuk. Kérdezek, de a válaszra már nem figyelek, rég messze futottak a gondolataim. EGY NAP VALAMI BAJ ÉRI ŐKET. S akkor kezdődik a men­tegetőzés. Kollégák vagy barátok egymásnak bizonygatják önma­guk lelkiismeretének hangját elfojtva: ha egy szót szól, segítettünk volna. Erről mi igazán nem tudtunk, hogyan is sejtettük volna? Pedig hordozta magában hetek óta, vívódott vele hónapszám. Ugyan hogy mondta volna meg nyíltan barátnak, aki rég nem ba­rát, kollégának, akiben mérhetetlen rosszindulat lakik, szomszéd­nak, aki tele van irigységgel? Apró kis jeleket adott talán, de köz­vetlen környezetében senki sem volt olyan érzékeny, senki sem figyelt annyira, hogy a jeleket vette volna. Ezt beismerni persze nagyon nehéz, mert kicsoda tudja lemérni, egyáltalán ránk tarto­zott-e a dolog, mi voltunk-e az illetékesek. EGYSZER EGY TÖRVÉNYTUDÖ KÉRDEZTE MEG JÉZUSTÓL: ki az én felebarátom? Kérdezhette volna úgy is — a szó tágabb értelmét használva —, hogy ki az én szomszédom. Jézus egy tör­ténettel tanította meg arra, hogy a szomszédság nem adottság, amiért vagy ami ellen semmit sem tehetünk, nem átok, nem is ál­dás, hanem feladat. A történet pedig az irgalmas samáriairól szólt. Aki legközelebb áll hozzánk, az tud a legtöbbet ártani — szinte szólássá vált a mondat, oly gyakran hallani. Valami baj van a szomszédommal — mondja a cím. Jézus példázata pedig már elég rég hirdeti ahhoz, hogy megértsük: aki legközelebb áll hozzánk, az szorul leginkább a segítségünkre. Munkatárssá, baráttá, szomszéd­dá válni mindennapos feladatunk. Valamennyiünknek, akik ke­resztyén emberek módján szeretnénk élni. Szabóné Mátrai Marianna SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉGBEN Szórványév Függőleges falvak árnyékában D. Paul Hansen, aki idén ün­nepelte hatvanadik születésnap­ját, a Lutheránus Világszövetség szolgálatában eltöltött 21 eszten­dő után az év végén visszatér ha­zájába, Dániába. Utódja, Dr. Sam Edvard Dahlgren (Uppsala) augusztusban veszi át az Európa- titkári teendőket. Az új Latin-Amerika-titkár Heimberto Kunkel (Porto Alegre) brazil lelkész lesz, elődje Pósfay György az Egyházi Együttműkö­dési Osztályon új megbízást ka­pott. Április óta az új Ázsia-titkár Satoru Kishii japán lelkész, előd­je még a múlt évben visszatért Indiába, Első látásra meghökkentő ez a cím. De ha belegondolunk abba, hogy egy-egy modern, 10 eme­letes szalagházban még többen is laknak, mint egy kisebb faluban, akkor megértjük a Hazafias Nép­front lapját, amely július 2-án ilyen új meghatározását adta a lakótelepeknek, pontosabban az ideális lakótelepnek: ahol kis kö­zösségeket, egymással törődő és gondoskodó csoportokat alkotnak a lakók. Az új meghatározás azonban azt is érezteti, hogy va­lami hiánya van az új lakótele­peknek. A lakótelepek építése azért vált szükségessé, mert ez a modern építkezési mód teszi lehetővé, hogy gyorsan és aránylag olcsón kényelmes lakásokat építsünk a lakásra váró családoknak. A mennyisési követelményt úgy tud­ják kielégíteni, hogy házgyárak készítik az új lakások nagv ré­szét. Ezért egyhangúak sokszor az új lakónegyedek, noha van Badacsonytomaj (protestáns ima­ház) : a hó első vasárnapién de. 9. Balatonakali: július 27., augusztus 10.. augusztus 24. de. 9. Balatonalmádi (Balcsi-Zsilinszky u. 25.): minden va­sárnap du. 4. Balatonboglár (reformá­tus templom: a hó eiső vasárnan- ján de. fél 10., a hó harmadik vasárnapján du. 3. Balatonién y vés (református templom) : a hó első és harmadik vasárnapján du. fél 4. Ba- latonfüred (református templom): a hó első vasárnapján de. fél 8. a hó többi vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő (református templom, József A. u.): a hó első és harmadik vasárnapián du. fél 6. Balatonkenese (református templom): a hó utolsó vasárnapién du. 2. Balatonlelle (református temp­lom) : a hó első vasárnapién de. ll.. a hó harmadik vasárnapján du. 4. Ba­latonszárszó (Evangélikus Üdülő. Jó­kai u. 41.) : minden vasárnap de. 10., és (református templom) : a hó máso­dik vasárnapján du. fél 4. Balaton- szemes (Fő u. 32.): a hó második és nesvedik vasárnapján du. 2. Bala­tonszepezd: augusztus 3., augusztus 17., augusztus 31. du. 2. Balatonvilásjos (Drenyovszky villa, Zrínyi u. 30.) : minden va5,árnap du. 4. Csopak refor­mátus templom): a hó utolsó vasárnap­Hans I. Grünewald müncheni rabbi elutasította a meghívást, hogy mennybemenetel ünnepé­nek estéjén ökumenikus isten­tiszteleten vegyen részt a passaui (NSZK) Stephans-dórnban. El­utasítását azzal indokolta, hogy a keresztyén-zsidó dialógus jelen­tőségének elismerése mellett és a szükséges szoros együttműködés mellett is „van egy olyan terület, melynek határait nem volna sza­bad átlépni”. Azon a területen, melyen az egyes ember és a gyü­lekezet Istenhez való viszonyát éli meg, „mi, keresztyének és zsi­számtalan példa az ellenkezőjére is. A LAKÓTELEPEK SZÁMTA­LAN ELŐNYÉN TÜL először az építészek csak azok egyhangúsá­gát kifogásolták, majd a szocio­lógusok hívták fel a köz figyel­mét, hogy a lakótelepek egyhan­gúságánál sokkal nagyobb baj az, hogy a lakók lelkivilága, a kez­deményezőkészségük, a közösség­gé formálódásuk stb. beszűkül. A családi házban lakót „kényszeríti” az aktivitásra, a cselekvésre a kert vagy a ház hiányossága, a lakótelepen mindezt a kertészeti vállalat vagy a házkezelőség vég­zi el. A passzivitásra hajlamos ember tehát itt könnyen meg­szokja, hogy mindent mások vé­geznek el. A kis lakás meg arra „biztatja” a munkából fáradtan hazaérkezőket, hogy ne hívjanak magukhoz barátokat, ismerősöket, mert a kis lakásban a gyerekzsi­vaj és a felnőttek beszélgetése ján du. 5. Dörgicse: július 27. de. 11.. augusztus első. harmadik: és ötödik vasárnapján du. 3.. augusztus második és negyedik vasárnapján de. 11. Fo­nyód (protestáns templom): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 5. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetott­hon. Béke u. 57.): a hó harmadik va­sárnapján du. 3. Keszthely (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Kis- dörgicse: a hónap második és nesve- dik vasárnapján de. 12. Kőröshegy (református templom): a hó első va­sárnapján du. 1. Kovágóörs: a hó el­ső. harmadik és ötödik vasárnapján de. ll.. a hó második és negvedik va­sárnapján du. 3. Pécsely (református templom): a hó első vasárnap du. 5. Révfülöp: a hó első, harmadik és ötö­dik vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.) : minden vasárnap de. 11. Sümeg (protestáns templom. Széchenyi u.): a hó negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 133.): a hó második vasárnapján du. 4.. a hó negyedik vasárnapján de. 10. Zamárdi (evangélikus imaház, Arany J. u. és IV. köz sarok): a hó első vasárnapján du. 5. Zánka: a hó első és harmadik vasárnapján de. ll. dók, évezredek óta ugyanahhoz az Istenhez a magunk útját jár­tuk, és ezzel nemcsak identitá­sunkat, hanem saját valónk je­lentős, részét is megőriztük”. Grünewald rabbi elvi okokból nem vesz részt ökumenikus isten­tiszteleten, „mert mi nem össze­olvadást, hanem testvériséget akarunk”. Passau római katolikus püspö­ke 1500 résztvevő előtt olvasta föl a rabbi levelét az ökumenikus is­tentiszteleten. Jelen volt még az ókatolikusok püspöke és egy evan­gélikus egyházfőtanácsos is. nehezen fér össze. így leszokunk a baráti körről, legfeljebb név­napkor jövünk össze, s „megta­nulunk” csak magunknak élni. Az urbanizáció szükségszerű fo­lyamat. Legkárosabb velejárója, hogy atomizálja a társadalmat, beszűkíti a családot. Bizony, a la­kótelepeknek „árnyéka” is van. Nem elég tehát a családokat la­káshoz juttatni, hanem az új életmódra is el kell segíteni őket, amely képes elkerülni a lakó­telepi élet torzulásait. AZ ŰJ VÁROSRÉSZEKBEN IS OTT VAN A KERESZTYÉN GYÜLEKEZET. Lehet, hogy va­lamelyik régi gyülekezet terüle­tére telepítik a gomba módra nö­vő új házakat, szinte a templom köré (pl. Óbuda, Csepel). Itt könnyen be lehet kapcsolódni a gyülekezeti életbe, hiszen hagyo­mánya van a gyülekezetnek. Épülnek azonban templomtól tá­vol is lakótelepek, ahová aktív gyülekezeti tagok is költöznek, vagy a hirdetett evangélium ha­tására lesz valaki később aktív keresztyénné és keresi a gyüle­kezetei a lakóhelyén is. Ilyenkor ne essünk kétségbe, ha nem lá­tunk a közelünkben templomot. Gyülekezeti közösség mindenütt van, csak meg kell keresni őket. Ha nem tudjuk felkeresni az evangélikus lelkészt, mert távol lakik, hívjuk fel telefonon, vagy írjunk neki levelet, hogy hol is lakunk, s kérjük meg, hogy is­mertessen össze bennünket a helyi gyülekezet tagjaival. « KERESZTYÉNSÉGÜNK KÖ­ZÖSSÉGI JELLEGE azonban kö­telez is minket. Ne csak azt vár­juk. hogy velünk törődjön a gyü­lekezetünk és a lelkészünk, ha­nem mi is törődjünk a többiek­kel. A lakótelepekre — főleg sza­nálás következtében — kerülnek egyedülállók és öregek is. Keres­sük meg őket legalább a mi falu nagyságú házunkban! Továbbá ne csak azokkal barátkozzunk, akik­től valami segítséget várhatunk. A TEMPLOMTÓL TÁVOL ESŐ LAKÓNEGYEDEK EGYHÁZI ÉLETÉ az ismételt látogatások révén bizonyos értelemben sze­mélyes, családi jellegű. A látoga­tás munkáját a lelkész egyedül nem tudja végezni, mert évi 200— 300 látogatásnál többet csak . a más irányú munkáia elhanyago­lása árán végezheti. Munkatár­sakra van szüksége, akik tartják a kapcsolatot a gyülekezet és az egves hívek. közt. Ebbe a mun­kába belekapcsolódva biztosan el- kerüliük az elmagányosodást, a családi életbe való beszűkülést, a társadalmunk atomizálását. Lehet a füonőleoes falvak árnnáüábnn is boldog és teljes életet folutatni. Missura Tibor Istentiszteleti rend a Balaton mellett ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELETEN VALÖ RÉSZVÉTEL ELUTASÍTÁSA Festők városa, Sopron Papp Iván tollrajza: Templom utca Sopron sokunk szívéhez közéi van. Aki csak egyszer járt ott, megszerette. S akik hosszabb időt tölthettek a városban, azoknak emlékezetébe sugárzóan bele­ivódott ez a hely. Evangélikus szempont­ból egyike a legjelentősebb múltú váro­sainknak. Evangélikus gimnázium — a „líceum” —, és tanítóképző működött ott. Évtizedeken át teológiai akadémia, majd teológiai fakultás talált otthont benne, nemcsak falai között, hanem la­kosai szívében is. Evangélikus gyüleke­zete nagy múltú, s ez a múlt még sok felfedezni váró értéket rejteget. Temp­loma egyike a legnagyobb és művészi ér­tékű templomainknak. Most mint a festők városa mutatko­zott be az 50 éves soproni művésztelep jubileumi kiállításán, amely június 29— július 20 között volt megtekinthető a soproni Festőteremben. A kiállítás kata­lógusában olvashatták a látogatók Hasz­nos László igazgatóhelyettes, korábban a városi tanács művelődési osztálya munkatársi, a művésztelep éveken át szervezője írását. A szerző átengedte la­punknak közlésre: „Sopron képzőművészetének történeté­ben az elmúlt 130 esztendőben nyomon követhető a rendszeres képzőművészeti munka, a tudatos szervezői és oktatói te­vékenység. Része ennek a soproni nyári művész- telep, mely 1850-től Steinacker Károly festőművész kezdeményezésével működő vasárnapi rajziskola és az 1897-ben ala­pított Képzőművészeti Kör hagyomá­nyaira épült. Sopron alkotásra ihlető at­moszféráját a húszas évek végén a ma­gyar festészet néhány kiválósága, Csók István, Domanovszky Endre, Glatz Osz­kár és Rudnay Gyula fedezte fel. Az ö kezdeményezésük alapján az 1930-ban létrehozott sporoni művésztelep munká­jában azóta több száz képzőművész vett részt. Az első művésztelep a Bécsi utcában volt, ahol elsősorban a Képzőművészeti Akadémia hallgatói vettek részt nyári szakmai gyakorlatként; csatlakoztak hoz­zájuk azok a soproni fiatal tehetségek, akik később a város képzőművészei let­tek. A soproni művésztelep 1930-tól évente ismétlődő hagyománnyá vált. A város művészetkedvelő közönsége vásárlások­kal támogatta a telep résztvevőit. Az akadémiai hallgatók közül néhányon úgy megszerették a várost, hogy évtizedeken ál mint. művész, művészettörténész vagy rajztanár visszatértek Sopronba, és a nyarat alkotó munkával itt töltötték. A II. világháború idején a telep mun­kája akadozott, a háborús hisztériák, a behívások és üldöztetések nem múltak el nyomtalanul. A felszabadulás lényeges változást hozott e területen is. A kora­beli sajtóban feltűnnek a művésztelep hírei, új nevek, fiatal tehetségek egészí­tették ki a megritkult sorokat. A képző- művészeti kör és a művészetpártoló kö­zönség támogatása kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a művésztelep fennakadás nélkül működhessen, ezért a város veze­tői úgy határoztak, hogy rendszeres anyagi támogatással a nyári hónapokban működtetik a művésztelepet. A június 20—július 15. között működő művésztelep munkájában évente 20—30 alkotó vesz részt, akik a legváltozatosabb művészeti irányzatokat követik. ' Kevés magyar város mondhat magáé­nak egy félévszázados művésztelepet, amely, ha szerényen is, de hisszük, hogy hozzájárult a magyar képzőművészeti élet fejlődéséhez. Hisszük, hogy az 50. évfordulóját ün­neplő művésztelepnek nemcsak múltja és jelene, hanem biztató jövője is van.” A kiállításon igen sok soproni város­kép, utcarészlet is volt látható, mintegy 40 művész festményei, akvarelljei, más grafikai technikával készült művei, s né­hány szobor és kisplasztika. A múltat, jelent és a jövőt ismert és új fiatal mű­vészek névsora képviseli. Csak ötletsze­rűen említjük meg Deim Pál. Endrédy György. Tenkács Tibor nevét, a fiatalok közül Cságoly Erzsébetet és Kopócsy Juditot. Olvasóink számára ismerősen hangzik Jakus Sándor és Papp Iván ne­ve. s nemcsak a soproniak tartják szá­mon Forster Jakabot, Réti Zoltánt, Roisz Vilmost. Örömmel adtunk hírt a kiállításról, mert a művésztelepről még a Sopront is­merők is keveset hallottak. Pedig e vá­rosnak az általa ihletett képzőművészeti alkotások révén is helye van a magyar kulturális életben. V. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom