Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-01 / 22. szám
Mindennapi dolgaink Megöregedtek a szüléink Kétféle emberszemlélet van. Az egyik azt vallja, hogy az ember teremtmény, a másik azt 'tartja, hogy az ember a fejlődés csúcsa. Ml bibliai alapon azt valljuk, hogy az ember Isten teremtménye, aki Isten képmása, ezt a képet viseli önmagán és önmagában. Erre az emberre mondta Isten, hogy „jó”. Ebből lépek tovább — jó az ember. Ma is így igaz. Nem azok határozzák meg életünket, akik visszahúznak, hanem akik a jövőt akarják széppé tenni. Ez pedig nem történhet emberség nélkül. Embernek lenni azt jelenti, harmóniában lenni a másikkal. Ha az életet leegyszerűsítem, akkor minden két ember között zajlik és játszódik le. így is mondhatnám — te és én közöttem. OTTHON IS. Szülő és gyermek. Nagyszülő és unoka. Férj és feleség. E kettő között. Nem mindegy, hogy mennyire vagyunk emberek, azaz mennyire vagyunk harmóniában, összhangban. A meglevő generációs-kérdésekbe belejátszik egy lényeges tényező — megöregedtek! A mai „húzó generáció”-hoz tartozó felnőttek szülei bizony már megöregedtek. Nem a diszkótörzsvendégek generációjának szemszögéből nézem a nagyszülőket, hanem a termelő réteg részéről nézem, figyelem a mi — már nyugdíjkort elért — szüleinket. Miért? Kik ők? Azon felül, hogy szüléink? Ök azok, akik 1945-ben „hont foglaltak”. Ök azok, akik újjáépítettek. Ök azok, akik a nád- fedelest cserepesre, a parasztházat kétszintesre váltották. Vagy ők azok, akik segítettek nekünk abban, hogy ezeket már alig-alig ismerjük. KIK ÖK MA NEKÜNK? Nyugdíjasaink? Megtűrtek, vagy megbecsültek? A mi megbecsültjeink? Eltartottak, vagy megtartottak? Eltartani nem kell őket. Saját nyugdíjuk van. A nehezebbet kell vállalni — a megtartást. Közöttünk és velünk, azaz együtt. Egy- időben. Csak minél tovább legyen ez így, s legyenek közöttünk és velünk. A megöregedett szülő nem a múltat jelenti, hanem a jövőt is. Sőt, a jelenünk elválaszthatatlan egymástól. A „mánk” az életükre, s munkájukra épül. Van, aki ezt tagadja. Van, aki ezt már siratja. Van, aki ezt megrendülve őrzi emlékezetében. Hallgatunk-e rájuk? Pedig ők nemcsak hangulatmeghatározók, hanem — még mindig — szemléletformálók. Megöregedve is szülők. A mi szüléink. Ahogy becsüljük őket, úgy becsüljük az életet, az élőket,' de önmagunkat is. Ezen a generáción meglátszik a megtett út mindén nyoma, fáradtsága. Mert az események, akár történelmi, akár családi, Toppantanak egyet az emberen. A muiika, a nevelés, az ápolás, az aggódás, a sikertelen felvételi utáni útkeresés, mind-mind koptatja a szervezetet. MIT KÍVÁNNAK ÖK? Nem dísztemetést. Nem fekete márványt. Megbecsülést, szeretetet, örömöt, csak annyit, hogy családtagok legyenek, s maradjanak nálunk. A mai megöregedet szülők között vannak olyanok, akik furcsa „status”-ban vannak. Vannak gyermekeik, de még sincsenek. Akiket gyermekeik itthagytak. Akiktől egyszerűen elmentek. Akiknek idegen földrészről írják — „azért szeretlek!” Akiktől kérdezik levélben — „van-e valamire szükség?” Egyházi, gyülekezeti, társadalmi feladat az ilyenek felkarolása, hogy pótolni tudjuk azokat, akik tulajdonképpen pótolhatatlanok. az öregedő szülök felvetik a jövö kérdését. Nem az az izgalmas ebben az összefüggésben, hogy milyen jövőt remélek magamnak és gyermekeinknek, hanem az, hogy milyen lelkű- lettel veszem át a jelen formálását. Milyen szeretettel veszem körül a rám bízottakat? A rám bízott — a jelenben — nemcsak a gyermek, hanem az öreg is. Ez alól semmi nem ment fel. Gyermekeink nagyszülei szüléink. Mi, a „két-munkakönyves” csa„Zengjen az Úrnak halászó " Befejezte munkáját a 44. háromhetes kántori tanfolyam Fiatalok között szolgálni, számomra mindig öröm. Ezért szívesen vállaltam a tanfolyam esti áhítat szolgálatainak egy részét — így most nem csak az ünnepélyes záróvizsgáról számolhatok be, hanem mindarról, ami azt megelőzte. A kántorképző szolgálatot ma már közel hatvan zeneileg képzett szolgáló segíti. Nem íélkéz- zel, hanem két kézzel. így nem csoda, hogy az otthon igazgatója, Kiss János így tett bizonyságot a tanfolyam végén: „Hálát adok .az Istennek, hogy frissebb vagyok a tanfolyam végén, mint az elején.” Kezembe vettem a X. „Haladási napló”-! Óráról órára, pontosan vezetve. Nincs lyukas óra. Azután ott vannak a személyi kartonok. Nem általános bejegyzésekkel, a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” felszínes ítéletével, hanem a pedagógus bölcsességével. Mennyit segíthetnek ezek a vélemények majd jövőre, amikor más oktatóhoz kerül az Iharosberényből vagy Kaskantyú- ról érkező. „Ügyes, de nem eléggé szorgalmas, többet is tudna produkálni.” „Lassú, de tanulékony.” „Nagyon ügyes és szorgalmas, kár, hogy néha bizonytalan.” „Szóródó figyelmű és nehezen halad.” „Nehezen mozog az ujja.” Nem csodagyerekek, de reménységünk szerint, belőlük kerülnek ki a jövő kántorai. A fóti kántorképző szolgálatért sokat áldoz egyházunk. Nem kis költség rendben tartani az orgonákat, az épületet és annak berendezéseit. Most újult, szépült a sok új székkel, új televízióval. A Bibliából a Cselekedetek könyvét a résztvevők többsége már otthon elolvasta, így ismerősök voltak a reggeli és esti áhítatok igéi és a bibliaverseny sem volt alacsony szintű. Különös élményt jelent kézbe venni és olvasgatni az emlékkönyvet. Hányán hordozzák Isten előtt felelősen ezt a szolgálatot! Milyen sokan megfordultak itt és írták be az elismerés szavait. Egyszer ez az emlékkönyv is bekerül majd múzeumunkba, emlékeztetve a jövő század embereit is, hogy a mi korunkban is volt Isten előtt kedves kántorképző szolgálat Foton. Július 12-én délelőtt Marschal- ko Gyula előadó, lelkész igeolvasása és imádsága után Keveházi László esperes nyitotta meg az országos elnökség nevében a vizsgát. Hatvannyolc fiatal bizonyságtételét hallgattuk meg az „orgona nyelvén”. A legkisebb nyolcévesen, találóan az „Üj világosság jelenék” kezdetű koráit játszotta. A tanfolyam karvezetője, Fürt Judit okleveles kántor, Nyíré> Gábor zongoraművész, előadó, orgonakíséretével felejthetetlen élményben részesítette a hallgatóságot akkor, amikor az énekkarral előadták Bach: Kantate a Szentháromság utáni 14. vasárnapra című művét. Keveházi László esperes záróáhítatának alapigéjéül Csel l, ÍT versét választotta: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és' tanúim lesztek.” Szolgálatában hangsúlyozta: az a cél, hogy a kántor képzősök a szolgálat szép terhét és örömét hordozzák. mini Jézus tanúi. Nem szabad soha elfelejteni, hogy csak tanúk. Jézus az. aki cselekszik, ezért Őrá bízhatjuk magunkat és egyházunkat, ö majd viszi, hordozza, biztosítja, hogy hangozzék az evangélium szóval, énekkel, muzsikával. Ezen túlmenően azonban biztatás is van ebben az igében. Bizonyítványt kapnak. Felkészülten tanúskodhatnak, magukat újra és újra továbbképezve, és mégsem magukat adva, hanem Jézust. Az ígéret pedig ez: „Erőt kaptok ...!” Az orgona és harmonium mellett is erre van szükség, a Szentlélek erejére. Befejezésül Kiss János tanfolyamvezető arra kérte a hallgatókat: szolgáljanak a megtanult új énekekkel a gyülekezetekben. Éengjen az ének: „Jer dicsérd Istent nagy világ!” B. A, A „HITKERESZTSÉG” VITA JA A NÉMET BAPTISTÁKNÁL Május közepén tartott országos ülésükön a Német Szövetségi Köztársaság baptisták Hamburgban nem változtattak azon a rendjükön, hogy gyülekezeti tagság feltétele a „hitkeresztség”, tehát a tudatos hitvallás alapján elfogadott keresztség, és ezért a baptista gyülekezethez csatlakozó. de más felekezetben már megkeresztelt me gt érőket újból megkeresztelik. Günter Wagner, a svájci Rüschlikon baptista szemináriumának professzora vetette föl az un. nyílt tagság kérdését, és utalt arra, hogy ellentét, van a „nyílt úrvacsora” és a „zárt gyülekezet” gyakorlata között, mely több helyen tapasztalható. Ezzel szemben Manfred < Ottó, a nyugatnémet baptisták egyik országos vezetője kitartott a „hitke- resztség” mellett. Szavai szerint a Jézus Krisztus gyülekezetében való tagság nem egy névsorba való bejegyzéssel, hanem a ke- resztséggel kezdődik. Szerinte a keresztség a hit bizonysága (Testat). ezért hitkeresztség és gyülekezeti tagság összetartozik. A kérdés vitáját a rendelkezésre álló idő alatt nem tudták befejezni, ezért nem változtatnak a jelenlegi gyakorlaton. Iád, rájuk bízzuk gyermekeinket, az ő unokáikat Ez több, mint megnyugtató. Ma a nagyszülő a legnagyobb „hozomány” a családban. Ök nemcsak őrizőí, vigyázol, gondozói gyermekeinknek, hanem pásztorai is. Tiszteljük bennük gyermekeink pásztorát. Mint a „húzó generáció” egy tagja — s mint keresztyén ember — kötelességemnek érzem, hogy megköszönjem Istennek az öregedő szüleinket. Megköszönjem nemcsak a munkát, hanem azt is, hogy nemcsak imádkoztak, hanem imádkozni megtanítottak. Hálát ado'k azért, hogy életem első feladatait az ő életükben végezhettem el. Miért e személyes hangvétel? Mert ez személyes ügy, az öregedő szülők ügye. Ez alól nincs" kivétel, mindenkit érint. Azaz mindenkit kell, hogy érintsen 1 Káposzta Lajos Kérdések egy kiállításon FORMA ÉS STRUKTÜRA — Konstruktivizmus a modern finn építészetben, képzőművészetben es formatervezésben című kiállítás június végén nyílt meg, a Magyar Nemzeti Galériában. Északi rokonaink műveit, augusztus végéig láthatjuk. Művészetük remekei nem ismeretlenek nálunk: tárlatokon már szerepeltek, 1973-ban nemzeti hetet rendeztek. Iparművészetükkel, architektúrájukkal szép magyar könyvek foglalkoztak. Méltók is az érdeklődésre, nemcsak, mint testvér nép, hanem mint az egyik legeredetibb környezetkultúrát felmutató nemzet alkotói. Különösen építészetük ismert.. Legnagyobb hírnévre a nemrég elhunyt mester, Alvar Aalto emelkedett, aki a huszadik század modern funkcionalista építészetének egyik legjelentősebb alakja* volt Ö és a következő korosztály fiatal építészei, rendkívül szép, világszerte elismert, a nemzetközi irányzatokkal összefüggő, de jellegzetesen nemzeti építészetet hoztak létre. Jellemző rájuk a finn ember, á finn lélek egyik legrokonszenvesebb jellemvonása: a természet határtalan szeretete. Gondosan megőriznek minden fát, minden sziklát, nem rombolják le a táj csodálatos szépségét. Épületeiket fák. bokrok közé helyezik. Hatalmas ablakokkal, üvegfalakkal össze is kapcsolják a remekül formált, belsőket. a szépen megőrzött külvilággal. Ami talán ennél is érdekesebb: az épületek kialakításánál a természetet veszik mintának. Nem egy növényt vagy állatot utánoznak, hanem a természet formai lényegét: felületek, vonalak ritmusát, lendületét. Egy-egy épület, épületrész alakjában nem tudunk lemásolt élőképeket felismerni, de érezzük, hogy a tömegek, a körvonalak emlékeztetnek, már látott szépségekre. sziklákra, tavak foltjára. farönkökre, nem tudjuk mire, de ismerős, kedves formákra. Hasonlóan ■■ kiváló az iparművészetük. mely a természettel való kapcsolaton kívül,, több százados hagyományból. szakszerű mívésségből alakult ki. Talán képzőművészetük a leggyengébb: a látvány szépségeit absztrahálva az architektúrában, formatervezésben dolgozzák fel. MIT LÁTUNK MINDEBBŐL A KIÁLLÍTÁSON? Meglepő a cím: Konstruktivizmus. Ez az irányzat az építészetben a század elején alakult ki, Oroszországban, Németországban, Hollandiában. Ekkor már beleuntak a letűnt korok stílusainak másolgatásába, és a születő új architektúra formavilágát a tartószerkezeti elemekből próbálták kifejleszteni, A konstruktivisták az épületek vázát hangsúlyozták. Természetesen ez a szerkezet megszépítésével járhatott csak együtt." Az oszlopokat pilléreket, gerendákat gondosan formálták meg. motívumot, esztétikai élményt alkottak belőlük. A képzőművészetben kissé más volt a cél: a látvány le festése, megmintázása. ábrázolása helyett, a k'éoek és szobrok felépítése. Miért meglepő, hogy a finn konstruktivizmusról hallunk? Azért, mert Soumi művészetét és a konstruktivizmust nem szokták együtt emlegetni. Finnek más úton jártak: természet kultuszuk, művészetük legfőbb jellegzetessége nem kapcsolódik a konstruktivista törekvésekhez. Vagy mégis? Kezdjük a képzőművészettel, a mostohagyermekkel. Sajnos nem örvendezhetünk remekműveknek, sőt eredeti alkotásoknak sem. Alig eay-két kép tetszett. Sam Varróitól a Több dimenziós tér, Kauko Härnäläinentö! az Esté. valamint Vladimir Kootefí szigorúan megrajzolt. fekete-fehér, néhol építészeti elemekre, néhol pik+ogramokra emlékeztető Konstrukció sorozata. Sainos avenge ez a képzőművészet. De konstruktívnak konstruktiv! A for materrezes már egész más. Nem kacérkodik a szerkezetiséggel, nem utánoz külföldi mestereket. Amit, bemutattak. szinte mind remekmű. Maija Kan- sanen szerényszínű, geometrikus gobelinje, Dora Jung vonalas grafikus függönye éppúgy, mint Vuokko Eskolin- Nurmesniemi pamutvászonjai, Maija La- vonen faliszőnyegei. Különösképpen megragadott írja Mik- kola tértextiljein és Tor Arne faliszőnyegén, egy-egy tömött, intenzív narancssárga szín. Ugyanez néhány képen is szerepelt. Honnan származik? Hol láttak ilyen erős, ragyogó melegsárgákat? Naplementekor? Vagy a hideg északi táj színvilágából épp ez hiányzik, ezért kell textilen megteremteni? .Nem tudom. Egy biztos, ha mindent elfelejtek e tárlatról, ezeket a sárgákat sose! A bútorok, székek egy részét már láttuk Budapésten. Most ugvanúsv tetszenek, mint régen. A lámpák, világítótestek kevésbé. Modorosak. A mél+ári híres finn üvea most sem maradt, el. Gyönyörűek Heídi Blomstedt hóüveg vázái, Inkeri Tóikká remek kannái. Kai Franck merítőkanala. Bertel Gardberg munkáiról is kell szólni: használati tárgyakat dobozokat, tálakat készít, ezüst, tikfa kombinációból. Csodálatos a két. teljesen különböző, hideg-meleg, művitermészeti, de mégis egyaránt nemes- anvag szembeállítása és párosítása. lenyűgöző álkotások! De a konstruktivizmus hol van? Az építészet színvonala hasonló. Itt eredeti művek helyett hatalmas fotókkal kell beérnünk. Eev-két fénykén létesft- mén vevVé -i-f néhol ew slanraiz. metszet, Ké'-décem minden hasonló ^nítész- V"á 11 oávonatkozik Nem kevés-e. ha pvv-t.-ét homlokze+ot ismerünk? Nem ve- félve a nézőt” ,Tók-e az avatás uféni steril kének? Hol ax emheri a használók, a járókelők, a nézelődők nyüzsgő tömege, akik. számára a művi környezet megformálódott? Néhány pannót láthatunk régebbi alkotásokról: Alvar Alto paimioi szanatóriumáról, Viljo Revell tapiolai lakóházairól. Szépek! Konstruktívok? Aligha! Az újabb művekre inkább illik a konstruktív jelző. Sok az előre gyártott épület, nyaralok, családi házak, többlakásos épületek. A kész elemek, nemesen formáltak. Középületeknél, gyáraknál erősebb, jelentősebb tartószerkezeteket láthatunk. Sok az igen szépen kialakított, jó arányú, szép vonalú, karcsú acél- váz. rácsszerkezet. Sok helyütt a gépészeti berendezésekből, kéményekből, szellőzőkből is motívum lesz. EGY TÉMÁT ÉRDEMES KIEMELNÜNK: sok a templom. Finnországban a háború óta sok egyházi épületet létesítettek, ebből a kiállításon egy típust vizsgálhatunk: a ezigorú. derékszögű rendszerben épített templomokat, szám •szerint ötöt. Egyszerű tömegek, egyszerű tervék. egyszerű falak. Semmi hivalkodás. semmi nagyzolás. semmi hangulat- keltés. Má.s nem díszíti Isten házát, mint a nemes anyagok, a szép munka, jó arányok. finom tetőszerkezet És a hatalmas üvegfalak, melyből kilátunk a kertbe, környékre, a mereven álló fenyők áhí- tatos csöndjére. De itt is feltehetjük a kérdést. Rögtön konstruktív egv épület, ha látható a tartószerkezet? Miért kell e jelzőt erőltetni? A katalógusban közölt beszélgetések szerint az építészek is ezt mondják magukról. Talán már nem elég a természet-ember kapcsolattal foglalkozni és más feladat kell? Vagy talán éppen menekülnek a konstruktivizmus elefántcsont-tornyába az új, nagy, nehezen megválaszolható problémák elől7 Égy kérdésre van felelet: Érdemes volt-e megnézni? Feltétlenül! Sok szépet láttam, sok szépet kaptam. Selmeci Janin Frieves építés/, mérnök I
