Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-18 / 20. szám

öKumené & öKumené öKumené „Jöjjön el a te országod!" A „Misszió és EvangélizáriiT Melboumc-i Konferenciájának a Salvador-i és Latin-Amerikai helyzetről A történelem előtt Szigorú ítélőbíró a történelem. Ami ma csak újsághír, holnap már történelem, ami pedig már történelem, az egyúttal a jövő nemze­dékének itélöszéke ele kerül. NEM VALÓSZÍNŰ, HOGY MEGÉLEM AZ EZREDFORDULÓT. De gyakran játszom a gondolattal, hogyan fogja értékelni és meg­ítélni az ezredforduló embere (emberisege, s ha élek, magam is) azt a történelmi szakaszt, amelyben ma topogunk vagy netán előre haladunk. Mit fog úgy megítélni, hogy végzetes hiba volt az elkö­vetése, s mit úgy, hogy a társadalom, nemzet, emberiség élete érde­kében hasznos és előnyös lépést tettek. A történelem tőzsdéjén min­dent jegyeznek, ne felejtsük el, a legbizalmasabb intézkedések, tár­gyalások jegyzőkönyvei, okiratok, de a legkisebb értékű „részvé­nyek” sem kallódhatnak el, (a napilapok apróhirdetései sem!), s az árfolyamot az utókor állapítja meg. Ezt a világot mi formáljuk, s kezd a mi képünkre hasonlítani. Ha szép, ha torz, a mi lelkünk ábrázolódik ki rajta. Viszont a 21. század gyermeke előtt vizsgázunk. Eszembe jut egy példa! A westfáliai bé­ke (1648) példája, amellyel a harmincéves háború lezárult. Ez a béke nem azért jött létre, mert Németországban az egymással szemben­álló hadviselő felek ki tudták erőszakolni a katonai döntést. Ez eszükbe sem jutott, lévén a háború számukra igen jövedelmező fog­lalkozás. Hároméves tárgyalás után ami létrehozta, az egy különös hírben álló asszony, Krisztina svéd királynő józan esze és ember­sége volt. íme, a történelem feljegyezte róla, hogy az Európát szét­ziláló, darabokra szaggató és századokra megbénító háború végére a pontot egy emberséges asszony tette. (Persze sok minden más is, ha a körképet pontosan akarnám megfesteni.) Ezzel a históriával csak azt akarom példázni, hogy a történelem tőzsdéjén pontosan je­gyeztek Krisztina „értékpapírjait”. i EURÓPA A „HARMINCÖT ÉVES BÉKE” KORÁT ÍRJA. Igaz, hogy csak némi erőltetéssel nevezhetjük „harmincöt éves békének” korunkat. (Hidegháború, katonai tömbök születése, egymással való farkasszemet nézése, fegyverkezési verseny, ideológiai harc és feszült­ség, stb. stb., zavarták az „abszolút béke” szakaszát.) Mégis ennek a harmincöt éves békekurzusnak volt egy-két kimagasló eseménye. Az egyiket egészen bizonyos, hogy a legmagasabb feláron fogjál$ jegyez­ni a 21. század történészei és nemzedékei. Azt fogják mondani, hogy a láp legszebb virága fakadt 1975-ben kontinensünkön. Ügy fogjak tanítani, mint mi tanítjuk a westfáliai békekötést. A lápnak ez a csodálatos virága az öt éve aláírt Helsinki Európai Biztonsági és Együttműködés okmánya volt. AMINT AZ KÖZTUDOTT. ÖT ÉVE, AUGUSZTUS 1-én 35 ÁLLAM ÍRTA ALA. Nincs újkori történelmiünkben fontosabb, s a kontinens életét ilyen páratlanul remeyseg elé állttá és meghatározó okmánya. Számtalanszor értékeltük a mögöttünk levő öt esztendőben, de soha nem eléggé. Nagynak neveztük, de fel sem tudtuk mérni, milyen óriási. Valódi értékét akkor érzékeljük, ha kontinensünk valamelyik szögletében csorbát szenved, ha ,,másfajta” szelek kezdenek fújni. Milyen végtelen és kanyargós út vezetett idáig! Mennyi, — a hábo­rúból ittmaradt — szemetet kellet eltakarítani, hány utat keresz­tező gránittömböt kellett félrehen ge rí feni az útból, míg eljutottunk idáig. Jó öreg kontinensünk már-már kezdett hasonlítani az őstör­ténetben Bábelhez, ahol nem értettük egymás nyelvét, szavát. Meny­nyit kellett azért fáradozni, amíg újra megtalálták Európa népei a közös nyelvet! S lényegében a vajúdó esztendőkig (több, mini <(> .fXúOl) tartó tárgyalások eredményeképpen a legfontosabb közös gon­dolatot, tartalmat: a BIZALMÁT találták meg. Mert amikor a bi­zalom megszületett, már volt közös nyelv, közös eli\ közös szellem. HELSINKI IS, — MINT MINDEN BÉKETÁRGYALÁS, — nehéz politikai alaphelyzetben született meg. Amikor az 1969-es Budapesti Felhívás elhangzott, még folyt a vietnami háború, alig voltunk egy­két évvel a 67-es arab—izraeli háború és a 68-as csehszlovákiai ese­mények után. Tele volt a világ feszültséggel. Mégis 1969—1975-ig. a helsinki „csúcstalálkozóig”, s ’az okmány aláírásáig 600 diplomata 'szüntelen megfeszített munkája eredményeképpen sikerült a köl­csönös bizalom alapján célt érni. Ezt azért rögzítjük, mert sokan a helsinki elvek- hattyúdaláról szól­nak. Mert újra mélypontra zuhant a történelem tőzsdéjén a bizalom értéke. És mert a bizalmatlanság fegyverkezést, a fegyverkezés bi­zalmatlanságot szül. És mert újra a láp kellős közepén érezzük ma­gunkat. Kritikus események torlaszolják el a: egymás felé vezető utat. De valamit nem szabad elfelejtenünk! Minél sötétebb az éjsza- ka. annál fényesebben ragyoknak a csillagok. Minél feszültebb a helyzet, annál inkább válik szükségessé a feloldás. MOST. AMIKOR MEGEMLÉKEZÜNK A HELSINKI ZÁRÓOK­MÁNY EVFORDULÖJArOL, éppen azt a vágyunkat fejezzük ki, hogy oldják fel a feszültséget! Állítsák ismét helyre a bizalmat! S lépjenek tovább azon az úton, amelyet Helsinkiben kijelöltek! Az ezredforduló nemzedéke a Helsinki okmányt fogja minden bi­zonnyal a 20. század utolsó ötven esztendejének legnagyobb hord­erejű pozitív eseményének feltüntetni. De azt is. hogy államok, tár­sadalmi szervek, tömegmozgalmak, így az egyházak is mit tettek annak érdekében, hogy egy ilyen okmány megszülessék, és hogy annak szelleme változatlanul érvényben maradjon. K. P. 1980. július 31-én az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága ünnepi ülésen emlékezett meg a Helsinki Záró­okmány aláírásának' ötödik évfordulójáról. Az ülésen részt, vetlek hazánk társadalmi szervei, tömegmozgalmai, az egyházak képviselői. Az ünnepi ülés előadója Péter János, az Országgyűlés alelnöke volt. A Bizottság tervezetet fogadott el. amelyben hangsúlyozta: „Száll­junk szembe a fenyegetéssel Kezdjük újra — minden szinten — a párbeszédet, hogy helyreállítsuk a bizalmat és közösen cseleked­hessünk!” (tudósítónktól) SZÜKSÉG VAN AZ EVT-RE, HOGY A PÁRBESZÉD FÓRUMA LEGYEN Nyilatkozata „Az egyház, amely Isten joga­it, törvényét és az egyén emberi méltóságát támogatja, nem ma­radhat néma, amikor annyi ször­nyűséggel áll szemben. Azt akar­juk, hogy a kormányzat ráeszmél­jen, miszerint reformok nem fe­lelnek meg céljuknak, ha oly sok vér mocskolja be azokat. Isten nevében és szenvedő népe nevé­ben, amelynek panasza napról- napra hangosabban, már az égre kiált, könyörgöm, kérem. Isten ne­vében parancsolom: Vessenek vé­get az elnyomásnak!” Ezek a szavak részei Oscar Arnulfo Romero érsek, utoljára mondott beszédének, akit álnok módon meggyilkoltak, mivel Isten nevében kimondta Salvador né­pének felháborodását és oltalma­zását, Védelmébe vette a népet, amely megszervezte a küzdelmet egy jogtalan rendszer ellen, amely állandósította a nyomort és éhsé­get. Ez a nép egy katonai dikta­túra erőszakos elnyomásának szörnyű következményeit szenve­di, amely diktatúra, egy „keresz­tyén társadalom” rendje nevében, elnémítja a szabadságért való ki­áltást. Naponként 30-an áldozzák életüket a nép és a katonai dikta­túra szembeszállása következté­ben. Ezeknek nevében beszélünk mi. Tudatában vagyunk, hogy ez a drámai helyzet, amely Salvador­ban fennáll, nem egyedülálló. Nyitott seb ez vagy jel. mely azon országok való helyzetét tarja fel, amelyek katonai diktatúra alatt vannak. A nemzetközi biztonság doktrínája sugallja ezt és a nép és vezetői vérének kiontása jel­lemzi. Éppen ezen a héten irat­kozott fel Guatemalában egy hol­land lelkész és egy Fülöpszlget-i pap a mártírok hosszú listájára. Annak is tudatában Vagyunk, hogy mindez nem lett volna le­hetséges az USA támogatása nél­kül. Romero érsek. Carter elnök­höz intézett levelében 1980. feb­ruár 17-én, a következőket írta: „Nagyon nyugtalanít a hír, hogy az USA kormánya mérlegeli az Istentisztelet a Hala ton mellett Badacsonytomaj (protestáns ima- ház) : a he első vasárnapján de. 9 Balaíomikali: augusztus 24. de. 9 Balatonalmaili (Baicsi-Z-silinszky u. . 25.) : minden vasárnap du„ 4. Balaton bog lát (református lomp- lom: a hó . első vasárnapján de. fél 10.. a hó harmadik va­sárnapján du. 3. Balatonfenyves (reformátu-s templom): a ho első es harmadik vasárnapján du. fél 4 Ba- latonfüred (református templom): a he első vasárnapján de. fél 8. a he többi vasárnapján de. 8. Baiatonfüzfő (református templom. József A. u.) : a hó első és harmadik vasárnapián du. fél 6. Balatonkenese (református templom): a he utolsó vasárnapién du. 2. Balatonlelle (református temp­lom): a hó első vasárnapján de. 11. a hó harmadik vasárnapján du. 4. Ba­latonszárszó (Evangélikus Üdülő. Jó­kai u. 4L): minden vasárnap de. 10. és (református templomi • a hó máso­dik vasárnapién du. fél 4. Balaton- szemes (Fő u. 32.) : a ho második és nép védik vasárnapján du 2. Bala­tonszepezd* augusztus 17.. au­gusztus 21. du. 2. Balaton világos (Drenyovszky villa. Zrínyi u. 36.) : minden vasárnap du. 4. Csopak refor­mátus temolom): a hó utolsó vasárnap­ján du. 5. Dörgicse harmadik és ötőd.rk ,vasárnap du. 3.. augusztus második és negyedik vasárnapián de. 11. Fo­nyód (protestáns templom): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 5 Gvenesdiás (Evangélikus Szeretetott­hon Béke u. 57.) • a hó harmadik va­sárnapján du. 3. Keszthely (Deák F u. 18.): minden vasárnap de. 10. Kis- dörgicse: a hónap második és nesve- dik vasárnapién de 12. Kőröshegy (református templom): a hó első va­sárnapján du. 1. Kővágóörs: a hó el­ső. harmadik és ötödik vasárnapján de. ll.. a hó második és nesvedik va­sárnapién du. .3. Pécsely (református templom) : a hó első vasárnap du 5 Révfülöp: a hé első. harmadik és ötö­dik vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u 93.) : minden v'asamap de. 1! Sümeg (protestáns templom. Széchenyi u.) a hó nesvedik vasárnapján du fél 4 Tapolca (protestáns templdn Darányi u. 133.): a hó második vasárnapján du. 4.. a hó negyedik va-sárnapián de 10. Zamárdi (evangélikus ifnaház Arany J. u. és TV köz sarok) : a hő első vasárnapján du. 5. Zánka: a hó első és harmadik vasárnapján de. ll. anyagi eszközöket, hogy meggyor­sítsa San Salvadorban a felfegy­verzést, katonai tanácsadók kikül­dése által, 3 zászlóaljnyi katona­ság kiképzésére katonai felszere­lés, hadtápszolgálat, hírközlés és felderítés vonalán. Ha ez az érte­sülés helyes, az Önök kormányá­nak hozzájárulása, ahelyett, hogy segítene növelni az igazságosságot és békét Salvadorban, kétségte­lenül az igazságtalanságot és el­nyomást növeli annak a népnek ellenében, amely oly régóta küzd legalapvetőbb jogainak elismeré­séért.” Romero halála után az USA kongresszusa jóváhagyta az 5,7 millió dolláros katonai pótsegélyt a salvadori katonai kormányzat részére. Ezért mi keresztyének, akik a világ minden részéből megjelen­tünk a „Misszió és Evangélizáció” Konferenciáján, akiket a „Jöjjön el a te országod!” imádság ková­csol egybe és akik magunkévá tesszük Romero érseknek, a nép mártírjának és az Egyházak Vi­lágtanácsának felhívását —, ki­nyilatkoztatjuk a következőket: 1. Legmélyebb szolidaritásun­kat fejezzük ki Salvador és az egész Lafin-Amerika népének szenvedéseivel és követeléseivel. 2. Kérjük az USA kormányát, hogy állítsa le a katonai rezsim támogatását és katonai segélyezé­sét. Tartsa tiszteletben Latin- Amerika népeinek jogát, mellyel új, igazságosabb és emberibb tár­sadalmi rend megvalósítására tö­rekszik. Magunkévá tesszük Romero ér­sek feljajdulását: Vessenek véget az elnypmás­John Stott (London) anglikán lelkész, az evangélikálok egyik ve­zető teológusa kijelentette, hogy az Egyházak Világtanácsára szükség van. hogy a különböző keresztyé­nek közötti párbeszédnek fóruma legyen. „Mindazokat, akik keresz­tyéneknek tartják magukat, és Jé­zust követik, nem hagyhatom fi­gyelmen kívül, még akkor sem, ha liberális, ortodox vagy más tradícióhoz tartozó keresztyenek is azok” — mondotta Stott. Az evan- gélikáloknak szükségük van egy olyan fórumra, mint az Egyházak Világtanácsa, hogy más tradíciójú keresztyénekkel beszélgethesse­nek. Véleménye szerint ezen kívül . különbséget kell tenni az Egyhá­zak Vílágtanácsa nagygyűlése és genfi központja között. Sajnálatá­nak adott hangot, hogy az evangé- lizációs vonal az Egyházak Világ­tanácsában a szociálpolitikai kér­dések javára háttérbe szorult. Az evangélikáloknak Stott szerint la­zán. de hatékonyan kell szervez­kedniük, hogy „ne akadályozzák az egyéni kezdeményezést, hanem elősegítsék és összhangba hozzák". Az evangélikálok nemzeti és kon­tinentális munkaközösségeit ki kell egészíteni a fejlesztési segélv- lyel, ifjúsági munkává! és teoló­giával foglalkozó nemzetközi evangélikál bizottságokkal. nak! fordította: id. Harmati Béla Mátyás Ferenc: CSAK A PÉK Kémlelödtem az éjszakában. hol álomba merültek a házak, koromfeketebe öltöztek a fák, valahonnét kenyérszag ömlött, • szerecsentücsök muzsikált. mint mezítlábas gyermekkoromban a major udvarán. Az aszfalt alól kibújt darabka föld a valamikori otthon illatát terjesztette, a kocsmák véres szemei hunyorgón csapódtak le a redőnyökkel szívemre. S egy részeg árny nevetett rám, lila könnyeket ejtett az utcalámpa, a háztetőről tüzelni kezdett a villanyreklám, . s elszundikált a lárma, arcomba vágott a szül egy falevéllel, a lelkiismeret sem volt már ébren. Csak a pék! Emelte munkára kezét, kültelki műhelyében, meztelen-fehéren, mint a liliom, s egykor anyám — láttam a lisztes ablakon. jó kenyérizze! lett teli a Szám. Csak a pék. mint a csillagok közt sapadt tészta arcával a hold, imbolygott a parazsak sistergő tüzében — láttam, a munka angyala veríték-gyöngyökből font homlokára koszorúi. (Megjelent az „EGYETLEN MENEDßK" rinnt kötetben. 1980.) A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1 TOL AUGUSZTUS 3I-1G az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztés! szünet alatt — tehát július l-töl augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkezett írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni • mivel a. postai küldemények feladása szünetel. Öt éve történt: a záróokmány aláírása i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom