Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-18 / 20. szám

„Van örök kincsünk” Istentiszteleti rend Lelkésziktatás bopronban HATALMASAN ZENGETT JÚ­LIUS 20-ÁN a soproni templom­ban a gyülekezet éneke: Van örök kincsünk, becsesebb nincs nála földön, égen. Ezt az örök kincset szólaltatta meg lelkésziktató ige­hirdetésében Bárány Gyula, a Györ-Soproni egyházmegye espe­rese, aki lKor 9,24—27 alapján hirdette Isten üzenetét a soproni és több más gyülekezetből össze- sereglett híveknek, személy sze­rint is Szimon Jánosnak, az új lelkésznek. Induláskor jó tudni, mi kell, hogy célba érkezzünk. Látni világosan a célt, azt min­dennél többre becsülni s érte min­den áldozatot meghozni. így válik a lelkész is alkalmassá Krisztus által, aki minket alkalmassá tesz! Ezt az öröjj kincset szólaltatta meg magyar és német nyelvű ige­hirdetésében Szimon János is, aki a vasárnapra kijelölt igékről szó­lott a Krisztus vonzásában élő emberről. — Ez a Jézus nemcsak kenyeret akart adni követőinek, azt is. de ennél többet: az élet kenyerét. Segítsége azonban elvá­laszthatatlan személyétől — ezt a Jézust, személyét és igéjét kíván­ja soproni szolgálata során is a középpontba állítani. Van örök kincsünk — erre kel­lett gondolnunk, amikor a gyüle­kezetre nézünk, amely feszült fi­gyelemmel hallgatta Bárány Gyu­la esperes és az új lelkész bi­zonyságtételét. Sok ismerős arc mellett ott láthattunk ismeretle­neket is, akik engedtek a hívő szónak» és eljöttek a gyülekezet jelentős örömnapjára, hisszük, hogy az örök kincsről szóló üze­net eljutott szivükbe is és hálá­val, áldással hallgatják máskor is. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN IS mindig erre az evangéliumra utaltak azok, akik az új lelkészt köszöntötték. Dr. Horváth Dénes megnyitó beszédében arra emlé­keztetett, hogy Sopron címerében egy nyitott kapu látható, amely azt jelzi, hogy szeretettel várja és fogadja be azokat, akik jó szán­dékkal jönnek ide. Arra kéri az új lelkészt, hogy az evangélium hirdetésével hitet ébresszen a szí­vekben, amely hit a jó cselek­vésre indítja az embert a világ­ban, gyárakban, intézményekben, az egész társadalomban, amely­ben élünk. Utána Bárány Gyula esperes az egyházmegye nevében, Horváth István a római katolikus Konvent elnöke és Nagy István római katolikus esperes, a soproni római katolikus egyházközség kö­szöntését hozták el. Böröcz Enikő lelkész a kisbabotiak nevében szólt, végül Lotz Tibor, az új lel­kész apósa, a Tolna—Baranyai egyházmegye. az egvházaskozári gyülekezet és a család nevében kért áldást az új lelkész végzen­dő szolgálatára. A volt gvWekezet búcsúszavát egyik ásszonytestvér mondotta el. Kírámer G -»»örm* igazgató-lelkész a munka-társak nevében szólt és kérte az új lel­készt. segítse azt a föl va-nates munkát, amely csak i'ot lehetsé­ges. ha eeviitt figyelnék és enge­delmeskednek az Úrnak! A KÖ7ÖS ERIDEN ers "vyi hí­vékkel ültem egv asztalnál. Eái- lalták szeretett lelkészük távozá­sát. Szimon János több évH át szobái* hatalmas szórv»nvhe- Iven. Tíznél több eviilekeze+et Iárt és pásztoréit hűséggel, idele volt őt olvan helyre állítani, ahol a munka ugvan nem lesz, kevesebb, de nem arentdra testet-eoészsézet ölő. mint a Somogy—Zalai szór­ványban. Mivel hívei valóban szerették, mevm-tették egyházunk vezetőinek döntésér és bizalom­mal várják szeretett leikész-vk utódját. Welfler Ödön — Alit vnOAX vásárolok bői vés- gyű keményeket. 1947 elét« használt kénes íevelezölanokat. m-agver és kü'töldt üzlet! és magánlevelezés bo­rítékjait. Különösen érdekelnek az 1ZS6 elótt Kémetorsztebéi főtt leve­lek borffékial. az első vnávJiáború tá­bori lantai. Comídes Sándor bélyeg­kereskedő. 10(17 Budapest. Lenin krt. T9, (udvarf) Telefon: 121-539. — \ mnti fvangpukus szr. »PTCrnTTHOVOK Kfl'zeONT.TA 10*» Rudanest. BAOiori I.ászlö ti. 9. sz! keres' azonnali beiénésre élelmezés- vezetőt és bérelszámolásban -Jártas adminisztrátort. Ré-ezésiik az Fe'-~-r- séeüevi Wn-isztérium bérrendszere alaníán. Jelentkezést a 395-705 számú telefonon vagy levélben a fenti cím­re kérítik: Budapesten, 1TS0. augusztus 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 7. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11 (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6 Gáncs Aladár. Dózsa György út T. de fél 9 Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11 Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9 Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12 (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 38. de. 11 Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Schreiner Vil­mos. Rákosfalva du. 3 Matuz Pál. Gyarmat u. 11. de. 8 Schreiner Vil­mos. Kassák Lajos út 22. de. 11 Smi- déliuszné Drobína Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10 Smídéliuszné Dro- bina Erzsébet. Frangepán u. de. 8 Smídéliuszné Drobína ErzséÖet. Cj- pest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár- üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 10 Matúz László. Pestlörinc- Er/sébet-telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyal Sándor. Kis- pest-tvekcrle-teleo de. 9 Bonnyai Sándor, Pestújhely de, tél 10 Schrei­ner Vilmos. Kákospalota-MAV-telep du. 5 Matuz Pál. Rákospalola-Nagy- templom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11 Baráth Pál. Sashalom de. 9 Ba- ráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11 Szalay Tamás. du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9 Kósa László. Rákosliget de. 10 Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11 Kósa László. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Koren Emil, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6 Koren Emil. To- rockó tér de. fél 9 Ottlvk Ernő. Óbu­da de. 9 Görög Tibor. de. 10 Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. n. de. 9. Nyírő József, de. 11 Nyirő József, du, fél 7 Csengődy László. Pesthi- dcgkút de. fél 11 Csengődy László. Modort u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Donáth László, de. 11 (úrv.) Donáth László, du. 6 Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9 Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelemölgv de. 9 Rőzse István. Budafok de. 11 (úrv.) Rozsé István.' Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11 Mezősi György. — HÁZASSÁG. Laborczi Géza segédlelkész és Sztankó Gyöngyi lelkészi munkatárs július 12-én Budapestien tartották esküvőjü­ket. — Tektts András segédleJikész és Szabó Izabella teológiai hall­gató július 12-én Győrött, tartot­ták esküvőjüket, — Szabó Vilmos Béla bakony- tamAsi-bakon vs zent! ászlói lelkész és Pintér Lilla július 12-én Za­laegerszegen tartották esküvőjü­ket Egy vasárnap délelőtt NAGYON REGEN VOLT ES IGAZ VOLT MÉGIS, hogy egyik este 'amikor édesanyám lefekte­tett és együtt imádkoztunk, azt mondta: — Ülj fel szépen kislányom, úgy imádkozzál! — Ez is olyan illemféle dolog lehet *— gondoltam — mint ahogy a Matild néninek is mindig kezet kell csókolni. Érthető hát, ha a jó lste<nnel beszélgetek, azt nem tehetem fekve, csak egyedül ak­kor. ha talán beteg vagyok, és nem tudok felülni. Nem szigorú erkölcsi intelem volt ez, csak egyszerű anyai ké­rés. De mégis, a mai napig ma­radandó nyomot hagyott bennem, mert bizony bevallom, hogy az­óta is szépen felülök esténként az agyamban, ha Istenhez fohászko­dom. Minderről pedig azért írok, mert örömömre valami hasonlót láttam vasárnap gz istentisztele­ten. Egy fiatal asszony ült velem egy sorban, ölében kicsi leány­kája. A kettő profilja egyforma volt, csak az egyik kicsi, a másik felnőtté. Az édesanya többször kislánya füléhez hajolt és valamit magyarázott neki. mire a kicsi bólogatott, a szeme kerekre tá­gult a figyeléstől és a csodálko­zástól. Egy hajasbabát tartott a kezében fejjel lefelé. Amikor a lelkész a Miatyánkba kezdett, a kicsi lecsúszott anyja öléből és felült a padra, ölébe vette a bá­báját és annak is összetette a ke­zét. majd maga is anyjával együtt hangosan mondta az imádságot figyelve, hogy a baba is hallja-e'. Annyi komolyság, olyan őszinte romlatlanság, gyermeki kedves­ség volt benne, hogy nem lehetett vele betelni. Az anyjára néztem es végtelen hálás voltam neki hogy gyermekének azt adta. ami engem is megtartott nehéz idők­ben és ma is figyelmeztet; ülj fel Isteneddel beszélsz! NAGYON JÓ VOLT A SORS HOZZÁM AZNAP, mert mögöt­tem meg egy fiatal házaspár ült három apró gyermekével. A leg­kisebb ölben ülő leányka volt, két kis copf ja füle mellett előre- kunkorodott, szép. meleg, barna szeme volt. ö ült édesanyja ölé­ben. a másik kettő az apjuk mel­lett. A két szülőt úrvacsorához szólította hite. Az anya az ölé­ben levő kicsit, a másik kettőre bízta. Mikor visszanéztem, kettő­jük ölében terpeszkedett a kis „orokbehagyott”. Hüvelykujját szájába dugva hangosan kalim­pált, ütemese* rugdalva a padot. A két ..gyermekgondozó” hivatá­sa magaslatán állt. Az egyikük lefogta a két lábat, a másik ki­húzta a kis ujjat a szájból. Micso­da szigor! Elbiggyedt a kis száj es mivel nem bírta a terrort, han­gosan kiáltott: — Anyu gyere! — mire let­ten is befogták a száját. Amikor az orgona megszólalt mar együtt voltak valamennyien A kis szenvedő az élettel megbé­kélve ate.yja ölében ült és éne­kelt a többi néggyel. Az ö szöve­ge saját kompozíció volt. Csak ők ertettek ketten. 0 meg a jó Isten. ISTENTISZTELET UTÁN FüUedt A PARKON AT VITT. Fülledt, paras meleg volt, az em­berek nehezen vonszolták tagjai- fcat, lassúbb volt a tempó. — Jó a gyermekeknek! — néz­tem a Kiutazókat, a homokozó­dat. nekik még nem jelez az eső sai'TliUt T ,döiirás ingadozá­sai Leültem egy padra, hony em hánnfejeZZT ^ ere hányféle akarat, jellem egy-egy zó tZ,eTkíben Jr'msé°­. kapzsiság, árulkodás *e*^otts.e9- knpéság. tettetés és ártatlanság. Mellettem egy pádon esküvőt játszanak. A vőlegény El^aT Jelénk ** «SS ,■2 Zre; et menVasszonya it tan. Mindegyiknek a hajában gyermekláncfű. A vőlegény nem választhatott, ketten fogják ka­ron. össze tetszene bennünket adni? — kérdezi a találékonyabb menyasszony. Szívesen — válaszolom, be- lemenve a játékba. Elém. állnak mind a hárman. Nevüket kérdem. — Kis Ildikó,' Farnosi Marika és Petiiő Gyula. — Kis Ildikó... és mondják utánam a szöveget... és vénül Isten engem úgy Megéljen Mond- jak utanam, bár nem érthetik meg meg a szavak igazi jelentő- senet. de az Isten nevénél felra­gyog az arcuk. Jól ismerik. Aztán megnyugodva elvonulnak. Néhány perc és új párok ér­keznek. Megnőtt az ázsióm. Csu­pa menyasszony és vőlegény lesz c játszótér. Űj párok állnak eskü­dalommal " “ }°^~ Aztán összefogódznak vala­mennyien vőlegények és meny­asszonyok. énekeinek, táncolnak A menyasszonyok hajából a tánc heneben kihullik a sárga láncfű “ ™,eBP*hen egy sarokvágta ho­lánuanVhan' ma0ánV°s kis­lány a homokozóban a többi fe'é szórja a port. neki nincs párja Irigyli a többit. ' DELET HARANGOZNAK Lassan felszedelődzködnek a %T„ekekt A~. idejére ki­urul a játszótér. Utánuk nézek Aztan magam is felállók. Odame­rtróoho h°,mo^a ágyazott sárga ^Lnghoz és felemelem. Lefújom Talán dél*,/* “ padra teszem. Jákun délután megismétlődik a nakkjöeSlesa22m%T lmádknzJ,elÜl*!f 02 ágyamban. Imádkozom. Mennyi szépet adott vaotok! ™P déleWtt Bo'd°9 Gy*rr**thv Irén „Isten a gőgöseknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1 Pt 5, 5c). VASÄRNAP. — „Felebaráto­dat ne zsákmányold ki” (3 Móz 19, 13 — 1 Kor 13, 1 — Lk 18, 9— 14 — Ef 2, 4—10). Különös, de mégis így van: az embernek az ember a legnagyobb ellensége. Egymástól kell a legjobban fél- mink. Kizsákmányolás, gyarmati elnyomás, faji megkülönböztetés mind azt jelzik, hogy ember áll szemben a másik emberrel. Vi­lágméretű küzdelem folyik azért, hogv emberibb lehessen élelünk. Ebből a harcból neon vonhatjuk ki magunkat farizeusi gőggel — nem rám tartozik. Isten megtanít arra. hogy ő együtt érez a megalá­zótokkal és az elnyomottakkal. Gyermekeitől azt várja, hogy ők is vállalják ezt a sons közösséget. „Mente meg a kevélységtől. El­bízott önhittségtől. Uram hívei­det; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Ó adj alázatos szívet” (459. 6. vers). HÉTFŐ. — „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár. hanem saját gondolatai után” (Ézs 65. 2 — Jn 8. 45 — Mk 9. 33—37 — Jer 36. 27—32.) Az édesanya kitárt karral várja kicsi gyermekét, amikor az az első. bizonytalan lé­péseit teszi. Rég látott rokonun­kat, barátunkat szeretettel ölel­jük át Isten botladozó, lázadó népe elé nem ütésre emelt, ökölbe szorított kézzel áll. hanem kitárt- karral. így akarja megállítani, jobb belátásra bírni, a veszede­lemtől megmenteni. Mi ezt mégis olyan nehezen tudjuk elhinni és elfogadni. „Karjaid kitárva siess, És el ne vess. Színed elől enge­dj- Hisz te tudod óhajtásom és sírásom. Szánd meg árva híve­det” (408. ének 5. vers). KEDD. — „Ismertesd meg ve­lem. melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem” (Zsolt 143. 8 — 1 Tim 2. 2—3 — 1 Sám 17. 38—51 — Jer 37. 1—10). Uta- inkon egyre több a jelzőtábla. Ezek segítenek abban, hogy el ne tévedjünk, és szabályosan közle­kedjünk. Eltéved, aki más irány­ba indult, mint amerre a tábla mutat. Isten megismerteti velünk az utat, amelyen vezetni akar minket. Ha nem figyelünk’rá, tu­datosan másfelé indulunk, elté­vedünk. Nem Istenhez jutunk el, hanem egyre távolabb őtőle. Bi­zonytalanságban. tanácstalan helyzetünkben kérhetjük őt. hogy mutassa meg a helyes utat. „Kér­jed az Istent híven, Buzgó szent imával. Hogy kegyesen ő vigyen A veszélyen által! Istened Ha ve­led: Az ösvényen ő visz, S oltal­mával őriz” (457, ének 5. vers). SZERDA. — „a jóra törekedje­tek. ne a rosszra, akkor életben maradtak, és veletek lesz az Űr, a Seregek Istene — ahogy mondo­gatjátok” (Ám 5, 14 — 1 jn 3 u — Lk 7, 1—10 — Jer 37, 11-^21). A jo és a rossz nem elméleti fo­galmak. Minijén korban tarta­lommal telítődnek ezek a kifeje­zések. Hiszen minden időben megvannak a társadalmi problé­mák, amelyeket meg kellene ol­dani Ha ebben fáradozunk, jót cselekszünk. Egyúttal azt is tanú­sítjuk, hogy élő Istenünk van. Ö evangélikus elet A Magyarország! Evangélikus Egyház / Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vin.. Puskin u. 12. Telefon: 142-174 Csekkszámlaszám: 518—20 412—VTT1 Előfizetés) ár: esy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 2« 211 ISSN 0133—12*2 d) 80.2300 Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda, Budapest nem fétumként, végzetszerűen cselekszik, hanem szeretettel. Hajlandó terveit módosítani, hogy jobb legyen életünk. „Most áment mondok hitben, És nem kételkedem, Reám tekint az Is­ten, S megáid kegyelmesen. Mun­kára két kezem! Mit Isten ten­nem rendel. Jó szívvel vidám kedvvel elkezdem s végzem” (714. ének 5. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura. és én is hozzátok térek” (Zak 1. 3 — 1 Tim 24 — ApCsel 12. 18—25 — Jer 38. 1—13). A megtérésünk nem Istennek nye­reség, hanem nekünik. Ami lehe­tetlen önmagunk visszafordulása révén, lehetségessé válik, mert Isten is hozzánk tér. Találkozha­tunk vele. együtt mehetünk to­vább az úton. Ez az Isten-közel­ség. ez az üdvös,ség. „Add szi­vünkbe tüzedet, Hogy megtérve Rád tekintsünk; Vonj magadhoz közelebb. Hogy te légy a legfőbb kincsünk; Kössed egybe szivünk, lelkünk. Hogy tenéked együtt zengjünk!” (771. ének. 3 vers). I ÉN 1 EK. Ű az elő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő ki­rálysága megdönthetetlen” 1 (Dán 6. 27 — 1 Kor 15, 24 — Lk 22, 24 —30 - Jer 38. 14—28). Majdnem minden héten hallunk valami kormányválságról; arról, hogy valakinek az uralmát erőszakkal megdöntötték. Egyedül Isten az aki mindig van. Egyedül az ő uralmat -nem lehet megdöntenL Ami az o uralkodásából keletke- zik, az a mi életünkben is örök ei teku es maradandó. Jó lenne, ha érték es es értéktelen dolgain- ^szerint tudnánk megtelni. Így látnánk, hogy mi az, amit itt kell hagynunk, s mi az. ami megmarad örökre. „Az ő országa melyet szerezett, Igázsa» bekesseg és szeretet. A földön minden csak elmúló, Isten orszá­ga örökkévaló” (128. ének 2. vers) SZOMBAT. _ „Aíld tudtomra Uram. eleiem veget, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg ■jg%en TutÍ,ando vagyok”. (Zsölt 7 2 ,Kor 5- 1 ~ Ez 17, 22- naöiä f '~14; E hét utolsó életük utoteó érÜnk sz*náre 7ái -a110 . naP.ia. Magunk u túlélőkdeT1®-~°Pa‘i8 va8yun.k oké: Ä;«K?ia3 adott Lh ] , k 1S; meIy fedelet adott nekünk. Mindez •Öröme °van ajándékoz. Ja Feltűnni szép naniát a í. 3£,lrv,iá«5'^» «"£­»egem, S az orom melv hnMom-t ^örökségem» (352 ének ? ' értesy Rudolf vaHniu!.nthíÍr0msá8 u‘an a |i ‘ári igéje: S ís detés alapigéje l '*ehir­tiszteletEUa USrA ,rtT£”v­Augusztus 24-en RÁDIÓBAN. 7 órakor az evan^Jl i?ap rerjf?el félóráját közvem a pV^,egyház mUS"“1 so™s sssH»“ rsa ‘«Stoíssí syt Ä“? sarass — ■ —— Äl'BÄ 28-an elhunyt. Temetésén Pová. ^ay Mihály békéscsabai leSs Ve,támadás evanjéhm mat. Az elhunytban Balogh And­MvIáT^ú helyettes-lelkész édes- anyját gyászolja. „A szerelet so- na el nem fogy.’*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom