Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-04-29 / 17. szám
Sa^ómssiiliánl; fejlődése A húsvét utáni második vasárnap egyházunkban egyben a sajtó vasárnapja is. Ezt az alkalmat használom íel arra, hogy áttekintést adjak egyházunk sajtójának fejlődéséről. Nincs hely arra, hogy részletesen kifejtsem milyen nagy „hatalom” a sajtó. Inkább azt hangsúlyozom, hogy milyen nagy ajándék egyházunk számára az írott betű, az egyházi újságok, könyvek kiadásának lehetősége. E ponton nem feledkezhetünk el államunk jóakaratáról, amellyel biztosítja számunkra a nyomdát és a szükséges papírt. Ugyancsak megbecsüléssel kell gondolnunk a sajtó vasárnapján a lapok és könyvek íróira, szerkesztőire és Sajtóosztályunk dolgozóira. Minden megjelent lapunk és könyvünk mögött sokak munkája, figyelme és szeretete van. Az elmúlt húsz esztendőben egyházi sajtónk szembetűnő nagy fejlődésen ment keresztül. Először is a mennyiségi fejlődést kell említenem. El kell mondanom, hogy jelenleg az Evangélikus Élet évente 16 tonna papírt használ fel. Könyvek kiadására évente legkevesebb 40 q papirt veszünk igénybe. Ez azt jelenti, hogy csak a könyvek kiadására (tehát az Evangélikus Életet nem számítva) az elmúit 20 esztendőben 800 q papírt használtunk fel. Ezek a számok önmaguk is beszélnek. Mennyiségi növekedés történt elsősorban az Evangélikus Életnél, ahol a példányszám tízezerről tizenkétezerre emelkedett és terjedelme is két oldallal lett nagyobb. Az Evangélikus Naptár és a bibliaolvasó Útmutató is jóval nagyobb számban jelenik meg. Ez a mennyiségi növekedés most is folyik, hiszen a Diakonia című időszaki folyóiratunk a napokban fogja elhagyni a nyomdát, ami azt jelenti, hogy egyházi lapjainknak a száma háromra növekszik. Nagyon jelentős megjelent könyveinknek száma is. Az elmúlt két évtizedben összesen 50 fajta könyvet jelentettünk meg. Ha valaki mind az 50 könyvet megvette, .könyvtárában szép sorozatot képezhetnek Sajtóosztályunk által kiadott könyvek. Ügy is szépek ezek a könyvek, hogy nagyobb részük külső formájában, megjelenésében is szép és színes. A megjelent könyvek célkitűzéseikben is igen változatosak. Elsősorban gyülekezeteink igényeit tartottuk szem előtt. Imakönyveket, énekeskönyveket, áhitatos könyveket jelentettünk meg (Csendes percek, Ma így imádkozzatok, Igaz emberségért, Az ember védelmében, A reformáció öröksége és kötelezése, Csendes szobák — nyitott ablakok). Ugyancsak gyülekezeti igényt elégít ki az Evangélikus Naptár és az Útmutató, melyek iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Hasonlóan a gyülekezetek építését szolgálják a megjelent prédikációs kötetek (Örömhír, Hanem hogy Ö szolgáljon). Tudatosan gondoltunk lelkészeink, presbitereink továbbképzésére. Célul tűztük ki, hogy évek során egymás után jelentetjük meg a bibliai könyvek magyarázatát. Magától értetődően elsősorban az Újszövetség könyveinek magyarázatát tartjuk szüségesnek, de több ótestámentomi könyv kommentárja is megjelent. (Válogatott Zsoltárok, Jeremiás könyve, Ámosz, Márk, Lukács, Pál levele Kolossé- beliekhez, Filippibeliekhez és Filemonhoz, Jakab levele, János levelei). Örömünkre ezek az írásmagyarázati művek nagyon népszerűek. A teológia más területéről is egymás után jelentek meg a könyvek (Egyház a mai világban, Tapasztalati valláslélektan, Az Ótestámentom világa, Egyházi Törvény könyv). Sajtóosztályunk kiadványai között kiemelkedő helyet foglal el az egyetemes Agenda. Ez az Agenda a magyarországi evangélikus egyház első olyan könyve, amelyet minden gyülekezetben használnak. Egyházpolitikai vonatkozású könyvek is sorra jelentek meg (Űj úton, Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történetében, Az evangélikus egyház útja a szocializmusban, Az elfelejtett ember). Egyre több szépirodalmi mű is napvilágot látott, elbeszélések és költemények (Somvirág. Kalásztépés, Így leszel áldás, Claudia, Körkép). Arról sem feledkeztünk el, hogy egyházunk zenei életét is gazdagítsuk (Koráikonyv, Kaj’énekeskönyv). Nagyon szükségesnek tartottuk, hogy gondoskodjunk hittankönyvekről, Konfirmációi Kátéról. (Hitünk — életünk). Köztudomású, hogy a Bibliát a Református Sajtóosztály adja ki, de mindig volt elegendő Bibliánk. Nemcsak mennyiségben, hanem tartalomban is igen nagy a fejlődés kiadványainknál. Minőségileg is növekedett a könyvek értéke. Elsősorban arra gondolok, hogy egyre inkább a diakóniai teológia jegyében jelentek meg a könyvek. Íróink mind tudatosabban és mind határozottabban képviselik a diakóniai teológiát, annak alapállásából és célkitűzéseivel dolgoznak. Ez elsősorban az írásmagyarázati műveknél tapasztalható. Ezeknek írói őszintén megmondották, hogy akkor „nyílt ki” számukra egy-egy újszövetségi könyv valódi tartalma és igazi mondanivalója, ha felismerték, hogy az új- szövetségi könyvek középpontjában az a Jézus áll, Aki Úr és Szolga és Aki hatalmát a szolgálatban mutatja meg. Atekintetben is igen nagy a fejlődés sajtómunikánkban, hogy egyre tervszerűbben folyik a munka. A könyvkiadásnál ma már évekre előre tervezünk. Egyes könyvek megírására évekkel ezelőtt kértük fel a szerzőket. Ugyanez a tervszerűség figyelhető meg az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor című heti. illetőleg havi lapjaink szerkesztésében. Hetekkel, vagy éppen hónapokkal előbb készek a tervek és a vázlatok. Ez csak azért lehetséges, mert tudjuk, hogy mit és hogyan akarunk elérni. Az is fejlődés, hogy az Evangélikus Élet egyre inkább gyülekezetszerűvé válik, vagyis egyre inkább megtapasztalják a gyülekezetek, hogy ez a Lap az ő problémáikat öleli fel, és az ő kérdéseikre ad feleletet. Igen nagy jelentőségű, hogy a Diakonia című időszaki folyóiratunkkal elsősorban az evangélikus értelmiséget szólíthatjuk meg. Azoknak, akik egyházunk sajtószolgálatával foglalkoznak, van azonban egy nagy panasza. Panaszunk az, hogy miközben Sajtóosztályunk óriási erőfeszítést tesz azért, hogy lapjaink és könyveink egyre változatosabban és nagyobb számban jelenjenek meg, gyülekezeteink jelentős hányadában nem tapasztaljuk meg egyházi sajtónk iránti szeretetet, és érte való áldozatvállalást a megrendeléseknél. Sok a közömbös presbiter és gyülekezeti tag, de még lelkész is van ilyen. A húsvét utáni második vasárnap, az egyházi sajtó vasárnapja, ébresszen több szeretetet és felelősséget sajtónk iránt. L Káldy Zoltán ÚJ folyóiratunkat köszöntjük A „Diakonia ” első száma E sorok írásakor a meginduló Evangélikus Szemle kiöntött betűsorai már oldalakra tördelve készen állnak a nyomásra, s amikor olvasóink kézhez veszik hetilapunkat, talán már forgathatjuk is az időszaki folyóiratunk első példányait. A Zrínyi Nyomda amely vállalta a folyóirat készítését a hazai nyomdaiparunk túlterheltségében is, gyors munkát végzett. Egyébként is a folyóirat első számának létrehozása tüneményes gyorsasággal sikerült. Ezt azoknak a világiaknak köszönhetjük, akik a szellemi és technikai előkészítés során a legkülönbözőbb módokon járultak hozzá a feladatok megoldásához. Ez a segítőkészség — javarészt olyan evangélikusok részéről, akiknek nincs állandó kapcsolatuk a gyülekezeti élettel — eddigi szerkesztői szolgálatom legnagyobb öröme. KÜLÖNBEN KEZDETTŐL FOGVA TÖREKEDTÜNK ARRA, hogy folyóiratunk ne legyen papi vállalkozás; céljával és jellegével ellenkeznék minden „paposság”, akár tartalmi, akár személyi tekintetben, Káldy Zoltán, egyházunk vezető püspöke, a folyóirat szerkesztő bizottsága elnöke felkérésére a szerkesztő bizottsági tagságot kulturális életünk több jelentős személye vállalta, a lelkészi tagok mellett, A folyóirat, színvonalas kiállítására is súlyt fektettünk; ez a követelmény nemcsiak egyházunkhoz méltó, hanem elkerülhetetlen a mai magyar folyóiratok igen magas nyomdászati nívója mellett. A címlapot Varga Győző grafikusművész készítette. Hozzá az embléma — hadd ne áruljam el, hogy meglepetés lehessen — B. Thomas Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetőjének az ötletéből származik. A folyóirat tipográfiai kialakításában a segítséget Molnár József és Metzker Sándor műszaki szerkesztőktől kaptuk, nem is szólva azokról, akik ebben az ügyben baráti kapcsolatból segítettek. A folyóiratunk három széles belső vágányon fut. Mindhárom vágány iránya a diakonia, a segítő szolgálat. A folyóirat címe is arra utal, hogy segítő módon szeretnénk hozzájárulni hazánkban az egyén és társadalom mai kérdéseihez, feladataihoz. A „diakonia” szó, amelyet egyházunk mai népe jól ismer, tudvalévőén szolgálatot jelent. A folyóirat címében azért írjuk rövid o-val, tehát a görög szó pontos átírásával, hogy ezzel is emlékeztessünk a szó és tartalma újszövetségi eredetére. ÉS MOST LASSÚK AZ ELSŐ SZÁM ANYAGÄT, nem a cikkek sorrendjében, hanem n három belső vágány szerinti csoportosításban. 1. Evangélikus hozzájárulás nemzeti múltunkban és a magyar művelődésben. A legutóbbi években hazai életünkben egyre inkább hangsúly esett a nemzeti múlt tudatformáló szerepére, s megelevenedett a történelem iránti érdeklődés. A magyar viszonylatban szám szerint kicsi evangélikus egyházunk történelmi értékeit kevésbé ismeri társadalmunk, sőt híveink is, különösen az új nemzedék. Ezért az elsőnek említett vágányon futó programunk nem egyszerűen múltba tekintés, hanem a múlt kincseivel a jelen szolgálata. „Magyarország legrégibb szószékoltára a nemeskéri evangélikus templomban” címen Gra- nasztói Györgyné, Györffy Katalin művészettörténész tanulmánya főként a közelmúltban az Országos Műemléki Felügyelőség által restaurált templom legjelentősebb alkotásának, a fa szószéknek rendkívül érdekes történetéről és művészeti értékeléséről szól. Bottá István lelkész — akinek Melius Péter ifjúsága c. jelentős egyháztörténeti felfedezést tartalmazó könyvét a múlt évben jelentette meg az Akadémiai Kiadó — a „magyar Luther”, Dévai Mátyás kutatásához nyújt új szempontokat. Fa- biny Tibor teológiai tanárunk Kossuth Lajos ismeretlen levelét publikálja, a száz évvel ezelőtti szegedi árvíz kapcsán a szegedi evangélikus lelkésszel folytatott levelezésének a keretében. Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész ismerteti a hetvenöt éves Lutheránia ének- és zenekar történetét és jelentőségét egyházi és hazai zenei életünkben. 2. Mai közreműködés és reflektáló hozzászólás tudományos, irodalmi, művészeti és társadalmi téren. Ezen a második belső vágányon megjelenő cikkek munkatársaink szakterületéről vett — elsősorban evangélikus jellegű — témákkal járulnak hozzá a mának a gazdagításához. Zolnai László, ismert archeológusunk — többek között a híressé vált budavári szoborleletek felfedezője — „Budavári kövek és a reformáció” c. tanulmányában a feltárásokkal .kapcsolatos, a Budapesti Történeti Múzeum föld alatti helyiségeiben elénk táruló látványhoz fűződő magyar reformációi emlékeket idéz, de megeleveníti egyházi szempontból a török kori Budát is. Sulyok Imre zeneszerző, a hazai Liszt-kutatás mai legjelentősebb szakembere „Liszt életművének evangélikus vonatkozásai” címen ad meglepően gazdag anyagot, amire eddig alig figyeltek fel a katolikus egyházi ember alkotásai kapcsán. Frenkl Róbert orvos, egyetemi tanár a negyven éven aluliaknak egyik központi életproblémáját fejtegeti „Az élet megnövekedett esélyei” címen. Reményik Sándor erdélyi evangélikus költőnek a nagyváradi rendházban gyógyulási célból töltött egyik időszakából közli ismeretlen verseit és azok lelki hátterét festő levelét Imre Mária, Reményik-kutató, a költő unokahúga. Ehhez a második vágányhoz tartozik a folyóirat szépirodalmi anyaga; Weöres Sándortól és Jánost) Istvántól közlünk verseket, ill. E. B. Lukac szlovák költő verseinek fordításét. Tatay Sándor legutolsó regényéből vett részlet soproni teológus korával foglalkozik. A Kulturális figyelő rovatunkban Széchenyi Naplójáról ír Zay László; Fénycsóvák címen Bozó- ky Éva fűz glosszákat mai magyar színdarabokhoz, folyóirat- cikkekhez és tévéfilmhez. Mindkét munkatársunk ismert újságíró. Reuss András lelkész a külföldi evangélikus sajtót figyeli. Szirmai Zoltán lelkész a 600 éve született Kempis Tamás most magyarul új lenyomatban megjelent könyvét, a Krisztus követését értékeli. 3. Harmadik vágányunkat így állapítottuk meg: Teológiai mondanivalónk mai közösségi és egyéni kérdésekben — világi módon megfogalmazva, Luther korszerűségének jegyében, ökumenikus látóhatár hazai és világ- viszonylatban. Idevág jelentős súllyal első számunk bevezető cikke, Káldy Zoltán püspök tollából, aki a folyóirat címét szólaltatja meg: a szolgálat szava kifejezi egyházunk teológiai és gyakorlati irányvonalát, s azt a módot, ahogyan munkánkat az egyházban és a magyar társadalomban végezni kívánjuk. Ottlyk Ernő püspök „Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal” címen az 19X8:— 19-es esztendő egyházi dokumentumait közli, amelyből negatív és pozitív tanulságok adódnak a ma számára. Harmati Béla lelkész a világ evangélikusságáról nyújt áttekintést. Veöreös Imre lelkész az Isten-kép tükröződését vizsgálja Sütő András Káin és Ábel, meg Beke Kata Istennek furcsa ízlése van című művében, egyházi önvizsgálatul. Szemelvények Luthertól és Me- lanchtontól is ezt a harmadik vágányt szolgálják. ANGOL ÉS NÉMET NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÁST ADUNK hét olyan tanulmányról, amely elsősorban érdekelheti a számból a külföldi evangélikus egyházakat. A folyóirat teljes anyagának áttekintése érdekében az egész tartalomjegyzékét is közöljük e két idegen nyelven. A szám anyagát huszonkét illusztráció teszi szemléletessé, főként művészi fényképfelvételek. Még hozzáfűzöm : az első szám szerzői mind evangélikusok. A 96 oldalas folyóiratban a feladataink bőségével küzdünk. Ezekből csak egy részt vehettünk elő az első számban. Isten áldja meg a folyóirat útját hazai egyházunkban és társadalmunkban. Sőt, úgy véljük, külföldre származott magyar evangélikusok számára is sokat jelenthet hazai kapocsként a folyóiratunk, amellyel itthoni hozzátartozóik is megajándékozhatják őket. Veöreös Imre Az egyházi sajtó, a nyomtatott betű szolgálata kerül előtérbe a mai vasárnapon, mivel a húsvét utáni második vasárnap sajtóvasárnap. Örömteli szívvel ad hálát egész egyházunk népe — a sajtó' munkatársai éppen úgy, mint gyülekezeteink és híveink — azért a szolgálatért, amelyet sajtómunkánkon keresztül végezhetünk. Jó, ha ezen a vasárnapon számbavesszük hetilapunkat, az Evangélikus Életet, a Lelkipásztort, lelkészi szakfolyóiratunkat, könyveinket, amelyeket időről-időre leteszünk híveink asztalára, vagy a most megjelenő Diakonia című új kiadványunkat. A mai vasárnapon gyülekezeteink és híveink imádkozó szeretetét és áldozatkészségét kérjük sajtószolgálatunkkal kapcsolatosan, hiszen az offertórium, a perselypénz sajtómunkánk céljait szolgálja. Köszönjük gyülekezeteink, híveink áldozatkészségét! BIBLIA: 1660 NYELVEN 1978 folyamán huszonkilenc- alább egyes részeit lefordították, cél 1660 nyelvre növekedett azok- Az Újszövetség fordítását 36 nak a beszélt nyelveknek a szá- nyelven tökéletesítették, ma, melyekre a Bibliának leg-
