Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-10 / 23. szám

Goiidolalok

a 19» miskolci filmfesztivál után

Hazánk második legnagyobb városának, Miskolcnak az életében mindig ünnepi esemény a május első leiében rendezett filmfesztivál

E néhány sor nem értékelés vagy kritikai szándéktól vezetett íi'ás kíván lenni, csupán néhány gondolat közlésére szorítkozik, amelyek egy-egy film vetítése során ébredték a lelkészjnézőben.

TÖBB ALKOTÁS EGYÉRTELMŰ CÉLJA VOLT a- lelki, érzelmi értékek keresése utáni vágy felébresztése. — Anyuka címmel mutatták be azt a követésre méltó hagymányt, amivel a Szolnok megyei Jászdózsön találkoztak a film írói. Családok — még azok is, ahol több gyermek van — szívesen. fogadnak magukhoz egy- egy „elfelejtett”, kitagadott, állami gondozásban élő gyermeket. Ügy élnek nevelő szüleiknél, mint a többi testvér. Ezért hívják méltán ezt a községet a „szeretet falujának”. Felnövő gyermekeinknek és sajnos, az édes szüleik által kitaszított fiúknak és lányoknak semmire nincs nagyobb szükségük, mint az otthon melegére, a felnőttek bizalmára, s a biztonságot teremtő elrejtett- ségre.

A SZOT fődíját is elnyert Kilencedik emelet c. alkotás egy munkás család életén keresztül mutatja be azokat a morális kérdéseket, amelyek megválaszolása elodázhatatlan életünkben. Ellenállhatunk-e érzelmeink változásának, úrrá lehetünk-e feltörő indulatainkon,? Mi az igazi érték életünkben? Mekkora súlya van döntéseinknek, hogyan hatnak elhibázott lépéseink mások életére szűkebb környezetünkben. A családi szétesés a belső tartás után kiált, hogy emberi közösségünk, egész társadalmunk harmonikus egységben szolgálja a holnapot.

A MÁSIK FIGYELEMRE MÉLTÓ GONDOLATOT a filmek láttán így formálhatjuk: a felelősség tesz emberré. — Megdöbbentő volt a „Ha megöregszünk’’ c. dokumentumfilm. öreg édesanya orvos fiát kénytelen beperelni, hogy ne jusson zárt osztályra, ahova „szeretett fia” összeköttetései révén beutalót szerzett. — Egy másik eset: az édesanya alig mer hazajárni saját otthonába, mert édes fiától elhidegült, a menye mindent szóvá tesz. Így az öregek napközi otthonában talál menedéket. — A harmadik öreg néni eltartási szerződést köt, mivel saját gyermeke nem született. Neki a halálát várják, egyszerűen útban van. Ütban vannak az öregek a fiatal nemzedék előtt. Vajon a fiatalok sohasem lesznek öregek?

VÉGÜL A HARMADIK GONDOLAT ÍGY ÉBREDT BENNEM: a boldogsághoz nem elég csupán a kedvező anyagi feltételek megteremtése. Hogyan neveljük ifjúságunkat, milyenek azok a tankönyvek, amelyekből új ismereteiket elsajátítják? Milyen az a világ, amely körülveszi őket? Megannyi kérdés, amelynek megválaszolása személyiségünk harmóniájának alkotó része. Látni és gondolkozni tanít ez a sok humorral alkotott film: Milyen a világ?

Rapszódia annak a dokumentumalkotásnak a címe, amely a magyar táj szépségét lírai filmköltemény formájában tárta a néző elé. Hazánk ősi földjének történelmi váremlékei éppúgy láthatók voltak, mint modern épületeink. A Duna-kanyar éppúgy, mint a Mátra és a Bükk hegyeinek magasba törő csúcsai. Az emberek éppúgy, mint alkotásaik. Együtt ébresztették a hazafiság nemes érzését, a honszeretet megújulására.

Öreg napszámos meséli el életét, megismerjük kirívóan egyszerű körülményeit a Hírmondó c. alkotásban. Egyetlen vágya egy távolba látó. Milyen jelképes ez a kérése: tovább látni, messzebb nézni, hadd növekedjék táguló világunkban a szív és az értelem, emberség és boldogság.

Ide-oda annak a' kisfilmnek a címe, amely egy Báes-Kiskun megyei falu fiatal plébánosának korszerű munkáját, a fiatalok templomi életét és a helyi KISZ- vitafórumait állítja reflektor- fénybe. A modern templomi jelenetek, az őszinte beszélgetések a másik oldalon egyszerre jelezték, hogy a tizenévesek még nem rendelkezhetnek véglegesnek mondott világnézettel. Ahogy személyiségük is most alakul, úgy formálódnak nézeteik, kristályosodik meggyőződésük. Az utoljára szóló fiatal lassan elhalkuló beszéde a film befejező kockája. Szavai figyelemre méltóak. Tartalmuk egybecseng államunk szövetségi politikájával.

Szcbik Imre

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1979» június .10-én

Deák tér de 9. (úrv.) - Hafenscher JKároly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5 Harmati Béla, du 6. Szeretet- vendégség: Rédey Pál. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Zenés állítat. Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9.# Muntag Andorne. Cllői út 24. de fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Békés József, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u, 28 de 11. Rédey Pál. Kőbánya de. ló. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ü (úrv.) Boros Károly. Hákosfalva de. 3. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de, fél 10 Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet. Váci út 129. de negyed 10. Benczúr László. Frangepán u- de. 3. Benczúr László. Üjpest de 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. iKispest-Wekcrlctelep de 3. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10, Schreiner Vilmos Rákospalota-Máv telep de. 3. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagy- teraplom de. 10. Matúz Pál. R.ákos- szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de n. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11 Szalav Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de.

9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá- koshegy de. 9 Ferenczv Zoltán. Rákosiidét de 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. ifj. Foltin Brúnó. de. fél 11. (német), de. ll íúrv.) Madocsai Miklós du. 6. Ifi. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tart- say Vilmos u. ll de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. CsengÖdy László. Budakeszi de. 8 Csengődv László. Pesthidegltút de. fél 11. Csengődj László. Modori u. 6 de.

10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. fél 10. Mis- sura Tibor. de. ll. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. ti. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516-r20 412—VTTI

Előfizetési ár* egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta

wpmi

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

^ i

79.1766

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek LRa, dicsősége betölti az egész földel! (Ézs fi. 3).

VASÁRNAP. — „Ne félj Sión, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÜR, ő erős és megsegít” (Zof 3, 16-17 — Jud 20-21 — Jn 3. 1-15 — Zsolt 145, 1-13) A félelem és csüggedés gyakran eluralkodott Isten népén is. De a történelem Ura mindig megmutatta a kivezető utat a félelem sötétjéből. Ma a szolgálat útján járókat segíti, erősíti. „A sötétségben légy világosságunk. Nagy* bánátinkban teljes bátorságunk” (267. ének 5. vers).

HÉTFŐ. — „örüljetek az Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (Fii 4, 4 — lKir 8, 66

— Ézs 6. 1-8 — lKir 3, 16-28). A Jézus Krisztusban kapott vált- ság és drága ajándék öröme jellemzi a keresztyén ember életét, hétköznapjait. Ezt az örömöt — hírként és életformaként — adjuk tovább másoknak is. „Jer örvendjünk keresztvének. Jer énekeljünlt vígan” (351. ének 1. vers).

KEDD. — „Es íme, két vak, amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram ;Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek?” (Mt 20, 30. 32

— Zsolt 109. 21 Kol 2. 1-7 — lKir 5, 9-32). A szilárd hittel kérők meghallgatásra találnak. Viszont, ha hozzánk fordul embertársunk, ne utasítsuk el közönyünkkel. „Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem: Erre se- gélj, ó Isten, Én édes Istenem!” (446. ének l.vers).

SZERDA. — „Aki kételkedik, ne gondolja, hogy bármit is kaphat az Űrtől” (Jak 1, 7 — Zsolt 118, 21 — Ef 4.- 1-6 — lKir 6, 1-13). A kételkedés bizalmatlanságot jelent azzal szemben, akitől valamit elvárunk. Feltétlen bizalommal kell lennünk azzal, aki már kinyilvánította nagy- nagy emberszeretetét. Hittel kövessük tehát, útmutatásait. „Tte benned bíztunk eleitől fogva’ (780. ének 1. vers).

CSÜTÖRTÖK. — ..Adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik

itokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek” (Rom 6, 13 — Jer 50, 3 — 1 Tim 3, 14-16 — lKir 8, 1-13). Ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk. Ebből pedig az következik. hogy az Istennek váló odaadás elválaszthatatlan az embertárs. de az egész emberiség igazságos ügyének szolgálatától. „Ki egy szegény felebaráttal Szerető szívvel jót teszen, Mintha tenné a menny Urával” (448. ének 3. vers).

PÉNTEK. — „A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szere- tete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm 5. 5 — Zsolt 115, 11 — Ef 1, 3-14 — lKir 8, 22- 30. 54-61). Pünkösd után beszélünk a Szentlélek munkájáról. Minderről bizonyságot kell tennünk. Vajon jól képviseljük-e Isten felénk irányuló szeretetét? Gyümölcstermő legyen megújult életünk. „Lelkünk újjáteremtője! Ü.j élet úgy éled, Ha te vagy szerzője” (243. ének, 2. vers).

SZOMBAT — ..Én Uram. Uram! Te már elkezd ted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet” (5Móz 3, 24 — Jn 1, 50 — Ez 1, 4-6. 22-28 — lKir9. 1-9). Nehéz emberi mértékkel „megmérni” Isten nagyságát, erejét. Felülmúlja elképzeléseinket.

Nagyságát bizonyítja, hogy lehajolt hozzánk szereletével. E szeretet hittel való elfogadásában ás megkülönböztetés nélküli továbbadásában munkálkodjunk. ,,Ó szeretet szent köteléke, Vonj és fűzz Teremtőmhöz engemet” (16. ének 6. vers).

ladiel íjászló

U ni nl KAI ni rvfr/:

— SZÜLETÉS. Horváth Ágostonnak és feleségének, Hernád Saroltának február 23-án második leányuk született. Neve: ORSOLYA. Hernád Attilának és feleségének Hermán Juditnak május 3-án első gyermekűik született. Neve: BALÁZS. Mindkét gyermek Hernád Tibor veszprémi lelkész és felesége unokája.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ.

Hernád Sándor nv. igazgató- tanító és felesége, sz. Sipiczky Mária május 7-én ünnepelték házasságkötésük 67 évfordulóját szűk családi körben.. .Jó az Űr azokhoz, akik Őrá várnak ..

Mt i g ó f essek

BEVALLOM BECSŰ LETESEN, AZ AKCIŰ SZERVEZŐJE ÉN VOLTAM. Négyen szövetkeztünk és a kivitelre csak azért nem került sor, mert a SORS, látva jószándékunkat, megóvott bennünket a bűnbeeséstől. De nem akarok a dolgok elé vágni.

A ház, amelyben az összesküvést szerveztük, amolyan régimódi, tornácos. A tornác előtt virágoskert, amelyben a világon minden növény megtalálható lenne. ha akadna ember, aki megkeresi, mert nagynéném mindenféle magot elvet, csak nem tudja, hova. A ház falai itt is ott is repedezettek, néhol hullik a vakolat is, de ilyenkor már jótékonyan eltakarják a felkúszó vadszőlő levelei.

A szobákban kopott, régi bútorok, meg. roggyant karosszékek, feslő bőrgarnitúra, félrebillent képek a falon és a nagy ebédlőasztal közepén ezüst tálban fonal, szemüveg, ceruza, olló, gyógyszer és ki tudja miért, két szem rvadgesztenye meg egy szem dió.

A ház lakója is Isten elé készülődik csendben, fájós lábát maga után húzva bottal jár, de mindez nem jelenti azt, hogy ne legyen velünk minden akcióban, mert szívvel, lelkesedéssel és ifjúi lendülettel teszi azt, amit elhatároz.

De a kopottsága ellenére, mégis valami csodálatos vonzereje van itt mindennek. A sublódon álló elcsendesült órának, a lehangolt zongorának, a stoppolt abrosznak a nagy tölgyfaasztalon, a zsa- lugáteres kis ablakoknak, de még annak a töröttszélű kiskorsónak is, amelyből soha nem hiányzik néhány szál virág. Szeretjük a múltnak ezt az ittfelejtett darabját, olyan ez, mint amikor a kagylós, selyemmel bevont dobozból elövesz- szük édesanyánk töredező menyasszonyi koszorúját, amikor lapozgatunk emlékkönyvében, naplójában, megbámuljuk öregapám csibukját és a szakadozó, de fehérre mosott, keményített csipkefüggöny mögül elnézzük a kiskertet, ezt a virágos szigetet, ahová pihenni járunk, hogy ottfelejtve gondjainkat megint hazarohanjunk az új nap új problémái elé.

KÉT FORRÖ NAPOT ADOTT ÍZELÍTŐNEK AZ IDEI TAVASZ. Becsapott bennünket, becsapott néhány virágzó fát, néhány mézre éhes méhecskét, néhány kis tulipánt és becsapta a mi kis házi- rigónkat is.

A rozzant ház oldalán felfelé kúszik egy karvastagságú aranyesö ág. Elérte már az ereszt, ahhoz tapad és onnan küldi útra az ifjú ágakat. A mi kis rigónk ezt az aranyesö agat választotta lakásnak. Helynek romantikus, napot is kap, árnyékot is, csak éppen védelmet nem. A macskának egy ugrás az egész és máris eléri. De ezt a kis rigó nem tudhatta. Öreg néném fejcsóválva nézte, azután inég a kezdet kezdetén, leszedte a fészek talapzatai.

Nézett nagyot a kis rigó! De masnap újra kezdte az építést.

— Hát a macskara nem gondolsz? — korholta nénénk. akarcsak bennünket. — Hát annyi eszed sincs, hogy ezt lásd?

És lebontotta az új oldalfalakat is.

, De a kis rigó nem félt. Szivét tavaszi vágy feszítette, utódokra vágyott és ez a vágy olyan erős volt benne, hogy nem sajnálta a fáradságot harmadszor is újrakezdeni.

Egyik nap, mire elkészüli, hirtelen beborult az ég. Sötét felhők takarták el a nap sugárzó arcát. Hideg szél fújt, rázta a meztelen agakat. A rigó ült a fészkén. Kis testének minden melegét a tojásokra összpontosította, el nem mozdult volna, pedig ott voltunk egy karnyújtásnyira, egész kis' müvét megsem. misíthettük volna.

És ott volt Mister Rómeó is, ahogy a vörös szőrű kandúrt hívtuk és sóvárogva nézett felfelé az aranyesö ágát méricskélve. Néném fel is emelte a botját s úgy megfenyegette, hogy csak úgy iszkolt ki a kapun.

ILYEN HARCOS VILÁG VOLT ÉPPEN. AMIKOR SZOMBAT NAPJÁN BETOPPANTUNK. Amikor meghallottuk a történteket, azonnal tanácskozásra gyűltünk össze. Nagynéném, két unokája és jómagam. Többféle elképzelés volt. Vagy felváltva őrt állunk, nehogy Rómeó megközelítse a fészket. Attila azt proponálta, hogy borítsunk rá fóliasátratj mint a paradicsomra, talán gyorsabban kikelnek a fiókák, néném felajánlotta, hogy a délutáni szunyókát az aranyesö alatt tölti, de végül is oda lyukadtunk ki, hogy Rómeót egyszerűen ki. kell irtani.

Valamit megérethetett a dologból, mert a világért se jelentkezett.

Elosztottuk az őrséget. A kis rigó csak nézett bennünket, aztan úgy megszokta, hogy valaki állandóan öt fikszírozza, hogy néha hosszabb ideig tartott ebédszünetet, amint azt az illendőség megkívánta volna. Persze az oroszlánrész nénémnek jutott, mi csak szombat-vasárnap dolgoztunk így társadalmi munkában, hétközben ki-ki szorgalmasan végezte a dolgát az iskolában, a munkahelyén.

EGYIK REGGEL AZTAN MEGÉRKEZETT A TAVASZ. Virágba borultak a fák, zöld levelek borították be az ágak

útját és kinyílott az aranyesö. Az illatos virágfüggöny mögül három kicsi rigófej kandikált a világba. Velük szemben a karosszékben ott szunyókált né. ném. Őrségben volt, de nagy buzgóságá- ban elnyomta az álom. Jól látta ezt ember, madár, virág legfőbb Ura. ő ne látta volna, akinek a tudta nélkül egy hajunk szála sem görbülhet meg?

Rómeó közeledett. Feldobta magát a kerítésre, onnan be a virágos kertbe és lassú léptekkel megindult a sóvárgott hely felé, az aranyesö alá. Lassan felnyújtózott és megkapaszkodott az ágban. Abban a pillanatban: Bum! Nénim falhoz támasztott botja eldőlt. Rómeó eszét vesztve menekült. Az álmából felriasztott néném első tekintete a kis rigókra esett. Ott voltak valamennyien a fészekben. Anyjuk védő szárnya alól kukucskáltak ki. Mert az anyák mindig ott teremnek, ha gyermekeiket veszély fenyegeti. Nénem csak nézte a földre hullott botot és egy élet bölcsességével szivében csak ennyit mondott:

—- Én jóságos Istenem!

Aztán felállt és a keritéslécek közé szorult Rómeót kiszabadította. Magasba emelte a nyávogó, kapálódzó Mistert.

— Na eredj, nem lesz irtás, többé meg ne lássalak!

ESTE MINDANNYIAN OTT ÜLTÜNK A KIS KERTBEN, SZEMBEN A FÉ. SZÉKKEL. Az első repülőleckét néztük.

— Az őrséget feloszlatom — mondta néném. — Engedélyt adok a távozásra.

— Üj fészkeket kellene keresni máshol is — buzgólkodtak a unokák —, hogy minden madarat megvédhessünk!

— Azt lehet — mondta néném —, mert sok a Mister Rómeó.

Hüvösödött, befelé indultunk. Az aranyeső alatt alváshoz készülődtek a kis rigók.

Gyarmathy Irén